az ezer színű világ

Mai nap kezdi az Amerikai Legfelsőbb Bíróság az azonos neműek házasságával kapcsolatos beadványok tárgyalását, amiről többször írtunk már a jelen blog korábbi (1. 2.) posztjaiban. Ennek kapcsán közöl a Los Angeles Times egy nagyon érdekes cikket arról, hogy miként változott az amerikai közvéleményben az azonos neműek házasságával kapcsolatos megítélés. A cikkíró a Pew Research Center kutatásai alapján kiemeli, hogy minden hét megkérdezett felnőtt amerikai állampolgár közül egy úgy nyilatkozott, hogy a közelmúltban megváltozott az azonos neműek házasságával kapcsolatos véleménye, és majdnem minden esetben az elfogadás irányába. Ennek okaként leggyakrabban azt jelölték meg, hogy a barátaik, ismerőseik között van olyan, aki meleg.

A kutatás adatait bemutató weboldalon további rendkívül izgalmas adatokkal lehet találkozni. Egy grafikon bemutatja azt, hogy a különböző korosztályokhoz tartozó embereknél hogyan változott az azonos neműek házasságának elfogadása az elmúlt tíz évben. Egy táblázatot is közzétettek, amelyben az életkori csoportok számszerű adatai mellett a nem, a végzettségi szint, a politikai, etnikai és vallási hovatartozás alapján is bemutatják az egyes társadalmi csoportokra jellemző adatokat. Ebből az látszik, hogy legnagyobb arányban 33-48 év közöttieknél, a középfokú végzettséggel rendelkezőknél és a fehérbőrű protestánsoknál növekedett az elfogadási arány, ugyanakkor a fehérbőrű katolikusoknál jelentősen csökkent. (Ez utóbbi szoros korrelációt mutat a jelen blogon már szintén többször elemzett hivatalos katolikus állásponttal.)

További adatokkal is szolgál a kutató intézet honlapja, és a Los Angeles Times cikkében is hivatkoznak más kutatóintézetek hasonló eredményeire is. Ez utóbbiak közül a Field Research Corporation idén február végén publikált adatai érdemelnek nagyobb figyelmet, melyekből látható, hogy Kaliforniában a melegházasság legalizálását elutasító korábbi népszavazás óta (melynek alkotmányosságát most szintén vizsgálja az Amerikai Legfelsőbb Bíróság) a közvélemény olyan nagy mértékben megváltozott, hogy immáron a választók 61%-a (!) támogatja az azonos neműek házassági jogának elismerését.

Mindezeket az adatokat vélhetően még sokan, sokféleképpen fogják elemezni. Egy minden esetre biztosan elmondható: az azonos neműek házasságával kapcsolatban az amerikai közvélemény gyorsan és nagymértékben megváltozott.

Az országot, sőt majdnem egész Európát, Észak-Amerikát, Ázsia egy részét elborította a hó, mintha a tél nem akarná tudomásul venni, hogy már tavasz van.

Három éve, a választási kampány közepette hasonló időjárás volt, és Orbán Viktor előszeretettel használta fel az időjárás metaforáját arra, hogy az akkor már meglehetősen nagy eséllyel előre látható politikai változásokat ugyanolyan szükségszerűeknek és visszafordíthatatlanoknak láttassa, mint az akkor is kicsit lassan elmúló tél után a tavasz megérkezését. Kézenfekvő ez a párhuzam, csak a napjainkban egész más összefüggésekre asszociálhatunk. A tél, a sötétség ma is tekinthető a múlt szimbólumának, mely megpróbálja még egyszer utoljára ráerőltetni magát a világra, noha tudható, hogy az új évszak kezdetét már nem úgysem lehet sokáig elnyomni.

A politikában ma ezt a küzdelmet leginkább az emberi szabadságjogok kiterjesztéséért, az emberi méltóság tiszteletben tartásáért harcolók és a régi, a félreértelmezett, félremagyarázott hagyományokra alapozó társadalomszemlélethez ragaszkodók, a szervilis, képmutató, magukat sokszor büszkén konzervatívoknak nevezők között láthatjuk. Ezt utóbbiak ugyanúgy nem akarnak tudomást venni a változások szükségszerűségéről, mint ahogy látszólag most a tél sem akar elmúlni.

Ma még úgy tűnhet, hogy újabb és újabb X-százezres, vagy csak néhány százfős (ráadásul az azonos neműek házasságát támogatók és ellenzők által ugyanakkorra és ugyanoda szervezett) tüntetésekkel rá lehet kényszeríteni a társadalomra azt, hogy továbbra is eltűrje az emberi jogok korlátozását, a jog előtti egyenlőség elvének szelektív tiszteletben tartását, a kisebbségi csoportokhoz tartozó emberek boldog élethez való jogának lábbal tiprását. Ennek a gondolkodásmódnak azonban ugyanúgy nincs hosszabb távon jövője, mint a tájat még egy-két napig elfedő hónak. Az azonos neműek házassági jogának elismerését megakadályozó politika ugyanúgy el fog tűnni, mint a tavasz beköszöntével elolvadó hó.  Csak győzzük kivárni!

A hazai médiumok meglehetősen visszafogottan, de annál ellentmondásosabban adtak hírt a melegházasság elleni párizsi megmozdulások újabb felvonásáról. Lassan tényleg komolytalanná válnak a médiumok létszámadatai, amelyeket egy-egy ilyen rendezvény résztvevőivel kapcsolatban publikálnak. Az valóban nem érdemi különbség, hogy a egy rendezvényen háromszázezren, vagy négy-ötszázezren vesznek részt, mert így is, úgy is jelentősnek számít a részvétel. Az azonban egy álláspont társadalmi támogatottsága szempontjából már nagyon nem mindegy, hogy tízezres, vagy milliós nagyságrendű a felvonulók száma.

Az megint egy másik kérdés, hogy milyen indítékok vannak egy-egy rendezvény hátterében. Az franciaországi LMBT társadalom szempontjából valószínűleg inkább hátrányos, hogy immáron nyilvánvaló módon első sorban a politikai csatározásról, a baloldali miniszterelnök személye elleni támadásokról szólnak azok a tüntetések, melyekhez az azonos neműek házasságát lehetővé tevő jogszabály elleni tiltakozások csak egy jó ürügyet szolgáltatnak a jobboldal számára. Mindez azonban nagyon rövidtávú gondolkodásmódra vall, mert ahogy a választópolgárok számára nyilvánvalóvá válnak ezek az összefüggések, úgy válik a jobboldal egyre hiteltelenebbé, és ez a következő választásokig sokszorosan megbosszulhatja magát.

Isten a maga végtelen türelmében az emberi történelem kezdete óta jóságosan eltűri, és mindig újra megbocsájtja azt a sok gyarlóságot és bűnt, amit az emberek egymás ellen, és ez által Isten ellen is elkövettek. Ezek között az egyik legrégebbi az emberek közötti megosztottságon alapuló gyűlölködés, amely gyakran éppen Rá, a Szeretet Istenére hivatkozva eszkalálódott a történelem folyamán a legszörnyűségesebb, véres borzalmakká.

A református igekalauz szerint mostanában Pál apostolnak a Korintusiakhoz írt első leveléből az a rész került sorra, melyben az apostol felhívja a korintusi gyülekezet tagjainak figyelmét arra, hogy „A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz.” (1Kor 12.4-5). Ezután fejti ki Pál apostol azt a hasonlatot, melyet a történelem folyamán sokszor és sokféleképpen félremagyaráztak, amelyben az egyházat, mint Krisztus testét az emberi testhez hasonlítva írja: „Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így azonban sok a tag, de a test csak egy.” (1Kor 12.19-20.) Egyáltalán nem jelenti ez a rész azt, amit a pillanatnyi hatalmukat féltők próbáltak belemagyarázni, hogy mindenki elégedjen meg a saját élethelyzetével, amiben van, és ne akarja megváltoztatni az emberi társadalmat, hanem kizárólag arra hívja fel a figyelmet az apostol, hogy az egyházban sokan, sokfélék vagyunk, és ugyanúgy szükségünk van egymásra, mint ahogy az emberi test tagjainak. Ezért folytatja így: „A szem nem mondhatja a kéznek: ’Nincs rád szükségem’ vagy a fej a lábnak: ’Nincs rád szükségem.’ Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.” (1Kor 12.21-27)

Ezt az üzenetet felejtik el azok, akik a másik hívő emberre kígyót-békát kiabálnak, kölcsönösen sátáninak mondják egymást, és formálisan, vagy csak kimondatlanul, de lényegében kiátkozzák a tőlük eltérő teológiai, vagy morálteológiai nézeteket valló keresztényeket. Mindez számtalanszor előfordult már a történelem folyamán, lejáratva az egyházat a világ fiai, a kívülállók ellőtt, akik addig is nyíltan, vagy titokban, de kritikusan és kételkedve figyelték a keresztényeket, és csak megerősítette őket ebben mindaz a hihetetlen gyűlölködés, amit a magukat Krisztus-követőnek mondók egymással szemben produkálni tudtak. Mindebből azonban, úgy tűnik semmit sem tanultak a mai keresztények, most éppen – többek között – a homoszexualitás, az azonos neműek társkapcsolatának megítélése kérdésében alakult ki ugyanez a helyzet.

Az azonos neműek házasságát a konzervatív keresztény morálteológiai érvekre hivatkozva ellenzők előszeretettel vázolnak fel globális összeesküvés elméleteket, melyek szerint a melegházasságot támogatók alá akarják ásni a család intézményét, ezen keresztül a társadalom jövőjét csak azért, hogy rövidtávon anyagi hasznot húzzanak ebből valamilyen formában. Ez utóbbira különböző nyakatekert, paranoid, spekulatív és belső logikai ellentmondásokkal terhelt indoklásokat szoktak felhozni, melynek a végeredménye mindig az, hogy az azonos neműek házasságát támogatók lényegében sátáni módon tönkre akarják tenni a világot, lerombolva annak Istentől származó teremtett rendjét. Ilyen támadások után a megtámadottak természetes emberi reakciója, hogy védekeznek, és az őket megtámadókat ugyanazokkal a vádakkal illetik, amilyeneket velük szemben a támadók megfogalmaztak, hasonlóan ahhoz, ahogy ez a történelem folyamán már szintén olyan sokszor megtörtént, különösen az egyházszakadások alkalmával. Nem meglepő tehát, hogy az azonos neműek házasságát támogatók is visszavágnak, újabb és újabb bizonyítékokat hozva arra, hogy valójában a konzervatív keresztény álláspont képviselői azok, akik nagyon is evilági, anyagi érdekeket szolgálnak, és őket ugyanúgy sátáni jelzővel illetik (ld. a jelen blog korábbi posztjai között az amerikai és az afrikai homofób kampányok finanszírozásáról írt posztokat, vagy a legfrissebb médiainformációkat a melegházasság elleni lobbytevékenységre felhasznált dollármilliókról). Az egyházzal szemben egyébként ellenséges kívülállók örömmel asszisztálnak ezekhez a csatákhoz mindkét oldalon.  A konzervatív keresztény álláspont képviselői bőséges támogatást kapnak a szélsőjobb csoportoktól és politikai formációktól, melyek ugyan gyakran próbálják magukat elkötelezett keresztényeknek bemutatni, de valójában nem sok közük van Jézus Krisztus egyházához, ahogy ezt hazai a szélsőjobbnál is láthatjuk, mely rendszeresen tesz gyűlöletkeltő, rasszista megnyilatkozásokat, világnézetileg pedig a sámánizmussal és mindenféle mágiával kokettál. Ugyanígy az azonos nemű párok házasságának egyházi elismeréséért küzdőkhöz is hozzácsapódnak azok a liberálisok, akik egyébként világnézetileg ateisták, és alapvetően megvetik, sőt minden lehetséges eszközzel elnyomják a kereszténységet. Mindezt nyilván látják mindkét oldalon azok a keresztények is, akik azonban – ahogy arról már szintén írtunk egy korábbi posztban – a háborús logika miatt nem tudnak felhagyni a védekezéssel, és mivel a legjobb védekezés a támadás, mindez újabb és újabb ellentámadást szül.

Ebből az ördögi körből emberileg nincs kiút, aki gyenge, azt eltapossák. Pál apostol azonban mégis mutat kiutat, amikor a már idézett Korintusiaknak írott első levélben úgy zárja le a 12. fejezetet, hogy „Törekedjetek azonban az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek.” (1Kor 12.31) Ezt követi a levél 13. fejezetében a nem hívők által is jól ismert, és sokszor idézett szeretet himnusza, mely ebben a szövegösszefüggésben már egyáltalán nem az a kicsit giccsbe-hajló, szirupos műalkotás, ahogy ezt sokan gondolhatják, akik a szövegkörnyezetéből kiragadva olvassák, vagy hallják ezt a részt. Éppen ellenkezőleg! Egy nagyon is kemény követelményrendszer, mely Isten legfőbb parancsának, a szeretet parancsának a gyakorlati megvalósításáról szól azokkal szemben, akikkel adott esetben konfliktusa, csatája van az embereknek. Erről szól a közelgő húsvét üzenete is, amikor az Isten fia, Jézus Krisztus az emberiség iránti szeretetből vállalja a kereszthalált.

Hogy ezt a maga harcában ki, hogyan tudja megélni, és a saját áldozatát odatenni a kereszt alá, azt senki nem mondhatja meg helyettünk. Legyen az előttünk álló nagy hét jó alkalom arra, hogy ezen is gondolkodjunk, és kérjük a Szentlélek kegyelmét ahhoz, hogy meg tudjuk érteni, merre vezet az Isten akarata szerinti út, amelyen nekünk kell végigvinnünk a magunk keresztjét.

A negyedik alkotmánymódosítás miatt kibontakozó, egyre hevesebb nemzetközi tiltakozás hullámait még magasabbra korbácsolják hazánk hivatalos politikai reakciói. Az alkotmánymódosítás önmagában is nagyon súlyos, és sajnos objektíve teljesen jogos kritikákat okozott amiatt, hogy a kormánytöbbség deklarált szándéka azoknak a fékeknek és ellensúlyoknak a felszámolása, amelyeket a nyugati demokráciában sérthetetlennek és támadhatatlannak tartanak. A hatalmi ágak szétválasztása, az állam és az egyház minél határozottabb különválasztása, az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása, a nemzetközi szerződések betartása – mind-mind olyan kérdések, amelyekben a nyugati demokráciák nem ismernek pardont, és amelyeket tudatosan és nyíltan megsértett a jelenlegi kormánytöbbség.

Mindezt azonban tetézték annak a teljesen elhibázott külpolitikai stratégiának a szükségszerű következményei, amely egyrészt a kritikákat megfogalmazó nyugati vezetőket általánosságban félreértéssel, alulinformáltsággal, tehát felületességgel, pontatlansággal, felkészületlenséggel, másrészt a multinacionális és nyugati nemzeti tőke érdekeinek elvtelen kiszolgálásával, tehát protekcionizmussal, sőt bizonyos értelemben egyfajta korrupcióval vádolta meg. Márpedig a nyugati vezetők is csak emberek, és ezeket az utóbbi vádakat személyes sértésnek érezhették, amelyek még azokat is a magyar kormány ellenségévé tették, akik egyébként azonos politikai családhoz tartoznak, így az európai konzervatív és kereszténydemokrata pártok vezetőit és politikusait is.

A politikai kultúra hiánya a külpolitikában alapvetően azoknak a mély társadalmi problémáinknak a következményei, amelyekről sok szó esik a médiában is, csak a megoldásuk nem akar sehogy sem körvonalazódni.  Az a tény hogy két évtizeddel a rendszerváltás után a politikai riválisok továbbra is mindent elkövetnek, hogy egymást bűnözőként tüntessék fel a választók előtt, és egymás ellen sorozatosan büntető feljelentéseket tesznek, szükségszerűen vezet a külpolitikában is ahhoz a kommunikációs stratégiához, amelyet azonban a fejlett demokráciákban nem tűrnek el.

A kormánypárti politikusoknak most még van esélyük arra, hogy változtassanak ezen a helyzeten. Adja Isten, hogy így legyen!

Amendment of the Basic Law caused a cumulatively disadvantageous situation for the Hungarian LGBT community. On the one hand it strengthened society’s prejudice against the LGBT community by degrading the LGBT people second-class citizens on the highest level of law. On the other hand, as Hungarian citizens, the members of the LGBT community have to face the righteous indignation of Western European publicity, which is very sensitive to respect the rule of law and fundamental human rights. Usually that is unknown about somebody that he or she belongs to the LGBT community and thus in fact, he or she is a victim of the governor majority’s arrogance as well.

Hence it is understandable that members of the LGBT community, particularly appalled by the situation developed after the 4th amendment of the constitution: it is not enough to be deprived of their rights, they also have to be ashamed of their country's official policy.

Az Alaptörvény módosítás az LMBT közösséghez tartozókat halmozottan hátrányos helyzetbe hozta. Egyrészt erősíti velük szemben a társadalmi előítéleteket azzal, hogy a legmagasabb szintű jogszabályban deklarálja másodrendű állampolgárrá degradálásukat. Másrészt, mint magyar állampolgárokra, az LMBT közösség tagjaira is irányul a jogállamiság és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására kényes nyugat-európai közvéleménynek, a hivatalos magyar politikai vezetés viselkedése által kiváltott jogos haragja, hiszen általában nem lehet tudni róluk, hogy valójában ők is áldozatai a kormánytöbbség arroganciájának.

Ebből adódóan érthető, hogy az LMBT közösség tagjait különösen felháborítja a negyedik alkotmánymódosítás után kialakult helyzet: nem elég a jogfosztottság, még szégyenkezniük is kell a hazájuk hivatalos politikája miatt.

Mindez persze nyilván a legkevésbé sem befolyásolja azokat, akik ezt a döntést meghozták, vagy az államfőt, aki ezt parafálja. Ezzel mind a kormánypárti képviselők, mind a köztársasági elnök figyelmen kívül hagyják azt, hogy a demokrácia nemcsak a többség akaratának érvényesülését jelenti, hanem a kisebbség elidegeníthetetlen jogainak a védelmét is.

Tegnap az Európai Parlament elfogadott egy nem kötelező erejű állásfoglalást a rasszizmus, az idegengyűlölet és a gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni határozottabb fellépés érdekében – adta hírül az EP LMBT jogvédő csoportjának (Intergroup) honlapja.  Az indítvány elfogadott szövege szerint az EP:

1.  hangsúlyozza, hogy soha nem szabad elfogadni az Európai Unióban az intolerancia és a megkülönböztetés bármilyen formáját;

2.  felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy fokozzák a gyűlölet-bűncselekmények (amelyek a meghatározás szerint előítéleten alapuló bűncselekmények – a szerk.) és diszkriminatív magatartások elleni küzdelmet;

3.  átfogó stratégia létrehozására hív fel a gyűlölet-bűncselekmények, valamint az előítéleten alapuló erőszak és megkülönböztetés elleni küzdelem terén;

4.  hangsúlyozza, hogy mindenki számára fontos, hogy megfelelően tudatában legyen a jogainak a gyűlölet-bűncselekmények elleni védelem vonatkozásában, és felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden megfelelő intézkedést a gyűlölet-bűncselekmények, illetve minden rasszista és idegengyűlöletből fakadó bűncselekmény bejelentésének bátorítására, valamint hogy biztosítsanak megfelelő védelmet a bűncselekményeket bejelentő személyeknek és a rasszista és idegengyűlöletből fakadó bűncselekmények áldozatainak;

5.  emlékeztet korábbi, a 2008/913/IB kerethatározat felülvizsgálatára irányuló kéréseire, különösen ami az antiszemitizmus, a vallási intolerancia, a cigányellenesség, a homofóbia és a transzfóbia megnyilvánulásait és tetteit illeti;

6.  felhívja a Tanácsot és a tagállamokat az egyenlőségi irányelv haladéktalan elfogadására, amely az egyik legfontosabb uniós eszköz a valódi egyenlőség EU-ban történő előmozdítására és biztosítására, valamint az előítéletek és a megkülönböztetés felszámolására;

7.  a romák társadalmi befogadását célzó nemzeti stratégiák végrehajtását biztosító intézkedések meghozatalára hív fel időszakos felülvizsgálatok, ellenőrzés és támogatás révén, hogy a helyi és regionális hatóságok hatékony és az emberi jogi követelményeknek megfelelő politikákat, programokat és fellépéseket dolgozhassanak ki és hajthassanak végre a romák befogadása érdekében, a rendelkezésre álló, többek között uniós források felhasználásával, az alapvető jogok tiszteletben tartásának és a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogról szóló 2004/38/EK irányelv végrehajtásának szigorú ellenőrzésével egy időben;

8.  felhív a Parlament arra vonatkozó ismételt kérésének végrehajtására, hogy dolgozzanak ki ütemtervet a szexuális irányultságtól vagy a nemi identitástól független egyenlőség megvalósítása érdekében;

9.  felhívja az EU-t, hogy írja alá az UNCERD-et (a rasszista diszkrimináció minden formájának felszámolására irányuló ENSZ egyezményt – a szerk.), mivel már minden tagállama ratifikálta azt;

10.  intézkedések meghozatalára hív fel annak biztosítása, hogy valamennyi uniós büntetőjogi eszköz, beleértve a kerethatározatot is, fokozatos szankciók szélesebb körét foglalja magában, adott esetben például olyan alternatív büntetéseket, mint a közösségi munka, miközben teljes mértékben tiszteletben tartják az alapvető jogokat, beleértve a szólásszabadságot is;

11.  a megkülönböztetés elleni küzdelemért felelős nemzeti hatóságok szerepének megerősítésére hív fel a gyűlöletbeszéd támogatása és a gyűlölet-bűncselekményekre való buzdítás fokozottabb elszámoltathatósága érdekében;

12.  képzési programok támogatására hív fel a bűnüldözési és igazságszolgáltatási hatóságok és a megfelelő uniós ügynökségek számára a diszkriminatív gyakorlatok és a gyűlölet-bűncselekmények megelőzésére és csökkentésére;

13.  átfogóbb, megbízható adatokat gyűjtésére hív fel a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatosan, amelyek mutatják legalább a lakosság által jelentett és a hatóságok által nyilvántartásba vett esetek számát, az elmarasztaló ítéletek számát, az elítélt cselekmény indítékát képező megkülönböztetés jellegét és a kiszabott szankciókat, valamint viktimizációval kapcsolatos felmérések elkészítésére hív fel a be nem jelentett bűncselekmények jellegéről és gyakoriságáról, az áldozatok bűnüldözéssel kapcsolatos tapasztalatairól, a be nem jelentés okairól és arról, hogy a gyűlölet-bűncselekmények áldozatai mennyire vannak tisztában jogaikkal;

14.  a gyűlölet-bűncselekmények az Unióban történő láthatóvá tételére irányuló mechanizmusok létrehozására hív fel annak biztosítása révén, hogy az előítéleten alapuló bűncselekmények büntethetők legyenek, és így ezeket megfelelően nyilvántartásba vegyék és hatékonyan kivizsgálják, hogy az elkövetőket büntetőeljárás alá vonják és megbüntessék, valamint hogy az áldozatoknak megfelelő segítséget, védelmet és kártérítést nyújtsanak, ezzel bátorítva a gyűlölet-bűncselekmények áldozatait és tanúit, hogy jelentsék be ezeket az eseteket;

Az állásfoglalás – melynek szerzői kivételes módon mind a hat nagy pártcsoport képviselő közül kerültek ki, beleértve az Európai Néppártot is, amelynek tagja a Fidesz és a KDNP – tehát felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a homofób és transzfób megnyilvánulásokat és cselekedeteket is tekintse az EU szankciókkal sújtható gyűlölet-beszédnek, illetve jogsértésnek.

Az indítvány jelentőségét különösen is alátámaszthatják a 93.000 ember részvételével készült LMBT felmérés eredményei, melyeket május 17-én fog közzétenni az EU Alapvető Jogok Ügynöksége.

Mindezek alapján remélhető, hogy előbb-utóbb itthon sem lehet már büntetlenül gyalázni és sértegetni az LMBT közösséghez tartozó embereket.

Az új-zélandi parlamentben is nagy többséggel támogatták az azonos neműek házasságát lehetővé tevő törvénytervezet elfogadását a képviselők. Amint arról a usatoday.com hírportálon is beszámoltak, a képviselők tegnap 77 – 44 arányban támogatták az erre vonatkozó javaslat elfogadását második olvasatban is, ami általában a leginkább meghatározó egy törvénytervezet elfogadása szempontjából az ottani jogalkotási szabályok szerint.

A tudósításban beszámolnak arról is, hogy több, mint 200 érdeklődő zsúfolódott össze a wellingtoni parlament látogatói galériáján, és követte figyelemmel a vitát, ami éjjel ¼ 11-ig tartott, lelkesen megtapsolták és éljenezték mindazoknak a hozzászólását, akik támogatták a törvény elfogadását és némán hallgatták azokét, akik ellene szóltak.

Talán egyszer itthon is eljutunk idáig.

Tegnap este a pápaválasztó bíborosok megválasztották Jorge Mario Bergogliot, Buenos Aires 76 éves jezsuita érsekét a 266. római pápának, aki az I. Ferenc nevet választotta. Az előzetes esélylatolgatók nem említették őt az esélyesek között, első döntése, a névválasztás újszerű volt (eddig még nem volt a Ferenc nevet választó pápa), és első szavai is formabontóak voltak: első köszönése – a teljesen civil, ha úgy tetszik, világias „Jó estét!” – szokatlan egy katolikus paptól, hiszen a katolikus egyházon belül a „hivatalos” köszönés általában a „Dicsértessék a Jézus Krisztus! – Mindörökké, ámen!”

Világnézeti hovatartozástól függetlenül mindenkinek el kell ismernie, hogy most „rajta a világ szeme”. Mit tud kezdeni azzal a sokkal gonddal, problémával, amit elődje ráhagyományozott? Meg tudja-e fordítani azokat a negatív trendeket, amik a világ egyes részein jellemzik a katolikus egyházat? Tudják-e hitelesen hirdetni az evangéliumot az általa vezetett katolikus egyház vezetői, papjai és hívei a világban úgy, ahogy azt Jézus Krisztus meghagyta, elrendelte? Hozzá mer-e nyúlni a bálványokká növekedett tabukhoz, fel meri-e számolni az egyházon belül és az egyház körül kialakult bűnszervezeteket, amelyek ma fojtogatják és széteséssel fenyegetik a katolikus egyházat? Fel tudja-e mutatni a világnak hitelesen és hatékonyan Isten örök igazságait, képes lesz-e valóban fénnyé és sóvá válni, ahogy azt Jézus elvárja tőle?

Mindezekre ma még csak Isten tudja a választ. A keresztény emberek most, a pápa megválasztása utáni órákban egyet tehetnek: imádkoznak az új pápáért, adja meg neki Isten a szükséges kegyelmeket, hogy meg tudja tenni mindazt, amit Isten kedves akarata szerint pápaként tennie kell, és tartsa távol tőle a sátán minden kísértését, ártó, romboló hatalmát! Úgy legyen!

A kormánypártok képviselőinek döntése után, mellyel a magyar választók egyértelmű többségének az akaratát figyelmen kívül hagyva változtatták meg a magyar Alaptörvényt, az emberek szívében erősödik a csalódottság és a reménytelenség. Csalódottság amiatt, hogy a jelenlegi kormányzó politikai erők ráerőltették akaratukat a magyar társadalomra, miközben pontosan tudták, hogy a többség most nem támogatja az alkotmánymódosítást. Reménytelenség amiatt, hogy ezt a rossz döntést nem lehet visszacsinálni, meg nem történtté tenni, mivel nem valószínű, hogy Áder János köztársasági elnök szembeszállna saját párttársaival, azokkal, akik őt jelen pozíciójába emelték. Különösen azok után, hogy – mint arról annak idején itt is beszámoltunk – átvette a vatikáni kitüntetést, melyet pont a katolikus egyház házasságra vonatkozó morálteológiai tanításainak megfelelő új magyar Alaptörvény és egyéb jogi szabályozás miatt kapott. Ebből a szempontból következetlen és a katolikus egyház vezetői részéről nyilván éles kritikákat kiváltó lépés lenne, ha most nem írná alá a köztársasági elnök a hétfőn elfogadott alkotmánymódosítást.

Ebből adódóan az EU és az ET vezetői is valószínűleg hiába próbálják jobb belátásra bírni az elnököt, és nekik sem marad más eszköz a kezükben, minthogy olyan szankciókkal sújtsák Magyarországot, amelyeknek a negatív következményeit többségében pont azoknak kell elszenvedniük, akik ellenezték az alkotmánymódosítást.

Elkeserítő helyzet.

Frissítés 2013. 03. 14. 05.30. Az államfő 03.13-án este - ahogy várható is volt - bejelentette, hogy alá fogja írni a negyedik alkotmánymódosítást. Magyarázatot, vagy inkább magyarázkodást is fűzött hozzá:

„Egyértelmű alkotmányos kötelezettségem, hogy az alkotmánymódosítást aláírjam és kihirdessem. Függetlenül attól, hogy a módosítás kinek az ízlésével találkozik, és függetlenül attól, hogy ez tetszik-e nekem, vagy sem”

-  mondta el indoklásként Áder János. Bár ne tette volna!

Ismét megtörtént, a kormánypártok képviselői megszavazták a negyedik alkotmánymódosítást. A döntés meghozatalakor azonban pontosan tudták, mert tudniuk kellett, hogy rosszat tesznek. Nem azért, mert az Alaptörvénybe emelet passzusok olyan nyilvánvalóan rosszak, elítélendőek, hogy azokkal ne lehetett volna azonosulni. Biztos, hogy amikor megnyomták a gombot, többségük tényleg meggyőzte magát, hogy jó az a nemzetnek, jó a hazának, amit most belefoglalnak az Alaptörvénybe. Azt azonban nem gondolhatták, hogy a szükséges társadalmi támogatottsága is megvan az alkotmánymódosításnak, mert tisztában kellett lenniük a tényekkel, hogy nincs meg. Hiába ismételgetik ugyanis mantraszerűen, hogy Magyarországon az alkotmányozó hatalom a Parlament, amelynek kétharmada állandó felhatalmazással bír az alkotmány tetszés szerinti módosítására, ettől még nem lesz tiszta a lelkiismeretük.

A fejlettebb demokráciákban – mint pl. Nagy Britanniában – a kormányok folyamatosan figyelemmel kísérik a közvélemény alakulását, de nem úgy, ahogy nálunk, szigorú titokként kezelve a saját megrendelésre készített, célzott felmérések eredményét, hanem nyíltan, transzparensen. Bárki megnézheti a yougov.co.uk oldalon – amit a brit kormány tart fenn – azt is, hogy pillanatnyilag adott esetben csak 25% elégedett a kormány munkájával, 60 %-meg nem elégedett. Ki tudna elképzelni ilyen „ostobaságot” Magyarországon, hogy a kormányzat maga ellen agitáljon?!

Maradnak tehát a publikus közvélemény-kutatási adatok, melyek közül a legutóbbiak, a február végén publikált adatok szerint a kormánypártok támogatottsága a biztos pártválasztók között 40 % körül volt. Tény azonban, hogy az alkotmánymódosítás megosztotta a kormánypártok támogatóit is, ahogy a hvg.hu írja: „A Fidesz-kormánnyal egyébként szimpatizáló lapok, így a Heti Válasz és a Mandiner.hu szerzője is a szabadságot korlátozó pártprogramnak tartják az alaptörvény hétfőre tervezett módosításait.” Ebből persze még nem lehet pontosan megmondani, hogy a kormánypártokat támogató biztos pártválasztók közül hány százalék lehet, aki támogatta a negyedik alkotmánymódosítás megszavazását. Az sem zárható ki, hogy volt néhány százaléknyi választó, akik nem a kormánypártok támogatói, de egyetértettek az alkotmánymódosító javaslatnak legalább bizonyos részeivel (főleg a Jobbik táborában biztos, hogy sokan örülnek a gyakran nyíltan homofób indokokkal „alátámasztott” új családdefiníciónak), de tény, hogy egyetlen ellenzéki párt sem fogadta el azt teljes egészében.

Mindezt egybevetve az becsülhető, hogy a negyedik alkotmánymódosítás támogatottsága a hazai választópolgárok között aligha haladhatta meg az egyharmados szintet, ami azért egy ilyen súlyú döntés esetében megdöbbentően alacsony. Ez az, amivel tisztában kellett lennie a Fidesz és a KDNP parlamenti képviselőinek, és amiért nem gondolhatják azt komolyan, hogy a történtek után tiszta a lelkiismeretük.

Magyarország felkéri a Velencei Bizottságot, hogy mondjon véleményt az alaptörvény küszöbön álló módosításáról - erősítette meg hétfőn Martonyi János külügyminiszter újságírói kérdésre Brüsszelben. Magyarország nyitott a párbeszédre, mindenkor, mindenkivel, mindenről hajlandóak vagyunk tárgyalni - fogalmazott a külügyminiszter miután tanácskozott uniós kollégáival.

Frissítés 2013.03.11. 17:29: Megszavazták az alkotmánymódosítást!

Elfogadta az alaptörvény negyedik, eddigi legátfogóbb, 22 cikkből álló módosítását az Országgyűlés hétfőn.

Az előterjesztésre 265 képviselő igennel, 11 nemmel szavazott, 33-an tartózkodtak - adta hírül a hvg.hu. Ezek után már csak egy kérdés maradt: miről beszélt Martonyi Brüsszelben?

A KDNP jelmondata, mely latinul így hangzik: „Cum Deo pro Patria et Libertate!”, magyarul azt jelenti, hogy „Istennel a Hazáért és a Szabadságért!”. Vagyis a nagy francia forradalom alapértékeiből, a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!” hármasából, a Demokrata Néppárt (amelynek jogutódjaként definiálta magát 1989-ben a KDNP) megalapítói, a II. világháború után kettőt, a „szabadságot” és „testvériséget” (ami ebben a kontextusban a nemzeti összetartozásnak, tehát a hazafiasságnak a szinonimája) emelték be az általuk kiválasztott jelmondatba. A „hazafisággal” a jelenlegi KDNP vezetőknek nincs is semmi gondjuk, de a „szabadsággal”, mint értékkel – úgy tűnik – a mai kereszténydemokraták nem nagyon tudnak mit kezdeni. A keresztény értelmiség mostanában nem győzi hangoztatni, hogy a „szabadság” nem tévesztendő össze a „szabadossággal”, és ez utóbbit amolyan szitokszóként használva mindent megbélyegeznek vele, ami nem egyeztethető össze saját értékrendjükkel és ízlésvilágukkal. Csakhogy 1945-ben a Barankovics féle Demokrata Néppárt számára a „szabadság” még pontosan ugyanazt jelentette, amit a felvilágosodás kora óta jelent a nyugati típusú polgári demokráciában: a világnézet, véleményalkotás, a szólás, a gyülekezés szabadsága, melyekből következő minden további szabadságjogot ugyanúgy tiszteletben kell tartania a mindenkori hatalomnak, mint ezeket a klasszikus alapjogokat. Akkor, a II. világháború után ez a szovjet típusú diktatúrával szembeni, a kereszténység és a többpártrendszerű polgári demokratikus értékrend melletti kiállást jelentette. Most azonban, amikor ezekért nem kell küzdeni, a mai kereszténydemokraták mintha szeretnének megfelejtkezni Barankovics jelmondatának utolsó szaváról. Erre utal a negyedik alkotmánymódosítás, melynek leplezetlen célja a keresztény értékek védelmére hivatkozva az alapvető szabadságjogok korlátozása. Hiába tiltakoznak ez ellen a politikai spektrum másik oldalán álló baloldali és liberális politikusok mellett az alapvető emberi jogok iránt ugyanúgy elkötelezett európai uniós szövetségesek is, jelzéseik, kéréseik, javaslataik süket fülekre találnak. Néhány órán belül szavaz a Parlament az alkotmánymódosításról, és a jelenlegi állás szerint a kétharmados többség erőből átnyomja azt.

Szegény Barankovics István meg forog a sírjában…

Amint arra a nemzetközi nőnap alkalmából írott posztban is utaltunk, a Vatikán, Irán és Oroszország kifogásolta a nők helyzetével foglalkozó ENSZ-bizottság New Yorkban zajló éves konferenciájának állásfoglalás-tervezetét, és ezzel – a diplomaták megítélése szerint – gátolták a világszervezetnek a nők és gyermekek elleni erőszak megfékezése érdekében tett erőfeszítéseit. A rendezvényen részt vett Ulrike Lunacek, osztrák EP képviselő, aki az EP LMBT csoportjának honlapján éles szavakkal kritizálta azokat a konzervatív államokat, akik „felvizezték” az ENSZ bizottság záródokumentumának szövegét.

„A szentségtörő szövetség a Vatikán, Irán és a többi nőellenes kormányok között kristály tisztán láthatóvá vált.” – mondta az EP képviselő. „Több százmillió nő és kislány válik erőszak áldozatává a világban, kezdve a hülye, szexista viccektől, a fizikai atrocitásokon keresztül, a csoportos nemi erőszakig és a gyilkosságig bezárólag.

Az Európai Unióban minden negyedik nő életében legalább egyszer erőszak áldozatává válik. A Bizottságnak határozottan fel kell lépnie az erőszak ellen.”

Az LMBT csoport közleménye kitér arra is, hogy a Leszbikus és transzszexuális nők helyzete sokszor még rosszabb, s példaként említi Törökországot, ahol a közelmúltban indokolatlan és elfogadhatatlan rendőri zaklatásnak tettek ki transzszexuális személyeket. Michael Cashman EP képviselő, az EP LMBT csoportjának társelnöke szintén igen keményen fogalmazott ezzel kapcsolatban: „Túl sok emberi életet követeltek már eddig is az erőszakcselekmények a transzszexuális közösségen belül, és ennek most véget kell vetni. Nem jövőre, nem holnap – most.”

A negyedik alkotmánymódosítás körül kialakult helyzetben minden olyan jobboldali érzelmű embernek, akik elkötelezettek az európai értékrend mellett, ki kell nyilvánítania azt a véleményét, hogy elfogadásra javasolja Orbán Viktor miniszterelnök számára az EU és az ET képviselőinek kérését, és támogatásáról biztosítja a kormányfőt a tekintetben, hogy a Parlament 2013. március 11-i ülésének napirendjéről levegyék az alkotmánymódosításról szóló végszavazást.

Azért van kiemelkedően nagy jelentősége egy ilyen állásfoglalásnak, mert a médiában ezzel a kérdéssel kapcsolatban csak azok hangja hallatszik, akik nem a nemzet, hanem a saját pártpolitikai érdekeiket képviselik. Ezért hiteltelenek mind az újjászerveződő baloldal, mind a szélsőjobb megnyilatkozásai ebben a kérdésben. Ugyanakkor a magyar választópolgárok többségét kitevő, felelősen gondolkodó, a demokratikus jogállamiság eszménye és a nemzeti érdekek iránt egyaránt elkötelezett jobbközép erőknek ki kell állniuk a hazánk érdekeit valóban szolgáló politikai döntés mellett.

Tekintettel arra, hogy a miniszterelnöknek látnia kell, hogy igenis van tömegbázisa a józan, megfontolt, kompromisszumokra képes, az európai politikai vezetőkkel történő megállapodást támogató politikának, meg kell jeleníteni ezt a véleményt is a médiában. Ellensúlyozni kell a szélsőjobb demagóg EU ellenességét, és ugyanakkor láttatni kell, hogy a jobbközép erők semmivel sem kevésbé elkötelezettek az európai értékrend mellett, mint a balközép politikusok. Ezt látva a miniszterelnök úgy fog tudni engedni az alkotmánymódosítás kérdésében az EU-s és ET-s vezetők kérésének, hogy közben érezheti maga mögött saját választóinak, a józan gondolkodású, a mérsékelt centrumhoz tartozó többségnek a támogatását.

A hazai médiumok közül alig néhány közölte le azt az MTI hírt, mely szerint a „Vatikán, Irán és Oroszország kifogásolja a nők helyzetével foglalkozó ENSZ-bizottság New Yorkban zajló éves konferenciájának állásfoglalás-tervezetét, és ezzel - diplomaták megítélése szerint - gátolja a világszervezetnek a nők és gyermekek elleni erőszak megfékezése érdekében tett erőfeszítéseit.

A Vatikán, Irán és Oroszország szeretné törölni az állásfoglalás végleges szövegéből azt a részt, amely kimondaná, hogy a vallás és a helyi szokások, hagyományok nem jelenthetnek felmentést a kormányok számára a nők elleni erőszak felszámolásának kötelezettsége alól. E három állam azt a részt is kifogásolja, amely nemi erőszaknak tekintené a férj vagy élettárs által kikényszerített szexuális együttlétet.

Irán képviselője azt hangoztatta a konferencián, hogy az erkölcsi értékek megerősítése mellett fontos tiszteletben tartani ’a kulturális sokszínűséget’.”

Egyrészről megdöbbentő, hogy ennek a több szempontból is felháborító hírnek a hazai média képviselői szerint nincs hírértéke. Az a tény, hogy a pápaválasztás előtt álló Vatikán két ilyen nyíltan diktatórikus, az alapvető emberi jogokat rendszeresen megsértő, így a katolikus keresztényeket is rendszeresen hátrányosan megkülönböztető, adott esetben börtönnel, sőt fizikai megsemmisítéssel fenyegető ország között szerepel, önmagában is rendkívül visszatetsző és ellentmondásos. Ráadásul a Vatikánnak, mint szuverén államnak a részvétele a világpolitika alakításában szükségszerűen a katolikus egyház missziós tevékenységének részévé válik, azt pozitív, vagy negatív irányban befolyásolja. A Vatikán által képviselt álláspontok a különböző nemzetközi fórumokon felmerülő kérdésekkel kapcsolatban a katolikus egyház hivatalos állásfoglalásának felelnek meg, ezért nemcsak, sőt nem is elsősorban politikai üzenetet hordoznak, mint más államok esetében, hanem teológiai, világnézeti, értékrendi kinyilatkoztatások is egyben. Ebből adódik, hogy nemcsak, sőt nem is elsősorban a politikai hatásai jelentősek, hanem a missziós hatások, a hit igazságainak továbbadását, ezáltal a keresztény erkölcsi tanítás terjesztését segítő, vagy éppen azt akadályozó következmények a jelentősebbek. Értelemszerűen egy ilyen állásfoglalás az emberi jogok tiszteletben tartása iránt elkötelezett országok polgárai számára óriási csalódást és kiábrándulást okoznak.

Visszatérve a hír politikai aspektusaihoz, emberjogi szempontból feltűnő, hogy a nők jogait védő határozattervezetet azok az országok támadják, amelyek egyébként a homofóbia legerősebb bástyáinak számítanak a világon. Úgy tűnik tehát, hogy ezek az országok egyre nyíltabban és nyilvánvalóbban semmibe veszik az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának elvét és fent kívánják tartani saját maguk és a szellemi irányításuk alá, vagy politikai érdekkörükbe tartozó, de kisebb világpolitikai jelentőségük miatt kevésbé szem előtt levő más országok vezetői számára a jogot az alapvető emberi jogok csorbítására, megvonására. Ha az új pápa nem hoz ezen a téren gyors és radikális változást, akkor teljesen logikus módon ugyanazon a megítélés alá fog esni a Vatikán, és áttételesen valamennyi keresztény egyház, mint az emberi jogokat lábbal tipró diktatórikus, vagy félig diktatórikus rezsimek.

Magyarország nem emelt vétót a nők jogait védő határozattervezet ellen (még szép!), ugyanakkor tudjuk, hogy a nők helyzete hazánkban sem túl rózsás. „Magyarországon hetente egy nő meghal párkapcsolaton belüli erőszak következtében.” – írja a hirado.hu a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (Nane) közleménye alapján. Emlékezetes, hogy tavaly ősszel csak akkor változott meg a Fidesz álláspontja, miután egyik képviselőjük felszólalása óriási felháborodást okozott, de addig nem támogatták, hogy a családon belüli erőszak önálló büntetőjogi tényállás legyen, amiről annak idején a jelen blogban is megjelent egy poszt.

Mindezek alapján szoros korreláció mutatható ki az egyes országokban a nők jogainak a tiszteletben tartása és az LMBT emberek iránti tolerancia szintje között, ami érthető is, hiszen mindkettő az alapvető emberi jogok és az emberi méltóság tiszteletben tartásának a függvénye.

Ki gondolta volna, hogy ez megtörténhet? Láthatóan a Fideszt is teljesen váratlanul érte a dolog. Erre utalnak a nagyon gyengére sikerült reakciók (a sütemény, a sósavas bácsi, az ellentranszparens 3 fővel, a „fogjuk meg és vigyétek” típusú bíztatás Bencsiktől, az inadekvát bajnaizás Kocsistól, stb. ld. index.hu és hirado.hu) a kormánypárti politikusoktól és szimpatizánsoktól. Azt most még nem tudni, hogy lesz-e valamilyen érdemi hatása az akciónak, vagy marad a „majd hazamennek” hozzáállás, mint ahogy azt sem, hogy ténylegesen ki állt a demonstráció hátterében. Tény azonban, hogy az Európa Tanács tisztségviselői után a mai nap folyamán ismét megerősítették aggodalmukat a magyar alkotmánymódosítás miatt a német kormány tisztségviselői. Márpedig az ottani kormány vezetőereje mégiscsak a Fidesz legerősebb szövetségesének számító CDU, ami még akkor is figyelemre méltó körülmény, ha a külügyi tárca éppen a liberálisoké. Mindez alapján valóban érthetetlen, hogy miért ragaszkodik a Fidesz ahhoz, hogy hétfőn keresztülverje ezt az alkotmánymódosítást.

A kormánypártok képviselői „finomítottak” az Alaptörvény módosításának tervezetén. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindazokat az alkotmányos „kiskapukat”, amelyeket az Alkotmánybíróság „megtalált” az elmúlt két évben hozott határozataiban, a kormányoldal képviselői most nemcsak hogy bezárták, de egyenesen bevágták – amint arról a média az MTI tudósítását átvéve hírt adott. A kormánypártok képviselői tehát figyelmen kívül hagyták a német külügyi államminiszter aggodalmát, melyet a konzervatív Frakfurter Allgemeine Zeitungban tett közzé a magyar alkotmánymódosítással kapcsolatban, és amelyről a hazai média is beszámolt.

Pedig a jelenlegi kormánypártoktól igazán elvárható lenne, hogy tartózkodjanak az Alaptörvény megerőszakolásától. Egyrészt ugyanis a Fidesz pontosan emlékezhet arra, hogy éppen az Orbán Viktorral szembeni görcsös szembenállás tette végső soron nevetségessé az MDF volt elnökét, Dávid Ibolyát, aki ugyan a szó szoros értelemben kőbe vésette, hogy nem fog közösen kormányozni Orbán Viktorral – ami persze igaz is lett, de valószínűleg nem úgy, ahogy ő gondolta. A mostani kormánypártok ugyanígy akarják a szó átvitt értelmében kőbe vésni saját politikai elképzeléseiket, de vajon ez előbb-utóbb nem fog ugyanilyen eredményre vezetni?

Másrészt a KDNP-ben csak van valaki, aki olvasta már Pál apostolnak a Galatáknak írott levelét, ahol ez olvasható:


„Ha a törvényben keresitek az igazzá válást, elszakadtatok Krisztustól és elvesztettétek kegyelmét.” (Gal 5.4)

Lech Walesa, Poland's first democratic-era president shocked the political public with his announcement, when the Nobel peace prize-winner said gay people had no right to a prominent role in politics. The first press reactions focused only the local importance of the retired president’s horroristic manifestation, reporting that the national committee devoted to fighting hate speech and other crimes in Poland has filed a complaint with prosecutors in Gdansk accusing Lech Walesa of promoting a "propaganda of hate against a sexual minority".

Anyway there can be another interesting aspect of Walesa’s words. This statement may be in connection with the pope electoral process. He is a well known deeply conservative Roman Catholic politician, with a strong connection to the leader clergy of the Roman Catholic church, so he could have been asked to say something hard about gays, which can strengthen the conservative cardinals’ position in the conclave.

The electoral process of the new pope can produce some exciting turns yet…

Szűkszavú közleményben számol be az Európa Tanács honlapja a Parlamenti Közgyűlés (PACE) jelentéstevőjének, Håkon Haugli norvég képviselőnek a budapesti látogatásáról, melyre a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni jogi fellépés magyarországi eredményeinek feltérképezése céljából került sor 2013. február 27 – március 1. között. Ennek kapcsán publikáltuk korábban a jelen blogban is a Håkon Haugli úrnak írott nyílt levelet. A levélben első sorban olyan szempontokra, eseményekre hívtuk fel a jelentéstevő figyelmét, amelyek a hivatalos programok során könnyen elsikkadhatnak, ugyanakkor jobban rámutatnak azokra a problémákra, amelyek ma még alapvetően befolyásolják az LMBT emberek életét, nehezítik teljes értékű társadalmi integrációjukat, meggátolják őket abban, hogy önmagukat minden félelem és hátrányos megkülönböztetés kockázata nélkül, nyíltan fel tudják vállalni a mindennapi életben.

A PACE honlapján publikált közlemény szerint, a jelentéstevő háromnapos tényfeltáró látogatása során az egyeztetések az LMBT embereket érintő magyarországi jogalkotásra, és a jogszabályok lehetséges hatásaira, valamint a hatályos diszkrimináció-ellenes nemzetközi előírásoknak a nemzeti jogba való átültetésére fókuszáltak.  

Számos civilszervezet tagjai, az Egyenlő Bánásmód Hatóság elnöke és a Rendőrség képviselője adott tájékoztatást az LMBT emberek helyzetéről az országban.

A jelentéstevő eszmecserét folytatott az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának kormánypárti és ellenzéki képviselőivel, és a PACE magyar delegációjának tagjaival. Találkozott Gáva Krisztiánnal, a KIM helyettes államtitkárával, aki részt vesz a Kormány által felállított emberjogi munkacsoportban.

A fenti összefoglaló alapján nem lehet tudni, hogy milyen tapasztalatokat szerzett, milyen megállapításokat tett a PACE jelentéstevője, ezek alapján milyen jelentést fog készíteni az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése részére. Az minden esetre furcsa, hogy a látogatás eredményeiről sem a média, sem az LMBT szervezetek nem számoltak be, sőt ez utóbbiak honlapján eddig még semmilyen információ nem jelent meg az eseménnyel kapcsolatban, pedig láthatóan Strasbourgban folyamatosan figyelemmel kísérik a magyar LMBT közösség helyzetét.

Az InfoRádió Aréna című műsorának vendége a beiktatása előtti este, február 28-án Klinghammer István, az ELTE volt rektora, az újonnan létrehozott felsőoktatási államtitkári poszt várományosa volt. A beszélgetés során a felsőoktatás mára egyértelműen legkomolyabb vitákat generáló kérdésével, a „röghöz kötést” szolgáló hallgató szerződésekkel kapcsolatban az államtitkár jelölt úgy nyilatkozott, hogy „annak meglétéről nem, de feltételeiről lehet tárgyalni”, majd hozzátette: „Szeretném, ha nyilatkoznának a hallgatók, és közölnék a vállalásukat. A hallgatói szerződés nem kötelező, az egy lehetőség”.

Ez a megnyilatkozás rendkívül sokat elárul a mai magyar viszonyokról. A hallgató szerződésekkel kapcsolatban – ahogy azt korábban jelen blogban is leírtuk már – nagyon sok olyan szempont merül fel, melyek alapján a fenti hozzáállás tökéletesen elfogadhatatlan. A korábbi posztban leírt érveket nem ismételve le kell szögezni, hogy azokat érdemben cáfoló válaszokat, tényekkel alátámasztható ellenérveket eddig soha, senki nem mondott. Ebből adódóan fel kell tételeznünk, hogy azok jogosak és megalapozottak. Figyelembe véve azonban, hogy az ELTE volt rektoráról is feltételezhető, hogy ezeket az érveket ismeri, végiggondolta, vélhetően pontosan tisztában van azzal, hogy ezeket megcáfolni észérvekkel nem lehet. Az a tény, hogy ennek ellenére ő is úgy nyilatkozik, hogy a hallgatói szerződések létéről nem lehet tárgyalni, azt mutatja, hogy megalkuszik az őt kinevező politikusok által elvárt, de kizárólag demagóg politikai lózungokkal alátámasztható, jogi és méltányossági szempontból egyaránt inkorrekt állásponttal. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az alig több, mint egy évre szóló államtitkári kinevezés még mindig elég vonzó dolog ahhoz, hogy egy ilyen komoly akadémikus, egyetemi tanár feladja a józan ész és a méltányosság szempontjait, ezáltal mind a tudomány, mind a közélet területén lejárassa magát. Kétségtelen, hogy a politikai vezetés jelentős presztízsveszteség nélkül ma már nem engedhet a hallgatói szerződések ügyében, miután az Alaptörvénybe is beletette azt, ugyanakkor egy ilyen kvalitású tudósnak, mint Klinghammer István, nem lett volna szabad engednie a hatalom csábításának. Van az a helyzet, amikor tudomásul kell venni, hogy most nem lehet arcának elvesztése, saját magának a lejáratása nélkül vállalni egy pozíciót, és az ilyen helyzetekben akkor is nemet kellett volna mondania a felkérésre, ha mégoly sok értékes és jó ötlete van, amiket szeretne megvalósítani a most elnyert pozíció birtokosaként.

Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy ha a mai helyzetet adottnak tekintjük, akkor mi lett volna az egyetlen korrekt, vállalható álláspont. Természetesen abban az esetben, ha a korábbi, fent hivatkozott posztban leírt érveket nem lehet cáfolni, akkor azokat ki kellett volna mondani, és a politika vezetőket szembesíteni azzal, hogy ebben a kérdésben meg kell változtatni az álláspontjukat. Nem lett volna szabad egyetlen komoly tudományos múlttal rendelkező, de még azzal nem rendelkező, egyszerűen csak a józan, természetes értelemmel bíró embernek sem bevállalni azt, amiről tudható, hogy vállalhatatlan. Kiutat jelentett volna, ha pl. elkezdik kiszámolni, hogy egy átlag magyar adófizető mennyivel járul hozzá saját gyermekei első diplomájának a megszerzéséhez, és ennek kommunikációjával a politikai vezetők számára is felvállalhatóvá tették volna a korábbi álláspontjuk megváltoztatását. Ezt a lehetőséget azonban az új államtitkár elszalasztotta, ezáltal magára vonta a azt a felelősséget, ami eddig csak a populista szlogeneket hajtogató politikusokat és az általuk képviselt, demagógiákra fogékony tömegeket terhelte.

Ahogy egy korábbi posztban már jeleztük, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) támogatja a heteroszexuálisokkal azonos jogok megadását az azonos nemű párok részére. A közlemúltban végzett és a mai napon nyilvánosságra hozott felmérés adatai alapján a németek 74%-a támogatja, és csupán 23%-a ellenzi azt, hogy lehetővé tegyék a házasságot az azonos nemű párok számára is. A melegházasságot a Zöldek és az SPD szimpatizánsai ennél is nagyobb arányban támogatják, de a CDU szavazótáborának 2/3-a (!) is egyetért ezzel a javaslattal, és csak a CSU óvott attól, hogy „elkapkodják” ezt a jogszabály-változtatást.

Mindezt látva ismételten fel kell, hogy merüljön a hazai konzervatív politikai vezetőkben is, hogy az emberi jogok nagy autósztrádáján hátha mégsem Európa és Amerika népeinek többsége téved a helyes irányt illetően. Lehetséges, hogy mégis csak a kelet-európai országok, köztük sajnos hazánk is – egyes ázsiai és afrikai népekkel karöltve – fordultak a rossz irányba, az utóbbi években elfogadott durvább, és kevésbé durva, de egyaránt homofób indíttatású jogi szabályozásaikkal.

aki az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése jelentéstevőjeként érkezik Magyarországra  február 27. és március 1. között, a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni fellépésről

Tisztelt Håkon Haugli!

Miután az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése Önt bízta meg azzal a kiemelkedően fontos feladattal, hogy jelentést készítsen a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni magyarországi fellépésről, ezúton szeretném felhívni figyelmét néhány olyan szempontra, melyeket a jelentése összeállításánál szükségesnek tartok figyelembe venni. Jelen levelemben nem térek ki részletesebben azokra az aggasztó jogszabályi változásokra, amelyek a Magyarországon élő LMBT emberek számára nagyon sok aggodalmat és elkeseredést okoztak, így az új Alaptörvénynek az azonos neműek házasságának elismerését kizáró, és az új Polgári Törvénykönyvnek az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát jogilag kiüresítő rendelkezéseire, mivel ezekről a hivatalos programja keretében biztos, hogy részletesen fog tudni tájékozódni. Jelen vizsgálata amúgy sem elsősorban az azonos nemű párok jogait biztosítani hivatott pozitív rendelkezéseknek, vagy éppen azok hiányának, hanem a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni fellépés hatékonyságának és eredményeinek feltárására irányul, és ezért az e téren elért eredmények mellett, a még meglévő problémákat fogja feltárni.  Ez utóbbiakkal kapcsolatban is biztos, hogy számos olyan találkozóra lesz lehetősége a magyarországi hivatalosan bejegyzett, és elismert jogvédő szervezetek képviselőivel, melyek során a magyar Büntető Törvénykönyv idevonatkozó rendelkezéseiről is tájékoztatást fog kapni, ezért jelen levelemben ezekre sem szeretnék részletesen kitérni.

Amire egy ilyen hivatalos látogatás sűrű és kötött programjának keretei között kevésbé van lehetőség, az azoknak a problémáknak a megismerése, amelyek nem kizárólag, sőt nem is első sorban a jogi szabályozás témakörébe tartoznak, hanem a közélet egyéb fórumain jelennek meg, ugyanakkor a magyarországi közvélemény alakításában a jogi szabályozásnál is nagyobb szerepet játszanak. Ilyenek a vezető politikai tisztségviselők azon megnyilvánulásai, amelyek ugyan ma még nem eredményeznek konkrét jogszabályi változásokat, de alapvetően befolyásolják a közvéleményt. Ugyancsak ide tartoznak azok a média megnyilvánulások, amelyek direkt, vagy indirekt formában befolyásolják az emberek hozzáállását az LMBT közösség tagjaihoz, az azonos nemű párokhoz, és a közösség kisebb-nagyobb csoportjaihoz.

Az előbbire példa az jogi szempontból is aggályos, de politikai és szakmai szempontból is helytelennek minősíthető fellépés, amit a kisebbik kormánypárt, a KDNP egyes vezető tisztségviselőitől láttunk, az Alkotmánybíróságnak a Családok védelméről szóló törvény egyes rendelkezésinek megsemmisítéséről szóló döntése kapcsán. Amint erről korábban a Kaleidoscope blogon részletesen is beszámoltunk (http://kaleidoscope.blog.hu/2012/12/20/hiaba_a_jozan_figyelmeztetes), a hatalmi ágak szétválasztásának demokratikus alapelvét megsértve, az alkotmánybírósági döntést jogi szempontból félreértelmezve, minden józan figyelmeztetést és szempontot figyelmen kívül hagyva, az Alkotmánybíróság fent hivatkozott döntése elleni tiltakozó megmozdulást szervezett a KDNP és néhány hozzá közelálló civil szervezet, és ennek kapcsán az LMBT közösséghez tartozókra sértő, durva homofób kirohanásokat és megnyilvánulásokat tettek.

Az utóbbira példa az a mindennapos homofób indíttatású, trágár gyalázkodás, ami ma még következmények nélkül folytatható hivatalosan bejegyzett médiumokban. Ezekkel szemben soha nem lép fel emiatt az illetékes hatóság, amelynek pedig megvolna rá a jogi lehetősége és ez erkölcsi kötelessége is lenne. Sokat elárul a magyar hatóságok hozzáállásáról, hogy most, amikor EU-s források felhasználásával a saját tevékenységét népszerűsítő kampányt kezdett az Egyenlő Bánásmód Hatóság, akkor ennek során olyan bannereket jelentetett meg az általa megvásárolt reklámfelületeken, melyeken az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényben nevesített védett tulajdonságok közül csak a bőrszínt, az életkort és a fogyatékosságot emelték ki, a többi védett tulajdonságot nem, így a szexuális irányultságot sem, holott ez utóbbival kapcsolatban is nagyon komoly jogsértések fordulnak elő Magyarországon.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni fellépés terén még komoly hiányosságok vannak a magyar jogrendszerben és a közélet számos területén, ezért feltétlenül szükséges, hogy erre az alapvető emberi jogok legfőbb európai őrzőjének és védelmezőjének tekinthető politikai testület, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése is felhívja a magyar kormányzat, a politikai elit és a közvélemény figyelmét.

Kellemes időtöltést kívánok Magyarországon,

Üdvözlettel:

Kal Gábor

http://kaleidoscope.blog.hu

Angol változat

Kiegészítés 2013. 02.28. Håkon Haugli! publikálta a fenti nyílt levél angol nyelvű változatát a http://homonettverket.no/ oldalon.

who will arrive to Hungary as the rapporteur for LGBT issues in the Parliamentary Assembly of the Council of Europe (PACE) 27.02.2013-01.03.2013.

Dear Mr Håkon Haugli,

since you will arrive to Hungary as the rapporteur for LGBT issues in the Parliamentary Assembly of the Council of Europe (PACE) to write a report concerning the actions against discrimination depend upon sexual orientation and gender identity Hungary, I would like to draw your attention to some aspects that could be necessary for consideration during the compilation of your report. In this letter I am not going to detail those alarming changes in the Hungarian laws, which caused a lot of anxiety and desperations for the LGBT people living in Hungary, as the provisions of the new Basic Law for exclusion of the recognition of same-sex marriage and the new Civil Code, which emptied the legal content of registered same-sex partnership, since you will be sure able to inquire in detail about these topics during your official program. The aim of present investigation is primarily not to evaluate the provisions designed to ensure same-sex couples' rights anyway but, the exploration of the effectiveness and outcomes of actions against discrimination based on the sexual orientation and gender identity and therefore, it will be explored the results obtained in this field, and the remaining problems as well. About these latter points, you sure will have the opportunity for several meetings in Hungary with the representatives of legally registered and recognized civil rights organizations. During these meetings you can receive information about the relevant provisions of the Hungarian Criminal Code, thus in this letter I do not want to discuss this topic in detail.

There are fewer opportunities within the framework of the dense and fixed program of such an official visit to acquire the knowledge of those phenomena which are not solely, or even not primarily belong to the topics of legal regulations but as, important elements of public life may have greater influence to the public opinion than the legal regulation has. These are e.g. several expressions of the political leaders which, still not result legislative changes, but fundamentally influence public opinion. There are also those expressions in the media, which may directly or indirectly influence people’s attitudes to the members of the LGBT community, same-sex pairs, larger and smaller groups of the community.

It was a typical example, what we could see from some leader officers of the smaller coalition party, the Christian Democratic People’s Party (KDNP) in relation with that decision of the Constitutional Court, which had annulled certain provisions of the Family Protection Act. It was both politically and professionally a very problematic step, when KDNP and some civil organisations, which are close to Christian democrats, organized and took part in a protest demonstration at the building of Constitutional Court, because it violated the democratic principle of separation the branches of power. As we have reported about it in detail in the Kaleidoscope blog previously, the organisers misunderstood the Constitutional Court’s decision and ignored all warnings and aspects of common sense. The participations of the demonstration took abusive, vulgar and homophobic manifestations.

Another typical example is the homophobic motivated everyday, profane diatribes that still continue without any consequences in the officially registered media. The competent authority (National Media and Infocommunications Authority) has never cracked down despite it has the legal opportunity and that would be its moral obligation. That says a lot about the attitude of the Hungarian authorities, when Equal Treatment Authority started a promotional campaign to represent their own work by using EU funds, on the banners which appeared on the purchased advertisement surface, they mentioned only the colour of skin, the age and disability from the protected characteristics, which are defined in Article 8 of Act CXXV of 2003 on Equal Treatment and Promotion of Equal Opportunities, but the sexual orientation was not mentioned on the banners, despite the fact, that serious violations occur in Hungary.

All these suggest that there are serious shortcomings in tackling the discrimination based on sexual orientation and gender identity in the Hungarian legal system, and in several areas of the public life. It is obligatory that the main protector of basic human rights is Europe, the political body of Europe Parliamentary Assembly of the Council also draw the attention of the Hungarian government, the political elite and the public announcement.

Have a good time in Hungary, best regards,

Gabor Kal

http://kaleidoscope.blog.hu

Hungarian version

Supplement 28.02.2013: Mr Håkon Haugli published this open letter on the website http://homonettverket.no/.