Amint korábbi bejegyzéseinkben is jeleztük már, a kormány az egészségügy egyre mélyülő válságát megfélemlítéssel és kommunikációs offenzívával akarja kezelni ahelyett, hogy érdemi javulást eredményező intézkedéseket tenne. Mindezek mellett az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbb módon megpróbálja – sajnos nem is eredménytelenül – összeugrasztani, egymás ellen hangolni az orvosokat, egészségügyi dolgozókat. Ehhez azt a taktikát választották, hogy a nemzetgazdasági és főleg nemzetközi összehasonlításban méltatlanul alacsony jövedelem, valamint a folyamatosan romló munkakörülmények miatt leghangosabban tiltakozó, és legerősebb érdekérvényesítő képességű csoportoknak odadobnak egy kis pénzt, amivel nemcsak azt érik el, hogy átmenetileg elhallgatnak a tiltakozások, hanem azt is, hogy a béremelésből kimaradó dolgozók joggal háborognak az így kialakuló bérfeszültség miatt. Így történt ez korábban a traumatológusok és legutóbb az érsebészek esetében is.

A kormány tehát az „oszd meg és uralkodj!” sok ezer éves taktikáját választja az érdemi és előremutató döntések helyett. Mindezt a legátlátszóbb hazugságokkal fűszerezik: az államtitkár és a minisztériumi szóvivők mindenhol azt kommunikálják, hogy azokat a pénzeket, amelyeket az alap finanszírozáson kívül (tehát egy tollvonással bármikor visszavonhatóan!) odaadnak a kórházaknak, teljes egészében a szakemberek bérének emelésére kell fordítani, ugyanakkor írásban arról tájékoztatják az intézményeket, hogy a személyi és a tárgyi feltételek egyaránt biztosítaniuk kell ugyanebből a forrásból. Mivel pedig ezek a szakmák mélyen alulfinaszírozottak, az intézmények csak az adósságuk növelésével tudják a minisztérium által megígért fizetésemeléseket teljesíteni. Ha ugyanis nem teszik meg, akkor az orvosok elmennek külföldre, vagy magán rendelésekre, a nővérek másik intézménybe, vagy másik ágazatba, pl. a kereskedelembe. Ha viszont bevállalják a kórházi vezetők, hogy megadják az adott szakmában dolgozók által (a minisztériumi ígéretek alapján) követelt bért, akkor saját állásukat veszélyeztetik az adósságok növelése miatt, és a nem emelt bérű dolgozók haragja zúdul rájuk a bérfeszültség eredményeképpen.

A megosztott, egymás ellen acsarkodó dolgozók nem fognak összefogni saját és a betegek érdekeinek érvényesítése érdekében, és így a kormányzatot semmi nem kényszeríti arra, hogy változtasson a kialakult gyakorlaton. Olyan ez, mintha a jelenlegi kormányzat egy stratégiai játéknak tartaná az egészségügyet. Hogy az egyre rosszabb ellátás miatt egyre többen meghalnak olyanok is, akiket meg lehetne menteni egy jól működő egészségügyi ellátórendszerben? Úgy tűnik, hogy a jelenlegi kormánypártok vezetőinek ez is belefér…