A Süddeutsche Zeitung tegnapi számában megjelent cikk szerint Angela Merkel, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) által támogatott kancellár késznek mutatkozik arra, hogy korábbi elutasító álláspontját megváltoztatva, támogassa a heteroszexuálisokkal azonos jogok megadását az azonos nemű párok részére is – számolt be a The Local című, angol nyelvű internetes német hírportál. A lap szerint a CDU parlamenti képviselőcsoportja előkészületeket tesz annak érdekében, hogy az azonos nemű párok egyenlő jogokat kapjanak. Ezt hosszú viták előzték meg azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudnák az azonos nemű párok számára az egyenlő jogokat biztosítani az adózással és az örökbefogadással kapcsolatban.
A hír jelentőségét aligha lehet túlértékelni. Ha Németország is el fogja ismerni az azonos nemű pároknak a heteroszexuálisokkal azonos jogát a házasságra és a gyermekvállalásra, akkor Spanyolország, Franciaország és Nagy Britannia után egy újabb nagy EU-s tagország dönt az LMBT párok jogegyenlősége mellett. Amint a korábbi, a hasonló irányú francia döntés előkészületei kapcsán írott posztban is jeleztük, már a 65 milliós Franciaország is alapvetően új helyzetet teremtett azzal, hogy az EU-n belül mindaddig a legnagyobb lélekszámú tagállamként elismerte az azonos neműek jogát a házasságra. Azóta a 61 milliós Nagy Britannia parlamentje is hasonló döntést hozott, és ha most a 82 milliós Németország is megteszi ezt, akkor az EU állampolgárok 62 %-a fog olyan országban élni, mely biztosítja az azonos nemű párok egyenlő jogait. Ezt követően már valóban nagyon élesen fel fog merülni, hogy a többi tagországban sem tarthatóak fent, az álszent ideológiai indokokra hivatkozva (valójában csak a homofób indulatokat a politikai haszonszerzés céljával meglovagolni akaró), az LMBT emberekkel szemben még meglévő diszkriminatív szabályok.
Mindezen túl azonban a német döntés még egy szempontból is különösen fontos. Annak ellenére ugyanis, hogy a briteknél is egy konzervatív többségű parlament fogadta el az azonos neműek házasságát lehetővé tevő törvényt (mint ismeretes azonban, a konzervatív képviselők jelentős része ellene szavazott, és az ellenzéki munkáspárt képviselőinek támogatására volt szükség a legutóbbi választások után a liberálisokkal közösen megalakított kormány törvénytervezetének elfogadásához), ez az első eset, hogy egy kereszténydemokrata pártszövetség fog ilyen jogszabályt alkotni. Különösen fontos, hogy míg a briteknél egy kicsit a miniszterelnök „partizánakciójának” tűnt a törvénytervezet beterjesztése a parlament elé, és ez végigkísérte az egész folyamatot, ahogy David Cameron „keresztülverte” a tervezetet a képviselőházon (ld. az erről szóló beszámolónkat!), addig itt a kereszténydemokrata képviselők frakciójának támogatásáról szólnak a hírek. Ez a szélsőségesen konzervatív elveket valló német pápa lemondása után különösen izgalmas, pikáns jelleget ad az eseményeknek.
A hazai médiumok 1-2 napos látenciával közölték a La Repubblica hírét, melyet a The Guardian is átvett (linkeket ld. a post alján!), és ezek szerint a pápa lemondására a „Vatileaks” botrány során kiszivárgott, a Vatikán meleg tisztségviselőire vonatkozó adatok miatt került sor. Kétségtelen, hogy az elmúlt évben az események dinamikája egy évszázadokon keresztül olajozottan és jól működő hatalmi gépezet egyre súlyosabb meghibásodására utaló jeleket mutatott, mely miatt a ’post hoc ergo propter hoc’ vitatható, ámde az emberi logikára mégis jellemző gondolkodásmódja alapján várható volt, hogy fel fognak merülni azok a következtetések, amelyek összefüggést vélnek felfedezni a Vatikán körül kirobbant botrányok és a pápa lemondása között. 
Korábban már 
Az Európai Parlamenten (EP) belül működő LGBT Intergroup újabb szemináriumot szervez az LMBT családok EU-n belüli szabad mozgásával kapcsolatos kérdésekről 2013. március 6-án Brüsszelben. Amint arról 
A nemzetközi sajtó, az 
„A meleg és leszbikus örökbefogadás az új norma Quebec-ben” címmel 
Az azonos neműek házasságának engedélyezésével összefüggésben a leghevesebb viták az LMBT párok által történő örökbefogadás lehetősége körül bontakoznak ki. Az elmúlt hetekben, Franciaországban az azonos neműek házasságának engedélyezéséről szóló parlamenti vita kapcsán több közvélemény-kutatás is készült, melyek egyöntetűen azt igazolták, hogy míg az azonos neműek házasságának legalizálását a többség támogatta, az LMBT párok általi örökbefogadás lehetőségét már nem. Ez utóbbit a legtöbben – kulturáltsági szinttől és vérmérséklettől függő stílusban és megfogalmazásban, de lényegét illetően nagyjából ugyanazon érvrendszert használva – arra hivatkozva utasítják el, hogy ez az érintett gyermekek érdekeit sérti. A gyermek érdeksérelmét alátámasztandó szokták felhozni azt, hogy az LMBT párok által esetlegesen örökbefogadott gyermek kiszolgáltatott helyzetben van, mivel az esetek többségében nincs érdemi beleszólási lehetősége abba, hogy azonos nemű szülők fogják nevelni, ugyanakkor – az ellenzők véleménye szerint – ez egyértelműen súlyos hátrányokkal jár számukra. Az érintett gyermekeket sújtó hátrányos következményeket két fő problémakörben szokták meghatározni: egyrészt a heteroszexuális minták hiányában a homoszexuális irányultság nagyobb valószínűségét, másrészt a gyermeket az azonos nemű szülők miatt érő lehetséges atrocitásokat említik.
2013 egy különleges év lesz abból a szempontból, hogy az anglikán és a katolikus egyházban is új vezető fogja elkezdeni működését. Az elmúlt években az egyház nem tudta betölteni Jézus Krisztustól kapott hivatását: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket!” Egyre többen fordulnak el a kereszténységtől, mert nem kaptak hiteles válaszokat az egyház vezetőitől, képviselőitől életük fontos kérdéseire. Viták teszik bizonytalanná a hívek és az érdeklődők egy részét, kétes ügyek és bebizonyosodó botrányok teszik hiteltelenné az egyház egyes részeit, s rajtuk keresztül az egész egyházat.
A melegházasságot lehetővé tevő törvény parlamenti elfogadása a briteknél – melyről 
Nem különösebben meglepőek tehát a válaszok sem. Az első kérdésre majdnem kétszer annyian felelték azt, hogy negatívabbnak látják a konzervatívokat, mint ahányan azt, hogy pozitívabbnak. Igaz, hogy a válaszolók közel kétharmada sem egyik, sem másik táborhoz nem tartozott…
A második kérdésre persze a válaszolók 2/3-a úgy válaszolt, hogy „megosztott”, de ez a konzervatív képviselők szavazati arányainak ismeretében triviális volt (azok valószínűleg nem értették meg a kérdést, akik azt válaszolták, hogy „egységes”), ezt nyilván felesleges is volt megkérdezni.
Ez azt jelenti, hogy csak a válaszadók alig negyedének romlott a véleménye Camaron-nal kapcsolatban a melegházasság legalizálása miatt, és a többségnél javult, vagy azt a melegházasság engedélyezése nem befolyásolta. Ez utóbbiak aránya azért ilyen magas (48%), mert a polgárok többsége sokadrangú kérdésnek tartja a melegházasság ügyét, ahogy erről a fent hivatkozott posztban mi is beszámoltunk, és a The Sun cikke is közli a YouGov portál közvélemény-kutatási adatait ezzel kapcsolatban. Ahogy korábban már jeleztük, ez utóbbi felmérés alapján látható, hogy a melegek jogait csak a válaszadók 5%-a tartotta a legfontosabb kérdésnek, ami alapján pártot választana, és a döntő többség a gazdaság általános helyzetét tartja a meghatározónak. Ugyanakkor ezen a téren láthatóan komoly sikereket ért el már eddig is Cameron kormánya, és az ugyancsak a múlt héten, az EU következő hétéves költségvetéséről tartott uniós csúcson érvényt tudott szerezni a brit érdekeknek. Figyelembe véve ezt a tényt, valamint azt is, hogy a következő választásokig, 2015-ig még sok víz lefolyik a Temzén, aligha tűnik megalapozottnak, hogy a melegházasságról most, több mint két évvel a következő választások előtt meghozott törvény miatt kerülhetne veszélybe Cameron újraválasztása.
Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének egyetemi docense, Orosz Gábor Viktor evangélikus lelkész nyilatkozott az 
A XX. század második felét nagyrészt beárnyékoló hidegháború emléke kezd feléledni az LMBT közösséghez tartozó emberek elleni jogsértések miatt. Ahogy a korábbi szocialista országok vezetői megtagadták polgáraiktól az alapvető emberi jogok gyakorlásának lehetőségét, korlátozva a szólás- és véleménynyilvánítás, illetve a gyülekezés szabadságát, valamint az utazási lehetőségeket, a szovjet utódállamok egy részében most ugyanúgy kétségbe vonják a szexuális identitás és orientáció nyilvános felvállalásához fűződő jogokat, amint erről 
A hidegháború idején az alapvető emberi jogok folyamatos megsértése és a Szovjetunió afganisztáni inváziója vezetett oda, hogy 1980-ban a moszkvai olimpiáról 65 ország sportolói távol maradtak, majd erre válaszul a Szovjetunió és a keleti blokk 14 állama (Románia kivételével) „ellenbojkottálta” a los angelesi olimpiai játékokat 1984-ben. Ekkor a szovjet propaganda gépezett – jobb híján – azt a hivatalos indoklást találta ki, hogy nem tudják garantálni sportolóik biztonságát, mert „a soviniszta felfogás és a szovjetellenes hisztéria felkapott lett az Egyesült Államokban” (forrás: 
Az új-zélandi Blake Skjellerup gyorskorcsolyázó pl. így nyilatkozott: „Nem akarom elhallgatni, hogy ki vagyok. Nem lenne túl örömteli, és nem is vagyok hajlandó inkognitóba vonulni. Önmagam akarok lenni, és utálok arra gondolni, hogy önmagam vállalása bajt okozhat nekem.” A cikk szerzője így folytatja: „A növekvő homofóbia miatt megvan az oka az aggodalomra az olimpikonoknak, és mindazoknak, aki részt akarnak venni a játékokon, ha a másságukat nyíltan vállalják.”
Igaz, a cikk beszámol arról is, hogy az amerikai jégtáncos, Johnny Weir nem aggódik, mert hisz abban, hogy nem lehet bántódása, de azért ő is azt tanácsolja az LMBT közösséghez tartozó résztvevőknek, hogy gondolják meg jól, mit tesznek, ha elhagyják az olimpiai falut. „…ne legyetek agresszívek, ne viseljetek szivárványos szőrmebundát. Ha nem hívjátok fel a figyelmet magatokra, akkor nem fognak figyelni rátok” – szól a jó tanács. 
Az idei évből még csak alig több, mint egy hónap telt el, és máris két nagyon fontos, történelmi jelentőségű esemény történt az európai politikai térségben. Nagy-Britannia és Franciaország egymással versengve, alig pár nap különbséggel legalizálta (illetve – mivel még néhány jogi aktus mindkét országban hátravan – legalizálja) az azonos neműek házasságát. Csattanós válasz ez nemcsak a homofób ellenzőknek, de azoknak is, akik Európát a közel-keletről, Ázsiából és Afrikából rá nehezedő migrációs nyomástól, annak kulturális hatásaitól féltik, apokaliptikus víziókat vázolva az európai kultúra teljes széthullása, az iszlám és egyéb kulturális hatások hegemóniájának fenyegetése miatt. A fenti irányokból jelentkező migráció, az iszlám európai térhódítása ugyanis pont azokat kellett volna, hogy erősítse, akik ellenzik az azonos neműek házassági egyenlőségét. Az a tény, hogy Európa két meghatározó nagyhatalma mégis ilyen egyértelműen, és a társadalom többségének álláspontját érvényre juttató módon tudott dönteni ebben a kérdésben, bizakodásra ad okot nemcsak az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása, hanem az európai civilizáció értékeinek megőrzése szempontjából is.
A brit parlamentben zajlik az azonos neműek házasságát lehetővé tevő törvénytervezet vitája.
Az azonos neműek házasságának elismerése ellen tiltakozóknak világszerte az a legfőbb érve, hogy az emberi társadalom nem definiálhatja újra a házasság fogalmát, amely csak és kizárólag egy férfi egy nő unióját jelenti és jelentheti. Ennek az állításnak az indoklásában már világnézeti alapon vannak különbségek, a vallásos emberek Istenre hivatkoznak, mondván Ő teremtette így a világot, ezért az ember ezt nem írhatja felül, a nem hívők meg arra, hogy a házasság már a társadalom kialakulása előtt is ezt jelentette, ősibb, mint az emberi társadalom. Persze mindkét indoklás teljesen hamis és alaptalan, sem az isteni kinyilatkoztatás nem tartalmazza – ahogy erre 
A Francia Nemzetgyűlés a mai napon (szombaton!), a baloldal választási ígéreteinek megfelelően megszavazta az azonos neműek házasságát lehetővé tevő törvényt. A szavazáskor az MTI tudósítása szerint két jobboldali centrista honatya is a törvény elfogadását támogatta, ami azért különösen figyelemre méltó, mert – ahogy erről a 
Az azonos neműek házasságának engedélyezése melletti és elleni franciaországi tüntetésekkel kapcsolatban az elmúlt hetekben ugyanúgy dúlt a médiában a számháború, ahogy a hazai politikai rendezvényekkel kapcsolatban szokott. Az eseményekről beszámoló cikkekben a rendezvényeken résztvevők számáról közölt információk alapján pontosan tudni lehetett, hogy baloldali, vagy jobb oldali, esetleg a katolikus egyházhoz köthető sajtóorgánumban jelent meg az adott írás. Ha baloldali beállítottságú médium tudósított, akkor a melegházasság ellenes tüntetéssel kapcsolatban azt emelte ki, hogy azon a szervezők által megjelölt adatokhoz képest csak kevesebb, mint feleannyi tüntető vett részt a rendőrség szerint, a melegházasság engedélyezését támogató tüntetőknél viszont a szervezők adatait helyezték előtérbe, melyek természetesen ott is magasabbak voltak a rendőrségi becsléseknél. A jobboldali, kormány-közeli médiumoknál meg fordítva. A katolikus hírportál 
Az LMP kongresszusának tegnapi döntse, miszerint – megerősítve korábbi állásfoglalásukat, melyről 
Szimbolikusnak is tekinthető, hogy a két nagy szláv nép, az orosz és a lengyel parlamentjei nagyjából egyszerre hoztak homofób döntéseket. A 
Az MTI-nek a Hszinhua hírügynökségtől származó tudósítását több médium is átvette arról, hogy egy bírósági javaslat szerint elvált helyett újra hajadon státuszt kaphatnának azok a kínai nők, akik férjük homoszexualitása miatt kényszerülnek válásra. A közlemény azt írja, hogy a becslések szerint a meleg férfiak körülbelül 80-90 százaléka lép ellenkező nemű társsal házasságra, mivel ez és utódok nemzése a mai napig elvárás a fiatalokkal szemben, így ma legalább 10 millió nő homoszexuális férfinak a felesége Kínában.
Az USA új elnökének beiktatásakor mondott beszéde mindig fontos üzenet a világnak. Alapvetően egy programbeszéd, amelyben felvázolja az újonnan megválasztott elnök, hogy mit akar tenni az előtte álló négy évben. Ez akkor is igaz, ha az elnököt újraválasztották, ezért nem valami egészen új irányt jelöl ki a korábbi tevékenységéhez képest, hanem a megkezdett munka folytatásával kapcsolatban határozza meg azokat a célokat, amiket a megerősített bizalom alapján el akar érni. Obama beszédében világpolitikai jelentőségű kijelentést tett, amikor a háborúk évtizedének lezárásáról beszélt, és az első sorban az amerikai polgárok életét meghatározó egészségbiztosítási reform folytatása, a korábbinál szélesebb körű állami szerepvállalás fenntartása is kihat a világgazdaság egészére.
Közhelyszámba megy arról beszélni, hogy a fogalmaink átalakulóban vannak. A társadalmi élet és magánszféra szinte minden területén el lehet sütni ezt a „nagy igazságot”, amit a közszereplők és a különböző véleményformálók – a saját értékrendjük, pillanatnyi vélt, vagy valós érdekeik alapján, pozitív, vagy negatív éllel – gyakran meg is tesznek. Elkerülendő a közhelyszerű megnyilvánulásokat érdemes néhány konkrét példát megvizsgálni a közelmúlt eseményeiből, amelyeknek a tisztánlátás szempontjából van, vagy lehet jelentőségük.
Az idei Sundance filmfesztivál (az USA legnagyobb dokumentumfilm-seregszemléjének) egyik újdonsága volt a GOD LOVES UGANDA (Isten szereti Ugandát) című dokumentumfilm, amely bemutatja az ugandai „Kill the Gays” (Öld meg / Irtsd ki / Pusztítsd el a melegeket!) törvény megszületésének társadalmi hátterét, különös tekintettel arra, hogy az amerikai konzervatív evangéliumi keresztények milyen szerepet játszottak az afrikai homofóbia kialakulásában és megerősödésében. A film – melybe bepillantást lehet nyerni az 
A katolikus egyház hivatalos képviselői és jelenlegi vezetése eddig sem leplezte különösebben homofób attitűdjét, de az elmúlt napokban átlépett egy olyan határt, amelyet talán tényleg nem kellett volna. Amint a 
Emlékezetes, hogy a két évvel ezelőtti pusztító haiti földrengés után, 
Úgy tűnik, immáron tudomásul kell vennünk: a katolikus egyház és a vele szövetséges konzervatív jobboldali politikusok hihetetlen mennyiségű pénzt költenek el, mert bármi áron meg akarják akadályozni az LMBT közösséghez tartozó embereket abban, hogy boldog házasságban élhessenek egymással.