az ezer színű világ

Annak ellenére, hogy a hazai média – ahogy erről egy korábbi posztban beszámoltunk – nemigen foglalkozott eddig a köznyelvben csak „meleg-olimpiának” nevezett EuroGames rendezvénnyel, az események közeledtével a helyzet változni látszik, de sajnos nem a jó irányba. A Jobbik egyik képviselője arról beszélt, hogy szerinte „százmilliókba kerülhet a homoszexuális olimpia biztosítása”, míg az  egyik szélsőjobbos weblapon az esemény szervezői és résztvevői elleni durva, fenyegetőző kirohanások jelentek meg. Az írás szerzője „Indul a vadászszezon! Egy helyen a buzilimpia szervezőinek névsora, hamarosan a köcsögök szálláshelyei” cím alatt fényképekkel illusztrálva adja meg az általa szervezőnek tartott személyek adatait, valamint számos gyalázkodó, antiszemita kitételt tesz, miáltal több ponton is a Btk-ba ütköző és aszerint minősülő bűncselekményt valósít meg, és ez minden jóérzésű embert felháborít, ahogy ezt egy blogger nagyon jól összefoglalta a hír kapcsán írt bejegyzésében. Az különösen abszurdnak tűnik, hogy miközben szélsőséges homofób csoportok megfenyegetik a EuroGames szervezőit és résztvevőit, a hozzájuk legközelebb álló politikai csoportosulás parlamenti képviselője arról kérdezgeti a belügyminisztert, hogy mennyibe fog kerülni a rendezvény fokozott rendőri védelme, amelyre egyébként pont ezek miatt a szélsőséges csoportok miatt van szükség.

Mindez egyrészt ismételten ráirányítja a figyelmet a magyar bűnüldöző szervek tevékenységének hiányosságaira, melyről az ilyen és ehhez hasonló weboldalak kapcsán már sok szó esett az elmúlt években. Másrészt lerántja a leplet egy közkeletű képmutató megközelítésről, mellyel az LMBT közösséghez tartozó emberekkel kapcsolatos, szélsőséges, sőt akár mérsékeltebb hangvételű, de alapjaiban homofób indíttatású megnyilvánulásokban lehet találkozni. Akkor ugyanis, amikor a meleg felvonulással (gay pride) kapcsolatban az ilyen rendezvények ellen tiltakozók leggyakrabban azt nevezik elfogadhatatlannak, hogy „az Andrássy úton bugyiban táncoló férfiak vonuljanak” – ahogy korábban írtuk, fideszes képviselők is tettek ilyen nyilatkozatokat –, egy olyan rendezvény elutasítása, mint az EuroGames arra utal, hogy itt valójában egészen másról van szó. Az LMBT közösség által szervezett sportrendezvény ugyanis pontosan arról szólna, hogy egy társadalmi csoport egy vitathatatlanul pozitív kezdeményezéssel szeretne hozzájárulni a közösség életéhez. Annak ellenére ugyanis, hogy a szélsőséges homofób emberek hatására sokan értetlenkedve kérdezgetik, hogy „miért kell külön melegolimpiát tartani?”, vagy „miért van szükség a melegek részéről egy ilyen kirekesztő rendezvény szervezésére?” a valóságban ez egy teljesen nyitott rendezvény lehetne, melyre bárki nevezhetne, ezáltal valóban elősegíthetné a megbékélést és a kölcsönös elfogadást a többséghez és az LMBT kisebbséghez tartozó emberek között. Lehetne, ha nem lennének életveszélyes fenyegetésnek kitéve a szervezők és a résztvevők! Ilyen körülmények között azonban nem csoda, hogy a szervezők nagyon visszafogottan kommunikálják a rendezvényt, ami miatt egyébként többen joggal kritizálták őket. Mert bár meg lehet érteni, hogy ennél többet nem mertek felvállalni a jelenlegi fenyegető légkörben, ugyanakkor viszont az is igaz, hogy így meg a lényege és a célja sérül a dolognak.

Összességében úgy tűnik, hogy az LMBT közösség tagjai akármit csinálnak, így is, úgy is támadásoknak vannak kitéve. Kicsit tényleg olyanná kezd válni a helyzet Magyarországon, mint ahogy a viccben mondja a róka a farkasnak, amikor elhívja megverni a nyuszit: „Ha van rajta sapka, akkor azért verjük meg, ha nincs akkor meg azért…”

Egy nagyon korrekt, visszafogott hangnemű, ugyanakkor alapvetően elfogadó tartalmú írás jelent meg az otvenentul.hu oldalon, „Egyre többen pártolják a homoszexuálisok házassághoz való jogát” címmel. A cikk szerzőjének, Losonczy Lillának a felvezetője szerint „Rövid idő alatt tömegek kezdték másként látni az igazságtalan társadalmi normát”.

Néhány részlet a cikkből:

„A megkövesedett társadalmi normáknak hatalmuk van az emberek fölött. Amíg egy számukra – magánéletileg vagy politikailag – fontos személy meg nem kérdőjelezi az uralkodó normát, addig a legtöbben nem tárják föl véleményüket és érzéseiket a probléma kapcsán, hiszen attól tarthatnak, hogy heves ellenállásba ütköznének. Érdekes jelenség, amikor rövid időn belül tömegek vallják meg, hogy egy-egy társadalmi kérdésről nem a „kívánatos” norma szerint gondolkodnak. Az Egyesült Államokban az utóbbi években pontosan ez történt: ahogy egyre több politikai, egyházi autoritás vallott arról, hogy a melegek házasságának tiltásában nemigen lát rációt, a társadalom tagjai is egyre inkább színt mertek vallani.” Kicsit később így folytatja:

„Obama ismét történelmet írt

Barack Obama amerikai elnök is kulcsfontosságú beszélgetéseknek és személyes tapasztalatoknak tulajdonítja azt, hogy a kérdéssel kapcsolatban megváltozott az álláspontja, és ma már ő is támogatja a melegek házassághoz való jogát – közli az MTI. Az elnök elmondta, hogy a munkatársi gárdája elkötelezett kapcsolatban élő meleg tagjaival folytatott beszélgetések után nehezen talál indokot, amelynek alapján megtagadható volna tőlük a házasság joga. Véleménye megváltozásához legalább ugyanilyen mértékben járultak hozzá a 13 és 10 éves lányaival folytatott beszélgetések, akiknek több kétapás vagy kétanyás barátjuk van. „Eszükbe sem jutna, hogy a barátaik szüleit ezért másképp kell kezelni” – hangsúlyozta az elnök.”

A cikkíró további példákkal illusztrálja a személyes élmények jelentőségét, azonban sajnos csak külföldi esetekről számol be. Fontos lenne, hogy a hazai közélet prominensei is elmondják a hasonló élményeiket. Nyilván a magyar vezető politikusoknak, hírességeknek is kell, hogy legyenek hasonló élményeik, amikor családtagjaikon, gyermekeiken keresztül megismertek olyan homoszexuális embereket, akiknek pozitív megítélése javíthatná a melegekkel szemben meglévő, a magyar társadalomban oly mélyen gyökerező előítéletek elleni küzdelmet. Ezekről az esetekről nem szoktak beszámolni, pedig ehhez biztosan lényegesen kevesebb bátorságra lenne szükség, mint egy-egy „comming out”-hoz, azaz a melegségüket nyilvánosan vállalók „előbújásához”. Ugyanakkor a többségi társadalom tagjai számára az ilyen beszámolók – ahogy ezt a cikkben is bemutatott külföldi példák is igazolják – sokkal nagyobb mértékben járulhatnak hozzá az LMBT emberek, és azok közösségeinek elfogadásához, a társadalmi együttélés szabályait betartó életvitelhez fűződő jogaik tiszteletben tartásához.

Ezúton szeretném elismerésemet és köszönetemet kifejezni az Index.hu és a blog.hu illetékes szerkesztőinek, akik már többször kiválasztották blogunkat és megjelenítették az általuk szerkesztett, Magyarországon az egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb?) látogatottságú weblap címoldalán, megadva ezzel a lehetőséget arra, hogy szavakba öntött gondolatainkat, véleményünket sokan megismerhessék. Annál is inkább indokolt ez a köszönet és elismerés most, amikor kevés kivételtől eltekintve az egész hazai médiával szemben kritikus véleményünket tették ki a címoldalra, mely adott esetben az Idex.hu-t is negatív fényben tüntette fel, ráadásul nem is jogosan, mert – amint az előző blogbejegyzés egyik kommentjébő kiderült – az Index beszámolt azokról a hírekről és eseményekről, amelyek megjelentetését hiányoltuk a médiából. Külön köszönet illeti a szerkesztőket azért, hogy kicsit bár önkényesen, de meggyőződésem szerint jó szándékkal, megváltoztatták a blogbejegyzéseink címét, melyek így figyelemfelkeltőbbek lettek – hiába az újságírás is egy szakma, melyet mi, a Kaleidoscope blog szerzői nem tanultunk ki.

Tisztában vagyok azzal, hogy az Index szerkesztői között vélhetően többségben vannak azok, akiknek a világnézete, adott esetben politikai kötődései is, eltérnek a miénktől, azonban ezért is elismerés illeti a netes médiaóriás szerkesztőit, hogy az újságírás legalapvetőbb szabályát tiszteletben tartják: a „hír szent, a vélemény szabad”. Magunk részéről sem a virtuális térben, sem személyesen nem kerültünk még kapcsolatba a szerkesztőkkel – bár volt, amikor még azzal az ostobasággal is megvádolt minket egy kommentelő, hogy jó pénzeket fizetünk nekik a megjelentetésért – azonban így is szeretnénk kifejezni köszönetünket és elismerésünket munkájuk iránt.

Igencsak tanulságos az elmúlt napok híranyagát áttekintve az a gyakorlat, ahogy a mai magyar médiában szelektálják a híreket. Az elmúlt napok hírei között keresve a „homoszexuális” emberekkel összefüggő híreket, június 22-én a keresési listák 90 %-át az élettársát fagyasztóládába záró szerencsétlen hülye kiskunhalasi fiatalember esetéről szóló bulvárhírek tették ki, amelyet szinte minden hírportál fontosnak tartott közölni. Ugyanakkor az EuroGames 2012 szervezőinek sajtótájékoztatójáról az LMBT portálokon és egy szélsőjobbos oldalon kívül csak két hírportál számolt be (civishir.hu, és hir24.hu), valamint azt a „mellékes körülményt” sem tartott a nol.hu-n kívül senki sem fontosnak megemlíteni, hogy abban a levélben, amelyet 50 amerikai kongresszusi képviselő írt Orbán Viktornak a magyarországi antiszemita megnyilvánulások elleni tiltakozásként, a homofóbia elleni fellépésre is felhívták a miniszterelnök figyelmét. A nol.hu híradása szerint: „Az ötven amerikai kongresszusi képviselő levele, különös tekintettel arra, hogy szót emelnek a homoszexuálisokkal és más szexuális kisebbségekkel szembeni magyarországi intolerancia ellen, összefüggésbe hozható a jövő héten, Budapesten esedékes EuroGamesszel. A budapesti amerikai nagykövetség a „melegolimpia” támogatói közé tartozik, s információink szerint az Eleni Tsakopoulos Kounalakis budapesti amerikai nagykövet által idén januárban alapított Aktív Állampolgárság (Active Citizenship) díjat júniusban egy, a melegek és leszbikusok jogaiért kiálló szervezet fogja kapni.”

Felettébb sajnálatos hogy a magyar újságírás – beleértve az elektronikus médiát is – eljutott arra a szintre, hogy az LMBT emberekkel szembeni negatív sztereotípiákat erősítő, ezáltal az intoleranciát növelő bulvárhíreknek tág teret ad, ugyanakkor a sokszínűség elfogadását és a toleranciát szolgáló erőfeszítéseket szabályosan elhallgatja. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a NENYI szelleme „végre” alapjaiban átjárta a magyar sajtót…

Korábbi írásunkban beszámoltunk már arról, hogy milyen jelentős különbségek mutatkoznak a melegjogok szempontjából az USA egyes tagállamai, vidékei között. Az utóbbi napokban az egyik legnagyobb amerikai keresztény felekezet, a Déli Baptista Konvenció újonnan megválasztott, első fekete bőrű elnökének nyilatkozata hozta ismételten felszínre az amerikai társadalmon belül bizony továbbra is meglévő, mélyben feszülő ellentéteket.

Az új egyházi vezető a beiktatása utáni első beszédében azt mondta, hogy a melegjogokat nem tartja polgárjogi kérdésnek. Mint az msnbc.com híradásából is kiderül a felekezet éves közgyűlése egy nappal korábban fogadta el azt az állásfoglalást, miszerint a házasság „kizárólag egy férfi és egy nő szövetsége” lehet, valamint azt, hogy „a házasságon kívül minden szexuális viselkedés bűnös”. Tekintettel arra, hogy a Konvenció nem egy kisegyház (a Wikipédia szerint kb. 16 millió (!) tagja van, a világ legnagyobb baptista, az USA legnagyobb protestáns és a katolikusok után a második legnagyobb keresztény felekezete) határozott állásfoglalásuk a választási kampányra készülő Egyesült Államokban különösen fontos lehet.

Ezt bizonyítja az is, hogy a Google alapján a témára igencsak rámozdult az amerikai média.

Az állásfoglalás jelentőségét húzza alá az a tény is, hogy bár a közgyűlésről készült fotó tanúsága szerint a felekezetben még mindig többségben vannak a fehérbőrű tagok (az amerikai polgárháború után a felszabadult déli rabszolgák külön felekezetet hoztak létre maguknak), most először mégis fekete bőrű elnököt választottak. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy tovább csökkenjen a támogatottsága Obama elnöknek az afro-amerikai választók között, akik közül többeknek a bizalma a melegházasság nyílt támogatása miatt amúgy is megrendülni látszik, holott őket sokáig biztos támogatóknak gondolták. Az is igaz ugyanakkor, hogy az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartása iránt elkötelezett, és az azonos neműek házasságát támogató szavazók ismételten megerősítést kaphattak, hogy el kell menniük szavazni, ha nem akarják, hogy a konzervatív keresztény egyházak által befolyásolt szavazók döntsék el a választásokat.

A nyilatkozat legfőbb üzenete nagyon elgondolkodtató: a homoszexuálisoknak nem jár olyan speciális jogi védelem, mint amilyen a nemi, vagy faji hovatartozás alapján megilleti az embereket, és ebből adódóan az azonos neműek házassága sem polgári jogi kérdés. Ez azt jelenti, hogy a Konvenció állásfoglalása messze túllép az egyházi kompetencia határain, mélyen behatolva a világi jogrend területére, ráadásul azon belül is különösen agresszív támadást intéz a homoszexuális emberek ellen. Az az állítás ugyanis, hogy a melegek jogai nem a polgári jogi kategóriába tartoznak, felvetik a kérdést: akkor hova? Ha nem polgári jog, akkor mi? Ne adj’ Isten büntetőjogi kategória? Egyes amerikaiak vissza akarják hozni a hat évtizeddel ezelőtti jogrendet, amikor még büntették a homoszexualitást? Mindezt olyan egyházi támogatással, amely mögé felsorakozna a az USA két legnagyobb felekezete? Nem valami fényes jövő…

A konzervatív keresztény/keresztyén körökben az azonos neműek házasságának legalizálása (egyszersmind bármilyen homoszexuális kapcsolat létjogosultságának elismerése) ellen az egyik leggyakrabban használt érv az, hogy a Teremtés könyvében meg van írva: „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.” (Ter 1,27.) Ezt az érvet hozza fel például Sajtos Istvánné óvodavezető egy vele készült, a reformatus.hu oldalon megjelent interjúban: „…A mi óvodánkban és minden egyházi intézményben fontos a Szentírás. Az Úristen megteremtette Ádámot és Évát. Nem Ádámot és Bélát! Ez világos!” – mondja a vezetőnő. Az a tény, hogy egy óvodapedagógus ezt a leegyszerűsítő megközelítést büszkén hirdeti önmagában sem örvendetes, azonban ennél sokkal nagyobb baj, hogy a hasonló tartalmú megnyilatkozások mindennaposak a magukat konzervatív keresztényeknek definiálók részéről, ahogy legutóbb a mandiner.hu is teret adott egy ilyen színvonaltalan érvelést tartalmazó irománynak.

A Teremtés könyvét – amelyik a nem hívők körében is az egyik legjobban ismert bibliai könyvnek számít, hiszen még a rendszerváltás előtt is az „alaptantervi” követelményrendszerbe tartozott – az ateista világnézetű emberek előszeretettel kritizálják, de a keresztények között is igen eltérő értelmezései vannak. Azt általában senki nem vitatja, hogy a könyv egészében nagyon sok szimbolikus elemet tartalmaz, de abban már éles viták vannak a keresztények között is, hogy pontosan mit is kell szó szerint venni és mit kell szimbólumnak tekinteni a Genezis betűiből. Közismert tény például, hogy a fundamentalista keresztény irányzathoz tartozó iskolákban még mind a mai napig csak egy érdekes, ám nem bizonyított, és a Biblia tanításaival ellentétben álló, ebből adódóan „szükségszerűen” téves teóriaként oktatják az evolúció elméletet a diákoknak, csak azért, mert a fejlett országokban az evolúciótan – amit egyébként a természettudomány evidenciaként kezel – mindenhol az iskolák számára kötelező alaptanterv része. Ugyanakkor ma a legtöbb keresztény tudós azt az álláspontot képviseli, hogy miközben elfogadják az evolúciót egy megkérdőjelezhetetlen tudományos ténynek, aközben azt egyáltalán nem tartják ellentétesnek a Teremtés könyvével, melyben maga a teremtéstörténet egy szimbólumrendszer, és Isten üzenete szempontjából teljesen lényegtelen, hogy valójában hány nap alatt, milyen úton-módon teremtette meg Isten a világot, és benne magát az embert.

Ugyanakkor sem a szó szerinti értelmezésnek, sem a szimbolikusnak nem felel meg a magukat konzervatívnak tartó keresztények azon állítása, hogy a Teremtés könyvének fent idézett 1. fejezet 27. versében foglaltakból egyértelműen kiolvasható, hogy Isten az embert kizárólag heteroszexuálisnak teremtette – ahogy a keresztény teológiában mondani szokták ez a „teremtés rendje” –, és ezért csak a heteroszexuális házasság fogadható el, mint Isten akarata szerint való dolog.

Egyrészről ugyanis ez nincs leírva, csupán az, hogy Isten az embert „férfinek és nőnek teremtette”. Ez azonban csak annak mond ellent, amit a konzervatív keresztény körök híresztelnek a gender elméletről. A keresztény kritikusok szerint a gender-ideológia hívei erőfeszítéseik „végcéljaként nem csupán férfiakra és nőkre osztják fel a társadalmat, hanem akár öt különböző nemet is megkülönböztetnek, úgy mint a heteroszexuális nőket, a homoszexuális nőket, a heteroszexuális férfiakat, a homoszexuális férfiakat ötödikként pedig a biszexuálisokat. Vannak, akik egy hatodik nemként a transzvesztitákat is elképzelhetőnek tartják külön nevesíteni” – állítja Papp Kornél, a Magyarországi Református Egyház Zsinata Oktatási Irodájának vezetője a reformatus.hu oldalon. Ugyanakkor ezt a megközelítést olyanok hozták be a konzervatív keresztény köztudatba, mint Gabrielle Kuby, aki az ezredforduló után kiadott, a Kulturális forradalom a nemiség átértelmezéséért c. könyvével nyílt konfrontációt hirdetett a nemek közötti hátrányos megkülönböztetés felszámolását célzó gender mainstreaming-el szemben. Könyvében – melynek ismertetőjét a keresztény portálok előszeretettel publikálták – Kuby a klasszikus összeesküvés-elméletek eszköztárának felvonultatásával egy „mögöttes árnyékhatalom” manipulációjának rémképét vetíti olvasói elé, egyfajta apokaliptikus vízióban felvázolva a rettenetes jövőt, miszerint „ha a férfi és a női biológiai identitás leépült, már semmi sem gátolja az intézmények és társadalmi szerepek megszüntetését. Minthogy a bipoláris szexualitás a társadalom minden terén jelen van, a pusztítás mindent veszélyeztet: a házasságot, a családokat, az apaságot, az anyaságot, a nevelést, a nyelvet, a munkát, a kultúrát és a vallást. Nevezzük ezt nemtelenítésnek.” (A szerző egyébként 1944-ben született, Németországban él. Szociológiát végzett, és részt vett az 1968-as diákforradalmon. Több mint húsz éven keresztül fordított pszichológiai és ezoterikus műveket, majd áttért a keresztény hitre. A fiatalon tehát lázadó, egyes források szerint meglehetősen szabados életvitelt folytató hölgy a kor előrehaladtával jó érzékkel irányt váltott, és a konzervatív fundamentalista keresztény egyházi vezetők hathatós segítségével a gender mainstreaminget ostorozó kiadványokat publikált.) Ebből adódóan keresztény körökben tabu témává vált arról beszélni, amit korábban már szintén evidenciaként kezelt a tudomány, hogy a genetikai, a biológiai és a társadalmi nem elválhat egymástól és sokan már azok sem mernek beszélni erről, akiknek egyébként ez munkaköri kötelességük lenne (pl. az egyházi iskolákban tanító biológia tanárok). Ettől azonban még tény marad, hogy sem genetikai, sem biológiai értelemben nemcsak férfi és nő létezik, és az egyének testi-lelki adottságai, valamint a szexuális irányultságuk alapján további nemi jellegeket is meg kell különböztetni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bárki, aki a gender mainstreaming támogatójának számít, azonos súlyúnak tartaná pl. a szexuális irányultságban mutatkozó eltéréseket a férfi és a női nem közötti különbségekkel. Azt sem hirdeti senki a gender mainstreaming alapján, hogy meg kell szüntetni a nemiséget, „nemteleníteni” kell a társadalmat. Itt tehát arról van szó, hogy a gender mainstreaming képviselőire ráfogtak valamit, megvádolták őket valamivel, majd függetlenül attól, hogy a vádak nem igazolhatóak, amiatt kritizálják  és ítélik el őket, amivel megvádolták. Isten Igéjének tehát nem a gender mainstreaming mond ellent, hanem a genderrel szemben felhozott, de valójában nem igazolható, tényekkel alá nem támasztható vádakban szereplő állítások. Az idézett igeszakasz tehát csak az általánosra koncentrál, ami azonban nem zárja ki, hogy vannak, igaz kisebb számban és arányban olyanok, akikre nem igazak az általános megállapítások. Vitathatatlan például, hogy vannak olyanok, akiknél születési rendellenességként a férfi és a női nemi jelleg egyaránt észlelhető, és vannak olyanok is, akik genetikailag az egyik, testi tulajdonságaik alapján a másik nemhez tartoznak. Ettől még a bibliai kijelentés igaz, az általános az, hogy az emberek vagy férfiak, vagy nők – ezt értelem szerűen nem vonják kétségbe a gender mainstreaming támogatói sem –, azonban akiknél ez akár születésüktől fogva másként alakult, akár ha testi tulajdonságaikban meg is felelnek a férfi, vagy a női adottságoknak, de pl. nemi irányultságuk az azonos neműek irányába alakul ki, azok is ugyanolyan kedves teremtményei Istennek. A gender mainstreaming semmi mást nem jelent valójában, mint annak deklarálását, hogy sem a férfiak és nők közötti különbségek, sem a veleszületett, vagy a nemi érés folyamatában kialakuló különbségek a nemi jellegekben és irányultságban, nem szolgálhatnak alapjául semmilyen igazságtalan megkülönböztetésnek. Nem jelenti tehát azt sem, hogy ne vennének tudomást a gender mainstreaming képviselői arról, hogy a különböző nemű emberek között különbségek vannak a testi és lelki adottságokban, ebből adódóan vannak szükségszerű különbségek a társadalmi szerepvállalásban is. Elfogadhatatlannak és igazságtalan tartják azonban azokat megkülönböztetéseket, amelyek nem a testi és lelki adottságokat tiszteletben tartásából következnek, hanem csupán ezekre a különbségekre hivatkozva, de azokból ténylegesen és valójában nem következő társadalmi megkülönböztetések, előnyök és hátrányok elfogadását kényszerítik rá a társadalom különböző tagjaira. Ezekre az utóbbi megkülönböztetésekre azonban a bibliai tanítás sem ad semmilyen jogalapot, ezért aki az Ige szavaira hivatkozva hirdet „szent háborút” a gender mainstreaming valódi célkitűzéseivel szemben, az hazudik.

Másrészről az a tény, hogy a teremtéstörténet nem tesz említést a homoszexualitásról, a saját nemük iránti vonzalommal élő emberek párkapcsolatáról, önmagában semmit nem jelent, mivel azon kívül még számos egyéb, az emberek életében meghatározó jelentőségű dologról, olyan emberi kötelékekről sem tesz említést, melyek attól még mindenki számára nyilvánvaló módon Isten kedves akaratának felelnek meg. Azt az elvárást például, hogy a szülők szeressék gyermekeiket, tegyenek meg mindent, ami tőlük telik annak érdekében, hogy a gyermekek a lehető legtöbbet, és az adott élethelyzetben elérhető legjobbat kapják mindabból, ami a testi és lelki fejlődésükhöz szükséges, az Ószövetségben sehol nem találjuk meg úgy, mint Isten örök akaratának deklarálását (sőt, ilyen szinten még az Újszövetségben sem), mégsem vonja senki kétségbe azt, hogy ez Isten, kezdettől fogva meglévő, örök és kedves akarata. Abból tehát, hogy a teremtéstörténetben csak a legáltalánosabbal, a leginkább jellemzővel foglalkozik a Szentírás szerzője, semmiképpen nem következhet, hogy ami azon kívül még jelen van az emberek életében, az Isten akaratával szükségszerűen ellentétes volna, sőt épp ellenkezőleg: Isten nagyon sok olyan célt tűz ki az emberek elé, amelyek ugyan természetesen összhangban vannak a teremtéstörténetben meghatározott alapvető célokkal („Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog." Ter 1,28.), azonban nem kerültek megemlítésre ebben az egy soros feladatkijelölésben.

Összefoglalva a bibliai teremtéstörténet nem áll ellentétben az azonos neműek teljes értékű párkapcsolathoz való jogának elismerésével, ezért minden erre vonatkozó hivatkozás és utalás hamis és elvetendő.

Nyílt levélben fordult Tarlós István főpolgármesterhez és a fővárosi közgyűlés tagjaihoz az Európai Parlament LMBT képviselőcsoportja a Budapest Pride és az EuroGames ügyében, mely teljes terjedelmében olvasható a képekre kattintva. A levélben  az EP képviselők a napokban megjelent hírre reagálva, miszerint fővárosi fideszes képviselők olyan rendelettervezetet fognak benyújtani, amely majd „kifejezetten megtiltja, hogy az Andrássy úton bugyiban táncoló férfiak vonuljanak”, felhívják a figyelmet arra, hogy a „büszkeség felvonulások az egyenlő jogokat célzó közakaratot testesítik meg, melyet a szabad és nyílt európai társadalmak, ideértve Magyarországot is, régóta védenek és lehetővé tesznek. A levél aláírói emlékeztetnek arra, hogy két héttel korábban az EP határozatot fogadott el a homofóbia elleni küzdelemről Európában, melyben az LMBT emberek szólás- és gyülekezési szabadságának korlátozására irányuló kísérletek miatt aggodalmuknak adtak hangot az EP képviselői. A határozat a „H” pontban kifejezetten utal a fővárosi önkormányzathoz korábban beterjesztett, de szerencsére mindeddig el nem fogadott, a melegfelvonulásokat megtiltó rendelettervezetre. Ezen kívül további nemzetközi jogi dokumentumokat is említenek a levelükben, melyek alapján ismételten megerősítik támogatásukat a budapesti pride és az EuroGames megrendezése iránt, melyeket a szabad és demokratikus társadalmak kifejeződéseinek minősítenek.

A levél aláírói végezetül kifejezik reményüket, hogy a fenti rendezvények jogszerűen és békésen zajlanak majd le és jelzik, hogy közülük többen személyesen is részt kívánnak venni ezeken.

Reméljük, hogy a főváros vezetőiben meglesz a kellő bölcsesség ahhoz, hogy elkerülhető legyen minden újabb nemzetközi botrány az olyan rendezvények kapcsán, melyek engedélyezése és zavartalan lebonyolításának biztosítása egy demokratikus jogállamban magától értetődő kellene, hogy legyen.

Az USA-ban működő meleg lobby adatait elemezve (szervezettség, költségvetés: az USA-ban több, mint egy millió tag, és 40 millió $-os éves költségvetés) – melyet a Daily News közölt a vezetőváltás kapcsán – látható, hogy milyen paraméterekkel kellene rendelkeznie a hasonló hazai szervezeteknek, de még ha minden magyarországi LMBT szervezetet figyelembe vesszük, vélhetően összességében sem rendelkeznek a tizedével sem a lakosságszám-arányosan számított erőforrásoknak.

Ennél már csak a rátermett vezető hiánya a nagyobb baj. Ott egy olyan vezetője lett a lobbynak, aki korábban a Fehér ház egyik sajtófelelőse volt, majd a kaliforniai népszavazási kezdeményezés bukása után ő menedzselte a melegek ügyének képviseletét a különböző bírósági eljárásokban, mindeddig igen jó eredménnyel.

Egyház- és vallástörténeti szempontból is érdekes jelenségnek lehetünk tanúi ezekben a hetekben. A május 24-én a XIII. zsinati ciklus tízedik ülésszakának első napjának kiemelkedő témája volt a Heidelbergi Káté új fordítása, melynek kapcsán 57:17 arányban leszavazták azt az indítványt, hogy a Káté 80. kérdésére adott válaszban, a katolikus misére vonatkozóan kerüljön zárójelbe a „kárhozatos bálványimádás” kifejezés, valamint a lábjegyzetben így jelenjen meg: „A kifejezést csak a történelmi hűség kedvéért hagytuk a szövegben. Amit a 16. században a Káté szerzői jónak láttak, azt ma már – mint római katolikus hittestvéreinket bántó kitételt – nem használjuk.” A szöveg maradt tehát a régi.

Lassan eljutunk oda, hogy a katolikus egyház hírportálján, a Magyar Kuríron mindennap megjelenik egy hír melegekről, melyben az egyházat ért támadásokról és a katolikus híveket kellően a melegek ellen hergelő eseményekről kapnak tájékoztatást a katolikus olvasók. Legutóbb a „12 év börtönt akar: beperelte a püspököt egy meleg aktivista” címmel jelent meg egy írás, hogy-hogy nem pont attól az (szg) azaz Szilvay Gergelytől, akinek egy korábbi írására már itt is reagáltunk. Az újságírás alapelve, vagyis „a hír szent, a vélemény szabad” elve, sajnos – úgy látszik – az ifjú katolikus újságíróra nem vonatkozik. A bombasztikus cím ugyanis, hogy „12 év börtönt akar” nem felel a meg a valóságnak. Az amerikai ultrakonzervatív katolikusok által üzemeltetett hírügynökség a „Catholic News Agency”, (a hivatkozásokban előszeretettel használt rövidítéssel: CNA, mely a világ legnagyobb hírügynökségeinek rövidítéseire a megtévesztésig hasonlatos, csak éppen a híradások színvonala marad el fényévekkel – például a mindössze az utolsó betűben eltérő – CNN-től) ugyan valóban közzétett egy hírt arról, hogy a Felipe Zuleta kolumbiai újságíró feljelentést tett egy futballedző és a püspök ellen homofób megnyilvánulásaik miatt és jelezte, hogy Kolumbiában az antidiszkriminációs törvény megsértőjét 12 évig terjedő börtönbüntetéssel lehet sújtani, de arról szó sem volt, hogy akár a feljelentő, akár bárki más a legsúlyosabb büntetést kérte volna a püspökre. Még a CNA cikke szerint is a feljelentő szándéka csupán az volt, hogy a két homofób megnyilvánulásai miatt feljelentett személy közül legalább az egyik börtönbe kerüljön, és így megértse az ország, hogy az intoleráns megnyilatkozások nem elfogadhatóak, ahogy ezt egyébként később a magyar cikk írója is idézte. Ez utóbbi azonban hozzátette: „Az aktivista nem ejtett szót a püspöknek és az edzőnek a szabad véleménynyilvánításhoz való jogáról”, ami sajnos ma már bevett csúsztatás a konzervatív keresztény vezetők kommunikációjában, mivel minden demokratikus jogállamban evidenciának számít, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága addig terjed, amíg azzal valaki nem sérti más emberek alapvető jogait. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem lehet náci, kommunista, vagy bármilyen önkényuralmi, fajgyűlölő, stb. eszméket sem terjeszteni a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva. Ugyanígy nem engedhetőek meg egyetlen jogállamban sem a melegek ellen uszító megnyilatkozások sem. Azt ugyan nem lehet tudni, hogy a feljelentésben mikre hivatkozik a feljelentő, mert a CNA a kolumbiai püspökkari titkár szóvivőjének tájékoztatására hagyatkozott, aki viszont úgy nyilatkozott, hogy „ők még nem kapták meg a hivatalos értesítést. A kolumbiai rádió május 29-én jelentette be, hogy az újságíró berepeli a püspököt, mivel szerinte a házasságról vallott nézetei, melyek szerint az csakis egy férfi és egy nő közt jöhet létre, sérti a kolumbiai diszkriminációellenes törvényt, és akár 12 év börtönnel is büntethető – írja a CNA.” (Idézet a Magyar Kurír cikkéből, amely a helyesírási hibán kívül további nyelvtani hibákat is tartalmaz – legalább erre odafigyelhetett volna az ifjú újságíró…) A szóvivő elmondása szerint tehát a püspök csak annyit tett, hogy ismertette a házasságról vallott nézeteit. Ugyanakkor arról, hogy a feljelentés mit tartalmazott, nem ad hírt a CNA, mivel csak a püspökkari szóvivő nyilatkozatára alapozta a híradást, aki viszont hivatalos információkkal nem rendelkezett. Egy magára valamit is adó hírügynökség ilyenkor nyilván vette volna a fáradtságot és legalább megpróbált volna kapcsolatba kerülni a feljelentővel, lehetőség szerint megszerezte és közreadta volna a feljelentés szövegét, amiből kiderülhetett volna, hogy az valóban csak a püspöknek a házasságról vallott nézeteire alapul-e. Gyaníthatóan ennél azért többről lehet szó, mivel valószínűleg a feljelentő utána nézett, hogy mitől lesz megalapozott egy ilyen indítvány.

Ismét két friss hír jelent meg a katolikus egyház háza tájáról a homoszexualitással kapcsolatban. Egyrészt a szlovák püspökkari konferencia a június 9-én sorra kerülő pozsonyi melegfelvonulás kapcsán tett közzé egy nyilatkozatot, melyben egyrészt azt hangsúlyozzák, hogy katolikus egyház tiszteletben tartja minden ember méltóságát, és visszautasít mindennemű igazságtalan megkülönböztetést, másrészt elismétlik a Katolikus Egyház Katekizmusának (KEK) homoszexualitásra vonatkozó rendelkezéseit. Ez utóbbi szerint a házasság a férfi és a nő együttélésén alapszik, s mindennemű házasságon kívüli szexuális érintkezés erkölcstelennek minősül. A KEK szerint a Szentíráson alapuló hagyomány a homoszexuális viszonyokat mindig súlyos ferdülésnek, s erkölcstelennek tartotta, mely a „természetes törvénnyel” is ellentétes, hiszen nem teszi lehetővé az élet ajándékát. Nem az érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Semmi esetben sem hagyhatók jóvá. Ugyanakkor a KEK is elismeri, hogy nem kevés férfiban és nőben mélyen gyökerezik a homoszexuális hajlam, de ebből csak azt a következtetést vonja le, hogy ez a nem erkölcsös hajlam többségük számára megpróbáltatást jelent, mely miatt „tisztelettel, együttérzéssel és gyengédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét“. Az egyház szerint a homoszexuális embereknek is lehetőségük van arra, hogy életük során Isten akaratát teljesítsék, igaz ehhez a KEK szerint le kell mondaniuk a szexuális vágyaik megéléséről és kielégítéséről. A KEK belső logikai ellentmondása (az emberi méltóság tiszteletben tartása, ugyanakkor a szexuális vágyak kielégítésének egy életen át tartó tilalma) szemmel láthatóan nem csak a laikusokat zavarja. Mint a másik friss hírből kiderül Margaret Farley, a Sister of Mercy apácarend tagja, a Yale Divinity School keresztény erkölccsel foglalkozó nyugalmazott professzora  2006-ban „Csak tisztán szerelem: vázlat a keresztény nemi erkölcshöz” (Just Love: A Framework for Christian Ethics) címmel írt könyvében kiáll az azonos neműek házassága mellett, mert szerinte az megszüntetné a homoszexuálisok megbélyegzését. Ahogy a híradásokból kiderül, a Vatikán először 2010 októberében kért magyarázatot a szerzőtől az általa írt kitételekkel kapcsolatban, de mivel ez utóbbinak a válaszait a Szentszék akkor nem tartotta kielégítőnek, "sürgős vizsgálatot" rendelt el a kötet tartalmával kapcsolatosan. E vizsgálat következtetéseit XVI. Benedek pápa márciusban jóváhagyta, és elrendelte azok nyilvánosságra hozatalát, amit most tett közzé a Hittani Kongregáció. Ebben megállapítják, hogy az amerikai apáca által írtak ellentétben állnak az egyházi tanítással. Farley könyvében egyebek között megengedhetőnek tartja a maszturbálást, amely szerinte inkább segíti, semmint rontja a párkapcsolatot. A Vatikán ezzel szemben azt vallja, hogy az önkielégítés erkölcstelen. Levada bíboros, a Hittani Kongregáció vezetője leszögezte, hogy a homoszexuális házasság engedélyezése nem csupán egy "deviáns magatartás" elfogadását jelentené, de felborítaná a férfi és a nő közötti hagyományos házasság értékrendjét.

A Fidesz frakció nem támogatta a halálbüntetés visszaállítását – jelentette be Rogán Antal, újdonsült frakcióvezető. Ez ma Magyarországon a vezető kormánypárt frakcióülésén téma lehet? Milyen alapon? Ki kért és ki adott felhatalmazást arra Magyarországon, hogy a halálbüntetés esetleges visszaállításáról döntsenek? A Fidesz vezetői és képviselői közül senki. Akkor miért lehet egyáltalán téma ez a frakcióülésen? Hihetetlen.

A melegfelvonulásokkal kapcsolatos reakciók érezhetően egyre több politikai színezetet kapnak. Amikor az első pride-ot szervezték hazánkban, több mint egy évtizeddel ezelőtt, az élvonalbeli politikusok többségében még tartózkodtak attól, hogy állást foglaljanak a melegfelvonulással kapcsolatban. Az elmúlt években a helyzet gyökeresen megváltozott. Ennek kapcsán érdemes végiggondolni, hogy miért politizálódott át ennyire hazánkban és a többi kelet-közép-európai országban a melegfelvonulások kérdése, mennyire tekinthető ez az LMBT közösséghez tartozó emberek jogaival összefüggő nemzetközi tendenciák és folyamatok részjelenségeinek, vagy mennyiben kell a kelet-közép-európai országok sajátos történelmi és kulturális adottságaiban keresni az okokat.

Homophobia is always bad, homophobia is always worrying, but in a country where ruling party (party alliance) having two-thirds majority represents the policy of hatred, that's a very big problem.

A homofóbia mindig rossz, a homofóbia mindig aggasztó, de ha egy országban egy kétharmados többséggel bíró kormánypárt (pártszövetség) tűzi nyíltan a zászlajára a gyűlöletkeltést, az már nagyon nagy baj. Magyarországon sajnos itt tartunk. A Fidesz képviselői büszkén nyilatkoztak arról, hogy meg fogják akadályozni a júliusi melegfelvonulást, ahogy az Origo írja: készül egy olyan rendelet, amely majd "kifejezetten megtiltja, hogy az Andrássy úton bugyiban táncoló férfiak vonuljanak". Vagyis a hatalom birtokosai büntethetővé teszik és nyilván majd példásan meg is büntetik, akik a saját értékrendjüktől eltérő értékrendet vallanak. Agyrém. 

Kiegészítés:

English

A TÁRKI friss közvélemény-kutatási adataiból látható, hogy a pártot választók között már (ismét) 20 % fölött van a Jobbik támogatottsága. Érezhető is a párt képviselőinek megnyilvánulásain, hogy egyre magabiztosabban támadják mindazt, ami a magyar alkotmányos rendben még őrzi az európai politikai kultúra elemeit, a jogállami normákat és hazánk uniós tagságát. A Jobbik anyagi bázisával kapcsolatban a jobb oldali médiában erősen támadott, de a pénzügyek iránt aligha vitatható érzékkel bíró Richard Field azt fejtegeti az Amerikai Népszavában,  hogy „az ember csak találgatni tud, vajon honnan szerzi a Jobbik a pénzt médiajelenlétének fenntartására, a több tízezer civil gárdista felszerelésére, ingyenes újságja több millió példányban történő terjesztésére, és saját magániskola-hálózatának létrehozására”. Mint írja: „A pletykák szerint a Jobbik több millió euróra rúgó illegális politikai adományt kapott az iráni kormánytól.” Az objektivitás követelményeinek ugyan nem felelnek meg a pletykákra alapozott híresztelések, de az is igaz, hogy abban a nem várt esetben, ha mégis van valóság alapja ezeknek a „pletykáknak”, akkor sem valószínű, hogy ezekre bizonyítékok kerülnének napvilágra, mert ahhoz már nagyon ügyetlennek kell lennie a Jobbikosoknak , mivel akkor már a hazaárulás gyanúja is felmerülhetne, amit nyílván megpróbálnak elkerülni, amennyire tőlük telik. Ugyanakkor igaz, hogy a Jobbik politikája, értékrendje, kommunikációja és PR-ja erősen hozzájárul az ilyen „pletykák” megerősödéséhez. Az euro-atlanti orientáció szinte hisztérikus ellenzése, a nyugati típusú demokratikus jogállami normákkal szemben egy másik, leginkább a keleti despotizmust idéző társadalomfilozófia, a pártus-perzsa kapcsolatok hangoztatása a háttérmédiumokon és a támogatói kör legkülönfélébb média megjelenéseiben – mind-mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy még azokban is megerősödjön az iráni kapcsolat gyanúja, akik alapból nem szeretnek „pletykákra” hagyatkozni.

A Jobbik szerint ők. Legalább is ez derül ki Losonczy Pál (nomen est omen, még akkor is, ha "i" helyett "y" van a vezetéknév végén!) fővárosi jobbikos képviselő szavaiból, aki a tiltott, közösségellenes magatartásokat szabályozó fővárosi rendelet tervezethez benyújtott módosító indítványukat ismertetve kinyilatkoztatta: "Meg kell érteni végre, hogy Magyarország egy konzervatív, keresztény ország, ahol a szexuális deviancia nyilvános propagálása és az emberek ilyen formájú provokálása minden formában elfogadhatatlan". „Minden formában”! Akkor is, ha már két éve a szervezők odafigyelnek arra, hogy semmilyen provokatív, a vallásos emberek erkölcsi meggyőződését sértő megnyilvánulás ne forduljon elő a meleg-felvonuláson. "Meg kell érteni végre…”

Nem könnyű olvasmány Józsué könyve. Az Ószövetség egyik legvéresebb, legtöbb tömegmészárlást, brutalitást tartalmazó írása, melynek egy-egy fejezetét mostanában ajánlja a figyelmünkbe, napról napra a református igeolvasó kalauz. Különösen nem könnyű olvasmány egy humanista szemléletű embernek. Magunk részéről azonban továbbra is azt álláspontot képviseljük, hogy a humanizmus nem ellentétes a kereszténységgel, sőt! – az igazi humanizmus a keresztény tanításból táplálkozik, ahogy azt a jelen blog korábbi írásában részletesebben kifejtettük. Hogyan egyeztethető hát össze a Jerikó lakosait – és aztán majd az ígéret földjén élő többi népet is – kiirtani rendelő Isten képe a humanista felfogással? Hogyan rendelhetett el Isten olyan rémséges bűncselekményeket, mint a népirtás, melyet ma soha el nem évülő, emberiesség elleni bűncselekményeknek tartunk? A válasz röviden és leegyszerűsítve: sehogy. A biblia-magyarázók nagyjából egységesek a tekintetben, hogy a Mózes könyveiben, a Józsué könyvében és a más ószövetségi könyvekben „elrendelt” gyilkosságok szimbolikusan értelmezendők. Isten a kinyilatkoztatás által a bűnt ítéli el, nem a bűnös embert, a bűnt akarja kiirtani, nem a bűnös embert. A Kánaán földjén élő pogány népek, amelyek között a bálványimádás, a legkülönbözőbb szörnyűséges bűnök (pl. emberáldozatok, promiszkuitás, stb.) fordultak elő, a bűnt szimbolizálják. Ezért rendelkezik Isten ezekben a biblia könyvekben úgy, hogy kegyetlenül ki kell irtani ezeket a népeket, azonban valójában a történetek mind arról a küzdelemről szólnak, amit az embernek első sorban saját magán belül kell lefolytatnia a bűnre hajló természete ellen, illetve arról a küzdelemről, amit a bűn társadalmi következményei ellen kell folytatnia minden hívő embernek.

A homofób megnyilvánulások erősödése Ukrajnában is tetten érhető. A világsajtót bejáró fotó azt a pillanatot örökítette meg, amikor az ukrán meleg fórum egyik szervezőjét, Svyatoslav Sheremetet neonáci aktivisták megtámadták, miután szétverték az alig 150 fő részvételével megrendezett pride-ot – számol be a Daily Mail. Az ügy nemzetközi jelentőségét az is fokozza, hogy Ukrajna az egyik társszervezője az idei futball Európa-bajnokságnak, melyre sok külföldi vendéget is várnak – írja a hírportál. 

Egy poszt jelent meg egy fiatal evangélikus írónő blogján annak kapcsán, hogy miközben az USA-ban egyre erősebb offenzívába kezdtek a házassági egyenlőség ellen küzdő keresztény egyházak (példaként az észak-karolinai népszavazási kampányban szerepet vállaló egyházakat említi, melynek eredményeként ebben az államban is törvénybe iktatták, hogy a házasság csak egy férfi és egy nő párkapcsolata lehet), melyek magukat a keresztény tanítás alapjainak védelmezőjeként próbálják beállítani, ezért büszkén vállalják a fundamentalista jelzőt, aközben a fiatalabb generációhoz tartozók egyre inkább elfordulnak tőlük. Ahogy a szerző fogalmaz: lehet, hogy a fundamentalista keresztény felekezetek a kultúrharcot sok helyen megnyerik, de egy nemzedéket elvesztenek. Mint írja, egy felmérés során arra kérdésre, hogy melyik az a szó, vagy fogalom, amelyik legjobban leírja a keresztény vallást, a megkérdezett 16-29 év közötti, nem keresztény fiatalok 91 %-ban azt a választ adták, hogy a „homoszexualitás-ellenesség”. A felmérés szerint még a vallásos fiatalok 80 %-a is ugyanezt mondta.  

 A HVG részletesen beszámol arról a hírről, hogy az AEÁ-ban alkalmazott "meleg-gyógyító" pszichiáter beismeri tévedését, és közben Magyarországon gyalázat éri már az emléktáblákat is.

"Tíz éve átnevelhető betegségnek írta le a homoszexualitást, ma visszavonta és bocsánatot kért a melegektől egy neves pszichiáter az Egyesült Államokban.

A New York-i Columbia Egyetem visszavonult professzora, Robert L. Spitzer egyben bocsánatot is kért a melegek közösségétől, és kijelentette, hogy többé már nem hisz akkori eredményeiben. A nagy port kavaró vizsgálatba Spitzer 200 meleget vont be, akik a terápia végeztével több-kevesebb változásról számoltak be. Mint azt ma Spitzer állítja, a dolgozat "fatális tévedése", hogy nincsen semmilyen eszköz a kísérleti személyek kijelentésének igazolására.

Tíz évvel ezelőtt a tanulmány nagy figyelmet váltott ki többek között azért, mert 30 évvel korábban éppen Spitzer volt az egyik élharcosa annak, hogy töröljék a homoszexualitást a mentális betegségek amerikai listájáról." forrás: HVG online

Ezt a szellemes címválasztást – melyet a Media Hungary 2012 szervezői választottak saját rendezvényük címének – juttathatja eszébe az embernek az Origo cikke, melyben a BBC tudósítása alapján beszámolnak arról, hogy immáron nem büntetné a melegeket az elnök Malawiban. „A BBC szerint az elnök, aki egy hónappal ezelőtt lépett hivatalba, azért jelentette be a törvények eltörlését, mert számít a nyugati országok adományaira. Több nyugati állam viszont nemrég kijelentette, hogy felfüggeszthetik a támogatást, ha Malawi továbbra is börtönnel bünteti azokat, akik homoszexuális kapcsolatban élnek. Malawi az egyik legszegényebb ország a világon, és a költségvetésének nagy részét a külföldi támogatások jelentik” – adta hírül az Origo. Az elnökváltásra egyébként azért került sor, mert az előző elnök elhunyt. Két évvel ezelőtt a Kaleidoscope blogban is beszámoltunk arról, hogy „a "természet törvényének" megsértése miatt 2010-ben 14 év börtönre ítéltek Malawiban egy homoszexuális párt, a két férfi ugyanis egy nem hivatalos esküvőn egybekelt. Az akkori elnök csak a nemzetközi nyomás miatt adott kegyelmet a párnak, és úgy fogalmazott: "Ezek az emberek bűncselekményt követtek el a kultúránk, a vallásunk és a törvényeink ellen." Bingu wu Mutharika, az akkori elnök felhívta a figyelmet arra is, hogy a kegyelem továbbra sem jelenti azt, hogy eltűrik az azonos neműek közötti kapcsolatot, ez továbbra is illegális.” – írja az Origo.

Isten igazsága nem függ a emberek többségi véleményétől, Isten kinyilatkoztatott igazságai szempontjából lényegetlen, hogy azokkal a többség egyetért, vagy nem. Ezzel az elméleti szempontból teljesen evidensnek tűnő állítással kapcsolatban a gyakorlatban két probléma szokott felmerülni:

A „kocka el van vetve”, Obama „átlépte a Rubicont”. Az All Out jogvédő szervezet weboldalán több tízezren írták alá alig pár óra alatt azt a nyílt levelet, amelyben köszönetet mondanak az amerikai elnöknek az azonos neműek házassága melletti egyértelmű kiállásáért és még néhány nap után is a világ minden részéről percenként jönnek az újabb és újabb köszönő bejegyzések.

Való igaz, hogy abban az Egyesült Államokban, ahol a tagállamok többsége még meglehetősen elutasító ezen a téren – ahogy erről a Kaleidoscope blog korábbi bejegyzésében is beszámoltunk – és ahol a közeledő elnökválasztási kampány miatt nem kis kockázatot vállalt a hivatalban lévő elnök egy ilyen bejelentéssel, ez egy nagyon bátor lépés volt, különösen mivel a legvalószínűbb republikánus jelölt homofób kampányt folytat. Ráadásul a melegházassággal kapcsolatban korábban szintén támogató nyilatkozatokat tevő brit miniszterelnök alig pár nappal Obama nyilatkozata előtt látványosan és az érintettek számára nem kis csalódást okozva visszakozott e téren.

A Frissmeleg.hu oldal szerkesztői megkérdezték az oldal látogatóit, hogy „Szerinted milyen lesz 2011-hez képest, LMBT-szempontból 2012?”. Az eredmény 2012. május 11-én: