A programalkotással kapcsolatban is lényeges annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy mennyiben indokolt önálló melegpolitikáról beszélni, mi indokolja, hogy az LMBT emberek saját politikai célokat fogalmazzanak meg, mennyiben különül ez el a pártpolitika már kialakult és folyamatosan formálódó, alakuló rendszerétől. Az ilyen formában felmerülő kérdések megválaszolásakor azonban könnyen belátható, hogy a jelen összefoglalóban részletezendő programpontok és célkitűzések a társadalom életének olyan szerteágazó, ugyanakkor nagyon is konkrét alakítására és formálására irányulnak, mely miatt ezen célkitűzések elérése egyértelműen politikai tevékenységnek minősül, az csak a politikai logika mentén lehetséges, a politika eszköztárának alkalmazásával, sajátos működési mechanizmusainak figyelembe vételével. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy még ha az egyes politikai pártok, tömörülések hosszabb-rövidebb ideig jobban fel is vállalják az LMBT emberek érdekeinek képviseletét, az eddigi tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy a melegtársadalom alapvetően csak saját magában bízhat, csak annyiban fogja tudni saját érdekeit tartósan és eredményesen érvényre juttatni, ha saját kezébe veszi a sorsának irányítását. Ez természetesen nem feltétlenül jelenti azt, hogy pl. önálló pártot kellene alakítania (a követendő stratégiára a későbbiekben térünk majd vissza), ennek megfelelően a programalkotás sem degradálódhat egy választási program, vagy egy pártprogram szintjére, de jelenti azt, hogy a konkrét politikai célokat meg kell fogalmazni és egy politikai szinten értelmezhető és kezelhető programot össze kell állítani.
A melegpolitika programjának összeállításánál – ahogy arra már a bevezetőben is utaltunk – figyelembe kell venni azt, hogy a meleg-társadalom (is) nagyon heterogén, ebből adódóan a közös célok megfogalmazása, a homoszexuális emberek többsége számára elfogadható értékek és célkitűzések meghatározása komoly kihívást jelent. Ehhez járul hozzá az is, hogy a LMBT emberek számára lényeges programpontok és célkitűzések – mint azt már említettük – a társadalom életének szinte minden területét és minden szintjét érintik, ezért különösen nagy figyelmet kell fordítani a programalkotás során a szerteágazó társadalmi összefüggésekre, az egymással logikailag összeillő célkitűzéseket megfogalmazó, stabil belső koherenciával bíró program megfogalmazására. Segítséget jelent a programalkotás szempontjából az ENSZ emberjogi bizottságának négyévenként esedékes ország-értékelése, mely 2011-ben megtörtént, és azt követően megfogalmazott ajánlások egyértelmű és konkrét feladatokat jelölnek ki Magyarország számára.
Az egyes szakpolitikai célkitűzések áttekintése után érdemes kitérni a melegpolitika alakításában és képviseletében szerepet vállaló emberek külső kapcsolatrendszerével (egyfajta „szövetségi politikával”) összefüggő kérdésekre is.
Jogalkotás, alapjogok
A társadalom különböző területeit áttekintve kezdjük a célkitűzések és programpontok meghatározását a jogalkotást, a jogrend egészét, illetve azon belül az alapjogokat érintő kérdésekkel. Az alapjogi célkitűzések meghatározása során figyelembe kell venni, hogy látszólag egymásnak ellentmondó alapjogok ütköznek, amennyiben a társadalom egyes tagjai a lelkiismereti és vallásszabadsággal összefüggő alapvető emberi jogokra és vallási meggyőződésükre hivatkozva a homoszexuálisok alapvető jogainak érvényre juttatását ellenzik. Ez konfliktusokat okoz szinte minden jogterületen (legszembeötlőbben a polgári, a családjog az oktatás és médiaszabályozás területein, de szinte valamennyi jogterületet fel lehetne sorolni, hiszen láttuk, hogy a büntetőjog területén is milyen nézeteltérések voltak a közelmúltban is, amikor a megrontás eltérő korhatáráról folyt a vita, és hosszan lehetne még sorolni a példákat), melyek általában alapjogi vitákra vezethetőek vissza. Ezeknek a vitáknak az eldöntésénél azonban sok esetben iránymutatóak a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségek.
1. Jog előtti egyenlőség
A XVII. századtól a demokratikus polgári társadalmak kiépítését célzó törekvések legalapvetőbb követelése, mely minden más jog érvényesítésének és a jogállam működésének alapja. Nem igényel különösebb bizonyítást, hogy a A jog előtti egyenlőség hiányában semmilyen más emberi jog érvényesítése nem garantálható. Ezért van akkora jelentősége minden olyan követelésnek, mely az LMBT emberek jog előtti egyenlőségéről szól, ezért nem lehet megalkudni semmilyen olyan politikai döntéssel, mely az élet bármely területén (legyen szó akár a házasságról, vagy az örökbefogadásról) a jog eszközeivel korlátozza a melegek egyenjogúságát, függetlenül attól, hogy valláserkölcsi, vagy gyakorlatiasan hangzó (pl. a gyermekek fejlődésével kapcsolatos pszichológiai) okokat hoznak fel a homoszexuálisokat másodrendű állampolgárokká degradáló döntések indokaként.
2. A diszkrimináció tilalma
A jog előtti egyenlőség mellett a másik legfontosabb alapjogi kérdés, mely abból a felismerésből indul ki, hogy egy bármilyen szempontból kisebbségben lévő társadalmi csoport tagjai alapvető jogainak biztosítása érdekében rendkívüli védelemre szorul a többséggel szemben, mert máskülönben a többség mindig meg tudja vonni az alapvető emberi jogok gyakorlásának lehetőségét a kisebbségtől. Tekintettel azonban arra, hogy a legkülönbözőbb szempontok alapján kerülhetnek a társadalom tagjai valamilyen kisebbségben lévő csoportba (pl. bárkit érhet olyan betegség, baleset, amely miatt tartósan egészségkárosodott lesz és valamilyen testi, vagy szellemi akadályozottsággal kell leélni az élete hátralévő részét), ezért a mindenkori többség tagjainak is jól felfogott érdeke, hogy biztosítson különös védelmet a kisebbség számára. Ezért tarthatatlan és elfogadhatatlan, hogy az új magyar alkotmány nem nevesíti külön a szexuális orientáció miatti hátrányos megkülönböztetés tilalmát.
Természetesen a társadalmi élet egyes területeire vonatkozóan megfogalmazható politikai célkitűzések is az adott területet szabályozó joganyagot érintő konkrét változtatásokat igényelnek, ezekre azonban az adott szakterületre vonatkozóan megfogalmazott programpontoknál érdemes visszatérni.
Oktatás
3. Biztosítani kell az LMBT emberekkel kapcsolatos korrekt, tudományosan megalapozott ismeretek átadását az oktatásban és az elfogadó hozzáállás kialakítását a nevelésben
Családjog
4. Biztosítani kell az LMBT emberek számára a heteroszexuálisokkal azonos jogokat a családjog területén
Ez a jelen összefoglaló első pontjában foglalt, jog előtti egyenlőség elvéből fakad, azonban annak egy speciális jogterületre vonatkozó alkalmazása. Talán ezen a területen leggyakoribb a jogszabályok szintjén is meglévő, a jogállamok jelentős részében az alkotmányos rendszeren belül fennmaradó hátrányos megkülönböztetés az LMBT emberekkel szemben, amely teljességgel elfogadhatatlan, tarthatatlan. Ezen a területen is fel szokott merülni, hogy a homoszexuálisok alapvető jogai (a heteroszexuálisokkal azonos elbírálás a családalapításhoz és a gyermekneveléshez való jog területén) ellentétben állnak a gyermekek alapvető jogaival, akik a legtöbb országban még többséginek számító vélemény hátrányos helyzetbe kerülnének, ha a homoszexuális párok nevelnék őket, amennyiben a jogrend biztosítaná a homoszexuálisok számára az örökbefogadás lehetőségét. Tekintettel azonban arra, hogy az LMBT emberek azonos jogainak biztosítását ellenzők a gyermekek egészséges fejlődésének akadályozottságával érvelnek, ezzel kapcsolatban a modern jogállam megint csak nem képviselhet más álláspontot, mint amelyet a tudományos bizonyítékok alátámasztanak. Márpedig a tudományos kutatások nem támasztják alá, hogy a homoszexuális szülők által nevelt gyermekek (az un. „szivárványcsaládok” gyermekei) egészséges fejlődését veszélyeztetné a neveltetésük, ezért tarthatatlan és elfogadhatatlan ezen a téren is az LMBT emberekkel szemben a hátrányos megkülönböztetés.
Büntetőjog
5. Biztosítani kell az LMBT emberek számára a kisebbségeknek kijáró fokozott büntetőjogi védelmet
A hatályos magyar Büntető Törvénykönyv (Btk.) külön nevesíti és szankcionálja a nemzeti, etnikai, faji, vallási csoportokhoz tartozók hátrányára elkövetett erőszakot, vagy riadalomkeltést, de ha ugyanezeket a cselekményeket valaki a sértett szexuális orientáció miatt követi el, akkor kétséges, hogy a cselekmény ugyanezen paragrafusok alapján minősíthető és szankcionálható-e. Van ugyan egy olyan kitétel, mely elvben alkalmazható azokkal szemben, akik a külön nevesített csoportokhoz nem tartozó személyekkel szemben követnek el bántalmazást, vagy tanúsítanak velük szemben kihívóan közönségellenes magatartást, amennyiben igazolható, hogy „a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása, vagy vélt tartozása miatt” követték el a fenti cselekményeket, de mivel itt nincs meghatározva a szexuális irányultság, mint a csoporthoz tartozás oka, kétségessé válhat ennek értelmezése a jogalkalmazók részéről. Számos sajnálatos esemény igazolja, hogy a rendőrhatóság nem lépett fel kellő határozottsággal, amikor a fenti bűncselekményeket a lakosság egy olyan csoportja ellen követték el, akiket a szexuális irányultságuk különböztetett meg. Annak tehát, hogy a Btk. megfelelő paragrafusaiban külön nevesítve megjelenjen a szexuális irányultság alapján a társadalom adott csoportjához tartozók hátrányára elkövetett bűncselekmények tilalma, nemcsak elvi, hanem gyakorlati jelentősége is van.
Államigazgatás
6. Biztosítani kell az LMBT emberek számára a hatékony jogvédelem és társadalmi párbeszéd intézményrendszerét
Hasonlóan más kisebbségi csoportokhoz a többségi társadalomnak ki kell alakítania és működtetnie kell azokat az intézményeket, amelyek hatékonyon tudják biztosítani az LMBT emberek jogainak védelmét és jogos érdekeik érvényesülését. A jogvédelem általában az ombudsmani rendszer feladata, amely többé-kevésbé működik Magyarországon is, bár félő, hogy az új alkotmány elfogadásával csökkeni fog az országgyűlési biztos mozgástere. Ugyanakkor az érdekvédelemnek másik fontos területe lenne az intézményesített párbeszéd egyes társadalmi csoportok legitim képviseletét ellátó szervezetekkel a jogszabály-előkészítés során. Ennek a hatékony és jól működő intézményrendszere a rendszerváltás óta nem alakult ki Magyarországon, amely minden kormányzatnak joggal felróható módon oda vezetett, hogy sem a kultúrája, sem a rutinszerű gyakorlata nincs meg ennek az életbe vágóan fontos egyeztetési formának. A legerősebben az új alaptörvény előkészítése során merült fel az LMBT embereket tömörítő civil szervezetek és spontán közösségek részéről az igény, hogy a jogalkotók egyeztessenek velük, azonban az ilyen irányú ígéretek ellenére az érdemi egyeztetés elmaradt. Tűrhetetlen és tarthatatlan, hogy a mindenkori kormányzat egy ilyen jelentős társadalmi csoporttal ne biztosítsa az érdemi egyeztetés fórumait, mind az új jogszabályok megalkotása előtt, mind pedig a hatályos jogszabályok folyamatos felülvizsgálatának, a társadalom életében felmerülő problémákra reagáló, követő jogalkotás gyakorlatának kialakítása és működtetése érdekében.
Médiaszabályozás
7. Olyan médiaszabályozásra van szükség, mely támogatja az LMBT emberek teljes körű társadalmi integrációjának, a többség elfogadó hozzáállásának kialakulását
A közmédiumokban gondoskodni kell az LMBT emberek elfogadását segítő kommunikációról, a kereskedelmi médiumok vonatkozásában megfelelő érdekeltségi rendszeren keresztül kell hozzájárulni a toleranciát javító, az elfogadó hozzáállást elősegítő tartalmak publikálásához.
8. Határozottan fel kell lépni a médiában megjelenő homofób megnyilvánulásokkal szemben
A homoszexuálisok elleni média megnyilvánulásokkal szemben ugyanolyan határozottan kell fellépni, mint bármely kisebbség sérelmére elkövetett hasonló jogsértésekkel szemben.
Közrend, fegyveres testületek
9. Biztosítani kell az egyenlő bánásmódot a rendőrség és a katonaság szervezetén belül és feladataik ellátása során az LMBT emberek számára
A fegyveres testületekben hagyományosan nagyobb az intolerancia a melegekkel szemben, ami részben ezen szervek személyi állományának kiválasztásánál (a nyíltan meleg személyek felvételének deklarált, vagy informális tiltása, akadályozottsága), részben a munkájuk során nyilvánul meg. Ennek jele lehet a fegyveres testületekbe esetleg mégis felvételre kerülő LMBT személyek megalázása, megszégyenítése, és a tevékenységük során megmutatkozó hátrányos megkülönböztetés a melegekkel szemben (pl. a rendőrség részéről a meleg-felvonulás betiltásának kísérlete mondvacsinált indokok alapján, vagy a melegeket ért atrocitások kivizsgálásának, felderítésnek, a tettesek felelősségre vonásának nyílt, vagy leplezett szabotálása).
Egészségügyi, szociális és gyermekvédelmi ellátás
10. Biztosítani kell az egyenlő bánásmódot az egészségügyi ellátás, a szociális és gyermekvédelmi szolgáltatások igénybevétele során az LMBT emberek, fiatalok számára
A beteg, segítségre szoruló, egészségi állapota, vagy szociális körülményei miatt kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek, állami gondozásban, vagy nevelőszülőknél élő gyermekek éppen kiszolgáltatottságuk miatt sokkal súlyosabb jogsértések áldozataivá válhatnak. Ezen tevékenységek szakmai és hatósági kontrollja során fokozott figyelmet kell fordítani az LMBT emberek, homoszexuális irányultságú fiatalok emberi jogainak védelmére.
11. Különösen nagy gondot kell fordítani az egészségügyi, szociális és gyermekvédelmi szakszemélyzet megfelelő felkészítésére az LMBT emberekkel, fiatalokkal való bánásmód etikai és szakmai normáinak megismertetése terén
A szakemberek képzésében, tevékenységük szakmai és hatósági kontrollja során fokozott figyelmet kell fordítani az LMBT emberek, a homoszexuális irányultságú fiatalok emberi jogaival kapcsolatos ismeretek elsajátítására, a tőlük elvárható attitűd kialakítására, a nem megfelelő hozzáállású szakemberek kiszűrésére.
A melegpolitikával foglalkozó emberek kapcsolatrendszere
A későbbiekben bemutatásra kerülő, a melegpolitika megvalósításához szükséges humán erőforrás igényt részletesen most még nem elemezve, annyit már most is meg kell előlegezni, hogy a fenti célkitűzések megvalósításához egyfajta speciális szervezetre és szervezettségre szükség van (részletesen ld. később!). Ebből adódóan a célok és programpontok meghatározása során meg kell említeni a kapcsolatrendszer kiépítését más szervezetekkel itthon és külföldön, ki kell alakítani egyfajta „szövetségi politikát”. A kapcsolatrendszer kiépítése szempontjából komoly kihívásokat jelent, hogy – amint arra a történelmi áttekintésnél utaltunk már – a hazai melegszervezetek többsége meglehetősen szűk körben, egy-egy kisebb csoport, közösség laza kapcsolata, vagy az erősebb kötelékek esetén kifejezetten gazdasági érdekek mentén jött létre, illetve működött hosszabb-rövidebb ideig, azonban egészen az idáig (az alkotmányozási folyamat beindulásáig és a 2011-es pride módosuló útvonalával kapcsolatos hatósági tiltásig) egymással érdemben összefogni és közösen bármilyen akciót szervezni nem tudott. A jelenleg működő civil szervezetek tevékenysége során nem alakultak ki az országos médiumok „ingerküszöbét” folyamatosan elérni képes kommunikáció feltételei (sem a személyi feltételek vonatkozásában, sem tematikai szempontból, részletesen ld. később a kommunikációval foglalkozó részben!). A meglévő melegszervezetek instabilitása, zártsága, az emblematikus személyek hiánya miatt nem könnyű ezekkel a szervezetekkel együttműködni. A külföldi szervezetekkel való együttműködések szintén komoly kihívásokat jelentenek. Egyrészről ugyanis a már működő kapcsolataikat nyílván saját érdekkörükben kívánják megtartani a hazai melegszervezetek, a külföldi partnerszervezetek képviselői számára értelem szerűen egyszerűbb a kialakult, „bejáratott” perszonális kapcsolatok fenntartása, másrészt az új kapcsolatok kiépítését nehezíti a melegpolitika képviseletére korlátozott formában esetleg vállalkozó emberek inkognitója, mely adott esetben nehezen érthető egy liberálisabb országban élő partner számára. További kihívást jelent a potenciális hazai és külföldi partnerek (beleértve a melegszervezeteken kívül a jogvédő szervezeteket, esetlegesen politikai tömörüléseket is) politikai, közéleti beágyazottsága, esetleges ideológiai, vagy világnézeti elkötelezettsége, mely segítheti, de meg is akadályozhatja a melegpolitika képviseletére vállalkozó emberek részéről a kapcsolatépítést. Mindezek alapján a kapcsolatrendszer kialakításánál figyelembe kell venni azoknak a szempontjait, prioritásait, szakmai, érzelmi, politikai és világnézeti preferenciáit, akik a jelen fejezetben meghatározott politika célok képviseletére, azok érvényesítése érdekében tudnak és akarnak dolgozni, de mind politikailag, mind világnézetileg nagyon heterogén közösséget alkotnak. Miközben tehát kívánatos és szükséges az együttműködés a kölcsönös érdekek mentén minden olyan szervezettel, akik segíteni tudják a melegpolitika célkitűzéseinek érvényesítését, az együttműködések formáit, kereteit, tartalmát és módját nagyon körültekintően kell meghatározni, szem előtt tartva mindazt, amiről az előzőekben szó volt.
Mindezeket a programpontokat folyamatosan felül kell vizsgálni, aktualizálni és kiegészíteni, melyekhez ezúton is várjuk a javaslatokat, észrevételeket.
