Az EU biztosok és Navracsics Tibor kapcsolata közel sem nevezhető felhőtlennek. Az elmúlt év során a médiaügyekért felelős biztos, Neelie Kroes szabályosan hazugsággal vádolta meg a magyar miniszterelnök-helyettest egy bizottsági meghallgatáson. Most mégis az Bizottságtól kért és kapott azonnali segítséget a KIM miniszter az ír gázoló ügyében, azt követően, hogy az illetékes ír döntéshozóknak a kiadatást elutasító jogerős döntése után, egy nappal korábban már úgy nyilatkozott, hogy nincs további jogi lehetőség a kiadatásra. Viviane Reding azonnal kezdeményezett a két érintett fél és az EB részvételével egy egyeztetést, ahogy erről több médium is beszámolt.
Az események kapcsán felmerülhet, hogy kicsit ellentmondásos a magyar kormány és az EB viszonya. Amikor az EB többször és nagyon kitartóan kezdeményezett változtatásokat sarkalatos jogszabályokon, a kormány ezeket rendre visszautasította, és mindig elment a falig, csak akkor adta be a derekát, ha már nagyon muszáj volt. Most, amikor azzal szembesült, hogy vannak dolgok, amiket saját hatáskörben nem tud elintézni, pedig igen erős társadalmi elvárás és nyomás nehezedik rá az adott üggyel – jelen esetben a két gyermeket elgázoló és Írországban büntetlenül maradó férfi büntetőügyével – kapcsolatban, akkor mégiscsak jól jön, hogy az EB szerepet vállal az ügy tisztázásában. Nincs is ez utóbbival semmi baj. Tényleg az EB feladata annak tisztázása, hogy mi okozta az európai elfogatóparancs "egyértelműen rossz működését" az üggyel kapcsolatban. Tényleg azért van az Európai Bizottság, hogy a tagországok által közösen elhatározott céloknak, így a jól működő európai elfogatóparancs intézményének a végrehajtásáért dolgozzon. Mint ahogy minden más, közösen elfogadott célnak a megvalósulásáért is. Így az Európai Alapjogi Charta rendelkezéseinek, és az abból fakadó valamennyi iránymutatásnak és állásfoglalásnak a végrehajtásáért is.
Az azonban úgy nem megy, hogy amikor nekünk fontos valami, akkor szólunk az EB-nek, hogy intézkedjen, amikor viszont az EB jelzi, hogy magyar kormánynak lépéseket kell tennie ugyanazon EU szerződésekből és rendelkezésekből következő más kérdésekben, akkor ezt sértődötten visszautasítjuk, vagy értetlenkedve fogadjuk. Ezért kellene a magyar kormánynak komolyan venni az emberjogi ajánlásokat is, és a lehető leghatározottabban fellépnie azon radikálisok ellen, akik mások emberi jogait saját szélsőséges, fanatikus indulataik miatt, illetve – demagóg, képmutató megnyilvánulásokkal az egyre ingerültebb tömegeket hergelve – önös politikai érdekektől vezérelve rendszeresen megsértik.
