Tovább folytatjuk a vatikáni felmérésre érkezett válaszok közreadását (ld. a korábbi posztokban az 1., a 2., a 3., a 4., az 5., a 6., a 7. és a 8. témakört is!). A jelen posztban az 9. kérdéscsoportra érkezett válaszokat publikáljuk, továbbra is vágatlanul, minden módosítás nélkül (így a helyesírási hibákat, elütéseket továbbra sem korrigáljuk). Amint azt korábban is jeleztük már, összesen 27 értékelhető válasz érkezett, de mivel nem válaszolt mindenki minden kérdésre, ezért a válaszok száma egy-egy kérdésre vonatkozóan ennél lehet kevesebb.
Annak érdekében, hogy követhető legyen, hogy melyik válaszoló, melyik kérdésre, milyen választ adott, a válaszok sorszámán továbbra sem változtunk, ezért vannak üres sorok a válaszok között.
9. Egyéb kihívások és javaslatok
a. Milyen egyéb kihívásokat, vagy a fenti kérdésekben megfogalmazott témákhoz kapcsolódó kezdeményezéseket tart sürgősen megoldandónak?
- A feminista mozgalmak óriási veszélyt jelentenek a hagyományos családi értékekre. Ezek célja szétverni a hagyományos családmodellt, eltúlzott, ésszerűtlen, az esetek többségében minden valóságot nélkülöző kinyilatkoztatásaik pedig egyértelműen az Isten által megteremtett férfi és női szerepeket zúzzák szét. Ami működött több ezer évig, megvolt a tisztelet, mindenkinek az isteni adottságokhoz való feladata, azt hatalomvágyból szétverik. Jelenleg a férfi és nő teljes egyenjogúságban él szinte minden országban, de magyarországon mindenképp. Nem szabad az egyik nemnek többletjogokat biztostani, illetve felülni ezen bomlasztó hangadóknak, mert amit állítanak, azoknak nincs valóságalapjuk és visszafele ugyanúgy fennáll. Ezen szervezeteket a gazdasági elit támogatta, hogy a nők munkábaállításával csökkenjen a munkaerő ára, ma pedig az oszd meg és uralkodj elv alapján ugrasztják egymásnak a nemeket, hogy a gonosz erők még nagyobb hatalomhoz juthassanak. Az egyháznak fel kellene lépnie ez ellen, mert ez az ördögtől való.
- 75 év feletti papok NE lehessenek plébánosok, akármekkora a paphiány (a paphiány enyhítésére felvetődhetne a nős diakonátus szélesebb körű szorgalmazása, vagy a görög katolikus gyakorlatnak megfelelően, nős emberek felszentelésének lehetősége).
A fogamzásgátlás kérdésében egységes álláspont kialakítása, mivel a természetes családtervezés gyakorlata hívő pároknál nem mindig működik. Olyan módszerek elfogadása, amik nem avatkoznak be a szervezet természetes folyamataiba, abban az esetben, amikor fennáll a házassági szükség kérdése.
Az Egyház tanításának egyértelművé tétele a válás és újraházasodás kérdésében, hogy mindenki számára érthető legyen. A házasságok érvénytelenítésének könnyebbé tétele. Egységes, színvonalas jegyesoktatás kialakítása, a házaspárok bevonása egyházközségi szinten is a jegyesoktatásba. - A melegek, elváltak befogadását. A nem szentségi házasságban élőket egyenlően kell kezelni, sőt támogatni kell a kirekesztetteket.
A szeretet előtérbe helyezését minden mással szemben. Az ember a fontos, nem az, hogy kivel és és mit csinál. - Sajnos túlságosan sok a sürgősen megoldandó feladat, mindenekelőtt a lelkipásztorok számát kellene növelni, de ez bizony nem fletétlenül függ a mi akaratunktól.
- A papok elöregedése, az utánpótlás hiánya. Hogy nem népszerű a papi hivatás.
- Az Egyháznak sürgősen csökkentenie kell a minden területen eluralkodott klerikalizmust, hogy meg tudja szólítani újra az embereket, el tudja juttatni hozzájuk tanítását. Több teret, lehetőséget kell adni a civileknek, akik ebben a témában, a kihívások, lehetőségek terén egyaránt tapasztaltabbak a papságánál.
- A magyar Katolikus Egyház ne vonuljon ki végleg a kis falvakból és hivőkkel jó lenne kommunikálni..
- Számomra a legfontosabb, hogy tegyék lehetővé egy 35 éve elvált, újraházasodott embernek, aki 26 éve köztiszteletnek örvendő felesége új férjének, és rendes szülője két gyermekének, hogy Isten áldásával élhessen, a szentáldozás szentségéhez járulhasson!
- A jegyesoktatások változzanak házasságra való felkészítésre. Ebbe legyenek bevonva olyan házaspárok akik ezt munkát szívesen végzik és életpéldájuk is megvan. A fiatalokkal való foglalatosságot elkötelezett hitoktatók végezzék. A lelkipásztorok a lelki pásztorkodással foglalatoskodjanak és ne hivatalnoki feladatokat lássanak el. Az állandó diákónusok legyenek elfogadott segítői a lelkipásztoroknak.
- a régi Egyhàzi rend megtartàsàt,felviràgoztatàsàt,és papi életpéldàt és pàpait is mert ez a mostani,az csapnivalo
- Fontosnak tartom az is, hogy ne "kibérmálkozzunk" az egyházból. Sokan ezt teszik. Kellene sok olyan közösség, program, amin azok a fiatalok tudnak részt venni, akik már bérmálkoztak. Esti hittanórák, lelki programok, zarándoklatok, kirándulások.
- A nők egyházban betöltött szerepének kérdését hiányolom. A laikusok egyházi szerepéről is kevés szó esett.
- Szeretetet adni.
- Jó lenne, ha több szolgáló házaspár lenne a közösségben, hogy több jegyes és házaspáros programot tutjunk csinálni.
- Kérem: szeressétek a gyerekeket és engedjétek őket KÖZEL . az oltárhoz, a liturgiához, a közösséghez...
Nálunk templomfelújításra komoly pénze mennek. A serdülők táborozására évente talán 20.000 HUF (= 100! euró). Sátrat (könnyű, nem beázó túraeszközt) évek óta kérnek. Még nem kaptak. De az angyalok szárnya frissen lett aranyozva:-( - Homoszexuális párkapcsolatok elismerése, örökbefogadás támogatása.
Elváltak helyzetének rendezése. - Házasság előtti nemi élet és az azzal kapcsolatos különböző vélemények
- A Katolikus Egyház átalakítása – melynek programját Ferenc pápa eddig még csak főbb stratégiai irányaiban határozta meg – csak akkor lehet sikeres, ha hatékonyan megtörténik a laikusok széles tömegeinek bevonása az Egyház döntéshozatali folyamataiba, azonban tekintettel arra, hogy jelenleg az egyház egy tekintélyelvű, hierarchikus szervezet, ezért erre csak akkor van esély, ha ezt az elvárást a pápa a rendelkezésre álló valamennyi eszközzel támogatja és erősíti. A laikusok bevonása az Egyház megújításába csak akkor lehetséges, ha az egyházi vezetők minden szinten elfogadják ennek kényszerű szükségességét, belátva azt, hogy ellenkező esetben az Egyház – ahogy Ferenc pápa mondta – kártyavárként omlik össze. Ennek jegyében minden olyan dogmát és tanítást hatályon kívül kell helyezni, amely a változásokat megakadályozhatja, különös tekintettel a tévedhetetlenségre és a megváltoztathatatlanságra vonatkozó katekizmust, hiszen logikailag értelmetlen változásról beszélni egy olyan szervezetben, melyben ezek a fogalmak – a szervezetre magára nézve is – a hatályos belső jogrendszer részei. Ezt követően ki kell alakítani az Egyházban azt az új szervezeti formát, és egy olyan új működési rendet, amely a laikusok részvételét az Egyház irányításában a mai ember társadalmi elvárásainak, igazságérzetének, az emberi társdalom fejlődésének eredményeképpen felismert összefüggéseknek, és a tudomány mindenkori állásának egyaránt megfelelően tudja biztosítani. Ezután lehet elkezdeni az Egyház átalakításával kapcsolatos munka igazán érdemi részét, megvizsgálva és tételesen korrigálva az Egyház tanításait, a Szentlélek folyamatos segítségét és útmutatását kérve ehhez a munkához.
A Katolikus Egyház Katekizmusának azon pontjait, melyeket az elmúlt évtizedek tudományos kutatási eredményei és társadalmi változásai merőben új megvilágításba helyeztek, alaposan át kell vizsgálni, és a szükséges mértékben korrigálni. Isten igazságait a tudományos felfedezések, és a társadalmi változások nem kérdőjelezik meg, nem homályosítják el, hanem éppen ellenkezőleg, segítik az emberiséget, és a földi zarándokútját járó Egyházat abban, hogy jobban megértse Istennek a világmindenséget teremtő és összetartó, örökkévaló akaratát. Ezért van szükség arra, hogy időről-időre megtörténjen a Katekizmus felülvizsgálata és korrekciója, ami szükséges előfeltétele az Egyház megújításának és megerősítésének. Mindez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az Egyház a mai korban is be tudja tölteni Jézus Krisztustól kapott küldetését és feladatát. - A papok képzése, alkalmasságának felülvizsgálata, szemináriumok és a tanári karok átalakítása.
Ne a statisztika és a kényelem irányítson.
Bizalom a laikusok irányában, egyenrangú együttmüködés és ne diktátum és kinyilatkoztatások az egyházközségek szintjén.
b. Ha van egyéb észrevétele ezzel a konzultációval kapcsolatban, akkor kérjük, azt itt tegye meg.
- A médiának hatalmas szerepe van a családi értékek bomlasztásában. A bugyuta tévéműsorok, a tévében látott valóságtól elrugaszkodott izomagyú szupermenek és bombázó nők azt az érzést keltik az emberekben, hogy csak én vagyok ilyen peches, hogy nekem egy ilyen ronda/kövér/szerencsélen nő/férfi jutott, de mindenki más jobb és szebb. De ez nem a valóság! Ezt nem szabadna hagyni. A médiában öl, butít és tönkreteszi a családi értékeket, az emberi kapcsolatokat.
Az egyháznak nyitottabbnak kellene lenni. El kell fogadnia, hogy a fizika törvényei igazak a materiális világra és Isten törvényei arra, ami ezen túl van. Nem szabad tiltani a földi örömöket, ha ezzel nem árt vele másnak (pl. szex), de tűzzel vassal kellene üldöznie minden olyat, ami más embertársunk kárára történik (kapzsiság). Tudomásul kell venni, hogy a technika fejlődik, és az emberek képzettebbek lesznek, akiknek a régi szimbólumok már hiteltelenek. Ezek helyett az egyháznak a mögöttes erkölcsi tartalomra kellene helyeznie a hangsúlyt. - Nagyon örülünk neki és minél szélesebb körben terjesztjük!
- Örülök a kérdéseknek, és hogy elmondhattam a meglátásaimat, észrevételeimet.
- Sajnálatosnak tartom hogy nincs kivel megbeszélni a gondjainkat a hittel, egyházzal és az életünkkel kapcsolatban. Sajnos a gyermekkori hittan oktatáson tanultak homályosulnak, melyet a felnőtt hittanon már nem jönnek fel vagy egyértelműnek vélnek.
- Annak ellenére - örömmel - töltöttem ki a kérdőívet, hogy hazánk egyházi vezetése nem tette lehetővé az ehhez való hozzáférést, megtagadva ezzel a kitöltés jogát a civilektől. Ez pedig hiteles igazolása annak, amit az előző válaszban leírtam.
- Nagyon szomorúnak tartom , hogy nem is kiváncsiak az emberek véleményére - talán ezért is veszitettek el ennyi hivőt, Mert igény lenne a lelkük gondozásáre hiszen elképesztő mértékben nyomulnak a különböző szekták.
- Megrendülten töltögettem e kérdőívet, mert személyesen is érintett. Sok kérdésben nem tudtam elmélyedni, mert nem volt több időm.
Köszönöm a lehetőséget, hogy válaszolhattam kérdéseikre. - Sajnálom, hogy ezt sem a plébániákról tudtuk meg!
Ez azt jelenti, hogy a hívek nincsenek komolyan véve. Pedig sokaknak van hite! Sokaknak van elkötelezettsége és elhivatottsága Krisztus egyházának irányába.
Sajnálom, hogy a pápa szava és tettei nem jutnak el a legalsóbb sejtekig!
Szívből kívánom az eredményes munkát Krisztusért és az emberekért a szinódus tagjainak. - nincs
- Ha nem is fogadjuk el az azonos neműek házasságát, ha nincs válás után áldozás, kell valami, amitől ezen hívek is érezhetik, hogy az egyházhoz tartoznak. Talán egy speciális áldás, mellyel érezhetik, hogy Jézus velük van. Olyan imádságok, lelki könyvek, melyek segíthetnek nekik.
Fontos, hogy a kicsi gyermekekre is ügyeljünk. Meg kell találni egy olyan miseformát, ami őket is leköti, ugyanakkor a felnőttek számára is van lelki tartalma. Teret kell engedni a gitáros éneknek, ugyanakkor megőrizni az orgona méltóságteljes hangulatát.
Persze fontos, hogy új híveket nyerjen az egyház, de fontosabb a régieket megtartani. Környékünkön az a jellemző, hogy kiürülnek a templomok. Csak idősek járnak - egy-két kivétel -, pár év múlva - ha ők már nem lesznek - mi fog történni? Nincsenek ministránsok! Nincsenek családok a miséken. A helyzet egyes esetekben elkeserítőek. Be kéne csalogatni az embereket a templomba, közösségbe. Nem olyan közösségbe, ahol mindenki vasárnap megy misére, hanem ahol az emberek segítik egymást és szeretettel fordulnak egymás elé. - A kérdéseket rosszul tették fel. Túl hosszú ideig tart a kitöltés, és csak egy szűk réteg fog válaszolni ezekre. Azok, akiknek a véleményét valóban meg kellene hallgatni ezt biztosan nem töltik ki. Olyan előfeltevései vannak a kérdőívnek, ami már eleve determinálja a válaszokat. A bonyolultan megfogalmazott, sokszor pontatlan és zavaros kérdések megnehezítik a kitöltést.
- Nincs egyéb észrevételem.
- A kérdések nagy részét nem értettem (egyházi szaknyelv miatt) vagy nem tudtam rá válaszolni, mert nem vagyok lelkipásztor.
- Nagyon köszönöm és értékelem.Ezek szerint van remény a változásra.
Imádkozunk a szinódusért. Isten áldja meg a munkájukat! - A plébánia közösség, Krisztus testének része, de mégis e világi környezetbe beágyazódott közösség, így, természetes emberi közösség. Magán viseli a társadalom minden ismertetőjegyét, problémáját, és éppen aktuális kríziseit is. Mint közösségi problémát nem lehet kiragadni és csupán a lelkiségi oldalról vizsgálni, vagy művelni. Nehéz csupán azzal ostromolni, és szembesíteni a plébánia közös-ségét, hogy Krisztus álljon a középpontjában, és minden más érdekérvényesítést tessék ennek alá-rendelni. Hiszen maga a közösség papja sem képes ennek a rendezőelvnek alávetni magát, hát még akkor a családok, melyekben a létkérdés, az önérvényesítés, a társadalmi megfeleltetés, elvárás, az egzisztenciális kérdések, és nem kevésbé a gyermeknevelés minden korának megfelelő problémake-zelésével járó gondok – különösen a nagycsaládok esetében, ahol a személyiségek alakulására, az irántuk szükséges fogékonyság, érzékenység, odafigyelés hatványozottan elvárt, és elvárható – no meg a két személy közötti összhang megteremtése, ápolása, fenntartása is szükséges és elvárt. Ugyanakkor, beszélnünk kell a környezeti hatások szerteágazó, és egymással ellentétes érdekérvé-nyesítéseiről is, melyek a különböző közmédiumokon keresztül sértik, támadják, és szétszedni képesek az egyént, és feltrancsírozzák valós érdekazonosságát.
Csak néhány szempontot említünk a sok közül, amelyben a személy kerül össztűz alá nap mint nap, és melyben a személy és a család dinamizmusát kéne a Lélek elé vezetnünk, és fényébe állítva, Krisztus közösségéért is felelőssé tenni. Az egymásra hatások és az egymásért való felelősségek, kötelezettségek, és követelések, melyek ma már a jogok elé kerülnek – hiszen senki sem teszi fel a kérdést, és nem kéri számon, hogy a személynek és a családnak mihez van joga – mind terhet jelen-tenek, amivel szemben egyetlen egy könnyítő, megkönnyítő és a terheket elviselhetővé tevő ellenpólus áll: az, hogy Krisztus téged így, ebben az elesett és megsebzett állapotodban is szeret. Ez a feltétlen, és végtelen, határtalan és nagyvonalú szeretet az, amiben egészen egyedül találja magát ma az, aki kereszténynek vallja magát. Ebben a környezetben még az Egyházban sem talál támogatóra, ha az Egyháznak azt a hierarchiát nevezzük, mely Krisztusra hivatkozva nem partnere, hanem számon kérője csupán a személynek.
Én ebben látom annak szükségét, hogy az Egyház képes legyen megújulni. Krisztus mögé felsora-kozni, és nem Krisztusért harcba szálló, az Ő szentségének őrzéséért viaskodó, küzdő közösség le-gyünk!
De kérdések is felmerülnek bennem, melyeket ide kell felvezetnem. Az, hogy az Egyház ma menyire képes hatást gyakorolni az egyénre és a családra? Ugyanakkor, hogy a család és a társadalom vi-szonya mennyire engedi viszonyukba beleszólni ma az Egyházat? Tehát, hogy hol van a mai vilá-gunkban az Egyház tanítóhivatalának a szerepe? Akkor, amikor felerősödött a személyes Istenkap-csolat teológiája, mely úgy tűnik, hogy a hit és vallás kérdésében ollóként nyílik szét. A személyes Isten ismeret úgy tűnik, hogy - a civilizált társadalmakban legalább is - mintha elsodorná a dekré-tumokat, a tanítóhivatal tiszteletét, és érvényesítését. A legjobb példa rá a 2012 őszén megtartott, a Hit évében Benedek pápa által összehívott Általános Püspöki Szinódus, mely „Az új evangelizáció a keresztény hit továbbadása érdekében” címmel zajlott. Ma már senki sem beszél róla, még egyetlen tanítás, határozat, vagy dokumentuma sem látott napvilágot. Ami a mai nagyon rohamosan változó világunkban elfeledteti azt is, hogy volt, és a róla egyszer talán kiadásra kerülő okmányokra már senki sem fog odafigyelni, mert már érdektelenné válunk iránta. Éppen napjainkban lezárásra kerül ünnepélyesen minden egyházmegyében a Hit éve, ami úgy fest, hogy ha már volt, akkor zárjuk le. Van megint egy alkalom, amit ünnepnek tekinthetünk, ahol szereplésre van lehetőségünk, de követ-kezménye mintha nem lenne. Elmúlt, volt, elkönyvelhetjük, kipipálhatjuk, érdemeket oszthatunk, és könyvelhetünk el magunknak, de senki sem veti fel az önvizsgálat kérdését, hogy mire jutottunk vele? Adminisztratív intézkedéssé deklaráltuk, pedig, ennél sokkalta többre volt érdemes Benedek pápa szándéka, úgy gondolom. Talán - ki merem jelenteni -, hogy ahogy távolodunk egy eseménytől, melynek akkor és ott nem volt következtetése, elmúltával már elveszti hitelességét. Túlhaladottá lesz, mert a világ már kénytelen az újabb felmerült vitát, problémát kezelni. A Hit évéről is ez mondható el. Lezárásánál tartunk, de már a jövő évi szinódus kérdőívére kell sürgősen reagálnunk, mert mire Krisztus Király ünnepéhez érünk, már a válaszainkkal kész kell lenni a kiadott kérdőívekre. Mi tör-ténik velünk, mit ér a hit és mit jelent a vallásosságunk? A hitünket gondozzuk, vagy az adminisztratív egyház vallásosságát dokumentáljuk?
Szegény Ferenc pápa azt mondja: „Az Úr mentsen meg minket a világiasság szellemétől”! De vajon, hogy értik, hogy értelmezik ezt püspök társai? Vagy, ki figyel oda erre a mondatára: „nem az értékekről, hanem a hűségről alkudozunk”. Hűség önmagunkhoz, deklarált, és e deklarált hatal-munknak képviseletét megkövetelő világi állapotunkhoz. Persze, meghalljuk a pápától, hogy a püs-pöki rang az szolgálat, és nem rang, de már is túllépünk rajta, mert nem szolgálja érdekünket. Hol itt a hit, milyen hit uralkodik az Egyházon, mely Krisztus egyháza kéne, hogy legyen? Melyik pap az, aki nem az evilági egyházat védelmezi a hit helyett? Melyik pap, püspök ismeri a pápa megnyilvánulásait, mellyel utat szeretne mutatni Krisztus egyházának? Mire van ideje a klérusnak? Hol áll érdeklődésük-ben a szentségek kiszolgáltatása, a lelkek gondozása, mint elsődleges, és legfontosabb feladat, és nem csupán kötelességeként állítja az első helyre? Azt mondja papunk, és ezzel érvel, hogy neki 4 állása van, nincs többre lehetősége! Olyan szívesen megkérdezném, de arra már nincs figyelme: és mire van, és kitől van küldetése, feladata, elkötelezettsége? Legtöbbje arra koncentrál, hogy mit vár el tőle a püspöke, miben tud a kedvében járni.
Bíborosunk a következő szinódus főrelátora. A sajtótájékoztatón a szinódus főtitkára a főrelátor beszédébe beleszólva kiemelte, hogy „Nem a püspökök, hanem a keresztény emberek válaszait várják a Vatikánba”. Bíboros úr az Új Ember újságban adott nyilatkozatában, amiben az újságíró konkrétan rákérdezett, hogy kikre vonatkozik a válaszadásra felszólítás, elkeni a választ. Mintha nem szeretné, vagy félne attól, hogyha a hívek, a világiak, a „keresztény emberek” szólalnának meg. Vagy nem bízik a felnőtt hívek alkalmasságában? Talán utasításba is adta papjainak, hogy ne csináljanak ebből túl nagy ügyet. Erre utal az is, ahogy kiküldésre került a kérdőív november 11-én, azzal a szavakban fukar levél kísérettel, hogy a válaszokat november 30-ra kérik vissza. Se instrukció, se eligazítás, se elvárás! És vajon mi van azokkal a plébániákkal, akik még nem alkalmazzák az elektronikus kommunikációt? Érdeklődtem, kérdezősködtem sokfelé, bizony vannak papok, akik tu-domást sem vesznek a kérdőívről, vannak akik nem konzultálnak, csak válaszolnak, vannak akik egy szűkebb körrel konzultálnak, és egyesek személyektől kérnek egyes pontokra választ, de kevesen akik hallották egyáltalán Bruno Forte, Chieti-Vasto érsek szavait. „A szinódus különleges titkára megmagyarázta, mi az előkészítő dokumentum célja: meghallgatni azokat a problémákat, várakozá-sokat, amelyek ma sok családban jelen vannak. Meg szeretnék mutatni, hogy a keresztény családkép mélyen emberi, soha nem valaki ellen irányul, hanem minden ember, az egész társadalom méltósá-gát, életének szépségét kívánja alátámasztani. Ferenc pápa három kulcsszava: figyelem, befogadás, irgalom. Erről tanúskodik maga is, és ezt a hozzáállást kéri mindenkitől minden ember iránt, a mo-rális és kánonjogi szempontból szabálytalan helyzetben élő családok iránt is. A legsürgetőbb fel-adatok közé tartozik szembenézni azzal, hogy lelkileg és érzelmileg mennyire törékeny a család, mennyire elszegényedik a kapcsolatok minősége a látszólag stabil és normális helyzetekben is, mennyire megrontja a családi kapcsolatokat a munka miatti stressz és a média befolyása.” (Magyar Kurír 2013.11.05.) Hát bizony, ebben a közegben nem lehet nagy kampányt folytatni a széleskörű válaszadás érdekében. - A Szentírás és Katekizmus ismerete.
Az önálló értelmezés hibáira való figyelemfelhívás.
A teremtett világ törvényeitől való eltérés kockázata. - Tisztelt Szentszék!
Nagy örömömre szolgált, hogy minket, érintetteket is megkérdeznek ilyen fontos kérdésben.
Szívből remélem, hogy válaszainkat nyitott szívvel fogadják, ha sok esetben düh és elkeseredés hangneme és stílusa is átüthet a válaszokon.
Kívánom, hogy felmérésük minden egyházmegyében reprezentatív legyen és munkásságukat a szervezeten belüli ne akadályozzák. - nincs
- Nagyon fontos előrelépésnek tekinthető, hogy a Püspöki Szinódus előkészítéseként sor került erre a felmérésre. A Soron Kívüli Szinódus Közgyűlésének összehívása szükséges, témaválasztása nagyon aktuális. Ugyanakkor sajnálatos módon a felméréssel kapcsolatban nem volt világos és egyértelmű a püspökök számára, hogy milyen körben kell terjeszteni a kérdőíveket, kiktől, és milyen formában kell összegyűjteni a válaszokat (szabad szöveges, vagy készíthetnek előre meghatározott válaszokat, stb.), aminek követeztében világszerte nagy különbségek alakultak ki a kérdőívek használatával kapcsolatban. Előnyösebb lett volna, ha a kérdőívek hivatalos fordításait is elkészítik a szinódus szervezői, és egységes, a szervezők által megfogalmazott kötött válaszlehetőségek közül a szervezők által működtetett online kérdőíven történhetett volna a felmérés. Ezek hiányában a kérdések fordítása, és az egyes püspökök, valamint néhány egyházi szervezet által elkészített kötött-szöveges válaszlehetőségek meglehetősen célzatosak lettek, melyek erősen korlátozták a válaszadók véleménynyilvánítási lehetőségét és szabadságát. Mindazonáltal az egész világ katolikus közössége óriási várakozással tekint a Soron Kívüli Szinódus jövő évi közgyűlése elé, és a magam réséről mindennap kérem Isten kegyelmét és segítségét annak érdekében, hogy Egyházunk vezetői minden kérdésben Isten kedves akarata szerint tudjanak dönteni.
- Néhány kérdés nem értelmezhető, vagy túl bonyolult, vagy nem lehet tudni kinek a szemszögéből várják a választ