az ezer színű világ

A jelen blog korábbi írásaiban (Hyperökumenizmus és Ökumene és homoszexualitás) már foglalkoztunk azzal a jelenséggel, hogy mára a konzervatív keresztény teológia, sőt az azzal bizonyos pontokon egyező álláspontot képviselő nem keresztény vallási fundamentalizmus hogyan teremtett felekezeti, sőt vallási határokon átívelő összefogást az azonos neműek házasságának, a melegek egyenlő jogainak elismerésével szemben. Ennek a tendenciának egyik látványos, a konzervatív, fundamentalista keresztény vezetők szempontjából kifejezetten sikeresnek gondolható megnyilvánulása a Richard Kane által 1996-ban elindított „Házasság hete”(HH) mozgalom, melyről részleteket a honlapjukon és az arról is elérhető hivatalos magyar nyelvű társ-honlapon lehet olvasni. Amint az alapítók weblapján látható, eredeti szándékuk szerint a mozgalom nem vallási indíttatású. Alapértékként szögezik le, hogy „A házasság a lehető legjobb alapot biztosítja azon egyének részére, akik úgy döntenek, hogy hosszú távra választanak társat maguknak, továbbá fontos szerepet vállalva, teljes értékűen hozzá akarnak járulni egy biztonságos társadalom kialakításához, és akik úgy gondolják, hogy a házasság biztosítja a legkedvezőbb környezetet a gyermekvállaláshoz és a gyermekek felneveléshez. … A HH nem fóruma olyan politikai vagy vallási vélemény, nézet propagálásának, amely eltér a fent kifejtett állásponttól. Ugyanakkor elismeri, hogy az egyházak és más vallási csoportok gazdag vallástörténet alapokon helyi kontextusba fogják illeszteni és megjeleníteni a házasság hetét. A házasság egy életforma választás, mely mindenki számára nyitott, származástól vagy vallási hitvallástól függetlenül, és amelyben a férfiak és a nők nemzedékek óta részt vettek a múltban a történelem folyamán és részt fognak venni a jövőben is.” A diplomatikus megfogalmazás akár nyitva is hagyhatná a kaput az azonos neműek házasságának egyenjogúságát hirdetők előtt, bár kétségtelen, szóhasználatával és az eltérő vélemények propagálásának elutasításával markáns gesztust tesz a házassággal kapcsolatban a konzervatív keresztény értékrendet képviselők irányába. Nem csoda tehát, ha első sorban ez utóbbiak támogatásával tudott a mozgalom világszerte elterjedni. Jól mutatja ezt a magyar nyelvű honlap is, amelyen látható, hogy a magyarországi „Szervezők” a Magyar Evangéliumi Szövetség, a Bibliai Házassággondozó Szolgálat, a Magyar Katolikus Családegyesület, a Magyarországi Református Egyház Házasság- és Családsegítő Szolgálat és néhány kisebb egyház hasonló szervezetei, melyek közös jellemzője, hogy megnyilatkozásaik során teljesen elutasítják az azonos neműek kölcsönös szereteten és tiszteleten alapuló társkapcsolatát. (Kissé szánalmas módon egy elég kínos hibát is vétettek a magyar weboldal szerkesztői, amennyiben összefoglalójuk szerint „Az évek során olyan neves személyiségek is támogatták az egyre növekvő mozgalmat, mint Tony Blair akkori miniszterelnök vagy Ian Duncan canterburyi érsek.” Azt ugyanis, hogy nem ismerik Ian Duncan, az akkori munkáspárti brit kormány szociális államtitkárának a nevét, még megbocsátható, bár hivatkozni nem nagyon kellene rá anélkül, hogy kicsit utánanéznének a név mögött álló személy megnyilvánulásainak és állásfoglalásainak. Az azonban már elég kínos, hogy a vélhetően református szerkesztők nem tudják, hogy Canterbury érseke, az egész anglikán világ feje 2003 óta Rowan Wiliams, elődje, több mint 10 évig Georg Carey volt. Az is a kínos, hogy szolgai módon ezzel a hibával együtt másolták át a református és más weboldalak szerkesztői több helyre is a házasság hetével kapcsolatos összefoglalót.)