Az elmúlt napokban a politikai kommunikációban és a lakosság körében is érezhető volt az a vélemény, hogy a járvány hazánkban nem sokára véget ér, megkezdődhet a visszatérés a normál életvitelre. Ebben nem kis szerepe volt Merkely Bélának, a Semmelweis Egyetem tavaly megválasztott rektorának, aki kijelentette, hogy tankönyvi értelemben már nincs járvány, és az orvosegyetemek felmérése igen alacsony átfertőzöttségi arányt mutat. A kormányzati bejelentések szerint 05.18-tól a kórházi ellátások újraindításának következő ütemében a koronavírusos betegek ellátására fenntartott ágyak egyharmada felszabadítható, újraindítják a tervezhető fekvőbeteg ellátásokat, köztük a műtéti beavatkozásokat, a nem népegészségügyi szűrővizsgálatokat, tovább bővítik a krónikus, valamint a kúraszerű ellátásokat. Ugyanakkor a fertőzött betegek ellátását ismét a Szent László Kórháznak és az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetnek kell vállalnia, ráadásul a bejelentések szerint az ország egész területéről.
Mindezen intézkedéseket átlengi a kisszerű politikai csatározások egyre penetránsabb bűze. A Pesti úti Idősek otthona volt az első. A kormányzat vádolta az ellenzéki vezetésű fővárost, hogy ők a felelősek a tragikusan magas fertőzöttségi és halálozási mutatókért az intézményben. A főpolgármester azzal vágott vissza, hogy az átgondolatlan kormányzati intézkedések miatt kerülhettek a fertőzést hordozó idősek nagy számban visszahelyezésre a kórházakból az idősotthonokba anélkül, hogy kiszűrték volna a lappangó szakban lévő vírushordozókat. A legdurvább az volt, amikor a baloldali aktivisták elkezdték híresztelni, hogy a Fideszes intézményvezető felelőssége a járvány robbanásszerű terjedése az otthonban, miközben pontosan tudták róla, hogy az illető a Gyurcsány-Demszky érában az egész fővárosi szociális ellátórendszert felügyelő főosztály vezetője, és a szakminisztérium egyik fő tanácsadója volt. A legújabb intézkedésekben is nehéz nem meglátni a politikai élt, mivel a fertőző betegek ellátásáról a teljesen átgondolatlan kórházkiürítéseket megelőzően (amiről korábban a jelen blogon is beszámoltunk), a megyei kórházaknak kellett gondoskodniuk, így várható volt a főpolgármester tiltakozása amiatt, hogy mostantól minden COVID-os beteget a fővárosba kell szállíttatni, ami egyébként szakmailag és emberileg sem tűnik korrekt megoldásnak.
Miközben tehát jól láthatóan a kormányzat és az ellenzék a politikai csatározások eszközének tekinti a járvány kezelését, egyre kisebb az esélye annak, hogy a szakmai szempontok és a józanész határozza meg a további döntéseket. A kórházi ellátások „újraindításának” szükségessége nem kérdés, azok drasztikus és átgondolatlan leállítása volt súlyos hiba. Itt csak az a kérdés, hogy ha már sikerült ennyire szétzilálni, az amúgy is évek, évtizedek óta válságban lévő egészségügyi ellátórendszert, akkor most hogyan kell beindítani az ellátásokat. A COVID ellátás céljából egyik napról a másikra kiüríttetett kórházi ágyak közül, most miért csak a harmadát lehet újra használnia a kórházaknak, ha a COVID ellátás a két kijelölt fővárosi kórházban fog történni? Mi lesz a fel nem szabadított ágyakkal? Lehet, hogy azokat el akarják venni a kórházaktól? A kormányzat úgy gondolja, hogy itt a jó alkalom az egészségügyi ellátás évek, évtizedek óta halogatott átszervezésére? Jobb ötlet híján a „jól bevált” fűnyíró elv szerint? Kásler bejelentette, hogy most egyezkedhetnek egymás között a kórházigazgatók. Átgondolt népegészségügyi reform helyett legyen egy kis spontán csencselés az intézményvezetők szintjén, aztán ami kialakul, azt majd kodifikáljuk, és ez lesz a nagy kásleri reform? Mi lesz, ha ismét emelkedni kezd az új esetek száma? Majd megint hoznak valami ad hoc döntést, ami áthúz mindent, és amit egyik napról a másikra végre kell hajtani a kórházaknak?
Pontosan tudható, és halkan azért ezt is peccengetik a szakemberek, hogy a járvány még egyáltalán nem múlt el. Láthatóan még az egyszerű matematikai modellek is azt vetítik előre, hogy az új esetek számának csökkenése átmeneti jelenség volt. Az orvosegyetemek felméréséből nagyon óvatosan szabad csak következtetéseket levonni, nem véletlen, hogy az eredmények hivatalos közzétételét csak hetekkel későbbre ígérte Merkely Béla rektor, amikor valamilyen megfontolásból elkezdte csepegtetni az információkat a médiában. A KSH adataira alapozott „reprezentatív” felmérés aligha tudja felölni a legszegényebb, legrosszabb szociális helyzetben élők szélesebb körét, így például kérdéses, hogy milyen lehet az átfertőzöttség a hajléktalanok, vagy a súlyos nyomorban élők körében.
Az eddigi rosszul előkészített, átgondolatlanul bevezetett intézkedések következményeit csak hónapok múlva fogjuk látni. Ha igazak azok a hírek, hogy a járvány első két hónapjában még csökkent is az összes halálozások száma Magyarországon (ami lehet, hiszen nem történnek meg azok a választott idejű műtéti beavatkozások, amiknek nyilván van valamekkora halálozása, de ez a kockázat még mindig kevesebb, mint hosszabb távon a beavatkozás elmaradásának kockázata), akkor ez könnyen vezethet téves döntésekhez. Csakhogy azt ma senki nem tudja megmondani, hogy a most fel nem fedezett, és idejében kezelni nem kezdett daganatos és más súlyos betegségek hány embernél fognak gyógyíthatatlan stádiumba jutni a kórházak COVIDOS és akut betegek ellátásra szorítkozó működtetése miatt. Félő, hogy már az idei ősz folyamán drasztikusan növekedni fog az inoperábilis stádiumba jutott daganatos, és a kezelhetetlenné vált egyéb krónikus betegségben szenvedők száma, ami csak azt követően fog jelentős növekedést eredményezni a halálozási statisztikákban.
A politikai adok-kapok, a katonás ágyszám-intézkedések és a kórházvezetők egymás közötti egyezkedései, csencselései nyomán kialakuló ellátásszervezés helyett nagy szükség lenne egy átgondolt, szakszerű népegészségügyi program megvalósítására annak érdekében, hogy el tudjuk kerülni a most bemutatott kockázatokat és veszélyeket.
