A lényegében véglegesnek tekinthető választási eredmények alapján megállapítható, hogy a Momentumnak nem sikerült a macroni bravúr, nem tudott egy-két év alatt a semmiből kormányzati tényezővé válni. Persze Macron nem a „semmiből” lett köztársasági elnök, hiszen előtte évekig gazdasági miniszter volt, és csak elnökjelöltnek jelentkezett be alig egy évvel a választások előtt, amit aztán meg is nyert, de azért előtte már évekig komoly pozíciókat töltött be. Ezzel szemben a Momentum ifjú csapata semmilyen kormányzati tapasztalattal nem rendelkezett, és – bár Macron is a legfiatalabb elnöke Franciaországnak – a koruk alapján még a francia elnöknél is sokkal fiatalabbak voltak, amikor berobbantak a hazai politikai csaták frontvonalába. Nincs tehát semmi szégyellni valójuk a választási eredmények kapcsán, de azt mégis érdemes átnézni, hogy mik voltak azok a hibák, amiket nem kellene még egyszer elkövetni a következő választásokon.
Szervezeti kérdések
Korábban már írtunk arról egy rövid cikksorozatot (1., 2., 3., 4., 5.), hogy mik a „politika-csinálás” szükséges, de egyen-egyenként nem elégséges feltételei, amelyeket a Momentum, többé-kevésbé teljesített is, de egyes területek azért lefedetlenek maradtak. A szervezet-építés terén nem sikerült országosan olyan tagságot beszervezni, és olyan helyi szervezeteket felállítani, amelyek komoly vonzerőt jelenthettek volna a szimpatizánsok, a párttagságot nem vállaló, de a szervezet iránt szimpátiát, vagy legalább is érdeklődést mutató választók felé. Ahogy az előző posztban is jeleztük, az előttünk álló önkormányzati választási kampány egy kifejezetten jó alkalom a szervezetépítés, a helyi szervezetek felállítása és megerősítése szempontjából.
A szervezetépítés a „politikacsinálás” másik két „tartóoszlopának”, a PR-nak és a programalkotásnak, a politikai képviseletnek is az alapja. Hatékony és hiteles PR tevékenységre csak olyan párt képes, amelyiknek vannak erős helyi szervezetei. Ugyanígy a választók számára fontos üzeneteket, vonzó programot csak olyan párt tud készíteni, amelyiknek a választók széles tömegeibe gyökerező helyi szervezetei vannak.
PR aktivitás
A PR területén volt a legsikeresebb a Momentum, ez segítette hozzá ahhoz, hogy országos hírű, a parlamenti bejutást reálisan célba vevő szervezetté váljon. Ugyanakkor elkövetett néhány baklövést is a PR terén. Ilyen volt a nyugat-európai nagyvárosokban folytatott kampány hazai kommunikációja (ami a hazai választók többségében negatív érzelmeket ébresztett), és kampány végén a fenyegetőző hangnem átvétele a baloldali pártoktól (ld. pl. a felcsúti fegyház alapkő-letétele). A kampány végére a választóknak már nagyon elegük lett abból, hogy a politikai ellenfelek börtönbüntetéssel fenyegetik egymást, miközben a legtöbb ilyen fenyegetőző maga is vélhetően sáros volt ebben-abban. Ebbe a fenyegetőző kórusba nem kellett volna beállnia a Momentumnak.
Programalkotás és képviselet
A Momentum joggal lehet büszke arra, hogy egy komoly választási programot állított össze. Ugyanakkor ez a program az egyes szakmai részletkérdésekben igencsak hiányos volt (ld. pl. az egészségügy, melyre vonatkozóan a javaslataik és elképzeléseik – bár messze részletesebbek voltak a többi párt hasonló témában közzétett programjánál – nem adtak választ sok olyan kérdésre, amelyek alapvetőek lennének a válság leküzdéséhez). Ezzel részben összefügg, hogy a párt programját nem képviselték az egyes területen hitelesnek tűnő szakemberek, ilyenek „nem adták az arcukat” hozzá.
Mindezek, és a jelen rövid összefoglalóban nem említett hibák és hiányosságok azonban korrigálhatóak, és amennyiben ezeket a korrekciókat meg tudja tenni a Momentum a következő választásig, akkor jó esélye van arra, hogy a támogatottsága egy nagyságrenddel nagyobb legyen.
