A kormányfő január 9-i sajtótájékoztatóján szólt arról, hogy addig nem lehet más felújítás az egészségügyben, amíg a kórházi várótermek kifestése be nem fejeződik. Kincses Gyula, az Orvosi Kamara elnöke (akinek a legutóbbi kamarai választáson aratott győzelméről korábban beszámoltunk), aggodalmának adott hangot amiatt, hogy ezek szerint az elavult, adott esetben használhatatlanná vált egészségügyi eszközök (pl. ultrahang, CT, MR készülékek, műtői berendezések, stb.) cseréje sem történhet meg addig, amíg a „kiválasztott” cégek be nem fejezik a várótermek festését. Kétségtelen tény, hogy sok kórház van, amelyekben valóban szégyenletes körülmények között kell tartózkodniuk a betegeknek, és dolgozniuk az egészségügyi dolgozóknak, de hiába lesznek szépen kifestve a várótermek, ha az ott várakozó betegeket a szükséges szakmai fejlesztések elmaradása miatt nem fogják tudni ellátni az intézmények.
A várótermek kifestése a kirakat-politizálás iskolapéldája: a „front office” kiglancolása, miközben a gyógyító-tevékenység napról-napra elégtelenebbé válik. A betegeknek egyre kevesebb esélye lesz arra, hogy szakmailag korrekt ellátást kapjanak (ld. a témával foglalkozó korábbi írásunkat), de legalább addig szépen kifestett helyiségben tartózkodhatnak, amíg kiderül számukra, hogy a szükséges kezeléseket orvos, nővér, műtősnő, vagy egyéb szakdolgozó, valamint megfelelő eszközök hiányában nem tudja biztosítani számukra a kórház.
Célszerű lenne a közérthetőség kedvéért a váróterem-kifestés fő üzenetét jól látható feliratotok formájában kifüggeszteni a felújított helyiségekben:
„Gyógyító ellátást egyre kevésbé tudunk nyújtani, de a látszatra odafigyelünk!”