Tegnap és ma vitatja meg a brit parlament felső háza az azonos nemű párok házasságát lehetővé tevő törvényt, melyet az alsó ház nem egész két hete nagy többséggel fogadott el annak ellenére, hogy a kormányzó konzervatívok közül 133-an a kormány ellen szavaztak, amint arról korábban a jelen blogon is beszámoltunk. Bár sokan arra számítottak, hogy a Lordok Háza – melyben több anglikán püspök is helyet foglal, akik általában ellenzik a törvény elfogadását – meg fogja akadályozni a törvény életbe lépését, a brit és a nemzetközi sajtó egyre több olyan főnemesnek a nyilatkozatát ismerteti a kérdéssel kapcsolatban, akik támogatják azt. A beterjesztett „romboló indítványról” – mellyel meg akarják akadályozni a törvény felsőházi elfogadását – várhatóan ma szavaz a ház. Jelen összefoglalóban bemutatjuk a Lordok Háza néhány tagjának előzetes nyilatkozatát.
A Financial Times online John Browne írását közli: „Három ok, amiért támogatom a melegházasságot” címmel. A British Petrol 2007-ben visszavonult vezérigazgatója kristálytiszta logikával felépített írásának bevezetőjében beszámolt arról, hogy neki saját magának is 41 évig kellett titkolnia saját nemi irányultságát, ameddig aktív üzletember volt, mert az üzleti világ, különöse az olajipar, nem fogadja el a melegeket. Azért döntött úgy, hogy hallgat erről, mert félt, hiszen amikor felnőtt, akkor még illegális volt a homoszexuálitás, és akikről kiderült, azokat börtönbe zárták. Édesanyja auschwitzi menekült volt, aki arra nevelte őt, hogy soha ne bízza a titkait senkire. Ő azt tanította a fiának, hogy a diszkrimináció elkerülésének legjobb módja, ha csendben marad. Browne sosem beszélt az édesanyjával a nemi irányultságáról, mert az édesanyja már úgyis túl sokat látta a szeretteit szenvedni.
De azért is titkolta a szexuális irányultságát, mert be akart illeszkedni abba az olajipari ágazatba, amely alapvetően egy „macsó”, és sokszor egyértelműen homofób közegnek számított. A melegeket kigúnyolták, könnyelműnek és promiszkuitásra hajlamosnak tartották őket.
„Az első ok – írja Browne – történelmi. A házasság intézményét folyamatosan újraértelmezték, amióta megalkották. Az 1735-ös házassági törvény kimondta, hogy érvénes házasságot csak az anglikán egyház köthet. Ezt követően kiterjesztették a házasság jogát zsidókra és a quakerekre, mielőtt 1836-ban engedélyezték a civil házasságot. A házasság intézménye azóta is jelentős változásokon esett át, amikor egyenlővé tette a házastársak jogait, egyenlő jogokat biztosítva a feleségeknek, lehetővé tették a válást és büntethetővé a házasságon belüli erőszakot és nemi erőszakot.
Sokan azt állítják, hogy a házasság intézményének kiterjesztése az azonos nemű párokra, tönkre tenné azt az intézményt, mely évszázadok óta változatlan formában és jól szolgálja az emberiséget. A házasság története bizonyítja, hogy tévednek. Sokak számára kényelmetlen, de ténykérdés, hogy jelentősen átalakult, megváltozott az, amit a társadalom kívánatosnak tart, és ez így van a házassággal kapcsolatban is. Ma Nagy Britanniában az emberek 80%-a a homoszexualitást egy elfogadott életformának tartja, és a házasság definíciójának követnie kell a társadalmi változásokat.
A második ok, amiért támogatni fogom a törvény elfogadását gyakorlatias. Én egy üzletember vagyok, és általában nem úgy szoktak beszélni a házasság intézményéről, mint aminek elsősorban az üzleti élet szempontjából lenne jelentősége. Csakhogy az üzleti világban eltöltött évek alatt, és különösen ameddig a BP vezérigazgatója voltam, megtanultam, hogy a befogadó környezet előnyös az üzlet szempontjából.
Az üzleti világban nagyon sok meleg ember olyan veszélyt lát a coming out-ban, amely fenyegetést jelent saját előmenetelének esélyei szempontjából, mivel sok vezető kockázatosnak tartja az ügyfélkapcsolat szempontjából a nyíltan meleg munkavállalók alkalmazását. Márpedig a tapasztalatom szerint az emberek boldogabbak, jobban dolgoznak, és több hasznot hajtanak a cégük számára, ha azt érzik, hogy elfogadják őket és önmaguk lehetnek a munkahelyükön is. Ha a társadalom az azonos nemű párok számára biztosítja a házasság lehetőségét, akkor egy nagyon erős üzenetet küld a melegeknek, hogy elfogadja őket. Ha ez a szabadság segíti a melegeket abban, hogy önmaguk lehessenek, úgy a magánéletükben, mint a munkahelyükön, akkor ez egy újabb akadályt fog elhárítani a munkahelyi előmenetel és a tehetség valódi elismerésének útjából, aminek stratégiai jelentősége van a világpiacon.
A végső ok, amiért támogatom ezt a törvényt, a saját személyes tapasztalatomból adódik. Abból adódóan, hogy az én generációm a félelem légkörében nőtt fel, sokan eltitkolták a saját nemi irányultságukat. A mai fiataloknak sokkal kevésbé kell félniük, de azért még mindig van bennük több-kevesebb szorongás, amely a marginalizálódástól és diszkriminációtól való félelemből adódik, és nem tudják, hogy elöljáróik hogyan fogják elfogadni szexuális irányultságukat.
Teljesen biztos vagyok abban, hogy ha annak idején láttam volna olyan egymást szerető melegeket a szüleim környezetében, akik stabil, jogilag elismert kapcsolatban élnek, akkor én sem titkoltam volna saját nemi irányultságomat. Az élettársi kapcsolat bizonyos mértékben biztosítja ezt a jogi elismertséget, de ez nem azonos a házassággal. Nem szabad alábecsülnünk a jelentőségét annak, hogy a kisebbséghez tartozók milyen viselkedés mintákat és életminőséget látnak maguk előtt.
A törvény fenntart bizonyos egyenlőtlenségeket, különösen az élettársi kapcsolatok terén, amelyet továbbra is csak az azonos nemű párok választhatnak. Hosszabb távon ezt meg kell szüntetni, vagy lehetővé kell tenni mindenki számára. A törvény kötelezi a kormányt, hogy vizsgálja meg ennek lehetőségét.
De nem szabad elszalasztanunk a pillanatot. Ez a törvény megteremti a polgári házasság lehetőségét az azonos nemű párok számára, és lehetővé teszi az egyházi esketést azoknak az egyházaknak, amelyek élni kívánnak ezzel a lehetőséggel. Ezt elfogadták a nemzet választott képviselői egy kemény vita után. A legjobb, amit a jelen helyzetben a Lordok Háza, mint egy nagy hagyományokkal bíró intézmény tehet az, ha elismeri és alkalmazza ezeket a társadalmi változásokat.” John Browne álláspontját a The Guardian online is bemutatta.
William Astor, aki szintén tagja a felsőháznak, a The Telegraph online-nak, felidézte saját 37 évvel ezelőtti házasságát, melynek során ő is csalódottnak és kirekesztettnek érezte magát, mert anglikán létére egy elvált katolikus nőt akart feleségül venni, és a lelkészük vonakodott összeadni őket. Hangsúlyozta, hogy megérti azokat, akik számára nehézséget jelent a házasság fogalmának, jelentésének megváltoztatása, de úgy látja, hogy miután a törvényt az alsó ház elfogadta, a lordoknak is el kell azt fogadniuk.
A törvény felsőházi elutasítása alkotmányos válsághoz vezetne, nyilatkozta Lord Ali a The Independent-nek, aki a Lordok Házának egyetlen nyíltan meleg, ugyanakkor muszlim vallású tagja, médiamágnás, aki a törvény elfogadásának hűséges támogatója. Mint elmondta, reákérdezett Welby érsekre, hogy azok az anglikán püspökök, akik tagjai a felsőháznak (összesen 26-an vannak), ha saját meggyőződésük szerint támogatják a melegek házasságát, mint ahogy Salisbury püspöke is támogatja, szavazhatnak-e törvényre igennel. Welby érsek azt válaszolta, hogy igen, a püspököknek szabad a döntésük. Mindazonáltal várhatóan legfeljebb hárman lesznek, akik támogatják, vagy tartózkodni fognak. Bár az 1949-es parlamenti törvény alapján a kormány el tudná fogadtatni a felsőházi elutasítás esetén a törvényt, ilyen legutóbb 2004-ben történt, amikor Tony Blair kormánya alkalmazta ezt a törvényt a róka vadászat betiltása érdekében, mely a felsőház ádáz ellenállásába ütközött. Ugyanakkor vannak, akik vitatják, hogy ebben az esetben is alkalmazni lehetne ezt a törvényt, ezért tart Lord Ali alkotmányos válságtól abban az esetben, ha a felsőház elutasítja az azonos neműek házasságát lehetővé tevő jogszabályt.
A Church Time online beszámolt arról, hogy az anglikán püspökök valóban megosztottak az azonos neműek házasságának megítélésében, részletesen ismertetve Nicholas Holtam, Salisbury püspökének levelét, amit a Lordok Háza tagjaihoz intézett, azonban később az eredeti cikket eltávolították a weboldalról. Az új tudósítás már Welby érseknek a Lordok Házában tartott felszólalásával kezdődik, aki arra figyelmeztetett, hogy álláspontja szerint a törvény "eltörli a házasságot". Csak ezután olvasható Nicholas Holtam, Salisbury püspökének korábban írott körlevele. Őt egyébként még nem kvalifikálták a Lordok Házában. Levélben a püspök kifejtette, hogy amint a keresztényeknek újra kellett gondolniuk, hogy mit tanít a Biblia a rabszolgaságról és az apartheidről, ugyanígy felül kell vizsgálni azt a nézetet is, hogy a házasság „kizárólag heteroszexuális” lehet. Mint írja: „A teológiai viták során, nagyon helyesen, arra hivatkoznak, amit a Biblia tanít a házasságról, és ezért látja úgy nagyon sok keresztény ember, hogy a házasság kizárólag heteroszexuális lehet. Ugyanakkor a keresztény erkölcs a Biblia, a keresztény hagyomány és a meghatározó jelentőségű tapasztalatok együtteséből következik. Időnként a keresztényeknek újra kellett gondolniuk az evangélium prioritásait a tapasztalatok fényében. Így például Wilberforce [William Wilberforce, 1759–1833, angol politikus – a szerk.] előtt a keresztények a rabszolgatartást biblikus dolognak, az isteni teremtés természetes rendjének tartották.
Ugyanígy Dél-Afrikában a holland reformátusok támogatták az apartheidet, mivel úgy gondolták, hogy megfelel a Biblia tanításának és a teremtés isteni rendjének. Ma senki nem támogatja sem a rabszolgatartást, sem az apartheidet. A bibliai szöveg nem változott, csak a mi interpretációnk.”
A Lordok Házának két másik egyházi vezetője támogatásáról biztosította a törvényt. Baroness Neuberger, a nyugat-londoni zsinagóga főrabbija, a házasságot olyan „társadalmi formációnak” nevezte, amely nem jelentette mindig kizárólag egy férfi és egy nő kapcsolatát. „Bízom abban, hogy ha a törvényt elfogadják, és remélem, hogy így lesz, akkor egymást fogják követni a zsinagógánkban azok a házasságok, melyek örömöt, egyenlőséget és megújított elkötelezettséget fognak jelenteni azok számára, akik előtt eddig el volt zárva ennek lehetősége” – nyilatkozta a bárónő. Baroness Richardson of Calow, metodista lelkész és független főnemesi képviselőnő ezt mondta: „Hiszek a házasságban. Hiszek abban, hogy ez a társadalmunk szilárd alapja, mely stabilitást ad a társadalmunknak. Hiszek abban, hogy a házasság a legjobb hely a gyermekek nevelése szempontjából, és ezért támogatom ezt a törvényt.”
A Queering the Church blog legfrissebb posztjában felidézi, hogy 1642-ben I. Jakab király, mint az Angol Egyház feje és George Villiers, Buckingham hercegének kapcsolatára is alkalmazták a házasság kifejezést. Ez a tény azt bizonyítja, hogy az azonos neműek házassága nem új találmány.
A vita a jelen poszt megírásakor még javában tart a brit felsőházban, melyről folyamatos tájékoztatást ad a The Guardian online. Ez alapján a szavazás este várható. Itt tették közzé a YouGov legfrissebb közvélemény-kutatási adatait, mely az alsóházi vita idején mért (ld. korábbi posztunkban), a Torry párt szempontjából lesújtó eredményhez képest igencsak jelentős konzervatív előretörést mutat:
Labour: 38% (down 1 point from YouGov in the Sunday Times)
Conservatives: 31% (up 1)
Ukip: 16% (up 1)
Lib Dems: 10% (no change)
Ha van újabb fontos fejlemény, akkor frissítjük a jelen posztot is.
Frissítés: 2013. 06. 04. 15:00
Egy felsőházi forrás szerint a kormány várhatóan megnyeri a délutáni szavazást a házassági törvénnyel kapcsolatban. A főnemesek ottani idő szerint du. 3 óra után foglalják össze a vitában elhangzottakat, és a szavazás este 6-7 óra között várható.
Frissítés: 2013. 06. 04. 20:50
Helyi idő szerint este 7:05-kor a felsőház szavazott Lord Dear indítványáról, amely arra irányult, hogy a ház ne tárgyalja második olvasatban a törvényt, és így megakadályozza a törvény elfogadását. A lordok 148 igen szavazat mellett 390 nem szavazattal leszavazták az indítványt. Az ellenzők között többen voltak olyanok, akik ugyan nem támogatják az azonos neműek házasságát sem, de egy ilyen - a brit parlamentáris gyakorlattól idegen - obstrukciót még kevésbé.