Magyarország jelentős mértékű, és sok szempontból aggasztó irányú átalakuláson ment keresztül 2011-ben, amit most már a média jóvoltából a világon mindenhol egyre többen tudnak. Az előző évi általános választásokon földcsuszamlás szerű győzelmet arató és ebből adódóan a Parlamentben kétharmados többséggel bíró pártszövetség, a FIDESZ-KDNP vezetői alapjaiban változtatták meg a magyar alkotmányos rendszer lényeges elemeit, és bár a kommunikáció szintjén a demokratikus jogállam fenntartásáról, sőt megerősítéséről volt szó, a tények sok szempontból mást mutatnak. Minden demokratikus alapintézményhez és joghoz hozzányúltak:
1. rögtön a választási győzelem után visszavonták az előző parlamenti többség által elfogadott polgári törvénykönyvet,
2. új alkotmányt készítettek és vertek keresztül a Parlamenten minden ellenzéki és civil kritikát figyelmen kívül hagyva,
3. új sarkalatos törvényeket fogadtak el, melyek jelentősen korlátozzák az un. történelmi egyházak érdekeit szem előtt tartva a vallásszabadságot,
4. új családjogi törvény megalkotásával az élettársi kapcsolatokat teljesen kizárták a család fogalmából megakadályozva az ilyen családok számára a családoknak járó kedvezmények igénybevételét,
5. megerősítették saját politikai befolyásukat a médiafelügyeletben, a monetáris tanácsban, és az alkotmánybíróság testületében,
6. végül leváltották a legfelső bíróság korábban általuk is támogatott elnökét és erős pártkötődéssel rendelkező bírót nevezte ki az átalakított bírói testület élére.
Mindezek csak a legfontosabb és legriasztóbb intézkedések voltak, melyekhez indoklásként a magyar gazdaság megörökölt kritikus helyzetéből fakadó kényszerhelyzetet szokták felhozni, azonban láthatóan a felsorolt intézkedések többsége nem nagyon hozható összefüggésbe a gazdaság konszolidációjával. Az alkotmányos fékek és egyensúlyok tagadhatatlan gyengítésének jele az önkormányzati és általános választási rendszer, az önkormányzati és az állami feladatok és hatáskörök radikális átalakítása, melyek mind a hatalomcentralizáció és a hatalommegtartás irányába mutatnak, azonban tény az is, hogy a korábbi, kétségtelenül rossz hatékonyságú, pazarló rendszerek megváltoztatására államháztartási okokból is szükség volt. Az alkotmányos és a magántulajdonhoz fűződő jogok sérelmével összefüggő aggályokat figyelmen kívül hagyva a kormánypártok felszámolták a másfél évtizeddel korábban kialakított hárompillérű nyugdíjrendszert, államosítva a magánnyugdíj-pénztárak vagyonának nagy részét. Ebből a kétségtelenül fojtogató mértékű államadósság csökkentése mellett a folyamatosan hanyatló gazdaság és a grandiózus átalakítások ellenére továbbra is fennmaradó strukturális problémák követeztében egyre nagyobb mértékű költségvetési lyukakat tömték be, tudva azt, hogy ennek később még nagy ára lehet. A bankvilágban a legnagyobb felháborodást az a törvény okozta, amely többszázezer deviza alapú jelzálog-hitellel rendelkező magánszemély számára tette lehetővé hitelüknek a hitel felvételekor érvényes valutaátváltási árfolyam figyelembe vételével történő egyösszegű törlesztését, többmilliárd eurós veszteséget okozva a hitelintézeteknek.
A kormány tevékenysége érthető módon okozott egyre nagyobb jogbizonytalanság érzést belföldön és külföldön egyaránt. A jogbizonytalanság általában azokat a kisebbségeket sújtja leginkább, akik amúgy is kiszolgáltatottabb helyzetben vannak a többségi társadalom tagjainál. A magyarországi változások sajátossága, hogy a társadalmi kisebbségek közül talán a legnagyobb hátrányok az LMBT embereket érték.
Már 2010-ben az új polgári törvénykönyv hatálybalépésének visszavonására is hangsúlyosan éppen a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó fontos szabályok (öröklési jog, stb.) miatt került sor, néha kimondva, néha csak elkenve azt a tényt, hogy ezek a szabályok szükségesek lettek volna az azonos nemű élettársak jogegyenlőségének biztosításához. Az új alkotmány (Alaptörvény) kimondja, hogy a házasság csak egy férfi és egy nő kapcsolatából jöhet létre, ezzel megteremtve az alkotmányos alapot arra, hogy a jövőben minden olyan intézményt (így a 2009-ben az azonos nemű párok számára megnyitott, de a fent említett módon a polgári törvénykönyvben részletesen már nem szabályozott bejegyzett élettársi kapcsolat is) eltörölhetővé vált, amihez csak egy ilyen irányú újabb alkotmánybírósági beadvány szükséges. Aligha kétséges, hogy 2012-ben be fog ilyet nyújtani a magát konzervatív kereszténynek tituláló homofóbok valamely képviselője.
A homofóbia többször vált nyilvánvalóvá az év folyamán a magyar belpolitika legmagasabb szintjein:
1. a több, mint egy évtizede minden évben megrendezésre kerülő gay pride felvonulást első körben (nem először) nem engedélyezte a rendőrség. A magyarországi és nemzetközi jogvédő szervezetek tiltakozását is tapasztalva a rendőrség végül megváltoztatta döntését, azonban emiatt viszont több homofób parlamenti és fővárosi önkormányzati képviselő is tiltakozott, akik nyíltan és büntetlenül sértegették megnyilvánulásaikban az LMBT közösséget.
2. a kormány közvetlen irányítása alatt működő Nemzeti Színház, homoszexualitását nyíltan vállaló igazgatójának a leváltását a Parlamentben több képviselő is nyíltan homofób kirohanások közepette követelte, melyekért szintén semmilyen érdemi retorzió nem történt, igaz, az igazgató a helyén maradhatott.
3. 2011 utolsó napjaiban a berlini főpolgármester levélben kereste meg budapesti kollégáját a 2012-es „Euro Games” nevű, LMBT emberek által szervezett sportesemény támogatását kérve. A homofób megnyilvánulásai miatt korábban is többször kritizált budapesti főpolgármester nyilvánosan visszautasította a támogatást kérő levelet és a jogelődje által tett ilyen irányú ígéretek betartásától elzárkózott. Ezután a szélsőjobboldali ellenzék egyik képviselője sajtóközleményében követelte a rendezvény megakadályozását, és az LMBT emberek emberi méltósághoz való jogát megsértve durva homofób kirohanásokat tett. Ennél is súlyosabb problémát jelent azonban, hogy még a fővárosi önkormányzatban is hatalmas többségben lévő kormányzó jobb-közép pártszövetség egyik képviselője is sajtótájékoztató keretében tiltakozott a tervezett esemény megrendezése ellen.
Mindezek alapján Magyarországon általában is a demokratikus alapjogok, a jogállamiság intézményrendszere, de különösen az LMBT emberek egyenlő jogainak biztosítása súlyos veszélybe került a 21. század második évtizedében, mely miatt a nemzetközi politikai és civil jogvédő szervezetek hatékony fellépésére és támogatására van szükség az egyre durvább jogsértések megelőzés és megakadályozása érdekében.
