A tegnap Budapest 11. sz. választókörzetében megtartott időközi választás eredményei lagymatag reakciókat váltottak ki úgy a politikusok, mint az elemzők között. A kormánypártok azzal vigasztalják magukat, hogy ott ez volt a „papírforma”, az MSZP büszkélkedik azzal, hogy már egyedül is választást tud nyerni (igaz a baloldali pártok nem indítottak ellenjelöltet, és a DK-s nyilatkozók önmaguknak is ellentmondó megnyilvánulásai megint nevetségessé tették Gyurcsányékat). A publikációkról leszoktathatatlan Lendvai Ildikó latinos műveltségét csillogtató Facebook bejegyzésében először kioktatta a „lekedvesemezett” Fidesz szóvivőt, majd hosszan ecsetelte, hogy szerinte minek is köszönhető a tavaszinál nagyobb arányú győzelem. Nem meglepő módon írásában óvatosan kerülte Horváth Imre KGB-s múltjának emlegetését, mely miatt a Lendvaihoz nagyon közelálló Gyurcsány megtagadta a DK támogatását a jelölttől a kampányban, és inkább azt hangoztatta, hogy a választási eredmény az elmúlt hetek demonstrációinak is köszönhető.
A konkrét számok ismeretében azonban érdemes megpróbálni elfogulatlanul levonni néhány fontos következtetést. Igaz, hogy az alacsony részvétel (láthatóan alig több, mint az áprilisi arány fele!) nagyon erős bizonytalansági tényezőt jelent, hiszen ha egy későbbi választáson valaki hatékonyan tudja mozgósítani a most otthonmaradó választói tömegeket, akkor az teljesen fel tudja bortani a mostani eredményeket, de azért vannak így is olyan üzenetei a szavazati arányoknak, amelyekre érdemes odafigyelni.
Az a tény, hogy a többi baloldali párt(ocska) támogatása nélkül 10%-al növelni tudta támogatottságát az MSZP (ráadásul egy sokkal problémásabb jelölttel, mint amilyen Kiss Péter volt), visszaigazolta azoknak a meglátásainknak a helyességét, amiket az MSZP és a DK viszonyáról írtunk az önkormányzati választások után készített elemzésünkben, és amit Tóbiás József is üzenni akar azzal, ahogy az MSZP-t próbálja meg az egyetlen támogatható, a jobboldallal szemben egyedül reális váltópárti alternatívát kínáló baloldali szervezetként a választók figyelmébe ajánlani.
Ugyanakkor az MSZP most sem tudott egy olyan önálló, a baloldali ellenzék többi csoportosulása, és a civil tüntetők által képviselt kormányellenes kritikáknál konkrétabb, megalapozottabb programot hatékonyan felmutatni, amiből a széles nyilvánosság számára is láthatóvá válna, hogy igazában mit, és hogyan szeretne másként csinálni, ha egyszer kormányra kerülne. Ez két szempontból is nagyon veszélyes az MSZP-re nézve. Egyrészt ezért tudja a DK-ügynök Lendvai úgy beállítani az elért választási eredményt, mint amiben meghatározó jelentősége volt a civil megmozdulásoknak, melyek szervezői viszont folyamatosan próbálnak elhatárolódni az MSZP-től, és a többi párttól is, ezzel amortizálva a pártok jelentőségét és szerepét, ami értelemszerűen nem előnyös a váltópárti szerep visszaszerzésén fáradozó MSZP vezetésnek. Másrészt azoknak a választóknak, akiket sikeresen tudtak mozgósítani a civil szervezők, vagy hozzájuk hasonlóan elégedetlenek a kormánypártok politikájának egyes elemeivel, arra lenne igényük, hogy az ellenzéki pártok mutassanak reális, könnyen érthető alternatívát. Amennyiben erre az MSZP nem képes, akkor ezzel tág teret hagy Gyurcsány Ferenc hatalmi ambícióinak, aki máris megpróbálta megszerezni a civilek mögött álló társadalmi bázist a DK elmúlt hétvégi pártkongresszusán elmondott beszédével. Van tehát még bőven feladata a jelenlegi MSZP-s vezetőknek, de valóban komoly megerősítést kaptak arra vonatkozóan, hogy az MSZP szempontjából előnyös az általuk elkezdett irány.
A többi „nagy” párt egyaránt súlyos kudarcnak tekintheti a választási eredményt, hiszen mindegyiküknek csökkent a támogatottsága, nemcsak abszolút értékben (ami az alacsony részvétel miatt az MSZP-re is igaz volt), hanem az érvényesen szavazók arányában is, ami kellemetlen meglepetés lehetett pl. a Jobbiknak, mely egy ideje magát tartja leendő váltópártnak. Érdemes megnézni, hogy az egyes pártok jelöltjeire leadott szavazatok száma mennyivel volt kevesebb tegnap, mint áprilisban.
Az utolsó oszlop mutatja azt, hogy az alacsonyabb részvétel miatt összesen 49,5%-al kevesebben vettek részt a szavazásban (ezt tekinthetjük a csökkenés átlagának). Látható, hogy a négy legtöbb szavazatot kapott párt mindegyike sok szavazatot veszített, de három párt esetében ez a veszteség nagyobb volt annál, mint amennyit az alacsonyabb részvételi arány indokolt volna, az MSZP-nél viszont kevesebb. A veszteség mértékében is jelentős különbségek mutatkoznak: míg a Fidesz jelöltjére „csak” 56,1%-al szavaztak tegnap kevesebben, mint áprilisban, addig a jobbik vesztesége már meghaladta a 60 %-ot (-60,9%), az LMP pedig 66,7%-al kevesebb szavazatot kapott most, mint áprilisban.
Mindezek alapján alapos önvizsgálatra van szükség minden pártban, hiszen egy ilyen mértékű visszaesést nem indokol önmagában az alacsony választási részvétel hátterében álló érdektelenség, ami hazánkban általában jellemző az időközi választásokon. A pártok támogatóinak elvesztésében mutatkozó különbségeket nem magyarázza az sem, hogy az adott választókörzet jellemzően baloldali, pont azért, mert nem azonos arányban csökkent a pártok jelöltjeire leadott szavazatok száma. Ezeknek a különbségeknek hátterében hitelességi problémák állhatnak, amelyek hosszabb távon is jelentős kockázatokat hordoznak az érintett pártok kilátásait illetően.
Anglia és Wales Katolikus Püspökkari Konferenciája legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy a 2015-ös püspöki szinódus elkészítéseként, nyílt bizonyságtételre kérik az angol katolikus híveket a családi életükkel, házasságukkal, sajátos élethelyzeteikkel kapcsolatban – adta hírül a
Orbán Viktor miniszterelnök elhíresült szavai – "ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok" – juthatnak eszünkbe Trócsányi László igazságügy miniszternek, a La Libre Belgique napilapban megjelent, és az
Láthatóan nemcsak a jelen blogon próbáljuk elemezni a családszinódus utáni
Nem csillapodnak a kedélyek a Katolikus Egyházban a családszinódus után sem, sőt! Amikor Ferenc pápa a Schönstatt Apostoli Mozgalom találkozóján azt mondta, hogy a családot ütik-vágják, támadják, elkorcsosítják, és helytelen, hogy „ma már mindent családnak lehet hívni” (mint arról a
A szlovák Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy a Szövetség a Családért nevű szervezet által kezdeményezett, a melegek jogait korlátozó népszavazás – melyről korábban
A múlt hét végén lezárult, a családdal, a házassággal, a párkapcsolatokkal foglalkozó püspöki szinódus jelentőségét nem lehet túlértékelni. Egyre többen hangsúlyozzák, hogy a II. Vatikáni Zsinat óta ez volt a legnagyobb horderejű esemény Katolikus Egyházban, ami meghatározó jelentőségű lesz a katolicizmus, a kereszténység, és az egész emberiség jövője szempontjából, mivel az egyház végre őszintén szembenézett a hagyományos családmodell világszerte észlelhető válságjelenségeivel, az emberi kapcsoltok sokszínűségének realitásával, és bár nem tudott megnyugtató válaszokat adni a felmerülő kérdésekre, de legalább megteremtette a párbeszéd lehetőségét.
Ma reggel egy kerékpárost és egy gyalogost gázoltak halálra néhány órán belül (ld. pl.
"Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé!"
Az elmúlt napokban adták át Andrej Kiska szlovák köztársasági elnöknek azt a 408 ezer aláírást, amelyet Szövetség a Családért nevű szervezet gyűjtött össze, a Katolikus Egyház és a populista Egyszerű Emberek pártja segítségével. Az aláírás-gyűjtés kezdeményezői azt akarják, hogy népszavazással erősítsék meg az idén júniusban már a szlovák alkotmányba is beleírt rendelkezést, miszerint a házasság csak férfi és nő között jöhet létre, és másik három kérdésben is foglaljanak állást a polgárok, melyeket
Tegnapelőtt az olasz katolikusok liturgikus konferenciáján, Orvietoban, Nunzio Galantino püspök, az Olasz Katolikus Püspöki Konferencia főtitkára határozottan állást foglalt a “nem konvencionális” párkapcsolatban élők egyházi befogadása és a velük szemben alkalmazott “de facto diszkrimináció” felszámolása mellett. (A püspök korábbi, hasonló szellemben tett nyilatkozatáról
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és tisztátalansággal. Te vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, hogy a külseje is tiszta legyen!
Egy nyílt levélben kérte Ferenc pápát egy volt jezsuita szerzetes, Benjamin Brenkert, hogy segítsen megmenteni a hivatását (a levél a
Ismét a repülőgépen tartott sajtótájékoztatót a pápa, miközben hazautazott dél-koreai látogatásáról, és most is több fontos bejelentést tett, melyeket azonban a világsajtó most nem kapta fel annyira, mint a hasonló körülmények között tavaly elhangzott, a homoszexuális emberekkel kapcsolatos kérdését: „Ki vagyok én, hogy ítélkezzek?”. Minden médium első sorban az iraki és a közel-keleti helyzettel kapcsolatos álláspontját, esetleg a további pápalátogatásokkal kapcsolatos terveket emelte ki a repülőgépen elhangzottakból.