az ezer színű világ

Előző posztunk egyik kommentjében @bo_TO_nd nick nevet használó, nagyon kedves törzslátogatónk hívta fel a figyelmet arra a hírre, mely szerint pár nappal ezelőtt a 83 éves Helmut Kohl egy melegesküvőn vett részt tanúként, és ezt a legszélesebb nyilvánosság előtt is büszkén vállalta. Miért érdekes annyira ez a hír? Azért mert egy ilyen idős ember kiállása az azonos neműek házassága mellett még akkor is nagyon fontos lenne, ha nem Németország egyik legsikeresebb korábbi kancellárjáról lenne szó, aki 16 éven át (!), a kereszténydemokrata, keresztényszocialista uniópártok vezetőjeként irányította Európa egyik legnagyobb és legerősebb államát, akinek megadott, hogy a német újraegyesítést is levezényelhette. Ahogy erre egy korábbi posztban is utaltunk már egy idős ausztrál katolikus pap nyilatkozata kapcsán, az idős, hívő, keresztény emberek kiállása az azonos neműek házassága mellett, több szempontból is nagyon elgondolkodtató.

Első sorban azért, mert hiteles. Hiteles, hiszen – ahogy a hivatkozott posztban is írtuk – olyan emberek tesznek hitet az azonos neműek párkapcsolatának egyházi és társadalmi elismerése mellett, akik saját meggyőződésük alapján már igencsak készülnek a Teremtővel való nagy találkozásra.

De ha valaki nem hívőként találkozik egy idős ember melegházasságot támogató kiállásával, annak is sokat jelenthet, hogy az ilyen idős embernél egy hosszú élet bölcsessége, nagyon sok pro és kontra érv, egymásnak feszülő álláspontok és vélemények rezüméjeként alakult ki az általuk képviselt álláspont. Ugyanakkor az ő esetükben már nyilván szó sincs valamiféle számító megfelelni akarásnak, nevetséges lenne azt feltételezni róluk, hogy őket is csak a „meleg lobby” nyomása, a gyarló emberi érdekek vezérlik. Sőt, épp ellenkezőleg. Ők már tudják, hogy nekik már nem kell megfelelniük senkinek, hiszen ki és mit árthatna már nekik hátralévő rövid életükben? Olyan szabadsággal és olyan nyíltsággal tudnak véleményt alkotni és állást foglalni, ahogy egy náluk fiatalabb ember sohasem, hiszen alkalmazkodnia kell a munkahelyi, közösségi, családi elvárásokhoz, egzisztenciális, és magánéleti kényszerek realitásaihoz. Ráadásul Helmut Kohl feleségével együtt vett részt meleg barátjuk esküvőjén, ami mindezt még nyomatékosabbá teszi.

Mindezek alapján újra és újra el kell gondolkodnia saját álláspontjukról azoknak, akik Magyarországon még mindig megpróbálják elhitetni magukkal és környezetükkel, hogy az azonos neműek házasságának elismerése és támogatása összeegyeztethetetlen a keresztény hittel, és a hagyományos családi értékekkel.

A nagyobb hírportálok közül talán utolsóként, de a hirado.hu is közzétette szombaton hajnalban az MTI-nek a Rendőrség honlapjáról származó pénteki információit arról, hogy előzetes letartóztatásba került a Budapest Pride felvonulás utáni atrocitás három gyanúsítottja pénteken. Amint arról korábban a jelen blogon is beszámoltunk, a pride után néhány szélsőséges megtámadott két embert, akik részt vettek a felvonuláson, garázdálkodtak, és atrocitásokat követtek el. A Rendőrség első reakciói sajnos elkeserítőek voltak, mivel nem akartak tudomást venni a bűncselekményekről, és úgy próbálták meg beállítani, mintha a sértettek hazudtak volna. Ez azonban nemcsak a baloldali médiában, hanem számos más fórumon is óriási tiltakozást váltott ki, végül az EMMI hivatalosan is elítélte az atrocitásokat, majd ezt követően már a Rendőrség és az Ügyészség is hajlandó volt érdemben foglalkozni az üggyel.

Egyik oldalról tehát felettébb sajnálatos, hogy egy bűncselekmény elleni fellépés attól függ, hogy van-e ilyen irányú kormányzati politikai szándék, másrészt az meg örvendetes, hogy a Kormányon belül megvolt a bátorság a Rendőrség hibájának korrigálására. Örvendetes, hogy legalább utólag felismerték azt, hogy milyen sokat ártott volna hazánk amúgy is meglehetősen rossz nemzetközi megítélésének az ügy, ha tényleg nem indul meg a büntető eljárás.

Moldovában a nyilvánosságot kerülve, szinte titokban fogadott el, majdnem egy héttel ezelőtt egy ugyanolyan homofób, „melegpropaganda-ellenes” törvényt a parlament, mint amilyet korábban Oroszországban is megszavazott az „állami duma”, és amely ellen széles nemzetközi tiltakozás bontakozott ki (amint erről többször beszámoltunk már a jelen blogon) – olvasható az EP LGBT Intergroup oldalán.

Az így elfogadott jogszabály alapján 8000 Lej (azaz, mintegy 480 €) bírsággal sújtható, aki nyilvános információ terjesztésével, vagy más módon segíti propagálni a prostitúciót, a pedofíliát, a pornográfiát, vagy bármely más kapcsolatot, amely a házasságon és a családon kívül jön létre.

Nem csak a moldáviai gyakorlatra jellemző módon, a törvényt előzetesen nem bocsátották társadalmi vitára, és a civil társadalom nem is tudott a tervezetről.

Az Európai Parlament már 2012 májusában felszólította Moldáviát, hogy ne fogadjon el ilyen szabályozást, de hiába. A homofóbia sajnos láthatóan továbbra is terjed és erősödik Kelet-Európában.

Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság

info@nmhh.hu

Tisztelt Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság!

Kérem és kezdeményezem a Heti Válasz (a továbbiakban röviden: HV) legfrissebb száma terjesztésének és reklámozásának azonnali

tiltását, illetve megakadályozását

az alábbi indokaim alapján.

Indoklás:

A HV legfrissebb számának címlapján azt állítják, hogy a "homoszexuális mozgalmak" a "többség jogait veszélyeztetik", ezzel a homoszexuális embereket alaptalan vádakkal rágalmazzák, a heteroszexuális többség tagjai között - a minden alapot nélkülöző állítással - félelmet keltenek, ellenséges indulatokat szítanak. A címlapképpel, amelyen egy férfi hiányos öltözetben és nagyon előnytelen külsővel jelenik meg, azt a látszatot keltik, mintha a homoszexuálisok is hasonló módon néznének ki, és ezzel a szélsőséges megnyilvánulásokra hajlamos emberek indulatait gerjesztik, ami újabb atrocitások bekövetkezéséhez vezethet.

Mindezek alapján a HV címoldalának elkészítésével, annak a leszbikus, meleg, biszexuális és transzszexuális (rövidítve: LMBT) embereket sértő, megalázó és rájuk nézve nyílt fenyegetést jelentő tartalma miatt, az alábbiakban meghatározott bűncselekmény valósult meg, ezért a HV legfrissebb számának terjesztése és reklámozása is bűncselekmény.

A hatályos Büntető Törvénykönyv (2012. évi C. törvény, a továbbiakban röviden: Btk.) 216. § így szól:

„216. § (1) Aki más valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása, így különösen fogyatékossága, nemi identitása, szexuális irányultsága miatt olyan, kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az adott csoport tagjában riadalmat keltsen, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 (2) Aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása, így különösen fogyatékossága, nemi identitása, szexuális irányultsága miatt bántalmaz, illetve erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 (3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a közösség tagja elleni erőszakot

 a) fegyveresen,

 b) felfegyverkezve,

 c) jelentős érdeksérelmet okozva,

 d) a sértett sanyargatásával,

 e) csoportosan vagy

 f) bűnszövetségben

követik el.”

Fentiek alapján a HV címoldalán megjelent tartalom kimeríti a Btk. 216§ (3) c) és f) pontjait, ezért kérem, hogy hivatalból a büntető eljárás megindítását is kezdeményezni szíveskedjenek.

A Heti Válasz címoldala és az LMBT kisebbség jogaiért küzdőkről szóló gyalázkodó cikke mindent elmond a hazai homofób emberek nem túl népes, de egyre hangosabb és erőszakosabb táboráról. Egyrészt láthatóan fittyet hánynak az orvosok és pszichológusok egyértelmű álláspontjára, mely szerint minden „átnevelő terápia”, amelynek célja a nemi irányultság megváltoztatása, káros és kimeríti a csalás és veszélyeztetés büntetőjogi kategóriáit, amit immáron az ilyen „terápiák” legnagyobb centrumának vezetői is elismertek. Másrészt gátlástalanul kihasználják, hogy van Magyarországon egy nem túl nagy, de egy ilyen – a legfrissebb szám alapján nyugodtan mondhatjuk rá, hogy – szennylap számára mégis csak csábító méretű homofób tábor, aki lelkesen meg fogja vásárolni a lapot, ha az már a címoldalán is a homofób gyűlöletet szítja. Ez ugyanaz a hozzáállás, mint amelyről korábban is írtunk már, és amit tömören megélhetési homofóbiának neveztünk, csak most egy kicsit durvább, kártékonyabb formában, hiszen az elkövetkező napokban a lap reklámjaival lesz tele az ország, és ezzel szabad utat engednek a homofób uszításnak Magyarországon. Ehhez hasonlót csak Ugandában lehetett látni, ahol egy nagy példányszámú újság címoldalán reklámozták a homofób gyűlöletet, s ezek után az országban sok helyen meglincselte a melegségüket nyíltan vállalókat a feldühített tömeg (további részleteket ld. egy korábbi posztunkban!).

Aki nem akarja, hogy Magyarország is erre a szintre süllyedjen, az a leghatározottabban fel kell, hogy lépjen a homofób gyűlöletkeltés minden megnyilvánulása ellen.

Tegnapelőtt a lordok háza megszavazta az azonos neműek házasságát Angliában és Walesben is lehetővé tevő törvényt, mely ezek után már csak egy formálisnak tekinthető szavazás erejéig került vissza az alsó ház elé, és tegnap ez a szavazás is megtörtént. Tegnap már sokan ünnepeltek a felsőházi szavazás után a parlament előtt – amint erről beszámolt a The Guardian online. Ezzel végleg elfogadottá vált a törvény, melynek viharos parlamenti vitáiról és a kapcsolódó parlamenten kívüli csatározásokról többször szóltunk már korábban a jelen blogon. Várhatóan a királynő a héten aláírja és ki is hirdeti a jogszabályt, melynek alapján jövő nyáron köthetnek házasságot az azonos nemű párok.

A Queering the Church weblapon ennek kapcsán egy összefoglaló cikk jelent meg Terence Weldontól, aki arra bíztat, hogy adjunk hálát ezért a kairosz pillanatért. Martin Luther King-et idézve írja: „A morális univerzum íve hosszú, de az igazság felé hajlik”. És valóban, úgy tűnik, hogy a történelem íve az igazság felé hajlik, még akkor is, ha innen Magyarországról nézve ezt néha egy kicsit nehéz is meglátni...

Jól érzékelteti  a folyamatok változását a Wall Street Journal interaktív grafikája, melyen fentről lefelé haladva előre az időben a melegházasság elleni (szemléletesen a jobb oldal irányába mutató) fejlemények íve az amerikai tagállamok törvényhozásának szintjén (ld. szürke vonal az ábrán) már 2004-ben átfordult a melegházasságot támogató irányba (a vízszintes tengelyen balra), míg ugyanez az irányváltás a szövetségi jogalkotásban (ld. barack színű görbe) 2009-2010-ben, a népszavazásokban pedig 2012-ben (ld. kékeslila vonal) következett be.  Az egyes pontokra kattintva az ábrán megjelennek azok a konkrét események, amelyeket időpontjuk és tartalmuk alapján elhelyeztek ebben a sajátos koordináta rendszerben, és amelyeket egy regressziós görbével összekötve rajzolódnak ki az ábrán látható, a történelmi fejlődés ívét szimbolizáló vonalak.

Már csak az a kérdés, hogy mikor fog ez a trendforduló bekövetezni Magyarországon is.

Az azonos neműek házasságának törvényi elismerését elutasítók gyakran hivatkoznak arra, hogy a négyezer éves zsidó-keresztény hagyományt kívánják megőrizni és megvédeni, amikor a legmagasabb szintű jogi normákban rögzítik, hogy a házasság csak egy férfi és egy nő között jöhet létre. Ma ismét hozzájuk szól Jézus intelme a református igekalauz szerint sorra kerülő evangéliumi részletben.

Az egyszerűség kedvéért idemásolom a teljes mai igeszakaszt:

Egy alkalommal köré gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: "Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?" Ezt a választ adta nekik: "Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok." Majd így folytatta: "Szépen semmibe veszitek Isten parancsát, hogy hagyományotokat állítsátok a helyére.” Mózes azt mondta: "Tiszteld apádat és anyádat" és: "Aki gyalázza apját és anyját, az halállal lakoljon." Ti viszont ezt mondjátok: Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy Korbán, azaz áldozati ajándék az, amivel segíthetnélek, már nem engeditek meg neki, hogy valamit is tegyen apjáért vagy anyjáért. Isten szavát érvénytelenítitek hagyományotokkal, amellyel azt átadjátok. És sok ehhez hasonlót tesztek." (Mk 7. 1-13.)

Miről van tehát szó a fenti igeszakaszban? A farizeusok és az írástudók számon kérik Jézustól, hogy tanítványai miért nem tartják magukat azokhoz az ősi szokásokhoz, amelyekhez a zsidó nép évszázadokon, sőt – ha a hagyományos házasságot négyezer éves hagyománynak tekintjük, akkor itt is mondhatjuk, hogy – évezredeken keresztül ragaszkodott. A különböző rituális előírások nyilvánvaló közegészségügyi előnyökkel is jártak, a kézmosás, az edények, poharak kiöblítése, alapvetően mind nagyon előremutató, az egyén és a társadalom evilági érdekeit is szolgáló, járványügyi szempontból is kívánatos szabályok, ugyanakkor szokások, hagyományok voltak. Akárcsak a heteroszexuális házasság intézménye, mellyel kapcsolatban a hagyományok tisztelete után, sőt sokaknál azt megelőzve a legfőbb érv, hogy ez biztosítja a társadalom humán erőforrás utánpótlását (vulgárisan szólva, gyermek csak heteroszexuális kapcsolatból születhet), a hagyományos családmodell szolgálja a leginkább a gyermekek érdekeit, tehát a társadalom érdeke is az, hogy ragaszkodjon ehhez a hagyományhoz.

Jézus azonban nagyon határozottan lerántja a leplet erről a képmutató, a hagyománytiszteletet, a vallási előírásokat, a gyakorlati szempontokat összemosni akaró, ezáltal a csúsztatásokra is lehetőséget teremtő farizeusi gondolkodásmódról. Rávilágít arra, hogy miközben hagyományok tiszteletéről és vallási előírások betartásáról papolnak, pont ők azok, akik Isten szavát érvénytelenítik. Ugyanúgy, mint a mai kor farizeusai, akik a heteroszexuális házasság mellett hozzák fel ugyanazokat az érveket, amelyeket a kétezer évvel ezelőtti elődeik vagdostak Jézus fejéhez, miközben ugyanúgy figyelmen kívül hagyják a legfontosabb isteni parancsot, a szeretet parancsát. Bárcsak egyre többen felismernék ezt a tévedésüket, és Jézus tanítása szerint a hagyományok bálványozása helyett arra figyelnének, hogy mi Isten valódi akarata az emberekkel kapcsolatban!

Magyarországon szeptembertől bevezetésre kerül a kötelező hit- és erkölcstan-oktatás az általános iskolákban. Az eddigi adatok szerint az érintett szülők valamivel több, mint fele (52%-a) döntött úgy, hogy gyermekük hittanra fog járni, a többiek az erkölcstant választották. Az oktatási ombudsman szerint egyelőre hozzá semmilyen szülői panasz nem érkezett ezzel kapcsolatban, mindenki várakozó állásponton van. Az egyházak képviselői azt hangoztatják, hogy nem az ő kezdeményezésükre döntött a kötelező hit-, illetve erkölcstan bevezetéséről a kormány, és még ők sem látják világosan az új feladatok részletszabályait és finanszírozásának forrását.

Mindezek alapján eddig nem nagyon merült fel a hazai médianyilvánosság fórumain, hogy a kötelező hit- és erkölcstan oktatás bevezetése lesz-e, és ha igen, akkor milyen hatással lesz a leszbikus, meleg, bi- és transzszexuális emberekre, a LMBT közösség egészére, illetve kiemelten azokra a fiatalokra, akik saját szexuális identitásuk, illetve az esetleg éppen kialakuló-félben lévő szexuális orientációjuk alapján, valamelyik szexuális kisebbséghez tartoznak, és ugyanakkor belekerülnek a kötelező hit- és erkölcstan oktatás rendszerében.

Ismerve azonban a magyarországi viszonyokat, a még mindig nagyon gyakori homofób megnyilvánulásokat Magyarországon, aligha lehet kétséges, hogy a hit- és erkölcstan oktatás általános bevezetésével számos olyan konfliktushelyzet fog kialakulni, amely adott esetben fatális következményekkel járhat az érintett gyermekekre nézve.

Miközben tehát egyik oldalról, hívő keresztényként a jelen írás szerzője is örül annak, ha a felnövekvő nemzedék hit- és erkölcstani ismeretei bővülnek, erős aggodalmat kelt az a tény, hogy a történelmi magyar egyházak, melyek a hitoktatás nagy részét fogják végezni, és az erkölcstan oktatók között is várhatóan nagyon sokan, alapvetően homofób álláspontot képviselnek, és valószínűleg ezt is fogják megjeleníteni a diákok számára immáron kötelezővé váló hit- és erkölcstan oktatás keretében.

This article is avilable in English on GALE website after registration.

Az LMBT emberek életének jövőbeni alakulása, társadalmi elfogadottságuk javulása, integrációjuk, társadalmi részvételük kiteljesedése leginkább azon múlik, hogy a felnövekvő generációk hogyan viszonyulnak a meleg, leszbikus, bi-, és transzszexuális emberekhez. Ennek szellemében jeleztük már a jelen blogon több, mint két évvel ezelőtt, hogy az LMBT emberek jogainak tiszteletben tartását támogató politikának az egyik legfontosabb célkitűzése az LMBT emberekkel kapcsolatos korrekt, tudományosan megalapozott ismeretek átadása az oktatásban és az elfogadó hozzáállás kialakítása a nevelésben.

Ugyanezen célkitűzések mentén indult el az UNESCO támogatásával egy nemzetközi összefogás, Global Alliance for LGBT Education (GALE, Nemzetközi Szövetség az LMBT Képzésért) néven, mely egy nagyon informatív, rendszeresen frissített, számos hasznos, értékes dokumentumot, szóróanyagot és egyéb információs anyagokat tartalmazó weboldalt működtet.

Erről letölthető többek között egy a szexuális sokszínűség kezelését az oktatási rendszerben támogató angol nyelvű kiadvány, melyhez hasonló készült már korábban magyar nyelven is, a munkahelyi sokszínűség és esélyegyenlőség témakörében.

A GALE weboldalán keresztül is elérhető az Amsterdami Egyetemmel közösen indított felmérés internetes kérdőíve, melynek segítségével megbízható képet lehet majd kapni, az LMBT emberek oktatáshoz fűződő jogainak érvényesüléséről, illetve arról, hogy kinek milyen hátrányos következményekkel járt a szexuális identitásának, illetve orientációjának felvállalása, vagy éppen a kényszerű eltitkolása, elhallgatása.

A következő generációk elfogadóbb hozzáállásának, megfelelő tájékozottságának, az LMBT emberekkel kapcsolatos korrekt, szakmailag megalapozott ismereteken alapuló, ugyanakkor emberséges, az emberi méltóságot feltétlenül tiszteletben tartó magánéleti, és a társadalom szintjén megnyilvánuló döntéshozatalának megalapozása érdekében nagy szükség lenne arra, hogy minél többen csatlakozzanak az olyan támogatásra méltó kezdeményezésekhez, mint amilyen a GALE Alapítványé. A GALE honlapon várják a csatlakozni kívánó magánszemélyek és szervezetek jelentkezését. Tagdíjat, vagy bármilyen anyagi hozzájárulást nem kérnek, csak azt, hogy aki csatlakozni akar, az aktívan vállaljon szerepet a GALE céljainak megvalósításában, melyek azonban minden LMBT ember számára – akár a szó szoros értelmében véve is – életbevágóan fontosak.

A Luxemburgban székelő Európai Unió Bírósága honlapján tegnap közzétették Sharpston főtanácsnok álláspontját, melyet a Bíróság részére készített azzal kapcsolatban, hogy az uniós menedékjog értelmében a homoszexuális irányultságuk miatti üldöztetésre hivatkozó menedékkérők „meghatározott társadalmi csoportnak” minősülhetnek-e. A főtanácsnok szerint „a homoszexuális cselekményeknek a származási országban való büntethetősége ugyan önmagában nem valósít meg üldöztetést, a nemzeti hatóságoknak azonban vizsgálniuk kell, hogy az adott menedékkérő ki lehet‑e téve ilyen üldöztetésnek”.

Az ügy előzménye, hogy három homoszexuális férfi, egy Sierra Leone‑i, egy ugandai és egy szenegáli állampolgár Hollandiában menekült jogállást kérelmeznek arra hivatkozva, hogy a szexuális irányultságuk miatt a származási országukban üldöztetéstől félnek. A homoszexuális cselekmények mindhárom országban bűncselekmények, és súlyos büntetésekhez vezethetnek: jelentős bírságok, szabadságvesztés, bizonyos esetben akár életfogytig tartóan.

A Bíróság honlapján tegnap közzétett indítványában Eleanor Sharpston főtanácsnok azt javasolja, hogy a Bíróság állapítsa meg először is, hogy a homoszexuális irányultsággal rendelkező menedékkérők a származási országbeli helyzetüktől függően az irányelv értelmében vett meghatározott társadalmi csoportnak minősülhetnek. Véleménye szerint az irányelv szövegéből kiderül, hogy az uniós jogalkotók a szexuális irányultságon alapuló közös jellemzővel rendelkező személyeket ténylegesen meghatározott társadalmi csoportnak minősítik. Következésképpen a nemzeti bíróságnak kell értékelnie, hogy az ilyen csoport valamennyi menedékkérő származási országában „elkülöníthető identitással” rendelkezik‑e, „mivel a csoportot az azt körülvevő társadalom másként kezeli”.

Első ránézésre talán ellentmondásosnak tűnhet Sharpston főtanácsnok az a véleménye, mely szerint önmagában az a tény, hogy egy cselekmény bűncselekménynek minősül egy adott országban, még nem valósítja meg az irányelv szerinti üldöztetést. Felmerülhet ugyanis a kérdés, hogy amennyiben egy ország döntéshozói önkényesen bűncselekménynek minősítenek olyan cselekményeket, amely egy, az alapvető emberi jogok körébe tartozó jog gyakorlásának felel meg, akkor az miért nem tekintendő üldöztetésnek. Meg kell azonban hajolni a főtanácsos érvei előtt, aki így folytatja: „…a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok feladata annak értékelése, hogy az adott menedékkérő ki lehet‑e téve olyan cselekményeknek, amelyek jellegüknél, illetve ismétlődésüknél fogva elegendően súlyosak ahhoz, hogy az alapvető emberi jogokat súlyosan megsértsék, vagy különböző olyan intézkedések együttesének – beleértve az emberi jogok megsértését is –, amelyek elég súlyosak ahhoz, hogy a menedékkérőt hasonlóan érintsék. A menedékkérő származási országában fennálló körülmények fényében a nemzeti hatóságoknak figyelembe kell venniük az üldözés kockázatát és gyakoriságát, a rendszerint kiszabott szankció súlyosságát, és minden egyéb olyan intézkedést és társadalmi gyakorlatot, amelytől a menedékkérő ésszerűen félhet.”

Leegyszerűsítve tehát arról van szó, hogy egy alapvető emberi jog (mint amilyen pl. a nemi irányultság szabad megéléséhez való jog) megsértése egy adott országban, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az adott ország minden állampolgárát menekültnek lehessen tekinteni, hiszen aki ezzel a joggal nem akar, esetleg eleve nem is lenne képes élni (jelen esetben pl. azért, mert heteroszexuális irányultságú), az nem tekinthető üldözöttnek. Az alapvető emberi jog megsértése önmagában egy olyan politikai kérdés, amely kívül esik egy adott konkrét menedékkérő ügyének elbírásával foglalkozó hatóság hatáskörén. Ha tehát egy homoszexuális irányultságú ember arra hivatkozva kér menedékjogot az EU valamelyik országában, hogy hazájában a homoszexuális cselekmény bűncselekménynek minősül, akkor ehhez hozzá kell tennie azt, hogy neki személy szerint ez milyen fenyegetettséget jelent. Ha ezt megteszi, akkor viszont el kell fogadni, hogy hazájában üldöztetésnek van kitéve.

Ez utóbbit egyértelműsíti az állásfoglalás utolsó bekezdése, mely így szól:

„Végül annak értékelésével kapcsolatban, hogy üldözés‑e a szexuális irányultság kinyilvánításának büntethetősége, a főtanácsnok azt az álláspontot képviseli, hogy az irányelv nem tesz különbséget a nyilvános vagy magánjellegű kinyilvánítás között. Ezenkívül a főtanácsnok szerint nem várható el a menedékkérőtől, hogy a származási országában való üldözés elkerülése érdekében visszafogja magát vagy titokban tartsa szexuális irányultságát. Továbbá úgy véli, hogy önkényességhez vezetne a személy szexuális irányultságának kifejezésmódjai közötti, vagy akár az olyan megnyilvánulások közötti különbségtétel, amelyek nem szexuális cselekmények vagy vonzalmat kifejező cselekmények. Végül amennyiben a származási országban az állítólagos üldözés egyaránt érinti a homoszexuálisokat és a heteroszexuálisokat, a nemzeti hatóságoknak kell megvizsgálniuk, hogy a menedékkérő különösen ki lehet‑e téve olyan üldözési cselekményeknek vagy különböző olyan intézkedések együttesének, amelyek jellegüknél vagy ismétlődésüknél fogva elegendően súlyosak ahhoz, hogy az alapvető emberi jogokat súlyosan megsértsék.”

Mindezek alapján tehát egyértelmű, hogy a főtanácsnok álláspontja szerint mindazoknak meg kell kapniuk a menekült státuszt, akik olyan ország állampolgárai, ahol büntetik a homoszexuális cselekményeket és úgy nyilatkoznak, hogy ez rájuk nézve veszélyt jelent.

Eljött az ideje, hogy az egyház csatlakozzon a szexuális forradalomhoz – nyilatkozta Justin Welby, Canterbury érseke, aki egyben az Anglikán világegyház vezetője is, adta hírül a The Telegraph cikke nyomán a Queering the Church blog. Mint a cikk felvezetője írja: „A Canterbury érsek felhívta a figyelmet arra, hogy az Angol Egyháznak (amely a hivatalos anglikán egyház Angliában és Walesben) szembe kellene néznie azzal a forradalmi változással, ami végbement a homoszexualitáshoz való viszonyulásban.”

Ezután John Bingham, a The Telegraph egyházügyi szerkesztője így folytatja: Justin Welby érsek miután átvette az egyház vezetését, most már ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy „lehetetlenség és teljesen abszurd” elképzelés lenne figyelmen kívül hagyni az elsöprő erejű társadalmi változásokat. Szabadon idézve Harold MacMillan 1950-es beszédjéből, amelyben támadta a dél-afrikai apartheidet, az érsek arra figyelmeztette az egyház vezetőit, hogy át kell értékelniük saját viszonyulásukat a melegekhez – akkor is, ha ez „nem tetszik” nekik.

Mindez nem jelenti azt, hogy egy olyan kérdésben, mint pl. a melegházasság ügye, azonnali politikai irányváltást tervezne, de bejelentette, hogy egy átfogó kampányt indítanak az Angol Egyház 5000 iskolájában a melegek elleni zaklatások megfékezése érdekében.

Megértve a Stonewall nevű szervezet szándékait, amely kampányt indított az azonos neműek házasságának támogatására, meg kívánja hívni őket a majd egymillió gyermeket tanító egyházi iskolákba.

„Akár tetszik, akár nem, el kell fogadnunk, hogy a forradalomi változások mentek végbe a szexualitás területén" – mondta az érsek.

Megjegyzései drámai változást jelentenek azokhoz az első megszólalásokhoz képest, amiket közvetlenül érseki kinevezése után lehetett hallani, a hivatalos egyházi megnyilatkozásokból, és amelyek a nők pappá szentelésével kapcsolatos fiaskó megoldására összehívott yorki általános zsinathoz szóltak.

Elismerte, hogy „radikálisan” csökkent az emberek vallási kötődése, amit alátámasztanak a legutóbbi népszámlálási és más közvélemény-kutatási adatok, valamint az "elsöprő" váltás következett be közvéleményben olyan kérdésekben, mint a szexualitás, ahol a "korábbi várakozásoknak megfelelő attitűdök" eltűntek.

De ő továbbra is ragaszkodik ahhoz a véleményéhez, hogy az egyház számára akár előnyösek is lehetnek a változások, és képes lehet újra növekedni, ha a változó világ kihívásaira adott „válasza radikális és kezdeményező jellegű” lesz.

A cikk a továbbiakban beszámol arról, hogy hogyan állította párhuzamba az érsek múlt heti egyiptomi látogatása kapcsán a hazai változásokat a nemzetközi tendenciákkal.

Mindezek alapján úgy tűnik, hogy mégsem volt teljesen hiába való Peter Tatchell látogatása Welby érseknél, melyről korábban beszámoltunk, bármennyire visszafogottak voltak az első hírek a „papírformának” megfelelően, és nem volt alaptalan az a bizakodás, amelynek hangot adtunk Welby érsek kinevezése kapcsán. Voltak ugyan kritikusnak tűnő pillanatok, és érzékelhető volt egy kőkemény lobbyharc az Angol Egyházon belül is, végül talán mégis csak győz a józanész, és valóban példamutató lesz az egész kereszténység számára az Angol Egyház hozzáállásának változása a melegek jogainak elismeréséhez és tiszteletben tartásához.

Tegnap lezajlott a 18. Budapesti Pride Fesztivál keretében szervezett felvonulás, ahogy a „gay pride” angol kifejezést fordítani szokták: a meleg méltóság menet. (A fordítás pontossága ugyan vitatható, mert a „pride” szónak több jelentése is van, de ettől most tekintsünk el.)

A híradások alapján rekord számú résztvevője volt a rendezvénynek, a szervezők szerint 8-10 ezer ember, és a rendőrség sem tett közzé eltérő adatokat. A menet annyiban valóban méltóságteljes volt, hogy semelyik híradás nem számolt be egyetlen szeméremsértő, vagy bárkinek a vallási érzékenységét sértő esetről sem az idei pride kapcsán, sőt az index.hu külön kiemelte, hogy „Sehol egy bőrtanga, csak vidám emberek”.

Ennek ellenére a nácik felvonultak, bár csak alig pár tíz embert tudtak mozgósítani, garázdálkodtak, atrocitásokat követtek el.

Nagyon remélem, hogy a jó szándékú hetero többséghez tartozók ezt pontosan látják.

Megjelent Ferenc pápa első enciklikája, a Lumen fidei (Hit fénye), számoltak be vatikáni források alapján a világ hírügynökségei. Az MTI híradását ismertető hirado.hu információ alapján a Lumen fideit Ferenc pápa írta alá, de az enciklika első változatát XVI. Benedek állította össze - emelte ki Ferenc pápa a dokumentum bevezetőjében. A The Telegraph tudósításának címében és bevezetőjében is azt emeli ki, hogy az enciklika megerősíti azt az álláspontot, mely szerint szexuális kapcsolat csak férj és feleség között lehetséges. „Semmi jele nem mutatkozott annak, hogy megváltozna a keményvonalas katolikus álláspont a homoszexuális kapcsolatok, vagy bármely más vitatott témával kapcsolatban” – írja a The Telegraph.

Ezzel szertefoszlottak azok a remények, amelyeket a jelen blogon is megfogalmaztunk, hogy a változás szele megérintheti a Vatikánt, és igaznak bizonyul az a megállapítás, hogy a Vatikánban nincs változás.

Tegnap közzétették az Aktív Fiatalok Magyarországon Kutatócsoport márciusi-áprilisi felmérésének eredményeit, mely szerint felsőoktatásban tanulók közül 2011-2012 fordulójához képest két százalékkal kevesebben választanák a Jobbikot, amelynek 19,3-ról 17,3 százalékra csökkent a támogatottsága. A Fidesz áll a második helyen, amely ugyanezen időszak alatt 14,6-ról 16 százalékra növelte támogatottságát.

Az Együtt 2014-PM áll a harmadik helyen 13,7 százalékkal, az LMP szavazóbázisa pedig 17,7 százalékról 7,7 százalékra esett vissza. Róna Dániel, a kutatócsoport munkatársa arról is beszélt, hogy az egyetemisták, főiskolások körében az MSZP támogatottsága 4,5-ről 3,1 százalékra, míg a DK-é 2,9-ről 1 százalékra csökkent, további 1,7 százalék pedig egyéb pártot preferál. Jelenleg a hallgatók 6,1 százaléka nem menne el a parlamenti választásra, további 24,1 százalékuk nem tudja, mely politikai formációra szavazzon, 9,3 százalék pedig nem válaszolt.

A Mandiner beszámolójában külön kiemelik: „A felmérés szerint az egyetemisták, főiskolások 39 százaléka mondja azt, hogy a demokrácia a politikailag legjobb államforma, 28 százalék szerint mindegy, hogy demokrácia vagy diktatúra van, 33 százalékuk pedig úgy vélekedik, annyira rossz a helyzet, hogy jobb lenne a diktatúra, mint a demokrácia – mutatott rá Róna.”

Az MTI hírt lehozta a Mandineren kívül a Magyar Hírlap, a Stop.hu és a Klubrádió, továbbá néhány kisebb portál. A kutatás riasztó, sőt aggasztó eredményeit látva, érdemes egy kicsit az adatok mögé nézni, hiszen egy közvélemény-kutatás nemcsak tükrözi (több-kevesebb pontossággal), de nyilvánvalóan alakítja is a közvéleményt. Ez természetesen nagyon kényes és érzékeny dolog, hiszen a kutatást végzők szakmai önérzetét sértheti még a feltételezés is, hogy esetleg valamilyen célzatosság van az általuk közzétett kutatási eredmények mögött. Ugyanakkor a tisztánlátáshoz és a megfelelő következtetések levonásához elengedhetetlen, hogy az adatok megismerése mellett képet kapjunk magáról a kutatási módszertanról is, hiszen ez a meghatározó a kutatási eredmények validitása szempontjából.

Amint az MTI beszámolójából is kiderül a reprezentatív mintában 2214 fiatal szerepelt, közülük 477-en személyesen, 1737-an online módon válaszoltak. Mindez természetesen önmagában még sem nem bizonyítja, sem nem zárja ki, hogy a felmérés szakmailag korrekt, manipulációtól mentes lenne, de  az online válaszadás lehetősége általában csökkenti az adatok megbízhatóságát, melyet az esetszám növelésével lehetne ellensúlyozni.

Talán ennél is elgondolkodtatóbb azonban a Mandin megjelent egyik komment:

emhem 2013. július 5. 00:21

én kitöltöttem ezt a kérdőívet, van néhány elég rossz kérdés. például ez a demokrácia/diktatúrásdi kb így hangzik:
>egyetért-e azzal, hogy a demokrácia minden körülmények között jobb a diktatúránál<

namost én úgy gondolom, hogy a demokrácia a létező legjobb államforma, a fenti kérdésre viszont egyszerűen nem lehet igennel válaszolni: egy jó diktátor sokkal jobb vezetője tud lenni egy országnak, mint egy demokrata parlament.
a probléma viszont pont az, hogy semmi nem garantálja, hogy a diktátor jó lesz (sőt, jellemzően mire valakiből diktátor lesz, addigra egyáltalán nem az ország hosszú távú érdekeit nézi), és diktatúrában nincs mód a vezető eltávolítására.

hasonlóan hülye volt a >mennyire fontos önnek, hogy rend legyen a társadalomban< kérdés, amire természetesen egy jobbikos egyből rávágja, hogy teljesen, semmi sem fontosabb ennél, én a magam részéről viszont értelmezni sem tudom.
mi az, hogy rend? elképzelni nem tudom, hogy valaki erre egy objektív definíciót adjon..

Tény az is, hogy a kutatás vezetője, Róna Dániel, pár éve még Karácsony Gergely Phd hallgatója volt a Corvinus Egyetemen, és közös munkáik ma is megtalálhatóak a neten. Mindezek alapján azért joggal merül fel a kérdés, hogy mennyire tükrözi hűen a kutatás a valóságot, vagy esetleg tényleg valamilyen manipulációs szándék vezérelte-e a készítőket.

A costa ricai törvényhozás hétfőn elfogadott egy törvénymódosítást, mely – véletlenül – egy nagyobb jogszabály részeként, elismeri az azonos neműek élettársi kapcsolatát, és ez csak kedden vált világossá a képviselők számára – írja a ticotimes.net.

Mint a hírportál beszámolójából kiderül, a konzervatív képviselők megszavazták a törvénymódosító indítványt, és nem vették észre, hogy annak nyelvezete úgy is interpretálható, mint ami átértelmezi a házasság definícióját. A törvényhozók ezután azonnal felszólították Laura Chinchilla elnök asszonyt, hogy vétózza meg a törvényt.

A módosító indítvány, melyet José María Villalta, san josé-i baloldali képviselő nyújtott be a Fiatalokról szóló törvény megújítása kapcsán, szövege alapján diszkriminációtól mentesen biztosít szociális jogokat és kedvezményeket az élettársak számára. A képviselő elmondása szerint az első vita alkalmával felhívták a figyelmet arra, hogy a törvénymódosítás értelmében a jogosultság megnyílik az azonos nemű párok számára is, de ezt akkor senki nem ellenezte.

A konzervatív politikusok, mint pl. Justo Orozco, aki az evangélikus Nemzeti Megújulás Párt képviselője, utólag támadják a döntést. „Az irányultság nem jog” – mondja Orozco. „Ez a nemi identitás csökevényes fejlődése, amit meg lehet változtatni, mint az alkoholizmust, vagy a dohányzást.” Egy másik konzervatív képviselő szerint a módosítás csak egy illúzió, mivel más jogszabály egyértelműen kimondja, hogy a házasság férfi és nő között jöhet létre. Itt is egyértelműen csak heteroszexuális élettársakról lehet szó. Ahhoz, hogy a jogszabály hatályba lépjen, egy alkotmányossági vizsgálaton is át kell mennie a bíróságon.

A törvényt egy nappal azután fogadták el, hogy San Joséban ezrek tüntettek a melegházasság mellett. 2011-ben Chinchilla azt mondta, hogy nem ellenzi az azonos neműek házasságát, ha a bíróság jóvá hagyja azt, de a felmérések szerint akkor még a lakosság 73%-a ellenezte volna. Ma öt latin-amerikai országban ismerik el törvényesen az azonos neműek kapcsolatát, Argentínában és Uruguayban házasodhatnak is a melegek, míg Brazíliában, Kolumbiában és Ecuadorban a regisztrált élettársi kapcsolatra van lehetőségük.

Izgalmas kérdés, hogy ezek után hogyan alakul Costa Ricában az azonos nemű párok jogi elismerése.

Mára egyértelműen ez az alapkérdés a homoszexualitással kapcsolatban. A konzervatív keresztény álláspont képviselői és – részben rájuk hivatkozva – a homofób, nem vallásos emberek is elutasítják azt az álláspontot, amelyet az ebben illetékes szakemberek (orvosok, pszichológusok) állásfoglalásai alapján a jogi szempontból kompetens nemzetközi szervezetek (ENSZ, WHO) a múlt század végén kialakítottak, és azóta is következetesen képviselnek, hogy a homoszexualitás normális, ugyanolyan egészséges, mint a heteroszexualitás. Első ránézésre ijesztő lehet, ha a normalitás kérdése válik vita tárgyává, ugyanis, ha egy társadalom tagjainak túlnyomó többsége abban nem tud egységes álláspontra jutni, hogy ki, vagy mi a normális, akkor felmerül a kérdés, hogy hogyan tud az a társadalom egyáltalán működőképes maradni. Az emberi társadalom működőképessége szempontjából alapfeltételének tűnik, hogy a társadalom döntő többsége által normálisnak tekintett viselkedés szolgáljon a jogrend alapjául, mivel a jog uralma csak így tudja biztosítani a jogállamban a társadalom működőképességét. Ha azonban megkérdőjeleződik, hogy kit, vagy mit tekint a társadalom döntő többsége normálisnak, ha a társadalmon belül bizonyos kérdésben (jelen esetben a homoszexualitás kérdésében) az emberek jelentős hányada (akár közel fele-fele arányban!) eltérő álláspontot képvisel, akkor ki, és minek alapján mondhatja meg azt, hogy mi legyen a kapcsolódó jogi szabályozás alapja? Korunkban természetesen már egyetlen országban sem hagyható figyelmen kívül a nemzetközi jog, de - amint azzal éppen a tegnapi EP szavazás kapcsán szembesülni kellett - előfordulhat, hogy egy állam, ideig-óráig mégis megpróbálja figyelmen kívül hagyni az alapvető emberi jogok egy részét.

A napokban különösen aktuálissá vált ez a kérdés több megdöbbentő, sőt, túlzás nélkül mondható, hogy sokkoló hír kapcsán is. Ilyen volt Érpatak polgármesterének megnyilatkozása, mely a 444.hu közvetítésével robbant be a hazai kibertérbe, és amelyet a jobb érzésű jobboldali, konzervatív keresztény emberek is teljesen abnormálisnak és felháborítónak tartottak. Azóta számos írás foglalkozott a témával, és még az alapvetően jobboldali és konzervatív beállítottságú Mandineren is olyan posztok jelentek meg, melyek szerzői és a kommentelők többsége kétségbe vonja az érpataki polgármester beszámíthatóságát.

Ugyancsak ide sorolható a deres.tv oldalon közzétett „köcsögadatbázis”, mely ugyan számos ponton sérti a Btk-t, de semmi hír nincs arról, hogy az ügyben nyomozás indult volna. Ugyanakkor a civil társadalom a maga eszközeivel egyértelműen kifejezésre juttatta felháborodását a szélsőjobbos honlapszerkesztők jogsértő tevékenységével szemben, és szolidaritást vállalva a listára vett LMBT emberekkel, több száz heteroszexuális ember is kérte, hogy vegyék fel őket is a listára. Ízelítőül, íme néhány a kommentek közül:

Gabor Koltai · Budapest, Hungary

Sziasztok, szeretnék fölkerülni a listára, a címem http://www.facebook.com/koltaimg. Két hete született egy gyönyörű kisbabánk, a mamáját a http://www.facebook.com/grushenyka.svetlovova profil alatt találjátok, ő is kérné a felvételét.

Trost Ádám

Kedves Nácik!
Lécci tegyetek fel engem is a listára, mert inkább vagyok a listázott buzik között, mint a listázitt nácik között.ű
Köszönettel

Dávid Such · Kiemelt hozzászóló · Belvárosi Tanoda Alapítványi Gimnázium és Szakközépiskola

Meleg sem vagyok, a felvonuláson sem leszek ott, de talán számít valamit, ha én is jelentkezem. Remélem, hogy ez az oldal is annak tanúságául szolgál leginkább, hogy mennyire szánalmas ez a gyűlölködés. Maga az adatbázis többet mond minden szónál: a képeken teljesen hétköznapi, szimpatikus emberek láthatók. Öngólt rúgtatok!

Chanez Taibouni · Angelusz Róbert Szakkollégium

ilyenkor érzem úgy, milyen büszke is vagyok a barátaimra, akik szerepelnek a listán. köszi, nekem is meghoztátok a kedvem, hogy ismét menjek! :D

 Ezek ügyek is jól mutatják, hogy a normalitás kérdése egészen keményen merült fel az elmúlt napokban hazánkban, de – ahogy mondani szokták – nincs új a nap alatt. Ahogy ez már sokszor előfordult, úgy most is nagyon aktuálisan és megdöbbentő erővel szól Isten Igéje a (tavaly kiadott!) református igekalauz alapján, a mai napon elolvasandó bibliai szakaszban:

„Amikor [Jézus] hazament, ismét nagy tömeg gyűlt össze, úgyhogy még evésre sem maradt idejük.
Amikor övéi ezt meghallották, mentek, hogy megfogják, mert azt mondták, hogy megzavarodott.” (Mk 3.20-21)

Láthatóan tehát még magát az Urat, Jézus Krisztust is többen bolondnak, abnormálisnak tartották. Ez sok erőt adhat azoknak, akiket többen ma tartanak abnormálisnak, hiszen, ahogy maga Jézus figyelmeztette tanítványait:

„Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek.” Jn 13.16-17.

Az alábbi meghívót – amit sajnos csak most kaptunk meg – a szervezők kérésének eleget téve továbbítjuk:

Kedves Barátunk!

Engedd meg, hogy ezúton is meghívjunk a Magyar LMBT Szövetség Politikai pártok, programok című kerekasztal-beszélgetésére, amely a 18. Budapest Pride Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű és Queer Fesztivál keretében kerül megrendezésre.

A beszélgetés időpontja: 2013. július 3. (szerda), 17:30

Helyszíne: Hátsó Kapu Színház (1074 Budapest, Dohány utca 13.)

A beszélgetés résztvevői:

Niedermüller Péter, a Demokratikus Koalíció alelnöke

Schiffer András, a Lehet Más a Politika társelnöke

Simon Gábor, az MSZP elnökhelyettese

Szabó Tímea, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke, az Együtt 2014 Mozgalom - PM Választási Szövetség képviseletében

Részvételi szándékát a FIDESZ - Magyar Polgári Szövetség is jelezte, de a rendezvényen résztvevő politikusának nevét eddig nem közölte.

Az eseményről bővebben olvashatsz annak Facebook oldalán: http://www.facebook.com/events/478333972241120/
Kérjük, hogy ezt a meghívót küldd el barátaidnak, ismerőseidnek is, hogy minél többen értesüljenek a rendezvényről!

Amint korábban írtuk, már több hónappal ezelőtt felmerült, hogy a homofób orosz közhangulat, és az ezt előszeretettel meglovagoló politikai vezetés miatt súlyos veszélyek leselkednek a Szocsiban 2014 elején megrendezésre kerülő téli olimpiai játékokon résztvevő LMBT sportolókra is. A februári posztban felelevenítettük, hogy korábban mikor és miért fordult elő az olimpiai játékok bojkottja, melyet most az LMBT emberek jogainak oroszországi sárba tiprása, és ezzel párhuzamosan, személyes biztonságuk kétségessé válása tehet indokolttá. Ugyancsak beszámoltunk arról, hogy a többszörös Grand Slam-győztes Martina Navratilova, aki az elsők között vállalta nyíltan leszbikus irányultságát, annak ellenére nem támogatná a téli olimpiai játékok bojkottját, hogy élesen elítélte Putyin elnök politikáját.

Az elmúlt hét két, politikai irányukat tekintve egymással szöges ellentétben lévő eseménye (egyrészről az amerikai Legfelsőbb Bíróság homoszexuális házasságot legalizáló ítélete, másrészről a homoszexulitás „népszerűsítésének” büntethetőségét kimondó jogszabály, Putyin elnök általi aláírása, és az ez elleni tiltakozókkal szemben bevetett rendőri brutalitás, sőt civil atrocitások, melyekről az americablog.com számolt be) után azonban ismét felmerült a kérdés a The Guardian online-on: „Bojkottálja-e az USA a 2014-es téli olimpiai játékokat, az oroszországi meleg-ellenes törvények elfogadása miatt?”

Amint a fenti képen látható, az olvasók is erősen megosztottak ebben a kérdésben: 51-49% arányban inkább elutasítják a bojkottot, de ez még változhat. Várhatóan végül is maguk az érintettek fogják eldönteni kérdést, mert bár egy LMBT sportoló számára is szinte az a legfontosabb az életében, hogy részt vehessen az olimpiai játékokon, de ha ez azzal járhat, hogy az orosz hatóságok meghurcolják és a homofób szélsőségesek megverik, vagy megölik, akkor lehet, hogy mégis inkább a távolmaradás mellett fog dönteni.

Frissítés 2013. 07. 03. 22: 30:

Ma délutánra kissé megváltoztak a szavazati arányok:

Egy nappal azután, hogy Kevin Rudd ausztrál miniszterelnök letette a hivatali esküt – visszaszerezve a többségi Munkáspárt vezetését, és így a miniszterelnöki pozíciót pártbeli riválisától, Julia Gillardtól – bejelentette, hogy megváltoztatva korábbi elutasító álláspontját, támogatja az azonos neműek házasságának törvényes elismerését Ausztráliában, ellentétben a most megbuktatott elődjével, aki ellenezte azt. Rudd azt szeretné, ha az ausztrál parlament egy lelkiismereti szavazáson dönthetne a kérdésben. Mindezt az év végén esedékes választások előtt alig néhány hónappal jelentette be – számolt be minderről többek között a Wall Street Journal online kiadása.

Ausztráliában több tagállam lehetővé tette már az azonos neműek házasságát, de – hasonlóan az USA-ban két napja a Legfelsőbb Bíróság (Supreme Court - SC) által megsemmisített Házasságvédelmi törvény (DOMA) miatt az elmúlt másfél évtizedben kialakult jogi helyzethez – a hatályos szövetségi jog alapján csak a hagyományos házasságot ismerik el hivatalosan.  Amint arról korábban már beszámoltunk a közeli Új-Zéland parlamentje, pár héttel ezelőtt már elfogadta a melegházasság legalizálását rögzítő törvényt, és az amerikai SC döntése is erősen befolyásolhatja az ausztrál politikusok álláspontját. A közvélemény-kutatási adatok alapján Ausztráliában a polgárok 65%-a támogatja az azonos neműek házasságának szövetségi szintű engedélyezését. Rudd felvetette a népszavazás lehetőségét is a kérdésben, de a szinte biztos siker ellenére az LMBT jogvédő szervezetek nem támogatják a referendumot, mondván a népszavazási kampány valószínűleg nagyon eldurvulna a szélsőséges ellenzők miatt.

A vallását gyakorló, katolikus Abbott, az ellenzéki jobb-közép liberális-nemzeti koalíció vezetője személy szerit ugyan ellenzi a melegházasság elismerését, azonban erős nyomásnak van kitéve családtagjai részéről, mivel nővére nyíltan leszbikus, és a lányai is azt kérték apjuktól, hogy támogassa az azonos neműek házasságának elismerését.

Várható tehát, hogy előbb-utóbb Ausztráliában is meg fogják szavazni az azonos neműek házasságának törvényi elismerését.

Az azonos neműek házasságának elismeréséről szóló amerikai legfelsőbb bírósági döntést (melyről korábban a jelen blogon is többször beszámoltunk) nem ünnepelhette meg nyugodtan Obama elnök. Afrikai körútja során tegnap Szenegálban, Dakarban tartózkodott, ahol vendéglátójával, Macky Sall szenegáli elnökkel „kicsit” eltérő álláspontot képviseltek a LMBT emberek jogait illetően – számolt be a National Post.

Míg Obama elnök úgy értékelte a Legfelsőbb Bíróság döntését, hogy az „az amerikai demokrácia győzelme”, addig szenegáli kollegája azt fejtegette, hogy országuk még nincs felkészülve a homoszexualitás dekriminalizálására.  Mindez nem is lenne különösebben meglepő egy fekete afrikai ország vezetőjétől, de Macky Sall elnök ezek után még azt is hozzátette, hogy országa „nagyon toleráns”, és több időre van szükségük ahhoz, hogy megemésszék a témát. „Ez nem jelenti, hogy homofóbok lennénk.” – jelentette ki a szenegáli elnök.

Ismerős ez a gondolkodásmód. A hazai szélsőségesek is azt szokták mondani magukról, hogy ők nem homofóbok, sőt nagyon toleránsak, de ha rajtuk múlna, valószínűleg Magyarországon is bűncselekmény lenne a homoszexualitás.

Mai napon az alapvető jogok biztosa kérte az Alkotmánybíróságtól a már elfogadott, 2014. március 15-étől hatályos új Ptk-nak a „közeli hozzátartozó", illetve „hozzátartozó"fogalom-meghatározásának felülvizsgálatát és megsemmisítését. Álláspontja szerint az új polgári jogi kódex megnevezett rendelkezései sértik a bejegyzett élettársak egyenlő méltóságát amiatt, hogy a fogalom-meghatározásból kimaradtak. Az alig négyoldalas indítvány letölthető az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának honlapjáról.

Ezután nem bújhat ki az Alkotmánybíróság a döntés felelőssége alól; ki fog derülni, hogy falazni próbál a bejegyzett élettársi kapcsolatban élőket nyíltan másodrendű állampolgárokká degradáló kormánypártoknak, vagy felvállalja a várhatóan kemény konfliktust, és megsemmisít az új Ptk. inkriminált részeit. Ha ez utóbbi mellett dönt, akkor várhatóan még jobban magára húzza a történelmi egyházak, de főleg a Katolikus Egyház haragját, hiszen az ő kívánságukra rögzítettek nyíltan diszkriminatív szabályokat a kormánykoalíció pártjai az új Ptk-ban, ahogy erről korábban már többször beszámoltunk.

Majdnem egy teljes napig halogatta a jobboldali média, hogy beszámoljon az USA Legfelsőbb Bíróságának döntéséről, melyről mi már tegnap du 16:10-kor tájékoztattuk olvasóinkat. Még a hirado.hu is csak ma reggel 6 óra után jelentetett meg egy rövid cikket, de pl. a Reggeli Krónikában nem is számoltak be róla. A nagyobb nyugati hírügynökségek és médiumok, mint pl. The Guardian online, percről-percre tudósított a bírósági határozathozatalról, majd éhány pillanattal később már publikálták azt a mindent elmondó fényképet is, amelyen Windsor asszony látható, amint kitörő örömmel fogadja a hírt.

Sokat elárul a hazai viszonyokról, hogy amíg a hazai baloldali médiumok is általában már tegnap beszámoltak a hírről (igaz ők sem azonnal, illetve nem vezető hírként, mint a nyugati hírportálok), addig a jobboldali és a közszolgálati média kivárta a ma reggelt, illetve a delet, mire rászánták magukat. Már-már úgy tűnt, hogy a struccpolitikát akarják választani, de aztán talán rájöttek, hogy az már kínos lenne. Ezek után a megkésett, de (már majdnem) tényszerű tájékoztatás arra utal, hogy a jobboldali szerkesztőségek illetékes vezetői is tisztában vannak az amerikai döntés jelentőségével, azzal, amit a korábbi posztban is jeleztünk, hogy a döntés jelentősége messze túlmutat az Egyesült Államok határain. Addig ugyanis, amíg az azonos neműek házasságának többségi támogatottságát igazoló francia, brit, és amerikai közvélemény-kutatási adatokra azt lehet mondani, hogy az csupán a „baloldali média manipulációjának” következménye, a melegházasság mellett kiálló politikusokra pedig azt, hogy meg csak saját népszerűségük kedvéért próbálnak a „média által megtévesztett” közvélemény elvárásainak eleget tenni, a mostani döntés után ezek a sematikus magyarázatok nem használhatóak. Azt már a jobboldali bértollnokok sem állíthatják, hogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság kilenc alkotmánybírája közül öten, akik a DOMA eltörlése mellett voksoltak, csupán a médianyomásnak és az olcsó népszerűségi politikának a kedvéért döntöttek így.

Látványosan, és egyre hangosabb robajjal kezd összeomlani az a hazug, torz, képmutató és embertelen álláspont, amely meg akarja fosztani az azonos nemű párokat a heteroszexuális házassággal azonos jogokat és társadalmi elismertséget biztosító házasság lehetőségétől.  

Frissítés 16:40. A Legfelsőbb Bíróság nem változtatja meg az alacsonyabb szintű bíróság döntését, amely hatályon kívül helyezte az azonos neműek házasságát kizáró kaliforniai népszavazás (Prop8) eredményét. Ez azt jelenti, hogy a hatályos marad az alacsonyabb szintű bírósági döntés, vagyis érvénytelen a népszavazás eredménye, amely az alkotmányba iktatta volna a heteroszexuális házasság kizárólagosságát, tehát Kalifornia is elismeri az azonos neműek házasságát.

Frissítés 2013. 06. 26. 16:10. Megvan a döntés! Az USA Legfelsőbb Bírósága 5-4 arányban úgy döntött, hogy a DOMA alkotmányellenes.

Windsor győzött!

Eredeti poszt:

Többszöri halasztás után, talán ma végre megszületik az Amerikai Legfelsőbb Bíróság döntése az azonos neműek házasságának szövetségi szintű elismeréséről, melyről legutóbb két napja írtunk.

Az LMBT szervezetek bizakodóak, „mindazonáltal keresztezett ujjakkal várakoznak” – írja a perezhilton.com. Amint azt a témával foglalkozó előző posztban jeleztük, nagy a tét, és bár volt, aki nem értett egyet a helyzetértékelésünkkel, de továbbra is úgy látjuk, hogy a döntés jelentősége messze túlmutat az Egyesült Államok határain.

Délután okosabbak leszünk, és lehetőség szerint folyamatosan frissítjük a bejegyzést, ahogy bármi érdemi információ érhető el a bírósági döntésről.

Mindenki elmondja a frakciójának megfelelő álláspontot. A szocialisták és a liberálisok (baloldaliak?) gratulálnak a jelentés összeállítóinak, hivatkoznak arra, hogy az alkotmányossági vizsgálatot végző Velencei Bizottság nem politikai, hanem jogi szakértői testület, és az ő egybehangzó véleményük szerint rossz irányba változott alkotmányosság és a demokratikus alapjogok helyzete. Nem győzik hangsúlyozni, hogy szerintük nem első sorban Magyarországról van szó, hanem azokról az európai alapértékekről, amelyek az Európa Tanács alapját jelentik: a demokrácia, a jogállamiság, az alapvető emberi jogok, kiemelten a kisebbség jogainak tiszteletben tartása, a fékek és ellensúlyok rendszerének biztosítása. Ezeket látják veszélyben Magyarországon, ezért feltétlenül szükségesnek tartják a monitoring vizsgálat megindítását, amely azonban nem büntetés, és nem ítélet.

A konzervatívok és kereszténydemokraták (jobboldal?) felesleges, politikai indíttatású dolognak tartják magát a vitát is. Többen arra figyelmeztetnek, hogy pont az sértené súlyosan az Európa Tanács alap princípiumait, ha elindítanák egy olyan országgal szemben a monitoring eljárást, amelyben a megkérdőjelezhetetlenül szabad választás útján jutottak kétharmados többséghez a kormánykoalíció pártjai, és nem tettek semmi olyat, ami valójában sértené az alapvető demokratikus elveket.

Ezután hosszú szavazás következik a módosítókról. Ezek alapján most úgy tűnik, lesz monitoring eljárás...

... és mégsem! Utolsóként szavaztak a 2. módosítóról, amely a monitoring eljárás elindítására vonatkozó javaslatot veszi ki a tervezetből.

Íme az eredmény:

Vagyis 135 igen szavazattal 88 ellenében elfogadta az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése azt a javaslatot, hogy ne induljon monitoring eljárás Magyarországgal szemben.

AZ EU külügyminiszteri tanácsa elfogadta a leszbikus, meleg, bi-, transz- és interszexuális (LMBTI) kisebbség védelméről szóló iránymutatást, melynek alapján az EU tagállamok diplomáciai testületei tagjainak világszerte védelmezniük kell az LMBTI közösséghez tartozók emberi jogait – számolt be a döntésről az Európai Parlament LGBT Intergroup honlapja.

Ez az EU Tanácsának, a 27 tagállam kormányát képviselő testületnek a kötelezően alkalmazandó döntése, amely a 2010. júniusában elfogadott, az LMBT emberek jogvédelmének előmozdítását célzó nem kötelező iránymutatás helyébe lépett.

Az elmúlt három év tapasztalatai alapján készült el ez a most elfogadott új iránymutatás, mely négy fő prioritást jelöl ki az EU tagállamok diplomáciai testületei számára az LMBT közösség jogainak minél teljesebb körű érvényesítésére irányuló közös erőfeszítések érdekében:

1. a diszkriminatív jogi és politikai döntések elleni küzdelem, beleértve a halálbüntetés elleni fellépést,
2. a diszkriminációmentesség elősegítése a munka világában, az egészügyi ellátásban és az oktatásban,
3. az állam és a magánszemélyek által elkövetett erőszakcselekmények elleni fellépés,
4. a jogvédők támogatása és védelme.

Tekintettel arra, hogy a kötelező erejű döntés minden EU tagállam diplomatájára vonatkozik, a magyar diplomácia testületnek is alkalmaznia kellene azt, azonban egyelőre sajnos úgy tűnik, hogy először még Magyarországon belül kellene hatékonyabban érvényt szerezni ezeknek a célkitűzéseknek. Ezt támaszthatja alá az is, ha az Európa Tanács ma délutáni parlamenti közgyűlése elmarasztaló határozatot hoz Magyarország ellen.