A hvg.hu oldalon, a Schiffer András ismételt frakcióvezetővé választásáról hírt adó cikk „mixath” nick nevet használó kommentelője részletesen reagált az E-2014-el kapcsolatban a Kaleidoscope blogon megjelent legfrissebb posztra. Az ott leírtakra több okból is célszerűnek látszik inkább ezen a felületen válaszolni.
Az ilyen kommentek „műfaji” keretei között egész igényesnek számító reakció nagyon jól rávilágít bizonyos szemléletmódbeli különbségekre:
T. KaleGabor! Köszönöm, megtaláltam, elolvastam. Sikerült visszamennem a "rendszerváltozásig", valójában az internet segítségével nem is olyan nehéz.
Valóban „az internet segítségével nem is olyan nehéz” visszamenni a rendszerváltozásig, csak egészen más az interneten (vagy bárhol máshol) olvasni valamiről, és egészen más meg-, és átélni valamit.
"Azt ugyan mindenki tudja, hogy a rendszerváltáskor a korábbi állampárt jogutódjaként megalakított MSZP-vel szemben nem tudott két évtized múltán sem eloszlani a nagyfokú bizalmatlanság..."
Ezzel szemben úgy tűnik, hogy már négy évvel a "rendszerváltozás" után többséggel válsztották vissza az MSZP-t. Aztán még kétszer bizalmat kaptak.
Igen „úgy tűnik”. A valóság: az MSZP-nek 1994-ben ugyan önmagában is meg lett volna a többsége a Parlamentben, de – látszólag saját legitimitásukban is kételkedve – koalícióra léptek az SZDSZ-el. Önmagában az MSZP-re azonban – az éppen átalakulóban lévő választási rendszer jellegzetességei miatt – csak egy relatív többség szavazott. Olyan érzés volt ez akkor mint amiről Karinthy ír Barabbás című művében, a magyarság „kinyújtotta kezeit a hóhér felé, hogy kötözze meg”. Sokunk számára felfoghatatlan volt, hogy ez hogyan történhetett meg. Igaz a taxis sztrájk, a társadalmi feszültségek fokozódása, az MDF vezette koalíció súlyos politikai hibái, belső válságai, stb. előre vetítették a rendszerváltás utáni első ciklus kormánypártjainak bukását, de hogy az MSZP nyerje meg a második szabad választást, ezt sokan el nem tudtuk volna képzelni és sokunk számára máig felfoghatatlan. 2002 már sokkal kevésbé. Azt a választást – éppúgy, mint a 2006-ost – olyan hazugságáradattal nyerte az MSZP, amit később maguk is elismertek. Ennek része volt az „ez az MSZP már nem az az MSZP hazugsága” is, meg egy csomó szociális demagógia, ígérgetés, melynek következményeit máig nem heverte ki a magyar gazdaság. Ezeket felismerte az emberek többsége, ez vezetett a 2010-es eredményekhez.
"...a Fidesz jelenlegi 2\3-os parlamenti többségének hátterében elsősorban (ha nem kizárólag) az az elkeseredettség áll, amit a régi MSZMP és KISZ vezetők hatalomba maradása és az ő regnálásuk kudarca okozott,....."
Tehát a népakarat a régi MSZMP és KISZ vezetőket lecserélte régi MSZMP és KISZ vezetőkre (Kövér, Orbán, Stumpf, Martonyi....)
Ez csúsztatás, hiszen a felsorolt Fideszesek egyike sem töltött be olyan magas vezető tisztségeket a rendszerváltás előtt, mint Gyurcsány, vagy korábban Horn Gyula.
"Ezek után aki komolyan azt hiszi, hogy az MSZP-sekhez ennyi szállal kötődő Gyurcsány-Bajnai párossal..."
Ez egy alá nem támasztott állítás, hogy Gyurcsány és Bajnai párost képeznek a jelenban, csupán mivel a multban volt kapcsolódási pontjuk. Ezen logika alapján beszélhetünk Schiffer-Orbán párosrol is.
Nem, nem igaz. Gyurcsány nyíltan kiállt Bajnai mellett október 23-i beszédében, és bár addig, amíg a DK 2-3 %-on áll, valóban nem akarta Gyurcsánnyal kompromittálni magát Bajnai, azt azért természetesen nem zárta ki, hogy később hivatalosan is megállapodjanak. Egyébként Gyurcsány maga nyilatkozott arról, hogy több évtizedes szoros kapcsolat fűzi őket össze, de aki látta azt a „bravúros” hatalmi manipulációt, ahogy Gyurcsány átjátszotta a miniszterelnökséget Bajnainak, annak aligha lehet kétsége a köztük lévő kapcsolat jellegére vonatkozóan. Ebből adódóan a Schiffer-Orbán párhuzam komolytalannak tűnik.
"...azoknak, akik egy alapvetően új, az elmúlt két évtized politikai lövészárkokban bujkáló és szekértáborokba szoruló, szinvonaltalan demokráciáján túlmutató politikai kultúrát szeretnének..."
Ezt a részt többszőr is elolvastam. Tehát egy szinvonaltalan demokráciánál (esetleg Bajnaival) jobb egy szinvonalas antidemokrácia? Ezt ismerte fel Schiffer?
Természetesen a leírtak nem ezt jelentik, de kétségtelenül ki lehet így is forgatni a szavak jelentését. A „színvonaltalan demokráciánál” természetesen egy színvonalas demokrácia jobb, soha, semmilyen antidemokratikus rendszer nem fogadható el.
Még mindig nem értem, hova vezet a Schiffer által szorgalmazott út? Az LMP nem szövetkezik az MSZP-vel, illetve azokkal, akik valamilyen módon "megfertőződhettek" az MSZP által? Ez egy világos álláspont, sokak számára biztos helyes is. Az én kérdésem: akkor milyen út marad az LMP előtt? Esetleg a teljes elkülönülés minden más politikai párttol és mozgalomtol, ami talán a legbecsvágyóbb LMP-s forgatókönyv szerint sem juttathatja az LMP-t kormányra. Marad még a Jobbik mint esetleges szövetséges, de ez a két párt együtt sem tűnik elég erősnek egy kormányváltáshoz.
A kommentelő jogos kérdésfelvetésétől függetlenül, az LMP előtt álló lehetőségekről már egy újabb poszt jelent meg a jelen blogon. Ezek között a lehetőségek között nem szerepel a Jobbikkal való együttműködés, a legfrissebb hírek szerint a Jobbik betiltatását immáron jogilag is megalapozottnak látja az LMP.
Végül lehetséges, hogy Schiffer a jelenlegi állapot fenntartását tartja a leghelyesebbnek, ami szintén lehet jó döntás, csak végre kellene egy kis bátorság a kimondásához.
Ez a vád persze az „orbánofóbiások” szemében a legsúlyosabb, amivel momentán meg lehet rágalmazni Schiffert, de úgy tűnik, hogy a közvélemény nem vevő rá.
A fentiek alapján tehát továbbra sem tűnik indokoltnak a Kaleidoscope blog korábbi bejegyzéseiben publikált helyzetértékelések teljes elvetése, mindig fenntartva természetesen a tévedés jogát és lehetőségét.
