A Pénzügyminisztérium államháztartásért felelős államtitkára, Banai Péter Benő egy szakmai fórumon elismerte, hogy szükség van plusz pénzre az egészségügyben a medicalonline.hu beszámolója szerint, ugyanakkor arról is beszélt, hogy vétek lenne változatlan struktúra mellett plusz forrást biztosítani a kórházaknak. Csak azok az intézmények osztozhatnak idén, és jövőre is 40-40 milliárd forinton, amelyek hajlandóak fenntarthatósági lépéseket tenni.

Első ránézésre logikusnak tűnő gondolatok, azonban, ha megnézzük, hogy mi van valójában a felszín alatt, akkor egy teljesen abszurd, groteszk kormányzati hozzáállással szembesülünk. Egyrészt ugyanis a 40 milliárd forint semmire sem elég, hiszen a kórházak lejárt tartozásállománya a nepszava.hu cikke szerint már augusztusban (!) meghaladta az 53 milliárdot, év végéig jó eséllyel idén is eléri, vagy megközelíti a 100 milliárdot.

A számszaki problémáknál is nagyobb baj, hogy az államtitkári érvelés szerint annak ellenére nem biztosít a PM több forrást, hogy tisztában vannak azzal, hogy a költségvetési törvényben meghatározott mértékű finanszírozás elégtelen, csak azért, mert az EMMI nem volt képes az egészségügyi ellátórendszer átalakítására, a hatékonyság növelése érdekében. Vagyis az egyik minisztérium azzal bünteti a másikat, az egyik kormányzati szerv, a másik kormányzati szervet, hogy tudatosan kevesebb pénzt ad, mint amennyire szükség lenne. De kit is büntet ezzel a PM? Valójában nem az EMMI tökéletesen alkalmatlan és felelőtlen vezetőit, döntéshozóit és azok apparátusát, de még csak nem is a kórházak vezetőit, főigazgatóit és gazdasági igazgatóit, hiszen ezek így is, úgy is megkapják a fizetésüket, a jutalmakat és a politikai lojalitásért járó dicséreteket, meg bónuszokat. A PM a kórházak és orvosi rendelők ellátottjait, a betegeket, és a még egészséges, de a megfelelő szűrővizsgálatok és megelőző kezelések miatt potenciálisan beteggé váló embereket, magyar állampolgárokat bünteti. A magyar polgárok nem fogják megkapni még azt az ellátást sem, amit eddig, és így még többen fognak meghalni, tartósan megbetegedni, rokkanttá, vagy folyamatos ápolásra szorulóvá válni, mint eddig.

Nem vitás, hogy az egészségügyi ellátórendszert át kell alakítani, erről a jelen blogon is többször írtunk, és a saját javaslatainkat is megfogalmaztuk már. Kétségtelen az is, hogy első sorban a mindenkori egészségügyi kormányzat a felelős azért, hogy milyen az egészségügyi ellátórendszer, de azért az is igaz, hogy ebben a felelősségben az egész kormány, és a mögötte álló politikai erő, a kormánypártok és azok szavazói is osztoznak. Az egészségügyért felelős miniszter mozgásterét, lehetőségeit, döntési kompetenciáit ugyanis ez utóbbiak határozzák meg. A kezelhetetlen vízfejként működő EMMI vezetője akkor sem tudna ennyi területtel érdemben foglalkozni, ha egyik, vagy másik szakterülthez értene is valamennyire. Az egészségügyi privatizációt eleve elutasító politika, a hatékonyabb egészségügyi ellátás kialakítását célzó törekvéseket – saját pillanatnyi önös érdekeiktől vezérelve – csírájukban elfojtó helyi kiskirályok, a közpénzt saját luxus életvitelükre elherdáló oligarhák ugyancsak ellehetetlenítik a szükséges változtatásokat.

Ez utóbbiakkal szemben léphetnek fel a választók a mai napon, ha nem „szimpátia-szavazást” tartanak, hanem tudatosan átgondolva a fentieket arra a jelöltre szavaznak, akinek van reális esélye leváltani a kormánypártok helyi kiszolgálóit.

Tegye meg mindenki az első lépést ma azzal, hogy elmegy szavazni és tudatos, logikus döntést hoz!