az ezer színű világ

Ismeretes ugyanakkor, hogy az új alkotmány nem említi a szexuális orientáció miatt diszkrimináció tilalmát akkor, amikor deklarálja, hogy Magyarországon senkit nem lehet hátrányosan megkülönböztetni a vallási, etnikai hovatartozása alapján, és a hozzászólók pontosan tudták, hogy ez így van, mint ahogy azt is tudták, hogy nem lehet véletlen a GLBT emberek jogvédelmének kihagyása az alaptörvényből. A keserű történelmi tapasztalatok alapján pontosan tudják, hogy ezeknek komoly üzenet értéke van, és hiába mondja most utólag bárki, hogy a magyar törvények rögzítik az azonos neműek párkapcsolatát is megillető „alkotmányos, emberi jogi, büntetőjogi” védelmet, ezt sajnos bármikor megváltoztathatják, korlátozhatják, mint ahogy erre tudhatóan készülnek is egyes konzervatív körök képviselői. Nem az tehát csak a probléma, hogy a parlamenti többség két évtizeddel a rendszerváltás, és hét évvel az EU-s csatlakozás után egy ilyen elavult alkotmányt fogadott el, de ráadásul a kormányzat képviselői szabályosan hülyének nézik a fejlett országok kormányainak és civil társadalmának képviselőit, cinikusan azok tájékozatlanságáról beszélnek, miközben pontosan tudják, hogy igazuk van abban, amit mondanak. Márpedig senki nem szereti, ha hülyének nézik, a vezető politikusok különösen nem, még akkor sem, ha politikusan nem emelik fel azonnal és határozottan a hangjukat emiatt, hanem csöndben tudomásul veszik ezt és magukban levonják a konzekvenciákat. Aztán később, majd máskor, máshol és más fórumon megteszik az általuk indokoltnak tartott lépéseket és reakciókat, amik jellemzően sokkal fájdalmasabbak és keményebbek, mintha azonnal kifejezték volna tiltakozásukat. Az a legszebb az egészben, hogy bár a kormány képviselői okozzák a bajt, de a következmények általában az ország egészét, minden polgárát sújtják…