az ezer színű világ

Az elmúlt napokban blogunkon különösen nagy figyelmet szenteltünk a Vatikán által kezdeményezett, a házassággal és családdal kapcsolatos felmérésnek, és valószínűleg a továbbiakban is többször visszatérünk még ehhez a nagyon fontos témához. Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a katolikus vallás, de talán az egész kereszténység szempontjából történelmi jelentőségű lépés volt, amikor Ferenc pápa döntése alapján rendkívüli püspöki szinódust hívtak össze jövő év őszére, és ennek előkészítéseként egy olyan kérdőívet küldtek szét a világ valamennyi katolikus püspöki konferenciája részére, amelyben a házassággal és a családokkal összefüggő legvitatottabb morálteológiai kérdésekkel, így pl. a válással, a fogamzásgátlással, a homoszexualitással kapcsolatban kérték a katolikus hívek véleményét. A vatikáni kérdőívvel kapcsolatban – melyet a jelen blogon is nyilvánosságra hoztunk, és kitölthetővé tettünk – azóta is élénk vita zajlik a Katolikus Egyházon belül, ahogy erről szintén szóltunk már.

Mint korábban jeleztük, a magunk részéről Lorenzo Baldisseri érseknek, a püspöki szinódus főtitkárának azt a kérését tekintjük iránymutatónak, hogy a vatikáni felmérés során lehetőleg minél több katolikus hívő bevonására, és aktív részvételére kell törekedni. Ebből a szempontból a magyar katolikusok számára kétségtelenül a legnagyobb akadályt az jelenti, hogy Erdő Péter bíboros nyilatkozata alapján a kérdőívet csak a püspököknek kell kitölteniük, ha más is kitölti, akkor azt vélhetően nem fogja senki figyelembe venni, de a Magyar Püspöki Kar egyébként sem hozta nyilvánosságra és nem is hívta fel rá a hívek figyelmét. Mindez nyílt szembeszegülés Ferenc pápa és szinódus főtitkára, Lorenzo Baldisseri érsek kérésével, ami különösen kritikus amiatt, hogy Erdő Péter kiemelt bizalmat kapott Szentatyától, amikor a pápa a jövő évi soron kívüli szinódus főrelátorának nevezte ki őt.

A püspökök vonakodása azonban nemcsak hazánkra jellemző. Pár napja a New Ways Ministry blogon is arról írtak, hogy az Amerikai Püspöki Konferencia ugyancsak meglehetősen visszafogott a vatikáni kérdőív terjesztésével kapcsolatban, és bár a néhány amerikai püspök az angol és a belga püspökökhöz hasonlóan kitették az internetre a kérdőívet – kérve a híveket, hogy amit tudnak, azt válaszolják meg az online kérdőíveken –, de a püspökök többsége ezt az Egyesült Államokban sem tette meg.

Felmerül a kérdés: mi állhat a püspökök vonakodása mögött? Az elmúlt hetek vitái alapján azt lehetne gondolni, hogy a talán azok a vitatott teológiai és morálteolgiai kérdések, amelyekkel kapcsolatban lehetséges, hogy a hívek többsége nem a Katolikus Egyház hivatalos álláspontját képviselné, és ezért akadályozzák a kérdőívek terjesztését és kitöltését a laikus hívek körében azok, akik ilyen-olyan okból ragaszkodnak a Magisztérium hatályos tanításához.

Alaposan átnézve azonban a kérdőívet, egy egészen más jelegű magyarázat is körvonalazódik a püspökök egy részének obstrukciójára. A vatikáni kérdőív ugyanis azáltal, hogy szabad szöveges formában tette lehetővé a válaszadást, megteremtette a lehetőségét annak, hogy a laikus hívek kritikai észrevételeket tegyenek saját egyházmegyéjük, és plébániájuk hitéleti, pasztorációs tevékenységével kapcsolatban. Márpedig mivel éppen azért vált szükségessé a soron kívüli szinódus összehívása, hogy feltárják a házasság és a család válságának okait, várható, hogy a hívek élnek is ezzel a lehetőséggel, ha tudnak. Az viszont nem vet jó fényt a püspökökre, és a nemzeti püspöki konferenciákra, akik tehát abszolút nem érdekeltek abban, hogy a laikus hívek hozzáférhessenek a kérdőívhez, és jelentős számban kitöltsék azt. A püspökök szempontjából a kockázatokat csökkenti, ha olyan kötött kérdőívet kapnak a hívek, melyben csak az előre megadott válaszlehetőségek közül választhatnak, amint ezt a Szent Gellért Plébánia honlapjára kihelyezett kérdőívnél láttuk. Ez azonban nem segíti a problémák gyökerének feltárását, csak arra jó, hogy megpróbálja elfedni az egyházon belüli problémákat, és a figyelmet a külső társadalmi tényezők felé terelje. Éppen ezért a magunk részéről továbbra is kitartunk amellett, hogy aki csak teheti, töltse ki az eredeti kérdések alapján általunk elkészített, és szabad szöveges formában megválaszolható kérdőívet, és segítsen szembenézni a Katolikus Egyház működésének, hitéleti tevékenységének valós hibáival és problémáival, mert ez a hibák kiküszöbölésének és a problémák megoldásának az első, és legfontosabb feltétele.

Előállították és vallatóra fogták őket: „Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek?” … „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre? Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4, 7. 19b-20.)

Az elmúlt napokban többektől kaptunk olyan levelet, amelyben kérdőre vontak minket, hogy kik vagyunk, kinek a nevében publikáljuk a vatikáni felmérés kérdőívét és mit akarunk kezdeni a válaszokkal.

Annak ellenére tehát, hogy mindezekre a kérdésekre ott van a válasz a kérdőív bevezetőjében, illetve az azt publikáló posztban, a kérdőívvel kapcsolatban leggyakrabban felmerülő kérdésekre egy külön posztban is reagáltunk, és a Kaleidoscope blog írásai mindenki számára hozzáférhetőek, elolvashatóak, most mégis ismételten szükségesnek tűnik összefoglalni a ránk, és a kitöltött kérdőívek további sorsára vonatkozó kérdésekre adott válaszokat.

A Kaleidoscope blog látogatói közösségére vonatkozóan korábban már leírtuk, hogy ehhez a virtuális térben létrejött közösséghez keresztény hívek (katolikusok és reformátusok), és vélhetően sok útkereső ember tartozik. Ugyanakkor, mivel a blog alapítója katolikus, ezért különös jelentőségű számunkra a Katolikus Egyháznak, a Ferenc pápa által elhatározott, bejelentett és megkezdett megújítása, ezért csatlakoztunk a „Catholic Church Reform” nevű összefogáshoz, amint ezt korábban már szintén jeleztük.

Azt is leírtuk, hogy a Vatikán által az egyes nemzeti püspöki konferenciák részére megküldött kérdőíveket azért tesszük közzé, mert a hivatalos vatikáni megnyilatkozások alapján egyértelművé vált (korábban erről is írtunk már), hogy a Szentatya szándéka szerint a kérdőívre nemcsak a püspökök, hanem a laikus hívek válaszait is várják, és össze kívánják gyűjteni azokat a 2014-es soron kívüli püspöki szinódus előkészítéseként. Tekintettel azonban arra, hogy ezt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia – több más ország püspöki konferenciájának gyakorlatával ellentétben – nem tette közzé országosan, nem hívta fel rá a figyelmet egy egységes, és a lehető legtöbb katolikus hívet elérő formában, ezért a magunk részéről ennek érdekében megtettük, ami tőlünk tellett.

A beérkezett válaszokat – amint erről szintén írtunk már – változatlan formában (de a válaszadók személyes adatai nélkül) meg fogjuk küldeni illetékességből Erdő Péter bíboros úrnak, és közvetlenül a szinódus szervezőinek. Ez utóbbi érdekében a válaszokat továbbítjuk Alberto Bottari de Castello érseknek, Magyarország apostoli nunciusának, a Stanisław Ryłko bíboros úrnak, a Laikusok Pápai Tanácsa elnökének és Lorenzo Baldisseri érseknek, a Püspöki Szinódus főtitkárának. Tisztában vagyunk azzal, hogy a magyar nyelvű válaszok feldolgozása és kiértékelése további feladatot jelent, azonban azt gondoljuk, hogy ezt a feladatot a Szentszék meg fogja tudni oldani, ha a szándék és az elkötelezettség megvan hozzá, márpedig úgy látjuk, hogy az megvan.

„Az LMBT személyek katolikus vallású szüleinek óriási szerepe lehet abban, hogy javuljon a melegek és leszbikusok helyzete, elfogadottsága az egyházon belül” – kezdi írását Francis DeBernardo, a New Ways Ministry blogban, melyben beszámol az ilyen élethelyzetben lévő szülők által létrehozott szervezet, a Fortunate Families (Szerencsés Családok) legutóbbi rendezvényeiről. A szülők gyakran természetes „hídépítők” saját LMBT gyermekeik és a hivatalos katolikus egyházi szervezet között. Ezeknek a szülőknek a gyermekeik iránti természetes és feltétel nélküli szeretete, az elfogadás példaképe lehetne az egész egyház számára.

Korábban jelen blogon is szóltunk már arról, hogy a keresztény melegek is egyfajta hídszerepet tudnak betölteni az LMBT közösség és a keresztény hívek között, ha erre van nyitottság mindkét fél részéről. Be kell azonban vallani, hogy ehhez sok bátorság, és kitartás kell, hiszen időnként mindkét fél részéről előfordul, hogy egyik-másik képviselőjének valamely hivatalos nyilatkozata, félhivatalos, vagy informális, de a széles nyilvánosság előtt is ismertté váló megnyilvánulása akadályozza, vagy legalább is megnehezíti a közeledést és a megértést. Ugyanakkor az LMBT személyek hívő keresztény szülei természetes módon, és mindenkinél hitelesebben tudják betölteni ezt a hídszerepet, ha felvállalják annak kockázatát, hogy lesznek esetleg olyan szélsőséges, elvakult tagjai az egyháznak, akik ezért velük szemben is ítélkezni és gyűlölködni fognak. Ez utóbbiak képesek lennének elvárni, hogy akár a legtermészetesebb, Isten akarata és a természetes emberi értelem szerint is a legszorosabb érzelmi köteléket, a szülő és a gyermeke közötti szeretetkapcsolatot is megszakítva, határolódjanak el az LMBT személyek hívő keresztény szülei saját gyermekeiktől. Ez az a megszállottság, amely ellen Ferenc pápa is felemelte a szavát.

Istennek hála, egyre több olyan szülő van, aki teljesen tisztán és világosan látja, hogy a gyermeke és közte lévő szeretet kapcsolat sokkal fontosabb, és erősebb, mint bármely más emberi kötődés, vagy közösségi elvárás. Ugyancsak nagyon fontos leszögezni, hogy Jézus sosem tanította ennek ellenkezőjét, bár előfordulhat, hogy valaki a Biblia kiragadott szavaival próbálja alátámasztani saját elvakult álláspontját. A szövegkörnyezetéből kiragadva ugyanis sok mindent ki lehet olvasni a Bibliából, de az ilyen érvelések teljesen hamisak. Máté evangéliumában a következők olvashatjuk:
„Halálra adja majd a testvér a testvért, az apa a gyermekét, a gyermekek meg szüleik ellen támadnak és vesztüket okozzák. Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.” (Mt 10, 21-22.) Vagyis Jézus arról beszél, hogy a családi kötődéseknél is fontosabb az ember számára, ha az Ő nevéért, vagyis a Jézusba vetett hitért kell kiállnia valakinek. De csak ez az, ami fontosabb! Egy másik embernek, egy a megszállottságig intoleráns közösségnek, sőt még a hivatalos egyházi vezetőknek az elvárásai sem lehetnek fontosabbak a szülők és a gyermekek közötti szeretetkapcsolatnál. Ha az előbbiek szembekerülnek az utóbbival, akkor biztos, hogy az előbbiek nem Isten akarata szerint valóak. Ezt ismerték fel azok a szülők, akik ezért jogosan és megalapozottan nevezik magukat a „Szerencsés Családok” közösségének.

Jó lenne, ha Magyarországon is megalakulna egy hasonló szervezet, mely nagymértékben előmozdítaná az LMBT személyek társadalmi elfogadását, és a keresztény egyházak számára is értékes segítséget jelenthetne abban az útkeresésben, amely immáron a Katolikus Egyházban is elindult a korábbi posztban bemutatott vatikáni kérdőív nyilvánosságra hozásával.

Az előző posztban hozzáférhetővé tett vatikáni kérdőívvel kapcsolatban több kérdés rendszeresen felmerült a visszajelzésekben, a különböző webes fórumokon, ezért ezek közül néhányat – saját válaszainkkal együtt – közreadunk.

Kinek szól a kérdőív?

A kérdés a legmagasabb szinten is megosztja a Katolikus Egyház híveit, vezetőit, amint erről korábban szóltunk már. Az előző posztban jeleztük, hogy Erdő Péter bíboros egyértelműen úgy nyilatkozott erről, hogy a kérdőív a püspököknek szól, és nem a laikus híveknek. Ugyanakkor korábban azt is jeleztük, hogy vatikáni tisztségviselők, és több ország püspöki konferenciájának vezetői ugyanilyen egyértelműen azt az álláspontot képviselték, hogy a pápa a laikus hívek véleményét is össze szeretné gyűjteni, sőt, azt szeretné, ha aktívan bekapcsolódnának, részt vennék az egyház megújításában, amit elhatározott. Szembe kell tehát nézni azzal a ténnyel, hogy – amint ez minden ilyen esetben lenni szokott – a változtatásoknak vannak ellenzői, akik minden eszközzel megpróbálják akadályozni, gátolni, hogy érdemi változások történjenek a Katolikus Egyházban, és adott esetben ők nyíltan szembeszállnak a pápa akaratával, sőt, magával a pápával – amint erről korábban szintén írtunk már. A változások ellenzői olyanok, akik bár ugyanúgy látják a Katolikus Egyház válságjelenségeit, mint a változásokat sürgetők (első helyen maga a pápa, aki azt mondta, hogy ha nem teszünk valamit, akkor kártyavárként omlik össze az Egyház), de ezt figyelmen kívül hagyják, mivel – valamilyen okból kifolyólag – személyesen ellenérdekeltek a változásokban. Ezek az egyszerű, emberi gyarlóságok azonban nem szabad, hogy eltántorítsák a híveket attól, hogy az egyházfő által tisztán és világosan elhatározott úton továbbhaladva, kérve, és akkor biztosan meg is kapva a Szentlélek megvilágosító kegyelmét, részt vegyenek az Egyház megújításában, saját véleményükkel, tapasztalataikkal, javaslataikkal hozzájáruljanak ennek csodálatos és történelmi jelentőségű feladatnak a megoldásához. Ebből adódóan arra a kérdésre, hogy „Kinek szól ez a kérdőív?”, egyértelműen azt a választ adjuk, hogy a Katolikus Egyház minden tagjának, aki felelősséget érez az Egyházért, tenni képes, és kész annak megújításáért, megerősítéséért.

Miért nem egységes az adatgyűjtés? Miért van több kérdőív? Miért nem alkalmazza mindenki a kötött válaszadási lehetőséget tartalmazó kérdőívet?

A Vatikánból az egyes országok püspöki konferenciája részére megküldött kérdőívet sokan kritizálták amiatt, hogy az a laikus hívek számára nehezen értelmezhető, és a szabad szöveges kitöltés miatt a beérkező válaszok nehezen lesznek kiértékelhetőek, összesíthetőek. A kérdőív előkészítői valóban nem vették figyelembe a tudományos, és társadalmi kutatások, felmérések általánosan elfogadott és alkalmazott metodikai szempontjait. Emiatt többen kezdeményezték, hogy készüljön egy átalakított változat, amelynek egyszerűbb a nyelvezete, és előre meghatározott válaszok közül választhassanak a kérdőívet kitöltők, leegyszerűsítve ezáltal a válaszok összesítését és kiértékelését is. Így készült el a Catholic Organizations for Renewal nevű tömörülésnek (amely az amerikai katolikus megújulásért dolgozó egyházi szervezeteknek, mozgalmaknak az ernyőszervezete) az a kérdőíve, amely elérhető az interneten is, és amely tartalmaz előre megadott válaszlehetőségeket, és szabadon kitölthető szöveges mezőket egyaránt. Érdemes azonban megnézni, hogy milyen lehetőségek közül választhat a kérdőív kitöltője, ha nem akar szöveges választ adni. Az első kérdés (helyesebben inkább kérés) az eredeti vatikáni felmérésben így hangzott: „Kérem, írja le, hogyan értelmezik ma az emberek a Katolikus Egyház tanítását a család értékéről, melyet a Bibliában, a “Gaudium et Spes” és a “Familiaris Consortio” kezdetű pápai enciklikákban, valamint a zsinat utáni egyéb dokumentumokban fogalmaztak meg.” Erre az amerikai kérdőíven a következő válaszlehetőségek jelennek meg:

• Nem értik.
• Gyengén értik.
• Többnyire értik.
• Teljesen értik.

Csakhogy a kérdés nemcsak arra irányult, hogy értik-e az emberek, vagy sem, hanem arra is, hogy amit megértettek belőle, azt hogyan értelmezik, ami legalább olyan fontos, mint az, hogy hány százaléka válaszolja azt a híveknek, hogy tökéletesen, vagy többnyire érti az Egyház vonatkozó tanításait. Ezt viszont csak szövegesen lehet kifejteni.

A következő kérdésnél hasonló hiányérzetünk lehet: „Azok, akik ismerik az Egyház tanítását, teljes egészében elfogadják azt, vagy merülnek fel nehézségek a gyakorlati alkalmazás során?” Válaszlehetőségek az amerikai kérdőíven:

• Az egyházi tanítást nem fogadják el.
• Az egyházi tanítást alig fogadják el.
• Az egyházi tanítást nagyrészt elfogadják.
• Az egyházi tanítást teljesen elfogadják.

A kérdés azonban ebben az esetben is többről szólt, hiszen a gyakorlati alkalmazás során felmerülő nehézségekre is rákérdeztek, ami az amerikai kérdőív kitöltés esetén elsikkad. Ugyanakkor a kérdések egy részénél ők is csak szabad szöveges formában kitölthető válaszadási lehetőséget biztosítottak, vagyis a válaszok összesítése és kiértékelése lényegében ugyanolyan sok feladatot fog jelenteni a kérdőívek feldolgozását végzők számára.

Ennél is nagyobb probléma, ha a kérdések fordításai, és az előre megadott válaszok célzatosan torzítanak. Sajnálatos módon ezt látjuk a Szent Gellért Plébánia honlapján közzétett kérdőív esetében. Vegyünk egy példát! A kérdőív második kérdéssorozatának c pontjában az első kérdés így szól a Vatikán által közzétett eredeti angol kérdőívben: „How is the theory and practice of natural law in the union between man and woman challenged in light of the formation of a family?” A kérdést nem könnyű magyarra fordítani, de lényegében nagyjából ezt jelenti: „Milyen kihívásoknak van kitéve a természettörvény elmélete és gyakorlata a “férfi - nő” házasságban a családalapítás szempontjából?”, amire a szabad szöveges válasz során a válaszadó leírhatja, lát-e egyáltalán ilyen kihívásokat, és ha igen, akkor azokat mennyiben érzi a világi értékrend kártékony következményeinek, vagy esetleg lát-e olyan hibákat az egyházi tanítás gyakorlatában, ami szintén kihívásokat hordoz. A Szent Gellért Plébánia kérdőívén ez így jelenik meg: „Milyen elméleti és gyakorlati indokok alapján kérdőjelezik meg a férfi és a nő kapcsolatán nyugvó családalapítás természetjogi alapjait?”, majd a kötött válaszlehetőségek a következők:

• ateista meggyőződés
• egyházellenesség
• ismerethiány
• torz emberkép
• politikai szándék
• áltolerancia
• egyéb ….

Érzékelhető, hogy már a kérdés feltevése is kizárja, hogy lehet bármi, amin az egyháznak kellene változtatnia, és a válaszok is egyértelműen olyan negatív lehetőségeket tartalmaznak, amilyenekre eddig is a hivatalos katolikus tanítástól eltérő értékrend kritikája során szoktak hivatkozni.

Mindebből adódóan a magunk részéről (hasonlóan pl. az Anglia és Wales Püspöki Konferenciája által kezdeményezett, és szintén a laikus hívek bevonására irányuló felmérés gyakorlatához, ld. itt!) ragaszkodtunk az eredeti kérdőív kérdéseihez és a szabad szöveges válaszlehetőségekhez, melyek összesítése és feldolgozása, ha nehézkesebb is, de alapvetően szándék és elhatározás kérdése.

Mi az értelme és célja a kérdőívnek?

A hazai katolikusok egy része szerint a kérdőív csak arra szolgál, hogy az egyházi vezetés fel tudja mérni, hol mennyire fogadják el a Magisztérium (az egyházi Tanítóhivatal) hivatalos tanításait, annak érdekében, hogy ez alapján gondoskodni lehessen a hivatalos tanítást nem ismerő, vagy ne adj’ Isten, azt bizonyos elemeiben elutasító hívek tudatlanságának, illetve az esetleges "tévtanoknak" és a "bűnös ellenállásnak" a felszámolásáról. Ez az inkvizítori lelkület azonban egyértelműen idegen mindattól a friss és új szemlélettől, ami Ferenc pápa eddigi megnyilatkozásaiból sugárzik. Ferenc pápa egyértelművé tette, hogy meg fogja változtatni az Egyházat. Ez a kérdőív pedig ennek egyik első eszköze. Ebből adódóan a magunk részéről – sok más, az Egyház megújulását szorgalmazó egyházi szervezettel és mozgalommal együtt – úgy gondoljuk, hogy a kérdőívvel az objektív helyzetfelmérés mellett az volt a pápa célja, hogy a hívek (köztük kiemelten a laikusok) részvételét, együttgondolkodását kérje azoknak a döntéseknek az előkészítésében, amelyek meg fogják határozni a változások irányát és mértékét. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kérdőívre adott válaszok úgy fogják meghatározni a püspöki szinódus döntéseit, mint ahogy egy közvélemény-kutatás, vagy egy népszavazás befolyásolhatja a politikai testületek döntéshozatalát. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a Szentlélek a hívek észrevételein, javaslatain és esetleges kritikáin keresztül is tud hatni az Egyházban. A kérdőív összeállításakor is ezért kerülhettek olyan kérdések a kérdőívbe, amelyek a hívek véleményét és javaslatait kérik, pl.:

4f. Pozitívan járulna-e hozzá az érintett személyek problémáinak megoldásához, ha megkönnyítenék a házasság érvénytelenítésének kanonikus gyakorlatát? Ha igen, akkor hogyan történhetne ez meg?

9a. Milyen egyéb kihívásokat, vagy a fenti kérdésekben megfogalmazott témákhoz kapcsolódó kezdeményezéseket tart sürgősen megoldandónak?

Mindezek alapján a kérdőív célja egész biztosan nemcsak egy helyzetfelmérés, hanem a hívek széles körének bevonása az Egyház előtt álló döntések előkészítésébe, a laikusok részvételének előmozdítása, a kétoldalú kommunikációra épülő együttgondolkodás.

Több korábbi posztban foglalkoztunk már azzal (legutóbb 4 napja), hogy a Vatikán egy kérdőívet küldött szét a Katolikus Egyházon belül minden ország püspöki konferenciája részére annak érdekében, hogy a katolikus hívek véleményét és álláspontját gyűjtsék össze. A felmérés eredményeit a családról szóló 2014-es soron kívüli Szinódus előkészítő dokumentumához kívánják felhasználni. Sajnálatos módon a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nem bocsátotta a kérdőívet a magyar katolikus hívek rendelkezésére, szemben pl. Anglia és Wales Katolikus Püspöki Konferenciájának gyakorlatával, akik haladéktalanul hozzáférhetővé, és a laikus hívek által is kitölthetővé tették azt az interneten. Ugyanakkor Ferenc pápa kifejezett és határozott kívánsága volt, hogy ne csak a papság, hanem a világi hívek is kifejthessék véleményüket az általa kezdeményezett felmérés során a fogamzásgátlással, a homoszexualitással, az elváltak áldozásával összefüggő, és más fontos, a családokat érintő katolikus tézisekkel kapcsolatban. Ezért a Kaleidoscope blog látogatói közössége, akik csatlakoztak a Katolikus Egyház reformját támogató nemzetközi összefogáshoz (angolul: Catholic Church Reform Coalition) saját tagjainak önkéntes munkájával lefordította és publikálta az angolul közzétett vatikáni kérdőívet, és vállalta a beérkező válaszok továbbítását a 2014-es soron kívüli szinódus szervezői és előkészítői számára.

Tekintettel arra, hogy a hivatalos magyar nyelvű változat sokáig teljesen hozzáférhetetlen volt, az itt közzétett fordítás nem teljesen egyezik azzal, azonban lényegi, tartalmi eltérés nincs. Ugyanakkor pl. a Szent Gellért Plébánia honlapján hozzáférhetővé tett kérdőívet, a könnyebb feldolgozhatóság érdekében átalakították, melyben a válaszadók csak az előre megadott lehetőségek közül választhatják ki a számukra legmegfelelőbbet, ami sokak szerint indokolt és szükségszerű, mert a szabad szöveges formában kitöltött kérdőívek feldolgozása, nagyszámú válasz esetén szinte lehetetlen. A magunk részéről azonban maradtunk a szöveges válaszokat lehetővé tevő formánál, mert ez az eredeti, a Vatikán által hivatalosan kiküldött változat, és el szerettük volna kerülni még a látszatát is annak, hogy manipulálni akarnánk a válaszokat.

Az általunk készített, és az alábbi linken elérhető Google kérdőívet kitöltők válaszait a szinódus szervezői és előkészítői számára változatlan formában továbbítjuk, mert bízunk abban, hogy a szinódus előkészítői komolyan fogják venni a laikus hívek véleményét. Tesszük ezt annak ellenére, hogy Erdő Péter bíboros sajnálatos módon így válaszolt arra a kérdésre, hogy várják-e a laikusok véleményét: „Bárki bármiről elmondhatja a véleményét. Azt azonban látni kell, hogy bizonyos mennyiségű választ már nem lehet feldolgozni. Lehet, hogy hívők vagy nem hívők, katolikusok vagy nem katolikusok akár pozitív javaslatokat, akár csak szitokszavakat kívánnak közölni, és közvetlenül elküldik őket a szinódus titkárságának, de azt senki nem vállalta, hogy ezeket fel is dolgozza. A szolgálati úton beérkező válaszokra épül majd a későbbi dokumentum.” Reméljük, hogy a soron kívüli szinódus előkészítői között vannak ennél nyitottabb, konstruktívabb hozzáállású egyházi vezetők is. 

Ha bárminemű kérdése, problémája van a kérdőívvel kapcsolatban, kérjük, írjon a relation@vipmail.hu címre.

KLIKK a kérdőívhez

Ha szeretné megtekinteni az összes kérdést, mielőtt kitöltené ezt a kérdőívet, azt teljes terjedelmében elolvashatja az alábbiakban:

.

Mielőtt elkezdi kitölteni...

kérjük, írjon magáról, hogy képünk legyen arról, mennyire széleskörű ez a konzultáció.

Lakhelye:...........................................................................................................................

Plébániája:......................................................................................................................

Családi állapota:..............................................................................................................

Kora:   18 év alatt    18-25     26-35    36-45    46-55     56-65     66-75     76-85     85 felett

Milyen minőségében tölti ki ezt a kérdőívet? Kérjük, karikázzon be minden választ, amely megfelelő Önre vonatkozóan:

Pap     Laikus hívő      Szülő        Diakónus       Hivatásos hitoktató       Tanár       Szeminarista

Főállású világi munkatárs az Egyházban     Kórházi lelkész     Börtön lelkész      Tábori lelkész   

Laikus társaság, vagy mozgalom tagja*             Egyéb*

*Kérjük, adjon meg további részleteket:.........................................................................................

Ha meg akarja adni a nevét, és az e-mail elérhetőségét, akkor kérjük ezt a kérdőív kitöltése után, a kérdőív végén tegye meg. Ne érezze úgy, hogy ezt meg kell tennie, de ha megadja, akkor lehetővé teszi számunkra, hogy felvegyük Önnel kapcsolatot, ha valamely választ pontosítani szeretnénk.

Kérjük, olyan terjedelmemben válaszoljon a kérdésekre, amilyenben szükségesnek tartja.

Kérjük, hogy amennyiben nem a Kaleidoscope blogon keresztül elérhető Google kérdőívet tölti ki, akkor küldje vissza a kitöltött formanyomtatványt a relation@vipmail.hu e-mail címre, lehetőleg 2013. november 30-ig.

1. A Szentírás és a Magisztérium (az Egyházi Tanítóhivatal) családról szóló tanításainak terjesztése

1a. Kérem, írja le, hogyan értelmezik ma az emberek a Katolikus Egyház tanítását a család értékéről, melyet a Bibliában, a “Gaudium et Spes” és a “Familiaris Consortio” kezdetű pápai enciklikákban, valamint a zsinat utáni egyéb dokumentumokban fogalmaztak meg. Mennyire meghatározó az Egyháznak a családok életére vonatkozó tanítása a mai emberek számára?

1b. Azok, akik ismerik az Egyház tanítását, teljes egészében elfogadják azt, vagy merülnek fel nehézségek a gyakorlati alkalmazás során? Ha igen, mik ezek a nehézségek?

1c. Milyen széles körben terjedt el az Egyház tanítása a lelkipásztori programokban nemzeti, egyházmegyei és egyházközségi szinteken? Milyen katekéziseket tartottak a családról?

1d. Az Egyházon kívül milyen mértékben – és különösen, milyen szempontból – ismerik, fogadják el, utasítják el, és/vagy kritizálják ezt a tanítást? Mely kulturális tényezők gátolják az Egyház családról szóló tanításának teljes elfogadását?

2. Házasság a természettörvény fényében

2a. Milyen helyet foglal el a természettörvény gondolata a társadalom kultúrájában, az intézményekben, az oktatásban, a tudományos körökben és az emberek szélesebb köreiben? Milyen antropológiai elméletek alapozzák meg a család természetes alapjairól szóló vitát?

2b. Elfogadott-e általában is a természettörvény gondolata a férfi és a nő közötti házassággal kapcsolatban, olyan mértékben, mint a keresztények között?

2c. Milyen kihívásoknak van kitéve a természettörvény elmélete és gyakorlata a “férfi - nő” házasságban a családalapítás szempontjából? Mennyire támogatják és erősítik ezt a polgári és az egyházi intézmények?

2d. Írja le, hogy a nem gyakorló katolikusok, vagy a deklaráltan nem hívők által kért házasságkötési szertartásokat hogyan kezelik lelkipásztori szempontból.

3. A család evangelizációs lelkigondozása

3a. Milyen tapasztalatok merültek fel az utóbbi évtizedekben a házasságra való felkészítéssel kapcsolatban? Milyen erőfeszítéseket tesznek a párok és családok evangelizációjának elősegítésére? Hogyan lehet előmozdítani “a család, mint egyházi közösség” gondolatának tudatosítását?

3b. Mennyire sikerült a családon belüli imádságnak azt a gyakorlatát kialakítani, amely ellent tud állni az élet komplexitásából és korunk kultúrájából adódó kihívásoknak?

3c. Mennyire képesek a keresztény családok, a jelenlegi generációs feszültségek mellett, betölteni a hivatásukat a hit átadásában?

3d. Hogyan tudnak a helyi egyházi közösségek és a családi lelki mozgalmak olyan gyakorlatokat kialakítani, amelyekkel jó példát mutatnak?

3e. A házaspárok és a családok milyen konkrét formában tudnak hozzájárulni a teljes értékű keresztény házasság és család hiteles terjesztéséhez?

3f. Az Egyház milyen lelkipásztori gondoskodásban részesíti a formálódó és a válságba került párkapcsolatokat?

4. A nehéz helyzetbe került házasságok lelkipásztori gondozása

4a. Az un. “próbaházasság” mennyire van jelen az Ön helyi egyházközségében? Meg tudná becsülni, hogy milyen arányban fordul elő?

4b. Vannak Önöknél olyan együttélési formák, amelyeket sem az állam, sem az egyház nem ismer el? Van ezekre vonatkozóan megbízható statisztikájuk?

4c. Az Ön helyi egyházközségében lelkipásztori szempontból megjelennek-e különélő, vagy elvált és újraházasodott párok? Meg tudná becsülni a százalékos arányukat? Hogyan birkóznak meg ezekkel a helyzetekkel a megfelelő lelkipásztori programokban?

4d. Azok a megkereszteltek, akik ilyen szabálytalan élethelyzetekben vannak, hogyan élik meg ezt? Tudatában vannak ennek jelentőségével? Vagy egyszerűen csak közömbösek? Esetleg mellőzöttnek érzik magukat, vagy szenvednek attól, hogy nem járulhatnak a szentségekhez?

4e. Milyen kérdéseket vetnek fel az elváltak és újraházasodottak az Egyháznak a szentáldozással és a bűnbánat szentségével kapcsolatban? Az ilyen helyzetbe került emberek közül hányan kérik ezeket a szentségeket?

4f. Pozitívan járulna-e hozzá az érintett személyek problémáinak megoldásához, ha megkönnyítenék a házasság érvénytelenítésének kanonikus gyakorlatát? Ha igen, akkor hogyan történhetne ez meg?

4g. Van olyan szolgálat, amelyik foglalkozik ezekkel az esetekkel? Írja le ezt a lelkipásztori szolgálatot! Léteznek ilyen programok nemzeti és egyházmegyei szinten? Hogyan hirdetik Isten irgalmát a különélő pároknak, valamint azoknak, akik a válás után újraházasodtak, és az Egyház hogyan ülteti át a gyakorlatba az ő támogatásukat hitük megélésében?

5. Azonos neműek párkapcsolatára vonatkozó kérdések

5a. Van az Ön országában olyan törvény, amely elismeri az azonos nemű párok kapcsolatát, és azt a házassággal valamilyen szempontból egyenlőnek tekinti?

5b. Milyen a viszonya a helyi Egyháznak és az egyházközségeknek az állammal, amely elismeri ezeket a kapcsolatokat, és hogyan viszonyulnak az ilyen kapcsolatban élő személyekhez?

5c. Milyen lelkipásztori figyelmet tudnak biztosítani azoknak, akik úgy döntöttek, hogy ilyen kapcsolatban élnek?

5d. Mit lehet lelkipásztori szempontból tenni a hit átadása érdekében azoknak az esetében, akiknél azonos nemű párok fogadnak örökbe gyermekeket?

6. Gyermeknevelés a nem hagyományos házasságokban

6a. Mi a becsült aránya az ilyen helyzetben lévő gyermekeknek és serdülőkorú fiataloknak azokhoz képest, akik hagyományos családokban születnek és nevelkednek?

6b. Az ilyen helyzetben lévő szülők milyen formában közelednek az Egyházhoz? Mit kérnek az Egyháztól? Csak a szentségeket kérik, vagy katekézist és a vallás általános tanítását is?

6c. Az egyes egyházközségek hogyan viszonyulnak ahhoz, ha az ilyen gyermekek szülei igénylik, hogy a gyermekeik keresztény nevelésben részesüljenek?

6d. Mi a gyakorlat ezekben az esetekben a szentségekre való felkészítés, a szentségek kiszolgáltatása és az egyéb, a szentségekkel összefüggő dolgok terén?

7. A házastársak nyitottsága az élet elfogadására

7a. Milyen ismeretekkel rendelkeznek napjainkban a keresztények a “Humanae vitae” kezdetű pápai enciklikának, a szülői felelősségre vonatkozó tanításaival kapcsolatban? Tudatában vannak annak, hogy milyen a morális megítélése a családtervezés különböző módszereinek? Tudnak ezzel kapcsolatban felvilágosítást nyújtani részükre lelkipásztori eszközökkel?

7b. Elfogadott ez a morális tanítás? Mely vonatkozások vetnek fel leginkább nehézségeket a tanítást elfogadó párok nagy többségénél?

7c. Az egyes egyházközösségekben melyik természetes módszert javasolják a házaspároknak annak érdekében, hogy így is segítsék a “Humanae vitae” tanításának gyakorlati megvalósítását?

7d. Milyen tapasztalati vannak ezzel a témával kapcsolatban a szentgyónás és a szentáldozás gyakorlatában?

7e. Milyen különbségek vannak ebben a témában az egyházi és a polgári oktatás között?

7f. Hogyan lehetne a gyermekvállaláshoz való nyitottabb hozzáállást előmozdítani? Hogyan lehetne a születésszám növelését elősegíteni?

8. A család és az egyén kapcsolata

8a. Jézus Krisztus felfedte az ember misztériumát és hivatását. Hogyan lehet ennek megélésében a családnak különleges jelentőséget biztosítani?

8b. Milyen kritikus családi helyzetek akadályozhatják meg egy személy Krisztussal való találkozását?

8c. Az emberek által megtapasztalt nagyszámú bizalmi válság milyen mértékben érinti a családok életét?

9. Egyéb kihívások és javaslatok

9a. Milyen egyéb kihívásokat, vagy a fenti kérdésekben megfogalmazott témákhoz kapcsolódó kezdeményezéseket tart sürgősen megoldandónak?

9b. Ha van egyéb észrevétele ezzel a konzultációval kapcsolatban, akkor kérjük, azt itt tegye meg.

Név:………………………………………… Email:……………………………………

A jelen posztban egy olyan "segédletet" teszünk közkinccsé, amelyet a meleg párkapcsolatok ellen érvelő embereknek lehet a figyelmébe ajánlani. Ez az összefoglaló tartalmazza azoknak a tipikus érveknek a logikai hibáit, amelyeket a bevallottan, vagy talán önmaguk előtt is tagadva, de valamiért mégis homofób indulatoktól fűtött emberek szoktak felhozni, az azonos neműek párkapcsolatai ellen.

Jó lenne, ha minél szélesebb körben hozzáférhetővé válna ez az anyag, mely szabadon terjeszthető, másolható. A képre kattintva letölthető png formátumban, alábbi linken keresztül elérhető „pdf” formátumban is, ezáltal könnyen nyomtatható, sokszorosítható. Kinyomatatva nagyszerű ajándék lehet bárkinek, aki a logikus érvelés képességének hiányával küszködik, vagy plakátként kiváló kiegészítője lehet egy üres falnak. Szeretnénk kérni és bíztatni blogunk olvasóit, hogy ennek a virtuális szórólapnak a terjesztésével járuljanak hozzá ahhoz, hogy a homofób emberek legalább a logika alapvető szabályait sértő érvelésektől tartózkodjanak.

Letöltés pdf formátumban.

Amint korábbi posztjainkban több alkalommal, legutóbb négy napja is szóltunk már róla, a Vatikán egy felmérést végez a katolikus hívek körében, mellyel kapcsolatban ellentmondásos információk láttak napvilágot. A The Independent online kiadásában azonban a Vicent Nichols, Westminster katolikus érsekének rádióinterjújára hivatkozva azt írják, hogy „Ferenc pápa sürgeti a Katolikus Egyház tagjait, hogy töltsék ki a kérdőívet, amely a fogamzásgátlással, a homoszexualitással és az elváltak áldozásával összefüggő katolikus tézisekkel kapcsolatban szeretné felmérni, hogy mennyire okoz az egyházi tanítás nehézségeket a modern világban”. Az angol katolikusok a vatikáni kezdeményezést kezdettől fogva úgy értelmezték, hogy a világi (laikus) híveknek a véleményére is kíváncsi a Szentszék, és nemcsak a papokéra, püspökökére. Ez sokakban megütközést és zavart keltett, ahogy a korábban már hivatkozott posztban is írtuk, azonban Nichols érsek tegnapi rádióinterjúja ismét egyértelművé tette, hogy a Vatikán az egyház minden tagjának véleményét szeretné megismerni ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. Az Angol és Walesi Katolikus Püspöki Konferencia hivatalos honlapjának címoldalról (ld. fent!) mindenki számára könnyen ki-, illetve letölthetővé tették a kérdőívet. Ugyanakkor Nichols érsek a BBC-nek adott interjúban felhívta a figyelmet arra, hogy a válaszokat 2013. november 30-ig várják, vagyis nem január végéig, ahogy az korábban a vatikáni sajtótájékoztatón elhangzott. Ez érthető is, hiszen a január végéig az egyes nemzeti püspöki konferenciáktól már az összesített adatokat is meg szeretnék kapni, ami egy ilyen – meglehetősen amatőr szerkesztésű, ugyanakkor nagy terjedelmű és szöveges válaszokat kérő, és Angliában várhatóan igen nagy számban visszaérkező – kérdőív esetében még sok munkát igényel.

Sajnálatos módon a Magyar Püspöki Konferencia honlapján (ld. lent!) még nyoma sincs a vatikáni felmérésnek, ezért félő, hogy a katolikus hívek véleményét a hazai egyházi vezetés nem kívánja továbbítani a Vatikánba.

Annak ellenére, hogy ezt a hiányosságot pótolni nem tudjuk, de a jelen blogon a kérdőívet rövidesen hozzáférhetővé és kitölthetővé tesszük magyar nyelven is, a beérkezett válaszokat pedig továbbítani fogjuk a 2014-es püspöki szinódus szervezőihez.

Amint a Ferenc pápának szóló második nyílt levélről írt posztban is jeleztük, ismételten foglalkoznunk kell azzal a felméréssel (részletesen ld. korábbi írásunkat!), amit a Vatikán kezdeményezett annak érdekében, hogy tájékozódjon a katolikus híveknek a családokkal és a házassággal összefüggő álláspontjáról, valamint az egyes plébániákon kialakult gyakorlatokról.

A New ways ministry blog legfrissebb posztjában összefoglalták azokat a média információkat, amelyekből látható, hogy még mindig sok az ellentmondásos hír és vélemény a laikusok, a papság és a püspökök körében, sőt, úgy tűnik, hogy még a Vatikánon belül is azzal kapcsolatban, hogy a 2014-es rendkívüli szinódus szervezői pontosan mit is várnak a püspököktől és a laikus hívektől. Minderről még a vatikáni illetékesek is egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesznek.

Lorenzo Baldisseri, a szinódus főtitkára úgy nyilatkozott, hogy a papoktól a plébániáikhoz tartozó hívek véleményének és tapasztalatainak összegyűjtését és a szinódus szervezői felé történő kanalizálását várják. Ugyanakkor egyértelműen azt is mondta, hogy szívesen fogadják a laikus hívek közvetlen jelzéseit is a szinódus előkészítői felé.

Ugyanakkor pl. Bruno Forte érsek a téma pasztorális vetületét hangsúlyozta. Szerinte a Szentatya azt szeretné látni, hogy a család értékei milyen kihívásokkal néznek szembe a mai világban. Ebből adódóan szerinte „mindez nem a doktrínális kérdések megvitatásáról, hanem arról szól, hogy hogyan lehet hatékonyabban terjeszteni a családról szóló evangéliumi üzeneteket a mai világban”, ami lényegében azt jelenti, hogy hogyan lehetne jobban érvényt szerezni a konzervatív katolikus egyházi álláspontnak.

Ez a fajta kettősség, és ellentmondás a témával foglalkozó, viszonylag kisszámú hazai nyilvános megnyilatkozásokban is tetten érhető, erős konzervatív túlsúllyal a hazai katolikusok részéről.

Mindez egyre inkább azt a véleményt erősíti, hogy a reformok támogatói, a katolikus egyház megújulását szorgalmazó hívek jobban teszik, ha közvetlenül juttatják el Baldisseri érseknek a véleményüket, javaslataikat annak érdekében, hogy azok el ne sikkadjanak a konzervatívoknak az egyházon belüli változásokat minden eszközzel megakadályozni akaró gáncsoskodásai miatt. Mindehhez a jelen blogon a továbbiakban is minden tőlünk telhető támogatást meg fogunk adni, a témára rövidesen ismét visszatérünk.

Az elmúlt hetekben az amerikai közvéleményt egyre jobban foglalkoztatja az LMBT személyek elleni negatív munkahelyi diszkriminációt tiltó törvény, angol rövidítése alapján „ENDA” ügye. A héten az amerikai szenátus 64-32 arányban támogatta a törvénytervezetet, amint ez a „New ways ministry” blog ezzel a témával foglalkozó legfrissebb posztjában is olvasható, melynek címe: „A püspökök a vallásszabadság védelmére hivatkoznak az ENDA megbuktatására”. Mint írják, a törvénytervezet most a képviselőház elő kerül, ahol azonban nem várható ilyen egyértelmű támogatottság. A témával a hazai sajtó nem nagyon foglalkozott, ezért külön elismerést érdemel az „Alsóörsi Hírhatár” online cikke, melyben – mint írják – egyedüliként a hazai médiában, hozzáférhetővé teszik „magyarra fordítva Barack Obama kabinetének hírleveleit, a White Hall híreit. A legújabb hírlevél a homoszexuálisokról, a biszexuálisokról és a transzneműekről szól”. A cikkben idézik Valerie Jarrett-et a Fehér Ház (The White Hall) vezető tanácsadóját (bár a forrás megbízhatóságát kissé megkérdőjelezi, hogy a portál főszerkesztője Molnár F. Árpád, finoman szólva is „vitatott megítélésű magyar médiaszemélyiség”, de mivel a jelen összefoglaló tartalma egybeesik a külföldi hírforrásokból származó információkkal, ezért egy részt idézünk a cikkből):

 „Ezen a héten az Egyesült Államok Szenátusa szavazással jóvá hagyott egy törvénytervezetet: Az Alkalmazottak Diszkriminációja Elleni Törvényt (Employment Non-Discrimination Act, röviden ENDA - a szerk.). Ennek a jogszabálynak nagyon világos célja annak biztosítása, hogy a senkit se lehessen kirúgni azért, mert az, aki, vagy hogy kit szeret.

Jelenleg csak 17 állam tiltja az LGBT-dolgozók diszkriminációját a foglalkoztatásban (az LGBT jelentése: Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok és Transzneműek, ahol a "G" a "Gay" rövidítése - a szerk.). A naponta dolgozni járó amerikaiak milliói tartanak attól, hogy elveszíthetik a munkájukat azért, mert ilyenek.”

Az amerikai püspökök véleményét magyar nyelven is közzétette a Vatikáni Rádió hírportálja. Több szempontból is elgondolkodtató a tudósítás, amely részletesen ismerteti az amerikai püspökök álláspontját:
„A Kongresszus szenátoraihoz címzett levelükben a püspöki konferencia tagjai kiemelik, hogy a törvény nem képvisel „hiteles előrelépést” a munkahelyi diszkrimináció kérdésében, éppen ellenkezőleg, újabb problémákat teremt. A püspökök szerint a törvényjavaslat nem nyújt világos különbségtételt a szexuális irányultság és a szexuális viselkedés között, amely kifejezések a katolikus egyház számára eltérő jelentéssel bírnak.

A törvényjavaslat továbbá elutasítja, hogy a nem[i] különbözőségeknek biológiai alapja van, ezáltal felvállalja az ellentmondásos gender-elméletet és egyenlőséget tesz a szexuális irányultság és a faji különbségek között.

Ezentúl arra buzdít, hogy újrafogalmazzák a hagyományos, egy férfi és egy nő közötti egységet jelentő házasság meghatározását. Mi több, a törvény sérti a vallásszabadságot, mert diszkriminatívnak bélyegzi az erkölcsi és vallási meggyőződés alapján meghatározott bizonyos szexuális viselkedések elutasítását.

Az amerikai püspökök készek az együttműködésre a jó szándékú emberekkel annak érdekében, hogy véget vessenek az igazságtalan diszkrimináció minden formájának. Emlékeztetnek, hogy az egyház mindig küzdött a férfi és a női dolgozók közötti egyenlőségért és méltóságukért.”

Amint azonban a The Washington Post cikkéből kiderül, a katolikus hívek többsége, 76%-a nem ért egyet az amerikai püspökök álláspontjával. „New ways ministry” blog egy korábbi posztjából arról is lehetett olvasni, hogy az „Equally Blessed” („Egyformán Áldott”) nevű összefogás levélben is tájékoztatta erről a szenátus tagjait.

A kérdést különösen izgalmassá teszi, hogy pont most, a jövő héten (november 11-14.) választ új elnököt és alelnököt is az USA Püspökkari Konferenciája (USCCB), és a tíz (!) jelölt között többen vannak olyanok, akik egészen más irányvonalat képviselnek, mint a jelenlegi vezetés, amint erről korábban szintén beszámolt New ways ministry” blog. Márpedig kétségtelen, hogy a hivatalos amerikai katolikus irányvonal esetleges változásának jelentősége nem lenne elhanyagolható a Katolikus Egyház egésze szempontjából sem.

Mindezek alapján ismét nagyon izgalmas hétnek nézünk elébe.

A Ferenc pápának írott első, és a most aláírásra előkészített második nyílt levél egyaránt nagyon határozottan kéri a pápa segítségét a Katolikus Egyház megtisztítására a gyermekekkel szemben elkövetett visszaélések morális terheitől. Tekintettel arra, hogy itthon ilyen jellegű botrány nem robbant ki eddig (és reméljük nem is fog ezután sem), a hazai katolikus hívekben könnyen kialakulhat az a téves elképzelés, hogy itt valójában csak egy ellenséges külső erők által forszírozott álproblémáról van szó, és mindazok, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, a Katolikus Egyház elleni támadások kiszolgálóivá, eszközeivé válnak. Ezért különösen fontos, hogy ebben a nagyon kritikus kérdésben tisztán és világosan lássanak a hazai katolikusok és általában minden keresztény ember.

Azt a tényt, hogy történtek egyházi személyek által, gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaélések, az egyház nem vitatja, a bizonyítékok alapján elfogadta a világi hatóságok erre vonatkozó döntéseit, és többször, több fórumon, egészen a pápa szintjéig, bocsánatot kért az elkövetett bűncselekményekért. Ezek után jogos és természetes elvárás, hogy a világi hatóságok eljárásainak lezárása után, illetve adott esetben, azokkal párhuzamosan, az egyháznak belső vizsgálatokat kell lefolytatnia annak feltárása érdekében, hogy a világi jog szempontjából felmerülő felelősségeken kívül, azokon túlmenően, kit, és milyen felelősség terhel az egyházon belül azért, hogy mindezek a bűncselekmények előfordulhattak, ismétlődhettek, hosszú ideig leplezték és elhallgatták őket azok, akik már a világi hatóságok előtt tudomást szereztek róluk. Az egyházi belső vizsgálatok eredményei alapján le kell vonni a személyi konzekvenciákat azokkal az ügyekkel kapcsolatban, amelyek a világi jog alapján nem minősíthetőek, de az egyháznak okozott súlyos károk miatt, az egyház tagjai nem tekinthetnek el a belső felelősségre vonástól.

A visszaélési ügyek egyházon belüli kivizsgálása, ezek eredményeinek és következményeinek az elvárható szinten történő nyilvánosságra hozása, illetve ezek alapján az egyház illetékes vezetői (végső soron a pápa) által meghozható személyi döntések nem történtek meg több esetben, ahol a világi hatóságok a bűncselekményeket egyértelműen igazolták, azokat tagadni és továbbiakban leplezni már senki nem próbálja. Ilyen például John C. Nienstedt, a minneapolisi Szent Pál katedrális érsekének esete. Több, mint egy évtizede robbant ki az érsekhez tartozó egyházmegyében elkövetett szexuális visszaélések miatti botrány, melyekkel kapcsolatban azonban mind a mai napig nem kaptak korrekt és világos tájékoztatást az ottani hívek az egyházi vezetéstől, és ezért okkal-joggal félnek attól, hogy talán még mindig van olyan lelkész az érsek által felügyelt egyházmegyében, aki az egyházi vezetés tudtával folytatja a gyermekek megrontását, vagy más szexuális visszaélést. A helyzet tarthatatlanságát mi sem jelzi jobban, mint az a tény, hogy már az egyházmegye lelkészei is a nyilvánosság előtt követelik az érsektől, hogy tisztázza saját szerepét és felelősségét a történtekben. Végső elkeseredésükben e hét szombatra a katedrális előtt tartandó demonstrációt szerveznek, amelyen követelni fogják az érsek lemondását.

A pápa szavaira reagálnak legújabb posztjuk címével (mint emlékezetes, Ferenc pápa így fogalmazott korábban: „Világosan látom, hogy az a dolog, amire ma az egyháznak leginkább szüksége van, az az a képesség, hogy gyógyítsa a sebeket, felmelegítse a hívők szívét, hogy közel legyen az emberekhez.”), ami így szól: „A seb nem tud gyógyulni, amíg a kést nem húzzák ki”. Mint írják, immáron John C. Nienstedt személye a megosztottság okozója. A hívek most a Washingtonban székelő pápai nunciushoz fordulnak.

Mindezek alapján érthető, hogy sokan lehetnek olyanok, akik számára a bizalom helyreállítása valóban ott kezdődik, hogy az egyház legyen nyitott a személyi konzekvenciák levonására is minden szinten, ezzel bizonyítsa be, hogy komolyan gondolja a radikális változást, és megújulást.

A Katolikus Egyház reformjának előmozdítására létrejött, és a korábbiakban már többször hivatkozott világméretű összefogás, angolul „Catholic Church Reform Coalition” (CCRC) szervezői által előkészített, és az elmúlt napokban tervezet formájában publikált, Ferenc pápának és a tanácsadó testületébe kiválasztott nyolc bíborosnak szóló második levél tervezetét, a beérkezett észrevételek figyelembe vételével véglegesítették. A levelet, melyet alábbiakban magyar nyelven közzéteszünk a tanácsadó testület soron következő, december 3-i ülése előtt szeretnének megküldeni, amint az a tervezetet bemutató korábbi posztunkban ismertetett ütemtervben látható.

Magunk részéről – tekintettel arra is, hogy blogunk látogatói közösségétől konkrét módosítási javaslat nem fogalmazódott meg – csak annyit jeleztünk, hogy szükségesnek tartanánk nyomatékosabban kifejezésre juttatni a pápa reformtörekvései melletti kiállásunkat, mivel az ellentábor (ahogy arról korábban már szintén beszámoltunk) egyre hangosabb és alpáribb stílusban támadja emiatt az egyházfőt. Ez meg is történt, a levél előkészítői hangsúlyosabbá tették a pápa reformszándékai melletti kiállást.

A szervezők reagáltak arra a felvetésünkre is, hogy a levéltervezet közzététele óta került nyilvánosságra az a vatikáni kezdeményezés, mely az egyházon belül fel szeretné mérni a családdal és számos, az egyházon belül komoly vitákkal övezett morálteológiai kérdéssel kapcsolatban a hívek véleményét, álláspontját, a kialakult gyakorlatokat és feszültségeket (ld. az öt nappal ezelőtti posztban). Ezzel, és a blogunk rendszeres látogatói által közös munkában lefordított kérdőívvel a későbbiekben egy másik posztban még részletesen fogunk foglalkozni.

Visszatérve a pápának szóló levélre, annak véglegesített változata megtalálható, és egyénileg aláírható a CCR oldalon, hasonlóan az első nyílt levélhez. (Megjegyzendő, mindeddig úgy tűnik, hiába jeleztük a szervezőknek, hogy meglehetősen lehangoló dolog az aláírás rovatban, az aláíró hazájának kiválasztásánál az „egyéb” opciót választani, mert bár a 4,2 millió lakosú Horvátország, vagy a félmillió lakosú Suriname külön nevesítve van, Magyarország sajnos nincs. Felkerültünk a listára.) Alábbiakban közzétesszük a levél magyar fordítását:

Tisztelt Ferenc Pápa!

Isten népének nagyon sok tagja érdekében fordulunk Önhöz. Ön továbbra is nagy reményeket ébreszt bennünk, és különösen üdvözlendőnek tartjuk a „tisztánlátás bölcsessége” iránti elkötelezettségét, amellyel az Egyház jövőjét meghatározó irányokat kijelöli.

Korábbi, szeptember 20-án kelt levelünkben (ld. mellékelten) összegyűjtöttük azokat a súlyos aggályokat, amelyek felmerültek bennünk, mint Isten egyetemes népének tagjaiban. Azt gondoljuk, egyetért velünk abban, hogy ezek azok a kihívások, amikkel az Egyháznak szembe kell néznie. Támogatni akarjuk Önt a megújult Egyház modelljének kialakításában és bevezetésében, összhangban a korai hagyományokkal, és a II. Vatikáni Zsinat szellemiségével, az Isten népének tagjaival megosztott felelősség jegyében.

Az Egyházon belül erős mozgásokat látunk azoknak a keresztényeknek a részéről, akik törekednek arra, hogy Jézus tanítása és példája szerint formálják saját életüket, a Szentlélek segítségével haladva azon az úton, amely Isten országába vezet, ahol igazság, szeretet és béke honol. Az Egyháznak, mint Isten eljövendő országa élő és hiteles képviselőjének, saját működésében kell megtestesítenie a számon kérhetőséget, az átláthatóságot, az egymás iránti felelősséget és a befogadást, életének és küldetésének minden szintjén – példát mutatva ezzel a világnak.

Egyetértünk Önnel, hogy a püspököknek „közre kell működniük abban, ahogy az Isten munkálkodik az Ő népének tagjai között”.  Sokunknak azonban nehézséget okoz, hogy kapcsolatba kerüljünk a püspökeinkkel, melynek úgy tűnik, hogy részben a klerikalizmus az oka, részben az Egyház defenzív viselkedése, amellyel meg akarják védeni a gyermekek gyalázatos megrontási eseteinek elkövetőit. Nagyon sokat jelentene számunkra az Ön segítsége a püspökökkel folytatandó párbeszédhez vezető út kiépítésében, adott esetben kifejezett utasítás formájában, hogy hívjanak össze egyházmegyei zsinatot és lelkipásztori tanácsokat, a laikusok és a papok, püspökök közötti nyílt párbeszéd fórumaiként, megválasztott tagokkal, publikus napirenddel és nyílt összejövetelekkel.

Az Egyházunk csak akkor szolgálja a hívek javát, ha szívből teljesíti Krisztus küldetését, és minket az a meggyőződés ösztönöz cselekvésre, hogy a keresztségünkből fakadó megtisztulás által, a lelkiismeretünk és a kánonjog alapján kötelességünk kifejezni aggodalmunkat. Meggyőződésünk, hogy Isten népe, Krisztus Egyházának tagjai, dialógust folytatva egymással, végre fogják hajtani, az Ön által mondottak szerint, a szükséges változásokat az Egyházban: terjeszteni fogják Isten országának, az igazságnak és a szeretetnek az örömhírét, meggyógyítva minden sebet.

Biztosítjuk Önt a legteljesebb támogatásunkról, az előre vezető út megtalálásában. Örömmel várjuk válaszát, és bízunk abban, hogy levelünk egy lépés azon az úton, amely a gyümölcsöző dialógus felé vezet.

Tisztelettel, Krisztusban:

a katolikusok világméretű összefogása

[az aláírók és a támogatók listája csatolásra kerül]

CC: Cardinal Giuseppe Bertello, President of the Vatican City state administration
Cardinal Francisco Javier Errázuriz Ossa, Archbishop Emeritus of Santiago, Chile
Cardinal Oswald Gracias, Archbishop of Mumbai, India
Cardinal Reinhard Marx, Archbishop of Munich and Freising, Germany
Cardinal Laurent Monsengwo Pasinya, Archbishop of Kinshasa, Congo
Cardinal Sean Patrick O'Malley, Archbishop of Boston, USA
Cardinal George Pell, Archbishop of Sydney, Australia
Cardinal Oscar Andrés Rodríguez Maradiaga, Archbishop of Tegucigalpa, Honduras
 

Tekintettel arra, hogy a nyílt levél előkészítői nem tüntetnek fel automatikusan aláíróként egyetlen olyan szervezetet, vagy közösséget sem, aki az előző nyílt levelet aláírta, vagy azóta kapcsolódott be a CCRC munkájába, (amint azt Blogunk virtuális közössége tette), külön jelezni kell, ha közösségként is támogatjuk a nyílt levelet, ezért ebben a kérdésben várjuk olvasóink, látogatóink visszajelzéseit.

Egy transzvesztita férfi holttestére találtak egy tóban Jászapáti mellett – számolt be a szoljon.hu tudósítására hivatkozva a hvg.hu. A szolnoki hírportál november 3-án publikálta az alábbi beszámolót:

„November elsején pénteken az egyik kollegámnak telefonált az anyósa, hogy megtalálták a testvéremet a Panna-tóban. A helyszínre siettem, borzalmas volt átélni az eseményeket. Béla férfi testbe született, de nőként élt, elfogadtuk másságát. Csak találgatni tudunk, hogy mi történhetett. A torkán, arcán ütésnyomok voltak, a testét sérülések borították. Ebből következtetünk arra, hogy az öcsémet valószínűleg megölték és utána a tóba dobták. Jelenleg folyamatban van a nyomozás az ügyben, keddre várjuk a boncolás eredményét – mondta Oláh László, a tóban megtalált férfi testvére.”

A tudósítás alapján erősen felmerül a gyanú, hogy ismét gyűlölet-bűncselekmény áldozata lett egy ember Magyarországon. Mint emlékezetes idén áprilisban egy homoszexuális férfit ölt meg Debrecenben egy deklaráltan homofób indíttatású gyilkos, amiről több alkalommal is beszámoltunk. Ha kiderül, hogy a transzszexuális áldozat valóban gyűlölet-bűncselekmény áldozata lett, akkor ez már egészen tragikus tendenciát jelez a hazai közállapotokat illetően.

Alig egy hónapja tartottak politikai vitanapot az Európai Parlamentben (EP) az oroszországi homofóbia miatt (ld. a korábbi beszámolót is!), melynek során többen is arra hívták fel a figyelmet, hogy az orosz kormányt is súlyos felelősség terheli az utóbbi időben Oroszországban is elszaporodó homofób indíttatású erőszakos bűncselekmények miatt. Igaz ugyan, hogy az EP vita aktualitását az a nyáron elfogadott új jogszabály adta, amely alapján bárkit börtönbe lehet zárni, aki nyíltan felvállalja másságát, és ezzel úgymond „tiltott propaganda tevékenységet” végez, de a felszólalók többször is hangsúlyozták, hogy nemcsak az alapvető emberi jogokat sértő jogalkotás, hanem a homofób jelenségek megtűrése, sőt hallgatólagos támogatása az, amiért tiltakoznak az orosz döntéshozók lépései ellen. Ilyen szempontból viszont, abban az esetben, ha beigazolódna, hogy a jászapáti haláleset gyilkosság következménye, amelyben az elkövető transzfóbiájának is szerepe volt, akkor joggal merülhet fel hazánkkal kapcsolatban is az a kérdés, hogy milyen felelősség terheli az ismertté vált gyűlölet-bűncselekmények miatt a kormányzatot, sőt a teljes magyar politikai elitet. Ilyen kérdésekben ugyanis nemcsak a kormányzatnak, hanem az ellenzéki politikusoknak is komoly felelőssége van abban, hogy kellő határozottsággal állást foglaljanak minden gyűlölet-bűncselekménnyel szemben, és a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt ítéljék el az ilyen cselekmények elkövetőit. Ehhez természetesen először arra van szükség, hogy a bűnüldöző szervek gyorsan és hatékonyan tárják fel azokat a részleteket, amelyek alapján eldönthető, hogy valóban gyűlölet-bűncselekmény történt-e, és valóban a transzszexualitása miatt kellett-e az életét elvesztenie a három nappal ezelőtt megtalált áldozatnak. A média felelőssége abban van, hogy a nyilvánosság gyors és pontos tájékoztatásával nyomást gyakoroljon a hatóságokra annak érdekében, hogy minél előbb kiderüljön az igazság ebben az esetben is, hogy legalább a pontos tájékoztatást megkapjuk az üggyel kapcsolatban.

A National Catholic Reporter független amerikai hírportál tudósítása alapján a New Ways Ministry blog legfrissebb posztjában arról írnak, hogy a Vatikán hivatalosan felkérte a világ minden országában a püspököket: kezdjenek konzultációkat a laikus hívekkel a fogamzásgátlók használatával, a melegházassággal és a válással kapcsolatos kérdésekről. Lorenzo Baldisseri bíboros, a vatikáni püspöki szinódus főtitkára levélben kérte a püspökkari konferenciákat, hogy haladéktalanul kezdjék el összegyűjteni a plébániákról a hívek véleményét ezekről a kérdésekről.

Az angol katolikusok már létre is hoztak egy online kérdőívet, melynek segítségével az interneten keresztül is kifejthetik véleményüket a hívek. Ugyanakkor az amerikai püspökök egyelőre mereven elzárkóznak az őszinte és nyílt párbeszédtől. Magyarországon sem hallhattak túl sokat a katolikus hívek arról, hogy tervezi-e, és ha igen, akkor milyen formában a laikus hívek véleményének összegyűjtését az egyházi vezetés, pedig Erdő Péter bíborosnak, mint a 2014-es rendkívüli szinódus főrelátorának példát kellene mutatnia ebben. Egyetlen hír jelent meg ezzel kapcsolatban pár napja, mely szerint november 5-én egy sajtókonferenciát tartanak a Vatikánban a szinódus előkészületeiről, amin Erdő Péter és Lorenzo Baldisseri bíboros is fel fog szólalni.

Mindezek alapján Ferenc pápa valóban eltökéltnek tűnik a komoly változtatásokra az egyházban, ezért nem hiábavaló az olyan leveleknek az elkészítése, mint amilyenről a korábbi posztokban is beszámoltunk. A pápának írandó legújabb nyílt levél tervezetét még lehet véleményezni, bár a Catholic Church Reform Koalíció weboldalán publikált legújabb hírlevél alapján már közel 200 javaslat érkezett a levéltervezethez, melyek alapján már eddig is tökéletesítették, csiszolgatták a tervezetet (amelyet angol nyelven ott meg lehet találni).

Ugyanakkor várható, hogy a konzervatív fundamentalista irányvonal ezek után még hevesebb támadásokat fog intézni Ferenc pápa ellen. Ahogy egy korábbi, egyszer már frissített posztban beszámoltunk róla, azok, akik eddig nem utolsó sorban éppen a Vatikánhoz és a pápához való hűség és elkötelezettség szükségességére hivatkoztak, amikor az egyházon belüli reformok támogatói ellen felléptek, most megdöbbentően alpári stílusban támadnak Ferenc pápa ellen, egyetlen pillanat alatt sutba dobva minden tiszteletet és lojalitást. Ebből adódóan még sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy mindazok, akik támogatják a Katolikus Egyház reformját, ezt tegyék minél szélesebb körben világossá, és jelezzék Ferenc pápának, az általa felállított bíborosi tanácsadó testület tagjainak és valamennyi püspöknek, akikkel csak kapcsolatba tudnak kerülni.

Isten áldása legyen Ferenc pápa munkáján, óvja meg őt ellenségei támadásaitól, és adjon neki bölcsességet ehhez a hatalmas munkához!

Linda Karle-Nelson és Tom Nelson, egy detroiti házaspár kapta a PFLAG (Parents, Families, and Friends of Lesbians and Gays, vagyis a Leszbikusok és Melegek Szüleinek, Családjainak és Barátainak egyesülete) legrangosabb kitüntetését, a DeGeneres díjat (amelyet a híres leszbikus komikus, Ellen DeGeneres édesanyjának az emlékére alapítottak) – számolt be a The Detroit Free Press cikke alapján Francis DeBernardo a New Ways Ministry blog legfrissebb posztjában.

Amint ezekből a cikkekből kiderül, Jody Huckaby, a PFLAG elnöke azzal indokolta a szervezet döntését, hogy Linda Karle-Nelson és Tom Nelson úgy tudták elfogadni melegként a gyermekeiket, hogy közben továbbra is tagjai maradtak a Katolikus Egyháznak. „Csodálatos példaképei a szülői szeretetnek és elfogadásnak. Újra és újra beszélni erről az egyházi közösségben, ez volt az egyik legnagyobb kihívás” – mondta el Huckaby, majd hozzáfűzte – „a vallási közösségekben végzett munkánk a legfontosabb tevékenység, amit végzünk, mert ez bizony nem egyszerű”.

Miközben örömmel gratulálunk a díjazottaknak, halkan hozzátehetjük, hogy ha Amerikában „nem egyszerű” ez a küldetés, akkor mi mit szóljunk itt, minden szempontból félúton Európa boldogabb fele, és a Balkán között?!

Az előző posztban leírtaknak megfelelően a Katolikus Egyház reformjának előmozdítására létrejött világméretű összefogás, angolul „Catholic Church Reform Coalition” (CCRC) szervezői elkészítették és közzétették azt a levéltervezetet, amelyet Ferenc pápának és a tanácsadó testületébe kiválasztott nyolc bíborosnak szeretnének megküldeni a testület soron következő, december 3-i ülése előtt.

A korábbi nyílt levélről szóló október 22-i sajtóanyagnak a segítségünkkel elkészített magyar nyelvű változatát pár napja publikálták a honlap Média rovatában, és megküldték több hazai hírportálnak is, mindeddig eredménytelenül. Ez annyiban nem meglepő, hogy miután eddig hazai képviselője nem volt a nemzetközi kezdeményezésnek, a hazai médiumok szerkesztői számára ma még valószínűleg nem igazán érzékelhető az ügy, és a nemzetközi összefogás súlya, jelentősége. Könnyen gondolhatják, hogy ez csak egy, a számtalan amerikai vallási kezdeményezésből. Ugyanakkor a támogató szervezetek, a világszerte működő egyházi reform mozgalmak tömegbázisát csak az érzékeli, aki belelapoz a pápának küldött első nyílt levél aláíróinak listájába.

A most közzétett második levéltervezettel együtt az alábbi ütemtervet publikálták:

október 28-ig megkapják a támogató szervezetek

október 30-ig a támogató magánszemélyek

október 31-ig vissza kell érkeznie az észrevételeknek, javaslatoknak

november 1-én kikerül a honlapra a végleges levél, amelyhez az aláírók csatlakozhatnak

november 26-án lezárul az aláírásra nyitva álló határidő

november 28-29-én a levelet elküldik a pápának és a tanácsadó-testület tagjainak

december 3. a tanácsadó testület következő ülése.

A szoros határidők miatt viszonylag rövid idő áll rendelkezésre az esetleges észrevételek, javaslatok megtételére, pedig a mostani levéltervezet – megítélésem szerint – tartalmazhatna kicsit több, konkrét javaslatot.

Íme az újabb levéltervezet: Frissítés: A levélhez érkezett több észrevétel, melyeket piros színnel jelzünk. Legutóbbi jelzés a szervezőktől: 2013. 10. 30. 6:45.

Tisztelt Ferenc Pápa!

Isten népének nagyon sok tagja érdekében fordulunk Önhöz. Ön továbbra is nagy reményeket ébreszt bennünk, és különösen üdvözlendőnek tartjuk a „tisztánlátás bölcsessége” iránti elkötelezettségét, amellyel az Egyház jövőjét meghatározó irányokat kijelöli.

Korábbi, szeptember 20-án kelt levelünkben (ld. mellékelten) összegyűjtöttük azokat a súlyos aggályokat, amelyek felmerültek bennünk, mint Isten egyetemes népének tagjaiban. Bízunk abban, hogy volt lehetősége a levél tartalmára reagálni. [Két vélemény ehhez az utolsó mondathoz: (1) Töröljük, mivel lekezelőnek látszik; vagy (2) erősítsük meg: „Mivel nem kaptunk semmilyen választ, ezért erősen bízunk abban, hogy megkapta a levelünket és volt lehetősége reflektálni a levél tartalmára."]

Az a vágyunk, hogy csatlakozzunk Önhöz az Egyház megújításában és az ahhoz szükséges lépések végrehajtásában, a II. Vatikáni Zsinat szellemében osztozva az Isten népe iránti felelősségben.

Az Egyházon belül erős mozgásokat látunk azoknak a keresztényeknek a részéről, akik elkötelezettek, hogy Jézus tanítása és példája szerint formálják saját magukat. Ezáltal alakítjuk Krisztus Egyházát olyanná, amely teljesen elszámoltatható, átlátható és a befogadó – példát mutatva ezzel a világnak.

Osztjuk azt az álláspontját, hogy a püspököknek „közre kell működniük abban, ahogy az Isten munkálkodik az Ő népének tagjai között”.  Sokunknak azonban nehézséget okoz, hogy kapcsolatba kerüljünk a püspökeinkkel a klerikalizmus miatt, és azért, mert defenzív viselkedésükkel meg akarják védeni a gyermekek gyalázatos megrontási eseteinek elkövetőit. [Két vélemény ehhez az utolsó mondathoz: (1) Töröljük, mert a mondat konklúziója olaj lehet a tűzre, vagy (2) néhány konkrét változtatást is javasoltak hozzá, pl.: kérjük, hogy adjon explicit instrukciókat a püspököknek, olyan pasztorális tanácsok felállítására, amelyek a nyílt, kétirányú kommunikáció csatornáit biztosítják a laikus hívek, papok és a püspök között, megválasztott tagokkal, publikus napirenddel és nyílt összejövetelekkel.]

Az Egyházunk csak akkor szolgálja a javunkat, ha szívből teljesíti Krisztus küldetését, és minket az a meggyőződés ösztönöz cselekvésre, hogy a keresztségünkből fakadó megtisztulás által, a lelkiismeretünk és a kánonjog alapján kötelességünk kifejezni aggodalmunkat. Meggyőződésünk, hogy Isten népe, Krisztus Egyházának tagjai, dialógust folytatva egymással, végre fogják hajtani, az Ön által mondottak szerint, a szükséges változásokat az Egyházban: terjeszteni fogják Isten országának, az igazságnak és a szeretetnek az örömhírét, meggyógyítva minden sebet.

Biztosítjuk Önt a legteljesebb támogatásunkról, az előre vezető út megtalálásában. Örömmel várjuk válaszát, és a további párbeszéd lehetőségét.

Tisztelettel, Krisztusban:

a katolikusok világméretű összefogása

[az aláírók és a támogatók listája csatolásra kerül]

CC: Cardinal Giuseppe Bertello, President of the Vatican City state administration
Cardinal Francisco Javier Errázuriz Ossa, Archbishop Emeritus of Santiago, Chile
Cardinal Oswald Gracias, Archbishop of Mumbai, India
Cardinal Reinhard Marx, Archbishop of Munich and Freising, Germany
Cardinal Laurent Monsengwo Pasinya, Archbishop of Kinshasa, Congo
Cardinal Sean Patrick O'Malley, Archbishop of Boston, USA
Cardinal George Pell, Archbishop of Sydney, Australia
Cardinal Oscar Andrés Rodríguez Maradiaga, Archbishop of Tegucigalpa, Honduras

A szervezők azt javasolják, hogy a területileg illetékes püspököknek a saját tanácskozásukat megelőzően küldjenek levelet az összefogáshoz csatlakozó hívek és szervezetek. Ehhez is készült egy levéltervezet, amire a későbbiekben még visszatérünk.

Addig is várjuk az érdemi, tartalmi észrevételeket (a nyelvtani, fordítási hibák jelzése, stilisztikai észrevételek megírása nem szükséges, hiszen nem a magyar nyelvű változatból készül a végleges verzió) a pápának küldendő nyílt levéllel kapcsolatban, a fenti határidők figyelembe vételével.

Korábbi posztban kértem blogunk szerkesztőinek és olvasóinak állásfoglalását a Catholic Church Reform (CCR) nevű kezdeményezéshez való csatlakozásról. Akik a kérdésre reagáltak, azok támogatták ezt az ötletet, ezért legjobb tudásom szerint megküldtem a blogunk leírását, és a látogatottsági statisztikákat a nemzetközi kezdeményezés szervezőinek. Azóta nyilvántartásba is vettek minket, és így Magyarországról, sőt a volt szocialista országok közül is elsőként, a Kaleidoscope blog látogatóinak közössége is felkerült a CCR szervezeti közé. A fenti linken elérhető pdf file egy 10 oldalas táblázat melynek utolsó sorát – a fejléccel együtt – ide is kimásoltam:

A nyilvántartásba vétel azzal is jár, hogy megküldik a CCR hírleveleit és tájékoztatóit, melyek nem jelennek meg a szervezet – egyébként viszonylag gyakran frissülő – weboldalán.

A legfrissebb hírlevél tartalmát röviden összefoglaljuk, majd az eredetit teljes terjedelemben közzétesszük, kivéve a főszervező nevét és telefonszámát, melyet - igény esetén - régi blogtársainknak személyes levélben továbbítunk. A hírlevél három témakört ajánl megfontolásra: 1. folyamat, 2. stratégia, 3. sajtóközlemény. Ezek közül a második pontot, a javasolt stratégiát részletezik először.

Mostantól februárig a következő lépések javasolják:

1. „Sajtóközlemény útján bejelentjük, hogy támogatjuk Ferenc [így, titulus nélkül – a szerk.] szellemiségét és jövőképét.
2. Kapcsolatba lépünk a területileg illetékes katolikus püspökökkel, hogy támogassuk őket abban, vagy ha kell nyomást gyakoroljunk rájuk azért, hogy ők is álljanak ki Ferenc szellemisége mellett.
3. Elkezdjük összegyűjteni azokat az adatokat Ferenc interjúiból, amelyek alapján meghatározhatóak az ő prioritásai, és elkezdjük megfogalmazni a válaszokat, egyfajta párbeszéd formájában vele, ezáltal biztosítva azt, hogy az ő általa javasolt témákra koncentráljunk.  
4. A harmadik pontban leírtak fogják képezni az alapját a pápának és a tanácsadó testületének megküldendő következő nyílt levélnek, amelyet a tanácsadó testület következő, december 3-i ülését megelőzően tervezünk megküldeni. Ez a levéltervezet jóváhagyásra kész lesz folyó hó végéig [ez kicsit ambíciózusnak hangzik- a szerk.].
5. A decemberi találkozó eredményei alapján határozzuk meg a következő tanácsadó testületi ülés előtt megírandó levelet, melynek időpontját Ferenc februárra tervezi.”

A továbbiakban a hírlevél tartalmazza azt a sajtónyilatkozat-tervezetet, amelyet javasolnak közzétenni a tagszervezeteken keresztül a helyi médiában, majd egy modell levéltervezettel segítik a helyileg illetékes püspökök megszólítását. A munkafolyamatra vonatkozóan a hírlevélből kiderül, hogy egy „kemény mag” készíti elő azokat az anyagokat, amelyeket a tagoknak a továbbiakban megküldenek, és ebbe a csoportba is várják azok jelentkezését, akik erre indíttatást éreznek. Ez utóbbi részeit a hírlevélnek egyelőre változatlan formában, angol nyelven tesszük közzé (a fentebb már lefordított, és magyarul is publikált stratégiai javaslattal együtt).

To all supporters of our coalition

You are receiving this email if you represent a church reform group or if you are an individual who signed the open letter to Pope Francis and his Council.  We are proposing three items for your consideration: (1) a process, (2) a strategy, and (3) a press release. 

 Proposed Strategy 

We are coming to you with our proposals for our next steps between now and February.

1. Through a press release, we make it known that we are aligned with the vision and spirit of Francis;
2. We communicate with bishops in our respective parts of the world to encourage, or if need be, pressure our bishops to do the same;
3. We begin now to gather data from the interviews Francis has given to determine his priorities and begin drafting a response, a kind of dialogue with him, offering concrete proposals around his issues;
4. This 3rd step is proposed to be the foundation for our next letter to the Pope and his council to be sent prior to their December 3rd meeting; this will be ready for your approval by the end of this month.
5. Based on the outcome of the December meeting, we plan to send another letter prior to the February meeting scheduled by Francis with his council.

Draft Press Release

The following is our draft proposal submitted by the drafting committee and edited by representatives of church groups for your consideration. Now it is coming out again to all supporters - both individual and groups. The open letter is part of the press release and not separate from it. Without it, the press release was a continuous quote from the contact person as to what our plans were next. This doesn't make for a good press release. So these two items would be released together as one press release. Since sending this out to the media is discretionary and will be used only by those who choose to release it, we will make no mention of the number of those signing - only that it is supported by a coalition of reform supporters and sent out by a specific church organization or member.  

Press Release

For Immediate Release

Open Letter to Pope Francis

You have given us hope, both by your words and example, in setting a positive new tone for co-creating a compassionate Church following the example of  Jesus Christ.  We are further encouraged to hear that our proposed topic of acknowledging the roles and responsibilities of the laity was discussed at your recent meeting with the eight Cardinals.

As adult baptized Catholics taking our responsibility seriously for the life and mission of our Communion in the Church, it is right that we, the laity, be involved in discussing our co-responsible role in the Church. Because we had no actual representation at your meeting nor any opportunity for dialogue at this stage, we, as a coalition of worldwide church organizations, are developing a proposal with concrete suggestions for the role of the laity for potential inclusion in your December agenda.

Secondly, in a spirit of collegial cooperation, we are sending invitations to bishops around the world to dialogue with us on the role and responsibilities of the laity. We are supportive of your definition clarifying the kind of bishops you seek - bishops who are "close to the people, fathers and brothers ... not having the psychology of princes."

We remain hopeful that the structural and systemic changes being considered will result in making effective the vision that the people ARE the Church (Vatican II) so that we are united in a visible, common mission."

Signed by a coalition of Catholics and worldwide church organizations

Catholic Organizations Approach Bishops for Dialogue

A week after Pope Francis convened a meeting of eight cardinal advisors, a coalition of over a hundred Catholic Church organizations have delivered a letter to the pope affirming his efforts to recognize the role the laity should have in the church and inviting bishops worldwide to dialogue on this initiative.

Before Pope Francis convenes his December 3 - 5 meeting with his advisors, the coalition is working with lay people, bishops, priests, and religious from around the world to ensure that the baptized be given their proper role in the governance of the Church.

Encouraged by the fact that their requested topic was discussed at Pope Francis' October meeting, they are developing a proposal with data received during the interim for the Holy Father's December agenda.

In recent remarks to the press, Vatican spokesman Fr. Federico Lombardi said the role of the laity needs to be "adequately and effectively recognized and followed in the governance of the church."  Lombardi underscored the fact that most of the Catholic Church's 1.2 billion members are laypeople, yet he concurs that they have no representation in the Vatican.

"Pope Francis has set a positive new tone for the church governance in recent press interviews," said _______________ representing _______________. "It is only right that we, as adult lay members, be involved in discussing our role in the Church. We also need to engage in full dialogue with the bishops to discuss the direction the pope is leading us and to collaborate in our common mission for living the Good News in the Church and in the world."

Note: If you want to send the press release out but do not want to be the contact person, you are welcomed to make me the contact: --- [név és telefonszám a szerk-nél].

Proposed Process

We have had lengthy discussions among our core group evaluating the process used with the first letter to the pope. We have explored extensively how organizations can balance their need for processing and consulting members, particularly with larger organizations, while also meeting the time criteria of agendas set by the Pope. One of our primary objectives is to be the democratic Church we are urging Pope Francis to make our Church become. Yet we must balance this with gathering input in a timely manner.  It has been suggested that we have one process for approving a press release and another for approving a letter that will be delivered to Pope Francis. 

For a press release or a similar matter that does not involve a direct communication with the pope, it is being proposed that we follow this process: 

1. Core group determines the proposed next steps and turns the item needed to be written over to the drafting committee.

2. The drafting committee submits the draft to the contacts representing church reform groups.

3. Once changes have been included by the reform organizations (currently about 109 groups), this version goes out again to the to the reform organizations and also now  to individual supporters, currently about 6000. (This is the step we are now taking in this newsletter). 

4. Once individuals have had an opportunity to approve or offer their suggestions, these proposed changes will be sent out giving all supporters - both individuals and groups - the opportunity for approval or disapproval.

5. If individuals accept the proposals as submitted, the press release is immediately posted and available for use by anyone who chooses to send it out.

For a letter being delivered to the Pope, we would have one more step required:

6. Every individual must sign the letter and church reform organizations must give their explicit permission to have their name included. 

As you can see, this is an inclusive, transparent, democratic and accountable process. To make it work, we need representatives of groups to use the most expeditious means of communicating with their membership. Hopefully, most groups can use electronic means of communicating via the Internet. All this being said, please let us know if you have suggestions to improve this process.

Church organizations have had the past week to offer their suggestions. We now present these three items: process, strategy, and press release to all supporters for your consideration and request your feedback within 72 hours: October 21st. 

To simplify the process, it would be helpful if you do the following:

If you approve of this plan in its entirety, there is no need to respond. In fact it would be helpful if you not respond so as not to jam up our inbox. Simply wait for the next notification that we have reached an agreement and are ready to post the press release.

If you need to translate this, the newsletter is posted on our website. For non-English speaking members, please go to our website www.CatholicChurchReform.com. Click on "Translate this Website" on the top left of the Home page. Then click on the Newsletter tab and you will be able to read this Newsletter in your language. It is a Google translation and therefor not perfect but understandable. 
Espanol: Si necesita traducir esto, el boletín se publicará en nuestro sitio web. Para los miembros que no hablan inglés, por favor visite nuestro sitio web www.CatholicChurchReform.com. Haga clic en "Traducir esta página Web" en la parte superior izquierda de la página principal. A continuación, haga clic en la ficha Newsletter y serás capaz de leer este boletín en su idioma. Se trata de una traducción de Google y para ello no es perfecto, pero comprensible.

If you have suggestions to offer to the strategy, the process, or the wording of the press release, please respond to info@CatholicChurchReform.com. We welcome all suggestions. 

Core Group and Drafting Committee

The core group has formed itself, consisting of those who have come forth to volunteer, who represent a large organization, who have been nominated, or have offered to help with the workload. If you would like to be part of the core group in making early-on proposals or have someone you'd like to nominate, please let us know at info@CatholicChurchReform.com. We'd like to have a fair representation from all parts of the world. As yet we have no one from Asia and only one from Latin America.  

The drafting sub-committee members currently working on the next letter to Pope Francis targeting his December meeting with his council are the following: Geoff Harris from South Africa; John Buggy from Australia Reforming Catholics;  Brendan Butler with IMWAC Ireland; Mary Ellen Chown with Catholic Network for Women's Equality in Canada; Charles McMahon (Pensylvania) with Voice of the Faithful and American Catholic Council; Raquel Mallavibarrena with Corriente Somos Iglesia, Redes Cristianas, and IMWAC Spain; Jose Maria Vigil, author from Panama; Peter Johnstone, Catholics for Renewal Australia; and Ed Schreurs with Open Church Alliance in Amsterdam. If you would like to join the drafting committee or nominate someone, please email info@CatholicChurchReform.com. 

Model Letter to Bishops 

You are encouraged to reach out to the bishops in your part of the world. A suggestion came in from Marie Foley with Voice of the Faithful in Santa Barbara that we add quotes from Pope Francis. Hopefully, this will address the issues with bishops no matter where they stand with the pope. Physical addresses are provided on the internet. Or contact us and we will help research this for you. The following is a model letter. There is no need to approve it. It is simply provided for you to use or to adapt to your own personal needs. 

Dear Bishop _____________,

We are sharing with you the letter sent to Pope Francis and his eight advisors prior to their October 1-3 meeting.  It was encouraging to learn that our proposed topic, the role and responsibilities of the laity in the church and in the world, was discussed.  We intend to follow up with a proposal for the meeting in December with data gathered in the interim. As Pope Francis has often said, constructive dialogue is essential in resolving critical issues.
In addressing Bishops in South America,  Pope Francis raised these questions: "Is pastoral discernment a habitual criterion, through the use of Diocesan Councils? Do such Councils and Parish Councils, whether pastoral or financial, provide real opportunities for lay people to participate in pastoral consultation, organization and planning? The good functioning of these Councils is critical. I believe that on this score, we are far behind." And elsewhere he raised these questions: "As pastors, bishops and priests, are we conscious and convinced of the mission of the lay faithful and do we give them the freedom to continue discerning, in a way befitting their growth as disciples, the mission which the Lord has entrusted to them? Do we support them and accompany them, overcoming the temptation to manipulate them or infantilize them? Are we constantly open to letting ourselves be challenged in our efforts to advance the good of the Church and her mission in the world?"

In light of these questions raised by Pope Francis, we invite you to dialogue with us about the role and responsibility of the laity and more specifically, the themes that are foundational to our dialogue and representative of the sensus fidelium:

   1. A Church that embodies the radical justice of the Kingdom of  God in the world.

   2. A Church that welcomes open dialogue among its members.

   3. A Church that recognizes the fundamental equality of its members.

   4. A Church with greater participation of the baptized in governance and that practices the highest standards of governance as an example to the world.

   5. A Church that effectively confronts and prevents crimes within its ranks, in particular sexual abuse.

   6. A Church that searches for the full ecumenical communion with all churches and the macro-           ecumenical solidarity with all humanity. 

We are eager to hear your perspectives on these critical issues raised by Pope Francis and by our coalition.  We are sending this letter to all the bishops of (insert country here) as well as other bishops throughout the world to learn where we common ground.  We look forward to hearing from you and if you would prefer, we would be happy to arrange a meeting with you with local representatives from our group.

In Christ,

                 Name of sender

On behalf of  a coalition of Catholics and organizations worldwide

Bár az MTI tudósítása alapján néhány hazai hírportál is beszámolt erről a tegnapi eseményről, amely azonban alapvetően nem nagyon számíthatott a hazai hírfogyasztók figyelmére a hétvégén, mert ez utóbbit a bajai videó botrány és annak ízekre szedése mindennél jobban lefoglalta. A geopolitikai érintettség miatt érthető módon a délvidéki Pannon RTV és a vajma.hu hírportál gyorsabban és nagyobb terjedelemmel foglalkozott vele, de ők sem próbálták beilleszteni az eseményt egy szélesebb politikai stratégiai kontextusba, megmaradtak annak rögzítésénél, hogy a montenegrói kormány kétezer rendőrrel megvédte a néhányszáz LMBT aktivistát Crna Gora többségében homofób lakosságának haragos ellentüntetőitől.

Pedig ennek az eseménynek a jelentősége is messze túlmutat önmagán. Ahogy azt már egy több, mint három éve publikált posztban is jeleztük, a pride rendezvények korunkban általában is egyfajta „politikai, emberjogi lakmuszpapír” szerepet játszanak, de a podgoricai felvonulás a délszláv térség vallási, etnikai sajátosságai, történelmi múltja, az EU-bővítés biztonságpolitikai, gazdasági és azon belül is kiemelten az idegenforgalmi jelentősége miatt még nagyobb figyelmet érdemel.

Ha megnézzük ennek a párszázezer lakosú kis országnak a vallási és etnikai összetételét, és figyelembe vesszük pár éves önálló állami múltjának történelmét, akkor különösen érdekes összefüggések kezdenek kirajzolódni. Mint cseppben a tenger, a montenegrói LMBT rendezvényben felismerhető volt a nyugat-balkáni politika helyzet számos jellegzetessége. A montenegróiak szerbektől való függetlenségi törekvései, az EU-integrációs szándék, a nyugat-balkáni idegenforgalmi fejlesztésekben rejlő gazdasági potenciálhoz fűződő érdekek magyarázhatják a félig-meddig diktatórikusnak tűnő politikai vezetésének azt a döntését, mely az etnikai és vallási kötődéseket figyelmen kívül hagyva, teljes kormányzati támogatást biztosított a podgoricai pride megrendezéséhez, az EU politikai központjának erős támogatása mellet, melyet a rendezvényen felszólaló holland nagykövet szavai is bizonyítanak.

Üzenet értékű, hogy nemcsak hogy engedélyezte és biztosította a montenegrói kormány a rendezvényt, de miniszteri szinten képviseltette is magát rajta, miközben a szerbeknél a kormányzati politika szintjére emelték a homofóbiát (amint arról többször, legutóbb e hónap elején is beszámoltunk), és évek óta rendszeresen betiltották a pride felvonulásokat. Az üzenet természetesen nemcsak, sőt nem is elsősorban a szerbeknek szól, hanem Brüsszelnek, amely Koszovó önállóságának el nem ismerésén túl, éppen az emberi jogok sérelme miatt lassítja folyamatosan Szerbia csatlakozási tárgyalásait, és ez az EU szempontjából éppen ezért felértékeli a többi volt jugoszláv kis tagállamnak, így Montenegrónak a jelentőségét is. Szimbolikus jelentősége is lehet, hogy éppen annak a Hollandiának a nagykövete szólalt fel a rendezvényen, amelynek állampolgárai a legfőbb fogyasztóknak számítanak az idegenforgalom terén Európában. A holland lakókocsis turisták örömmel hódítják meg az Adria délebbi partszakaszait is, ezért számukra kívánatos, hogy Montenegró is minél hamarabb EU tag lehessen, különösen, miután már most is eurót használnak nemzeti valutaként. Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy kevéssé demokratikusnak tűnő módon, két év kivételével 1991 óta Milo Đukanović a kis ország miniszterelnöke, vagy államfője, felváltva Filip Vujanović-al, amivel még Putyint is megelőzi. Ráadásul a Wikipédia szerint „az országban jelentős a feketegazdaság szerepe, sokan élnek (főleg cigaretta- és ember-) csempészésből. Ezeket a tevékenységeket az albán és az olasz maffia irányítja.” Ez utóbbi körülmények miatt azonban egyelőre kicsit illuzórikusnak tűnik, hogy Milo Đukanović „kormányfő célul tűzte ki az ország EU-csatlakozását Bulgáriát, Romániát és Horvátországot követve, viszont Szerbiát, Macedóniát és Albániát megelőzve”, de lehetséges, hogy ezt a három államot tényleg sikerül majd megelőzniük.

Idén október 20-án van a missziós vasárnap. Ahogy a „Pápai Missziós Művek” honlapján olvasható:

„A világmisszió megünneplését – 1926-ban vezették be. A Hitterjesztés Művének kezdeményezésére október lett a világmisszió hónapja, a hónap utolsó előtti vasárnapja pedig II. János Pál pápa rendeletére a világmisszió vasárnapja.”

A jelen blogon is többször foglalkoztunk a misszióval. 2010-es írásunkat ilyentájt minden évben többen is letöltik, az elmúlt héten – az adminisztrációs felület statisztikai kimutatásai szerint – 15-ször. Tavaly is megemlékeztünk erről az ünnepről. A korábbi írásaink ma is aktuálisak, de a mai napon más igeszakaszok kerülnek felolvasásra a katolikus templomokban, melyek segítségével most kicsit másra hívja fel Isten a figyelmünket.

Ma ugyanis Mózes II. könyvéből azt a részt olvassák, amelyben Izrael népe a pusztai vándorlás során megütközik az amalekitákkal, és Mózes – miután Józsué vezetésével hadrendbe állítja a zsidókat – Áronnal és Hurral felment egy domb tetejére, ahonnan jól rá lehetett látni a csatatérre, és kitárt kézzel imádkozott a zsidókért. Ugyanakkor Mózes már idős volt, elfáradt, amiről ezt írja az Ige:

„Ameddig Mózes a kezét kitárva tartotta, az izraeliták fölényben voltak, de ha leeresztette a kezét, az amalekiták jutottak fölényhez. Mózes karja végül is elfáradt. Ezért vettek egy követ, odavitték és ráültették. Áron és Hur pedig a karját tartotta, egyik az egyik oldalon, a másik a másik oldalon. Így a karja napszálltáig kitárva maradt.” (Kiv 17, 11-12.)

Józsué vezetésével a zsidó nép végül győzelmet aratott az amalekiták felett, de ehhez szükség volt Mózes imádságára, Mózesnek pedig szüksége volt Áron és Hur segítségére. Talán nem túlzás ezt a bibliai történetet a mai egyház életére vetíteni. Az Isten népét támadó, elpusztítani akaró ellenség ma is elementáris erővel támad. Támad az egyházon kívülről, de sajnos sokszor az egyházon belülről is. Isten népének vezetői ma is sokszor elfáradnak, erőtlenek, eredménytelen és hatástalan a szolgálatuk. Mózes tudta magáról, hogy ő már nem lesz képes egyedül végigimádkozni ezt a csatát. Tisztában volt azzal, hogy segítségre lesz szüksége, de legalább is elfogadta és igénybe vette Áron és Hur segítségét.

Az egyház vezetőinek, és a mai segítőknek ma ezt a példát kell követniük. Ha az egyházi vezető Isten népének ügyét szolgálja, amint ezt Mózes tette, amikor az ellenséggel küzdő zsidókért imádkozott, akkor ebben segíteni kell neki, ugyanakkor az egyházi vezetőnek el kell fogadnia ezt a segítséget. Ma, amikor a Katolikus Egyház megújításáról olyan sokat beszélünk, észre kell vennie mindenkinek, hogy mennyire aktuális ez az igeszakasz.

A misszió, amelyik egy nagy csata a hitetlenség, az emberi gyarlóság, és minden sötétség ellen, csak akkor lesz eredményes, ha ebben Isten népének vezetői ugyanúgy igénybe veszik a jó szándékú segítséget, ahogy ezt Mózes tette a mai igeszakaszban. Ma a Katolikus Egyház megújításáért küzdők azok, akik új erőt jelenthetnek az egyház vezetőinek, és ezáltal fordulatot hozhatnak az éppen vesztésre álló csatában. Ehhez hívogattuk blogunk olvasóit is egy korábbi posztban. Ugyanakkor vannak, akik nem akarják ezt a segítséget elfogadni, akik legszívesebben kiátkoznák a megújulást szorgalmazó híveket, sőt mindent elkövetnek azért, hogy kizárják, kiközösítsék a megújulást szorgalmazókat, ahogy erről is beszámoltunk már korábban. Mindazonáltal reméljük, hogy talán Ferenc pápa megértette Isten akaratát, és ezért döntött úgy, hogy nem is kettő, hanem nyolc segítőt rendel maga mellé, amikor felállította a tanácsadó testületét, és olyan küzdelmekben kérte segítségüket, amelyeket az elődei nem mertek felvállalni, amint erről is beszámoltunk már a jelen blogon.

A Coca-Cola  vezetői meg fogják vitatni annak lehetőségét, hogy felszólaljanak-e az orosz melegellenes törvények miatt. A Coca-Colára, mint az Olimpia egyik főszponzorára, hónapok óta növekvő nyomás nehezedik.

A Coca-Cola azt mondhatja, hogy az oroszországi melegellenes törvények ellen ők semmit nem tudnak tenni, de ha több ezer e-mailt kapnak az üggyel kapcsolatban, akkor láthatják, hogy ez fokozódó veszélyt jelent a Coca-Cola különleges és barátságos imázsára. Ez elég lehet ahhoz, hogy rávegye őket a melegellenes törvények elleni tiltakozás felvállalására, ami komoly csapás lenne Putyin elnöknek.

Aki hajlandó ennek érdekében egy email-t küldeni Muhtar Kentnek, a Coca-Cola ügyvezetőjének, az látogasson el az All Out weboldalára, ahol van egy előre elkészített levéltervezet, amit el tud küldeni, de még jobb, ha valamilyen személyes hangvételű üzenetet küld.

Amint arról korábban beszámoltunk, az EP megvitatta az oroszországi homofóbia problémáját, de semmilyen döntést nem hoztak. Ezért most a civileken, az állampolgárokon van a sor, akik még kimutathatják, hogy továbbra is tiltakoznak az oroszországi melegellenes törvények ellen.

Coca-Cola bosses are meeting to decide if they should speak out against Russia's anti-gay laws. As a major sponsor of the Olympics, Coke has been under growing pressure for months. 

Coca-Cola could claim Russia's anti-gay laws have nothing to do with them. But if thousands of us email them now, they could see that this is a growing threat to Coca-Cola's fun, friendly image.

It could be enough to get them to condemn the anti-gay laws, in a major blow to President Putin. Can you send a quick email?

Please visit to All Out website, where you can find an example email, however it's even more powerful if you personalise it with your own message.

European Parliament (EP) debated homophobia and xenophobia in Russia on 10^th October. Regrettably there was no any representative nor from the Office of High Representative for Foreign Affairs, neither from any other office of the European Council, despite the questions were addressed to them as well.

Some MEPs mentioned, that IOC should withdraw the 2014 Olympic Games from Sochi, Russia unless Putin drops the criminal and marginalizing laws against LGBT, but nothing happened.

Some further links:

https://medium.com/i-m-h-o/b232a34dae8d

Today, I wrote an email to the CEO of Coca-Cola. It may never be read, but perhaps in some small way, it will help. Happy reading, and be sure to speak out for what you believe in—no matter how big or small.

Dear Muhtar,

I've been drinking Coca-Cola longer than I've been drinking water. I have always admired your company—for its impeccable branding, its undeniable quality, and its forward-thinking innovations. At this pivotal moment, you hold immense power, and your decision to speak out against Russia's anti-gay legislation could prompt the Olympic Committee and others to take a stand in a way that, frankly, has been poorly lacking to this point.

I am not an athlete, I am a theater-maker; still, I always look forward to the Olympics and my friends know me as the guy who is glued to his TV, Coke Zero in hand, for every second of each Olympic Games. Together, Coca-Cola and the Olympics symbolize aspiration, dedication, and free will. There is a reason Russia has very few global companies like Coca-Cola. I urge you to exercise the immense power you hold for the stifled gay citizens of Russia, the safety of the gay athletes of the 2014 Winter Olympic Games in Sochi, and for the progress of equal rights worldwide.

Thank you for your consideration.

With hope, Braden Joyce

___________________________________________________________________

New post on Pink News:

http://www.pinknews.co.uk/2013/10/18/coca-cola-bosses-to-decide-whether-to-speak-out-against-russian-lgbt-issues-ahead-of-winter-olympics/

http://stewardshipreport.com/18301/

Ma van a Spirit Day, melyet a Glaad, az amerikai LMBT érdekvédelem legfőbb kommunikációs központja szervez, és amelynek célja, hogy minél többen lépjenek fel az LMBT emberek megfélemlítése és bántalmazása ellen. A Glaad arra kérte a céljaival egyetértőket, hogy támogatásuk jeleként vegyenek lila ruhát valóságosan, vagy virtuálisan, lilára színezve netes megjelenésüket (igaz magyar idő szerint du. már nem tökéletesen működött a weboldal).

Az akció célját az amerikai szervezők így foglalták össze: segíts egy olyan világot létrehozni, amelyben az LGBT fiatalokat tisztelik és elfogadják olyannak, amilyenek. Tudjuk, hogy ezen a téren még az USA-ban is sok a tennivaló, de pont ezekben a napokban itthon különösen aktuális a melegek ellen megfélemlítés, és bántalmazás elleni fellépés kérdése, hiszen a héten fog ítéletet hirdetni a bíróság a debreceni gyógyszerész homofób gyilkosának ügyében (melyről korábban írtunk a jelen blogon).

Ahogy akkor is jeleztük: üzenet értékű ítélet lesz.

Amint az egyik korábbi poszthoz fűzött kommentjében Welcom_To_Reality nick nevet használó olvasónk is jelezte, Nyáry Krisztián az idei nemzetközi coming out napon, október 11-én tette közzé azokat a kutatási eredményeit, melyek alapján igazolható, hogy Kölcsey Ferenc homoszexuális volt és szerelmes volt Szemere Pálba. A baloldali média felkapta a hírt, azonban a közmédia és a jobb oldali médiumok nagy része nem foglalkozott vele. Bárkiben felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán van-e jelentősége ennek. Miért fontos, hogy Kölcsey homoszexuális volt-e, vagy sem? És valóban, normális körülmények között, ha a homoszexuális emberek soha semmilyen hátrányos megkülönböztetésnek nem lennének kitéve, ugyanolyan jogaik lennének, mint a heteroszexuális embereknek az élet minden területén, beleértve a házasságot és a családalapítást is, és ugyanolyan elfogadott, sőt elismert dolog lenne az azonos nemű párok kapcsolata a társadalmi élet minden területén, és minden szinten, mint a heteroszexuálisoké, akkor valóban nem lenne jelentősége a dolognak. Nem kell azonban LMBT jogvédőnek lenni ahhoz, hogy belássuk: ez bizony nincs így. Ha viszont szembenézünk azzal a ténnyel, hogy a homoszexuális embereknek számos hátrányos megkülönböztetést kell elviselniük a világ minden részén (igaz óriási különbségek vannak a szinte teljes jogegyenlőségtől a halálbüntetésig, amely skálán Magyarország valahol kicsit jobb helyen van, mint a világátlag), akkor igenis van jelentősége annak, ha egy kiemelkedő személyiségről tudható, hogy homoszexuális. A homoszexuális emberek egyenjogúságát, és teljes értékű társadalmi elfogadását ellenző (a bevett, bár nyelvtanilag talán helytelen gyakorlat szerint homofóbnak nevezett) emberek azt tartanák optimálisnak, ha a homoszexuális viselkedés kihalna a földről, ahogy ez a történelem folyamán a náci Németországban, és manapság a homoszexualitást halálbüntetéssel sújtó ázsiai és afrikai országokban meg is próbálták elérni. Egy kevéssé megbízható, de azért mindenképpen elgondolkoztató felmérés szerint – melyet mostanában ismét felkapott a netes média – Magyarországon is a nők 91%-a vetetné el a magzatát, ha kiderülne róla, hogy homoszexuális gént hordoz.

Ilyen körülmények között azonban már nagyon is érthető, miért kell foglalkozni azzal, ha egy kiemelkedő képességű, a világ szellemi és kulturális örökségéhez, az emberek tömegeinek életben maradásához, vagy jólétéhez hozzájáruló személyről kiderül, vagy tudható, hogy homoszexuális (volt). Ki kell ugyanis nyíltan mondani, hogy a világ kevesebb lenne az LMBT emberek nélkül. Természetesen nem szabad abba a hibába esni, amit Landeszman főrabbi elkövetett, amikor a bőgatyát és a fütyülős barackot emlegette, hiszen senki sem vitatja, hogy – az emberi populációban meglévő számarányuknak megfelelően – a heteroszexuális emberek sokkal többet tettek a világ fejlődéséért, jobbításáért. Ugyanakkor a heteroszexuális többségnek el kell ismernie azokat az eredményeket, amelyeket az LMBT emberek tettek, és erre a homofób emberek nem hajlandóak, kimondva, vagy kimondatlanul „genetikai hulladéknak”, a társadalom „söpredékének” tartják az LMBT embereket, akiknek a négy fal közé zárkózva titkolniuk kell azokat a vágyaikat, és érzelmeiket is, amelyeket a heteroszexuális emberek nyíltan megélhetnek a mindennapi életben. Ráadásul a homoszexuális emberek szellemi és művészeti alkotásai, tudományos eredményei jelentőségükben meg is haladják a társadalmi jelenlétükkel arányos mértéket. Ezt bizonyítja Kölcsey homoszexualitása is, mivel ha a homoszexuálisok nem lennének, és nem lettek volna részesei a magyar történelemnek, akkor pl. ma nem lehetne olyan himnusza hazánknak, amelyhez történelmének legviharosabb, legtragikusabb évszázadában mindvégig ragaszkodott a magyarság, és amelynek első öt szavát a jelenlegi konzervatív kormánytöbbség az új Alaptörvény legelején is idézte.

A heteroszexuális többségnek el kell fogadnia, hogy az LMBT emberek alkotásai, tudományos eredményei, társadalomformáló és adott esetben történelmet alakító képességei nem annak ellenére voltak jellemzőek rájuk, hogy homoszexuálisok voltak, hanem azzal együtt. Személyiségük egészének része volt a homoszexualitás, és ez a személyiség volt képes a kiemelkedő alkotásra, tudományos, vagy politikai eredményre. Ha tehát értéknek tekintjük mindazt, amit az LMBT zeneszerzők, írók, költők, filmrendezők, tudósok, politikusok, ókori uralkodók, stb. megvalósítottak a történelem folyamán, akkor el kell ismerni, hogy az emberiségnek szüksége van a homoszexuálisokra, hogy az emberiség többet tudott elérni, megvalósítani a homoszexuális emberekkel együtt, mint amennyit nélkül tudott volna. Ez a válasz arra a sokszor felvetett kérdésre is, hogy a homoszexualitásra hajlamosító gének miért nem vesztek ki az idők folyamán. (Ezzel kapcsolatban persze ismét ki lehet nyitni azt a vitát, hogy mennyiben tekinthető bizonyítottnak a homoszexualitás genetikai eredete, melyet a konzervatív keresztény elkötelezettségű kutatók gőzerővel próbáltak cáfolni, arra hivatkozva, hogy az egypetéjű ikreknél nem mutatkozott 100 %-os egybeesés a szexuális irányultságban. Tekintve, hogy ez a kérdés most nagyon messzire vezetne, jelen posztban csak annyit rögzítünk, hogy egyértelműen bizonyítottnak tekintjük azt, hogy a homoszexuális irányultság olyan sok tényezős jelenség, amelyben van szerepe a genetikai adottságoknak is, hiszen éppen az egypetéjű ikervizsgálatok adatai bizonyítják, hogy az egypetéjű ikreknél a homoszexualitás koincidenciája sokkal magasabb, mint a nem egypetéjű ikreknél, a vérségi, vagy a nem vérségi kapcsolatban lévő testvéreknél. Ugyanakkor az is biztos, hogy a homoszexuális irányultság nem egygénes öröklésmenetű jelenség, a genetikai adottságok – sok más emberi tulajdonsághoz hasonlóan – csak egyéb tényezők mellett eredményezik a homoszexualitás kialakulását, amelyeket azonban a neveléssel, „gyógyítással”, elrettentéssel, és hasonló módszerekkel nem lehet megváltoztatni, vagy befolyásolni.)

Az élet különböző területein kiemelkedőt alkotó homoszexuális emberek tehát az alkotásaikkal, munkásságukkal teszik mindenki számára kézzelfoghatóvá, és megérthetővé a sokszínűség értékeit, ezzel nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy ha helyenként csak lassan is, de azért folyamatosan mutatkozzon némi elmozdulás a tolerancia, az LMBT emberek iránti kölcsönös tisztelet és megbecsülés irányába.

Amint a jelen blogon korábban jeleztük, az Európai Parlament plenáris ülésén tárgyalta „A jogállamiság és az emberi jogok helyzete Oroszországban, különös tekintettel az idegengyűlöletre és a homofóbiára” című napirendi pontot, melynek vitáját meg lehet nézni az EP video tárában. A vita több szempontból is aggasztó volt.

Annak ellenére ugyanis, hogy a kérdés a Bizottsághoz és a Tanácshoz is szólt, a Tanács képviselői nem vettek részt a tárgyaláson, a Bizottságot Cecilia Malmström belügyi (?!) EU-biztos képviselte. Ezzel sajnos az EU tagállamok vezetőiből álló Tanács azt üzente az unió LMBT polgárainak, hogy bár látszólag az EU védi az LMBT emberek jogait, de csak addig, amíg ez az unió, illetve egyes tagállamok gazdasági érdekeit nem sérti.

A tárgyalás során többen felvetették, hogy az EU-nak sokkal határozottabban kellene számon kérnie az emberi jogok tiszteletben tartását az orosz vezetőkön, így pl. nem lenne szabad a kölcsönös vízumkönnyítésekről tárgyalni az oroszokkal, amíg nem mutatkozik érdemi javulás ezen a területen, bármennyire is fontos gazdasági szempontból Oroszország az EU-nak. Erre a Bizottság képviselője úgy reagált, hogy a vízumkönnyítésről folyó tárgyalások négy tárgyalási témaköre között szerepel az emberi jogok helyzete is, de azt egy szóval sem említette, hogy a Bizottság előfeltételnek tekintené az egyezmény megkötéséhez az emberi jogok tiszteletben tartását Oroszországban, ami sokat elárul a bizottsági hozzáállással kapcsolatban is.

Ugyanakkor többen felvetették azt is, hogy az EU-nak hivatalosan fel kellett volna lépnie annak érdekében, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vegye el az oroszoktól a téli olimpia rendezési jogát a homofób törvények miatt, de erre nem is reagált a Bizottság képviselője.

 Nem lehet véletlen, hogy egyetlen magyar felszólalója sem volt a vitának, amelyben pedig még egy szlovák néppárti képviselő, Eduard Kukan is vállalta, hogy nyíltan és határozottan kiálljon az LMBT jogok védelme mellett. A magyar képviselők azonban (jobb- és baloldaliak egyaránt!) – úgy tűnik – nem mertek, nem akartak kiállni az LMBT emberek jogai mellett. Lehetséges ugyan, hogy a Tavares jelentés melletti MSZP-s kiállás miatt a baloldali képviselőkre kígyót-békát kiabáló kormánypárti médiának és közéleti szereplőknek az elmúlt napokban újra intenzívebbé váló támadásai elbizonytalanították a hazai EP képviselőket, ez azonban csak teljes alkalmatlanságukat bizonyítja. A magyar képviselők „két legyet üthettek volna egy csapásra”, ha az oroszországi jogsértéseket kritizálva felhívják a figyelmet arra is, hogy Magyarországon hatályban van a BÉK intézménye (még akkor is, ha tudjuk, hogy milyen súlyos támadások érték ezt is, az új Ptk. elfogadása kapcsán), míg több uniós tagállamban még ilyen sincs.

Az EU-nak meg lenne a lehetősége arra, hogy hivatalosan megkeresse a NOB-t, és garanciákat kérjen tőle a Szocsiban megrendezendő téli olimpiai rendezvényeken részt vevő EU-s állampolgárok biztonságával kapcsolatban – szexuális irányultságuk nyílt felvállalása esetén is. Jeleznie kellene, hogy abban a nem kívánatos esetben, hogyha a nemzetközi jogot, és Oroszországnak a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit sértő jogszabályai miatt (ld. pl. az orosz homofób törvények) érne EU-s állampolgárt jogi, anyagi, vagy bármilyen más természetű kár, illetve hátrány, akkor az EU mindent el fog követni annak érdekében, hogy Oroszországtól, és a rendezési jogot Oroszországnak ítélő, azt minden előzetes figyelmezetés ellenére vissza nem vonó NOB-tól, az érintettek a jogos kártérítést megkapják.

A tegnapi vita fényében ehhez még további erőfeszítéseket kell tennie az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartásáért elkötelezett állampolgároknak, civil szervezeteknek és politikai tisztségviselőknek egyaránt.

A Queering the Church blog hívta fel a figyelmet, hogy egy másik, magát a konzervatív katolicizmus képviselőjének mondó blogon publikált friss poszt címe így szól: „Pánik! Ferenc pápa összehívta a püspöki szinódust, hogy megvitassák az egyház tanításait a családdal kapcsolatban”. A poszt szerzője meg is magyarázza, hogy a pápa elhatározása miért kelt pánikot a konzervatív katolikusok körében:

„Azt kérdik, miért kell pánikolni? A válasz egyszerű. Ferenc pápa az elmúlt néhány hétben több eretnek nyilatkozatot tett, mint bármely pápa korábban a történelem folyamán.”

Ez a hír is megerősíteni látszik azt, amit pár héttel ezelőtt írtunk a jelen blogon: a pápa veszélyben van. A katolikus egyházon belüli változások ellenzői egyre nyíltabban fordulnak szembe a pápával, csak azért, mert Ferenc pápa vissza akarja vezetni az egyházat az Isten kedves akaratának megfelelő útra.

Adja Isten, hogy senki és semmi ne akadályozza meg a pápát abban, ami Isten akarata szerint való!

A newwaysministryblog.wordpress.com oldalon a közelmúltban megkérték az oldal látogatóit, hogy írják meg, mit üzennének a Ferenc pápa által 2014. októberére „A családokkal kapcsolatos pasztoráció kihívásai az evangelizáció kontextusában” címmel összehívott rendkívüli püspöki szinóduson résztvevő főpapoknak. A poszt szerzője a javaslatok megfogalmazásának elősegítése érdekében néhány kérdést fogalmazott meg, az az alábbiak szerint:

-        Milyen formában kellene a püspököknek felvetniük az LMBT témát ezen a családokkal foglalkozó püspöki szinóduson?

-        Hogyan lehet a püspököknek legjobban előkészítenie ennek a kérdéskörnek a megtárgyalását a család és az evangelizálás témaköréhez kapcsolódóan?

-        Jobb lenne, ha a püspökök nem is érintenék az LMBT témákat ezen a szinóduson?

-        Gondolod, hogy azok a pozitív megnyilatkozások, amelyeket a közelmúltban Ferenc pápa tett a leszbikus és meleg emberekkel kapcsolatban, pozitív hatást fognak gyakorolni a püspöki szinódusra?

-        Mit üzennél a szinódusnak a házassági egyenlőséggel, az LMBT személyekkel, családokkal, és a katolicizmussal kapcsolatban?

-        Milyen reményeid, álmaid, vagy félelmeid vannak a szinódussal kapcsolatban?

Egy év hosszú idő, de a feladat nagyságához képest nagyon rövid. Itt és most rajtunk, mai keresztényeken múlik, hogy megváltozik-e a katolikus egyház hivatalos álláspontja a homoszexualitással kapcsolatban, vagy megmarad az a sötét, Isten kedves akaratát semmibe vevő teológiai tanítás, ami évezredeken keresztül nyomorította meg az LMBT emberek életét. Senki ne akarja elaltatni a lelkiismeretét! Amit mi, mai keresztények nem teszünk meg annak érdekében, hogy a kereszténység végre felismerje Isten örök akaratát az LMBT személyek üdvtörténeti hivatásával kapcsolatban, az a mi mulasztásunk lesz, és ennek felelősségét nekünk kell viselnünk.

Tegye meg mindenki, ami rajta múlik! Írjon mindenki a fiatalabb püspököknek (akik talán még nyitottabbak a változásokra), vagy a nyitott gondolkodású, valóban Isten kedves akarata szerint élő, és azt folyamatosan kutató idősebb egyházi vezetőknek személyes hangú, vagy teológiai megalapozottságú leveleket. Kérje őket arra, hogy a szinóduson járuljanak hozzá az egyház LMBT emberekkel szemben, évszázadokon keresztül elkövetett bűneinek, hibáinak, tévedéseinek a korrigálásához, jóvátételéhez, a homoszexuális emberek egyházon belüli egyenjogúságát biztosító, Isten kedves és örök akarata szerinti katekizmus megalkotásához.