A katolikus egyház hivatalos képviselői és jelenlegi vezetése eddig sem leplezte különösebben homofób attitűdjét, de az elmúlt napokban átlépett egy olyan határt, amelyet talán tényleg nem kellett volna. Amint a magyar katolikus hírportálon is olvasható volt, Vincenzo Paglia, a Családok Pápai Tanácsának elnöke a párizsi melegházasság-ellenes tüntetés kapcsán – melynek egyik fő szervezője a katolikus egyház volt, ahogy arról a jelen blog korábbi írásában is beszámoltunk – úgy nyilatkozott, hogy „ha homoszexuális párok örökbe fogadhatnak gyermekeket, az oda vezet, hogy a gyermek árucikké válik”.
A fenti kijelentéssel tehát a Vatikán hivatalosan emberkereskedelemnek minősítette a gyermekek örökbefogadását, és ezzel a legsötétebb bűncselekmények közé sorolta. Annak ellenére ugyanis, hogy a homofób indíttatású kirohanás a homoszexuális párok örökbefogadását említi, az az állítás, hogy az örökbefogadással a „gyermek árucikké válik” – a mondat érteleméből fakadóan – minden olyan esetre vonatkozik, amikor egy pár (legyen szó akár hagyományos házaspárról, vagy heteroszexuális élettársakról) örökbe fogad egy gyermeket.
Nem ez egyébként az első eset, amikor a hivatalos katolikus álláspont olyan intézményeket támad, amelyek a heteroszexuális többséghez tartozó emberek életéhez is hozzá tartoznak, csak azért, hogy így is fellépjen az azonos neműek házasságának elismerése ellen. Éppen az új magyar polgári törvénykönyvhöz benyújtott, a katolikus egyház elvárásainak megfelelően elkészült KDNP-s módosító indítvány kapcsán merült fel, hogy ezzel nemcsak a bejegyzett élettársi kapcsolatban (BÉK) élő azonos nemű párokat, hanem a heteroszexuális élettársakat is meg akarják fosztani a családi jogállástól, és a kötelmi jog részévé tenni ezeknek az embereknek az együttélését meghatározó szabályokat. Ahogy erre annak idején több posztban is felhívtuk a figyelmet, a KDNP az egész kormányoldalt rendkívül nehéz helyzetbe hozta, és bár bizottsági szinten a kormánypártok támogatták az indítványt, a törvény végszavazására vélhetően pont azért nem került még sor, mert felmérték, hogy az milyen súlyos következményekkel járna a kormánypártok választási kilátásaira, ha a KDNP által javasolt módosítással fogadnák el a kódexet.
A mostani a vatikáni kijelentés súlyosan sérti azokat a házaspárokat és heteroszexuális élettársakat is, akik gyermekeket fogadtak örökbe, hiszen az a mondat, melyet a katolikus hírportál szó szerint idézett a pápai tanács elnökétől, általában is minősíti az örökbefogadás intézményét. Ha ugyanis a Vatikán azt állítja, hogy a homoszexuális párok örökbe fogadása „oda vezet, hogy a gyermek árucikké válik”, akkor nem zárható ki, hogy a heteroszexuális párok örökbefogadási gyakorlatáról is ugyanígy gondolkodnak. Az örökbefogadás rendkívül kényes, nagyon sok jogi, morális, humanitárius kérdést felvető problémakörébe nem lett volna szabad ilyen durván „beletenyerelnie” a katolikus egyháznak.
Emlékezetes, hogy a két évvel ezelőtti pusztító haiti földrengés után, amerikai keresztény segélyszervezetek képviselőit vették őrizetbe embercsempészés vádjával, amikor elárvult gyermekek örökbefogadását akarták megszervezni. Ez az eset is mutatja, hogy milyen óvatosan kell egyensúlyoznia azoknak, akik ezzel a kérdéssel akarnak foglalkozni. Az akkori híradások alapján, Haitin már a földrengés előtt is 380 ezer gyermek élt árvaházakban (!), akik jelentős része hajléktalanná vált, és számuk további több tízezerrel gyarapodott a természeti katasztrófa után. Ilyen körülmények között a súlyos humanitárius katasztrófa miatt is indokolt lett volna az örökbefogadások felgyorsítása a rengeteg árva gyermek, befogadó családokban történő ellátásának és nevelésének a biztosítása érdekében, amire a világ számos országából voltak felajánlások, de érthetőek voltak a fenntartások is az ország vezetése részéről az olyan jellegű visszaélések elkerülése érdekében, amire sajnos valóban voltak elrettentő példák a múltban.
Egy ennyire összetett és érzékeny területen különösen óvatosan kellene fogalmazni, azonban ez a vatikáni megnyilatkozás sajnos a legsúlyosabb vádat fogalmazta meg, amikor lényegében azt állította, hogy a homoszexuális párok általi örökbefogadás kimeríti az emberkereskedelem tényállását, vagyis egy súlyos, a nemzetközi szerződések alapján minden országban a büntetőjogba ütköző és a szerint büntetendő bűncselekményt. Ezáltal kriminalizálni akarják az örökbefogadást, ami még súlyosabb következményekkel fenyeget, mint amikor „csak” a polgári és családjogi területen támadták az élettársi kapcsolatokban élő embereket és az általuk nevelt gyermekeket megillető jogok elismerését és tiszteletben tartását. Tekintettel arra, hogy bár a nyilatkozó vatikáni tisztviselő a homoszexuális párok általi örökbefogadásról beszélt, de mivel az általa megfogalmazott vádakat ugyanilyen alapon a heteroszexuális párokra is rá lehet fogni, szavai lényegében minden örökbefogadott gyermeket nevelő szülőt fenyegetnek. Az elhangzottak alapján tehát a Vatikán – a korábban a jelen blogon már szintén elemzett háborús logika alapján – az azonos nemű párok házassági és örökbefogadási joga elleni küzdelem jegyében össztüzet zúdít az örökbefogadás intézményének egészére, és „háborús vesztességként” kezeli azt a tényt, hogy ezzel a hagyományos házasságban élők, és a heteroszexuális élettársak által vállalt örökbefogadásokat is lényegében bűncselekménynek minősíti. Ez egy olyan hozzáállásra utal, amelyik a saját hatalmi pozíció megerősítésének mindent alárendel, akár az árván maradt gyermekek sorsát is, akiknek az ellátást inkább „árvaházakban” (nyilván államilag is támogatott egyházi intézményekben) kívánja biztosítani, csak azért, hogy nehogy bármilyen engedményt kelljen tenni az örökbefogadás kapcsán.
Mit lehet erre mondani? Ez már azért nagyon durva…
