Tegnap érkezett Magyarországra az Európa Tanács legfőbb alkotmányügyi tanácsadó szervének, a Velencei Bizottságnak a küldöttsége, vizsgálócsoportja. A KIM két fiatal államtitkára, Rétvári Bence és Répássy Róbert képviselte a magyar Kormányt a tárgyalásokon, ami láthatóan nagyon rossz döntésnek bizonyult a KIM miniszter, illetve a kormányfő részéről. Egyrészt ugyanis a két ifjú titán államtitkár sem felkészültségében, sem emberi kvalitásaiban nem bizonyult méltó partnernek a Velencei Bizottság delegációjával való tárgyalásra, másrészt a rendelkezésükre álló eszközök is tökéletesen elégtelenek voltak ahhoz, hogy a Kormány álláspontját megvédjék vele.
Felkészültségüknek és személyi alkalmatlanságuknak a legfőbb bizonyítéka, hogy elfogultsággal vádolták a Velencei Bizottság raportőreit, ami önmagában egy rendkívül buta és értelmetlen cselekedet volt, amint erről már az előző posztban írtunk. Másrészt az „ötvenoldalas” előkészítő anyag, amire már a tegnapi sajtótájékoztatón is oly büszkén hivatkoztak (és amelyik valójában csak 45 oldalas, ami önmagában nem lenne baj, ha releváns érveket sorakoztatna fel, és nem nevezték volna ötvenoldalasnak), valójában semmi újat nem tartalmaz, csak a kormány által eddig is hangoztatott kommunikációs klisék felhabosított, bő lére engedett változatát. Nem válaszol – hiszen nem is tud – azokra a kritikákra semmit, hogy a negyedik alkotmánymódosítás előkészítésének módja, az egy hónap alatt történt áterőltetése, a nagyon komoly ellenzéki és civil kritikai vélemények, észrevételek ignorálása, egy ilyen súlyú alkotmányozási folyamathoz méltatlan, ezáltal teljességgel elfogadhatatlan volt. A „csodafegyvernek” gondolt hivatkozások a különböző EU-s tagállamok kiragadott joganyagaira szintén csak arra voltak jók, hogy még jobban lejárassák vele a Kormányt. Teljesen nyilvánvaló ugyanis még a laikusok számára is, hogy nem lehet kiragadni az egyes hivatkozott ország ok jogrendjének egészéből azokat az elemeket, amelyek hasonlóak az új hazai szabályozáshoz úgy, hogy közben számos más területen eltérések vannak, amikkel nem foglalkozunk, pedig adott esetben pont azok biztosítják a hivatkozott országokban a „checks and balances” (a magyarul nagyon helytelenül „fékek és egyensúlyok”-nak fordított) demokratikus alapelvének érvényesülését. Az ilyen nemzetközi hivatkozásoknak – ebből adódóan – csak olyan alapos elemzésekben lenne helye és értelme, melyek a példaként felhozott országok alkotmányos jogrendjének egyéb vonatkozásait is részletekbe menően elemzik, amiről azonban ebben a 45 oldalas pamfletben szó sincs.
Szerencsétlen és elhibázott lépének tűnik Navracsics nyílt levele is, mely csak arra volt jó, hogy még inkább felbőszítse Viviane Reding EU biztost. Mindent egybevetve a Kormány nagyon rossz úton jár, nem csoda tehát, hogy tegnap megérkezett az a szigorú hangvételű levél Barrosotól, amelyre azonnal válaszolt is miniszterelnök, és ígéretet tett a szükséges jogi lépések megtételére. Ez utóbbi nem jelenthet mást, mint egy ötödik alkotmánymódosítást, ami nyilván súlyos presztízsveszteség lesz a Kormánynak, de az adott helyzetben még mindig ez a kisebbik rossz. Úgy tűnik – amit eddig nem akartunk elhinni – az EU vezetői tényleg elszánták magukat arra, hogy akár fel is függesszék Magyarország szavazati jogát az EU-ban, ami lényegében egyet jelent az ország kizárásával az EU-ból, ha nem enged a Kormány az eddigi makacs és hajthatatlan álláspontjából. Különösen aggasztó, hogy a kormány közeli közvélemény-kutató, a Századvég pont most tette közzé azokat a kutatási adatait, amelyek az EU-val szembeni növekvő bizalmatlanságról szólnak, és ezzel mintha azt akarnák sugallni a kormánypárti politikai erők, hogy Magyarország nem akar feltétlenül benne maradni az EU-ban. Természetesen ez a lehető legrosszabb stratégia, amit hazánk vezetői választhatnak, hiszen ezzel Magyarország visszacsúszna Ukrajna és Fehéroroszország szintjére az életszínvonal és a demokratikus jogok megnyirbálása terén egyaránt.
