Az Európai Parlament LGBT Intergroup weboldalán hívják fel az érdeklődők figyelmét arra, hogy holnap (október 10-én, csütörtökön) délelőtt 9:30-tól élőben lehet követni az EP weboldalán az oroszországi homofóbiáról és xenofóbiáról tartandó vitát. A tárgyalás során áttekintik, hogy az Európai Bizottság és az EU külügyi főképviselője mit tett eddig ebben az ügyben.

A vita során megtárgyalandó kérdések részben már megtalálhatóak az EP fent hivatkozott odalán.

Ulrike Lunacek, Raül Romeva i Rueda, Marije Cornelissen, Werner Schulz, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében:

– Mit tett a Bizottság az oroszországi jogállamiságról szóló, 2013. június 13-i parlamenti állásfoglalás nyomon követése érdekében?

– Milyen módon kerültek napirendre ezek a kérdések az orosz vezetőkkel folytatott júniusi EU-Oroszország csúcstalálkozón Jekatyerinburgban, illetve a szeptemberi G-20-csúcstalálkozón Szentpéterváron?

– Hogyan ad hangot a továbbiakban a Bizottság a nem kormányzati szervezetek által az emberi jogokkal és a jogállamisággal kapcsolatban megfogalmazott aggodalmaknak?

Cornelis de Jong, Patrick Le Hyaric, Marisa Matias, Paul Murphy, Helmut Scholz, Alda Sousa, Gabriele Zimmer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében:

1. Mit tett a Bizottság és az EKSZ az oroszországi jogállamiságról szóló, 2013. június 13-i parlamenti állásfoglalás nyomon követése érdekében?

2. Milyen módon jelezte aggodalmait a Bizottság az orosz vezetők felé a júniusban Jekatyerinburgban tartott EU–Oroszország-csúcstalálkozón?

3. Hogyan tartja napirenden az EKSZ a Bizottsággal együtt az emberi jogok és a jogállamiság oroszországi helyzetével kapcsolatos aggodalmait?

Kristiina Ojuland, Sophia in 't Veld, az ALDE képviselőcsoport nevében:

Mit tett a Bizottság az oroszországi jogállamiságról szóló, 2013. június 13-i parlamenti állásfoglalás nyomon követése érdekében?

Milyen módon vetette fel ezeket a kérdéseket a Bizottság az orosz vezetőkkel folytatott 2013. júniusi EU-Oroszország csúcstalálkozón Jekatyerinburgban, illetve a szeptemberi G20-csúcstalálkozón Szentpéterváron?

Hogyan ad hangot a továbbiakban a Bizottság az emberi jogok és a jogállamiság oroszországi helyzetével kapcsolatban megfogalmazott aggodalmainak?

A Bizottság véleménye szerint Oroszország mint az Európa Tanács tagja eleget tesz-e ebből eredő kötelezettségeinek? Ha a válasz nemleges, szükséges-e részletes értékelést végezni Oroszország Európa Tanácsban való tagságának esetleges felfüggesztéséről?

Kész lenne-e a Bizottság támogatni az uniós székhelyű LMBT szervezeteket abban, hogy a világhálón orosz nyelven nyújtsanak LMBT-információkat?

Hasonló kérdéseket tett fel Kristiina Ojuland, Sophia in 't Veld, aki ugyancsak az ALDE képviselőcsoporthoz tartozik.

Véronique De Keyser, Libor Rouček, Ana Gomes, María Muñiz De Urquiza, Knut Fleckenstein, Michael Cashman, Sergio Gutiérrez Prieto, az S&D képviselőcsoport nevében:

Mit tett a Bizottság az oroszországi jogállamiságról szóló, 2013. június 13-i parlamenti állásfoglalás nyomon követése érdekében?

Milyen módon kerültek napirendre ezek a kérdések az orosz vezetőkkel folytatott 2013. júniusi EU-Oroszország csúcstalálkozón Jekatyerinburgban, illetve a szeptemberi G20-csúcstalálkozón Szentpéterváron?

Hogyan ad hangot a továbbiakban a Bizottság a nem kormányzati szervezetek által az emberi jogok és a jogállamiság oroszországi helyzetével kapcsolatban megfogalmazott aggodalmaknak?

Akit tehát érdekel, hogy mit válaszol az Európai Bizottság képviselője a fenti kérdésekre, és megteheti, az kövesse nyomon az EP vitát, élőben!

A Kaleidoscope blogon korábban közzétettük annak a kezdeményezésnek az ismertetőjét, melyet a világ minden részén élő, a Katolikus Egyház megújulását szorgalmazó keresztények (és a kereszténység iránt valamilyen szinten elkötelezett nem hívők) támogatásával hoztak létre, annak kapcsán, hogy a megújulást sürgető hívek és minden hozzájuk csatlakozni kívánó, de nem a Katolikus Egyházhoz tartozó ember, egy nyílt levélben fordult Ferenc pápához. Sajnos az akkori poszthoz csak egyetlen hozzászólás érkezett, és az sem arról szólt, hogy a kommentelő egyetért-e a nyílt levélben foglaltakkal, ezért nem tudjuk, hogy blogunk látogatói milyen mértékben azonosultak ezzel a kezdeményezéssel, csatlakoztak-e a nyílt levélhez aláírásukkal, vagy sem.

Mindazonáltal a blog szerkesztői, és – a hozzászólások alapján úgy tűnik – a rendszeresen kommentelők többsége, nagyrészt egyetértenek azokkal a célokkal és értékekkel, amelyeket a nyílt levél megfogalmazott, és amelyek mentén ez a világméretű kezdeményezés, a Catholic Church Reform mozgalom elindult. Ezért felmerült annak lehetősége, hogy kezdeményezzük blogunk szerkesztőinek és rendszeres látogatóinak, mint egy évek óta működő virtuális közösségnek a csatlakozását ehhez a nemzetközi kezdeményezéshez.

Elkészült egy ilyen értelmű levéltervezet, melyet ezennel mind tartalmi, mind nyelvtani, stilisztikai szempontból, a Kaleidoscope blog virtuális közössége elé tárunk véleményezésre, kérve a konstruktív észrevételeket, de legalább annak jelezését, hogy egyetért-e a benne foglaltakkal.

info@catholicChurchReform.com

Dear Brothers and Sisters,

hereby, we would like to ask you, please include our virtual community in Reform Groups. We are authors and visitors of Kaleidoscope.blog.hu website. This blog is written mainly in Hungarian language, while we are Hungarian, however there are some English posts also available on this site. We have several believes, some of us belong to protestant church, some are yet searchers, but the two active editors of the blog are Roman Catholic.

We published the Open Letter to Pope Francis, and proposed our visitors to join and sign this letter. We are looking forward to hear the news about this initiative, and we hope that Pope Francis’ answer for the topics of the letter, will be constructive and effective.

We are also looking forward to hear about your activity, and waiting for your answer.

Best wishes,

A jelen blog korábbi posztjában elemeztük azt a dilemmát, hogy mi a helyes stratégia Szerbiával kapcsolatban. Úgy tűnik azonban, hogy az ott felvetett kérdésekre az idő és főleg Ivica Dačić szerb miniszterelnök megadja a választ. Amint a delhir.rs hírportál tegnapi posztjában olvashattuk: „Dačić torkig lett az unióval”. Amint Fekete Lehel cikkéből kiderül, a szerb kormányfő a koszovói hatóságok azon döntésére reagálva, miszerint nem lépheti át a rigómezei határt, kijelentette, hogy ez „a brüsszeli megállapodás közvetlen aláaknázását jelenti. Hozzáfűzte: ha az EU ezt a helyzetet normálisnak tartja, neki többet nem áll érdekében, hogy részt vegyen a Pristinával folytatott párbeszédben. Mint mondta, Brüsszelbe utazik, hogy tisztázza a dolgokat. Reméli, hogy ez nem lesz az utolsó brüsszeli látogatása, de ha mégis úgy alakulna, nem sajnálná túlságosan.” Mindez nem igazán meglepő fejlemény annak fényében, hogy a szerb alkotmány szerint minden szerb vezető tisztségviselőnek fel kell esküdnie arra, hogy nem enged Koszovó függetlenségi törekvéseinek és megakadályozza elszakadását. Ugyanakkor, miután az EU tagállamok elismerték, vagy rövidesen el fogják ismerni az önálló Koszovót, nem lehetett túl sok illúziónk a tekintetben, hogy Szerbia csatlakozási tárgyalásai rövid időn belül sikerre vezethetnek.

Úgy tűnik azonban, hogy Szerbiában csökkenhet a támogatottsága ennek a nacionalista, és Koszovó birtoklásához mindenáron ragaszkodó politikának. Érthető is lenne ez, hiszen egy józan szerb állampolgár nyilván könnyen beláthatja, hogy neki személy szerint sokkal többet jelentene minden szempontból (anyagilag, és perspektivikusan egyaránt), hogy az ország csatlakozhasson az EU-hoz, mint az, hogy milyen státusza van Koszovónak. Ezért is láthatta szükségesnek Dačić, hogy az EU-val szemben ismét bevesse a jolly jokernek tartott homofób kártyát. Amint a fent hivatkozott cikkből olvasható ugyanis, Dačić nem arra hivatkozik csupán, amikor felveti a Brüsszellel való végleges szakítás lehetőségét, hogy nem tudja megváltoztatni az EU Koszovó-politikáját, hanem azt is hozzátette, hogy „az unió képviselőivel folytatott tárgyalások során, Szerbiától egyebek között azt követelték, hogy a homoszexulitás és a melegházasságok külön helyet kapjanak a tankönyvekben, ami szerinte abnormális.”

Egyrészről aligha hihető, hogy ez pontosan így hangzott volna el egy csatlakozási tárgyaláson, hiszen ilyen kötelezettsége (sajnos) nincs a jelenlegi EU-s tagállamoknak sem, amit az is bizonyít, hogy Magyarországon sem oktatják a melegházasságot. Másrészt – amint a fent hivatkozott poszt első kommentje is mutatja – ezzel a melegellenes kirohanással Dačić még a magyarok körében is népszerűvé tudja tenni EU ellenes politikáját, ami pedig különösen hátrányos a Vajdaságban élő magyaroknak.

Másrészről mindezek alapján úgy tűnik, hogy Szerbia EU csatlakozásával kapcsolatos dilemmák lekerülnek a napirendről, hiszen Dačić kommunikációs stratégiája arra enged következtetni, hogy a Koszovóval kapcsolatos nemzetközi megállapodásokat nem tudja és nem is akarja elfogadni, nem tud semmilyen kedvezményt kicsikarni saját nacionalista politikája számára, ezért most minden eszközt bevet annak érdekében, hogy az európai integrációt támogatókkal szemben megerősítse saját pozícióját.

A Queering the Church blog legfrissebb posztjában egy olyan felmérésről számolnak be, amelyben a rendszeres (legalább hetente egyszer) miselátogató katolikusokat kérdezték a melegházasság támogatásáról. Mint írják, azt már korábban is lehetett tudni, hogy a magát katolikusnak valló amerikaiak között magasabb a támogatottsága az azonos neműek házasságát legalizáló politikának, de a most ismertetett adatok szerint ez igaz a vallásukat rendszeresen gyakorló katolikusokra is.

Az adatokat a Quinnipiac University publikálta saját weboldalán tegnapi dátummal. A kutatás rövid összefoglalója szerint a katolikus nők 72-22 % arányban támogatják az azonos neműek házasságának engedélyezését, míg a férfiaknál ez az arány csak 49-40%, vagyis kicsit kevesebb, mint a fele, akik egyértelműen támogatják a melegházasságot, és magasabb a bizonytalanok aránya is. Az életkor is jelentősen befolyásolja a támogatottságot: a 65 év feletti katolikusok 46-37%-ban, míg a 18-49 év közöttiek 64-27%-ban tartják elfogadhatónak az azonos neműek házasságát.

Mindebből jól látható, hogy az idősebb férfiak esetében a legalacsonyabb a melegházasság legalizálásának támogatottsága, és ha figyelembe vesszük, hogy a katolikus egyház vezetői leginkább ebből a körből kerülnek ki, akkor érthető, hogy az egyház hivatalos állásfoglalásai miért elutasítóak annak ellenére is, hogy a hívek többsége elfogadóbb álláspontot képvisel.

A kutatás eredményei alapján végképp tarthatatlanná vált, hogy a katolikus egyház megváltoztathatatlan álláspontja szerint, minden esetben bűnnek kell tekinteni a homoszexuális kapcsolatokat. Az egyház a hívek közössége, márpedig a felmérés azt igazolta, hogy Amerikában e közösség többségének véleménye szerint, az azonos nemű párok számára biztosítani kell a házasság lehetőségét, akkor viszont az már nem nevezhető bűnösnek.

Megkezdődött a Ferenc pápa által felállított nyolctagú pápai tanácsadó testület tanácskozása, melynek első napján – Federico Lombardi vatikáni szóvivőtől származó információkra hivatkozva, a Catholic News Service tudósítása szerint – a pápa bejelentette, hogy a lehető leghamarabb, akár már az október 7-vel kezdődő héten össze kívánja hívni a püspöki szinódust, melyen „antropológiai” témák kerülnek megvitatásra a családok pasztorációs szolgálatával kapcsolatban, amely a tanácsadó testület tárgyalásainak is egyik témája lesz.

Ugyanakkor a szóvivő nem beszélt arról, hogy ennek kapcsán napirendre kerül-e az elvált és újraházasodott katolikus hívek szentáldozáshoz járulásának lehetősége, amelyről korábban a pápa úgy nyilatkozott, hogy a kérdést a tanácsadó testület napirendjére fogja tűzni.

Különös egybeesés, hogy a Kommentár c. folyóirat 2013/2-es számában Faragó Béla által publikált „A házasság reformja – francia módra” c. írás (melyet a folyóirat weboldalán is közzétettek, és amelyre több konzervatív keresztény közéleti személyiség hivatkozott a későbbiekben), szó szerint ezt tartalmazta az azonos neműek házasságának törvényi elismerésével kapcsolatban:

„Ez a nyugati civilizáció alapvető változását jelenti, ami egyben hatalmas antropológiai forradalom is, és jelentős következményekkel jár majd a család, az utódnemzés, a gyermek helyzete, a leszármazás, a szülői lét és az utódok tekintetében – vagyis minden, eddig a házassághoz kapcsolódó területen.”  

A konzervatív hivatkozások ezt egyértelműen úgy állították be, mintha ez az „antropológiai forradalom” egy botránykő lenne, mely az ember lényegét rombolja le, az emberi társadalmat alapjaiban rengetné meg, és ásná alá, ezáltal valami nyilvánvalóan kerülendő és elutasítandó dologról lenne szó. Ehhez képest már önmagáéban az a tény is izgalmas fejleménynek tekinthető, hogy a szentszéki szóvivő is ezt a megfogalmazást használta, miszerint „antropológiai” témák kerülnek a pápai tanácsadó testület ülésének napirendjére, és ezáltal elvette az élét ennek a kifejezésnek.

Az előzetes várakozások alapján „meglepetés szerű” változások jöhetnek. Amint az americamagazine.org oldalon megjelent cikkben olvasható, Sean P. O’Malley, O.F.M. amerikai bíboros, a nyolctagú pápai tanácsadó testület egyik tagja újságírói kérdésre válaszolva azt mondta, hogy „az elmúlt hónapokban sok meglepetésben volt részünk, és azt hiszem, hogy még sok hasonlóra számíthatunk is.”

Egyre jobban kirajzolódik egy új, immáron a nyílt politikai összefogás szintjére lépő szövetség. Amint az MTI „sikerjelentéséből” olvasható, a „strasbourgi székhelyű Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlésének plenáris vitájában leszavazták azt az indítványt, hogy ezentúl automatikusan tűzzék a miniszterek bizottsága nevű ET-intézmény napirendjére a parlamenti közgyűlési monitoringjelentéseket - közölte szerdán az MTI-vel Gaudi-Nagy Tamás”. Így „elhárult a veszélye” annak, hogy a jogállamiság magyarországi helyzetének alakulását automatikusan nyomon kövesse az ET. A jobbikos képviselőtől származó tájékoztatás szerint „…az ajánlástervezet erről szóló lényegi pontját 66-64 arányban elvetették, így az egész ajánlástervezetet már fel sem tették szavazásra. Gaudi közlése szerint a magyarok mellett zömmel orosz, illetve török képviselők szavaztak az ajánlás ellen.”

Az ET-ben tehát felállt egy a jogállamiság kritériumainak tiszteletben tartását kikényszeríteni akaró állásponttal szemben összefogó új szövetség, a magyar-orosz-török összefogás. Ezzel Magyarország lényegében kinyilvánította, hogy a jogállamiság kritériumait nyilvánosan és cinikusan semmibe vevő orosz és török vezetéssel kíván összefogni, a nyugat-európai országokkal szemben, a Jobbik álláspontját emelve a hivatalos magyar politika szintjére. Ez csodálatos!

A szerb kormány ismételten bebizonyította, hogy nem akarja tiszteletben tartani az emberi jogokat, miután egy nappal a tervezett időpont előtt – az előző két évhez hasonlóan – betiltotta a belgrádi pride felvonulást. Mindez nem okozott nagy meglepetést, miután pár nappal korábban Ivica Dačić miniszterelnök egy tévéinterjúban kifejtette, hogy szerinte a homoszexualitás „nem normális és nem természetes”. A pride betiltásáról szóló határoztat kiadása után nem sokkal egy spontán tiltakozó menetben vonult 250 ember a kormány épületétől a belgrádi parlament épületéhez, mely atrocitás nélkül lezajlott.

A rendezvényre érkezett EP képviselők mély csalódottságuknak adtak hangot – számolt be az EP LGBT Intergroup weboldala. Nyilatkozataik alapján ezt a döntést az alapvető emberi jogok súlyos sérelmének tekintik, és ennek megfelelően veszik majd figyelembe Szerbiának a közelmúltban megkezdett EU csatlakozási tárgyalásai során. Várhatóan ez az ügy is bele fog kerülni az Európai Bizottság Szerbiáról készülő új országjelentésébe, melyet október 16-án fog kiadni a Bizottság.

Szerbia esetében is felmerül az a dilemma, hogy mi a helyes stratégia az EU részéről: inkább „elnézően viszonyulni” az ilyen és hasonló jogsértésekhez, és lehetőleg felgyorsítani az ország EU integrációját annak érdekében, hogy így jobban lehessen biztosítani az emberi jogok érvényesítését a szerb állampolgárok számára, vagy szigorúan ragaszkodni az EU hatályos jogi normáihoz, és lelassítani, vagy ha kell, akár le is állítani Szerbia csatlakozásának folyamatát mindaddig, amíg a szerb hatóságok nem tartják tiszteletben az alapvető emberi jogokat?

Ez a dilemma – igaz nem a melegjogokkal kapcsolatban – a magyar kormány számára is eldöntendő kérdésként jelentkezett a temerini fiúkkal szemben alkalmazott botrányos diszkrimináció miatt, mely mindmáig megoldatlan. Úgy tűnik azonban, hogy a magyar kormány az „elnéző politikát”, és a szerbek minél gyorsabb EU integrációjának stratégiáját választotta, mert az etnikai alapon igazságtalanul sokéves börtönbüntetésre ítélt magyar fiatalok meghurcolása ellenére, hazánk minden fórumon hangoztatja, hogy mennyire támogatja Szerbia EU csatlakozásának minél gyorsabb letárgyalását. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy az EU hivatalos szervei is ugyanezt a megoldást választják. A pride betiltásával kapcsolatban megszólaló EP képviselők nyilatkozatai alapján inkább az várható, hogy az EU döntéshozói nem fogják támogatni a szerbek felvételét az EU-ba, amíg ott a homofóbia ugyanúgy a hivatalos kormányzati politika része, mint ahogy az elmúlt három évben is láttuk ezt (ld. korábbi írásunkat is témában!).

Az EP LGBT Intergroup szervezésében október 8-án Strasbourgban egy találkozót szerveznek, melynek témája a homofób, és transzfób eredetű gyűlöletbeszéd elleni jogi és politikai fellépés lehetőségei – adta hírül a képviselőcsoport a weboldalán.

Az ARTICLE 19 és az ILGA-Europe nevű civil szervezetekkel közösen szervezett rendezvényen arra a kettős kihívásra keresnek választ, hogy hogyan lehet egyszerre biztosítani a véleménynyilvánítás szabadságát, és ugyanakkor előmozdítani a toleranciát, az erőszakra irányuló felbujtás tiltásával és megakadályozásával. A szervezők szerint ez egyáltalán nem lehetetlen, bár a hazai konzervatív, homofób beállítottságú emberek is gyakran hivatkoznak arra, hogy az LMBT embereket sértő megnyilvánulásaik a szabad véleménynyilvánítás körébe tartoznak.

Mindezek alapján a téma hazánk számára különösen fontos és aktuális, ezért azoknak a magyar választóknak, akiknek fontos az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása, érdemes lesz figyelemmel kísérni ezt a rendezvényt, különös tekintettel arra, hogy a magyar EP képviselők közül ki vesz majd részt rajta, és milyen javaslatok fogalmazódnak majd meg ezen a tanácskozáson.

Ahogy arról korábban a jelen blogon is beszámoltunk, Kevin Rudd munkáspárti miniszterelnök a nyáron még úgy nyilatkozott, hogy – megváltoztatva korábbi elutasító álláspontját – támogatja az azonos neműek házasságának törvényes elismerését Ausztráliában, amiről a választásokat követően az új parlamentnek kellene döntenie. Aztán szeptember elején megvoltak a választások, és Kevin Rudd megbukott, az új miniszterelnök Tony Abbott a konzervatív Nemzeti Liberális Párt vezetője lett, akiről az a hír járja, hogy szexista, bigott és rasszista. Mindezek után könnyen megválaszolhatónak tűnik az a kérdés, hogy mi várható, az azonos neműek házassági jogának elismerése terén Ausztráliában. A New Ways Ministry blog legújabb posztjában érdekes elemzést ad a kialakult helyzetről.

Amint Bob Shine írásából kiderül, és ahogy a választási eredmények ismeretében várható is volt, a konzervatív irányvonalhoz tartozók megpróbálják a házassági egyenlőség irányába tett korábbi lépéseket leállítani. Ugyanakkor a helyzet mégsem ilyen egyszerű. Canberra újonnan kinevezett érseke ugyanis csak átmeneti moratóriumra szólította fel a döntéshozókat az azonos neműek házasságának legalizálásával kapcsolatban, arra hivatkozva, hogy a mostani egy „törékeny pillanat” a „heteroszexuális házasság” védelme szempontjából.

A szövetségi szinten lelassuló folyamatok ellenére több ausztrál tagállamban (így a fővárost, Canberrát övező államban is) sokkal előrébb tartanak a melegházasság legalizálásának folyamatában.

Ferenc pápa szavai, melyek alapján az egyháznak nem kell megpróbálnia minden áron megakadályozni a világi jogalkotókat a melegházasság legalizálására irányuló törekvésekben, szintén hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Ausztráliában folytatódjon ez a folyamat. Ezt elősegítheti az a tény is, hogy az új miniszterelnök nővére nyíltan vállalja leszbikus irányultságát, így egyelőre nehéz lenne megjósolni, hogy mi várható a konzervatívok győzelme után Ausztráliában az azonos neműek házassági jogának elismerése terén.

A 2014-ben Szocsiban megrendezésre kerülő téli olimpia előkészületeit, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) megbízásából ellenőrző bizottság vezetője szeptember 26-án úgy nyilatkozott, hogy az oroszországi homofób törvények nem sértik az Olimpiai Charta rendelkezéseit, amint erről bo_TO_nd mai kommentjében is linkelt, The Washington Post cikkben is lehet olvasni. A NOB felháborító és cinikus állásfoglalása elleni tiltakozásra szólított fel honlapján az All Out nevű nemzetközi jogvédő szervezet, amely korábban az oroszországi homofób jelenségek miatt, világszerte egy időben tartott tiltakozó akciókat is szervezte. Azt kérik, hogy rajtuk keresztül mindenki küldjön egy levelet Thomas Bach NOB elnöknek. Egy levéltervezetet előre elkészítettek (melyet lehet módosítani, vagy kiegészíteni), amelyben felhívják a figyelmet arra, hogy az Olimpia Charta 6. alapelve egyértelműen tilt mindenféle diszkriminációt (jelen blogon, igaz más hivatkozásokkal, de hasonló tartalmú nyílt levelet publikáltunk korábban).

A NOB helyszíni ellenőrző bizottságának vezetője a Washington Post tudósítása szerint még azt is mondta, hogy a NOB-nak nincs joga tárgyalni a rendező országok jogszabályairól. A NOB mindaddig elégedett a rendező országgal, amíg az Olimpiai Charta alapelvei nem sérülnek, és most is erről van szó. Mindkét mondat hazugság, hiszen az oroszországi homofób törvények egyértelműen sértik az esélyegyenlőséget, és a NOB-nak igenis meglett volna a lehetősége a határozott válaszlépésekre, ahogy erre a korábbi nyílt levélben felhívtuk a figyelmet.

Mindebből adódóan indokolt, és szükséges, hogy minél többen csatlakozzanak az All Out új kezdeményezéséhez.

A Katolikus Egyház megújulását szorgalmazó keresztények, a világ minden részéről, nyílt levélben fordultak Ferenc pápához és az általa felállított tanácsadó testület tagjaihoz. Ebben azt kérik, hogy a múlt héten közzétett (korábban részben a jelen blogon is ismertetett) pápai interjú szellemében, vegyék fel a tanácsadó testület soron következő, október 1-3. között tartandó ülésének napirendjére a levélben foglalt javaslatok megtárgyalását. A levél teljes terjedelmében angolul hozzáférhető a Katolikus Egyház Reformja honlapon, ahol még lehet csatlakozni is az aláírókhoz (nemcsak katolikusoknak!), illetve letölthető a levelet támogató szervezetek listája. A nyílt levére a Queering the Church oldal is felhívta a figyelmet.

A levél bevezetőjében leszögezi, hogy az a világszerte több millió katolikus keresztény hívő, akik a levelet aláíró szervezetekhez tartoznak, mély aggodalmat éreznek a Katolikus Egyház válságjelenségei miatt, és nagyon remélik, hogy az egyház vezetői októberi találkozásuk során megtárgyalják és figyelembe veszik a keresztény hívek véleményét. Látva és megtapasztalva az egyház iránti bizalom világméretű megrendülését, a hívők tömeges elfordulását az egyháztól, javaslataikat öt témakörbe csoportosították:

1. Az egyház, amely megtestesíti Jézus radikális igazságosságát a világban
2. Az egyház, amely támogatja a tagjai közötti nyílt dialógust
3. Az egyház, amely felismerte a tagjai alapvető egyenlőségét
4. Az egyház, amelynek irányításában a megkereszteltek jobban részt vesznek
5. Az egyház, amely hatékony lépéseket tesz a szexuális visszaélések ellen, és azok megelőzése érdekében

A levél egésze olyan fontos és szinte minden keresztény hívőt érintő kérdésekkel foglalkozik, amelyekről már sokkal korábban meg kellett volna kezdeni dialógust az egyház legmagasabb szintű hivatalos vezetésének az aktív részvételével, azonban ez eddig nem történt meg. A jelen posztban külön is kiemeljük a levél harmadik pontjának néhány gondolatát.

„Visszautasítjuk azt, hogy nemi alapon kizárják a nőket a teljes értékű részvétel lehetőségéből az egyház bármely szintjén. Ugyanígy elfogadhatatlan, a meleg és leszbikus testvérek hozzáférésének megakadályozása abban, hogy teljes értékű résztvevői lehessenek az egyház életének és szolgálatának. Igazságtalan, hogy más felekezetből átlépő, házasságban élő személyek pappá szentelését lehetővé teszi az egyházjog, ugyanakkor megtagadja a papi szolgálat folytatásának lehetőségét azoktól a katolikus lelkészektől, akiknek el kellett hagyniuk a papi szolgálatot ahhoz, hogy megházasodhassanak. Továbbá nem szabad megtiltani az elvált és újra megházasodó híveknek a szentáldozás közösségében való részvétel lehetőségét; tiszteletben kell tartani azt, amit az ilyen élethelyzetben lévő személyeknek a lelkiismeretük diktál.”

Reméljük, hogy Ferenc pápa valóban komolyan gondolta a nyílt és érdemi párbeszédre vonatkozó ígéretét, és ez olyan elhatározás a részéről, aminek – Isten segítségével – érvényt tud szerezni minden akadékoskodással és ellenállással szemben is.

Csúnya, szégyenteljes és elszomorító hír jelent meg a világhálón arról, hogy egy nyugalmazott ausztrál papot, Greg Reynolds atyát kiközösítettek a Katolikus Egyházból, a homoszexualitással és a nők pappá szentelésével kapcsolatban vallott nézetei miatt. Amint a newwaysministryblog.wordpress.com legfrissebb posztjából, a theage.com.au és a theherald.com.au cikkéből kiderül, a kiközösítésre azt követően került sor, hogy a lelkész 2011-ben nyugállományba vonult a Melbourne-i Egyházmegyében folytatott, több, mint három évtizedes papi szolgálat után. A Hittani Kongregáció kiközösítésről szóló határozatát múlt héten kézbesítette neki a Szent Patrik székesegyház esperese, John Salvano, aki egyházjogász, és Reynolds atyát „néhány kérdés megbeszélésre” hívta be magához szerda reggelre. A levél május 31-én kelt (tehát már Ferenc pápa megválasztása után), de arra nem volt semmilyen magyarázat, hogy miért csak most került sor a kézbesítésre. Ugyanakkor ez az időpont így már csak egy nappal előzte meg a pápa interjúkötetének világpremierjét, melyben az egyházfő határozottan elutasította az egyházi szabályokhoz való megszállott ragaszkodását, és bár Melbourne messze van a Vatikántól, de azért ma már vélhetően nincs szükség három és fél hónapra ahhoz, hogy egy levelet eljuttassanak a címzetthez. Sokkal valószínűbb, hogy a több tízezer kilométeres távolságot nagyon is gyorsan át tudták hidalni azok, akik pont mostanra időzítették a már hónapokkal korábban elkészített levél kézbesítését.

Mint a kiközösített lelkész elmondta, arra számított, hogy esetleg előbb-utóbb eltiltják a papi szolgálat folytatásától, amellyel nyugalmazott lelkészként ő sem hagyott fel, ahogy más papok is életük végéig miséznek és folytatják a többi liturgikus tevékenységet. A papi szolgálattól való eltiltást is azonban, csak az egyházmegyei vezetés tudtával, és az ő személyes meghallgatása után lehetett volna hivatalosan megtenni, ám Denis Hart, Melbourne érseke nem kezdeményezett ilyesmit, és nem is volt bevonva a kiközösítéssel végződő eljárásba. Amint a határozatot átadó Salvano esperestől Reynolds atya megtudta, „másnak” a bejelentése alapján indult az eljárás. Reynolds atyát egyébként senki nem kereste meg a Vatikánból, személyes meghallgatására egyáltalán nem került sor. Az eljárással és a kiközösítéssel vélhetően példát akartak statuálni azok, akik nem akarnak változást, és az időzítéssel várták a megfelelő pillanatot, amikor a legnagyobb zavart lehet okozni egy ilyen döntés nyilvánosságra hozásával. Ez egy nagyon aljas taktika, amely az eseményekről tudósító újságírókat az inkvizítorok gyakorlatára emlékeztette, a hazai keresztényeknek azonban sokkal kevésbé kell a régmúlt időkig visszamennie, hiszen ugyanezeket a praktikákat folytatták a XX. század diktatúrái nálunk is.

Több százan tüntettek Szófiában az orosz homofób törvények ellen. Amint a news24.com tudósításából kiderül, a Bulgáriában legnagyobb társadalmi befolyással bíró ortodox egyház vezetői kritizálták a tüntetést, mondván az aláássa a keresztény tradíciót.

A hazai médiumok említést sem tettek az eseményről, pedig – amint arról korábban a jelen blogon is beszámoltunk – a hazai emberjogi aktivisták is csatlakoztak ahhoz a világméretű összefogáshoz, melynek szintén az volt a célja, hogy felhívja a világ közvéleményének figyelmét az orosz homofób törvények embertelenségére és abszurditására. A mostani hír jelentőségét növeli, hogy Bulgáriában – ahol a melegekkel szembeni intolerancia még a hazainál is erősebb – több tüntető vállalta, hogy nyilvánosan hangot ad az oroszországi homofób törvénykezés miatti ellenérzéseinek, mint nálunk.

Az is igaz viszont, hogy sajnos a nyugati, fejlett demokráciák sem csatlakoztak egységesen a tiltakozó akcióhoz. Megnézve az All Out nevű szervezet honlapját, látható, hogy olyan országok hiányoznak a világméretű akcióhoz csatlakozók közül, mint Dánia, Norvégia, Írország, stb. Pedig nagy szükség lenne arra, hogy az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásáért elkötelezett emberek a világ minden pontján fontosnak tartsák, hogy felemeljék a szavukat az egyre durvább oroszországi homofób jelenségekkel szemben, még akkor is, ha ez adott esetben, egy az orosz piacra betörni akaró ország pillanatnyi gazdasági érdekeit átmenetileg esetleg sérti is.

Már a korábbi megnyilatkozásai után is kemény kritikákat fogalmaztak meg a pápával szemben azok a konzervatív katolikusok, akik gyakran politikailag a szélsőjobbhoz kötődnek, és ezért kétszeresen (saját teológiai és politikai álláspontjuk miatt is) mereven elutasítják a pápának a homoszexuálisok irányába tett gesztusait. Szépen érzékelhető mindez pl. az apologetica-hitvedelem.blogspot.hu oldal szeptember 10-i keltezésű posztjában, melyben a poszt szerzője a "kuruc.info, The Huffington Post - Index nyomán" forrásokra hivatkozva számol be Ferenc pápának egy francia homoszexuális fiatalemberrel folytatott telefonbeszélgetéséről. Már a poszt címe is sokatmondó: Ferenc pápa: "Nem számít, hogy homokos vagy!". A poszt Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt leveléből vett, a fundamentalista keresztények által rendszeresen idézgetett, noha egyértelműen nem a szereteten alapuló, és egymás iránt felelősséget vállaló, monogám homoszexuális kapcsolatról szóló igerészt idézi (Róm 1,27.), majd így folytatja:

„A homoszexualitásod nem számít. Így vagy úgy mindannyian Isten gyermekei vagyunk, ezért a jó cselekvés útján kell haladnunk" - mondta Ferenc pápa a telefonba annak a homokos francia férfinak, aki azért írt neki levelet, mert nehezen tudta összeegyeztetni vallását szexuális orientációjával - derül ki a The Huffington Post cikkéből.

Később ilyen kitételek olvashatóak a posztban:

Míg Ferenc elődje, XVI. Benedek a "melegjogok" radikális ellenzője volt, az új pápa többször nyitottabbnak mutatkozott a fartúrók ügyében.

Az „elfogulatlan és tényszerű” tudósítás után a magát a Jezsuita Bangha Béla SJ követőjének valló, és „Apologétának” nevező blogger hozzáfűzi saját véleményét is. Ennek bevezetéseként háromszor is leírja, hogy „Kyrie Eleison” (Uram irgalmazz!), majd így folytatja:

Apologéta: erre már nem sok mindent lehet mondani. Amikor Krisztus földi helytartója - esetünkben Ferenc - olyan mélységbe süllyed, hogy azt mondja "homoszexualitásod nem számít..." ("Ne hálj férfival, úgy, ahogy asszonnyal szokás hálni, ez gyalázatos dolog." [Lev 18,22]), akkor gyakorlatilag Isten tanítását gyalázza meg és dobja ki. Ezek után csak imádkozni lehet érte, mert "nem tudja, hogy mit cselekszik", a homokosnak meg Jézus szavait lehet üzenni: "... azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!". [Jn 8,11] Komolyan el kell gondolkodni azon, hogy a bíborosi konzisztórium kit választott a pápai trónra és, hogy akit választott az katolikusnak mondható-e. Isten irgalma legyen hozzá kegyes a végső elszámoláskor. Uram irgalmazz neki!

Ezek szerint, a szélsőséges fundamentalista katolikusok inkább szembefordulnak a pápai tekintéllyel, inkább feladják a Katolikus Egyház vezetője iránti lojalitást, mint saját homofób hozzáállásukat, gyűlölködésre és gyűlöletkeltésre alapozott vallásgyakorlatukat. Ez rendkívül aggasztó és riasztó fejlemény, különösen azok után, hogy a jelenlegi pápához nagyon hasonló személyiségű és – amennyire ez most megítélhető – a nem kifejezetten teológiai kérdésekben hasonló irányzatot képviselő I. János Pál máig tisztázatlan körülmények között vesztette életét, pápává választása után 33 nappal, 1978. szeptember 28-án (azaz, pont egy hét múlva lesz 35 éve!).

Mint a Wikipédia írja: „I. János Pál pápa megválasztása után 33 nappal halt meg, máig rejtélyes körülmények között. A hivatalos közlemény szerint halálát szívelégtelenség okozta. (A pápák holttestét nem boncolják fel, így ez a hivatalos közlemény csak a tapasztalt tünetek alapján született.) … Halálának körülményeiről azóta is spekulációk folynak, egyesek szerint megmérgezték, mert nyilvánosságra akarta hozni a vatikáni bank botrányában érintett bíborosok nevét, mások szerint azért, mert az adminisztrációban akart jelentős változásokat bevezetni, és fel akarta számolni a vatikáni korrupciót, valamint meg akarta törni egyes bíborosok hatalmát.”

Ismeretes, hogy Ferenc pápa is fel kívánja számolni a Vatikáni Bank körüli botrányokat, ennek egyik első lépéseként saját bizalmasát állította a Bank élére, akiről azonnal kiderítették, hogy homoszexuális, és emiatt óriási botrány tört ki a fundamentalista katolikusok között. Érdemes elolvasni azt a gyűlölködéstől fröcsögő cikksorozatot, amit pl. katolikus-honlap.hu portálon közöltek le a témával kapcsolatban.

Mindezek után erősen felmerül a lehetősége annak, hogy a pápa legfrissebb megnyilatkozásai után, melyekről a tegnapi posztban a jelen blogon is beszámoltunk, a szélsőséges fundamentalisták – összefogva a Vatikáni Bankban meglévő érdekeltségeiket féltő, és a hírek szerint a maffiával is szoros kapcsolatban lévő pénzemberekkel – lépéseket tesznek majd a pápa eltávolítására. Nem véletlen valószínűleg, hogy rögtön az első nyilvános szereplésekor azt kérte Ferenc pápa a Szent Péter téren összesereglett, és a médián keresztül őt figyelő hívektől, hogy imádkozzanak érte. A történtek után ez minden jó szándékú hívő keresztény számára fontos feladat. Ugyanakkor sokaknak, így különösen a média képviselőinek óriási felelőssége van abban is, hogy Ferenc pápával ne történhessen meg az, ami a gyanú szerint I. János Pál pápával megtörtént.

Frissítés 2013. 10. 29. A pápa elleni támadások újabb megnyilvánulási formáit láthatjuk az utolsoidok.com honlapon, amelyen ilyen cikkek jelentek meg: Ez a pápa tönkreteszi egyházunkat, Nyílt levél Ferenc pápának (ez egy mexikói katolikus újságírónő vádirata a pápa ellen), Fellay püspök végre megszólalt – A Pius Közösség frontális támadása Ferenc pápa ellen !, stb. Ezekben az írásokban is inkvizítori lelkülettel esnek neki a pápának, aki szerintük elárulta a Katolikus Egyházat. Úgy tűnik tehát, hogy az ellentábor egyre hangosabb, egyre agresszívebb, ami különösen fontossá teszi, hogy a változások támogatói határozottan álljanak ki a pápa reform tervei mellett. 

Sok konzervatív katolikus érezhette úgy Ferenc pápa tegnapi interjúja után, mintha megmozdult volna a lába alatt a föld. Az interjú részletei megtalálhatóak a parbeszedhaza.hu oldalon, azonban a pápának a hazai katolikus egyház számára kínos, és megemészthetetlen kijelentései a homoszexualitással kapcsolatban, ebből a kivonatos ismertetésből – hogy, hogy nem – kimaradtak. A jobboldali és a közszolgálati média egyébként is késve, vagy egyes részeket elhallgatva számolt be a mostani interjúról ugyanúgy, ahogy a nyári repülőgépes sajtótájékoztatóról is – melyről annak idején a jelen blogon is hírt adtunk –, míg az inkább baloldalinak számító médiumok ezt késlekedés nélkül, és a homoszexualitással kapcsolatos kijelentéseket bemutatva tették meg (erre blogunk korábbi posztjához kapcsoldóan egy kommentben hívta fel figyelmünket bo_TO_nd nevű kedves olvasónk). Ahhoz azonban, hogy részleteiben is megismerjük azt, ami ebben a nagy horderejű interjúban elhangzott, érdemes az angol nyelven megjelent tudósításokat elolvasni. Ezek közül az egyikre ugyancsak egy tegnapi kommentben utaltunk már, de ebben is csak szemelvények találhatóak, az interjút teljes terjedelmében az americamagazine.org weboldalon publikálták, ahol előzetesen közzétették az America magazin szeptember 30-án nyomtatásban megjelenő számának tartalmát.

Ennek a nagyon sokrétű és hatalmas jelentőségű interjúnak az alaposabb elemzése hosszabb időt vesz igénybe, de egyre inkább úgy tűnik, hogy történelmi jelentőségű változások szemtanúi leszünk Ferenc pápa bátor fellépése nyomán.

A keresztény LMBT emberek egy csodálatos és különleges feladatra, küldetésre kaptak meghívást: hidat kell képezniük a nem keresztény, nem hívő melegek és a nem meleg (sőt gyakran homofób) keresztények között. A keresztény melegeket a többi meleg jobb esetben bolondnak tartja, rosszabb esetben megveti, míg a keresztények többsége kétségbe vonja hitüket és vallásgyakorlásukat isten-káromlónak, blaszfémiának tartja. Ebből adódóan az sem könnyű, hogy az LMBT személyek egyszerre őszintén is nyíltan megéljék szexuális irányultságukat és a keresztény hitüket, de különösen nehéz a hídszerep felvállalása, megvalósítása.

A híd hasonlatnak több szempontból van létjogosultsága. Hídra akkor van szükség, ha egy folyó két partján élők azt használni akarják. Ha nemcsak gyűlölködni akarnak egymásra, jelképesen, vagy ténylegesen leköpdösni egymást, hanem ennél hasznosabb és értelmesebb kapcsolatokat akarnak kialakítani egymás között. Ugyanakkor, még akkor is, ha a többség mindkét oldalon egyetért a hídépítés szükségességével, mindig vannak olyan ellenzők, akik vélt, vagy valós érdekeik sérelme miatt meg akarják akadályozni azt, hogy híd épülhessen a két part között. Velük szemben ilyen esetekben a konfliktusokat is vállalva kell érvényt szerezni a többség érdekeinek. Azok a melegek, akik hívő keresztényként elfogadják a saját szexuális irányultságukat, mindig is vágytak arra, hogy az egyház fogadja el a homoszexuális irányultságot ugyanolyan normális és teljes értékű vonzalomként, mint a heteroszexuálist. Ugyanakkor – sok negatív tapasztalat miatt – a hívő melegek is sokszor ugyanolyan kritikusan értékelik a keresztény egyház egyes képviselőinek hozzáállását az LMBT közösséghez, mint ahogy a nem hívők. A másik oldalon ugyancsak vannak a melegek elfogadását szorgalmazó, a velük szembeni ítélkezést elutasító keresztények (ezt az irányvonalat erősítette Ferenc pápának a repülőn adott nyári interjúja), de ma még többségben vannak azok, akik inkvizítori lelkülettel utasítanak el minden „megalkuvást” a homoszexuális életvitellel szemben, és sokan vallási, morálteológiai köntösbe öltöztetik saját gyarló, emberi indítékokra visszavezethető, az LMBT személyek befogadásával szemben meglévő ellenérzéseiket. A közelmúltban annak is szemtanúi lehettünk, ahogy egy évtizedekig jelentős bevételekkel és támogatásokkal működő, a tudományos megalapozottság látszatát keltő, a homoszexuálisok „átnevelését” végző szervezetnek be kellett ismernie, hogy a tevékenységük teljesen eredménytelen, szakmailag megalapozatlan és ártalmas, de ameddig működtek, komoly személyes anyagi érdekeik fűződtek ahhoz, hogy a keresztények semmilyen formában ne fogadják el a homoszexuális viselkedést. Ugyanakkor a hívők többsége valószínűleg pontosan tudja, hogy csak úgy lehet missziós feladatokat ellátni, ha élő és jól működő kapcsolat van a keresztények és az LMBT közösség között.

Ahhoz, hogy sikeresen lehessen hidat verni a két oldal közé, mindkét oldalon ki kell építeni azokat a hídfőket, amelyek közé a híd felépülhet. Ez fájdalmas lehet mindkét oldal számára, hiszen azoknak, akik évek, évtizedek alatt hozzászoktak saját értékrendjük megkérdőjelezhetetlenségének illúziójához, most azzal kell szembesülniük, hogy nemcsak megkérdőjeleződnek, de részben le is bontódnak saját értékrendjük védőgátjai a hídépítés érdekében.

A hídépítés komoly előkészítést és tervezést igényel, előre végig kell gondolni minden szempontot, hogy az a híd stabil és biztonságos legyen, ne sodorja el az első tavaszi áradás, ne dőljön össze, és ne váljon romhalmazzá már egy kisebb földrengés miatt is. Ennek során figyelembe kell venni a folyó mindkét partjának jellegzetességeit. Egy sziklás és erős partszakasz pl. stabil alapot jelenthet az egyik hídfőnek, ahova azonban kemény munkával lehet csak kiépíteni a hídra vezető utakat, míg egy kevésbé szilárd alapzatú partszakaszra könnyebb kiépíteni az odavezető úthálózatot, de mélyebbre kell ásni, hogy stabil alapja legyen a hídfőnek. Ugyanígy az LMBT emberek és a kereszténység között is csak akkor lesz stabil és tartós összeköttetés, mely érdemben tudja segíteni a melegek hitre jutását és a keresztény egyház őszinte el- és befogadását, ha ezt a folyamatot mindkét oldalon gondosan megtervezik és előkészítik.

Ha a szándék megvan, a gondos és szakszerű tervezés megtörtént, akkor is jelentős erőfeszítéseket, sok munkát és áldozatot igényel a közösen elhatározott, és a mégoly gondosan megtervezett híd felépítése, megvalósítása. Számos akadály csak menet közben derül ki, amelyeket még az építés közben is sok munkával, jó szándékkal és eltökéltséggel lehet megoldania ahhoz, hogy az elkezdett építkezés sikeresen befejeződhessen, és végül használatba lehessen venni az új hidat. Nincs ez másként az LMBT közösség és a kereszténység közötti kapcsolatépítés vonatkozásában sem: még ha a szándék és a gondos előkészítés meg is lenne, akkor is sok, és nehéz munka várna a „hídépítőkre”.

Ma ennek a folyamatnak nagyon az elején vagyunk, de a keresztény LMBT emberek meghívást kaptak arra, hogy munkálkodjanak az LMBT közösség és a keresztény egyház közötti kapcsolatok kiépítésén, megerősítésén.

"Tiltakozás a homofóbiát legitimizáló hittankönyv ellen

A petícióban való hozzászólásban javasoltak szerint kérjük, hogy aki a szervezők közül vállalja a nyilvánosság előtt is a véleményét, és nyilatkozni fog, vagy bármilyen egyéb, további média kommunikációt folytat, az tegye a laikusok és jó szándékú katolikus és más felekezethez tartozó keresztények számára is világossá, hogy miért tarthatatlan és felháborító ez a tankönyv, ez a homofób hozzáállás.

Sokan még a hívők közül sem tudják, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusa nem általában a homoszexualitást nevezi bűnnek, hanem a homoszexuális cselekedetet. Nem tudják, hogy ez utóbbinak a morálteológiai megítélése semmivel sem súlyosabb, mint bármely más, házasságon kívül folytatott, vagy a házasságban a gyermeknemzést kizárva folytatott szexuális kapcsolaté. Nem tudják, hogy ma az egyházon belül milyen lelkiségi irányzatok és mozgalmak vannak, amelyek arra irányulnak, hogy az egyház minél jobban be tudja tölteni Istentől Jézus Krisztus által kapott küldetését a házasságon kívül szexuális életet élő fiatalok, az elváltak, a homoszexuális irányultságú emberek, és más, korábban egyszerűen csak a szentségektől eltiltott, sőt a vallásgyakorlás más formáiból is kizárt emberek körében végzendő misszió érdekében.

Kérem ezeket az információkat osszátok meg a széles közvéleménnyel és a rátok figyelő keresztényekkel.

Thomas Bach
President
International Olympic Committee

Dear Mr President,

First of all, please accept my heartfelt congratulations and sincere best wishes on the occasion that you have been elected to such a worldwide eminently position. I sincerely hope and wish you that the International Olympic Comity become rejuvenated and strengthened as a result of your activity, while the importance and impact that it goes far beyond the borders of the sport and the Olympic events. No exaggeration to say that the Olympic movement has become one of the most important shaper of people's future in many areas of the society and politics, in more and more countries of the world.

Since you have been engaged for many years in the work of the IOC, the tensions that have emerged in recent months about the Winter Olympic Games to be held in Sochi are exactly known for you. When Russia undertook the organizing of 2014 Winter Olympic Games then it also undertook and guaranteed that in the spirit of the IOC core values  "... the country [Russia] and its public authorities will comply with and respect the Olympic Charter" (Olympic Charter, 33 §, 3). The Olympic Charter's provisions include the prohibition of discrimination: “27 § [The National Olympic Committee]:

2.5 to take action against any form of discrimination and violence in sport;”

This rule obviously extends the prohibition of discrimination based on sexual orientation as well, which clarifies the legal documents of the UN.

Emotional expressions of athletes and their family members, as well as the viewers and fans of sporting events in exciting or uplifting moments are naturally inherent in these events, especially in Olympic Games. They haven’t been attempted to conceal or suppress by the athletes, and spectators so far, and their presentation contributed to the enjoyment of the sport broadcasts. However, such emotional expressions can be qualified as crimes between same-sex couples, or legal same-sex spouses (who may be officially registered in their home country) according to current Russian law in force. It is well known that in recent years the legal framework of registered partnership or marriage for same-sex couples has been created in a number of countries around the world, providing equivalent legal status to same-sex couples as spouses of traditional marriages, therefore LGBT citizens living in these countries, expect to have the same rights as legally recognized spouses and want to be able to express their feelings toward their partners within the same freedom and the same social norms as a heterosexual life partners or spouses.

Russian legislation for LGBT people is a violation of basic human rights in general terms as well, but in addition, clearly represent discrimination against LGBT athletes and their families, thereby seriously infringe the Rule 27 § 2.5, cited above.

This situation was caused by a legislative process that has taken place in Russia after the conclusion of agreements concerning the 2014 Winter Olympic Games. Thus Russia, as one of the signatories of the agreement, violated its obligation included in the Rule 33 § 3, cited above. In such a situation, the IOC must apply the provisions of Olympic Charter 36 § 2:

“2. In the event of non compliance with the Olympic Charter or other regulations or instructions of the IOC, or a breach of the obligations entered into by the NOC, the OCOG or the host city, the IOC is entitled to withdraw, at any time and with immediate effect, the organisation of the Olympic Games from the host city, the OCOG and the NOC, without prejudice to compensation for any damage thereby caused to the IOC. In such a case, the NOC, the OCOG, the host city, the country of the host city and all their governmental or other authorities, or any other party, whether at any city, local, state, provincial, other regional or national level, shall have no claim for any form of compensation against the IOC.”

The IOC – based on the reasons detailed above – is entitled to withdraw the right to host games from Russia, having violated its commitments.

Please consider these arguments, and take the necessary steps.

Yours Sincerely,

Gabor Kale

Budapest, September 13, 2013

Thomas Bach

elnök úr részére

Nemzetközi Olimpia Bizottság

Tisztelt Elnök Úr! 

Először is kérem, fogadja szívből jövő gratulációmat és őszinte jókívánságaimat abból az  alkalmából, hogy egy ilyen, világviszonylatban is kiemelkedően fontos pozícióba megválasztották. Őszintén remélem, és kívánom, hogy munkája során az Ön által vezetett testület megerősödve és megújulva tudja ellátni feladatait, melyek jelentősége és hatásai messze túlmutatnak a sport és az olimpiai rendezvények határain. Túlzás nélkül állítható, hogy mára az olimpiai mozgalom az emberiség jövőjének egyik fontos alakítójává és formálójává vált. A politika és társadalmi közélet szinte minden területén, egyre több országban, egyre nagyobb figyelem övezi az Önök munkáját.

Tekintettel arra, hogy már évek óta részt vesz a NOB munkájában, Ön előtt is pontosan ismertek azok a feszültségek, amelyek a Szocsiban megrendezésre kerülő téli olimpiai játékokkal kapcsolatban az utóbbi hónapokban kialakultak. Amikor a 2014-es téli olimpiai játékok megrendezését Oroszország elvállalta, akkor ezzel vállalta azt is, hogy a NOB alapértékeinek szellemében „…eleget tesznek az Olimpiai Charta rendelkezéseinek, és tiszteletben tartják azokat” (Olimpiai Charta 33. § 3.). Az Olimpiai Charta rendelkezései tartalmazzák a diszkrimináció tilalmát is: 27. § [A Nemzeti Olimpiai Bizottság] 2.5 fellép a megkülönböztetés minden megnyilvánulási formája és az erőszak ellen a sportban”. Ez a szabály értelemszerűen kiterjed a szexuális irányultság miatti megkülönböztetés tilalmára is, melyet az ENSZ vonatkozó jogi dokumentumai is egyértelművé tesznek.

A sportesemények, és így az olimpiai játékok természetes velejárói egy-egy izgalmas, vagy felemelő pillanatban, a sportolóknak és hozzátartozóiknak, illetve a sportesemények nézőinek, szurkolóinak érzelmi megnyilvánulásai. Ezeket az eddigiekben sem próbálták leplezni, vagy elfojtani az atléták és a nézők, és bemutatásuk a sportközvetítések során hozzájárult ahhoz az élményhez, amit a sportesemények megtekintése, követése jelent a világ minden részén élő, és az közvetítéseket nyomon követő sportrajongóknak. Ugyanakkor az ilyen érzelmi megnyilvánulások az azonos nemű párok, adott esetben, saját hazájukban hivatalosan bejegyzett élettársak, vagy törvényes házastársak között, a hatályos orosz törvények értelmében bűncselekménynek számítanak. Közismert, hogy az elmúlt években a világ több országában, az azonos nemű párok számára megteremtették a hagyományos házassággal egyenértékű házasság, vagy regisztrált élettársi kapcsolat jogi kereteit, ezért az ezen országokban élő LMBT állampolgárok joggal várhatják el mindenkitől, hogy a törvényesen is elismert házastársuk, vagy élettársuk felé ugyanolyan szabadon, és ugyanazon társadalmi normák keretei között tudják kinyilvánítani érzelmeiket, mint a heteroszexuális élettársak, vagy házastársak.

Az LMBT emberekre vonatkozó oroszországi jogszabályok általános értelemben is sértik az alapvető emberi jogokat, de ezen túlmenően, egyértelműen hátrányos megkülönböztetést jelentenek az LMBT sportolókkal és hozzátartozóikkal szemben, ezáltal súlyosan sértik az Olimpiai Charta fent idézett, 27. § 2.5 pontját.

Ezt a helyzetet egy olyan jogalkotási folyamat idézte elő, amely Oroszországban a 2014-es téli olimpiai játékok megrendezésére vonatkozó megállapodások megkötése után zajlott le. Ezzel Oroszország, mint a megállapodás egyik aláírója, megszegte azt a vállalt kötelezettségét, amit az Olimpiai Charta fent idézett 33. § 3. pontja tartalmaz. Ilyen helyzetben a NOB-nak alkalmaznia kell az Olimpiai Charta 36. § 2. pontjában foglalt rendelkezéseket:

„2. Az Olimpiai Chartában rögzített kötelezettség megszegése, illetve a NOB rendelkezésének vagy utasításának mulasztása, valamint a Nemzeti Olimpiai Bizottság, az Olimpiai Játékok Szervezőbizottsága vagy a rendező város kötelezettség megszegése esetén a NOB jogosult visszavonni, időkorlátozásra tekintet nélkül és azonnali hatállyal, a rendező várostól, az Olimpiai Játékok Szervezőbizottságától és a Nemzeti Olimpiai Bizottságtól az Olimpiai Játékok rendezési jogát, a kötelezettség megszegése miatt a NOB kártérítési igényének sérelme nélkül. A nevezett kötelezettségszegés esetén a Nemzeti Olimpiai Bizottság, az Olimpiai Játékok Szervezőbizottság, a rendező város, a rendező város országa, illetve annak kormányzati vagy közhatalmi szervei, vagy más egyéb személyek, akár városi, helyi, állami, tartományi, regionális vagy nemzeti szinten a NOB szervezetével szemben kártérítési igényt nem támaszthatnak.”

Oroszországtól - a fentiekben részletezettek alapján - a NOB jogosult a játékok rendezési jogának visszavonására, miután megszegte vállalt kötelezettségeit.

Önnek, mint a NOB elnökének joga, és tisztségéből adódó kötelessége, hogy a jelen helyzetben kezdeményezze a 2014-es téli olimpiai játékok rendezési jogának visszavonását. Ezzel a döntésével a NOB elejét veheti annak, hogy az orosz hatóságok a homoszexuális irányultság nyílt felvállalása, vagy az azonos nemű partner iránti érzelmek kinyilvánítása miatt, az olimpiai játékokon résztvevő sportolók, vagy szurkolók közül bárki ellen fellépjenek, intézkedjenek, esetlegesen bármilyen formában, bárkit megbüntessenek a közelmúltban hatályba lépett homofób jogszabály alapján. Ha ilyen hatósági inzultus, vagy a homofób jogszabályokon felbátorodó szélsőségesek atrocitásai miatt, bárkinek baja esne Szocsiban, annak negatív kihatásai lennének a megfelelő döntéseket elmulasztó NOB-ra is, mind morális, mind jogi szempontból, és ez – adott esetben – még kártérítési igényeket is megalapozhat.

Kérem, fontolja meg a fenti érveket, és azokat elfogadva, tegye meg a szükséges lépéseket.

Tisztelettel:

Budapest, 2013. 09.12.
                                                                    Kale Gábor

As the Chicago Tribune wrote: “The head of Sochi’s 2014 Winter Olympic organizing committee, Dmitry Chernyshenko, wants the International Olympic Committee to help snuff out the growing firestorm over Russia’s new anti-gay law.”

Not surprisingly, a counterattack was begun by Russian officials, after they had recognized that the international community had not attended to boycott or transpose the Sochi winter Olympic Games. They have got a strong support from IOC President Jacques Rogge of Belgium, who said Sunday, that athletes will be warned about violating the clause in Olympic Charter rule 50 that says, “No kind of demonstration or political, religious or racial propaganda is permitted in any Olympic sites, venues or other areas.”

The head of the IOC’s marketing commission, Gerhard Heiberg of Norway, said Olympic sponsors feared for the backlash that could be created by the controversy and the way any such demonstrations are handled – wrote the Chicago Tribune.

What does it mean? Dear citizens of the World! Please do not take part “any such demonstrations”, because Olympic sponsors feared for the backlash!

What do you think about it?

The Russians will tell to the human rights activists, all around the world, what is allowed to do?!

The IOC will “snuff out” the growing protest movements, based on the instructions of the Russian organizing committee?!

How could they even think it?!

Az elmúlt időszak fejleményeit összegezve, a témával foglalkozó egyik posztban jeleztük, hogy a Szocsiban megrendezésre kerülő téli olimpia bojkottja, vagy áthelyezése más országba, már nem tűnik valószínűnek. Valószínűleg ezt az oroszok is így látják, és ezen felbátorodva immáron ellentámadásba lendültek. A chicagotribune.com oldalon megjelent tudósítás szerint a téli olimpia orosz szervezői arra kérték Buenos Airesben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) vezetőit, hogy lépjenek fel a téli olimpia kapcsán az emberi jogokért kampányolókkal szemben.

Amint a hírportál beszámolójában olvasható: „Dmitry Chernyshenko, a téli olimpia szervezőbizottságának vezetője, arra kérte az IOC-t, hogy segítsenek elfojtani az új, orosz, melegellenes törvények miatt rájuk zúduló, egyre fokozódó össztüzet”, és azt is hozzátette, hogy „állítsák le ezt a kampányt és a találgatásokat”.

A cikk szerint úgy tűnik, mintha az IOC egyetértene az oroszok javaslatával.

Az IOC belga elnöke, Jacques Rogge vasárnap kijelentette, hogy a sportolókat figyelmeztetni fogják arra, hogy be kell tartaniuk az Olimpiai Karta 50. pontjában lévő előírásokat, amely úgy rendelkezik, hogy semmilyen demonstráció, politikai vallási, vagy faji propaganda nem engedélyezett az olimpiai helyszíneken, és más, hozzátartozó területen. Az IOC marketing bizottságának norvég vezetője, Gerhard Heiberg szerint az olimpiai játékok szponzorai félnek attól, hogy az ilyen demonstrációk és az esetleges hatósági reakciók visszaüthetnek. Főleg az amerikai szponzorok jelezték aggodalmukat. A legismertebbek: a Coca-Cola, a General Electric, a McDonald’s és a Visa.

Várható volt, hogy amennyiben a nemzetközi közösség nem lép fel egységesen és határozottan az emberi jogokat lábbal tipró orosz hatóságokkal szemben, akkor ők annak bizonyítékát fogják látni ebben, hogy tehetetlenek velük szemben az emberi jogok tiszteletben tartásáért küzdő jogvédő szervezetek. Az orosz vezetést felbátorították az IOC és a bojkott lehetőségét eleve kizáró politikusok és sportvezetők megnyilatkozásai, ezért döntöttek most úgy, hogy visszavágnak a jogvédő szervezeteknek, és a téli olimpiától remélt búsás haszon megóvása érdekében (nem véletlen, hogy a főszponzorok neve is elhangzott az ülésen) megpróbálják az IOC segítségével – ahogy ők fogalmaztak – „elfojtani” a jogsértések elleni tiltakozást. Tipikus orosz, tekintélyelvű, diktatórikus gondolkodásmód.

Szerencsére a világ nem mindenhol így működik, és várható, hogy erős visszatetszést fog kelteni a fejlett, demokratikus jogállamok polgárainak körében az, ahogy az orosz kormány megpróbálja elnyomni a tiltakozók hangját. A szponzorok pedig számíthatnak arra, hogy nemcsak az LMBT közösség, hanem a hetero többséghez tartozó, de az emberi jogok tiszteletben tartásáért elkötelezett emberek a világ minden részén, ha lesz rá lehetősége, akkor inkább valamely konkurensük termékét fogja választani.

(Fotó: thesun.co.uk)

Napi ige:

Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani! Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre. Nektek minden szál hajatok számon tartják. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél. Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt. (Mt 10. 28-33.)

A katolikus szentmiséken, a mai napon ezt a részt olvassák fel Máté evangéliumából. Csodálatos, és erőt adó üzenete ez ma Istennek a szíriai válság miatt a háborútól rettegő világ, és különösen a testvérek életéért aggódó keresztények számára. Az Ige eligazít és irányt mutat a sötétben tévelygő emberiségnek, amire most különösen nagy szükség van. A tegnap befejeződött szentpétervári G-20 találkozó alkalmával világossá vált, hogy a világ vezetői végletesen megosztottak ebben a kérdésben. A józanész, az emberi okoskodást csődöt mondott. Az alapvető emberi jogok, a jogállamiság és a demokratikus értékek mindenek feletti tiszteletben tartásáért elkötelezett nyugati hatalmak között is ellentét alakult ki Szíria ügyében, olyan államok kerültek szembe egymással, akik évszázadok óta vállt vállvetve tudtak harcolni ezeknek a csodálatos eszméknek a megóvása és megőrzése érdekében. Az USA, Kanada és Franciaország a saját népe ellen támadó, több tízezer ártatlan embert lemészároló (közöttük mérges gázzal gyermekeket és asszonyokat is aljas módon legyilkoló!) rezsim elleni katonai fellépést tartják szükségesnek, és ebben egyetért vele az emberi jogok tiszteletben tartásáért máskor egyáltalán nem elkötelezett Szaúd-Arábia, ugyanakkor Nagy Britannia és Németország ellenzi a katonai akciót, és ebben közös álláspontot képviselnek az emberi jogokat folyamatosan és durván megsértő Oroszországgal és Kínával. Ráadásul a kérdésben szokatlanul egyértelműen és határozottan foglalt állást a két legjelentősebb egyházi vezető: Ferenc pápa és Welby érsek beállt az ellenzők táborába.

Hogy alakulhatott ki egy ilyen ellentmondásos világpolitikai helyzet? A II. világháború utáni világrend, az azóta eltelt közel hét évtized alatt ugyan sok szempontból átrendeződött, de ilyen mértékben talán még soha, egyetlen kérdésben sem borult fel. A kelet-európai rendszerváltozások után – minden ellenkező híresztelés és látszat ellenére – megmaradt a két pólus, a kelet-nyugati megosztottság, csak kicsit átértelmeződött, és gazdaságilag megerősödött még néhány szereplő. Ugyanakkor eddig ennyire látványosan és határozottan nem kerültek egymással szembe a korábban egy táborba tartozók. Mi történhetett most? Az egyes országok és világpolitikai szereplők (ilyen szempontból most idesorolva a két említett egyházi vezetőt is) eltérő érdekei világosak és érthetőek. Oroszország 5 milliárd dolláros fegyverszállítási szerződése Szíriával, az egyéb gazdasági és katonai érdekeltségek, valamint Kína ellenérdekeltsége az amerikai terjeszkedéssel szemben, egyértelmű. Azt már megszokhatta a világ, hogy ennek a két országnak a vezetői (legyenek bár kommunista, vagy nacionalista mázzal leöntve) nem zavartatják magukat az emberi jogok helyzete miatt. Azonban mit keresnek EU-s tagállamok, sőt a pápa és az anglikán érsek az ő táborukban? Az egyházi vezetők fellépése óta feltételezhető, hogy az ő álláspontjuk és nyílt Amerika-ellenes kiállásuk is szerepet játszhatott a Szíria elleni katonai csapásokat ellenző nyugati álláspontok kialakításában.

A közel-keleti keresztényekért aggódó egyházi vezetők fellépése érthető, de azért felvet bizonyos aggályokat. A jezsuita blogon megjelent egy új poszt arról, hogy a jezsuita általános rendfőnök „hatalommal való visszaéléssel” vádolta meg az Egyesült Államokat és Franciaországot, amiért katonai akciót terveznek indítani Szíria ellen. Mint írják, a rendfőnök kijelentette: a jezsuiták teljes mértékben támogatják Ferenc pápa felhívását a békéért tartott szombati ima- és böjtnapra. A posztban olyan Amerika-ellenes kirohanások vannak, amihez hasonlókat eddig csak a korábbi szovjet érdekszférába tartozó országok vezetőitől, vagy manapság az arab szélsőségesektől lehetett hallani.

Olyan, mintha a keresztény egyházi vezetők nem vennének tudomást arról, hogy Szíria „ártatlan és szegény lakosaira” (ld. a jezsuita rendfőnök interjújában!) eddig leginkább az jelentett veszélyt, hogy az Asszad-rezsim mérgesgázokkal és hagyományos fegyverekkel pusztította őket, és a világ mindezt hónapok, évek óta tétlenül nézi, hagyja, ezáltal mindenki, aki ma az USA és Franciaország katonai fellépése ellen szól, cinkosává, bűntársává válik egy tömeggyilkosnak. Aki ma a Basar al-Asszad elleni katonai fellépés ellen kampányol, az valójában sajnos nem a békét védi, hanem a népirtást, az ártatlan polgári lakosok elleni vegyi fegyver támadást és a brutális, embertelen diktatúrát.

A katonai fellépésnek is lehet, sőt sajnos biztos, hogy lennének áldozatai, de a vegyi fegyverek bevetésének még sokkal több áldozata volt, már eddig is, és azok a bűnöző-diktátorok, akik egyszer bevetett tömegpusztító fegyvereket az ártatlan civil lakosság ellen, hogy megfélemlítse és rettegésben tartsa a népet, az máskor is meg fogja ezt tenni, ha úgy érzi, hogy ez kell a hatalma megőrzéséhez. Az az érv sem fogadható el, hogy nem biztos, hogy az Asszad rezsim vetette be a vegyi fegyvereket, mert ha esetlegesen a lázadók vetettek be vegyi fegyvert Szíriában, akkor azért kell fellépnie a nemzetközi közösségnek, hogy ők se tudják még egyszer elkövetni ezt a borzalmat. Csakhogy a katonai beavatkozást ellenzők részéről nincs ilyen kezdeményezés, valószínűleg azért, mert ők is tudják, hogy kit terhel a felelősség a népirtásért.

A szíriai helyzet tehát egyre világosabban úgy fest, hogy nemzetközi közösségnek vagy fel kell vállalnia, hogy akár áldozatok árán is, de fellép az embertelenség és a tömeges gyilkosságok ellen, vagy megalkuszik, és ezzel cinkosává válik a gyilkosoknak. A mai evangéliumi részletben Jézus erre a dilemmára elég egyértelmű választ ad, amikor ezt mondja:

„Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!”

A megalkuvás, a gyilkosságok és a népirtás eltűrése, a határozott fellépés halogatása, vagy meghiúsítása az, ami pusztítja a lelket, ami a kárhozatba vezet. Nem lenne szabad ezt azt utat választani!

A Queering the Church blog legutóbbi posztjában Terence Weldon felhívta olvasói figyelmét az olasz keresztény LMBT szervezetek országos ernyőszervezetének, a Progetto Gionata-nak egy most induló projektére. A szervezet weboldalán olvasható tájékoztatás szerint a projekt célja különböző vallású, és különböző országokban élő, ebből adódóan különböző hagyományokkal rendelkező és eltérő kultúrájú közösségekbe tartozó emberek megszólaltatása. „Hiszünk abban, hogy a különböző álláspontok megismerése mindenkinek tágítja a világképét” – írják a projekt önkéntes szervezői. Azt kérik, hogy jelentkezzen a szervezőknél, aki készen áll arra, hogy interjút készítsenek vele (angolul, franciául, vagy olaszul) a hit és homoszexualitás kérdéseiről, levélben, Skype-on, anonim módon, vagy ha lehet, akkor személyesen.

Minél több személyes beszámolót szeretnének megosztani weboldaluk nagyszámú látogatójával, akik keresztények, (de nemcsak azok,) és LMBT emberek, (de nemcsak azok).

Jelentkezni az alábbi e-mail címen lehet: gionatanews@gmail.com.

Fenti címmel publikált egy posztot a ma kezdődő G-20 találkozó kapcsán a huffingtonpost.com. Az írás címe jól kifejezi azt a dilemmát, hogy vajon a találkozó résztvevői, és különösen az orosz elnök hajlandó lesz-e érdemben tárgyalni azokról a kérdésekről, amelyek a fejlett világ közvéleményét erősen foglalkoztatják.

A hazai homofób többség számára ugyan biztosan érthetetlennek és indokolatlannak tűnik, hogy az LMBT jogokat sértő oroszországi törvények és homofób atrocitások kérdését a jogvédő szervezetek ugyanolyan fontosnak tartják, mint a világbékét fenyegető szíriai válságot, azonban a nyugati demokráciák polgárai erről egészen másként gondolkodnak (ld. a jelen blognak a témával foglalkozó korábbi írását is!). Az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása ugyanolyan fontos alapfeltétele a béke és biztonság megőrzésének, mint a vegyi fegyverek tilalmának betartása és betartatása. Ebből adódóan a fejlett országok vezetői biztosan nem hagyják figyelmen kívül a jogvédő szervezeteknek, és az általuk képviselt állampolgároknak azt az elvárását, hogy az emberi jogok kérdését is ugyanolyan súlyú problémaként kezeljék a szentpétervári csúcstalálkozón, mint a többi napirendi pontot, az azonban sajnos könnyen előfordulhat, hogy a tárgyalások során a biztonságpolitikai célkitűzések előtérbe kerülnek, és háttérbe szorul az emberi jogok tiszteletben tartásának témaköre. Érthető is mindez annyiban, hogy egy súlyosan elfajuló nemzetközi konfliktus rövid távon az emberi jogok szempontjából is sokkal rosszabb következményekkel járna, mint amelyeket a homofób orosz törvények előidéztek. Ugyanakkor hosszabb távon az alapvető emberi jogok szisztematikus megsértése – amit az orosz elnök elmúlt két éves regnálása alatt lehetett tapasztalni az általa irányított „birodalomban” – később még akár újabb háborús konfliktusok veszélyével is fenyegethet, ahogy azt a történelem folyamán már többször is megtapasztalhatta az emberiség.

Mindezek alapján izgalmas, és túlzás nélkül mondható, hogy a világ sorsának alakítása szempontjából is fontos nap áll előttünk.