az ezer színű világ

Az előző posztban arra bíztattuk látogatóinkat, hogy Thunderclap weboldalon aláírásával támogassa az LMBT közösséghez tartozó emberek egyenlő jogainak tiszteletben tartását, a velük szemben előforduló gyűlöletbeszéd és gyűlölet-bűncselekmények visszaszorítását célzó Lunacek jelentés elfogadását. Tekintettel azonban arra, hogy eddig csak angol nyelven volt elérhető a felhívás és az indoklás, létrehoztunk egy magyar nyelvű változatot, ahol szintén van lehetőség a jelentés támogatására. Mostantól tehát a Lunacek jelentés elfogadását támogató aláírásokat az alábbi linken várjuk:

http://thndr.it/LhNdFm

Kérjük, hogy mindenki látogasson el a fenti linkre, és kattintson annak a közösségi hálózatnak a nevére, amelyiken a legtöbb kapcsolata van (Twitter, Facebook, vagy Tumblr). Ilyen egyszerűen aláírható a kezdeményezés, és támogatható az a célkitűzés, hogy az Európai Parlament plenárisülése a jövő heti szavazáson fogadja el a Lunacek jelentést, járuljon hozzá ahhoz, hogy az EU minden tagállamában tartsák tiszteletben az LMBT közösséghez tartozók emberi jogait. Kérjük továbbá, hogy látogatóink lehetőségeik szerint terjesszék, küldjék meg, juttassák el minél több emberhez a fenti linket, hogy minél többen csatlakozni tudjanak a Lunacek jelentés elfogadását támogató felhíváshoz.

Kiegészítés:

Készítettünk egy rövid petíciót, amit sima e-mail címmel is alá lehet írni (mert többen jelezték, hogy nem  regisztráltak egyik közösségi hálózaton sem). Tekintettel arra, hogy ez egy kifejezetten EP képviselőknek szóló nyílt levél, ezért az is aláírhatja az alábbi linken, aki a Thunderclap oldalon is támogatta a kezdeményezést:

http://www.peticiok.com/lunacekyes

Előre is köszönjük.

Az előző posztban közzétettük Ulrike Lunacek válaszait azokra a rágalmakra, amikkel ultra-konzervatív és szélsőséges csoportok támadják az általa készített jelentés tervezetet. Az LMBT közösséghez tartozó emberek egyenlő jogainak biztosítását, a gyűlöletbeszéd, valamint gyűlölet-bűncselekmények visszaszorítását célzó előterjesztés elfogadása ellen a szélsőjobbos és ultrakonzervatív erők egy durva, hazugságokra és csúsztatásokra építő offenzívát indítottak, és – úgy tűnik – nem is eredménytelenül.

Egy jobboldali spanyol honlap állítólag már mintegy 135 ezer aláírást gyűjtött össze ahhoz a petícióhoz, amit az Európai Parlament (EP) képviselőinek akarnak eljuttatni a Lunacek jelentésről szóló jövő heti szavazás előtt. A petíció azokra a teljesen alaptalan rágalmakra, hazugságokra és csúsztatásokra hivatkozva kéri az EP képviselőket, hogy ne támogassák a jelentés elfogadását, amelyekre az előterjesztő tételesen válaszolt az általunk magyarul is közzétett írásában.

Felettébb gyanús, hogy a nagyon nehezen értelmezhető, és grafikailag is meglehetősen igénytelen ábrácskával kampányoló honlapon közzétett petíciót, tényleg ilyen sokan aláírták volna. Ennek ellenére indokolt, hogy jelezzék egyetértésüket azok, akik a jelentés elfogadását támogatják. Erre van lehetőség a Thunderclap weboldalon.

Éljünk a lehetőséggel!

Ossza meg mindenki, aki egyetért a jelentés céljaival a facebook-on, twitteren, saját honlapján a támogatói oldalra mutató linket.

Hosszú előkészítő munka után ebben hónapban végre az Európai Parlament (EP) plenárisülése elé került a „JELENTÉS a homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről” című (2013/2183(INI) számú) előterjesztés, melyet az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság terjesztett elő, és amelyet elkészítője után röviden csak Lunacek jelentésként szoktak emlegetni. Az előterjesztésről az EP jövő heti plenárisülésén lesz a zárószavazás. Ulrike Lunacek EP képviselő, az LMBT jogok érvényesítéséért küzdő frakcióközti munkacsoport társelnöke, a munkacsoport honlapján reagált az előterjesztéssel kapcsolatos néhány téves információra, amit a jelen posztban magyar nyelven is közre adunk.

Reméljük, hogy a fenti összefoglaló segít eloszlatni az alaptalan aggodalmakat mindenkiben, és ugyanolyan egyértelmű támogatást fog kapni az előterjesztés a plenárisülésen is, mint amilyet a bizottságban kapott.

A magyar közélet eddig sem volt mentes a primitív, ovis színvonalú kommunikációtól, a negatív kampánytól és a gyűlölet-keltésre építő politikai akcióktól, de most egy kicsit töményen zúdult mindez a magyar polgárokra. A baloldali média reprezentánsai már némi jelét adják annak, hogy érzékelik a helyzet abszurditását, a Hir24 kissé cinikusan megszavaztatja olvasóit, hogy kinek melyik plakát tetszik jobban, a Nol.hu már kritikusabban fogalmaz, amikor ezt a címet választotta a témával foglalkozó cikkének: „Csúnya mélyrepüléssel indul a kampány”. Hát, nem kifejezés! Nagyon csúnyával. Ezt az infantilis, ovis tempót, amikor a következő választáson minden bizonnyal a szavazatok döntő többségét bezsebelő két nagy pártszövetség abban méri össze az erejét, hogy ki tud jobban csúfolódni, nem lehet elfogadni. Biztos vannak olyanok, akiknek az ilyen primitív kampány is „bejön”, de azért nem lenne szabad ennyire lenéznie a vezető politikai elitnek az átlag magyar választópolgárt.

A jobb oldali médiát ráadásul az sem zavarja, hogy egyik nap saját publicistájuk még az ellenzéket szapulja az „MSZP-plakát és „filozófia”: alapozzunk az emberi rosszindulatra és így nyerjünk!” című cikkében amiatt, hogy az MSZP plakátja „az ’egyszerű’ emberek rossz oldalára, irigységére és kicsinyességére” alapoz, majd másnap boldogan ünnepli a békemeneteseket a „CÖF–CÖKA: Bohóckodik a Gyurcsány-koalíció” c. cikkében, melyben beszámolnak arról, hogy Csizmadia László CÖF elnök hogyan magyarázza el „Bohóc tanár úr” és tanítványai című „plakátkompozíciót”. Ez utóbbin ráadásul a Gyurcsány Ferencet átkaroló bohócnak szivárványszínű haja van, ami ugyanannak a homofób indíttatású lejáratásnak a része, mely a közmédia híradásában is megnyilvánult már, amint arról korábban a jelen blogon is szóltunk.

A történelem arra tanít, hogy ha a középpártok átlépnek egy határt az egymás elleni acsarkodásban, akkor ezzel mindig a szélsőséges pátok malmára hajtják a vizet. Tényleg ezt akarják?

Ezen a héten van az immáron évtizedek óta minden év elején megrendezésre kerülő ökumenikus imahét a Krisztus hívők egységéért. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) az Ökumenikus Imahét országos nyitó istentiszteletét a Kálvin téri református templomban tartotta január 19-én vasárnap, ahol igét hirdetett Dr. Erdő Péter bíboros, Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök, a MEÖT alelnöke, Steinbach József református püspök, a MEÖT elnöke, és részt vettek a MEÖT tagegyházainak vezetői. Örvendetes, ugyanakkor számos kérdést felvető eseménysorozat az ökumenikus imahét. Mit jelent ma az ökumené a gyakorlatban?

Jelen blogon többször (legutóbb kicsit több, mint két éve) foglalkoztunk már azzal a jelenséggel, hogy időnként egyes emberi jogi kérdésekben a felekezeti határokon átívelő, sőt a nem keresztény vallású konzervatív erőkkel is kialakított összefogás jelei váltak láthatóvá. Ez az összefogás azonban nyilván nem a Krisztus hívők egységét szolgálja, nem valamiért, hanem valami ellen jött létre. A keresztény felekezetek egy része egyetért abban, hogy ki kell rekeszteni soraikból egyeseket, ha a többség által elfogadott morálteológiai állásponttól eltérő véleményt képviselnek. Ilyen kérdés az azonos neműek párkapcsolata is, melyet a „megváltoztathatatlan” teológiai tanítás szellemében utasítanak el, kizárva ezzel sok hívő keresztényt az egyház áldásaiból, megfosztva őket attól, hogy a közösség teljes jogú tagjai lehessenek. De vajon erre tanít minket Isten a kinyilatkoztatásban?

Pont ezekben a napokban a katolikus miséken elhangzó olvasmányokban és a református bibliaolvasó kalauz szerint egyaránt Sámuel első könyvének azon részei kerülnek sorra, amelyek Saul, Dávid és Jonatán kapcsolatáról szólnak (1 Sám 18-19). Saul, Izrael királya mindaddig kedveli és támogatja Dávidot, amíg rá nem jön, hogy Dávid „túlságosan sikeres”, mivel híre megy, hogy sokkal jobb teljesítményekre képes, mint Saul. Ráadásul Jonatán, Saul fia beleszeret Dávidba (ezt Biblia egyértelműen leírja, de a mai merev homofób katolikus, és a konzervatív protestáns felekezetek teológia tanításai ezzel a ténnyel nem akarnak szembenézni). Saul úgy próbálja kezelni ezeket a problémákat, hogy hozzá akarja adni a lányát Dávidhoz, aki kétszer is megpróbálja ezt elkerülni. Ez erősen arra utal, hogy Dávid is szívesebben fogadta Jonatán közeledését. Igaz, később mindketten megnősülnek, gyermekeket nemzenek, és Dávid később még egy katonája feleségét is elcsábítja, de itt, ezekben a részekben egyértelműen kiderül, hogy „túl van a barátságon” a Dávid és Jonatán közötti kapcsolat. Kapcsolatuk jelentőségét csak növeli az a tény, hogy a későbbiekben Dávid házából származik a megváltó, de ehhez szükség volt ara, hogy Dávid életben maradjon, amikor Saul többször is Dávid életére tör, és ebben hatalmas szerepet vállalt Jonatán, aki időben figyelmeztette, és a továbbiakban is teljes erejével támogatta Dávidot. Miért tette ezt Jonatán? Mi érdeke fűződött hozzá? Semmi, sőt! Jonatánnak éppúgy az lett volna az érdeke, hogy Dávid eltűnjön a színről, hiszen apja, Saul halála után esetleg övé lehetett volna Izrael trónja. Azonban Isten, aki már korábban kiválasztotta Dávidot, a két ifjú közötti szerelem által megmenti Dávidot Saul féltékenységétől, és haragjától.

Mit kezd ezekkel a részekkel a konzervatív teológia? Ignorálja, kimagyarázza, félremagyarázza ahelyett, hogy elfogadná azt, hogy a felelősségteljes, a kölcsönös szereteten és tisztelten alapuló homoszexuális kapcsolat éppúgy kedves Isten előtt, mint a heteroszexuális párkapcsolat, éppúgy állhat Isten örök terveinek szolgálatában. Ennek az elfogadásával és elismerésével meg lehetne teremteni a Krisztusban hívő LMBT emberek és a többségi heteroszexuális hívők között is az egységet. Érdemes lenne ezen is elgondolkodni az ökumenikus imahét kapcsán, és kérni ehhez is Isten bőséges kegyelmét, melyre nagyon rászorul a darabokra szakadt, és egyelőre még inkább a további szétesés jeleit mutató kereszténység.

A korábbi posztokban elkezdtük közreadni az általunk publikált vatikáni felmérésre beérkezett válaszok grafikonos és táblázatos összefoglalását (ld. az I., a II., a III., a IV., az V., a VI., a VII. és a VIII. kérdéscsoport adatait!). Jelen posztban a kérdőív kilencedik kérdéscsoportjára adott válaszokat foglaljuk össze. Az általunk alkalmazott metodikára vonatkozó információkat az első kérdéscsoportra érkezett válaszok összefoglalását tartalmazó posztban tettük közzé.

A jelen összefoglaló elkészítésekor azokat az észrevételeket, amelyek valamely korábbi kérdés kapcsán már megjelentek, ebben a részben nem ismételtük meg. A metodikával, vagy általában a felméréssel kapcsolatban bármilyen kérdést, észrevételt szívesen fogadunk a relation@vipmail.hu email címen, és a lehető legrövidebb időn belül meg is válaszolunk.

9. Egyéb kihívások és javaslatok

a.) Milyen egyéb kihívásokat, vagy a fenti kérdésekben megfogalmazott témákhoz kapcsolódó kezdeményezéseket tart sürgősen megoldandónak?

Válaszolt: 19                                    Átugrotta/nem válaszolt: 8  

b.) Ha van egyéb észrevétele ezzel a konzultációval kapcsolatban, akkor kérjük, azt itt tegye meg.

Válaszolt: 17                                    Átugrotta/nem válaszolt: 10  

Ezzel a válaszok összefoglalása befejeződött. A továbbiakban a válaszok elemző étékelését készítjük majd el, amit később szintén közzéteszünk.

A hvg.hu egy pénteki cikkében részletesen ismertette Balogh Boglárka Love Commando c. könyvét, amelyben a szerző beszámol az indiai „becsületgyilkosságokról”, amelyeknek évente több ezer, talán több tízezer fiatal lány esik áldozatul csak azért, mert megsértve a helyi szokásokat és tradíciókat, a saját maguk által kiválasztott szerelmükkel akarnak összeházasodni, nem pedig a szüleik által kiválasztott férfival.  A cikkben rövid részleteket is idéznek a könyvből, melyből néhány sort ide is átemelünk:

„Még most sem vagyok képes elítélni a családtagjaimat azért, amit ezután tettek velem. Ami következett, az a hagyomány és a becsület nevében történt, és néha még most is azt érzem, hogy én is halált érdemeltem volna. Ez volt a szabály, ez volt a normális élet menete. Ha egy lány eltűnt, senki sem érdeklődött utána, sem a rendőrség, legkevésbé a szomszédok. Mindenki tudta és elfogadta a férfiak jogát az ölésre.”

Megdöbbentő szavak. Ma, amikor világszerte vita folyik arról, hogy mi a normális, mi a hagyomány, és a szokásjog szerepe a társadalomban, mindenkinek érdemes elgondolkodnia egy kicsit azon, hogy milyen borzalmas kegyetlenségeket lehet megideologizálni, és „normálisnak” nevezni, ha nem engedjük, hogy a józan ész felülírja a megváltoztathatatlannak tűnő tradíciókat.

A MR1 szombati Esti Krónikájában az Együtt-PM újabb Fidesz székházba történő behatolása és „erkélyfoglalása” kapcsán – mellyel a paksi atomerőmű bővítése ellen tiltakoztak – felidézték, hogy az akcióban részt vevő egyik aktivista, Rózsa Milán egy korábbi, a mostani eseményektől időben is, és céljaiban teljesen független megnyilatkozása során úgy beszélt magáról, mint meleg emberről. Tekintettel arra, hogy a mostani akció során sem a homoszexualitással, sem általában az emberi jogokkal kapcsolatban semmi nem hangzott el, a riport készítőinek nyilvánvalóan az volt a célja, hogy ezzel is lejárassák az akció szervezőit, és a mögöttük álló ellenzéki politikai tömörülést.

Paks bővítésével kapcsolatban a jelen poszt kapcsán nem kívánunk állást foglalni, elfogadjuk azt a tényt, hogy a kormány terveit az ellenzék vitatja, ezt viszont a kormánypártok tartják következetlenségnek, és az ország érdekeivel ellentétesnek. Nyilvánvaló, hogy a választásra készülő kormánypártok számára nem előnyös, ha az ellenzék kampánytémává akarja tenni a paksi bővítést, miután többször kifejtették, hogy ezt szakmai és nem politikai kérdésnek tekintik.

Ugyanakkor megdöbbentő, hogy a kormánypártok által támogatott vezetők a közmédia híradásaiban az ellenzéki akció lejáratásának érdekében – a hazánkban még mindig sajnálatosan magas arányban előforduló homofób indulatokra építve – kijátsszák a „meleg-kártyát”, és az ellenzéki flashmobról szóló híradásban, oda értelemszerűen nem tartozó módon kezdik feszegetni a tiltakozó akcióban résztvevő egyik aktivista homoszexuális irányultságát. Ezzel a közmédia még a szélsőjobbosokkal telezsúfolt mandiner.hu szintjét is meghaladta, mert ez utóbbinak a témáról szóló posztjában, és az első 350 kommentben sem jelent meg egyetlen utalás sem az aktivisták nemi irányultságára vonatkozóan.

Ezek után már tényleg nem lehet sok jóra számítani az elkövetkező időszakban, ha már a hivatalos kampányidőszak első napján, amikor az államfő kihirdette a választás napját, a közmédia kezdi el gerjeszteni a homofób gyűlöletkeltést.

Frissítés 2014. 01. 20.  16:45 A hvg.hu most számolt be arról, hogy az Együtt-PM az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordul a közmédia - általunk korábban a jelen posztban részletesen ismertetett - tudósítása miatt. Természetesen teljesen jogos, hogy a történtek után az E14 az EBH-hoz fordult, csak a reakcióidő tűnik túl hosszúnak. Ilyen komótos tempóval aligha fognak komoly eredményeket elérni...

A korábbi posztokban elkezdtük közreadni az általunk publikált vatikáni felmérésre beérkezett válaszok grafikonos és táblázatos összefoglalását (ld. az I., a II., a III., a IV., az V., a VI. és a VII. kérdéscsoport adatait!). Jelen posztban a kérdőív nyolcadik kérdéscsoportjára adott válaszokat foglaljuk össze. Az általunk alkalmazott metodikára vonatkozó információkat az első kérdéscsoportra érkezett válaszok összefoglalását tartalmazó posztban tettük közzé. Az ott leírtakkal, vagy általában a felméréssel kapcsolatban bármilyen kérdést, észrevételt szívesen fogadunk a relation@vipmail.hu email címen, és a lehető legrövidebb időn belül meg is válaszolunk.

8. A család és az egyén kapcsolata

a.) Jézus Krisztus felfedte az ember misztériumát és hivatását. Hogyan lehet ennek megélésében a családnak különleges jelentőséget biztosítani?

Válaszolt: 18                                    Átugrotta/nem válaszolt: 9  

b.) Milyen kritikus családi helyzetek akadályozhatják meg egy személy Krisztussal való találkozását?

Válaszolt: 21                                    Átugrotta/nem válaszolt: 6  

c.) Az emberek által megtapasztalt nagyszámú bizalmi válság milyen mértékben érinti a családok életét?

Válaszolt: 22                                    Átugrotta/nem válaszolt: 5  

Folytatjuk!

„Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.”

A diákok lázadása az elmúlt századokban egy sajátos jelenséggé vált. Általában csak utólag érti meg társadalom, hogy miben volt igazuk a fiataloknak, de a szülők, nagyszülők korosztályához tartozó, mindenkori vezető politikai elit, egyfajta emocionális elfogultság miatt, akkor is szimpatizál a lázadó ifjúsággal, ha a hatalom logikája szerint nem enged nekik, sőt esetleg agresszív módon lép fel ellenük. Ez látszott a ’68-as diáklázadások idején is, de valahol ugyanez igaz az 1848-as forradalmakra, és erre utal József Attila is csodálatos ifjúkori versében. A diákok őszintén, talán sokak szerint naivan, megtéveszthetően, de valójában mégis az igazságot megragadva tudnak kiállni valamiért, ami számukra fontos érték. Akár életük árán is. Holnap lesz 45 éve, hogy Jan Palach, 21 éves cseh egyetemista – aki 1969. január 16-án kisétált Prága főterére, a Vencel térre és az ország védőszentjének, Szent Vencelnek a szobránál felgyújtotta magát a Varsói Szerződés megszálló csapatainak bevonulása, a prágai tavasz eltiprása ellenni tiltakozásának kifejezéseképpen – három napi kínszenvedés után elhunyt. Már a temetésére 800 ezer ember ment el, és önfeláldozása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az elkövetkező években az un. „létező szocializmus” embertelenségéről, az emberi jogok semmibe vételéről lerántsa a leplet.

Ma is zajlik egy diákmegmozdulás, amelyről a hazai média – úgy tűnik – eddig még semmilyen hírt nem adott, pedig láthatóan hetek óta nem akarnak csitulni a kedélyek. Az Egyesült Államok észak-nyugati csücskében, a Washington állambeli Seattle-ben tavaly decemberben kezdtek az ottani diákok tiltakozó akciókba, miután az ottani katolikus középiskola vezetői elbocsátották állásából Mark Zmudát, az iskola adminisztrátorát azért, mert az intézmény világi alkalmazottjaként dolgozó fiatalember azonos nemű társával házasságot kötött.

Azóta a tiltakozás országos méretűvé növekedett az USA-ban, az eseményekről többször is írt a New ways ministry blog, legutóbb ma hajnalban, amikor beszámoltak arról, hogy John Whitney SJ., jezsuita lelkész a hét elején egyik szentbeszédében kiállt a Seattle „nyugalmát megzavaró, feldúló” diákok mellett. Mozgalmukat a korai kereszténység időszakához hasonlította, amikor vita volt az apostolok között is azzal kapcsolatban, hogy a nem zsidók is részesülhetnek-e a megváltás kegyelméből, és ezt párhuzamba állította a másságát nyíltan felvállaló egyházi iskolai alkalmazott mellett kiálló diákok akciójával. (Jelen blogon immáron majdnem három évvel ezelőtt publikáltunk egy posztot, amelyben hasonló gondolatokat fogalmaztunk meg.)

Érdemes elolvasni a jezsuita papnak a posztban részletesen idézett szentbeszédét, melyben emlékeztet arra, hogy az őskeresztényeknél ez a vita a közösség tapasztalataira alapozottan robbant ki, amikor látták, hogy a Szentlélek csodálatosan működik a pogányok között is, és ebben a kérdésben nem szabad a szentíráshoz, a Tórához, vagy a hivatalos egyházi hagyományokhoz ragaszkodniuk.

Vajon mikor nyitja meg mindennek felismerésére a Szentlélek a Katolikus Egyház magasabb szintű vezetőinek is a szívét és értelmét?

A korábbi posztokban elkezdtük közreadni az általunk publikált vatikáni felmérésre beérkezett válaszok grafikonos és táblázatos összefoglalását (ld. az I., a II., a III., a IV., az V. és a VI. kérdéscsoport adatait!). Jelen posztban a kérdőív hetedik kérdéscsoportjára adott válaszokat foglaljuk össze. Az általunk alkalmazott metodikára vonatkozó információkat az első kérdéscsoportra érkezett válaszok összefoglalását tartalmazó posztban tettük közzé. Az ott leírtakkal, vagy általában a felméréssel kapcsolatban bármilyen kérdést, észrevételt szívesen fogadunk a relation@vipmail.hu email címen, és a lehető legrövidebb időn belül meg is válaszolunk.

7. A házastársak nyitottsága az élet elfogadására

a.) Milyen ismeretekkel rendelkeznek napjainkban a keresztények a “Humanae vitae” kezdetű pápai enciklikának, a szülői felelősségre vonatkozó tanításaival kapcsolatban? Tudatában vannak annak, hogy milyen a morális megítélése a családtervezés különböző módszereinek? Tudnak ezzel kapcsolatban felvilágosítást nyújtani részükre lelkipásztori eszközökkel?

Válaszolt: 24                                    Átugrotta/nem válaszolt: 3  

b.) Elfogadott ez a morális tanítás? Mely vonatkozások vetnek fel leginkább nehézségeket a tanítást elfogadó párok nagy többségénél?

Válaszolt: 22                                    Átugrotta/nem válaszolt: 5

c.) Az egyes egyházközösségekben melyik természetes módszert javasolják a házaspároknak annak érdekében, hogy így is segítsék a “Humanae vitae” tanításának gyakorlati megvalósítását?

Válaszolt: 20                                    Átugrotta/nem válaszolt: 7  

d.) Milyen tapasztalati vannak ezzel a témával kapcsolatban a szentgyónás és a szentáldozás gyakorlatában?

Válaszolt: 21                                    Átugrotta/nem válaszolt: 6  

e.) Milyen különbségek vannak ebben a témában az egyházi és a polgári oktatás között?

Válaszolt: 21                                    Átugrotta/nem válaszolt: 6  

f.) Hogyan lehetne a gyermekvállaláshoz való nyitottabb hozzáállást előmozdítani? Hogyan lehetne a születésszám növelését elősegíteni?

Válaszolt: 25                                    Átugrotta/nem válaszolt: 2  

Folytatjuk!

Mai napon Ferenc pápa bejelentette annak a 19 főpapnak a névsorát, akikből bíborost fog kreálni a jövő hónapban (ld. a magyarkurir.hu cikkében). A kiválasztott bíboros-jelöltek személyéből sokan, sokféle következtetést próbáltak levonni azzal kapcsolatban, hogy milyen irányvonalat fog követni a Katolikus Egyház.

A kinevezésre váró bíborosok között van Vincent Nichols westminsteri érsek is, akit sokszor támadtak azért, mert túlságosan kompromisszum keresőnek tartották az általa felügyelt egyházmegyében működő katolikus LMBT közösség, korábbi nevén Soho Masses Pastoral Council tevékenységével kapcsolatban. Az ügy hátterét többször is elemeztük a jelen blogon, legrészletesebben egy éve, amikor úgy tűnt, hogy Nichols érsek szolgai módon végrehajtja a vatikáni parancsot, és betiltja a Soho miséket azután, hogy a keményvonalas Gerhard Müller váltotta a Hittani Kongregáció élén az engedékeny, korábbi san franciscoi érseket, William Levadat. Azóta azonban kiderült, hogy valójában nem egészen ez történt. A Soho miséket ugyanis egyszerűen csak áthelyeztette egy másik plébániára, amely – hogy, hogy nem – a Jezsuitákhoz tartozik, és azóta is rendszeresen meg tudják tartani saját istentiszteleti alkalmaikat a westminsteri egyházmegyében élő LMBT személyek.

Nichols korábban is összeütközésbe került a keményvonalas vatikáni bürokráciával (erről is beszámoltunk annak idején), de akkor is óvatosan elkerülte a nagyobb konfrontációt. Mindezek alapján nagyon érdekes kérdés, hogy miután Ferenc pápa fejére helyezi a bíbor színű birétumot, hogyan fog viszonyulni a Katolikus Egyházhoz tatozó LMBT közösség tagjaihoz.  

Ugyanakkor éppen az előbb említett, konzervatívnak számító Gerhard Müllerből is bíboros lesz, ami a változások ellenzőit erősíti.

De a pápa bíborost kreál Lorenzo Baldisseri érsekből is, aki a Püspöki Szinódus Főtitkáraként egyik fő kezdeményezője és összeállítója volt annak a kérdőívnek, amelyet a jelen blogon is közzétettünk, amelyre beérkezett válaszok eredményeit jelenleg is folyamatosan publikáljuk, és amely a legtöbb elemző véleménye szerint történelmi jelentőségű reformok előkészítésének lesz az eszköze.

Mindezek összességében arra utalnak, hogy Ferenc pápa továbbra is nagyon bölcsen, óvatosan, de halad előre a Katolikus Egyház reformjának irányába.

Adja Isten, hogy minél inkább így legyen!

A korábbi posztokban elkezdtük közreadni az általunk publikált vatikáni felmérésre beérkezett válaszok grafikonos és táblázatos összefoglalását (ld. az I., a II., a III., a IV. és az V. kérdéscsoport adatait!). Jelen posztban a kérdőív hatodik kérdéscsoportjára adott válaszokat foglaljuk össze. Az általunk alkalmazott metodikára vonatkozó információkat az első kérdéscsoportra érkezett válaszok összefoglalását tartalmazó posztban tettük közzé. Az ott leírtakkal, vagy általában a felméréssel kapcsolatban bármilyen kérdést, észrevételt szívesen fogadunk a relation@vipmail.hu email címen, és a lehető legrövidebb időn belül meg is válaszolunk.

6. Gyermeknevelés a nem hagyományos házasságokban

a.) Mi a becsült aránya az ilyen helyzetben lévő gyermekeknek és serdülőkorú fiataloknak azokhoz képest, akik hagyományos családokban születnek és nevelkednek?

Válaszolt: 19                                    Átugrotta/nem válaszolt: 8

b.) Az ilyen helyzetben lévő szülők milyen formában közelednek az Egyházhoz? Mit kérnek az Egyháztól? Csak a szentségeket kérik, vagy katekézist és a vallás általános tanítását is?

Válaszolt: 19                                    Átugrotta/nem válaszolt: 8

c.) Az egyes egyházközségek hogyan viszonyulnak ahhoz, ha az ilyen gyermekek szülei igénylik, hogy a gyermekeik keresztény nevelésben részesüljenek?

Válaszolt: 19                                    Átugrotta/nem válaszolt: 8  

d. Mi a gyakorlat ezekben az esetekben a szentségekre való felkészítés, a szentségek kiszolgáltatása és az egyéb, a szentségekkel összefüggő dolgok terén?

Válaszolt: 18                                    Átugrotta/nem válaszolt: 9

Folytatjuk!

Az előző posztban beszámoltunk arról, hogy az európai katolicizmus legnyugatabbi bástyájának és erősségének számító Írországban milyen hatalmas változások mutatkoznak az utóbbi időben, a Katolikus Egyház homoszexuáltással kapcsolatos tanításának megítélésében, a laikus hívek részéről. Most azonban úgy tűnik, hogy a változások cunamija elérte az Európán belül legdélebbre lévő, ugyancsak katolikus „erődítménynek” számító Málta partjait is. Amint a timesofmalta.com négy nappal ezelőtti cikke alapján New Ways Ministry blog legfrissebb posztjában is megírták, Máltán óriási felháborodást okoztak Charles Scicluna máltai segédpüspök szavai, aki a máltai Parlament azon képviselőit, akik megszavazzák az azonos neműek élettársi kapcsolatát legalizáló törvényt, súlyosan erkölcstelennek nevezte. A segédpüspöktől származik egyébként az az információ is – amely korábban bejárta a világsajtót –, miszerint a törvénytervezettel kapcsolatban mély aggodalmát fejezte ki Ferenc pápa is amiatt, hogy az lehetővé tenné az azonos nemű párok számára az örökbefogadást is.

A Drachma nevű katolikus melegszervezet és annak egy társzervezete, a Drachma Parents (a katolikus melegek szüleit támogató civil szervezet) egyaránt azt hangsúlyozta, hogy az egyházi tanítást és az állami jogalkotást ketté kell választani. Maguk részéről aktívan részt vállaltak a jogszabály előkészítésében, és támogatják azt, hogy az azonos nem pároknak az elfogadásra váró jogszabály biztosítsa az örökbefogadás lehetőségét is.

Közleményükben kifejtett álláspontjuk szerint:

„A homoszexualitás nem átok, hanem Isten ajándéka, amit nekünk adott”.

Felettébb érdekes beleolvasni a máltai hírportál cikkéhez eddig beérkezett 276 hozzászólásba is, melyek közül az egyiknek az írója azt fejtegeti, hogy előbb kellene megtiltani az örökbefogadást az egyedülállóknak, mint az azonos nemű pároknak.

Frissítés 2014. 04. 15.: A máltai parlament jóváhagyta tegnap éjjel a kormányzó munkáspárti képviselők egyhnagú támogatásával, és ellenszavazat nélkül, az azonos nemű párok bejegyzett élettársi kapcsolatáról szóló törvényt, amely a házasságban élőkével azonos jogokat biztosít számukra, ideértve a gyermekek örökbefogadásának lehetőségét.

A korábbi ír köztársasági elnök asszony, Mary McAleese egy Skóciában tegnapelőtt tartott konferencián a Katolikus Egyház homoszexualitással kapcsolatos tanításának megváltoztatását szorgalmazta – számolt be a New Ways Ministry blog. Az önmagában is nagy vihart kavaró beszéd jelentőségét tovább fokozta, hogy tegnap az ír Katolikus Papok Egyesületének (ACP) vezetője, a több, mint 1000 tagot számláló szervezet – melynek a vatikáni kérdőív kitöltésére vonatkozó kezdeményezéséről, valamint annak eredményeiről már a jelen blogon is beszámoltunk – támogatásáról biztosította a korábbi elnök asszonyt. Amint az Irish Central hírportál tudósításából kiderül, Mary McAleese Edinburgh-ban beszélt arról, hogy a Katolikus Egyház évtizedek óta tagadásban él a homoszexualitással kapcsolatban. Mint mondta: „nem arról van szó, hogy van egy elefánt a szobában, hanem egy egész elefánt csorda. … Nem szeretem az Egyházam hozzáállását a homoszexuális emberekhez. Nem szeretem a ’szeresd a bűnöst, de gyűlöld a bűnt’ elvet. Ha te vagy az az úgynevezett bűnös, akkor ki szeretné, ha ilyet mondanának vele kapcsolatban? Azt is tudjuk, hogy a papságon belül nagyon magas a melegek aránya.”

Tony Flannery redemptorista szerzetes, az ACP elnöke a volt elnök asszony nyilatkozatával kapcsolatban azt mondta: „Igaza van. Teljes mértékben üdvözöljük Mary McAleese véleményét a Katolikus Egyháznak a homoszexualitásra vonatkozó tanításával kapcsolatban. Teljesen igaza volt abban, hogy Benedek pápának a homoszexualitással kapcsolatos azon megjegyzései, hogy az valami „rendetlen” (beteges) dolog, nem segítették az érintetteket. Egyetértünk azzal is, hogy a katolikus papok között is sok homoszexuális van, és nagyobb nyitottságra lenne szükség a szexualitás témájával kapcsolatban a Katolikus Egyházban.”

Beszédében Mary McAleese azt is mondta, hogy szerinte Keith O’Brien-nek, a tisztségéről tavaly lemondott skót bíborosnak is el kellene mondania az élete történtét, mivel nagy segítséget jelentene a melegeknek, nemcsak az Egyházban, hanem azon kívül is, ha beszámolna arról, milyen volt sok éven keresztül azt állítania magáról, hogy heteroszexuális beállítottságú, miközben volt egy másik élete is.  Mint mondta, O’Brien bíboros azzal próbálta leplezni saját homoszexualitását, hogy „a legnagyobb homofób szerepét játszotta el”. (O’Brien bíboros lemondásának körülményeiről egy korábbi posztban mi is beszámoltunk.) Mindez rávilágít arra, hogy mennyire hibás az egyházi tanítás a melegekkel kapcsolatban, mondta McAleese.

Mindez különösen aktuális kérdéseket vet fel hazánkban is, amikor látjuk, hogy a vatikáni kérdőív kitöltésére vállalkozó, valószínűleg az átlag magyar katolikus híveknél lényegesen tájékozottabb testvérek is milyen nagy arányban voltak információk hiányában, illetve téves információk birtokában, a homoszexuálisok helyzetével kapcsolatban (ld. az előző posztban!).

A korábbi posztokban elkezdtük közreadni az általunk publikált vatikáni felmérésre beérkezett válaszok grafikonos és táblázatos összefoglalását (ld. az I., a II., a III. és a IV. kérdéscsoport adatait!). Jelen posztban a kérdőív ötödik kérdéscsoportjára adott válaszokat foglaljuk össze. Az általunk alkalmazott metodikára vonatkozó információkat az első kérdéscsoportra érkezett válaszok összefoglalását tartalmazó posztban tettük közzé. Az ott leírtakkal, vagy általában a felméréssel kapcsolatban bármilyen kérdést, észrevételt szívesen fogadunk a relation@vipmail.hu email címen, és a lehető legrövidebb időn belül meg is válaszolunk.

5. Azonos neműek párkapcsolatára vonatkozó kérdések

a. Van az Ön országában olyan törvény, amely elismeri az azonos nemű párok kapcsolatát, és azt a házassággal valamilyen szempontból egyenlőnek tekinti?

Válaszolt: 26                                    Átugrotta/nem válaszolt: 1  

b.) Milyen a viszonya a helyi Egyháznak és az egyházközségeknek az állammal, amely elismeri ezeket a kapcsolatokat, és hogyan viszonyulnak az ilyen kapcsolatban élő személyekhez?

Válaszolt: 21                                    Átugrotta/nem válaszolt: 6  

c.) Milyen lelkipásztori figyelmet tudnak biztosítani azoknak, akik úgy döntöttek, hogy ilyen kapcsolatban élnek?

Válaszolt: 21                                    Átugrotta/nem válaszolt: 6  

d.) Mit lehet lelkipásztori szempontból tenni a hit átadása érdekében azoknak az esetében, akiknél azonos nemű párok fogadnak örökbe gyermekeket?

Válaszolt: 21                                    Átugrotta/nem válaszolt: 6  

Folytatjuk!

A 2013-as év végén annyira sok feladat halmozódott fel a vatikáni kérdőívvel kapcsolatban (amint az utóbbi néhány posztban látható, a beérkezett válaszok összesítése még jelenleg is folyamatban van), hogy nem maradt idő egy részletes évértékelő összeállítására, amilyet tavaly ilyenkor publikáltunk. Pedig a 2013-as év igencsak bővelkedett olyan hazai és nemzetközi eseményekben, amelyekkel úgy éreztük, hogy foglalkoznunk kell. Ezt bizonyítják a számok is: 270 új poszt, 11.522 látogató, 25.841 oldalletöltés, sok száz komment.

Idő hiányában meg sem próbáljuk most kiértékelni ezt az egészen különleges, váratlan, és meglepő fordulatokkal teli évet, mely biztos, hogy több okból is „vastag betűs évszám” lesz a történelemkönyvekben. Inkább hálát adunk Istennek, hogy megtartott minket ebben az évben is, minden nehézség közepette, és ezúton is megköszönjük kedves látogatóinknak, kommentelőinknek, a Kaleidoscope blog virtuális közössége minden tagjának elmúlt évi figyelmét, hűségét, irántunk való jóindulatát.

Egyben kívánunk minden kedves látogatónknak

sikerekben gazdag, boldog újesztendőt!

A korábbi posztokban elkezdtük közreadni az általunk publikált vatikáni felmérésre beérkezett válaszok grafikonos és táblázatos összefoglalását (ld. az I., a II. és a III. kérdéscsoport adatait!). Jelen posztban a kérdőív negyedik kérdéscsoportjára adott válaszokat foglaljuk össze. Az általunk alkalmazott metodikára vonatkozó információkat az első kérdéscsoportra érkezett válaszok összefoglalását tartalmazó posztban tettük közzé. Az ott leírtakkal, vagy általában a felméréssel kapcsolatban bármilyen kérdést, észrevételt szívesen fogadunk a relation@vipmail.hu email címen, és a lehető legrövidebb időn belül meg is válaszolunk.

4. A nehéz helyzetbe került házasságok lelkipásztori gondozása

a.) Az un. “próbaházasság” mennyire van jelen az Ön helyi egyházközségében? Meg tudná becsülni, hogy milyen arányban fordul elő?

Válaszolt: 25                                    Átugrotta/nem válaszolt: 2  

b.) Vannak Önöknél olyan együttélési formák, amelyeket sem az állam, sem az egyház nem ismer el? Van ezekre vonatkozóan megbízható statisztikájuk?

Válaszolt: 23                                    Átugrotta/nem válaszolt: 4

c.) Az Ön helyi egyházközségében lelkipásztori szempontból megjelennek-e különélő, vagy elvált és újraházasodott párok? Meg tudná becsülni a százalékos arányukat? Hogyan birkóznak meg ezekkel a helyzetekkel a megfelelő lelkipásztori programokban?

Válaszolt: 23                                    Átugrotta/nem válaszolt: 4  

d.) Azok a megkereszteltek, akik ilyen szabálytalan élethelyzetekben vannak, hogyan élik meg ezt? Tudatában vannak ennek jelentőségével? Vagy egyszerűen csak közömbösek? Esetleg mellőzöttnek érzik magukat, vagy szenvednek attól, hogy nem járulhatnak a szentségekhez?

Válaszolt: 23                                    Átugrotta/nem válaszolt: 4  

 e.) Milyen kérdéseket vetnek fel az elváltak és újraházasodottak az Egyháznak a szentáldozással és a bűnbánat szentségével kapcsolatban? Az ilyen helyzetbe került emberek közül hányan kérik ezeket a szentségeket?

Válaszolt: 22                                    Átugrotta/nem válaszolt: 5  

f.) Pozitívan járulna-e hozzá az érintett személyek problémáinak megoldásához, ha megkönnyítenék a házasság érvénytelenítésének kanonikus gyakorlatát? Ha igen, akkor hogyan történhetne ez meg?

Válaszolt: 24                                    Átugrotta/nem válaszolt: 3

g.) Van olyan szolgálat, amelyik foglalkozik ezekkel az esetekkel? Írja le ezt a lelkipásztori szolgálatot! Léteznek ilyen programok nemzeti és egyházmegyei szinten? Hogyan hirdetik Isten irgalmát a különélő pároknak, valamint azoknak, akik a válás után újraházasodtak, és az Egyház hogyan ülteti át a gyakorlatba az ő támogatásukat hitük megélésében?

Válaszolt: 22                                    Átugrotta/nem válaszolt: 5  

Folytatjuk!

Az előző posztban publikáltuk a vatikáni felmérés harmadik kérdéscsoportjára érkezett válaszok összefoglalóját, melynek témája a család evangelizációs lelkigondozása volt. A téma aktualitását a soron kívüli püspöki szinódus mellett – amire készülve kezdeményezte a kérdőívek kitöltését a Vatikán, és amit fő témája alapján röviden csak családszinódusként szoktak emlegetni – a karácsonyi ünnepkör még hangsúlyosabbá teszi (a katolikus liturgiai rend szerint karácsony utáni első vasárnap a Szent Család vasárnapja). Ezért érdekes megnézni, hogy mit nyilatkozott a családpasztorációval, és a családok evangelizációjával kapcsolatban Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, és Bíró László, az MKPK családreferens püspöke, aki egyben a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke is.

Amint a Magyar Kurír beszámolójából (MK) is kiderül, a bíboros úrnak már rendelkezésére állnak a családszinódus kapcsán kezdeményezett vatikáni felmérés adatai: „A püspöki szinódusra készült statisztikák azonban arról is árulkodnak, hogy az emberek szeretnének szép családot, több gyermeket, ilyen eszmények élnek a lelkükben.” – mondta Erdő Péter. Ugyanakkor – amint arról többször is beszámoltunk, és egy összefoglaló elemzést is bemutattunk – ezt a felmérést az MKPK elég „sajátságosan” bonyolította le. Ennek lehetett a következménye, hogy a bíboros úr egészen másként értékelte homíliájában a felmérés eredményeit, mint ami az általunk közzétett kérdőívre érkezett válaszokból körvonalazódik a családpasztoráció hazai realitásaival kapcsolatban. A MK cikkében ez olvasható: „Végül örömmel említette meg [Erdő Péter bíboros], hogy sok plébánián léteznek jól működő, családokból álló közösségek. A családokból háló alakul ki, amely tartja plébániai közösségek egészét. Vannak olyan helyek, ahol a karitatív munka nagy részét is a családok végzik, és ahol a hitoktatásban is, tehát a mások gyermekeinek oktatásából is kiveszik részüket.”

Az általunk készített felmérésre érkező válaszokból úgy tűnik, hogy a valóságban sokkal rosszabb a helyzet, mint ahogy azt a bíboros úr által felvázolt idealizált kép alapján gondolni lehetne. A mi kérdőívünkre válaszolók (akik a válaszok alapján többségükben egyértelműen a plébániai közösségeikben aktívan részt vállaló, mélyen hívő katolikusok) között – a fent hivatkozott összefoglaló alapján – arányaiban nagyon sokan voltak olyanok, akik az alábbi néhány idézetben foglalt meglátásokat tették:

- a házassági felkészítés formális, lényeges kérdéseket nem érint, pedig egy élethivatásra kellene felkészítenie

- családos kisközösséget, segítő házaspárokat a plébánosok nem támogatják, családlátogatások nincsenek, pedig szükség lenne rájuk

- a családpasztoráció nagyon gyenge (nem mindenhol foglalkoznak a családosokkal, sokszor elutasítóak a kisgyermekesekkel szemben)

Arra a kérdésre, hogy „Az Egyház milyen lelkipásztori gondoskodásban részesíti a formálódó és a válságba került párkapcsolatokat?” a 23 válaszolóból 17-en úgy vélték, hogy nincs érdemi segítség az Egyház részéről, nem is tudnak arról, ha válságba jut egy házasság. Egy másik kérdés kapcsán szintén viszonylag sokan nem, mint már meglévő, hanem mint még kialakítandó gyakorlatot említették, hogy be kellene vonni a jegyesoktatásba, és más hitéleti feladatok ellátásába, az aktív kisközösség-építésbe is a plébániai közösséghez tartozó családokat, házaspárokat.

Mindezek fényében már-már cinikusnak tűnik Bíró László püspök nyilatkozata: „Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!”, a cikkből ugyanis semmi nem derül ki, hogy hova hívja a püspök úr azokat, akiket megszólít, hol, és milyen formában kíván velük találkozni, együttműködni, konzultálni. Valószínűleg ez utóbbi, a nyílt, a valódi problémákat őszintén és kertelés nélkül felszínre hozó, tabukat nem ismerő, a tekintélyelvet elutasító konzultáció nem is áll a püspök úr szándékában. Sajnos. Pedig Ferenc pápa pont ezt kérte többek között abban az Evangelii Gaudium kezdetű apostoli buzdításban, amelynek más pontjaira egyébként a püspök úr is hivatkozik: "Jobban szeretek egy, az utcára lépéstől balesetet szenvedett, sebesült és bepiszkolódott Egyházat, mint egy a bezártsága és az önnön bizonyosságaiba való kapaszkodása miatt megbetegedett Egyházat" - írja Ferenc pápa.

Reméljük, hogy az előttünk álló újévben végre valóban hajlandó lesz a Katolikus Egyház lemondani a bezártságról, az önnön bizonyosságaiba való kapaszkodásról, mely átmenetileg a regnáló egyházi vezetők számára a pozíciójuk biztonságának illúzióját adja, de hosszabb távon annál súlyosabb következményekkel jár, minél később szája rá magát az Egyház, hogy kilépjen az utcára, szembenézzen a tényekkel és a valósággal.

A korábbi posztokban elkezdtük közreadni az általunk publikált vatikáni felmérésre beérkezett válaszok grafikonos és táblázatos összefoglalását (ld. az I., és a II. kérdéscsoport adatait!). Jelen posztban hasonlóképpen összefoglaljuk a felmérés harmadik kérdéscsoportjára adott válaszokat. Az összefoglalóval kapcsolatos technikai információkat ld. az első kérdéscsoportra érkezett válaszok összefoglalását tartalmazó posztban, melyhez most csak annyi kiegészítő információt fűzünk, hogy a harmadik kérdéscsoportra adott válaszok 12 A/4-es oldalnyi terjedelemben érkeztek be, ezért elég nagy feladat volt a lehető legtöbb érdemi vélemény megtartásával elkészíteni a jelen összefoglalót. Biztos, hogy több válaszoló még így is hiányolja majd néhány olyan megjegyzését, állásfoglalását, véleményét, amelyek terjedelmi okokból nem kerülhettek bele a jelen összefoglalóba, de – mint ismeretes – korábbi posztunkban minden választ, teljes terjedelmében közreadtunk már.

3. A család evangelizációs lelkigondozása

a.) Milyen tapasztalatok merültek fel az utóbbi évtizedekben a házasságra való felkészítéssel kapcsolatban? Milyen erőfeszítéseket tesznek a párok és családok evangelizációjának elősegítésére? Hogyan lehet előmozdítani “a család, mint egyházi közösség” gondolatának tudatosítását?

Válaszolt: 24                                    Átugrotta/nem válaszolt: 3  

b.) Mennyire sikerült a családon belüli imádságnak azt a gyakorlatát kialakítani, amely ellent tud állni az élet komplexitásából és korunk kultúrájából adódó kihívásoknak?

Válaszolt: 24                                    Átugrotta/nem válaszolt: 3  

c.) Mennyire képesek a keresztény családok, a jelenlegi generációs feszültségek mellett, betölteni a hivatásukat a hit átadásában?

Válaszolt: 24                                    Átugrotta/nem válaszolt: 3

d.) Hogyan tudnak a helyi egyházi közösségek és a családi lelki mozgalmak olyan gyakorlatokat kialakítani, amelyekkel jó példát mutatnak?

Válaszolt: 23                                    Átugrotta/nem válaszolt: 4

e.) A házaspárok és a családok milyen konkrét formában tudnak hozzájárulni a teljes értékű keresztény házasság és család hiteles terjesztéséhez?

Válaszolt: 23                                    Átugrotta/nem válaszolt: 4  

f.) Az Egyház milyen lelkipásztori gondoskodásban részesíti a formálódó és a válságba került párkapcsolatokat?

Válaszolt: 23                                    Átugrotta/nem válaszolt: 4  

Folytatjuk!

Az egyik előző posztban elkezdtük közreadni az általunk korábban publikált vatikáni felmérésre beérkezett válaszok grafikonos és táblázatos összefoglalását. Jelen posztban hasonlóképpen összefoglaljuk a felmérés második kérdéscsoportjára adott válaszokat. Az összefoglalóval kapcsolatos technikai információkat ld. az első kérdéscsoport válaszainak feldolgozását tartalmazó posztban!

2. Házasság a természettörvény fényében

a.) Milyen helyet foglal el a természettörvény gondolata a társadalom kultúrájában, az intézményekben, az oktatásban, a tudományos körökben és az emberek szélesebb köreiben? Milyen antropológiai elméletek alapozzák meg a család természetes alapjairól szóló vitát?

Válaszolt: 24                                    Átugrotta/nem válaszolt: 3  

b.) Elfogadott-e általában is a természettörvény gondolata a férfi és a nő közötti házassággal kapcsolatban, olyan mértékben, mint a keresztények között?

Válaszolt: 25                                    Átugrotta/nem válaszolt: 2  

c.) Milyen kihívásoknak van kitéve a természettörvény elmélete és gyakorlata a “férfi - nő” házasságban a családalapítás szempontjából? Mennyire támogatják és erősítik ezt a polgári és az egyházi intézmények?

Válaszolt: 22                                    Átugrotta/nem válaszolt: 5  

d.) Írja le, hogy a nem gyakorló katolikusok, vagy a deklaráltan nem hívők által kért házasságkötési szertartásokat hogyan kezelik lelkipásztori szempontból.

Válaszolt: 24                                    Átugrotta/nem válaszolt: 3  

Folytatjuk!

Nem egészen két hete számoltunk be arról, hogy indiai katolikus vezetők elutasították a homoszexualitás kriminalizálását, amikor egy több, mint száz éves törvényre hivatkozva az indiai Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte a homoszexuálisok büntetlenségét biztosító jogszabályt. Mint akkor is jeleztük, az indiai katolikus vezetők nyilatkozatát az tette különösen hangsúlyossá, hogy korábban a hivatalos katolikus megnyilatkozások rendszerint nem álltak ki az LMBT közösséghez tartozók emberi jogai mellett akkor sem, amikor egyértelműen és nyilvánvalóan megsértette azokat valamely állam, vagy közösség.

Most ismét elismerésre méltó módon lépett fel a Katolikus Egyház az LMBT személyek emberi jogait sértő, a homoszexualitást akár életfogytig tartó börtönbüntetéssel sújtó, múlt héten elfogadott ugandai törvény ellen. Amint a New ways ministry blog legfrissebb posztjában olvasható, Michael Blume érsek, ugandai nuncius, egy neki írt levélre válaszolva jelezte, hogy az ugandai katolikus püspöki konferenciával együtt lépnek fel ez ellen a törvény ellen.

A posztban megadják a nuncius elérhetőségét is (ld. lent!) annak érdekében, hogy minél többen tudják támogatásukról biztosítani az érseket. Tekintettel ara, hogy nagyon nehéz küldetést vállalt Blume érsek az LMBT személyek alapvető jogai melletti kiállásával, valóban indokoltnak tűnik, hog legalább egy e-mail erejéig minél többen jelezzék támogatásukat.

Archbishop Michael Blume
Apostolic Nunciature
P.O. Box 7177
Chwa II Road, Mbuya Hill
Kampala, UGANDA

email: nuntius@infocom.co.ug

Az egyik korábbi posztban bemutattuk az általunk lefordított vatikáni kérdőívet kitöltők adatait, és teljes egészében közzétettük a beérkezett válaszokat. Ezt követően elkészítettük, és a jelen posztban közreadjuk a válaszok rövid összefoglalását is annak érdekében, hogy ezt követően le lehessen vonni belőlük a szükséges következtetéseket.

Amint korábban is jeleztük, online kérdőívünkre az egyszer meghosszabbított határidő végéig összesen 27 értékelhető válasz érkezett, és a beérkezett válaszokat úgy tettük közzé, hogy a válaszadókat a kitöltött kérdőívek elküldésének időrendjében sorba állítottuk, majd a továbbiakban minden válaszadót mindig ugyanazzal a sorszámmal jelöltük (ezért voltak üres sorok a válaszok között). A jelen összesítésben is ezekre a sorszámokra hivatkozunk, így a korábbi posztokban megtalálhatóak elolvashatóak az eredeti válaszok is, teljes terjedelmükben.

Tekintettel arra, hogy az általunk közzétett online kérdőív minden kérdésére szabad szöveges válaszokat adhattak a válaszadók, ezért ezek közös elemeit emeltük ki, és az azonos tartalmak előfordulását tüntettük fel ugyanolyan grafikonok és táblázatok formájában, ahogy az ír Katolikus Papok Egyesülete által készített felmérés eredményeit is közzétették (ismertetését ld. korábbi posztunkban!), ami segíti, de nem teszi automatikussá az eredmények összehasonlítóságát. A válaszok előfordulási arányát – az alacsony értékekre tekintettel – nem adtuk meg százalékos arányban. Amennyiben a szöveges válasz több olyan tartalmi elemet is magában foglalt, amelyeket az összefoglalások elkészítése során kiemeltünk, akkor az adott sorszám természetesen több sorban is megjelenik, vagyis egy válaszadót többször is figyelembe vettünk. Ez megfelel annak a gyakorlatnak, amit az előre megadott válaszokat tartalmazó kérdőíveknél is alkalmaztak, amelyeknél általában szintén volt lehetőség több választ is kiválasztania a válaszadóknak.

1. A Szentírás és a Magisztérium (az Egyházi Tanítóhivatal) családról szóló tanításainak terjesztése

1a. Kérem, írja le, hogyan értelmezik ma az emberek a Katolikus Egyház tanítását a család értékéről, melyet a Bibliában, a “Gaudium et Spes” és a “Familiaris Consortio” kezdetű pápai enciklikákban, valamint a zsinat utáni egyéb dokumentumokban fogalmaztak meg. Mennyire meghatározó az Egyháznak a családok életére vonatkozó tanítása a mai emberek számára?

Válaszolt: 26                                    Átugrotta/nem válaszolt: 1

b.) Azok, akik ismerik az Egyház tanítását, teljes egészében elfogadják azt, vagy merülnek fel nehézségek a gyakorlati alkalmazás során? Ha igen, mik ezek a nehézségek?

Válaszolt: 24                                    Átugrotta/nem válaszolt: 3

c.) Milyen széles körben terjedt el az Egyház tanítása a lelkipásztori programokban nemzeti, egyházmegyei és egyházközségi szinteken? Milyen katekéziseket tartottak a családról?

Válaszolt: 25                                    Átugrotta/nem válaszolt: 2

d.) Az Egyházon kívül milyen mértékben – és különösen, milyen szempontból – ismerik, fogadják el, utasítják el, és/vagy kritizálják ezt a tanítást? Mely kulturális tényezők gátolják az Egyház családról szóló tanításának teljes elfogadását?

Válaszolt: 24                                    Átugrotta/nem válaszolt: 3

Folytatjuk!

Jövőre lesz az első világháború kitörésének centenáriuma. Milyen lehetett a száz évvel ezelőtti karácsony? Akkor is biztos áldott, békés ünnepeket kívántak egymásnak az emberek, de közben már gőzerővel készültek a háborúra.

Mintha ma is így lenne. Az emberek még úgy tesznek, mintha hinnének a világbéke megőrizhetőségében, de közben gyűlölködnek, indulatoskodnak, megalázóan beszélnek egymásról, és egymáshoz, szítják a gyűlöletet magukban, egymásban a másik, a „mások” iránt.

Mit lehet tenni azért, hogy ne így legyen? Imádkozni, és dolgozni a gyűlöletkeltés ellen, egymás elfogadásáért, a másikkal való megbékélésért, mindenkinek úgy, abban a formában, ahogy tőle telik.

Adjon a Jóisten valódi békességet a szívekbe!

Az ír Katolikus Papok Egyesülete által közzétett vatikáni kérdőívre összegyűjtött válaszoknak az első részét az előző posztban bemutattuk, a válaszok ismertetését a jelen posztban folytatjuk.

A vatikáni kérdéssor hetedik fő témaköre „A házastársak nyitottsága az élet elfogadására”, mellyel kapcsolatban több kérdés is a Humana vitae kezdetű pápai enciklika ismeretére, elfogadottságára vonatkozik, ezért az ír kérdőív szerkesztői röviden összefoglalták, hogy ez a dokumentum körvonalazza az egyháznak a családtervezésre és a felelős szülői magatartásra vonatkozó tanítását. Ezután kérdeztek rá arra, hogy milyen ismeretekkel rendelkeznek a katolikus hívek a Humana vitae c. enciklikáról, illetve mennyire vannak annak tudatában, hogy az hogyan értékeli a családtervezés különböző megoldási módjait. A két kérdés tehát majdnem ugyanarra vonatkozik, ezért is érdekes, hogy vannak különbségek az eredmények között. Annak ellenére ugyanis, hogy a válaszadók döntő többsége (közel 90%) szerint nem, vagy csak kicsit ismert a hívek között ez az enciklika, a válaszadók közel tíz százaléka úgy gondolja, vagy legalább bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy bár az enciklikát nem ismerik a hívek, de annak a családtervezésre vonatkozó előírásaival tisztában vannak. Ez utóbbi arány egyébként valószínűleg még magasabb is, csak a kérdés megfogalmazása miatt nem vált láthatóvá, hiszen a nem hívők között is széles körben ismertek a fogamzásgátlással kapcsolatos szigorú előírások a katolikus morálteológiában, és a médiában is nagyon sokszor megjelentek ezzel kapcsolatban különböző kritikai megnyilvánulások is.

Az előzőnél is sokkal könnyebben érthető és megválaszolható kérdés volt, hogy mennyire elfogadott a Humana vitae c. enciklika. A válaszadók közel 70 %-a szerint egyáltalán nem, 30 %-uk szerint részben és csak 0,61% szerint teljesen elfogadott. A számok magukért beszélnek. A hívek, és a papok is (!) szinte egységesen elutasítják ennek az enciklikának bizonyos pontjait. Arra, hogy mely részei okoznak leginkább nehézségeket a híveknek, a következő, szabad szöveges formában megválaszolható kérdésben kérdezett rá a kérdőív, ezért a válaszok egyelőre nem kerültek összesítésre és publikálásra. Annyi azonban számos korábbi megnyilatkozásból sejthető, hogy a legtöbb ember számára komoly problémát jelent egyrészt a hatékony fogamzásgátlási, másrészt a gyermektelen házaspárok számára a gyermekvállalást lehetővé tevő mesterséges megtermékenyítési módszerek többségének az elutasítása, és alapvetően a szexualitással kapcsolatban az a képmutató morálteológiai értelmezés, amely szerint csak az utódnemzésre irányuló szexuális kapcsolat felel meg Isten akaratának, miközben az un. természetes fogamzásgátlási módszer elfogadhatóságát egy nevetséges és nyakatekert érvelés támasztja alá.

Az ír kérdőív tartalmaz egy nagyon direkt kérdést, melyet az eredeti vatikáni kérdéssor nem tartalmazott: „Mennyire fontos Önnek, és az Ön közösségéhez tartozóknak a fogamzásgátlás elérhetősége?” A válaszadók több, mint háromnegyede jelölte meg azt, hogy kiemelten, vagy nagyon fontos számára. Annak ellenére, hogy a kérdés nem pontosítja, hogy milyen fogamzásgátlási módszert tart fontosnak a válaszadó, a fontosság hangsúlyozása miatt kizárhatónak tűnik, hogy a bizonytalan természetes fogamzásgátlási módszerekre gondoltak volna a válaszadók.

 Az ír kérdőív következő kérdése nagyjából megfelel a vatikáni kérdőív 7d pontjának, de az előre meghatározott válaszok miatt sokkal konkrétabb, és ebből adódóan könnyebben kiértékelhető. Az ír kérdőíven így hangzik a kérdés: „Mi az Ön tapasztalata a fogamzásgátlással kapcsolatban, a bűnbánat szentséghez és a szentáldozáshoz járulás szempontjából?” A válaszadók 67%-a választotta az első válaszlehetőséget: „A családtervezéssel kapcsolatban a saját lelkiismeretemre hallgatok. Nem gondolom, hogy morálisan rossz lenne a szentgyónáshoz járulni. Részt veszek az eucharisticus áldozatban.” Még többen, a válaszadók 69%-a jelezte, hogy a szerettei teszik ugyanezt. Ugyanakkor csak a válaszadók 9 %-a választotta azt, hogy teljes egészében elfogadja az idevonatkozó egyházi tanítást, és csak olyan módszereket alkalmaz, amelyek összhangban állnak az egyházi tanítással, de a szeretteivel kapcsolatban ugyanezt a válaszlehetőséget már csak a válaszadók 3%-a választotta.

Az utolsó kérdés, melyre előre megadott válaszok közül választhattak a válaszadók, így hangzott: „Milyen különbségeket lát ebből a szempontból (ti. a fogamzásgátlás szempontjából) az egyházi tanítás és az egyéni gyakorlat között?” Tekintettel arra, hogy a kérdések, és az előre megadott válaszok részben átfedést mutattak a korábbi kérdésekkel is, ez egy olyan kontroll kérdésnek is tekinthető, amilyet a professzionális kérdőívek szerkesztői szoktak alkalmazni a válaszok koherenciájának ellenőrzése érdekében. A korábbi, hasonló témakörben felett kérdésre érkezett válaszokkal összhangban, ennél a kérdésnél is csak a válaszadók 10,4%-a jelezte azt, hogy teljesen egyetért a Humana vitae tanításával, 54% választotta azt, hogy nem ért egyet vele. A válaszadók 77%-a támogatja, hogy a középiskolások részesüljenek a humán szexualitásról és a családtervezésről szóló oktatásban, és csak 3,3%-uk ellenezte ezt. A válaszadók 66,4 %-a támogatja, hogy legyenek alternatívái a Humana vitae-nek, beleértve a fogamzásgátlást is.

A többi kérdésre szabad szöveges formában lehetett válaszolni az ír katolikusoknak, és ezek tartalmáról egyelőre nincsenek adatok. Mindazonáltal a jelen blogban bemutatott előzetes adatok is nagyon tanulságosak. Tekintettel arra, hogy Írországban a Katolikus Papok Egyesülete szervezte a kérdőív kitöltését, és nagyon sokan vették a fáradtságot, hogy kitöltsék azt, erre már nem lehet azt mondani, hogy csak valami „periférikus liberális jelenségről” volna szó. Bízzunk abban, hogy az egyházi vezetők mielőbb levonják a szükséges következtetéseket ezekből az eredményekből.