Hirdetés

Hirdetés

az ezer színű világ

Ennek a blognak a szellemi irányát talán a keresztény humanizmus szándéka jellemzi legjobban, de van benne mindenből egy kicsi, ami a körülöttünk lévő világban fontos.

Moderálási elvek

A kommenteket szükség szerint előzetesen, vagy utólag moderáljuk a blogon.

A blogon csak olyan hozzászólásokat várunk, amelyek:

- nem tartalmaznak súlyosan sértő, bántó kitételt sem egyes személyekre, sem az emberek bizonyos csoportjaira vonatkozóan,

- nem tartalmaznak személyeskedő megjegyzéseket,

- nem irányulnak mások személyes vallási meggyőződésének erőszakos megváltoztatására, értve ez utóbbi alatt a verbális erőszak bármely megjelenési formáját, és a tolakodó térítési kísérleteket is,

- nem tartalmaznak az egyes személyekre, vagy az emberek egyes csoportjaira vonatkozó erkölcsi ítéleteket, megbélyegzéseket,

- vita esetén értelmes, érdemi érveket tartalmaznak, és kerülik a felesleges szócséplést.

 A fenti szempontok tiszteletben tartásával mindenkinek várjuk a véleményét, észrevételét.

Friss topikok

Tematikus Kaleidoscope

Címkék

"keresztényüldözés" (1) "kettős mérce" (1) #LunacekYes (1) 1968 (1) 2010 (2) 2011 es népszámlási adatok (1) 2012 (1) 2013 (2) 2014 (3) 2015 (1) 2018 (3) 4th amendment of Basic Law (1) abszurd (1) act (1) activity (1) ádám miklós (1) adatok (3) Áder János (1) adósság (1) ádvent (2) aeeb (1) Afrika (2) agresszió (1) agyonverte (1) AI (1) AIDS (1) ÁJB (1) akarata (1) aktivitás (3) aktualizált (1) aláírás (2) alapelvek (1) alapjogok (4) Alaptörvény (3) alaptörvény (2) alapvető (2) alapvető jogok helyzete (1) alárendelése (1) Alaszka (1) alázat (1) áldás (1) ALDE (1) áldozatok (1) alföldi róbert (1) alkotmány (2) alkotmány-módosítás (1) alkotmánybíró (1) alkotmánybíróság (1) Alkotmánybíróság (4) alkotmánymódosítás (3) Alkotmánymódosítás (1) alkotmánymódosítás halasztása (1) alkotmányosság (1) alkotmányossági vizsgálat (1) alkotmányozás (16) alkotmány módosítás (2) államosítás (3) állásfoglalás (3) álláspont (8) álláspontok (1) álszent (1) amerika (1) Amoris Laetitia (2) and (1) anglikán (7) Anglikán (3) Anglikán Egyház (1) Anthony Kennedy (1) antifeminista (1) anti homophobia (1) ápolók (1) apostoli buzdítás (1) arab világ (1) Argentína (1) átalakítás (1) átélés (1) attitűd (1) Ausztrália (3) Ausztrális (1) Ausztria (1) avatás (1) az (1) azonos neműek házassága (148) A szeretet öröme (1) Bajnai (3) Balavány (1) Baldisseri (1) baleset (1) balog (1) baloldal (2) baloldali (1) bálványimádás (1) ban (2) Bara József (1) barbár (1) bátorítás (1) Bayer Zsolt (2) befogadás (4) befolyás (1) bejegyzett élettársi kapcsolat (2) bék (1) béke (3) békemenet (1) békesség (1) Belgium (1) belgrád (1) belgrade (1) belügyei (1) bérek (1) beszéd (1) beszélgetés (1) betegek (2) betiltás (1) betiltása (1) betiltotta (1) biblia (6) bigottság (1) bioetika (1) Bíróság (1) bírósági ítélet (1) birtalan balázs (2) bízni istenben (1) bizonyságtétel (1) bizonytalanság (1) Bizottság (1) bizottsági (2) bíztatás (1) Blessings (1) blog (3) bojkott (4) bölcsesség (1) boldoggá (1) boldogság (1) Boris Johnson (1) borzalom (3) boszorkányüldözés (1) botrány (2) botrányok (3) boycott (1) Brazília (1) breakdown (1) Brexit (1) Btk (2) Budapest (6) BUÉK! (1) bulányi atya (1) Bulgária (1) bűn (15) bűnbak keresés (4) bűnbánat (1) bűncselekmény (4) bűncselekmények (2) bundesliga (1) bűnös (1) büntetőjog (2) büszkeség (1) Cameron (1) Canterbury érsek (1) Cardinal Péter Erdő (1) Catholic (2) Catholic Church Reform (1) CCC (2) CCR (5) CDU (1) célkitűzések (1) centenárium (1) central (1) centralizáció (1) cenzúra (1) changes (1) Chile (1) christ (1) Church (1) civil (1) civilek (1) Coca-Cola (1) code (1) Coke (1) cölibátus (4) combat (1) coming out (5) conservatism (2) conservative (2) corona virus (1) Costa Rica (1) COVID-19 (5) crime (1) család (13) családgondozás (1) Családok Világtalálkozója (2) családon belüli erőszak (1) családvédelmi (1) csalás (1) csata (1) csatlakozás (1) Csehszlovákia (1) cserbenhagyás (1) cserkészet (1) csoportok (1) csoportosulások (1) CSU (1) Csvt (1) Dalai Láma (1) David Cameron (3) defenzív (1) demagógia (1) demográfia (2) demokrácia (1) demokratikus (3) demonstráció (2) demonstrációk (1) deprivation of-rights (1) determináció (1) developed countries (1) dialógus (1) disturbing (1) diszkrimináció (3) diszkrimináció elleni küzdelem (1) diversity (1) does (1) dokumentumfilm (1) DOMA (8) döntés (5) döntéshozói (1) döntéshozók (1) doodle (1) Dublin (1) Dúró Dóra (1) E-2014 (3) Easter (1) eastern (1) Ebola járvány (1) EBP (1) ecofin (1) economy (1) Ed Miliband (1) egészség (2) egészségügy (44) egyéni keresztút (1) egyenjogúság (2) Egyesült (1) egyetemisták (1) egyház (328) egyházak (2) egyházi (4) egyházi törvény (2) egyházüldözés (2) egyház biznisz (1) Együtt-PM (1) együttműködés (1) egyztetés (1) egzegezis (1) electorial (1) elégtelen (1) elemzés (1) életkor (1) élettársi (2) élettársi kapcsolat (2) elfogad (1) elfogadás (8) elfogadása (2) elfogadhatatlansága (2) elfogadó (1) elhallgatás (1) elhordozni (1) elimerése (1) elismerés (1) eljárás (1) ellen (7) elleni (7) ellentmondások (3) ellenzék (3) ellenzők (1) elmenők (1) elnökének (1) elnöki (1) elnökválasztás (4) elnyomás (1) előítéletesség (1) elutasítás (4) elutasító (2) elvárások (3) elvesztett (2) ember (1) emberek (1) emberi (67) emberiesség (1) emberiesség ellenes bűncselekmények (2) emberi jogok (12) emberi jogok védelme (1) emberjogi (1) Emberjogi (1) emberkereskedelem (1) emléknap (1) EMMI (1) enciklika (1) ENSZ (3) ensz (1) EP (10) ep (5) EP-választás (3) EPP (2) EP állásfoglalás (1) érdekeinek (1) érdekek (5) érdekesség (1) érdekképviselt (1) érdektelenség (1) Erdély (1) Erdő Péter (2) eredmény (1) erkölcsi (1) erőforrások (1) erőszak (3) erővonalak (1) érsebészet (1) érsek (1) érték (1) értékek (9) értékelés (2) értékelvűség (1) értékrend (1) értelmezés (2) érv (1) érvek (1) érvelési hiba (1) érvényesítése (1) és (2) esélyek (3) ESS (1) eszközök (1) észrevételek (1) ET (5) etnikai (1) EU (45) eu (10) Európa (8) európa (2) európai értékrend (1) Európai Néppárt (1) Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (1) european (1) eu jog (1) eu s (1) eu támogatás (1) evangélikus (3) evangélium (2) evangéliumi keresztények (1) évértékelő (2) evolúció (1) Exodus (1) extraordinary consistory (1) ex gay (2) fájdalmas (1) family (1) fariezeusok (1) farizeusok (3) fejlemények (1) fejlettség (2) fejlődés (2) feladat (1) felekezetek (1) felelősség (117) felelőssége (1) felelőtlenség (3) felkészülés (1) felmérés (5) felsőbbrendűség (1) feltámadás (4) feltételek (1) felületesség (1) felvilágosítás (1) ferencesek (1) Ferenc pápa (65) fiatalok (3) Fidesz (7) filozófia (3) fiúk (1) fogalmak (2) fogamzásgátlás (1) foreign (1) Fr. James Martin (1) FRA (1) frakcióvezető választás (1) Franciaország (10) fundamental (1) fundamentalista (6) fundamentalizmus (4) fundamental rights (2) futball (3) G-20 (1) G20 (1) gay (2) gay-pride (1) gay life (1) gay marriage (1) gay pride (1) gay relationship (1) gay rights (1) gay sex (1) GDP (1) gender mainstreaming (4) genesis (2) genetikai (2) genocídium (1) Gerhard Müller (1) gesztusa (1) globális (1) godolkodásmód (1) gondolatok (55) gondolkodás (1) Gondviselés (1) Google (1) Google-Analytics (1) gospel (1) government (2) governmental (1) grotesque (1) gyarló (1) gyarlóság (2) gyász (1) gyenge (1) gyermekgyilkosság (1) gyermekvállalás (2) gyermek nevelés (2) gyilkosság (2) gyilkosságok (2) gyűlölet (5) gyűlölet-bűncselekmények (1) gyűlölet-bűncselekmények elleni küzdelem (1) gyűlöletkeltés (5) gyűlölködés (5) Gyurcsány (1) háború (2) háborús bűnök (1) hacker (1) hagyomány (1) hagyományok (1) halálbüntetés (1) haláleset (1) halált okozó testi sértés (1) hallgatói szerződések (1) hamis (1) hans küng levele (1) harag (1) hatalmi (3) határozat (1) határozati (1) hatáskör (1) hatások (4) hate (1) hatékonyság (1) hate crimes (1) hazard (1) házasság (8) hazug (1) health care (1) helyett (1) hiánya (2) hírek (1) hírlevél (1) hit (12) hit- és erkölcstan (1) hitelesség (4) hiteltelen (2) hiteltelenség (1) hittan (2) HIV (1) holokauszt (2) homofób (22) homofóbia (197) homofóbia elleni küzdelem (3) homophobia (5) homophobic (5) homophobic law (1) homoszexuális (13) homoszexualitás (213) homoszexulitással (1) Horvátország (1) hovatartozás (1) hozzáállás (5) hr (1) HRC (1) HRW (1) human (1) humanizmus (2) humánum (1) human rights (1) hungarian (1) Hungarian (1) hungary (2) Hungary (6) húsvét (5) HUXIT (1) HV (1) hvg.hu (1) I. világháború (1) IDAHO (2) Idaho (1) ideológia (4) időközi választás (1) igazság (2) igeértelmezés (1) igeolvasó kalauz (1) ígéretek (1) ii. (1) ILGA (1) ILGA-Europe (2) illiberális (1) imádság (1) imádságos virrasztás (1) ima a pápáért (1) imf (1) immateriális (1) index.hu (1) India (2) indikátor (1) indulatok (2) indulatos megnyilatkozások (1) inkorrektség (1) intergroup (1) interjú (1) interkonfesszionalitás (1) international (2) internet (1) intolerance (1) intolerancia (8) IOC (2) irak (2) iraki (1) Irán (2) irányvonal (1) irányzatok (1) írástudók (1) irodalom (1) Írország (10) irracionalitás (1) IS (1) ISIS (1) iskolai (1) ismeret (1) Isten (2) isten (3) iszlám (2) ítélet (5) itélkezés (6) ítélkezés (3) itt maradók (1) I Ferenc pápa (1) I János Pál (1) Jalta (1) James Joyce (1) jános (1) Jan Palach (1) járvány (19) játszmák (2) javaslat (3) javaslatok (3) Jávor (1) jelenségek (1) jelentés (1) jelentése (1) jelmondat (1) Jesuit (1) jesus (1) jezsuita (2) jezsuita blog (2) Jézus (2) jézus (3) Jézus eljövetele (1) jézus példája (1) jézus tanítása (1) jobbik (3) Jobbik (3) jobbközép (2) jobboldal (2) jócselekedet (1) jog (2) jogállam (3) jogállamiság (2) jogegyenlőség (1) jogi (1) Jogi Bizottság (1) jogok (104) jogrend (1) jogvédő (1) jövő (5) józan (1) józanság (4) jó kívánság (1) Justin Welby (2) kaleidoscope (1) Kaleidoscope blog (2) kalidoscope (1) kampány (5) Kanada (1) kanadai (1) kanonizáció (1) káosz (2) kapcsolat (3) karácsony (1) Karácsony (4) káros (2) kártérítés (1) kasztrálása (1) katekizmus (5) katolikus (250) kdnp (1) KDNP (5) kdnp fidesz (1) kegyelem (2) kegyelerm (1) KEK (7) kelet európa (1) kelet közép európai (1) kémügy (1) kényszervallatás (1) képmutatás (9) képmutató (1) kérdések (111) kérdőív (2) Kerényi Imre (1) kereső (1) keresztelő (1) keresztény (204) kereszténydemokrácia (4) kereszténység (3) kezdeményezés (1) kezelése (1) KHS (1) kiállás (2) kiátkozás (1) kibékülés (1) kihagyása (1) kihívás (1) kihívások (1) kiközösítés (2) kiküldés (1) Kincses Gyula (1) kinyilatkoztatás (7) kinyilatkoztatáselfogadás (1) Királyság (1) kisebbség (2) kisebbségek (1) kitartás (1) kiválasztottság (1) Klinghammer István (1) kockázatok (2) költségvetés (1) kommentek (1) kommunikáció (4) kompromisszumkeresés (2) kompromisszumkészség (1) kompromisszum keresés (1) konferencia (3) konfliktus (1) könyvdarálás (1) konzekvenciák (1) konzervatív (119) konzervativizmus (65) kórházak (2) korlátai (1) korlátozása (1) Kormány (6) kormány (15) kormánypárti (8) kormányváltás (2) kormányzati (19) koronavírus (17) köszönet (2) Koszovó (1) kötelezettségszegési (1) kötelező (1) következmények (3) következtetések (3) közélet (5) közlekedés (1) közösség (2) közösségi média (1) közösség vállalás (1) közvélemény (3) közvélemény-kutatás (2) közvélemény-kutatási adatok (1) kriminalizáció (1) krisztus (1) krisztus test (1) kritika (1) KSH (1) ksh (1) különbségek (1) külpolitika (2) kultúrharc (1) kutatás (2) küzdelem (5) KU Leuven (1) laikus hívek (1) lakosság (1) látens homoszexualitás (2) látkép (1) lebontása (1) Legfelsőbb Bíróság (6) légkör (1) legyilkolása (1) lehetőség (1) lehetőségek (1) lehetséges (1) lelkészképzés (1) lelkigondozás (2) lelkigondozó képzés (1) lelkiismeret (1) lelkivezetők (3) lelki terhek (1) lemaradás (1) lemondott (1) Lengyelország (2) leszbikus (1) levél (4) lgbt (1) LGBT (3) LGBT people (1) LGBT rights (2) liberális (5) liberálisok (1) liberalizmus (2) Libéria (1) LMBT (187) lmbt (5) LMBT jogok (3) LMBT közösség (2) LMBT örökbefogadás (1) LMBT párok (1) LMBT szülők (1) LMP (4) logikai ellentmondás (1) Lordok Háza (1) Lorenzo Baldisseri (1) love (1) Love commando (1) Lukácsi Katalin (1) Luxemburgi Bíróság (1) magalázás (1) Magisztérium (1) magyar (1) magyarország (12) Magyarország (190) mai kor (1) malawi (2) Málta (2) manhattani (2) manipuláció (1) marriage (1) Marx bíboros (2) maszk (6) máté evangéliuma (1) mean (1) média (10) megállapodás (2) megbékélés (1) megbélyegzés (2) megbocsátás (2) megdöbbentő (1) megelőzés (2) megemlékezés (1) megerősítés (1) megértés (2) meghallgatás (2) meghív (1) megítélés (8) megoldáskeresés (3) megosztottság (1) megsértése (1) megtisztulás (3) megújulás (18) Megváltó (1) megvetés (2) megvonás (1) meleg (3) melegek (2) melegfelvonulás (3) melegházasság (127) melegházasság ellenes (1) melegházasság elleni küzdelem (1) melegjogok (136) méltányosság (2) méltatlan (1) menedékjog (1) mentalitás (1) mérsékelt (1) Metodista Egyház (1) metroszexuális (1) Mexikó (1) migráció (5) Milla (1) miniszter (2) miniszterelnök (3) miniszterelnöki megbízott (1) Mission statement (1) misszió (4) missziós vasárnap (1) Mi Hazánk (1) MKPK (2) modell (1) módosítás (1) MOK (5) Moldávia (1) Momentum (2) monitoring (2) Montenegró (1) morális (9) morálteológia (11) MSZP (3) MTA (1) mulasztása (1) munkavégzés (1) murder (1) MVSZ (1) Nagy-Britannia (3) nagyböjt (1) nagycsütörtök (1) nagypéntek (1) napkeleti bölcsek (1) narth (2) nem (1) németország (2) Németország (12) nemi szerepek (2) Nemzeti Színház (1) nemzetközi (6) nemzetközi fellépés (1) Nemzetközi nőnap (1) népegyház (1) népességfogyás (1) népi (1) népszámlálás (1) népszavazás (13) népszerűség (1) népszerűség hajhászás (1) NER (1) nevelés (1) nézettség (1) Nichols (2) nigéria (3) nigeria (1) NMHH (2) NOB (2) nők elleni erőszak (1) nők védelme (1) normalitás (2) norvég (1) norvégia (3) nővérek (4) No Deal (1) nyilatkozat (4) nyílt levél (3) nyugdíj (1) obama (1) offenzív (1) OKFŐ (1) okok (2) oktatás (2) október 23 (1) ökumené (2) Olaszország (3) olimpia (1) oltár (1) oltás (1) önállóság (1) önbecsülés (1) önelfogadás (1) önérzet (1) öngyilkosság (2) önigazolás (1) önkormányzatok (1) Orbán Viktor (2) ördögi kör (1) Oregon (1) orientáció (1) orlandoi tömeggyilkossag (1) örökbefogadás (6) öröm (1) Örömhír (3) Oroszország (30) országgyűlés (3) országgyűlési (1) országgyűlési biztos (2) országok (1) ortodox (1) ortodoxia (1) orvosok (4) összefogás (3) összefüggés (1) őszinte (2) öszinteség (1) ösztönös (1) öt kenyér közösség (1) ovb (1) PA (1) PACE (2) Pakistan (1) pál (1) Pál apostol tanítása (2) pánszlávizmus (1) pápa (4) Párizs (2) párkapcsolat (4) partnership (1) pártpolitika (3) passzivitás (1) pasztoráció (4) pávatánc (1) pc. (1) pedofilia (3) petíció (2) petition (1) PFLAG (1) Piarista Rend (1) plakát (1) Poland (1) Polgári Törvénykönyv (1) policy (3) politician (2) politika (292) politikai (5) pope (1) populláció genetika (1) PR (2) pr (2) pride (5) Pride (6) privatizáció (1) process (1) program (4) programpontok (1) Prop.8 (1) Prop8 (3) propaganda (9) Proposition 8 (1) Ptk (4) pünkösd (1) püspöki (3) püspöki szinódus (12) Püspöki Szinódus (7) püspökök (2) Putyin (2) Quebec (1) radikalizálódás (1) rágalom (1) ragaszkodás (2) rappoteur (1) rcc (1) reaction (1) reakciók (1) referendum (1) reform (14) reformáció (1) református (6) region (1) registered (1) regisztrált (1) rekkers (1) reménység (2) rendezési jog (1) rendőrség (2) rendszerváltás (1) reparatív (3) report (1) részvétel (2) rights (2) Róma (1) Roman (1) Románia (1) rule of law (1) Russia (3) S&D (1) same sex marriage (1) sándor bertalan (1) sarkalatos (1) sarlatánság (1) scandal (1) Schiffer (2) Schönborn bíboros (1) scotland (1) segítség (4) Sensus fidei (1) sérelme (2) sértő megnyilatkozások (2) sharia (1) skócia (1) Slovakia (1) Sochi (3) sokszínűség (1) Spanyolország (1) SPD (1) sponsors (1) sport (1) statement (2) statistics (1) statisztika (2) Steve Grand (1) stílus (1) stonewall (1) strasbourg (1) stratégia (1) súlyos (1) Sundance fesztivál (1) surrogacy (1) synod of bishops (1) szabadság (1) szabadságjogok (2) Szabó Máté (2) szakmai (2) szakrendelők (1) szankciók (2) szégyen (7) szelektív (1) szélsőjobb (5) szélsőséges (2) szélsőségesek (5) szemben (1) személyes (1) személyiség (1) szemléletformálás (1) szentségek (1) szenvedés (1) Szerbia (2) szerelem (2) szerepvállalás (1) szeretet (8) szervezés (1) szervezet (1) szexbotrányok (1) szexuáletika (4) szexuális (1) szexualitás (5) szinódus (9) Szíria (2) Szivay Gergely (1) Szlovákia (5) szlovén (1) Szlovénia (2) szociológiai vizsgálat (1) Szocsi (13) szolidaritás (4) szponzorok (1) szülő (1) szülői szeretet (1) szülők (2) szuperkórházak (1) tagadás (1) tájrombolás (1) támadás (1) támadások (1) Tamás Gáspár Miklós (1) támogatják (2) támogatók (1) tanácsadó testület (1) tanítás (7) tankönyv (1) tanulmányi szerződés (1) tapasztalat (1) tapasztalatok (1) tárgyalás (2) tárgyi (1) társadalmi (194) társadalmi elutasítottság (1) társadalmi jelenségek (1) társadalmi kulturális (1) társadalom (13) társkapcsolatok (2) tartása (2) tavasz (1) tegyél (1) tél (1) téli olimpia (12) teológia (13) teológiai (1) teology (1) terápia (2) természetes (1) természettörvény (1) terrorizmus (2) térség (1) tervezete (1) therápia (1) tiltakozás (6) tiltás (2) tinédzser (1) tiszta (1) tiszteletben (2) többségi vélemény (2) tolerancia (182) Tonio Borg (1) Törökország (1) történelmi (2) történelmi egyházak (1) törvény (9) törvények (2) tradíciók (1) tradicionalis (1) traditions (1) transzparencia (2) transzperencia (1) transzszexuális (1) traumatológia (1) trendek (1) trón (1) trust (1) tudat (1) tudomány (3) tudományos (2) tüntetés (6) tyúkper (1) Uganda (2) új (3) Új-Zéland (2) újabb (1) újév (1) újraértelmezés (1) új bíborosok (1) új felsőoktatási államtitkár (1) UK (22) UKIP (1) Ukrajna (3) ukrajna (2) UMC (1) UMP (1) Unitárius Egyház (2) ünnep (2) ünnepek (1) Uruguay (1) US (1) usa (4) USA (88) USCCB (1) uszítás (1) üzenet (1) üzenete (1) vádaskodás (1) vadnyugat (1) válás (5) válaszok (42) választás (7) választási kampány 2014 (1) választások (4) vallás (2) vallási (4) vallási élmény (1) válság (9) változás (9) változások (4) value based (1) várható (1) vasárnap (1) Vatikán (28) Vatikáni Bank (1) vatikáni felmérés (1) Vatikáni felmérés (3) vatikáni kérdőív (47) védelem (5) védelme (2) végzettség (1) vélemények (3) Velencei Bizottság (3) vers (1) vétó (1) vezetői (1) vezetők (5) világ (2) világnap (1) világnézet (1) világnézeti (1) Világörökség (1) világtalálkozó (1) Vincent Nicols (3) violations (1) Virágvasárnap (1) virrasztás (1) visit (1) visszajelzések (1) vita (6) vízkereszt (1) vizsgálat (5) Walesa (1) Washington állam (1) way of thinking (1) what (1) winter Olympic Games (1) Winter Olympic Games 2014 (2) WMoF (1) záródokumentum (1) zene (1) Zöldek (1) zoltán (1) zsarnokoskodó (1)

Kaleidoscope évértékelő 2012

Kaleidoscope és Prizma

2011.05.17. 23:11 kaleidoscope

Mire jók a "világnapok"?

Címkék: magyarország homofóbia

Május 17. sok egyéb mellett a homofóbia elleni küzdelem világnapja. Ezzel az információval ugyan elég nehéz lett volna szembetalálkozni a hazai médiában, mert egy-két kislátogatottságú hírportál kivételével sehol nem emlékeztek meg erről. Még akkor is kérdéses egy világnap értelme, ha megemlékeznek róla, de ha még azt sem... Vagy talán pont ez az, ami minden sablonos világnapi megemlékezésnél többet mond el a hazai viszonyokról. A hallgatás. Az elhallgatás. Mintha nem is lenne fontos a téma. Igaz, hogy az ELTE közelmúltban publikált kutatási eredményei szerint a homofóbia katasztrofálisan magas arányban van jelen a mai magyar társadalomban, de mégsem foglalkozik vele még a magát liberálisnak beállító média sem. Itt tartunk...

Szólj hozzá!

2011.05.15. 18:49 kaleidoscope

Politika-csinálás 4. Célkitűzések, programpontok

Címkék: program emberek politikai lmbt célkitűzések

A programalkotással kapcsolatban is lényeges annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy mennyiben indokolt önálló melegpolitikáról beszélni, mi indokolja, hogy az LMBT emberek saját politikai célokat fogalmazzanak meg, mennyiben különül ez el a pártpolitika már kialakult és folyamatosan formálódó, alakuló rendszerétől. Az ilyen formában felmerülő kérdések megválaszolásakor azonban könnyen belátható, hogy a jelen összefoglalóban részletezendő programpontok és célkitűzések a társadalom életének olyan szerteágazó, ugyanakkor nagyon is konkrét alakítására és formálására irányulnak, mely miatt ezen célkitűzések elérése egyértelműen politikai tevékenységnek minősül, az csak a politikai logika mentén lehetséges, a politika eszköztárának alkalmazásával, sajátos működési mechanizmusainak figyelembe vételével. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy még ha az egyes politikai pártok, tömörülések hosszabb-rövidebb ideig jobban fel is vállalják az LMBT emberek érdekeinek képviseletét, az eddigi tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy a melegtársadalom alapvetően csak saját magában bízhat, csak annyiban fogja tudni saját érdekeit tartósan és eredményesen érvényre juttatni, ha saját kezébe veszi a sorsának irányítását. Ez természetesen nem feltétlenül jelenti azt, hogy pl. önálló pártot kellene alakítania (a követendő stratégiára a későbbiekben térünk majd vissza), ennek megfelelően a programalkotás sem degradálódhat egy választási program, vagy egy pártprogram szintjére, de jelenti azt, hogy a konkrét politikai célokat meg kell fogalmazni és egy politikai szinten értelmezhető és kezelhető programot össze kell állítani.

A melegpolitika programjának összeállításánál – ahogy arra már a bevezetőben is utaltunk – figyelembe kell venni azt, hogy a meleg-társadalom (is) nagyon heterogén, ebből adódóan a közös célok megfogalmazása, a homoszexuális emberek többsége számára elfogadható értékek és célkitűzések meghatározása komoly kihívást jelent. Ehhez járul hozzá az is, hogy a LMBT emberek számára lényeges programpontok és célkitűzések – mint azt már említettük – a társadalom életének szinte minden területét és minden szintjét érintik, ezért különösen nagy figyelmet kell fordítani a programalkotás során a szerteágazó társadalmi összefüggésekre, az egymással logikailag összeillő célkitűzéseket megfogalmazó, stabil belső koherenciával bíró program megfogalmazására. Segítséget jelent a programalkotás szempontjából az ENSZ emberjogi bizottságának négyévenként esedékes ország-értékelése, mely 2011-ben megtörtént, és azt követően megfogalmazott ajánlások egyértelmű és konkrét feladatokat jelölnek ki Magyarország számára.
 
Az egyes szakpolitikai célkitűzések áttekintése után érdemes kitérni a melegpolitika alakításában és képviseletében szerepet vállaló emberek külső kapcsolatrendszerével (egyfajta „szövetségi politikával”) összefüggő kérdésekre is.
 
Jogalkotás, alapjogok
 
A társadalom különböző területeit áttekintve kezdjük a célkitűzések és programpontok meghatározását a jogalkotást, a jogrend egészét, illetve azon belül az alapjogokat érintő kérdésekkel. Az alapjogi célkitűzések meghatározása során figyelembe kell venni, hogy látszólag egymásnak ellentmondó alapjogok ütköznek, amennyiben a társadalom egyes tagjai a lelkiismereti és vallásszabadsággal összefüggő alapvető emberi jogokra és vallási meggyőződésükre hivatkozva a homoszexuálisok alapvető jogainak érvényre juttatását ellenzik. Ez konfliktusokat okoz szinte minden jogterületen (legszembeötlőbben a polgári, a családjog az oktatás és médiaszabályozás területein, de szinte valamennyi jogterületet fel lehetne sorolni, hiszen láttuk, hogy a büntetőjog területén is milyen nézeteltérések voltak a közelmúltban is, amikor a megrontás eltérő korhatáráról folyt a vita, és hosszan lehetne még sorolni a példákat), melyek általában alapjogi vitákra vezethetőek vissza. Ezeknek a vitáknak az eldöntésénél azonban sok esetben iránymutatóak a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségek.
 
1.                  Jog előtti egyenlőség
 
A XVII. századtól a demokratikus polgári társadalmak kiépítését célzó törekvések legalapvetőbb követelése, mely minden más jog érvényesítésének és a jogállam működésének alapja. Nem igényel különösebb bizonyítást, hogy a A jog előtti egyenlőség hiányában semmilyen más emberi jog érvényesítése nem garantálható. Ezért van akkora jelentősége minden olyan követelésnek, mely az LMBT emberek jog előtti egyenlőségéről szól, ezért nem lehet megalkudni semmilyen olyan politikai döntéssel, mely az élet bármely területén (legyen szó akár a házasságról, vagy az örökbefogadásról) a jog eszközeivel korlátozza a melegek egyenjogúságát, függetlenül attól, hogy valláserkölcsi, vagy gyakorlatiasan hangzó (pl. a gyermekek fejlődésével kapcsolatos pszichológiai) okokat hoznak fel a homoszexuálisokat másodrendű állampolgárokká degradáló döntések indokaként.
 
2.                  A diszkrimináció tilalma
 
A jog előtti egyenlőség mellett a másik legfontosabb alapjogi kérdés, mely abból a felismerésből indul ki, hogy egy bármilyen szempontból kisebbségben lévő társadalmi csoport tagjai alapvető jogainak biztosítása érdekében rendkívüli védelemre szorul a többséggel szemben, mert máskülönben a többség mindig meg tudja vonni az alapvető emberi jogok gyakorlásának lehetőségét a kisebbségtől. Tekintettel azonban arra, hogy a legkülönbözőbb szempontok alapján kerülhetnek a társadalom tagjai valamilyen kisebbségben lévő csoportba (pl. bárkit érhet olyan betegség, baleset, amely miatt tartósan egészségkárosodott lesz és valamilyen testi, vagy szellemi akadályozottsággal kell leélni az élete hátralévő részét), ezért a mindenkori többség tagjainak is jól felfogott érdeke, hogy biztosítson különös védelmet a kisebbség számára. Ezért tarthatatlan és elfogadhatatlan, hogy az új magyar alkotmány nem nevesíti külön a szexuális orientáció miatti hátrányos megkülönböztetés tilalmát.
Természetesen a társadalmi élet egyes területeire vonatkozóan megfogalmazható politikai célkitűzések is az adott területet szabályozó joganyagot érintő konkrét változtatásokat igényelnek, ezekre azonban az adott szakterületre vonatkozóan megfogalmazott programpontoknál érdemes visszatérni.
 
Oktatás
 
3.                  Biztosítani kell az LMBT emberekkel kapcsolatos korrekt, tudományosan megalapozott ismeretek átadását az oktatásban és az elfogadó hozzáállás kialakítását a nevelésben
 
Nem igényel különösebb indoklást, hogy A jelenlegi ellenséges társadalmi hozzáállás megváltoztatása szempontjából alapvető jelentősége van az oktatási rendszerben végrehajtandó változtatásoknak. Ez annak ellenére így van, hogy a társadalmi hozzáállás alapvetően akkor fog megváltozni, ha már a gyermekek nevelésének korai, még jóval az iskola előtti szakaszában érvényesülni fog a melegek elfogadását és egyenjogúságát evidenciaként kezelő szemlélet, azonban erre csak akkor van esély, ha most, amikor ennek az ellenkezője igaz (a gyermekek már kis korukban az intoleranciára szocializálódnak) az oktatás rendszerén keresztül tesz egyértelmű és hatékony erőfeszítéseket a társadalom. Természetesen az oktatáspolitikai célkitűzésekkel kapcsolatban is felmerülhetnek az alapjogi résznél említett ellentmondások: a konzervatív keresztény meggyőződésű emberek általában úgy gondolják, hogy arra az alkotmányos alapjogra hivatkozva, miszerint a szülőknek joguk van eldönteniük gyermekeik világnézeti nevelésének irányát, elutasítják a homoszexualitás elfogadását célzó oktatási-nevelési irányzatot. Annak ellenére azonban, hogy első pillantásra e két álláspont egymással kibékíthetetlen ellentétben áll, a gyakorlatban mégis minden olyan jogállam oktatási rendszerében, mely legalább bizonyos szinten biztosítja az LMBT emberek alapvető jogainak érvényesülését, kialakul egyfajta kompromisszum. Ez ugyan az esetek többségében képmutató módon a „ne beszéljünk róla, akkor nem lesz baj” formájában valósul meg, de még ez sem működne, ha legalább ezt nem várná el az állam az oktatási rendszer szereplőitől. Politikai célkitűzésként azonban meg kell fogalmazni azt az elvárást, hogy az oktatási rendszer a szexuális irányultsággal kapcsolatban is biztosítsa a tudomány aktuális állásának megfelelő, a különböző képzési szinteken elvárható ismeretek átadását. Ugyanakkor természetesen meg kell hagyni a lehetőségét annak, hogy a szülők által választható oktatási intézmény, saját értékrendjének megfelelően, tegye hozzá a kötelezően átadandó tudományos ismeretekhez az általa képviselt értékrendnek megfelelő morális értékelést, oly módon, hogy ennek során is tiszteletben kell tartania az LMBT emberek emberi méltósághoz fűződő jogait. (Pl.: Minden középfokú oktatási intézmény tanrendjében biztosítani kellene annak az ismeretnek az átadását, hogy a homoszexuális orientáció normális jelenség, mely miatt senkit nem érhet hátrány, még kevésbé atrocitás egy modern jogállamban. Ugyanakkor egy vallási intézmény számára meg kell hagyni a lehetőséget, hogy ehhez hozzátegye, hogy az általa vallott elvek szerint a homoszexualitás megélése bűn, de nem szabad megengedni, hogy ennek kapcsán gyalázkodó, gyűlöletet keltő, vagy konkrét személyeket, esetleg bizonyos társadalmi csoportokat becsmérlő kijelentést tegyenek.)
 
Családjog
 
4.                  Biztosítani kell az LMBT emberek számára a heteroszexuálisokkal azonos jogokat a családjog területén
 
Ez a jelen összefoglaló első pontjában foglalt, jog előtti egyenlőség elvéből fakad, azonban annak egy speciális jogterületre vonatkozó alkalmazása. Talán ezen a területen leggyakoribb a jogszabályok szintjén is meglévő, a jogállamok jelentős részében az alkotmányos rendszeren belül fennmaradó hátrányos megkülönböztetés az LMBT emberekkel szemben, amely teljességgel elfogadhatatlan, tarthatatlan. Ezen a területen is fel szokott merülni, hogy a homoszexuálisok alapvető jogai (a heteroszexuálisokkal azonos elbírálás a családalapításhoz és a gyermekneveléshez való jog területén) ellentétben állnak a gyermekek alapvető jogaival, akik a legtöbb országban még többséginek számító vélemény hátrányos helyzetbe kerülnének, ha a homoszexuális párok nevelnék őket, amennyiben a jogrend biztosítaná a homoszexuálisok számára az örökbefogadás lehetőségét. Tekintettel azonban arra, hogy az LMBT emberek azonos jogainak biztosítását ellenzők a gyermekek egészséges fejlődésének akadályozottságával érvelnek, ezzel kapcsolatban a modern jogállam megint csak nem képviselhet más álláspontot, mint amelyet a tudományos bizonyítékok alátámasztanak. Márpedig a tudományos kutatások nem támasztják alá, hogy a homoszexuális szülők által nevelt gyermekek (az un. „szivárványcsaládok” gyermekei) egészséges fejlődését veszélyeztetné a neveltetésük, ezért tarthatatlan és elfogadhatatlan ezen a téren is az LMBT emberekkel szemben a hátrányos megkülönböztetés.
 
Büntetőjog
 
5.                  Biztosítani kell az LMBT emberek számára a kisebbségeknek kijáró fokozott büntetőjogi védelmet
 
A hatályos magyar Büntető Törvénykönyv (Btk.) külön nevesíti és szankcionálja a nemzeti, etnikai, faji, vallási csoportokhoz tartozók hátrányára elkövetett erőszakot, vagy riadalomkeltést, de ha ugyanezeket a cselekményeket valaki a sértett szexuális orientáció miatt követi el, akkor kétséges, hogy a cselekmény ugyanezen paragrafusok alapján minősíthető és szankcionálható-e. Van ugyan egy olyan kitétel, mely elvben alkalmazható azokkal szemben, akik a külön nevesített csoportokhoz nem tartozó személyekkel szemben követnek el bántalmazást, vagy tanúsítanak velük szemben kihívóan közönségellenes magatartást, amennyiben igazolható, hogy „a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása, vagy vélt tartozása miatt” követték el a fenti cselekményeket, de mivel itt nincs meghatározva a szexuális irányultság, mint a csoporthoz tartozás oka, kétségessé válhat ennek értelmezése a jogalkalmazók részéről. Számos sajnálatos esemény igazolja, hogy a rendőrhatóság nem lépett fel kellő határozottsággal, amikor a fenti bűncselekményeket a lakosság egy olyan csoportja ellen követték el, akiket a szexuális irányultságuk különböztetett meg. Annak tehát, hogy a Btk. megfelelő paragrafusaiban külön nevesítve megjelenjen a szexuális irányultság alapján a társadalom adott csoportjához tartozók hátrányára elkövetett bűncselekmények tilalma, nemcsak elvi, hanem gyakorlati jelentősége is van.
 
Államigazgatás
 
6.                  Biztosítani kell az LMBT emberek számára a hatékony jogvédelem és társadalmi párbeszéd intézményrendszerét
 
Hasonlóan más kisebbségi csoportokhoz a többségi társadalomnak ki kell alakítania és működtetnie kell azokat az intézményeket, amelyek hatékonyon tudják biztosítani az LMBT emberek jogainak védelmét és jogos érdekeik érvényesülését. A jogvédelem általában az ombudsmani rendszer feladata, amely többé-kevésbé működik Magyarországon is, bár félő, hogy az új alkotmány elfogadásával csökkeni fog az országgyűlési biztos mozgástere. Ugyanakkor az érdekvédelemnek másik fontos területe lenne az intézményesített párbeszéd egyes társadalmi csoportok legitim képviseletét ellátó szervezetekkel a jogszabály-előkészítés során. Ennek a hatékony és jól működő intézményrendszere a rendszerváltás óta nem alakult ki Magyarországon, amely minden kormányzatnak joggal felróható módon oda vezetett, hogy sem a kultúrája, sem a rutinszerű gyakorlata nincs meg ennek az életbe vágóan fontos egyeztetési formának. A legerősebben az új alaptörvény előkészítése során merült fel az LMBT embereket tömörítő civil szervezetek és spontán közösségek részéről az igény, hogy a jogalkotók egyeztessenek velük, azonban az ilyen irányú ígéretek ellenére az érdemi egyeztetés elmaradt. Tűrhetetlen és tarthatatlan, hogy a mindenkori kormányzat egy ilyen jelentős társadalmi csoporttal ne biztosítsa az érdemi egyeztetés fórumait, mind az új jogszabályok megalkotása előtt, mind pedig a hatályos jogszabályok folyamatos felülvizsgálatának, a társadalom életében felmerülő problémákra reagáló, követő jogalkotás gyakorlatának kialakítása és működtetése érdekében.
 
Médiaszabályozás
 
7.                  Olyan médiaszabályozásra van szükség, mely támogatja az LMBT emberek teljes körű társadalmi integrációjának, a többség elfogadó hozzáállásának kialakulását
 
A közmédiumokban gondoskodni kell az LMBT emberek elfogadását segítő kommunikációról, a kereskedelmi médiumok vonatkozásában megfelelő érdekeltségi rendszeren keresztül kell hozzájárulni a toleranciát javító, az elfogadó hozzáállást elősegítő tartalmak publikálásához.
 
8.                  Határozottan fel kell lépni a médiában megjelenő homofób megnyilvánulásokkal szemben
 
A homoszexuálisok elleni média megnyilvánulásokkal szemben ugyanolyan határozottan kell fellépni, mint bármely kisebbség sérelmére elkövetett hasonló jogsértésekkel szemben.
 
Közrend, fegyveres testületek
 
9.                  Biztosítani kell az egyenlő bánásmódot a rendőrség és a katonaság szervezetén belül és feladataik ellátása során az LMBT emberek számára
 
A fegyveres testületekben hagyományosan nagyobb az intolerancia a melegekkel szemben, ami részben ezen szervek személyi állományának kiválasztásánál (a nyíltan meleg személyek felvételének deklarált, vagy informális tiltása, akadályozottsága), részben a munkájuk során nyilvánul meg. Ennek jele lehet a fegyveres testületekbe esetleg mégis felvételre kerülő LMBT személyek megalázása, megszégyenítése, és a tevékenységük során megmutatkozó hátrányos megkülönböztetés a melegekkel szemben (pl. a rendőrség részéről a meleg-felvonulás betiltásának kísérlete mondvacsinált indokok alapján, vagy a melegeket ért atrocitások kivizsgálásának, felderítésnek, a tettesek felelősségre vonásának nyílt, vagy leplezett szabotálása).
 
Egészségügyi, szociális és gyermekvédelmi ellátás
 
10.              Biztosítani kell az egyenlő bánásmódot az egészségügyi ellátás, a szociális és gyermekvédelmi szolgáltatások igénybevétele során az LMBT emberek, fiatalok számára
 
A beteg, segítségre szoruló, egészségi állapota, vagy szociális körülményei miatt kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek, állami gondozásban, vagy nevelőszülőknél élő gyermekek éppen kiszolgáltatottságuk miatt sokkal súlyosabb jogsértések áldozataivá válhatnak. Ezen tevékenységek szakmai és hatósági kontrollja során fokozott figyelmet kell fordítani az LMBT emberek, homoszexuális irányultságú fiatalok emberi jogainak védelmére.
 
11.              Különösen nagy gondot kell fordítani az egészségügyi, szociális és gyermekvédelmi szakszemélyzet megfelelő felkészítésére az LMBT emberekkel, fiatalokkal való bánásmód etikai és szakmai normáinak megismertetése terén
 
A szakemberek képzésében, tevékenységük szakmai és hatósági kontrollja során fokozott figyelmet kell fordítani az LMBT emberek, a homoszexuális irányultságú fiatalok emberi jogaival kapcsolatos ismeretek elsajátítására, a tőlük elvárható attitűd kialakítására, a nem megfelelő hozzáállású szakemberek kiszűrésére.
 
A melegpolitikával foglalkozó emberek kapcsolatrendszere
 
A későbbiekben bemutatásra kerülő, a melegpolitika megvalósításához szükséges humán erőforrás igényt részletesen most még nem elemezve, annyit már most is meg kell előlegezni, hogy a fenti célkitűzések megvalósításához egyfajta speciális szervezetre és szervezettségre szükség van (részletesen ld. később!). Ebből adódóan a célok és programpontok meghatározása során meg kell említeni a kapcsolatrendszer kiépítését más szervezetekkel itthon és külföldön, ki kell alakítani egyfajta „szövetségi politikát”. A kapcsolatrendszer kiépítése szempontjából komoly kihívásokat jelent, hogy – amint arra a történelmi áttekintésnél utaltunk már – a hazai melegszervezetek többsége meglehetősen szűk körben, egy-egy kisebb csoport, közösség laza kapcsolata, vagy az erősebb kötelékek esetén kifejezetten gazdasági érdekek mentén jött létre, illetve működött hosszabb-rövidebb ideig, azonban egészen az idáig (az alkotmányozási folyamat beindulásáig és a 2011-es pride módosuló útvonalával kapcsolatos hatósági tiltásig) egymással érdemben összefogni és közösen bármilyen akciót szervezni nem tudott. A jelenleg működő civil szervezetek tevékenysége során nem alakultak ki az országos médiumok „ingerküszöbét” folyamatosan elérni képes kommunikáció feltételei (sem a személyi feltételek vonatkozásában, sem tematikai szempontból, részletesen ld. később a kommunikációval foglalkozó részben!). A meglévő melegszervezetek instabilitása, zártsága, az emblematikus személyek hiánya miatt nem könnyű ezekkel a szervezetekkel együttműködni. A külföldi szervezetekkel való együttműködések szintén komoly kihívásokat jelentenek. Egyrészről ugyanis a már működő kapcsolataikat nyílván saját érdekkörükben kívánják megtartani a hazai melegszervezetek, a külföldi partnerszervezetek képviselői számára értelem szerűen egyszerűbb a kialakult, „bejáratott” perszonális kapcsolatok fenntartása, másrészt az új kapcsolatok kiépítését nehezíti a melegpolitika képviseletére korlátozott formában esetleg vállalkozó emberek inkognitója, mely adott esetben nehezen érthető egy liberálisabb országban élő partner számára. További kihívást jelent a potenciális hazai és külföldi partnerek (beleértve a melegszervezeteken kívül a jogvédő szervezeteket, esetlegesen politikai tömörüléseket is) politikai, közéleti beágyazottsága, esetleges ideológiai, vagy világnézeti elkötelezettsége, mely segítheti, de meg is akadályozhatja a melegpolitika képviseletére vállalkozó emberek részéről a kapcsolatépítést. Mindezek alapján a kapcsolatrendszer kialakításánál figyelembe kell venni azoknak a szempontjait, prioritásait, szakmai, érzelmi, politikai és világnézeti preferenciáit, akik a jelen fejezetben meghatározott politika célok képviseletére, azok érvényesítése érdekében tudnak és akarnak dolgozni, de mind politikailag, mind világnézetileg nagyon heterogén közösséget alkotnak. Miközben tehát kívánatos és szükséges az együttműködés a kölcsönös érdekek mentén minden olyan szervezettel, akik segíteni tudják a melegpolitika célkitűzéseinek érvényesítését, az együttműködések formáit, kereteit, tartalmát és módját nagyon körültekintően kell meghatározni, szem előtt tartva mindazt, amiről az előzőekben szó volt.
 
Mindezeket a programpontokat folyamatosan felül kell vizsgálni, aktualizálni és kiegészíteni, melyekhez ezúton is várjuk a javaslatokat, észrevételeket.
 

2 komment · 1 trackback

2011.05.12. 13:48 kaleidoscope

A kormányzati cinizmus veszélyei

Címkék: ensz zoltán meghallgatás balog bizottsági emberjogi

Május 11-én megvolt Genfben az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában a magyar emberi jogi helyzet áttekintését célzó ülés, melyen Balog Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára által vezetett delegáció képviselte hazánkat. Amint az előzetes jelzések alapján azt várni lehetett, a magyarországi emberjogi helyzettel kapcsolatban több féle kritika fogalmazódott meg az ENSZ tagállamok képviselői részéről, akik saját kormányuk és a hazai, valamint a nemzetközi emberjogi szervezetek véleményét figyelembe véve alakították ki álláspontjukat. Az elhangzó kérdések és észrevételek között a legtöbb a magyarországi roma helyzetre, a médiatörvényre és általában az alkotmányozásra, az alkotmányos rend védelmét szolgáló intézmények függetlenségével kapcsolatos kétségekre vonatkozott, de viszonylag nagy hangsúlyt kapott a szexuális irányultság miatti diszkrimináció kérdésköre is. Ez utóbbival kapcsolatban is megfigyelhető volt, ami általában is jellemezte hozzászólásokat, hogy az ENSZ tagországok képviselői alapvetően nagyon felkészültek és jól tájékozottak voltak, a hírügynökségi beszámolók tanúsága szerint részletes ismeretekkel rendelkeztek a magyarországi jogrenddel és társadalmi viszonyokkal kapcsolatban. Ennek ellenére a hazánkat képviselő államtitkár szerint „volt egyfajta tudatlanság" és többször, több fórumon is hangot annak a véleményének, hogy a nyugat-európai delegációk által megfogalmazott ajánlások félreértésen alapultak. Konkrét példa a galamus.hu beszámolója szerint:

„Kifejtette: Magyarország nyilván nem fogja elfogadni azt az ajánlást - ezzel kapcsolatban több ország is kifogást emelt -, hogy a változtassák meg a házasság definícióját. Az azonos neműek párkapcsolatát is megilleti ugyanakkor az alkotmányos, emberi jogi, büntetőjogi védelem, ezt a magyar törvények rögzítik - szögezte le, jelezve, hogy az erre vonatkozó ajánlások így félreértésen alapultak.”
Ismeretes ugyanakkor, hogy az új alkotmány nem említi a szexuális orientáció miatt diszkrimináció tilalmát akkor, amikor deklarálja, hogy Magyarországon senkit nem lehet hátrányosan megkülönböztetni a vallási, etnikai hovatartozása alapján, és a hozzászólók pontosan tudták, hogy ez így van, mint ahogy azt is tudták, hogy nem lehet véletlen a GLBT emberek jogvédelmének kihagyása az alaptörvényből. A keserű történelmi tapasztalatok alapján pontosan tudják, hogy ezeknek komoly üzenet értéke van, és hiába mondja most utólag bárki, hogy a magyar törvények rögzítik az azonos neműek párkapcsolatát is megillető „alkotmányos, emberi jogi, büntetőjogi” védelmet, ezt sajnos bármikor megváltoztathatják, korlátozhatják, mint ahogy erre tudhatóan készülnek is egyes konzervatív körök képviselői. Nem az tehát csak a probléma, hogy a parlamenti többség két évtizeddel a rendszerváltás, és hét évvel az EU-s csatlakozás után egy ilyen elavult alkotmányt fogadott el, de ráadásul a kormányzat képviselői szabályosan hülyének nézik a fejlett országok kormányainak és civil társadalmának képviselőit, cinikusan azok tájékozatlanságáról beszélnek, miközben pontosan tudják, hogy igazuk van abban, amit mondanak. Márpedig senki nem szereti, ha hülyének nézik, a vezető politikusok különösen nem, még akkor sem, ha politikusan nem emelik fel azonnal és határozottan a hangjukat emiatt, hanem csöndben tudomásul veszik ezt és magukban levonják a konzekvenciákat. Aztán később, majd máskor, máshol és más fórumon megteszik az általuk indokoltnak tartott lépéseket és reakciókat, amik jellemzően sokkal fájdalmasabbak és keményebbek, mintha azonnal kifejezték volna tiltakozásukat. Az a legszebb az egészben, hogy bár a kormány képviselői okozzák a bajt, de a következmények általában az ország egészét, minden polgárát sújtják…
 

Szólj hozzá!

2011.05.10. 22:17 kaleidoscope

Politika-csinálás 3. Történelmi tapasztalatok

Címkék: közösség jogok emberi küzdelem lmbt

Az LMBT „politika-csinálás” története az utóbbi fél évszázadra korlátozódik, annak ellenére, hogy a homoszexualitás az emberiséggel egyidős és a melegek társadalmi helyzete, emberi jogaik elismertsége, illetve azok megsértésének különböző formái és fokozatai végigkísérik az emberiség történelmét. Ugyanakkor az utolsó fél évszázad során is annyi minden történt a melegtársadalommal, hogy azt már fel sem lehet sorolni a teljesség igényével, ezért most csak azokat az eseményeket, fejleményeket és tapasztalatok említjük meg, amelyek a jövő politikai aktivitása szempontjából relevánsnak tűnhetnek. 

 
Talán a legismertebb politikai színezetet kapó spontán megmozdulás a new yorki Stonewall lázadás volt 1969-ben, melyről azóta is világszerte megemlékeznek a meleg büszkeség (gay pride) rendezvényeken. A Háttér társaság oldalán egy elég jó összefoglalás található a „meleg történelem” témakörében, melyből látható, hogy a fejlett országokban a tudományos, társadalmi és művészeti élet számos területén, valamint egyes vallási közösségekben rohamosan változott meg a melegeket addig elítélő, vagy legalább is elutasító hozzáállás. Ugyanakkor számos ellentmondás is felfedezhető az elmúlt negyven év történelmében, melyekre oda kell figyelni a jövő tervezésekor. A nyugat-európai és észak-, majd dél-amerikai változások ellenére még ezekben az országokban is erős maradt a konzervatív erkölcsi álláspontot hirdető, a tudományos eredményeket megkérdőjelező és a társadalmi változásokat helytelenítő ellentábor, mely adott esetben komoly egyházi támogatással (ld. Exodus mozgalom), sokszor a szakemberek többsége számára elfogadhatatlan szakmai alapokra építkezve (pl. ex-gay mozgalmak, terapeuták) próbálnak küzdeni a melegek emancipációja ellen. Ezek az erők előszeretettel támogatják a fejletlenebb országok homofób politikáját, adott esetben szó nélkül hagyva, ezáltal legalább hallgatólagosan támogatva (de vélhetően nem ritkán pénzadományokkal is segítve) a homoszexuálisok elleni fizikai atrocitásokat megengedő, börtön-, vagy halálbüntetést alkalmazó fejlődő országokat, ahogy erre a jelen blogban is tettünk már utalásokat. Tény az is, hogy még számos fejlett országban sem iktatták ki a jogrendből az összes diszkriminatív szabályt (pl. a melegek számára a heteroszexuális házassággal egyenértékű jogintézmény nincs még kodifikálva minden fejlett jogállamban sem, a meleg párok örökbefogadási jogát még számos fejlett demokráciában sem biztosítják). Tény az is, hogy a katolikus egyház vezetői – ahogy erről a Háttér cikke is beszámol – továbbra is a leghatározottabban elutasítanak minden olyan törekvést, amely a homoszexuális vágyak bármilyen formában történő megélésének egyházi elfogadására irányul, de a protestáns egyházakon belül is többségben vannak a hasonló álláspontot képviselők. A Háttér fent hivatkozott összefoglalója még nem tesz említést a 2008-as kaliforniai népszavazás eredményéről, (a szuveren.hu részletesen leírja az eseményeket) melynek során 52-48 arányban a melegházasság elutasítása kapott többséget, s a szavazás eredménye alapján becikkelyezett tilalmat csak két évvel később helyezte hatályon kívül az ottani alkotmánybíróság döntése.
 
Lényeges tehát a történelmi események áttekintésekor tisztán és világosan látni, hogy a világban érzékelhető óriási különbségek hátterében a különböző társadalmak polgárai között mutatkozó eltérő mértékű jogkövető viselkedés húzódik meg és ez nem feltétlenül jelent érzelmi azonosulást azok részéről sem, akik fegyelmezetten elfogadják az adott ország toleranciára épülő jogrendjét. A homoszexuálisok egyenlő jogait ott sem tudták minden esetben kikényszeríteni az érdekeltek, ahol a fejlett jogállami hagyományok alapján ennek már régen sikerülnie kellett volna. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni a melegpolitika tervezésekor, azoknak a céloknak és programpontoknak a megfogalmazásakor, melyek mentén haladni akarnak a melegek jogainak mind teljesebb érvényesítéséért küzdő emberek. Figyelembe kell venni, hogy még a fejlett társadalmakban sincs abszolút többsége a homoszexuálisok teljes egyenjogúságát támogatóknak, ezért a diszkrimináció elleni küzdelem sikere mindenhol szükségszerűen a kisebbség alapvető jogainak tiszteletben tartásán múlik. Összességében megállapítható, hogy a homofóbia olyan társadalmi jelenség, mely mind a mai napig keményen tartja magát, és az LMBT társadalomnak ugyanolyan kemény küzdelem és sok áldozat árán kell kivívnia a jogait, ahogy oly sok más közösségnek kellett az emberiség történelme folyamán.

2 komment

2011.05.09. 20:07 kaleidoscope

Politika-csinálás 2. A sikeres „politika-csinálás” előfeltételei

Címkék: pr program szervezés

A politikára fokozottan igaz a „historia est magistra vitae” (a történelem az élet tanítómestere) bölcsessége, a sikeres „politika-csinálás” legfontosabb előfeltétele a történelmi tapasztalatok számbavétele, a szükséges következtetések levonása. Először tehát érdemes lesz áttekinteni a homoszexuális emberek eddigi politikai tevékenységének néhány olyan elemét, melyekből lehet és érdemes tanulni a további, hatékonyabb politikai érdekérvényesítés érdekében.

 
A sikeres politika-csináláshoz általában is szükség van egy olyan program meghatározására, amely mögé fel tudnak sorakozni azok, akik azzal egyetértenek, amelyhez gyűjteni lehet a támogatókat, és amelynek megvalósítását közös célként lehet kitűzni a politika-csinálásra vállalkozó emberek elé. Nincs ez másként a meleg-politikával kapcsolatban sem, ezért az eddigi szerény eredmények nem utolsó sorban annak tudhatók be, hogy nem fogalmazta még meg elég pontosan a meleg-társadalom azokat a célokat, amelyeket el szeretne érni. Ez részben szükségszerű következménye annak, hogy a meleg-társadalom (is) nagyon heterogén, ebből adódóan a közös célok megfogalmazása, a homoszexuális emberek többsége számára elfogadható értékek és célkitűzések meghatározása komoly kihívást jelent, és a melegek nagy részére jellemző inkognitó miatt még nehezebb megtalálni azt, hogy ki által, milyen fórumokon és milyen tartalom vállalható fel és képviselhető. Ugyanakkor könnyű belátni, hogy minden további politikai aktivitásnak szükségszerű előfeltétele a programalkotás, mely természetesen egy folyamatos feladatot is jelent, mivel a meleg-társadalomnak is állandóan alkalmazkodnia kell az emberek gondolkodásmódjában és a társadalmi viszonyokban tapasztalható változásokhoz.
 
A programalkotást követően (illetve részben azzal egy időben) kell számba venni a rendelkezésre álló erőforrásokat és lehetőség szerint folyamatosan növelni és bővíteni azokat. A politikai pártok esetében ennek egyik történelmileg leginkább hangsúlyos eleme a tagszervezés, mely mára ugyan veszített jelentőségéből, de nem lehet egy lényegtelen és mellékes szempontnak tekinteni a rendelkezésre álló humán erőforrást, ugyanúgy, ahogy egy vállalatnak, vagy akár egy nemzetnek az erejét is ez határozza meg – még ma is – első sorban. Nem lényegtelenek persze az anyagi természetű erőforrások sem; nemcsak a háborúra igaz, hogy három dolog feltétlenül kell hozzá (mint tudjuk pénz, pénz és pénz), amit a meleg-politika esetében az inkognitó miatt is nehéz biztosítani, hasonlóan a HR feltételek biztosításához. Ugyanakkor a sikeres „politika-csinálásnak” – hasonlóan a vállalkozásokhoz, vagy a hadviseléshez – elengedhetetlen feltétele a hatékony erőforrás-menedzsment.
 
 A mai információs társadalom különösen felértékeli a kommunikáció, egy adott tevékenység PR-jának jelentőségét. Ez utóbbi ugyan nem áll meg az előbbi két feltétel nélkül (bár gyakran találkozunk megalapozott program, vagy arányos tömegbázis nélkül kezdett PR akciókkal a legkülönbözőbb területeken, de ezek általában szalmaláng-szerű fellobbanások, melyek gyorsan kialszanak és csak akkor okoznak nagyobb tüzet, ha a mélyben amúgy is izzik a parázs, vagy valamiért nagyon gyúlékony a közeg), de kétségtelen tény, hogy sem a széles tömegbázis, sem a jó program nem ér semmit, ha nincs hatékonyan kommunikálva.
 
A megfelelő program kialakítása után, a szükséges erőforrások birtokában és a hatékony PR mellett lehet eredményes egy adott konkrét cél elérése érdekében megalkotott stratégia, melynek szakmailag korrekt projekteket (ld. projekt-menedzsment!), azon belül sok sikeres akciót kell összefognia, koordinálnia. Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy a sikeres „politika-csinálás” egy olyan háromlábú szék, melynek a történelmi tapasztalatok stabil alapján kell állnia, lábai az átgondolt és jól megalkotott program, az elérendő célokkal arányos erőforrások és a hatékony PR, és erre lehet felállni egy-egy konkrét cél elérését kitűző stratégiával.
 
Az itt leírt szempontok nyilván jól ismertek mindenki számára, aki valaha is foglalkozott politikával, vagy menedzsmenttel (hasonló bölcsességeket már a rendszerváltás előtt is lehetett hallani a különböző politikai fejtágítások során, de a régi „foxi-maxi” mai mutációiban, a menedzserképzőkben is tanítják ezeket az okosságokat), azonban mégsem felesleges tudatosítani azokban, akik esetleg felelősséget éreznek saját maguk és barátaik sorsa iránt, hogy a melegek hatékonyabb érdekérvényesítésének ugyanazok a feltételei, mint bármely más társadalmi csoport, vagy egy vállalat, sőt akár egy nemzet sikerének.
 

Szólj hozzá!

2011.05.08. 15:57 kaleidoscope

Politika-csinálás 1.

Címkék: hatékonyság társadalom aktivitás

A mögöttünk álló hetek, hónapok egyik nagy tanulsága volt, hogy a meleg-társadalmat mennyire felkészületlenül érte az alkotmányozás folyamata, aminek szomorú következményeképpen a homoszexuálisok alapvető jogainak garantálása teljesen ki is maradt az új alkotmányból, viszont a heteroszexuális házasság kizárólagosságának deklarálásával a melegeket egyértelműen másodrendű állampolgárokká degradálták a döntéshozók. A hazai és a nemzetközi tapasztalatok birtokában ideje átgondolni a melegtársadalom professzionálisabb, hatékonyabb érdekérvényesítésének módjait, alkalmazni a politika-csinálás felhalmozott ismeretanyagát, szakmai szabályait és kiszivárgott műhelytitkait. Ezeket a szempontokat tekintjük most át elkövetkező néhány bejegyzésben – közösen mindazokkal, akik hozzájárulnak saját véleményükkel, észrevételeikkel egy közös gondolkodás formájában.

Az áttekintendő témakörök:
 
-         a sikeres politika-csinálás előfeltételei
-         a melegpolitika eddigi tapasztalatai
-         célkitűzések, programpontok
-         rendelkezésre álló és szükséges erőforrások
-         kommunikáció, PR
-         stratégiák, projektek, akciók.
 
Várjuk az áttekintendő témakörökre vonatkozó javaslatokat, észrevételeket.

Szólj hozzá!

2011.05.04. 06:26 kaleidoscope

Az új bor új tömlőbe való. (Mk 2,22)

Címkék: konzervativizmus megújulás jános avatás ii. pál boldoggá

A református igekalauz szerint ma ez az ige került sorra. Sokszor elmélkedtem már ezen a felületen is arról, hogy a mai keresztények mennyiben értették meg Jézusnak ezt a tanítását. Az elmúlt napokban a jezsuita blogon II. János Pál boldoggá avatásával kapcsolatban nagyon érdekes vita alakult ki, mely arra utal, hogy bizony elég kevéssé. Számomra egészen meglepő módon a katolikus egyházban sokan azért vonják kétségbe a boldoggá avatás megalapozottságát, mert szerintük túlságosan engedékeny volt az előző pápa az egyházon belüli reformokkal kapcsolatban. Megdöbbentő számomra, hogy milyen sokan próbálnak ragaszkodni toldozgatott-foltozgatott régi tömlőikhez, melyek újra és újra szétszakadnak a új bor beletöltésekor...

Szólj hozzá!

2011.04.30. 10:11 kaleidoscope

Kövér László az alkotmányról

Címkék: politika jogok emberi alkotmányozás

A hvg.hu-n megjelent cikk szerint Kövér László egy lakossági fórumon úgy nyilatkozott az alkotmánnyal kapcsolatban, hogy van „egy kis epe a mézesbödönben”. Kicsit vulgárisabban is fogalmazhatott volna (ami egyébként nem lett volna idegen a stílusától), és azt is mondhatta volna, hogy „sz.. került a levesbe”, márpedig tudjuk, hogy abból egy kiskanálnyi mennyiség is elegendő egy nagy kondér levesbe, hogy az embereknek már ne legyen kedve enni belőle. Ebben a helyzetértékelésben egyébként lényegében egyetértés is lehet az ellenzék pártjaival, csak az a kérdés: ki piszkított bele az alkotmány „levesébe”, kit, milyen mértékben terhel emiatt a felelősség? Ez utóbbiban vélhetően erősen eltér a kormánypártok és az ellenzék véleménye, pedig a dolog elég egyértelmű. Ha ugyanis nem lett volna kétharmada a kormánykoalíciónak, akkor a felelősségen osztoznának az ellenzékkel, akkor is, ha sikerül egy hasonlóan rossz alkotmányt elfogadni, meg akkor is, ha kudarcba fullad a dolog. Így azonban az egésznek a felelősségét magára húzta a Fidesz és a KDNP, de mivel ez utóbbi önmagában nem politikai tényező, ezért lényegében a Fidesz viszi el a balhét. Ráadásul elég egyértelmű, hogy a kormánypártok igencsak durván „belecsináltak” az alkotmányozás levesébe azzal, hogy az európai emberjogi chartából „kimazsolázgattak” (cherry picking) egyes számukra elfogadható alapjogokat, másokat meg kihagytak a konzervatív vallási szavazóbázis támogatásának megtartása érdekében. Ezzel lényegében kétszeresen is rájuk hárul a felelősség azért, hogy került „egy kis epe a mézesbödönbe”.
 

2 komment

2011.04.28. 05:30 kaleidoscope

Mire jó az új alkotmány?

Címkék: alkotmány közvélemény kiküldés

A híradások alapján az új alaptörvényt minden magyar állampolgárnak (határon innen és túl is?) kiküldik. Alsó hangon ez legalább 6-8 milliárd forintba kerülhet. Érthető lenne ez a gesztus, ha tényleg egy olyan széles támogatottsággal került volna elfogadásra az alkotmány, ahogy kellett volna, de tudjuk, hogy nem így van. Akkor ugyanis, ha a társadalom 80-90 %-a támogatta volna, magáénak érezné ezt az alkotmányt, ez egy ünnep lenne a döntő többség számára. Így azonban inkább tűnik erőfitogtatásnak a kormánypártok részéről: "ez van, ezt kell szeretni!" Eközben - érzésem szerint - rohamosan hízik az ellenzék támogatottsága (beleértve a korábban tényleg felelőtlenül és kriminális módszerekkel kormányzó MSZP-ét is), ezért a nyár közepére jó esélyét látom annak, hogy teljesen elolvad a kormánykoalíció eddigi többsége a pártot választók között is, és ki tudja hol a vége a lejtmenetnek?!

Szólj hozzá!

2011.04.25. 21:23 kaleidoscope

Lehangoló alkotmány a feltámadás ünnepéhez kapcsolva

Címkék: húsvét alkotmány hatások társadalmi

A köztársasági elnök által húsvét hétfőn aláírt alkotmány, mellyel a jelen blog több bejegyzésében is foglalkoztunk, sok szempontból új helyzetet teremtett. Egyrészt a jelen kormányzatnak immáron nincs mire hivatkoznia, ha nem sikerül megvalósítania ígéreteit, elődeihez hasonlóan, akik rendszeresen okolták a saját hatáskörükben meg nem változtatható alkotmányos berendezkedést, amikor számon kérték rajtuk, amit a választási kampányban ígértek. Igaz ugyan, hogy az ilyen szempontból leglényegesebb sarkalatos tőrvény, az önkormányzati tőrvény módosítása egyelőre sehol sincs, legalább is sem a közvélemény, de még a szűk vezetői körön kívül lévő érintett szakemberek és helyi döntéshozók sem tudnak semmit arról, hogy mit is fog jelenteni az önkormányzati rendszer reformja. Sokszor elhangzik ugyan, hogy az mennyire fontos és szükséges, kétségtelen, hogy a kis önkormányzatok és azok intézményeinek (iskoláinak, egészségügyi, szociális és kulturális intézményeknek) a helyzete tarthatatlan, de ma már nyílt titok, hogy azok a centralizációs törekvések, amelyekről bizonytalan utalások, vagy éppen a miniszterelnök által visszadobott közoktatási törvény tervezete kapcsán hallani lehetett, a kormánypártok erős embereinek ellenszenvét is kiváltották. Nehéz is lenne elképzelni, hogy 21 évvel a rendszerváltás után lényegében fel lehetne számolni az önkormányzatiságot Magyarországon, még akkor is, ha az alkotmányt olyan magabiztosan keresztülverték a kormánypártok a nemzeti konszenzus leghalványabb illúziója nélkül.

Igazán új helyzetet tehát inkább azzal teremtett az alkotmány elfogadása és elnöki parafálása, amit Tölgyessy Péter úgy fogalmazott meg többek között az Inforádiónak, hogy „az új alkotmány elfogadásával az évek óta tartó társadalmi válság kiterjed a közjogi berendezkedésre is.” Azt a véleményét ugyanis mindenkinek pártállástól függetlenül el kell fogadnia (merthogy ténykérdés), hogy szemben a jelenleg hatályos alkotmánnyal, amelyet a politikai elit lényegesen nagyobb többséggel támogatott, mint amekkora a kétharmados parlamenti többség mögött áll (pl. 1990-ben az új parlament 82%-al fogadta el az alkotmány módosítását), a most elfogadott alkotmányt a választók alig több, mint felének támogatását élvező pártszövetség támogatja csak, és annak megváltoztatása olyan céllá vált, amelyben egymástól egészen távoli politikai erők értenek egyet. Az új alkotmány elfogadásával olyan helyzet állt elő, melyben az ellenzékiség immáron egyet jelent az alkotmány elutasításával. Ez akár ugyanolyan elsöprő egységet teremthet a jelenlegi kormánykoalícióval szemben, mint az előzővel szemben az öszödi beszéd, vagy a vizitdíj bevezetése, igaz ez utóbbit mindenki sokkal inkább érezte saját bőrén, mint az új alkotmány okozta joghátrányokat, melyeket jellemzően a társadalom egy-egy kisebb csoportja fog – egymástól izolált módon – megtapasztalni. Érdekes lenne kívülállóként figyelni a hatást, de Magyarországon várhatóan senki nem maradhat külső szemlélője az eseményeknek…
 

Szólj hozzá! · 1 trackback

2011.04.24. 08:33 prisma

Feltámadás Ünnepe

 

Erősítsen meg mindannyiunkat!

 

Békés Ünnepet!

 

 

1 komment · 1 trackback

2011.04.16. 07:35 kaleidoscope

Tüntetés és az alkotmányozás

Címkék: csata elvesztett fájdalmas következmények melegjogok

A jelen blog korábbi bejegyzéseiben is jelzett kezdeményezés, melynek célja a készülő alkotmánytervezetnek a homoszexuálisokat hátrányosan érintő passzusai elleni tiltakozás volt, a tegnapi tüntetéssel lezárult. Mondhatjuk úgy is: zátonyra futott. A kezdeményezés ugyanis azon kívül, hogy meg tudott jelenni az országos média egyes felületein, szinte egyetlen célját sem érte el, sem a kormánypárti politikusokat nem bírta jobb belátásra, sem a közvéleményt nem tudta igazán megszólítani. Persze az előbbi az utóbbiból fakad, ha a közvéleményt sikerült volna hatékonyabban megszólítani, akkor a politika sem hagyhatta volna figyelmen kívül a meleg szervezetek álláspontját. A tegnapi tüntetés vagy meg sem jelent a jobboldali médiában, vagy csak a sajtószabadság sérelme miatt kezdeményezett tüntetésről beszéltek. Be kell ismerni: ezt a csatát elvesztettük. Hétfőn a parlament várhatóan elfogadja az új alkotmányt, és ezzel tényleg kőbe vési azt az elvet, hogy Magyarországon a homoszexuálisok másodrendű állampolgárok, széles teret nyitva a szélsőségesek előtt. Aligha lehetnek illúzióink, a folytatás már nem a jog előtti egyenlőségről fog szólni, hanem a sorozatos jogsérelmek elleni küzdelemről. Ebből adódóan fel kell készülni a nagyon szomorú, negatív következményekre amelyekről már sokszor volt szó ebben a blogban és más fórumokon is, melyek közül csak az egyik, de talán legsúlyosabb következmény az, hogy Magyarország el fogja veszíteni értékes polgárait, akik nem akarnak másodrendű állampolgárként élni itt, szexuális irányultságuk miatt.

7 komment · 2 trackback

2011.04.06. 20:21 kaleidoscope

Konzervatív keresztény teológia és az ateizmus

Címkék: kereső hit ember felelősség

A konzervatív keres(z)t(y)én álláspontot képviselők általában meg vannak győződve arról, hogy aki bármely általuk vallott teológiai, vagy morálteológiai tézist vitatni mer, az valójában az Istenbe vetett hitnek az alapjait vitatja, tehát ateista, vagy bálványimádó. Ugyanakkor bizonyos morálteológiai kérdésekben meglepő azonosság mutatkozik az ateisták és a konzervatív keresztény teológia követőinek biblia-értelmezésében, annak ellenére, hogy merőben eltérő megközelítésből közelítik a problémákat és ebből adódóan általában egymással ellentétes következtetéseket vonnak le a konkrét bibliai tanításokból. Ilyen hasonlóság mutatkozik pl. a homoszexualitás megítélésében, ami nagyon jól érzékelhető volt egy ateista blog egyik bejegyzésében, ugyanis a blog deklaráltan ateista szerzője pontosan ugyanúgy értelmezi a homoszexualitással foglalkozó bibliai részeket, ahogy a konzervatív keresztény teológia képviselői. Függetlenül tehát attól, hogy a következtetéseikben jelentős különbségek vannak (míg a konzervatív keresztény teológia képviselői szerint a homoszexualitás felvállalása a kárhozatba vezet, az ateista szerző a vallási tanítás tarthatatlanságát, embertelenségét akarta ezzel is alátámasztani), a konkrét kérdés megítélése kísértetiesen egybeesik. Mindez arra mutat, hogy a konzervatív keresztény teológia kvázi érveket „szállít” az ateistáknak, vagyis a keresztények egyik legfontosabb hivatását, az evangelizációt hátráltatja. Nem arról van tehát szó csupán, hogy a képmutató vallásosság, a farizeus lelkület, vagy a kifejezetten hipokrita, adott esetben súlyos bűnöket és bűncselekményeket elkövető, vagy leplező hozzáállás okoz számos esetben súlyos megbotránkozást a hívők és a nem hívők között egyaránt, hanem arról is, hogy a konzervatív keresztény teológia önmagában is gátolhatja a kereső emberek hitre jutását. Ennek viszont igen komoly következményei vannak azok számára, akik ugyan mentesek az előbb felsorolt hibáktól és bűnöktől, de tudatosan egy olyan teológiai irányvonalat vallanak és egyben támogatnak, amely egyre több embert rettent el az élő hit igazságainak megismerésétől és befogadásától.

Szólj hozzá!

2011.04.03. 23:15 prisma

templomi élmény 2.

Történt ugyanis, hogy korábbi hétvégéken mindig valami történt, hogy az amúgy is hellyel-közzel felkeresett templomban több vasárnap sem voltam.

Ma, miután sikerült felbuknom a jövőnk bizonytalanságának magával rántó belső örvényemből, elhatároztam, hogy a régen oly sok töltődést adó pünkösdi somlyói búcsú szertartására ha nem is, de az azt követő esti imára elmegyek. A döntést repülőjegyvétellel koronáztam (gondolom ismerős az érzés, hogy ha egy nagy értékű, kétes, ámde vágyott dologról lemondasz, mint ahogy én is tettem ma, megdicséred magad).

És hogy miért ez a nagy bevezető?

A nap élményét, egy váratlan látogatás mellett, az azt követő templomi élmény adta. Nem a megszokott régi énekek voltak a templomban, hanem gyermekkorom hitéhez oly szorosan fűződő énekek mindenféle hangszerrel. Meglepődtem.

A mai evangélium, az ott hallott beszéd és a megújulásról szóló bevezető, amint én is ma átéltem azt, gyorstöltőként hatott rám.

 

1 komment

2011.03.30. 15:27 prisma

hírek

http://hvg.hu/itthon/20110330_melegek_alkotmany_demonstracio

Utcára mennek a melegek az új alkotmány miatt

2011. március 30., szerda, 15:05 • Utolsó frissítés: 17 perce
Szerző: MTI



Április 15-én Budapesten tüntetnek a magyar leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek (LMBT) jogait képviselő civil szervezetek, tiltakozva az alkotmánytervezet házasságra vonatkozó passzusa és egyéb, általuk diszkriminatívnak tartott koncepciói ellen - tudatták a szervezetek képviselői közös sajtótájékoztatójukon.

Kaderják Dániel, az Újkorcsoport elnöke közölte: a házasság fogalmát kirekesztő módon meghatározó alkotmánytervezet koncepciója ellen aláírásgyűjtésbe kezdett a hazai meleg bloggerek közössége, melyhez csatlakoztak más jogvédő, illetve társadalmi szervezetek, közéleti személyiségek, eddig mintegy 700-an. 

A nyilatkozatot minden olyan országgyűlési képviselőnek eljuttatják, aki részt vesz az alkotmány elfogadásában. Az aláírók szerint az Országgyűlésnek benyújtott alkotmánytervezet a magyar LMBT-közösség tagjaira nézve súlyosan diszkriminatív, és visszalépést jelent a jelenlegi alkotmányhoz képest is. A tervezet az azonos nemű párokra nem terjeszti ki a különnemű párokat megillető alkotmányos jogokat, és ezzel - írták a szervezetek - vélhetőleg hosszú évekre másodrendű állampolgárokká nyilvánítja az LMBT-közösség tagjait.

Úgy gondolják: az új alaptörvény házasságról szóló szakasza ellentétes a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának szellemével, illetve az európai ajánlásokkal és elvárásokkal. Kívánatosnak tartják, hogy olyan módon határozzák meg a család fogalmát és szabályozzák a házasság intézményét, hogy az minden olyan magyar állampolgárt megillethessen, aki társával kölcsönös szereteten és tiszteleten alapuló tartós közösségben szeretne élni.

Az aláírók létrehozták a Meleg Egyenjogúságért Koalíciót (MEGYEK), amely egységesen kíván fellépni a társadalmi egyenlőség érdekében. Az első nyilvános megmozdulásuk az alkotmány szerintük diszkrimináló rendelkezései elleni tüntetés lesz április 15-én a Kossuth tér és az Alkotmány utca sarkán - közölte Kaderják Dániel. Dombos Tamás, a Háttér Társaság a Melegekért képviselője azt mondta: a másik, szerintük problémás pontja az alkotmánytervezetnek a diszkrimináció tilalmára vonatkozó rendelkezés. Mint hozzátette, a Fidesz a korábbi ígéreteiben egyértelművé tette, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájára szeretné építeni az alkotmányt, ezzel szemben az alkotmány tervezete nem tartalmazza a szexuális irányultság szerinti diszkrimináció kifejezett tilalmát. Megjegyezte: ami most a magyar alkotmányba bekerülne, Európa nyugati felén sehol nem található meg.

Steigler Sándor, a Szivárvány Misszió Alapítvány kuratóriumának elnöke azt mondta: szerinte az alkotmánytervezet olyan jogfosztottságot vetít előre, amelynek elfogadása után nem lesz megállás. Dénes Balázs, a TASZ elnöke úgy fogalmazott: fontosnak tartják, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá váljon, ez a probléma nemcsak a meleg közösség, hanem az egész ország problémája.

A PFLAG Egyesület képviselője szerint teljesen mindegy, hogy két férfi, két nő, vagy egy férfi és egy nő köt-e házasságot, ha ők a társadalom hasznos tagjai és a családokkal megszilárdítják a társadalmat. Farkas Ibolya - háromgyerekes édesanyaként - hozzátette: a gyerekeknek nem okoz problémát a homoszexualitás, ha az társadalmilag normálisan van "tálalva". Nincs ebből lelki sérülésük, megértik ezt, és ha a pozitív dolgokat látják, el is fogadják.

Balaci Adrián, az Amnesty International Magyarország LMBT tematikus csoportjának képviselője azt mondta: amikor az Alkotmánybíróság azon gondolkodott, hogyan ítéli meg az azonos nemű párok házassághoz való jogát, nem azt jelentette ki, hogy vannak hetero- és homoszexuális emberek, akik ugyanazon joggal kell, hogy bírjanak, hanem azt állította, hogy vannak férfiak és nők, és nekik joguk van arra, hogy házasodjanak. A kormány ezt a gyakorlatot követi, több képviselő hivatkozott erre. Ez elfogadhatatlan - tette hozzá. 

Szólj hozzá! · 1 trackback

2011.03.29. 22:37 kaleidoscope

Alkotmányozó nemzetgyűlés

Címkék: politika alkotmányozás kompromisszumkeresés

A mandiner.hu közölte Marion Smith írását az alkotmányozásról. A szerző, aki egyébként a budapesti Common Sense Society elnöke és a Heritage Foundation kutatója Washingtonban, azzal kezdi írását, hogy „Egy alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásának ötletét eddig komolyan nem vetették fel, pedig erre lenne szükség”. Ez az állítás ugyan ebben a formában elég szerencsétlen, mert mindannyian emlékszünk, hogy a Fidesz és annak vezetője tavaly még előszeretettel beszélt arról, hogy az országgyűlés maga fog átalakulni alkotmányozó nemzetgyűléssé, ami persze szintén meglehetősen vitatható megnyilvánulás volt, ahogy ezt a kaleidoscope.blog.hu-n is kifejtettük. Az azonban tény, hogy senki nem elemezte még ezt a lehetőséget kellő alapossággal a nyilvánosság előtt, ezért valóban nem derültek még ki ennek a lehetőségnek az előnyei és hátrányai a politika iránt egyébként érdeklődést mutató közvélemény számára sem. Igazából arról sem kapott tájékoztatást az alkotmányjogban járatos magyar szakemberektől a széles közvélemény, hogy milyen formában kellene, lehetne elképzelni egy ilyen alkotmányozó nemzetgyűlést 2011-ben Magyarországon. Érthető tehát, ugyanakkor kétségtelenül kissé furcsa, hogy a fenti cikkben egy külföldi szerző ad erre vonatkozóan tippeket, amit persze többen joggal kifogásolnak, igaz mások jó szándékú segítségként értékelnek. Mindazonáltal aligha lehet kétséges, hogy a jelen hazai realitások közepette esetleg sikeresen megvalósítható alkotmányozó nemzetgyűlésnek a már igencsak hosszú utat bejárt alkotmányozási folyamatba esetleg még beilleszthető módját, formáját, szabályait és kompetenciáit (az összehívásának a technikájától az új alkotmány kihirdetésének lezárásáig terjedően), csak hazai döntéshozók tudják kialakítani, ha akarják. Sajnos ez utóbbival, vagyis az „akarással” kapcsolatban erős kétségek merülnek fel, mert mind a kormányoldalon, mind az ellenzéki oldalon sokkal inkább erőfitogtatás, politikai haszonszerzési technikák alkalmazása látható, mintsem korrekt elkötelezettség a magyar alkotmánynak az ország számára legelőnyösebb kialakítása iránt. Annak ellenére nem tűnik túlságosan valószínűnek a dolog, hogy a jelen állapot szerint a kormányoldal és az ellenzék egyre gyorsabban sodródik egy vesztes-vesztes játszma irányába (a kormányzatot ugyanis joggal támadják a „kétpárti alkotmány” áterőltetésének vádjával, az ellenzék szavazótábora pedig tényleg cserbenhagyottnak érezheti magát azáltal, hogy az általuk támogatott politikusok a könnyebb megoldást választva kivonultak az alkotmányozásból), aminek legfőbb vesztese az egyszerű állampolgár, aki életének számos területén tapasztalhatja majd az elrontott alkotmányozás káros következményeit. Annak érdekében, hogy legalább szerény mértékben javuljanak az esélyei egy kedvezőbb forgatókönyv szerinti folytatódó alkotmányozásnak, talán érdemes mégis megvizsgálni az alkotmányozó nemzetgyűléssel kapcsolatban felmerülő kérdéseket. Erre annál is inkább szükség van, mert a kormánypártok népszerűségének rohamos csökkenése és ugyanakkor az ellenzék támogatottságának stagnálása arra mutat, hogy a választók is elmozdulást várnak a politikai elittől az eddigi álláspontjukhoz képest. Sem a radikális jobboldal, sem a baloldal támogatói nem fogadják el a kormánypártok alkotmányozási gyakorlatát, ezért egy gyors irányváltás nélkül kritikusan alacsony társadalmi támogatottsága lenne egy jogilag legitim, de a társadalom széles körei által elutasított alkotmány keresztülverésének a parlamenten. A baloldali pártok passzív ellenállása, a Jobbik hezitálása szintén nem erősítette támogatottságukat.

 
Hogyan lehetne beilleszteni a mostani folyamatokba az alkotmányozó nemzetgyűlést?
 
Jogi szempontból nincs semmi akadálya annak, hogy az országgyűlés olyan döntést készítsen elő és fogadjon el, hogy Magyarországon meg kell választani egy alkotmányozó nemzetgyűlést, mely a parlament által előkészített javaslat (előterjesztés) alapján megalkotja az új alkotmányt. Ez csupán annyi változtatást igényelne a jelenleg megkezdett alkotmányozási folyamatban, hogy az országgyűlés nem az új alkotmány elfogadásával, hanem az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívására, működésére vonatkozó szabályok és az elé beterjesztendő javaslat elfogadásával fejezné be az alkotmány előkészítésével kapcsolatos munkáját. Ezután az országgyűlés által meghatározott szabályok szerint kiírnák és lebonyolítanák az alkotmányozó nemzetgyűlés megválasztását, majd az megtárgyalná az országgyűlés által eléje terjesztett javaslatot és azon saját hatáskörben szükség szerint még változtatva alakítaná ki az új alkotmány végleges szövegét, melyet ugyancsak az országgyűlés által meghatározott szabályok szerint és az országgyűléstől kapott felhatalmazás alapján el is fogadna.
Politikai szempontból kétségtelenül bizonyos mértékű presztízsveszteséggel járna ez a megoldás a kormánypártok, elsősorban a miniszterelnök számára, aki kezdetben sokat beszélt arról, hogy az országgyűlésben megszerzett kétharmados többség miatt a parlament tud alkotmányozó nemzetgyűléssé válni, azonban ennek a veszteségnek a nagy részét már korábban el kellett könyvelniük, hiszen az utóbbi időben már nem hallani ilyen kijelentéseket a kormányoldali kommunikációban. Ugyanakkor a kormánypártok számára elkerülhetővé válna a „kétpárti alkotmányozásból” fakadó számos, korábban már részletezett kockázat, ezért várhatóan egy ilyen döntés a jelenlegihez képest inkább javítaná a kormánypártok támogatottságát. Az ellenzéki pártok számára – a korábban már részletezett szempontok alapján – szintén támogatottságuk növekedését eredményezné egy ilyen döntésben való aktív közreműködés. Ugyanakkor – a bevezetőben leírtaknak megfelelően – tény az is, hogy a jelen politikai helyzetben igen csekély az esélye egy ilyen forgatókönyv megvalósulásának.
 
Milyen formában és módon működhetne az alkotmányozó nemzetgyűlés?
 
Tekintettel arra, hogy sem a magyar történelmi hagyományok, sem a nemzetközi gyakorlat nem ad igazán jól használható támpontokat erre vonatkozóan, az országgyűlésnek magának kellene kidolgoznia az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásának, működésének és döntéshozatalának szabályait. A rendszerváltozás óta eltelt időszak tapasztalatait és a jelenlegi társadalmi-politikai realitásokat figyelembe véve meg lehet fogalmazni néhány konkrét javaslatot a kialakítandó szabályokkal kapcsolatban.
 
Milyen összetételű lehetne az alkotmányozó nemzetgyűlés?
 
Tekintettel arra, hogy az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívására vonatkozó szabályozás egyszeri alkalomra szól, az összetételére vonatkozó szabályok maximálisan figyelembe vehetik azokat az aktuálpolitikai szempontokat, amelyek az eredményes működést és a minél szélesebb körű társadalmi támogatottságot biztosíthatják. Ennek megfelelően célszerűnek tűnne egy olyan választást tartani az alkotmányozó nemzetgyűlés felállítására, mely a tisztán listás választások logikája mentén haladna, azzal a különbséggel, hogy nemcsak bejegyzett politikai pártok, hanem minden olyan szervezet számára nyitva állna a jelölés joga, aki legalább 1000 támogató aláírást tudna gyűjteni. Az egyes listákról összesen 1000 fő kapna mandátumot az egyes listákra leadott szavazatok arányában. Ez a megoldás azért lenne indokolt, mert egy olyan konkrét ügy kapcsán, mint az alkotmányozás, jól reprezentálja a választók akaratát a tisztán listás választás, ahol a listákat állító szervezetek a főbb célkitűzéseiket megfogalmazva kérhetnék a választópolgárok támogatását, így a választópolgárok a legfontosabb kérdésekről szavazataikkal hatékonyabban tudnák érvényesíteni akaratukat, mint ahogy arra a 10-15%-os válaszadási aktivitással lebonyolított kérdőíves véleménygyűjtés, vagy az ellenzéki pártok által követelt népszavazás lehetőséget teremt.
Milyen többség kellene az új alkotmány elfogadásához?
 
Az így megválasztott alkotmányozó nemzetgyűlésben vélhetően nem lenne egyetlen szervezetnek sem kétharmados többsége – melyhez természetesen ott is kötni kellene az alkotmány elfogadását –, ezért minden párt és szervezet képviselőjének törekednie kellene az alkotmány elfogadásához szükséges többség megszerzését lehetővé tevő kompromisszumos szövegtervezet kialakítására.
 
Milyen szövegtervezetet tárgyalhatna az így megválasztandó alkotmányozó nemzetgyűlés?
 
Az előterjesztés a jelenlegi országgyűlés által elfogadott szövegtervezet lehetne, amely viszont garanciát jelentene a parlamenti többség számára is az általa képviselt értékek megjelenítésére a végső soron elfogadásra kerülő alkotmányban, mivel nyilván senki nem érdekelt abban, hogy a többség által támogatott értékek törlését, kivételét kezdeményezze.
 
Mennyi időt venne igénybe ez a megoldás?
 
Tekintettel arra, hogy az elmúlt hetek, hónapok során a vélemények lényegében kikristályosodtak, az alkotmányozó nemzetgyűlés tagjainak megválasztásuk után néhány hétre lenne szükség ahhoz, hogy az elfogadáshoz szükséges többség megszerzését lehetővé tevő kompromisszumokat kialakítsák (vagy rossz esetben kiderüljön, hogy ennek nincs esélye). Ebből adódóan vélhetően az alkotmányozó nemzetgyűlési választások kiírásától számítva alig 3-4 hónap alatt ez az eljárás teljes egészében lebonyolítható lenne, vagyis nyár végére, ősz elejére megszülethetne a szükséges széles körű társadalmi támogatottsággal elfogadott új alkotmány, melyet stílszerűen október 23-án lehetne kihirdetni, a forradalom 55. évfordulóján.
 
Mindez tehát láthatóan csak szándék kérdése, azonban közel sem csupán a kormánypártokon, vagy általában a politikai eliten múlik, hogy ez megvalósulhat-e. A kormányoldal és az ellenzék politikusai ugyanis csak addig és annyiban tudják a jelenlegi kompromisszum-képtelen, a „süketek párbeszédére” emlékeztető politizálást folytatni, amíg azt látják, hogy a választópolgárok ezt eltűrik, elfogadják tőlük, sőt maguk is beállnak az egymásra mutogatók közé. Ezért csak egy széleskörű állampolgári kezdeményezés vezetheti el oda az országot, hogy megváltozzon a politikai elit hozzáállása és elmozduljunk a tényleges kompromisszumkeresés irányába.

2 komment

2011.03.26. 07:34 kaleidoscope

Merre van az előre?

Címkék: egyház manipuláció transzparencia szexbotrányok

Az Index hírportál cikket közölt arról, hogy információi szerint "Elszabotálta a szexvádak vizsgálatát az apostoli nuncius". Jelen blog korábbi bejegyzéseiben is volt már szó arról, hogy a Katolikus Egyház immáron a legmagasabb szintekig terjedően keveredett bele a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos vádakba, ezért joggal merülhet fel a jó szándékú, saját egyházáért aggódó keresztényekben, hogy ilyenkor mi a teendő? Merre van az előre? A megoldás kézenfekvő: korunk információs társadalmában az egyház egyetlen esélye arra, hogy a továbbiakban is el tudja látni Istentől kapott feladatait, a legteljesebb transzparencia biztosítása. Annak, aki elkötelezett Jézus Krisztus egyháza mellett minden olyan dokumentumot, ami felveti a gyanúját bármilyen visszaélésnek, azonnal nyilvánosságra kell hozni. De a hasonló hírek publikálói is jobban tennék, ha nemcsak a "levegőbe" beszélnének, hanem ami nekik rendelkezésre áll dokumentum, azt ők is nyilvánosságra hoznák, mert így az is felmerülhet sokakban, hogy az ilyen hírek közreadói esetleg részinformációkkal manipulálva, valamilyen egyházellenes szándék kiszolgálói csupán. 
 

3 komment

2011.03.17. 20:52 kaleidoscope

Alkotmányozás keresztény szempontból Schanda Balázs szerint

Címkék: hatalmi elvárások jogrend társadalmi kulturális alárendelése csoportosulások

A Magyar Kurír oldalán megjelent egy cikk Schanda Balázstól „Alkotmányozás - keresztény szempontból” címmel, amit néhány kisebb látogatottságú hírportál is átvett. Tekintettel arra, hogy Schanda Balázs elég jó úton halad ahhoz, hogy (amennyiben a jelenlegi konzervatív vonal meg tudja tartani pozícióit a Katolikus Egyházon belül, akkor) meghatározó szerepet kapjon akár a vatikáni adminisztrációban is, ezért érdemes odafigyelni a véleményére. Már a regisztrált élettársi kapcsolat alkotmányosságát vitató beadvány ügyében is többször nyilatkozott 2008-ban. Mint emlékezetes, a Katolikus Egyház korábbi beadványára az Alkotmánybíróság megsemmisítette az élettársi kapcsolatra vonatkozó hatályos szabályokat (melyek lényegében a házassággal egyenjogú intézményként definiálták az élettársi kapcsolatot, azzal a különbséggel, hogy ellenkező és azonos nemű párok között egyaránt létrejöhetett, szemben a házassággal, amely csak férfi és nő között köttethetett) és kötelezte az Országgyűlést új szabályozás megalkotására. Az alkotmánybírósági határozat erősen sugallta, hogy a regisztrált élettársi kapcsolat szerintük csak akkor fogadható el, ha - szemben a házassággal - ez csak az azonos nemű párok számára nyitva álló lehetőség, és az akkori bal-liberális többségű Parlament ennek alapján át is alakította a jogi szabályozást. A Katolikus Egyház pedig tiltakozott, hiszen ezáltal nem szűnt meg a homoszexuális kapcsolatok jogi elismertsége, márpedig az alkotmánybírósági beadványok alapvetően mind ezt a célt szolgálták. El is készült az újabb beadvány, amelyet Schanda Balázs több fórumon is képviselt. Az alkotmányossági kifogás indoklása ebben a beadványban is lényegében arra irányult, hogy az új szabályozás szerint is túlságosan hasonló jogintézmény a regisztrált élettársi kapcsolat és a házasság, ami ezáltal „kiüresíti” a házasság jogintézményét és ezért sérti az Alkotmánynak a házasság védelméről szóló rendelkezéseit.

Most megjelent cikkében Schanda Balázs finoman kritizálja a FIDESZ és a KDNP frakció által közösen benyújtott tervezetet, hosszan ecsetelve azokat a pontokat, amelyekben szerinte az visszalépést jelent a Salamon László vezette Alkotmány Előkészítő Eseti Bizottság által tavaly decemberben benyújtott koncepcióhoz képest. Elégedetlen amiatt, hogy az emberi életnek a fogantatástól való védelme helyett csak a magzatvédelmet említi a tervezet. Ugyanakkor újabb érvekkel próbálja alátámasztani, hogy miért is kellett benne maradnia a hetero házasság kizárólagosságát deklaráló rendelkezéseknek a tervezetben. Érvelése nagyon sajátos, mert miután „Több külföldi állam alkotmányára” hivatkozik, lényegében csak az olasz, az ír és a lengyel alkotmányból idéz, melyek közül csak a legutóbbi tartalmaz „férfi és nő szövetségére” utaló rendelkezést a házassággal kapcsolatban, a másik két országé nem, amit a szerző azzal magyaráz, hogy azok elfogadásánál még fel sem merült a homo házasság lehetősége. Az igazán meglepő fordulat viszont csak ezután következik, amikor azt írja: „A különneműség rögzítése éppen a homoszexuális kapcsolatok emancipációjának visszahatása…” Azaz szerinte a homoszexualitás „emancipációja” (?) miatt kell az államnak jogi eszközökkel meggátolnia az azonos neműek egyenrangú párkapcsolatát! Ezt követően még azt is kifejti, hogy mivel az 1995-ös „… határozat indokolásában az Alkotmánybíróság a házasság „kultúránkban és jogunkban hagyományosan” kialakult intézményéről szól, ami nyitva hagyja a lehetőséget, hogy később az Alkotmánybíróság a társadalmi-kulturális változásokra tekintettel új tartalmat adjon a házasság intézményének. Azaz az alkotmányozót az óvatosság, indokolt óvatosság vezeti, amikor a polgárok döntő többségének meggyőződésével összhangban rögzíti, hogy házasság csak férfi és nő között jöhet létre.” tehát a társadalmi-kulturális változások indokolnák, hogy új tartalmat adjanak a házasság intézményének, akkor szerinte a most elfogadandó Alkotmánynak kell a jog erejével megakadályoznia a társadalmat abban, hogy ezeket a változásokat a jogrendben érvényre jutassa.
Ezzel a szerző lényegében kimondja, hogy az új Alkotmány alapján felépülő jogrendnek nem a társadalmi-kulturális elvárásokhoz kell illeszkednie, hanem azok a szándékának kell alárendeltetnie, akik most az alkotmányozás folyamatában saját akaratukat valamilyen módon érvényesíteni tudják.
 
Ez azért elég riasztó a jövőre nézve…
 

Szólj hozzá! · 1 trackback

2011.03.14. 21:20 prisma

magán vonatkozás kifejtve

kihelyezett "mini-blogtali" volt.

érdekesen indult, mert sikerült elrontani az e-mail-címeket. IO bocs még egyszer a kavarodásért.

a célszemélyek általam ismert erdélyi bloggerek voltak.

és hogy a közös kiindulási, amúgy véletlen pont meglegyen - amiről aztán szó sem esett, és megvan Mexy, ezt akartam kérdezni tőled, hogy milyen volt a Csehov: Platonov előadás -, indulásom előtti este sikerült megnéznem a Maladype társulat előadásában ua. a művet.

én zaklatottam érkeztem az utazás viszontagságai miatt, előadás végére csitultam el.

Mexyvel gyorsan egymásra hangolódtunk, szerencsés találkozás volt, ígyy meg is ismételtük rá két napra.

én rácsodálkoztam az övére, ő az én életem tapasztalásaira.

teljesen más világban élünk, egyetlen pont azonban összefonta az együttlétünket: az egymás iránti nyitottság.

nemcsak térben - székestül ;) -, hanem beszélgetésünkben is cikáztunk.

az együtt töltött estének a kimerültségünk vetett véget.

kíváncsian vártam, hogy az első kellemes együttlét után milyen hangulata lesz a második találkozásnak. és megismétlődött az élmény, a szó nem fogyott, csak az idő... épp utolsó pillanatokban értem el a repülőt...

mind a "mini" vagy inkább "mikro-blogtali", mind egy másik "kolléga" megismerése élmény volt. biztatok minden bloggert a találkozás(ok)ra...

Szólj hozzá!

2011.03.10. 22:16 kaleidoscope

Lehangoló irányváltás az alkotmányozási folyamatban

Címkék: javaslat újabb fejlemények alkotmányozás kdnp fidesz

A korábbi biztató jelek után hidegzuhanyként jött a március 9-én beterjesztett kormánypárti alkotmánytervezet. Hidegzuhanyként jött a módja, a kommunikációja és a tartalma egyaránt. A FIDESZ régi politikusai közül talán a legelfogadhatóbb embert sikerült megtalálni az új Alkotmány előkészítő munkálatainak irányítására Szájer József személyében azok számára, akik nem tartoznak az elkötelezett szimpatizánsok közé. Ehhez képest az a tény, hogy mégis Lázár János frakcióvezető tartott sajtótájékoztatót a tervezet ismertetésekor, már önmagában jelzett egyfajta visszalépést. Korábban is aggasztó jel volt, hogy a Szájer József által nagy lendülettel elindított blogban, melyet az alkotmányozással kapcsolatos kommunikáció javítása érdekében hoztak létre, immáron közel egy hete a cyber-támadás elleni védekezés fontosságát taglaló cikkecske volt a legfrissebb bejegyzés. Ennél sokkal riasztóbb volt azonban, hogy március 9-én reggel, amikor az MR1 interjút készített Szájer Józseffel, neki fogalma sem volt, hogy előző estig hány db. válaszlevelet küldtek vissza az állampolgárok az ő általa vezetett konzultációs testület kérdőívével, és semmi értelmeset nem tudott mondani arra a riporteri kérdésre, hogy amennyiben a FIDESZ a válaszadási határidő előtt beterjeszti a saját tervezetét, akkor abban hogyan fogják figyelembe venni a válaszolók véleményét. Ugyanígy semmilyen formában semmilyen válasz nem született a jelen blog előző bejegyzésében is nyilvánosságra hozott nyílt levélre, melyben nagyon fontos kérdések fogalmazódtak meg azzal kapcsolatban, hogy az előkészítő testület mivel fogja garantálni az állampolgárok által kitöltött és visszaküldött véleménygyűjtő adatlapok feldolgozásának tisztaságát és transzparenciáját. Ezután már nem volt meglepő az sem, hogy a kormánypárti tervezet hivatalos közzétételét megelőzően a nagy történelmi egyházak vezetőinek média kommunikációja offenzívába lendült, Bölcskey a nagyobb közéleti szerepvállalás szükségességéről szólt, a katolikus egyház pedig nyíltan dicsérgetni kezdte az egyébként még nem nyilvános tervezetet. Március 9-én délután napvilágot látott a hivatalos kormánypárti tervezet, mely aztán keményen rácáfolt azokra a korábbi biztató sajtóhírekre, hogy a kormánypárti frakciók siófoki ülésén meghozott döntések alapján nem emelkedik alkotmányos szintre a homoszexuális párkapcsolatban élők másodrendű állampolgárrá degradálása azzal, hogy a „kőbe vésetik” a heteroszexuális házasság kizárólagossága, és nem fogják megnyitni az abortusz vitát. A tervezet ugyanis a konzervatív keresztény irányzatok eredeti követeléseinek engedve igenis tartalmazza a házasság definíciójával kapcsolatban, hogy az csak egy férfi és egy nő között jöhet létre és a magzati élet védelméről szóló passzus alapján jó eséllyel fognak alkotmánybírósági eljárások indulni a jelenleg hatályos abortusz szabályozás megváltoztatása, szigorítása érdekében, melyek vélhetően – a keresztény álláspont érvényesítésének törvényi kikényszerítése érdekében – a teljes betiltást fogják célul tűzni maguk elé. Azzal azonban, hogy a tervezet ebben a formában került beterjesztésre a további változtatások esélye lényegében megszűnt, hiszen a mai magyar közéletben politikai öngyilkosság lenne ezekhez a kritikus részekhez bármilyen módosító indítványt beterjesztenie egy olyan kormánypárti politikusnak, akinek egyébként esetleg még lenne esélye arra, hogy a többség támogatását megszerezze. A csata tehát lényegében eldőlt, a más értékrendet valló szedhetik a sátorfájukat. Magyarország nem tart igényt rájuk…

Szólj hozzá!

2011.03.05. 12:27 kaleidoscope

Nyílt levél Szájer József részére

Címkék: felelősség politikai alkotmányozás transzperencia

 

Nyílt levél
Szájer József,
a Nemzeti Konzultációs Testületet elnöke részére
 
Tisztelt Elnök Úr!
 
Az alkotmányozás jelenlegi szakaszában az Ön által vezetett testület levélben kereste meg Magyarország polgárait annak érdekében, hogy fejtsék ki véleményüket Magyarország új Alkotmányának fontos kérdéseivel kapcsolatban. A részvételi demokrácia megerősítése érdekében folytatott erőfeszítések sorában kétségtelenül előremutató, ezért alapvetően helyeselhető ez a kezdeményezés. Sajnálatos, hogy a végrehajtó hatalom egyes képviselői olyan összehasonlításokat tettek a médiában, mely ennek a kezdeményezésnek a költségeit egy népszavazás átlagos költségeivel hasonlították össze, mivel sem közjogi, sem politikai értelemben nem hasonlítható a kettő egymáshoz. Egyértelmű különbség a népszavazás és a jelen véleménygyűjtés között a fentieken kívül az is, hogy míg a népszavazások lebonyolítása során a politikai pártok képviselőinek, sőt adott esetben külföldi megfigyelőknek az aktív részvétele garantálja azok transzparenciáját és tisztaságát, a jelen adatgyűjtés során ezek politikai felelőssége teljes egészében Önre és az Ön által vezetett testületre hárul. Nem felételezve ugyanis senkiről semmilyen rossz szándékot, az Önök munkájának hatékonyságát és sikerét azonban csak akkor fogja érdemben előremozdítani a jelen véleménygyűjtés, ha biztosítani tudják, hogy a beérkezett véleménygyűjtő lapok feldolgozása és kiértékelése során semmilyen visszaélés, az adatok semminemű torzítása, egyes – a kormányzat, vagy akár a többség számára kevéssé szimpatikus – véleményeknek az eltüntetése „véletlenül” se fordulhasson elő. Ennek garanciáit azonban nem elég megteremteni, hanem ugyanúgy a legszélesebb nyilvánosság el kell tárni, mint ahogy az adatfeldolgozás és összesítés teljes folyamatát a transzparencia elvének lehető legteljesebb biztosítása mellett kell végezni ahhoz, hogy a választópolgárok komolyan vehessék ezt a véleménygyűjtést, biztosak lehessenek abban, hogy valóban szeretnék a véleményüket megismerni az illetékes testület tagjai és az őket felkérő politikai vezetők.
Kérem tehát ezért, hogy fordítson különös figyelmet az alábbi két feladatra:
  • egyrészt tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a véleménygyűjtés során beérkező vélemények, különösen azok a szöveges, a szabadon kitölthető megjegyzés rovatba beírt, vagy a véleménygyűjtő adatlap mellé csatolt írásos állásfoglalások, amelyeket az állampolgárok bízva az Önök tisztességes, elfogulatlan és az alkotmányozás ügyéért elkötelezett hozzáállásában megküldenek Önöknek.
  • másrészt hozza nyilvánosságra azokat az intézkedéseket, amelyeket a fenti cél érdekében megtettek, a továbbiakban meg fognak tenni és gondoskodjon arról, hogy a véleménygyűjtés és a beérkező véleménygyűjtő lapok, az azokhoz csatolt kiegészítések eldolgozásának, összesítésének és a döntéshozók felé történő továbbításának teljes folyamata a lehető legszélesebb nyilvánosság számára betekinthető és nyomon követhető legyen.

     

 
Fáradozásait ezúton is köszönöm, munkájukhoz sok sikert kívánok!
 
Budapest, 2011. március 5.
 
Tisztelettel:
 
Kale Gábor
kaleidoscope.blog.hu

1 komment

2011.03.05. 08:54 kaleidoscope

Nyilatkozat

Hosszú előkészítő munka után elkészült az alábbi nyilatkozat, melynek a jelen blog szerkesztői is kezdeményezői voltak. Ezúton is kérünk mindenkit, hogy captain@paperboat.hu email címen, vagy a Papírhajó weboldalán csatlakozzon a nyilatkozathoz.

4 komment

2011.03.01. 06:56 kaleidoscope

A házasság intézménye

Címkék: isten biblia akarata kinyilatkoztatás

Az amerikai elnök minapi bejelentése nyomán – mikor is alkotmányellenesnek minősítette az azonosneműek házasságát kizáró törvényt – ismét a világsajtó figyelmének a középpontjába került a téma. Az amerikai katolikus püspöki kar a hivatalos vatikáni álláspontnak megfelelően azonnal tiltakozni kezdett. Nagy Britanniában is tiltakozik a katolikus egyház vezetése, ugyanis a brit miniszterelnök pár nappal korábban bejelentette, hogy törvényben akarják garantálni a homoszexuális párok számára az egyházi esküvő lehetőségének biztosítását. A politikai vezetők bejelentése ellen tiltakozó, a hivatalos katolikus álláspontot képviselő egyházi vezetők érvrendszerükben azonban a helyi sajátosságokhoz igazodva a homoszexuálisok egyenlő jogainak biztosítása elleni tiltakozás helyett a saját jogaik csorbítására, a vallásszabadság korlátozására, megsértésére fókuszálnak nyilatkozataikban. Addig ugyanis, amíg a hírt közlő hazai portálokon menetrendszerűen megjelent a fröcsögő homofób gyűlölködés és utálkozás, az USA-ban és Nagy Britanniában ezt már nem meri megkockáztatni senki. Vélhetően Magyarországon is akkor fog csak változni a helyzet, ha egy-két jogerős elmarasztaló ítélet fog születni a homoszexuális emberek személyiségi jogait ma még büntetlenül megsértő, gyalázkodó és gyűlöletet szító homofób harcosok ellen, és az ilyen indíttatású magyar állampolgárok is elgondolkodnak talán azon, érdemes-e kockáztatniuk, hogy egyszer majd őket is ugyanúgy bilincsben fogja elvinni a rendőrség, mint bármely más köztörvényes bűnözőt.

Ami azonban ennél sokkal fontosabb, az az egyházi hozzáállás, mely nagyon sok mérsékelt, jó szándékú, gyűlölködéstől mentes hívő keresztény ember számára okoz egyre nagyobb elbizonytalanodást és problémát. A kérdést talán úgy lehetne megfogalmazni: miből adódhat a növekvő feszültség a fejlett demokráciák jogrendje, társadalmi-politikai változásainak iránya és a katolikus, valamint több protestáns egyház hivatalos álláspontja között ilyen alapvető morális kérdésekben? Formál logikai megközelítéssel ennek alapvetően két oka lehet: vagy a társadalmi, politikai változások iránya tért el a korábbi, többé-kevésbé közösnek mondható iránytól, vagy az egyházak vezetői változtattak irányt. Az egyházi vezetők természetesen nem győzik hangsúlyozni, hogy egyértelműen csak az előbbiről lehet szó, hiszen ők mindig ugyanazt az isteni kinyilatkoztatásra alapozott tanítást és álláspontot képviselik, ami egyedül és kizárólagosan egyeztethető össze Isten örök akaratával, azonban ezzel kapcsolatban egyre több hívő jegyzi meg magában csendben: "szerintetek". Ma már egyébként egyre többen vannak azok is, akik nyíltan is hangot adnak saját egyházuk vezetésének morálteológiai álláspontjával kapcsolatos egyet nem értésüknek, legutóbb pl. magas rangú német egyházi személyiségek adtak ki közleményt, melyben ugyan első sorban a papok kötelező cölibátusának eltörlését kezdeményezték, de általában is kritizálták a Vatikán konzervativizmusát. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy pontosan mire is alapul a konzervatív keresztény vonal érvrendszere és vajon a szépen hangzó elvi álláspontok mögött milyen érdekek húzódhatnak meg, amelyek miatt ennyire nincs esély a kérdések higgadt és elfogulatlan megbeszélésére az egyházon belül. Sokan és sokféle módon próbálták már magyarázni a konzervatív keresztény irányzatok morálteológiai tanításai és a fejlett országok társadalmi folyamataiból kikövetkeztethető „közerkölcs” között tátongó, egyre mélyebb szakadék kialakulásának okait, ami azt mutatja, hogy igazán meggyőző érvet senki sem tudott még felhozni, ezért a jelen írásban is csak adalékokat próbálunk adni a válaszok megtalálásához.
Az első kérdés tehát az, hogy mennyiben járult hozzá ezen szakadék kialakulásához és elmélyüléséhez a „közerkölcs” romlása, eltorzulása. Érthető módon a konzervatív keresztény teológia szószólói nem győzik ostorozni ezt a bizonyos „közerkölcsöt”, hivatkozva a szexuális szabadosságra, a minden kommunikációs csatornán áradó és ömlő „erkölcsi mocsokra”, az erotika és az erőszak általánosan elfogadottá válására, valamint a pornográfia előretörésére, mindenki számára könnyen elérhetővé válására. Sokan közülük kárhoztatják a humanizmust, mint minden baj forrását, figyelmen kívül hagyva, hogy az emberek élete, szabadsága, testi épsége és általában az alapvető emberi jogok mennyire nem voltak biztonságban a humanizmus elterjedését megelőző időkben. Ugyanakkor az egyházi vezetők érdemben nem vonják le a szükséges konzekvenciákat az egyházat megrázó különböző botrányokból, melyek sajnos egyértelművé tették, hogy az általuk oly sokat kritizált „világi erkölcs” szerint élő emberek adott esetben kevesebb és kisebb súlyú bűnöket követnek el, mint amik az egyház különböző szintű vezetőiről, vagy egyik-másik tagjáról napvilágra kerültek, tehát nincs meg az a morális többlet, amelyre olyan sokat hivatkoznak saját álláspontjuk indoklásaként. Ebből viszont az következik, hogy nem elégedhetünk meg a „romló közerkölcsre” hivatkozó konzervatív magyarázatokkal és más okokat is kell keresnünk.
A konzervatív keresztény irányzat kritikusai szerint az alapkérdésre – vagyis hogy mitől alakult ki és mitől mélyül folyamatosan az a bizonyos szakadék? – a válasz inkább abban keresendő, hogy ez az irányzat korunk több fontos kérdésével kapcsolatban is téves álláspontot képvisel és semmilyen nyitottságot sem mutat a sajátjától eltérő álláspontok megismerésére és elfogadására. Ezek közül társadalmi jelentőségéből adódóan kétségtelenül legnagyobb jelentősége a házasság intézményével kapcsolatos álláspontnak van. A házassággal kapcsolatban megingathatatlan a heteroszexuális házasság kizárólagosságára vonatkozó álláspontjuk, és a katolikus egyház vezetőin kívül a konzervatív protestáns lelkészek is hirdetik a házasság felbonthatatlanságát (igaz ez utóbbiak azért nem szoktak elzárkózni attól, hogy elvált személyek új házasságát megáldják, ami egy katolikus pap számára tilos). Mire is hivatkozik a konzervatív keresztény irányzat ennek a két fontos, és egyre többet vitatott álláspontnak a képviseletekor? A legfőbb hivatkozási alap vélhetően Márk evangéliumának 10. fejezetében a 2-12. vers:
 
Mk 10.2
A farizeusok is odamentek és megkérdezték: "El szabad a férjnek bocsátania a feleségét?" Próbára akarták ugyanis tenni.
Mk 10.3
De ő kérdéssel válaszolt: "Mit parancsolt nektek Mózes?"
Mk 10.4
"Mózes megengedte, hogy válólevelet írva elküldjük az asszonyt" - felelték.
Mk 10.5
Jézus folytatta: "Szívetek keménysége miatt írta ezt a parancsot.
Mk 10.6
De Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott.
Mk 10.7
Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik,
Mk 10.8
és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy.
Mk 10.9
Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét."
Mk 10.10
Otthon tanítványai ismét efelől kérdezgették.
Mk 10.11
Ezt válaszolta: "Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene.
Mk 10.12
Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör."
 
Kétségtelen, hogy első ránézésre ez az igeszakasz egyértelműen a konzervatív álláspontot látszik alátámasztani. Ugyanakkor ha az ember nem ragadja ki ezt a részt a Biblia egészének összefüggéseiből és nem követi el azt a hibát, hogy saját álláspontjának alátámasztása érdekében „ki akarná játszani” a Biblia különböző részeiben leírtakat egymás ellen, akkor be kell látnia, hogy ebben a részben Jézus sem nem a heteroszexuális házasság kizárólagossága, sem a házasság minden áron (akár családi tragédiák árán is) fenntartása mellett szól. Az előbbi ugyanis nem volt kérdés a zsidók a részéről, ezért arra nem is vonatkozott Jézus válasza. Az utóbbi, a farizeusok által ebben a részben feszegetett kérdéssel kapcsolatban pedig egyértelmű iránymutatást kapunk Jézus álláspontjáról, ha hozzátesszük ehhez a részhez Máté evangéliumából az ide vonatkozó részt:
Mt 5.31
Ezt is előírták: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet.
Mt 5.32
Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznasága miatt -, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör.
 
Figyelembe véve, hogy a „paráznaság” nemcsak a házasságtörésre vonatkozik a Bibliában, hanem minden cselekedetre, amit az ember „mással tesz, csinál, mint az igazi” (ahogy pl. a Kiv 34.15-ben olvassuk: „ezért ne köss szövetséget az ország lakóival. Amikor isteneikkel fajtalankodnak (más fordításokban: paráználkodnak), isteneiknek áldozatot mutatnak be, akkor esetleg meghívnak benneteket, hogy vegyetek részt lakomáikon”), Jézus itt egyértelműen azt a zsidó hagyományt utasítja el, ami alapján a férfi bármikor, kénye-kedve szerint elbocsáthatta a feleségét. Ennek fényében az is világos, hogy a Márk evangéliumából idézett részletben is azt tiltja Jézus, hogy egy ember önkényesen válasszon szét házastársakat (akár valamelyik fél a házasságon belül, akár egy kívülálló). Nem mondja azt, hogy amikor a házasság már nem tudja betölteni eredeti funkcióját, a házasfelek már nem képesek egymással megélni a házastársi szeretet és mindazt, amit a házasság jelent, akkor is fent kell tartani életük végéig a házasságot.
 
Vagyis nincs igei alapja annak a konzervatív morálteológiának, amely a Bibliára hivatkozva úgy értelmezi a házasság védelmét, hogy az csak a heteroszexuális és felbonthatatlan házasságra vonatkozik. Ebből adódik, hogy ezt a tanítást nem hitelesíti a tapasztalat, és ezért is válnak egyre hiteltelenebbé a szigorú elveikhez szavaikban ragaszkodó konzervatív vallási vezetők, miközben egyre több képviselőjükről derül ki, hogy az általuk oly sokat szidott „közerkölcs” alapján is megbotránkoztató, súlyos bűnöket követnek el. Ez utóbbiak miatt is tűnhet úgy, hogy Jézus Krisztus egyházához méltatlan, gyarló emberi érdekek vezérlik azokat, akik a „házasság intézményének” védelmében olyan elvekhez ragaszkodnak, melyek nem támaszthatóak alá a kinyilatkoztatás igazságaival.
 
A „házasság intézményét” csak az védi igazán, aki a lényegét tiszteletben tartja: az egyenrangú, testi és lelki értelemben egyaránt felnőtt, egymás iránt felelősséget érző, egymást kölcsönösen tisztelő és szerető emberek, bizalomra épülő, önkéntes és szabadon választott szeretetkapcsolata.

8 komment

2011.02.20. 22:50 kaleidoscope

Újabb fejlemények

Címkék: melegjogok alkotmányozás

Az elmúlt hét fejleményei elég sok fontos információval szolgáltak az alkotmányozással kapcsolatban, azonban sem a hivatásos elemzők visszafogott megnyilvánulásai, sem a vezető politikusok nyilatkozatai nem igazán értékelték ezeket (persze biztos lehet ellenpéldákat mondani, de összességében talán mégis azt lehet mondani, hogy az értékelések egy-két kivételtől eltekintve alig érték el a média „ingerküszöbét”) és így érthető, hogy a közvélemény, annak különböző fórumai sem igen reagáltak rájuk. Érdemes tehát sorba venni ezeket és így utólag kiértékelni.

  1. A FIDESZ-KDNP 3 napos siófoki frakcióülése alatt és után bejelentették, hogy nem fognak az abortusz jelenlegi szabályait megváltoztató jogalkotást kikényszeríteni az új alkotmánnyal. Ezt követően a KDNP frakcióvezetőjének nyilatkozatai meglengették az „akkor nem lesz új alkotmány” fenyegetést, de Semjén Zsolt, aki nemcsak elnöke, hanem minden szempontból egyértelműen a legerősebb embere a pártnak nem szólalt meg a kérdésben. Alighanem azóta is folyik a háttérben a tanakodás és az alkudozás, hogyan lehet áthidalni azt a mély szakadékot, ami a magukat konzervatív kereszténynek tituláló politikusok, az őket mozgató konzervatív klerikális vezetés és a FIDESZ-ben egyértelműen többségben lévő pragmatikus vonal (melynek természetesen a miniszterelnök a vezetője) között keletkezett ebben a kérdésben. Ez a probléma még jobban elnyomta – az érintett kisebbségen kívül a többség számára korábban is meglehetősen marginális kérdésként kezelt – házasság kérdését, vagyis azt, hogy kimondja-e az alkotmány a heteroszexuális házasság kizárólagosságát. Pedig nyilvánvaló, hogy a két kérdés szorosan összefügg, és az alkotmányozás jövője szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy a konzervatív keresztény vonal milyen mértékben tudja rákényszeríteni akaratát arra a pragmatikus többségre, melyen belül egyébként a nem konzervatív felfogású keresztények népes tábora is ellenzi a fenti kérdések beleerőltetését az alkotmányba két okból is. Egyrészt még a hivatalos vatikáni megnyilatkozásokban is deklarálni szokták, hogy a keresztény erkölcsi tanításokat nem lehet törvénybe iktatni, ilyen elvárást a keresztény politikusokkal szemben nem támaszt az egyház, mivel tudomásul kell venni, hogy a jogrendnek a keresztények és a nem hívők életét egyaránt meghatározó szabályokat kell tartalmaznia, és csak akkor várhatják el a keresztények, hogy a nem hívők ne kényszerítsék rájuk a saját értékrendjüket, ha ezt fordítva is tudomásul veszik. (A pápai megnyilatkozások csak azt szokták előírni a hívő keresztény politikusoknak, hogy az abortuszt kifejezetten támogató, a meglévő szabályokat tovább liberalizáló törvényeket nem szavazhatnak meg, amiről jelen esetben nincs szó.) Másrészt a hívő keresztények is tudják, hogy az abortusz tilalma nem old meg semmit, viszont növeli a kriminális abortuszok, az állami gondozásba adott csecsemők és a legkülönfélébb családi tragédiák számát. Ez a vita a kormánypártok között nagyon jó alkalom lenne arra, hogy a magukat konzervatív kereszténynek gondolók közé nem tartozó hívő keresztények és a nem hívő, liberálisabb értékrendet valló emberek úgy lépjenek fel az alkotmányozás folyamatában eddig mutatkozó nem kívánatos tendenciák ellen, hogy az mentes maradjon pl. a gyurcsányi politikai haszonszerzés megnyilvánulásaitól. Ehelyett azonban az elmúlt héten továbbra is csak olyan csatározások folytak az alkotmányozással kapcsolatban, melyek során az ellenzéki pártok és felhangosodó holdudvaruk megpróbált valamicske politikai hasznot húzni a kormánytöbbség rovására az alkotmányozás egészét támadva, az alkotmányozásban való részvételüket a kétharmados többség számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan feltételekhez kötve.
  2. A FIDESZ jó érzékkel visszalépett alkotmányozó nemzetgyűlés megfogalmazástól is, ami egy nagyon szerencsétlen ötlet volt korábban, mert nyilván való, hogy az országgyűlés akkor sem alkotmányozó nemzetgyűlés, ha legitim módon éppen alkotmányoz (az alkotmányozó nemzetgyűlést külön kellett volna megválasztani, akkor abból nyilván nem is vonhatná ki magát senki, aki vállalta, hogy abban részt vesz, ahogy most az ellenzék teszi, de mivel nem így történt, ezért hiba volt elkezdeni játszani ezekkel a szavakkal). Ezt a tévedését lényegében beismerő kormánytöbbség bejelentését azonban az ellenzék továbbra sem értékelte, sőt a LMP továbbra is azt hangsúlyozta, hogy a jelenlegi országgyűlés nem kapott felhatalmazást az alkotmányozásra, mert a választási kampány során nem mondta meg egyértelműen a FIDESZ, hogy ez a szándéka. Azon túl, hogy politikai, taktikai szempontból is elhibázott ez a kommunikáció az LMP részéről, ráadásul nyilvánvalóan hamis, hiszen arra még a politikával kevesebbet foglalkozók is emlékeznek, hogy Orbán Viktor egyértelműen mondta a kampány során: „kis többség – kis változás, nagy többség – nagy változás”.
  3. Különösen szerencsétlen volt mind a kormányzat (ideértve a rendőrséget), mind az érintettek részéről a júniusra bejelentett melegfelvonulás útvonal-meghosszabbítására vonatkozó bejelentés tudomásulvételének elutasítása, és a rendőrségi döntésre adott reakciók. Egyrészről a rendőrség döntése immáron nyilvánvalóan jogilag megalapozatlan volt, másrészt mind a pride-ot szervező egyesület megnyilatkozásai, mind a média reakciói, melyek a felvonulás betiltásáról szóltak, valótlanságoktól hemzsegtek, hiszen betiltásról szó sem volt (a korábban már a rendőrség által tudomásul vett rövidebb útvonal „tudomásul vételére” semmilyen kihatással nem volt a későbbi, hosszabb útvonal tudomásulvételét elutasító határozat). De az igazán meglepő az volt, hogy amikor a FIDESZ alkotmányozásért felelős vezető politikusa, Szájer József nyíltan és keményen kritizálta a rendőrség elutasító döntését, erre sem a média korábban hevesen tiltakozó hangadói, sem az ellenzéki politikusok, sem a pride szervezői nem reagáltak semmit. Ugyanígy a felsoroltak közül mindenki kommentár nélkül tudomásul vette azt, amikor a bíróság kimondta, hogy a rendőrség elutasító határozata jogellenes és megsemmisítette azt.
Mindezek a fejlemények arra engednek következtetni, hogy a jelenlegi ellenzék és a melegek érdekeit védeni szándékozó civilek nem tudnak, vagy nem akarnak fair playt játszani, amivel – ha ezt a továbbiakban is így akarják folytatni – a legnagyobb csapást pont az alapvető emberi jogok érvényesítésének és védelmének ügyére fogják mérni.
 

9 komment · 2 trackback

2011.02.14. 17:40 prisma

"Mi a jó?" - folyt.

Első rész: Kapitány utolsó bejegyzésére érkezett két utolsó komment dobta fel bennem e költői kérdést. A felvonulás elutasításának híre (mryx köszönet érte!) és Kal által feszegetett "magyar valóság" adta szűk mozgástér alapján most jó vagy sem, hogy nem lehet felvonulás? Mert ugy-e tőlünk nyugatra, északnyugatra és délnyugatra teljesen természetes, hogy LMBT emberek "utcafesztiváloznak". Nálunk más a töltete. Ha tudomásul vesszük, ha nem...

Második rész: a bejegyzés többi részét töröltem. Az eredeti bejegyzés utolsó bekezdésében írt személyeskedésért bocsánatot kérek.

Harmadik rész: (most lezárás) kommentjeink idézésével:

  1. Kal Says:

    Nézem, hallgatom, keresem a reakciókat a legújabb fejleményekre: semmi. Fura.

  2. Prizma Says:

    A szerepzavar tisztázására is egy jó alkalom (lett volna) a mostani, csakúgy mint a – Kal által is – hiányolt reakciók utáni következtetések megfogalmazására.
    Úgy tűnik, hogy a többség is odáig jutott el, ahová csak én: puffog, netán acsarog a jogokért, ha így-úgy (részlegesen) eléri, tovább tudatosan képtelen kezelni a közösség(ünk) ügyét.
    Sajnálom, hogy a bölcsek hallgatnak.

1 komment

süti beállítások módosítása