Május 17. sok egyéb mellett a homofóbia elleni küzdelem világnapja. Ezzel az információval ugyan elég nehéz lett volna szembetalálkozni a hazai médiában, mert egy-két kislátogatottságú hírportál kivételével sehol nem emlékeztek meg erről. Még akkor is kérdéses egy világnap értelme, ha megemlékeznek róla, de ha még azt sem... Vagy talán pont ez az, ami minden sablonos világnapi megemlékezésnél többet mond el a hazai viszonyokról. A hallgatás. Az elhallgatás. Mintha nem is lenne fontos a téma. Igaz, hogy az ELTE közelmúltban publikált kutatási eredményei szerint a homofóbia katasztrofálisan magas arányban van jelen a mai magyar társadalomban, de mégsem foglalkozik vele még a magát liberálisnak beállító média sem. Itt tartunk...

A programalkotással kapcsolatban is lényeges annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy mennyiben indokolt önálló melegpolitikáról beszélni, mi indokolja, hogy az LMBT emberek saját politikai célokat fogalmazzanak meg, mennyiben különül ez el a pártpolitika már kialakult és folyamatosan formálódó, alakuló rendszerétől. Az ilyen formában felmerülő kérdések megválaszolásakor azonban könnyen belátható, hogy a jelen összefoglalóban részletezendő programpontok és célkitűzések a társadalom életének olyan szerteágazó, ugyanakkor nagyon is konkrét alakítására és formálására irányulnak, mely miatt ezen célkitűzések elérése egyértelműen politikai tevékenységnek minősül, az csak a politikai logika mentén lehetséges, a politika eszköztárának alkalmazásával, sajátos működési mechanizmusainak figyelembe vételével. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy még ha az egyes politikai pártok, tömörülések hosszabb-rövidebb ideig jobban fel is vállalják az LMBT emberek érdekeinek képviseletét, az eddigi tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy a melegtársadalom alapvetően csak saját magában bízhat, csak annyiban fogja tudni saját érdekeit tartósan és eredményesen érvényre juttatni, ha saját kezébe veszi a sorsának irányítását. Ez természetesen nem feltétlenül jelenti azt, hogy pl. önálló pártot kellene alakítania (a követendő stratégiára a későbbiekben térünk majd vissza), ennek megfelelően a programalkotás sem degradálódhat egy választási program, vagy egy pártprogram szintjére, de jelenti azt, hogy a konkrét politikai célokat meg kell fogalmazni és egy politikai szinten értelmezhető és kezelhető programot össze kell állítani.

Május 11-én megvolt Genfben az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában a magyar emberi jogi helyzet áttekintését célzó ülés, melyen Balog Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára által vezetett delegáció képviselte hazánkat. Amint az előzetes jelzések alapján azt várni lehetett, a magyarországi emberjogi helyzettel kapcsolatban több féle kritika fogalmazódott meg az ENSZ tagállamok képviselői részéről, akik saját kormányuk és a hazai, valamint a nemzetközi emberjogi szervezetek véleményét figyelembe véve alakították ki álláspontjukat. Az elhangzó kérdések és észrevételek között a legtöbb a magyarországi roma helyzetre, a médiatörvényre és általában az alkotmányozásra, az alkotmányos rend védelmét szolgáló intézmények függetlenségével kapcsolatos kétségekre vonatkozott, de viszonylag nagy hangsúlyt kapott a szexuális irányultság miatti diszkrimináció kérdésköre is. Ez utóbbival kapcsolatban is megfigyelhető volt, ami általában is jellemezte hozzászólásokat, hogy az ENSZ tagországok képviselői alapvetően nagyon felkészültek és jól tájékozottak voltak, a hírügynökségi beszámolók tanúsága szerint részletes ismeretekkel rendelkeztek a magyarországi jogrenddel és társadalmi viszonyokkal kapcsolatban. Ennek ellenére a hazánkat képviselő államtitkár szerint „volt egyfajta tudatlanság" és többször, több fórumon is hangot annak a véleményének, hogy a nyugat-európai delegációk által megfogalmazott ajánlások félreértésen alapultak. Konkrét példa a galamus.hu beszámolója szerint:

Az LMBT „politika-csinálás” története az utóbbi fél évszázadra korlátozódik, annak ellenére, hogy a homoszexualitás az emberiséggel egyidős és a melegek társadalmi helyzete, emberi jogaik elismertsége, illetve azok megsértésének különböző formái és fokozatai végigkísérik az emberiség történelmét. Ugyanakkor az utolsó fél évszázad során is annyi minden történt a melegtársadalommal, hogy azt már fel sem lehet sorolni a teljesség igényével, ezért most csak azokat az eseményeket, fejleményeket és tapasztalatok említjük meg, amelyek a jövő politikai aktivitása szempontjából relevánsnak tűnhetnek. 

A politikára fokozottan igaz a „historia est magistra vitae” (a történelem az élet tanítómestere) bölcsessége, a sikeres „politika-csinálás” legfontosabb előfeltétele a történelmi tapasztalatok számbavétele, a szükséges következtetések levonása. Először tehát érdemes lesz áttekinteni a homoszexuális emberek eddigi politikai tevékenységének néhány olyan elemét, melyekből lehet és érdemes tanulni a további, hatékonyabb politikai érdekérvényesítés érdekében.

A mögöttünk álló hetek, hónapok egyik nagy tanulsága volt, hogy a meleg-társadalmat mennyire felkészületlenül érte az alkotmányozás folyamata, aminek szomorú következményeképpen a homoszexuálisok alapvető jogainak garantálása teljesen ki is maradt az új alkotmányból, viszont a heteroszexuális házasság kizárólagosságának deklarálásával a melegeket egyértelműen másodrendű állampolgárokká degradálták a döntéshozók. A hazai és a nemzetközi tapasztalatok birtokában ideje átgondolni a melegtársadalom professzionálisabb, hatékonyabb érdekérvényesítésének módjait, alkalmazni a politika-csinálás felhalmozott ismeretanyagát, szakmai szabályait és kiszivárgott műhelytitkait. Ezeket a szempontokat tekintjük most át elkövetkező néhány bejegyzésben – közösen mindazokkal, akik hozzájárulnak saját véleményükkel, észrevételeikkel egy közös gondolkodás formájában.

A református igekalauz szerint ma ez az ige került sorra. Sokszor elmélkedtem már ezen a felületen is arról, hogy a mai keresztények mennyiben értették meg Jézusnak ezt a tanítását. Az elmúlt napokban a jezsuita blogon II. János Pál boldoggá avatásával kapcsolatban nagyon érdekes vita alakult ki, mely arra utal, hogy bizony elég kevéssé. Számomra egészen meglepő módon a katolikus egyházban sokan azért vonják kétségbe a boldoggá avatás megalapozottságát, mert szerintük túlságosan engedékeny volt az előző pápa az egyházon belüli reformokkal kapcsolatban. Megdöbbentő számomra, hogy milyen sokan próbálnak ragaszkodni toldozgatott-foltozgatott régi tömlőikhez, melyek újra és újra szétszakadnak a új bor beletöltésekor...

A híradások alapján az új alaptörvényt minden magyar állampolgárnak (határon innen és túl is?) kiküldik. Alsó hangon ez legalább 6-8 milliárd forintba kerülhet. Érthető lenne ez a gesztus, ha tényleg egy olyan széles támogatottsággal került volna elfogadásra az alkotmány, ahogy kellett volna, de tudjuk, hogy nem így van. Akkor ugyanis, ha a társadalom 80-90 %-a támogatta volna, magáénak érezné ezt az alkotmányt, ez egy ünnep lenne a döntő többség számára. Így azonban inkább tűnik erőfitogtatásnak a kormánypártok részéről: "ez van, ezt kell szeretni!" Eközben - érzésem szerint - rohamosan hízik az ellenzék támogatottsága (beleértve a korábban tényleg felelőtlenül és kriminális módszerekkel kormányzó MSZP-ét is), ezért a nyár közepére jó esélyét látom annak, hogy teljesen elolvad a kormánykoalíció eddigi többsége a pártot választók között is, és ki tudja hol a vége a lejtmenetnek?!

A köztársasági elnök által húsvét hétfőn aláírt alkotmány, mellyel a jelen blog több bejegyzésében is foglalkoztunk, sok szempontból új helyzetet teremtett. Egyrészt a jelen kormányzatnak immáron nincs mire hivatkoznia, ha nem sikerül megvalósítania ígéreteit, elődeihez hasonlóan, akik rendszeresen okolták a saját hatáskörükben meg nem változtatható alkotmányos berendezkedést, amikor számon kérték rajtuk, amit a választási kampányban ígértek. Igaz ugyan, hogy az ilyen szempontból leglényegesebb sarkalatos tőrvény, az önkormányzati tőrvény módosítása egyelőre sehol sincs, legalább is sem a közvélemény, de még a szűk vezetői körön kívül lévő érintett szakemberek és helyi döntéshozók sem tudnak semmit arról, hogy mit is fog jelenteni az önkormányzati rendszer reformja. Sokszor elhangzik ugyan, hogy az mennyire fontos és szükséges, kétségtelen, hogy a kis önkormányzatok és azok intézményeinek (iskoláinak, egészségügyi, szociális és kulturális intézményeknek) a helyzete tarthatatlan, de ma már nyílt titok, hogy azok a centralizációs törekvések, amelyekről bizonytalan utalások, vagy éppen a miniszterelnök által visszadobott közoktatási törvény tervezete kapcsán hallani lehetett, a kormánypártok erős embereinek ellenszenvét is kiváltották. Nehéz is lenne elképzelni, hogy 21 évvel a rendszerváltás után lényegében fel lehetne számolni az önkormányzatiságot Magyarországon, még akkor is, ha az alkotmányt olyan magabiztosan keresztülverték a kormánypártok a nemzeti konszenzus leghalványabb illúziója nélkül.

Erősítsen meg mindannyiunkat!

Békés Ünnepet!

A jelen blog korábbi bejegyzéseiben is jelzett kezdeményezés, melynek célja a készülő alkotmánytervezetnek a homoszexuálisokat hátrányosan érintő passzusai elleni tiltakozás volt, a tegnapi tüntetéssel lezárult. Mondhatjuk úgy is: zátonyra futott. A kezdeményezés ugyanis azon kívül, hogy meg tudott jelenni az országos média egyes felületein, szinte egyetlen célját sem érte el, sem a kormánypárti politikusokat nem bírta jobb belátásra, sem a közvéleményt nem tudta igazán megszólítani. Persze az előbbi az utóbbiból fakad, ha a közvéleményt sikerült volna hatékonyabban megszólítani, akkor a politika sem hagyhatta volna figyelmen kívül a meleg szervezetek álláspontját. A tegnapi tüntetés vagy meg sem jelent a jobboldali médiában, vagy csak a sajtószabadság sérelme miatt kezdeményezett tüntetésről beszéltek. Be kell ismerni: ezt a csatát elvesztettük. Hétfőn a parlament várhatóan elfogadja az új alkotmányt, és ezzel tényleg kőbe vési azt az elvet, hogy Magyarországon a homoszexuálisok másodrendű állampolgárok, széles teret nyitva a szélsőségesek előtt. Aligha lehetnek illúzióink, a folytatás már nem a jog előtti egyenlőségről fog szólni, hanem a sorozatos jogsérelmek elleni küzdelemről. Ebből adódóan fel kell készülni a nagyon szomorú, negatív következményekre amelyekről már sokszor volt szó ebben a blogban és más fórumokon is, melyek közül csak az egyik, de talán legsúlyosabb következmény az, hogy Magyarország el fogja veszíteni értékes polgárait, akik nem akarnak másodrendű állampolgárként élni itt, szexuális irányultságuk miatt.

A konzervatív keres(z)t(y)én álláspontot képviselők általában meg vannak győződve arról, hogy aki bármely általuk vallott teológiai, vagy morálteológiai tézist vitatni mer, az valójában az Istenbe vetett hitnek az alapjait vitatja, tehát ateista, vagy bálványimádó. Ugyanakkor bizonyos morálteológiai kérdésekben meglepő azonosság mutatkozik az ateisták és a konzervatív keresztény teológia követőinek biblia-értelmezésében, annak ellenére, hogy merőben eltérő megközelítésből közelítik a problémákat és ebből adódóan általában egymással ellentétes következtetéseket vonnak le a konkrét bibliai tanításokból. Ilyen hasonlóság mutatkozik pl. a homoszexualitás megítélésében, ami nagyon jól érzékelhető volt egy ateista blog egyik bejegyzésében, ugyanis a blog deklaráltan ateista szerzője pontosan ugyanúgy értelmezi a homoszexualitással foglalkozó bibliai részeket, ahogy a konzervatív keresztény teológia képviselői. Függetlenül tehát attól, hogy a következtetéseikben jelentős különbségek vannak (míg a konzervatív keresztény teológia képviselői szerint a homoszexualitás felvállalása a kárhozatba vezet, az ateista szerző a vallási tanítás tarthatatlanságát, embertelenségét akarta ezzel is alátámasztani), a konkrét kérdés megítélése kísértetiesen egybeesik. Mindez arra mutat, hogy a konzervatív keresztény teológia kvázi érveket „szállít” az ateistáknak, vagyis a keresztények egyik legfontosabb hivatását, az evangelizációt hátráltatja. Nem arról van tehát szó csupán, hogy a képmutató vallásosság, a farizeus lelkület, vagy a kifejezetten hipokrita, adott esetben súlyos bűnöket és bűncselekményeket elkövető, vagy leplező hozzáállás okoz számos esetben súlyos megbotránkozást a hívők és a nem hívők között egyaránt, hanem arról is, hogy a konzervatív keresztény teológia önmagában is gátolhatja a kereső emberek hitre jutását. Ennek viszont igen komoly következményei vannak azok számára, akik ugyan mentesek az előbb felsorolt hibáktól és bűnöktől, de tudatosan egy olyan teológiai irányvonalat vallanak és egyben támogatnak, amely egyre több embert rettent el az élő hit igazságainak megismerésétől és befogadásától.

Történt ugyanis, hogy korábbi hétvégéken mindig valami történt, hogy az amúgy is hellyel-közzel felkeresett templomban több vasárnap sem voltam.

Ma, miután sikerült felbuknom a jövőnk bizonytalanságának magával rántó belső örvényemből, elhatároztam, hogy a régen oly sok töltődést adó pünkösdi somlyói búcsú szertartására ha nem is, de az azt követő esti imára elmegyek. A döntést repülőjegyvétellel koronáztam (gondolom ismerős az érzés, hogy ha egy nagy értékű, kétes, ámde vágyott dologról lemondasz, mint ahogy én is tettem ma, megdicséred magad).

És hogy miért ez a nagy bevezető?

A nap élményét, egy váratlan látogatás mellett, az azt követő templomi élmény adta. Nem a megszokott régi énekek voltak a templomban, hanem gyermekkorom hitéhez oly szorosan fűződő énekek mindenféle hangszerrel. Meglepődtem.

A mai evangélium, az ott hallott beszéd és a megújulásról szóló bevezető, amint én is ma átéltem azt, gyorstöltőként hatott rám.

http://hvg.hu/itthon/20110330_melegek_alkotmany_demonstracio

Utcára mennek a melegek az új alkotmány miatt

2011. március 30., szerda, 15:05 • Utolsó frissítés: 17 perce
Szerző: MTI

Balaci Adrián, az Amnesty International Magyarország LMBT tematikus csoportjának képviselője azt mondta: amikor az Alkotmánybíróság azon gondolkodott, hogyan ítéli meg az azonos nemű párok házassághoz való jogát, nem azt jelentette ki, hogy vannak hetero- és homoszexuális emberek, akik ugyanazon joggal kell, hogy bírjanak, hanem azt állította, hogy vannak férfiak és nők, és nekik joguk van arra, hogy házasodjanak. A kormány ezt a gyakorlatot követi, több képviselő hivatkozott erre. Ez elfogadhatatlan - tette hozzá. 

A mandiner.hu közölte Marion Smith írását az alkotmányozásról. A szerző, aki egyébként a budapesti Common Sense Society elnöke és a Heritage Foundation kutatója Washingtonban, azzal kezdi írását, hogy „Egy alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásának ötletét eddig komolyan nem vetették fel, pedig erre lenne szükség”. Ez az állítás ugyan ebben a formában elég szerencsétlen, mert mindannyian emlékszünk, hogy a Fidesz és annak vezetője tavaly még előszeretettel beszélt arról, hogy az országgyűlés maga fog átalakulni alkotmányozó nemzetgyűléssé, ami persze szintén meglehetősen vitatható megnyilvánulás volt, ahogy ezt a kaleidoscope.blog.hu-n is kifejtettük. Az azonban tény, hogy senki nem elemezte még ezt a lehetőséget kellő alapossággal a nyilvánosság előtt, ezért valóban nem derültek még ki ennek a lehetőségnek az előnyei és hátrányai a politika iránt egyébként érdeklődést mutató közvélemény számára sem. Igazából arról sem kapott tájékoztatást az alkotmányjogban járatos magyar szakemberektől a széles közvélemény, hogy milyen formában kellene, lehetne elképzelni egy ilyen alkotmányozó nemzetgyűlést 2011-ben Magyarországon. Érthető tehát, ugyanakkor kétségtelenül kissé furcsa, hogy a fenti cikkben egy külföldi szerző ad erre vonatkozóan tippeket, amit persze többen joggal kifogásolnak, igaz mások jó szándékú segítségként értékelnek. Mindazonáltal aligha lehet kétséges, hogy a jelen hazai realitások közepette esetleg sikeresen megvalósítható alkotmányozó nemzetgyűlésnek a már igencsak hosszú utat bejárt alkotmányozási folyamatba esetleg még beilleszthető módját, formáját, szabályait és kompetenciáit (az összehívásának a technikájától az új alkotmány kihirdetésének lezárásáig terjedően), csak hazai döntéshozók tudják kialakítani, ha akarják. Sajnos ez utóbbival, vagyis az „akarással” kapcsolatban erős kétségek merülnek fel, mert mind a kormányoldalon, mind az ellenzéki oldalon sokkal inkább erőfitogtatás, politikai haszonszerzési technikák alkalmazása látható, mintsem korrekt elkötelezettség a magyar alkotmánynak az ország számára legelőnyösebb kialakítása iránt. Annak ellenére nem tűnik túlságosan valószínűnek a dolog, hogy a jelen állapot szerint a kormányoldal és az ellenzék egyre gyorsabban sodródik egy vesztes-vesztes játszma irányába (a kormányzatot ugyanis joggal támadják a „kétpárti alkotmány” áterőltetésének vádjával, az ellenzék szavazótábora pedig tényleg cserbenhagyottnak érezheti magát azáltal, hogy az általuk támogatott politikusok a könnyebb megoldást választva kivonultak az alkotmányozásból), aminek legfőbb vesztese az egyszerű állampolgár, aki életének számos területén tapasztalhatja majd az elrontott alkotmányozás káros következményeit. Annak érdekében, hogy legalább szerény mértékben javuljanak az esélyei egy kedvezőbb forgatókönyv szerinti folytatódó alkotmányozásnak, talán érdemes mégis megvizsgálni az alkotmányozó nemzetgyűléssel kapcsolatban felmerülő kérdéseket. Erre annál is inkább szükség van, mert a kormánypártok népszerűségének rohamos csökkenése és ugyanakkor az ellenzék támogatottságának stagnálása arra mutat, hogy a választók is elmozdulást várnak a politikai elittől az eddigi álláspontjukhoz képest. Sem a radikális jobboldal, sem a baloldal támogatói nem fogadják el a kormánypártok alkotmányozási gyakorlatát, ezért egy gyors irányváltás nélkül kritikusan alacsony társadalmi támogatottsága lenne egy jogilag legitim, de a társadalom széles körei által elutasított alkotmány keresztülverésének a parlamenten. A baloldali pártok passzív ellenállása, a Jobbik hezitálása szintén nem erősítette támogatottságukat.

Az Index hírportál cikket közölt arról, hogy információi szerint "Elszabotálta a szexvádak vizsgálatát az apostoli nuncius". Jelen blog korábbi bejegyzéseiben is volt már szó arról, hogy a Katolikus Egyház immáron a legmagasabb szintekig terjedően keveredett bele a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos vádakba, ezért joggal merülhet fel a jó szándékú, saját egyházáért aggódó keresztényekben, hogy ilyenkor mi a teendő? Merre van az előre? A megoldás kézenfekvő: korunk információs társadalmában az egyház egyetlen esélye arra, hogy a továbbiakban is el tudja látni Istentől kapott feladatait, a legteljesebb transzparencia biztosítása. Annak, aki elkötelezett Jézus Krisztus egyháza mellett minden olyan dokumentumot, ami felveti a gyanúját bármilyen visszaélésnek, azonnal nyilvánosságra kell hozni. De a hasonló hírek publikálói is jobban tennék, ha nemcsak a "levegőbe" beszélnének, hanem ami nekik rendelkezésre áll dokumentum, azt ők is nyilvánosságra hoznák, mert így az is felmerülhet sokakban, hogy az ilyen hírek közreadói esetleg részinformációkkal manipulálva, valamilyen egyházellenes szándék kiszolgálói csupán. 
 

A Magyar Kurír oldalán megjelent egy cikk Schanda Balázstól „Alkotmányozás - keresztény szempontból” címmel, amit néhány kisebb látogatottságú hírportál is átvett. Tekintettel arra, hogy Schanda Balázs elég jó úton halad ahhoz, hogy (amennyiben a jelenlegi konzervatív vonal meg tudja tartani pozícióit a Katolikus Egyházon belül, akkor) meghatározó szerepet kapjon akár a vatikáni adminisztrációban is, ezért érdemes odafigyelni a véleményére. Már a regisztrált élettársi kapcsolat alkotmányosságát vitató beadvány ügyében is többször nyilatkozott 2008-ban. Mint emlékezetes, a Katolikus Egyház korábbi beadványára az Alkotmánybíróság megsemmisítette az élettársi kapcsolatra vonatkozó hatályos szabályokat (melyek lényegében a házassággal egyenjogú intézményként definiálták az élettársi kapcsolatot, azzal a különbséggel, hogy ellenkező és azonos nemű párok között egyaránt létrejöhetett, szemben a házassággal, amely csak férfi és nő között köttethetett) és kötelezte az Országgyűlést új szabályozás megalkotására. Az alkotmánybírósági határozat erősen sugallta, hogy a regisztrált élettársi kapcsolat szerintük csak akkor fogadható el, ha - szemben a házassággal - ez csak az azonos nemű párok számára nyitva álló lehetőség, és az akkori bal-liberális többségű Parlament ennek alapján át is alakította a jogi szabályozást. A Katolikus Egyház pedig tiltakozott, hiszen ezáltal nem szűnt meg a homoszexuális kapcsolatok jogi elismertsége, márpedig az alkotmánybírósági beadványok alapvetően mind ezt a célt szolgálták. El is készült az újabb beadvány, amelyet Schanda Balázs több fórumon is képviselt. Az alkotmányossági kifogás indoklása ebben a beadványban is lényegében arra irányult, hogy az új szabályozás szerint is túlságosan hasonló jogintézmény a regisztrált élettársi kapcsolat és a házasság, ami ezáltal „kiüresíti” a házasság jogintézményét és ezért sérti az Alkotmánynak a házasság védelméről szóló rendelkezéseit.

kihelyezett "mini-blogtali" volt.

érdekesen indult, mert sikerült elrontani az e-mail-címeket. IO bocs még egyszer a kavarodásért.

a célszemélyek általam ismert erdélyi bloggerek voltak.

és hogy a közös kiindulási, amúgy véletlen pont meglegyen - amiről aztán szó sem esett, és megvan Mexy, ezt akartam kérdezni tőled, hogy milyen volt a Csehov: Platonov előadás -, indulásom előtti este sikerült megnéznem a Maladype társulat előadásában ua. a művet.

én zaklatottam érkeztem az utazás viszontagságai miatt, előadás végére csitultam el.

Mexyvel gyorsan egymásra hangolódtunk, szerencsés találkozás volt, ígyy meg is ismételtük rá két napra.

én rácsodálkoztam az övére, ő az én életem tapasztalásaira.

teljesen más világban élünk, egyetlen pont azonban összefonta az együttlétünket: az egymás iránti nyitottság.

nemcsak térben - székestül ;) -, hanem beszélgetésünkben is cikáztunk.

az együtt töltött estének a kimerültségünk vetett véget.

kíváncsian vártam, hogy az első kellemes együttlét után milyen hangulata lesz a második találkozásnak. és megismétlődött az élmény, a szó nem fogyott, csak az idő... épp utolsó pillanatokban értem el a repülőt...

mind a "mini" vagy inkább "mikro-blogtali", mind egy másik "kolléga" megismerése élmény volt. biztatok minden bloggert a találkozás(ok)ra...

A korábbi biztató jelek után hidegzuhanyként jött a március 9-én beterjesztett kormánypárti alkotmánytervezet. Hidegzuhanyként jött a módja, a kommunikációja és a tartalma egyaránt. A FIDESZ régi politikusai közül talán a legelfogadhatóbb embert sikerült megtalálni az új Alkotmány előkészítő munkálatainak irányítására Szájer József személyében azok számára, akik nem tartoznak az elkötelezett szimpatizánsok közé. Ehhez képest az a tény, hogy mégis Lázár János frakcióvezető tartott sajtótájékoztatót a tervezet ismertetésekor, már önmagában jelzett egyfajta visszalépést. Korábban is aggasztó jel volt, hogy a Szájer József által nagy lendülettel elindított blogban, melyet az alkotmányozással kapcsolatos kommunikáció javítása érdekében hoztak létre, immáron közel egy hete a cyber-támadás elleni védekezés fontosságát taglaló cikkecske volt a legfrissebb bejegyzés. Ennél sokkal riasztóbb volt azonban, hogy március 9-én reggel, amikor az MR1 interjút készített Szájer Józseffel, neki fogalma sem volt, hogy előző estig hány db. válaszlevelet küldtek vissza az állampolgárok az ő általa vezetett konzultációs testület kérdőívével, és semmi értelmeset nem tudott mondani arra a riporteri kérdésre, hogy amennyiben a FIDESZ a válaszadási határidő előtt beterjeszti a saját tervezetét, akkor abban hogyan fogják figyelembe venni a válaszolók véleményét. Ugyanígy semmilyen formában semmilyen válasz nem született a jelen blog előző bejegyzésében is nyilvánosságra hozott nyílt levélre, melyben nagyon fontos kérdések fogalmazódtak meg azzal kapcsolatban, hogy az előkészítő testület mivel fogja garantálni az állampolgárok által kitöltött és visszaküldött véleménygyűjtő adatlapok feldolgozásának tisztaságát és transzparenciáját. Ezután már nem volt meglepő az sem, hogy a kormánypárti tervezet hivatalos közzétételét megelőzően a nagy történelmi egyházak vezetőinek média kommunikációja offenzívába lendült, Bölcskey a nagyobb közéleti szerepvállalás szükségességéről szólt, a katolikus egyház pedig nyíltan dicsérgetni kezdte az egyébként még nem nyilvános tervezetet. Március 9-én délután napvilágot látott a hivatalos kormánypárti tervezet, mely aztán keményen rácáfolt azokra a korábbi biztató sajtóhírekre, hogy a kormánypárti frakciók siófoki ülésén meghozott döntések alapján nem emelkedik alkotmányos szintre a homoszexuális párkapcsolatban élők másodrendű állampolgárrá degradálása azzal, hogy a „kőbe vésetik” a heteroszexuális házasság kizárólagossága, és nem fogják megnyitni az abortusz vitát. A tervezet ugyanis a konzervatív keresztény irányzatok eredeti követeléseinek engedve igenis tartalmazza a házasság definíciójával kapcsolatban, hogy az csak egy férfi és egy nő között jöhet létre és a magzati élet védelméről szóló passzus alapján jó eséllyel fognak alkotmánybírósági eljárások indulni a jelenleg hatályos abortusz szabályozás megváltoztatása, szigorítása érdekében, melyek vélhetően – a keresztény álláspont érvényesítésének törvényi kikényszerítése érdekében – a teljes betiltást fogják célul tűzni maguk elé. Azzal azonban, hogy a tervezet ebben a formában került beterjesztésre a további változtatások esélye lényegében megszűnt, hiszen a mai magyar közéletben politikai öngyilkosság lenne ezekhez a kritikus részekhez bármilyen módosító indítványt beterjesztenie egy olyan kormánypárti politikusnak, akinek egyébként esetleg még lenne esélye arra, hogy a többség támogatását megszerezze. A csata tehát lényegében eldőlt, a más értékrendet valló szedhetik a sátorfájukat. Magyarország nem tart igényt rájuk…

• egyrészt tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a véleménygyűjtés során beérkező vélemények, különösen azok a szöveges, a szabadon kitölthető megjegyzés rovatba beírt, vagy a véleménygyűjtő adatlap mellé csatolt írásos állásfoglalások, amelyeket az állampolgárok bízva az Önök tisztességes, elfogulatlan és az alkotmányozás ügyéért elkötelezett hozzáállásában megküldenek Önöknek.
• másrészt hozza nyilvánosságra azokat az intézkedéseket, amelyeket a fenti cél érdekében megtettek, a továbbiakban meg fognak tenni és gondoskodjon arról, hogy a véleménygyűjtés és a beérkező véleménygyűjtő lapok, az azokhoz csatolt kiegészítések eldolgozásának, összesítésének és a döntéshozók felé történő továbbításának teljes folyamata a lehető legszélesebb nyilvánosság számára betekinthető és nyomon követhető legyen.

   

Hosszú előkészítő munka után elkészült az alábbi nyilatkozat, melynek a jelen blog szerkesztői is kezdeményezői voltak. Ezúton is kérünk mindenkit, hogy captain@paperboat.hu email címen, vagy a Papírhajó weboldalán csatlakozzon a nyilatkozathoz.

Az amerikai elnök minapi bejelentése nyomán – mikor is alkotmányellenesnek minősítette az azonosneműek házasságát kizáró törvényt – ismét a világsajtó figyelmének a középpontjába került a téma. Az amerikai katolikus püspöki kar a hivatalos vatikáni álláspontnak megfelelően azonnal tiltakozni kezdett. Nagy Britanniában is tiltakozik a katolikus egyház vezetése, ugyanis a brit miniszterelnök pár nappal korábban bejelentette, hogy törvényben akarják garantálni a homoszexuális párok számára az egyházi esküvő lehetőségének biztosítását. A politikai vezetők bejelentése ellen tiltakozó, a hivatalos katolikus álláspontot képviselő egyházi vezetők érvrendszerükben azonban a helyi sajátosságokhoz igazodva a homoszexuálisok egyenlő jogainak biztosítása elleni tiltakozás helyett a saját jogaik csorbítására, a vallásszabadság korlátozására, megsértésére fókuszálnak nyilatkozataikban. Addig ugyanis, amíg a hírt közlő hazai portálokon menetrendszerűen megjelent a fröcsögő homofób gyűlölködés és utálkozás, az USA-ban és Nagy Britanniában ezt már nem meri megkockáztatni senki. Vélhetően Magyarországon is akkor fog csak változni a helyzet, ha egy-két jogerős elmarasztaló ítélet fog születni a homoszexuális emberek személyiségi jogait ma még büntetlenül megsértő, gyalázkodó és gyűlöletet szító homofób harcosok ellen, és az ilyen indíttatású magyar állampolgárok is elgondolkodnak talán azon, érdemes-e kockáztatniuk, hogy egyszer majd őket is ugyanúgy bilincsben fogja elvinni a rendőrség, mint bármely más köztörvényes bűnözőt.

Az elmúlt hét fejleményei elég sok fontos információval szolgáltak az alkotmányozással kapcsolatban, azonban sem a hivatásos elemzők visszafogott megnyilvánulásai, sem a vezető politikusok nyilatkozatai nem igazán értékelték ezeket (persze biztos lehet ellenpéldákat mondani, de összességében talán mégis azt lehet mondani, hogy az értékelések egy-két kivételtől eltekintve alig érték el a média „ingerküszöbét”) és így érthető, hogy a közvélemény, annak különböző fórumai sem igen reagáltak rájuk. Érdemes tehát sorba venni ezeket és így utólag kiértékelni.

1. A FIDESZ-KDNP 3 napos siófoki frakcióülése alatt és után bejelentették, hogy nem fognak az abortusz jelenlegi szabályait megváltoztató jogalkotást kikényszeríteni az új alkotmánnyal. Ezt követően a KDNP frakcióvezetőjének nyilatkozatai meglengették az „akkor nem lesz új alkotmány” fenyegetést, de Semjén Zsolt, aki nemcsak elnöke, hanem minden szempontból egyértelműen a legerősebb embere a pártnak nem szólalt meg a kérdésben. Alighanem azóta is folyik a háttérben a tanakodás és az alkudozás, hogyan lehet áthidalni azt a mély szakadékot, ami a magukat konzervatív kereszténynek tituláló politikusok, az őket mozgató konzervatív klerikális vezetés és a FIDESZ-ben egyértelműen többségben lévő pragmatikus vonal (melynek természetesen a miniszterelnök a vezetője) között keletkezett ebben a kérdésben. Ez a probléma még jobban elnyomta – az érintett kisebbségen kívül a többség számára korábban is meglehetősen marginális kérdésként kezelt – házasság kérdését, vagyis azt, hogy kimondja-e az alkotmány a heteroszexuális házasság kizárólagosságát. Pedig nyilvánvaló, hogy a két kérdés szorosan összefügg, és az alkotmányozás jövője szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy a konzervatív keresztény vonal milyen mértékben tudja rákényszeríteni akaratát arra a pragmatikus többségre, melyen belül egyébként a nem konzervatív felfogású keresztények népes tábora is ellenzi a fenti kérdések beleerőltetését az alkotmányba két okból is. Egyrészt még a hivatalos vatikáni megnyilatkozásokban is deklarálni szokták, hogy a keresztény erkölcsi tanításokat nem lehet törvénybe iktatni, ilyen elvárást a keresztény politikusokkal szemben nem támaszt az egyház, mivel tudomásul kell venni, hogy a jogrendnek a keresztények és a nem hívők életét egyaránt meghatározó szabályokat kell tartalmaznia, és csak akkor várhatják el a keresztények, hogy a nem hívők ne kényszerítsék rájuk a saját értékrendjüket, ha ezt fordítva is tudomásul veszik. (A pápai megnyilatkozások csak azt szokták előírni a hívő keresztény politikusoknak, hogy az abortuszt kifejezetten támogató, a meglévő szabályokat tovább liberalizáló törvényeket nem szavazhatnak meg, amiről jelen esetben nincs szó.) Másrészt a hívő keresztények is tudják, hogy az abortusz tilalma nem old meg semmit, viszont növeli a kriminális abortuszok, az állami gondozásba adott csecsemők és a legkülönfélébb családi tragédiák számát. Ez a vita a kormánypártok között nagyon jó alkalom lenne arra, hogy a magukat konzervatív kereszténynek gondolók közé nem tartozó hívő keresztények és a nem hívő, liberálisabb értékrendet valló emberek úgy lépjenek fel az alkotmányozás folyamatában eddig mutatkozó nem kívánatos tendenciák ellen, hogy az mentes maradjon pl. a gyurcsányi politikai haszonszerzés megnyilvánulásaitól. Ehelyett azonban az elmúlt héten továbbra is csak olyan csatározások folytak az alkotmányozással kapcsolatban, melyek során az ellenzéki pártok és felhangosodó holdudvaruk megpróbált valamicske politikai hasznot húzni a kormánytöbbség rovására az alkotmányozás egészét támadva, az alkotmányozásban való részvételüket a kétharmados többség számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan feltételekhez kötve.
2. A FIDESZ jó érzékkel visszalépett alkotmányozó nemzetgyűlés megfogalmazástól is, ami egy nagyon szerencsétlen ötlet volt korábban, mert nyilván való, hogy az országgyűlés akkor sem alkotmányozó nemzetgyűlés, ha legitim módon éppen alkotmányoz (az alkotmányozó nemzetgyűlést külön kellett volna megválasztani, akkor abból nyilván nem is vonhatná ki magát senki, aki vállalta, hogy abban részt vesz, ahogy most az ellenzék teszi, de mivel nem így történt, ezért hiba volt elkezdeni játszani ezekkel a szavakkal). Ezt a tévedését lényegében beismerő kormánytöbbség bejelentését azonban az ellenzék továbbra sem értékelte, sőt a LMP továbbra is azt hangsúlyozta, hogy a jelenlegi országgyűlés nem kapott felhatalmazást az alkotmányozásra, mert a választási kampány során nem mondta meg egyértelműen a FIDESZ, hogy ez a szándéka. Azon túl, hogy politikai, taktikai szempontból is elhibázott ez a kommunikáció az LMP részéről, ráadásul nyilvánvalóan hamis, hiszen arra még a politikával kevesebbet foglalkozók is emlékeznek, hogy Orbán Viktor egyértelműen mondta a kampány során: „kis többség – kis változás, nagy többség – nagy változás”.
3. Különösen szerencsétlen volt mind a kormányzat (ideértve a rendőrséget), mind az érintettek részéről a júniusra bejelentett melegfelvonulás útvonal-meghosszabbítására vonatkozó bejelentés tudomásulvételének elutasítása, és a rendőrségi döntésre adott reakciók. Egyrészről a rendőrség döntése immáron nyilvánvalóan jogilag megalapozatlan volt, másrészt mind a pride-ot szervező egyesület megnyilatkozásai, mind a média reakciói, melyek a felvonulás betiltásáról szóltak, valótlanságoktól hemzsegtek, hiszen betiltásról szó sem volt (a korábban már a rendőrség által tudomásul vett rövidebb útvonal „tudomásul vételére” semmilyen kihatással nem volt a későbbi, hosszabb útvonal tudomásulvételét elutasító határozat). De az igazán meglepő az volt, hogy amikor a FIDESZ alkotmányozásért felelős vezető politikusa, Szájer József nyíltan és keményen kritizálta a rendőrség elutasító döntését, erre sem a média korábban hevesen tiltakozó hangadói, sem az ellenzéki politikusok, sem a pride szervezői nem reagáltak semmit. Ugyanígy a felsoroltak közül mindenki kommentár nélkül tudomásul vette azt, amikor a bíróság kimondta, hogy a rendőrség elutasító határozata jogellenes és megsemmisítette azt.

Első rész: Kapitány utolsó bejegyzésére érkezett két utolsó komment dobta fel bennem e költői kérdést. A felvonulás elutasításának híre (mryx köszönet érte!) és Kal által feszegetett "magyar valóság" adta szűk mozgástér alapján most jó vagy sem, hogy nem lehet felvonulás? Mert ugy-e tőlünk nyugatra, északnyugatra és délnyugatra teljesen természetes, hogy LMBT emberek "utcafesztiváloznak". Nálunk más a töltete. Ha tudomásul vesszük, ha nem...

Második rész: a bejegyzés többi részét töröltem. Az eredeti bejegyzés utolsó bekezdésében írt személyeskedésért bocsánatot kérek.

Harmadik rész: (most lezárás) kommentjeink idézésével:

1. Kal Says:
   February 19th, 2011 at 1:01 pm

   Nézem, hallgatom, keresem a reakciókat a legújabb fejleményekre: semmi. Fura.

2. Prizma Says:
   February 20th, 2011 at 8:59 am

   A szerepzavar tisztázására is egy jó alkalom (lett volna) a mostani, csakúgy mint a – Kal által is – hiányolt reakciók utáni következtetések megfogalmazására.
   Úgy tűnik, hogy a többség is odáig jutott el, ahová csak én: puffog, netán acsarog a jogokért, ha így-úgy (részlegesen) eléri, tovább tudatosan képtelen kezelni a közösség(ünk) ügyét.
   Sajnálom, hogy a bölcsek hallgatnak.