az ezer színű világ

Párizsban az azonos neműek házassága elleni tiltakozó akciók újabb felvonásaként április 21-én, vasárnap, hasonló felvonulást szerveztek, mint amilyenről korábban már a jelen blogon is több alkalommal beszámoltunk: pl. tavaly nov. 21-én, idén jan. 9-én, jan. 15-én és ápr. 14-én. Ez utóbbi két posztban külön felhívtuk a figyelmet arra, hogy milyen súlyos veszélyt jelent a francia katolikusok és az egész Katolikus Egyház számára, hogy egyre nagyobb mértékben vállal közösséget azokkal a jobboldali, sőt szélsőjobboldali erőkkel, akik a baloldali kormánynak az azonos neműek házasságát lehetővé tevő döntése elleni tüntetéseket nyilvánvalóan saját politikai érdekeik szolgálatába állítják. Mint korábban is jeleztük, azon túl, hogy az egyháznak elvi alapon kellene távol tartania magát minden pártpolitikai megnyilvánulástól (hiszen a párt, ahogy a szó eredete is erre utal, mindig csak a társadalom egy részét képviseli, az egyháznak a küldetése viszont mindig valamennyi emberhez szól), ez a mostani összefogás különösen súlyos károkat okoz az egyház missziós feladatainak ellátása szempontjából.

A legutóbbi tüntetés azonban már nemcsak a Katolikus Egyháznak, hanem a legnagyobb ellenzéki erőnek, a jobbközép UMP-nek is kínossá vált, mivel – amint arról a hvg.hu cikke is beszámol – a francia szélsőjobb vezére, Gilbert Collard volt az egyik fő szervező.  Márpedig a szélsőségeket elutasító, jó érzésű emberek számára elfogadhatatlan, ha egy magát demokratikusnak mondó párt, vagy különösen, ha a Katolikus Egyház képviselői együtt vonulnak a szélsőjobb vezetőjével.

Így már érthető, hogy az elmúlt hetek párizsi tüntetésein miért szabadultak el oly gyakran az indulatok, miből táplálkozik az a gyűlölet, miért történhettek olyan atrocitások, amelyeket az eseményeken készült felvételeken látni lehet.

A kérdés már csak az, hogy vajon a Katolikus Egyház vezetése felismeri-e végre azt a veszélyt, hogy hagyta belekeveredni a konkolyt a búzába, amely szárba szökve tönkre fogja tenni a termést. Mi is feltehetjük ugyanazt a kérdést, mint a példabeszédben a szolgák:

„Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?” (Mt 13.27)

Frissítés 2013. 04. 23. 16:45.:

Rendőri osztagokkal és vízágyúkkal kénytelenek védeni a francia nemzetgyűlés épületét a zárószavazás előtt, melyre a mai napon fog sor kerülni. Sokakat meglep az a megosztottság, és azok a féktelen indulatok, amivel szembe kell néznie az országnak. Amint a fent hivatkozott hvg.hu cikkben is beszámoltak róla, vasárnap egy puskaporral töltött fenyegető levelet küldtek a Nemzetgyűlés elnökének, és az elvakult dühnek, ezek a Franciaországban már régen nem látott megnyilvánulásai, sokkolják a jóérzésű franciákat.

A konzervatív keresztény álláspont egyformán elutasító az azonos neműek házassági, valamint örökbefogadási jogának elismerésével és az abortusszal szemben. Ez a két álláspont azonban logikailag ellentmond egymásnak, mivel az abortusz elutasítása mellett a nem kívánatos terhességekből születő gyermekek felnevelésének egyik lehetséges módját is elutasítják azáltal, hogy nem tartják elfogadhatónak az azonos nemű párok számára az örökbefogadás lehetőségét.

Korábbi posztban már részletesen elemeztük, hogy milyen viták dúlnak az azonos nemű párok örökbefogadási jogával kapcsolatban a világban, és a egy elemzést is publikáltunk a Konzervatórium blogon megjelent, ugyanezen témához kapcsolódó posztról. Amint ezekből írásokból és a kommentekből is látható, nincs egyértelmű tudományos álláspont azzal kapcsolatban, hogy kívánatos, vagy sem az azonos nemű párok örökbefogadási jogának elismerése, de ennek ellenére egyre több országban tették, vagy teszik ezt lehetővé (ld. legutóbb Új-Zélandon, ahogy arról a jelen blogon is hírt adtunk).

Ugyanakkor azt is látni lehet, amint arról egy még korábbi posztban beszámoltunk, hogy ahol évek óta kialakult gyakorlata van az azonos nemű párok örökbefogadásának (ld. a hivatkozott posztban Kanada esetében), ott az összes érintett gyermeknek egyre nagyobb hányadát azonos nemű párok fogadják örökbe, akik a tapasztalat szerint nem olyan „válogatósak”, mint a heteroszexuális párok. Ebből adódóan abban az esetben, ha az abortuszoknak a ma még kétségtelenül sajnálatosan magas számát érdemben redukálni akarjuk, akkor olyan örökbefogadási potenciált kellene ehhez hozzárendelni, amelyet a heteroszexuális párok aligha tudnak biztosítani. A jelenlegi adatok alapján ugyanis a gyermekvédelmi ellátórendszer most még azt sem tudja biztosítani, hogy az összes érintett gyermeket családokhoz kihelyezze, és ennél még sokkal kevesebb azoknak a gyermekeknek a száma, akiket a nevelőszülők örökbe is fogadnak.

További logikátlanság, hogy miközben a kormányzat támogatja a babmentő inkubátorok kihelyezését, amit több EU-s dokumentumban helytelenítenek, aközben nem támogatja az anonim szülés lehetőségének bevezetését, melyről legutóbb épp a mai napon tárgyalt két LMP-s képviselő javaslatára a parlament egészségügyi bizottsága, de ott csak az MSZP és a Jobbik támogatta a javaslatot az MTI tudósítása szerint. Az anonim szülés bevezetésének lehetőségéről egyébként már 2005-ben is volt szó, amint az akkori minisztériumi honlapról látható, de a kérdés rendezése láthatóan a pártpolitikai csatározások áldozatává vált. Nem kétséges, hogy nagyon komoly szakmai, etikai és jogi előkészítő munka, széles körű társadalmi konzultáció szükséges azon jogszabályok megalkotásához, amelyek ezeknek a problémáknak a megnyugtató megoldását biztosítani tudják, de ez nem ok arra, hogy az abortusz elleni küzdelmet zászlajára tűző politikai irányzatok ne tegyenek gyors és hatékony lépéseket a megoldás irányában. Az így megmenthető gyermekek számára azonban szintén gondoskodni kell a megfelelő számú és korrekt szakmai szempontok alapján kiválasztott befogadó családokról, akik közé – elvi és gyakorlati szempontokat egyaránt figyelembe véve – beleértendőek az azonos nemű házaspárok is.

A konzervatorium.blog.hu-n egy poszt jelent meg „A melegházasság és -örökbefogadási jog ellen” címmel. Ebben a szuveren.hu portál „Család – nem család?” című cikkére reagálva fejtik ki – meglehetősen bő terjedelemben – azt a szokásos konzervatív álláspontot, mely elutasítja a homoszexuális viselkedés normálisként való elfogadását, és ebből adódóan természetesen az azonos nemű párok kapcsolatának törvényes elismerését, különösen pedig az örökbefogadási jog megadását számukra. Álláspontjuk alátámasztására erősen vitatható, tudományosnak mondott, és egyértelműen inkább civil kezdeményezéseknek tekinthető forrásokból származó hivatkozásokat ismertetnek részletekbe menően, azonban az ellentétes véleményeket csak nagyon hiányosan, és a hivatkozásokat – melyeken azok tényleges tartalma ellenőrizhető lett volna – elhagyva említették meg.

Eddig mintegy 90 hozzászólás jelent meg, melyek jelentős része felhívta a figyelmet a cikk tudományos hivatkozásainak hibáira, és higgadt logikai érvrendszerrel támasztotta alá az azonos nemű párok házassághoz és örökbefogadáshoz fűződő jogát. Sajnálatos módon ezekre az érvekre indulatos válaszok érkeztek, még a portál egyik szerkesztőjétől, a "dobray" néven kommentelő Szilvay Gergelytől is (akinek korábban már más megnyilvánulásaira is reagáltam a jelen blogon), akit hiába kértem, hogy indulatmentesen és tárgyszerűen reagáljon, hiába tettem két konkrét állítására indulatmentes és tárgyszerű észrevételeket, ő erre már nem reagált.

Tekintettel arra, hogy az internetes média egyre nagyobb szerepet játszik a tájékoztatásban és a véleményformálásban, felettébb aggasztó, hogy a konzervatív, valamint konkrétan Szilvay esetében a katolikus média termékeny és sokat publikáló szerzői között olyanok is vannak, akik színvonaltalan, indulatos megnyilatkozásokat tesznek, ugyanakkor korrekt, tárgyszerű érvelésre képtelennek mutatkoznak. Ennek jelentőségét pont az adja, hogy olyan súlyú társadalmi kérdésekben tesznek ilyen elfogadhatatlan színvonalú és vagdalkozó megnyilvánulásokat, amelyek nagyon sok ember életének alapvető, meghatározó jelentőségű szegmenseit, emberi létük legelemibb alapjait, fundamentumait érintik.

Aggasztó és elkeserítő, hogy ilyen színvonalú vagdalkozások alapján dőlhetnek el – éppen a média óriási, és egyre növekvő hatása és befolyása miatt – alapvető jelentőségű társadalmi, közpolitikai, illetve a jogrendszert érintő kérdések, alakulhatnak a világnézeti, a morális és a morálteológiai megítélések, minősítések. Közhely, hogy mára a média szinte önálló hatalmi ággá nőtte ki magát, azonban sajnálatos módon hazánkban még a klasszikus hatalmi ágak elválasztásának alkotmányos elveit is feszegetik a jelenlegi kormánypártok, a média nagy része felett pedig - kormányzati ciklusokon átívelően - teljesen egyértelmű a politikai irányítás. Ebből adódóan ma aligha kell bármilyen retorzióval számolnia annak, akik a kiegyensúlyozottság és a tényszerűség elveit sutba dobja, ha ezt a kormánypártok hivatalos irányvonalába illeszkedő álláspontok védelmében teszi. Ugyanakkor ezzel mégis alapvetően megsérti az újságírói szakma alapelveit, etikai normáit, aminek előbb-utóbb nyilván rá nézve is negatív következménye lesz, de ami ennél sokkal fontosabb, rengeteget árt annak a közösségnek, amelyhez szól, amelynek a jóvoltából megkapta a rendelkezésére álló média felület. Ezért bár pillanatnyilag úgy tűnhet, mintha hűséges kiszolgálója lenne bizonyos politikai, társadalmi, vagy valamely közösség elvárásainak, valójában azonban becsapja önmagát és másokat is azáltal, hogy a tőle elvárható etikai és morális normákat figyelmen kívül hagyja egyes megnyilatkozásai során.

Tegnap reggel hírt adtunk arról, hogy egy amerikai kisvárosban, az Idaho állambeli Pocatelloban a helyi önkormányzat egy helyi antidiszkriminációs szabályról tárgyal, melynek célja az LMBT személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés tiltása volt. A döntés megszületett, és amint idahostatejournal.com híradásából kiderül, a városi tanács tagjainak 3 támogató és 3 elutasító szavazata mellett, végül Brian Blad polgármester szavazatával utasították el indítványt. A polgármester azzal indokolta döntését, hogy a javaslat jelen formájában túlságosan megosztja a kisváros közvéleményét, és ezért egy olyan új javaslatra van szükség, amely széleskörű támogatottságot élvez.

Csakhogy napvilágot látott egy olyan hír is, mely szerint Jim Johnstont, a helyi önkormányzat egyik képviselőjét múlt szombaton mobilon felhívta az egyik helyi, nyíltan meleg vállalkozó, Kevin Lish, aki közölte, hogy  elviszi a vállalkozását Idaho Falls-ba, egy másik kisvárosba Idaho állam másik részén, ha Johnston nem szavazza meg az antidiszkriminációs előterjesztést. A helyi médium jó hosszan idézi a „megfélemlített”, sőt „megzsarolt” képviselőt, aki immáron a meleg-lobby hálójába kerülve kell, hogy küzdjön a közösség érdekeiért, és kiálljon a lelkiismerete által diktált legjobb döntés mellett. Igaz ugyan, hogy Lish tagadta, hogy bármivel zsarolni akarta, vagy tudta volna a képviselőt (lévén ő még helyi szinten sem számít nagyvállalkozónak), csupán, mint ott élő állampolgár kérte, hogy támogassa a helyi tanács elé terjesztett indítványt.

Mindez csattanós válasz a korábbi posztban hivatkozott cikkre is, melynek szerzője arról írt, hogy éppen a helybéli vallásos cégtulajdonosok ellenezték az antidiszkriminációs szabály megalkotását azért, mert nem akarták, hogy korlátozzák őket a dolgozók diszkriminatív kiválasztásában, melynek úgy látszik az erősen vallásos többségű városkában nagy hagyományai lehetnek.

Ezek után jött a tegnapi tárgyalás, melynek során Johnston a teremben lévő tömeg felé fordulva kijelentette: „Én ellene vagyok a diszkrimináció minden formájának…”, de az előterjesztés szövegével nem tudott egyetérteni, ezért nemmel szavazott.

Milyen szerencse, hogy vannak még ilyen hős és talpig becsületes demokraták, akik nem hagyják, hogy megfélemlítse őket a meleglobby!

PS: egy kis ízelítő a hírhez fűzött kommentekből:

gasman posted at 9:27 pm on Thu, Apr 18, 2013.

Köszönjük a városvezetőknek, hogy megőriznek minket az 1950-es években.

AllanJ posted at 9:53 pm on Thu, Apr 18, 2013.

Pocatello még legalább húsz éves elmaradással küzd. Sok szerencsét a gazdasági fejlődéshez.

Megtörtént a korábbi posztban már jelzett egyeztetés Peter Tatchell brit LMBT aktivista és Justin Welby Canterbury érsek között az azonos neműek házasságával kapcsolatos álláspontokról.  

A találkozó után Tatchell beszámolóját ismertette a The Guardian online, melyből az derül ki, hogy az érsek továbbra sem tartja elfogadhatónak az azonos neműek házasságát, még abban a kompromisszumos formában sem, amit a brit parlament elfogadott (ld. korábbi írásainkban).  Ennyiben tehát bejött a papírforma.

Ugyanakkor jól mutatja, hogy mennyire összetett kérdésről van szó az, amit Tatchell nyilatkozatából a The Guardian cikkének a címében is kiemeltek: „Canterbury érseke támogatja a heteroszexuálisok élettársi kapcsolatát”. Látszólag ugyan ennek nincs köze az azonos neműek házasságához, de valójában bizonyos szempontból igen szorosan összefügg vele. Addig ugyanis, amíg Nagy-Britanniában nincs legális lehetősége a heteroszexuális párok élettársi kapcsolatának elismerésére, nincs olyan alternatívája az azonos neműek házasságának, amit a jogegyenlőség biztosítása mellett „fel tudnának kínálni” az LMBT pároknak.

Welby egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy támogatja az azonos nemű párok élettársi kapcsolatának valamilyen törvényes elismerését, de csalódott amiatt, hogy ez a házassági törvénybe került bele, mivel szerinte a heteroszexuális házasság „belső lényegénél fogva más”, mint az azonos neműek párkapcsolata.  Tatchell elmondása szerint, ez utóbbi állítását ismételt kérése ellenére sem indokolta meg az érsek. Az aktivista ezután olyan találgatásokba bocsátkozott, melyek szerint az érsek szíve mélyén mást gondol a kérdésről, de azt a várható következmények miatt nem mondja ki.

A Lambeth Palota (az érseki hivatal) szóvivője úgy nyilatkozott, hogy privát találkozókat nem kommentálnak.

Nyolc évvel ezelőtt, 2005 április  19-én, 78. születésnapja után három nappal választották meg  Joseph Alois Ratzingert pápává, aki a XVI. Benedek nevet választotta, és bár idén februárban lemondott tisztségéről, az „elmúlt-nyolc-év” szókapcsolat nemcsak a hazai közéletben válhatott új, önálló tartalommal bíró fogalommá.

Mindenki tudja, hogy mit hozott ez a nyolc év a katolikus egyház, és általában a kereszténység történelmében, elemzések millió jelentek meg és fognak még megjelenni az elkövetkező időkben. Az egyház súlyos válsága – mely ezalatt a nyolc év alatt vált nyilvánvalóvá az egész világ számára – felveti minden elemzőben a kérdést: okozója, vagy csak elszenvedője, kiváltója, vagy inkább hősies küzdelemben áldozata volt-e Ratzinger ennek a tragikus morális és etikai válságnak, ami az ő vezetése alatt kulminálódott. Jelen blogon minden esetre majdnem pont három évvel korábban vetettük fel, hogy „…igen közel került a Katolikus Egyház ahhoz a ritka, de nem precedens nélküli lehetőséghez, hogy a Pápának le kell mondania…” Az is igaz, ugyanakkor, hogy hivatali idejének nagy részében valóban hősiesen küzdött a pápa az ellene és a főpapjai elleni vádakkal szemben, és valóban úgy tudott 86 évesen visszavonulni, hogy saját magát, és hivatalának vezető tisztségviselőit meg tudta menteni a legsúlyosabb következményektől. Más kérdés, hogy milyen áron…

Az ugyanis bizonyos, hogy a konzervatív teológiai fordulatnak a kialakulásában és eszkalálódásában, amit a Katolikus Egyházban tapasztalni lehetett az elmúlt évtizedekben, meghatározó jelentősége volt a személyének. Ha visszatekintünk az elmúlt években ezzel kapcsolatban írt posztokra – akár az egyház, akár a katolikus címkére rákeresve – látható, hogy milyen sokszor felhívtuk a figyelmet a magunk részéről is ennek veszélyeire, csatlakozva a világban az egyházért aggódó hívek millióihoz. Velük együtt kellett azonban szomorúan tapasztalnunk, hogy mindez hiába, a pápa úgy vonult vissza, hogy mindvégig kitartott saját álláspontja mellett, melynek következetlenségeire, tarthatatlanságára pedig még a vezető papság soraiból is sokan megpróbálták felhívni a figyelmét.

„Azelmúltnyolcév” tehát nemcsak 2010. Magyarországán vált a kudarcok, a morális válság és a súlyos hanyatlás szinonimájává, hanem a katolikus egyházban is. Reméljük a válságkezelés ez utóbbiban kicsit sikeresebb lesz…

Mai napon az USA Idaho államának egyik városában, az alig 55 ezer lakosú Pocatelloban a városi tanács várhatóan szavazni fog arról, hogy a városban megtiltsák a szexuális orientáción s a nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetést – adta hírül az opb.org, az „Idahoban a városok felkarolják a melegjogokat az állami kezdeményezés hiányában” c. cikkben. Több város képviselőtestülete hozott már hasonló döntést Idaho államban, ahol az állam törvényalkotói mindmáig ellenálltak a hasonló kezdeményezéseknek. Amint a The Guardian weboldalán megtalálható interaktív ábra (ld. a jelen posztban a legalsó képet is!) segítségével az jól látható, Idaho az egyik legdiszkriminatívabb állam az USA-ban, ahol nemcsak az azonos neműek házasságát tiltják, de még a látogatás lehetőségét sem biztosítják, ha az azonos nemű pár egyik tagja kórházba kerül.

Az alulról jövő kezdeményezéssel szemben azonban még a melegjogi aktivisták is szkeptikusak. A cikkíró ezután részletesen beszámol több, a melegek ellen elkövetett atrocitásról, amelyek során brutálisan bántalmaztak meleg fiatalokat a konzervatív felfogású állam szélsőséges homofóbjai.

Pocatello egy egyetemi város a „mormon folyosóban”, és a kezdeményezés nem is egy LMBT érdekképviselettől, hanem egy heteroszexuális hölgytől, Susan Matsuura-tól származik, aki a helyi önkormányzat Emberi Kapcsolatok Tanácsadó Testületének a vezetője. Mint Matsuura  elmondta, számára az igazán motiváló tényező az volt, amikor 2006-ban először találkozott egy meleg személlyel, aki az ő 17 éves fia volt.

Mint elmondta, akkoriban egy nagyon konzervatív ,10 ezres kisvárosban , Blackfootban (szó szerint Feketeláb – beszédes név J ) laktak, és ő azt mondta a fiának, hogy ne mondja el senkinek, maradjon csendben. „Nem akartam, hogy valaki bántsa őt…” – emlékszik vissza Matsuura. „De miért kell egy anyának attól rettegnie, hogy valaki nehogy bántalmazza a gyermekét?!” – teszi fel a kérdést.

Csakhogy Matsuura antidiszkriminációs erőfeszítéseit általában sokan ellenzik. A kritikusuk azt mondják, hogy mindez végül oda vezethet, hogy sérül a cégtulajdonosok joga a szabad vallásgyakorláshoz. Rick Larsen szerint, aki a helyi lap egyik újságírója, és a megye lakosságának feléhez hasonlóan ő is a Jézus Krisztus és az utolsó napok szentjei egyházhoz tartozik: „Nem hiszem, hogy bárki diszkriminációt szenvedne bámriben. Ugyanakkor nekem problémás, ha elkezdjük megváltoztatni a hagyományainkat, a szabályainkat, a törvényeinket és a szokásainkat egy életstílus kedvéért:”

Pocatello városi tanácsában szoros szavazati eredmény várható. A város polgármestere, Brian Blad úgy nyilatkozott, hogy még nem egészen biztos abban, hogy a város felelőssége-e foglalkozni ezzel a kérdéssel.

Ezután a cikkíró megszólaltat még néhány helybélit, melyek alapján szintén az látható, hogy a legendás vadnyugaton még igencsak képlékeny az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának kérdése.

Fontos találkozásra fog sor kerülni holnap a religionnews.com információi szerint. Amint arról egy tegnap megjelent cikkből olvashatunk, Canterbury érseke, aki egyben a 77 millió tagot számláló Anglikán Közösség vezetője is, Justin Welby találkozik Peter Tatchell melegjogi aktivistával. Az ügy előzménye, hogy Tatchell nyílt levélben bírálta Welby egyik korábbi megszólalását és homofóbnak nevezte az érseket, aki válaszában javasolta, hogy ne a médián keresztül üzengessenek egymásnak, hanem találkozzanak személyesen.

Tatchell abban bízik, hogy Welby nyitott lesz a melegközösség számára fontos kompromisszumokra. Ezek között külön megemlítette, hogy azt szeretné, ha az érsek szembeszállna minden, a melegeket érintő diszkriminációval, és az azonos nemű párok polgári esketését se ellenezzék. Mint ismeretes a brit parlament az anglikánok és a katolikusok tiltakozása ellenére elfogadta az azonos nemű párok házasságát lehetővé tevő törvényt (melyről annak idején a jelen blogban is beszámoltunk), mely azonban – a cikkíró szerint – külön megtiltja az Anglikán és a Katolikus Egyháznak, hogy azonos nemű párokat eskessenek [az eddigi információk ugyan arról szóltak, hogy ezt csak az anglikánoknak tiltotta meg a törvény, mivel az államegyháznak számít Nagy-Britanniában, de ez a jelen hír szempontjából kevésbé lényeges]. A mostani találkozónak tehát nem célja – ahogy nyilvánvalóan nem is lehet célja – a teológiai, morálteológiai kérdések megvitatása, csupán az egyháznak a civil társadalom döntéseihez való viszonyulásáról, az ilyen döntésekkel kapcsolatos kommunikációjáról akarnak egyeztetni a felek. Ezekben a kérdésekben viszont valóban lehet tere a kompromisszumoknak, és ilyen szempontból valóban fontos és előremutató lehet egy ilyen találkozó.

A honlapon azonban máris megjelent egy rosszalló komment a Déli Baptisták részéről (amelyik egy szélsőségesen konzervatív irányzatnak számít), melyben felteszik a kérdést a Welbynek: „Kivel fog találkozni legközelebb, GYERMEKMOLESZTÁLÓKKAL, vagy abortusz-pártolókkal (bébi-gyilkosokkal)?? A bűnt NEM lehet elnézni! Az EGYETLEN dolog, amit ő mondhat ennek az embernek [vélhetően a kommentelő arra gondolt, hogy az egyetlen dolog, amit Welby mondhat Tatchell-nek – a szerk.], amit Jézus mondana: ’Menj, és többet ne vétkezz!’” Ehhez a magunk részéről az alábbi véleményt fűztük: „Remélhetőleg Welby megérti, hogy ő nem egyenlő Jézussal, ezért nem is mondhatja egy meleg embernek, hogy ’Menj, és többet ne vétkezz!’ Jézus mondhatta volna egy LMBT személynek ezt, ha akart volna bármi ilyet mondani, de nem tette, mert a homoszexualitás nem bűn.”

Szerdán a wellingtoni parlament harmadik olvasatban is tárgyalja az azonos neműek házasságát lehetővé tevő törvénymódosítást – derül ki a channelnewsasia.com híradásából. Várakozások szerint a javaslat elfogadásához kényelmes többség támogatására számíthat John Key miniszterelnök, miután a legutóbbi szavazáson, egy hónappal ezelőtt 77-en támogatták, és csak 43-an szavaztak ellene.

A LegaliseLove Wellington koordinátora, Joseph Habgood így nyilatkozott: „Ez óriási változást fog jelenteni. Nemcsak azoknak a pároknak, akik össze akarnak házasodni, hanem azoknak a fiataloknak is, akik küzdenek saját szexuális vágyaikkal.”

Természetesen ott is vannak ellenzői a javaslatnak. A Family First koordinátora Bob McCoskrie is ezek közé tartozik. Szerinte:  „Meg kell őrizni a házasság hagyományos és általánosan alkalmazott definícióját,  és nem fogadható el egy a politikusok és a politikai korrektség által manipulált értelmezés.”

Mire Magyarországon elindul a szerdai nap, a wellingtoni parlament talán már meg is hozza a döntését arról, hogy Új-Zéland legyen a tizenharmadik állam a világon, amelyik biztosítja a házasság lehetőségét az azonos nemű párok számára.

Frissítés: 2013. 04. 17. 11:45

Átment! Alig pár perccel ezelőtt, a Föld másik oldalán megszületett a döntés: Új-Zéland biztosítja a házasság lehetőségét az azonos nemű párok számára! Ezzel Új-Zéland a világon a 13., a csendes-óceáni térségben az első ország, amely meghozta ezt a döntést. Forrás: tvnz.co.nz

„A homoszexuális párok házasságának engedélyezését és az abortusz liberalizációját kritizálta a spanyol kormányfőt fogadva Ferenc pápa hétfőn a Vatikánban” – adta hírül az mno.hu. Tehát nem változott semmi. Egyik pápa ment, másik jött, a homofóbia maradt.

A pápa épp egy futball mezt kap ajándékba Mariano Rajoy konzervatív néppárti spanyol kormányfőtől, és cserébe a homoszexuálisok házassági joga miatt kritizálja a spanyolokat. Az üzenet egyértelmű: inkább virágozzék a mai kor emberének életében oly sokszor bálványimádássá váló, hihetetlen pénzeket felemésztő futball (félreértés ne essék, nem a futballal magával van a baj, hanem azzal, amit ma a profi futball jelent!), csak az LMBT embereket tapossa el a hatalom, ahogy lehet.

Mi mást mondhatnánk az LMBT közösség tagjaival szemben továbbra is gyűlölködő katolikus és a konzervatív protestáns egyházi vezetőknek, mint amit pont ma olvasnak fel a katolikus templomokban az Apostolok cselekedeteiből?  Istvánnak, az első vértanúnak a szavaival figyelmeztessük a konzervatív egyházi vezetőket:

„Ti vastagnyakúak, ti érzéketlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek ti is, akárcsak atyáitok. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek.” (ApCsel 7.51-52a,b)

Az ír Alkotmányos Konvenció azt javasolta, hogy az alkotmány megváltoztatásával tegyék lehetővé az azonos neműek polgári házasságát Írországban – adta hírül az RTE hírügynökség a hétvégén. A hírportál információit az alábbiakban adjuk közre, majd röviden értékeljük a fejleményeket.

Az Alkotmányos Konvenció tagjaiból 79-en támogatták, és 18-an ellenezték a javaslatot, a többiek nem nyilvánították véleményt (azt nem közli a hírportál, hogy összesen hány résztvevője van a Konvenciónak). A véleményüket kinyilvánító tagok közül 29-et az Oireachtas, az ír parlament delegált, hárman az észak-írországi népképviseleti szervnek, az un. Stormont Közgyűlésnek a tagjai, és 65 választópolgárt egy közvélemény-kutató cég választott ki oly módon, hogy ők reprezentálják a köztársaság választóinak összetételét kor, nem és régió szempontjából. A kormány ígérete szerint a Konvenció javaslatának parlamenti vitája után fog dönteni annak elfogadásáról.

Mindez két évvel azt követően történt, hogy Írországban lehetővé tették a regisztrált élettársi kapcsolatot az azonos nemű pároknak. A Konvenció által meghallgatott beszámoló szerint, jogi szempontból 160 kérdésben lenne előnyösebb az azonos nemű pároknak, ha lehetővé tennék számukra a házasságot.

Ugyanakkor a katolikus püspökök arra figyelmeztették a Konvenciót, hogy egy ilyen változás kiüresítené az apai és anyai szerepeket a gyermeknevelésben.

A kereszténydemokrata-munkáspárti koalíciós kormány munkáspárti miniszterelnök-helyettese, Eamon Gilmore üdvözölte a Konvenció döntését. Állásfoglalásában kifejtette, hogy nem az állam dolga megítélni, hogy egy ember kibe lesz szerelmes, vagy kivel akarja leélni az életét. Gilmore hozzátette: „Mindig meg voltam győződve arról, hogy ha egy kérdés felmerül, akkor az embereknek meg kell ismerniük az érveket.”

A jobb-közép, kereszténydemokrata párt, a Fine Gael LMBT csoportjának vezetője, Jerry Buttimer, aki részt vett a Konvenció munkájában is, azt mondta, hogy a házassági egyenlőség témájáról folytatott kétnapos vita egészen kivételes volt. Mint mondta, a Konvenció javaslata „egy hangos jelzés a világ többi részének azzal kapcsolatban, hogy az ír emberek értéknek tekintik az egyenlőséget, a sokszínűséget és a társadalmi befogadást.”

Dr Richard O'Leary a Changing Attitude Ireland (Változó Hozzáállás Írországban) képviselője szerint a szavazás megmutatta, hogy az ír emberek nem akarják a továbbiakban is másodrendű állampolgárnak tartani a melegeket és a leszbikusokat.

Ugyanakkor az Ír Anglikán Egyház (Church of Ireland) és a Katolikus Egyház képviselői tiltakoztak a javaslat ellen. A Katolikus Egyház Kommunikációs osztályának szóvivője így nyilatkozott: „Tekintettel arra, hogy az Alkotmányos Konvenció javaslata csalódást keltő, csak az ír emberek tudják javítani az alkotmányt. A Katolikus Egyház továbbra is kitart amellett, hogy a gyermekek és a társadalom érdekeit természeténél fogva legjobban szolgáló házasság kizárólag egy férfi és egy nő között jöhet létre.”

Eddig a hírügynökségi beszámoló ismertetése. A hír jelentőségét első sorban az adja, hogy az írek 88,4%-ban katolikusok (a Wikipédia adatai szerint), és általában azt szokták mondani róluk, hogy az ír emberek többségénél ez nemcsak látszat vallásosság, hanem aktív hitéletben megnyilvánuló világnézeti elkötelezettség. Az a tény azonban, hogy az ír lakosságot leginkább reprezentáló Alkotmányos Konvenció elsöprő többsége támogatta az azonos neműek házasságát lehetővé tevő alkotmánymódosítást, annak ellenére is, hogy a katolikus és a meglehetősen kicsiny ír anglikán egyház hivatalos képviselői továbbra is az eddigi elutasító álláspontot képviselik, azt mutatja, hogy a hívő katolikus írek jelentős része is egyetért ezzel a javaslattal. Ennek viszont messze az ország határain túlmutató jelentősége van, éppen amiatt, hogy az ír Katolikus Egyház számított eddig a Vatikán egyik legfőbb nyugat-európai támaszának. Az ír katolikus vezetés tehát hiába képviseli a média felé fegyelmezetten a hivatalos vatikáni álláspontot az azonos neműek házasságával kapcsolatban, Rómában kénytelenek lesznek szembesülni az ír népnek, azon belül az ír katolikus híveknek a hivatalostól eltérő álláspontjával. Különösen azok után, hogy a Franciaországban sem csak a Nemzetgyűlésben, hanem a teljes népességben is többségi támogatást élvezett az azonos neműek házassági jogának az elismerése egyre inkább úgy tűnik, hogy a fejlett nyugati országokban a katolikus hívek többsége is támogatja azt. Igaz ugyan, hogy a Katolikus Egyház deklaráltan nem demokratikus szervezetként működik, amelyben a többség véleménye kötelezné bármire is a pápát, de mindez biztos hatással lesz a további döntéseire.

Kiegészítés 2013. 04. 16.

Egy nagyon jól összeszedett cikk jelent meg az Irish Examiner oldalon, melynek címe: A melegházasság nem forradalom, hanem realitás.

Tegnap érkezett Magyarországra az Európa Tanács legfőbb alkotmányügyi tanácsadó szervének, a Velencei Bizottságnak a küldöttsége, vizsgálócsoportja. A KIM két fiatal államtitkára, Rétvári Bence és Répássy Róbert képviselte a magyar Kormányt a tárgyalásokon, ami láthatóan nagyon rossz döntésnek bizonyult a KIM miniszter, illetve a kormányfő részéről. Egyrészt ugyanis a két ifjú titán államtitkár sem felkészültségében, sem emberi kvalitásaiban nem bizonyult méltó partnernek a Velencei Bizottság delegációjával való tárgyalásra, másrészt a rendelkezésükre álló eszközök is tökéletesen elégtelenek voltak ahhoz, hogy a Kormány álláspontját megvédjék vele.

Felkészültségüknek és személyi alkalmatlanságuknak a legfőbb bizonyítéka, hogy elfogultsággal vádolták a Velencei Bizottság raportőreit, ami önmagában egy rendkívül buta és értelmetlen cselekedet volt, amint erről már az előző posztban írtunk. Másrészt az „ötvenoldalas” előkészítő anyag, amire már a tegnapi sajtótájékoztatón is oly büszkén hivatkoztak (és amelyik valójában csak 45 oldalas, ami önmagában nem lenne baj, ha releváns érveket sorakoztatna fel, és nem nevezték volna ötvenoldalasnak), valójában semmi újat nem tartalmaz, csak a kormány által eddig is hangoztatott kommunikációs klisék felhabosított, bő lére engedett változatát. Nem válaszol – hiszen nem is tud – azokra a kritikákra semmit, hogy a negyedik alkotmánymódosítás előkészítésének módja, az egy hónap alatt történt áterőltetése, a nagyon komoly ellenzéki és civil kritikai vélemények, észrevételek ignorálása, egy ilyen súlyú alkotmányozási folyamathoz méltatlan, ezáltal teljességgel elfogadhatatlan volt. A „csodafegyvernek” gondolt hivatkozások a különböző EU-s tagállamok kiragadott joganyagaira szintén csak arra voltak jók, hogy még jobban lejárassák vele a Kormányt. Teljesen nyilvánvaló ugyanis még a laikusok számára is, hogy nem lehet kiragadni az egyes hivatkozott ország ok jogrendjének egészéből azokat az elemeket, amelyek hasonlóak az új hazai szabályozáshoz úgy, hogy közben számos más területen eltérések vannak, amikkel nem foglalkozunk, pedig adott esetben pont azok biztosítják a hivatkozott országokban a „checks and balances” (a magyarul nagyon helytelenül „fékek és egyensúlyok”-nak fordított) demokratikus alapelvének érvényesülését. Az ilyen nemzetközi hivatkozásoknak – ebből adódóan – csak olyan alapos elemzésekben lenne helye és értelme, melyek a példaként felhozott országok alkotmányos jogrendjének egyéb vonatkozásait is részletekbe menően elemzik, amiről azonban ebben a 45 oldalas pamfletben szó sincs.

Szerencsétlen és elhibázott lépének tűnik Navracsics nyílt levele is, mely csak arra volt jó, hogy még inkább felbőszítse Viviane Reding EU biztost. Mindent egybevetve a Kormány nagyon rossz úton jár, nem csoda tehát, hogy tegnap megérkezett az a szigorú hangvételű levél Barrosotól, amelyre azonnal válaszolt is miniszterelnök, és ígéretet tett a szükséges jogi lépések megtételére. Ez utóbbi nem jelenthet mást, mint egy ötödik alkotmánymódosítást, ami nyilván súlyos presztízsveszteség lesz a Kormánynak, de az adott helyzetben még mindig ez a kisebbik rossz. Úgy tűnik – amit eddig nem akartunk elhinni – az EU vezetői tényleg elszánták magukat arra, hogy akár fel is függesszék Magyarország szavazati jogát az EU-ban, ami lényegében egyet jelent az ország kizárásával az EU-ból, ha nem enged a Kormány az eddigi makacs és hajthatatlan álláspontjából. Különösen aggasztó, hogy a kormány közeli közvélemény-kutató, a Századvég pont most tette közzé azokat a kutatási adatait, amelyek az EU-val szembeni növekvő bizalmatlanságról szólnak, és ezzel mintha azt akarnák sugallni a kormánypárti politikai erők, hogy Magyarország nem akar feltétlenül benne maradni az EU-ban. Természetesen ez a lehető legrosszabb stratégia, amit hazánk vezetői választhatnak, hiszen ezzel Magyarország visszacsúszna Ukrajna és Fehéroroszország szintjére az életszínvonal és a demokratikus jogok megnyirbálása terén egyaránt.  

Répássy Róbert igazságügyi államtitkár az MTI-nek így nyilatkozott: „A Velencei Bizottság tagjai számos esetben elfogultságról tettek tanúbizonyságot. Elhangzott olyan vélemény is, hogy ugyan át fogják tanulmányozni az általunk átadott részletes dokumentációt, de nem várható, hogy megváltozzon a véleményük” Túl azon, hogy önmagában eléggé szerencsétlen dolognak tűnik az egyik legnagyobb presztízsű európai alkotmányjogi szakértői testületet elfogultsággal vádolni, ráadásul az MTI hírben olvasható indoklás ezt semmilyen szinten nem támasztja alá.

A híradásban az alábbi tájékoztatás olvasható az átadott „részletes dokumentációval” kapcsolatban: „átadták nekik az alaptörvény negyedik módosításának a KIM által készített csaknem ötvenoldalas angol nyelvű magyarázatát, hogy a Velencei Bizottság raportőrei megismerjék az alkotmány és az abból következő törvények módosításának hátterét. Átadták emellett az alaptörvény egységes – szintén angol nyelvű – szövegét.” Egyrészt az Alaptörvény angol nyelvű szövege nyilván rendelkezésére állt már korábban is a szakértőknek, másrészt a KIM által készített ötvenoldalas magyarázat abból a szempontból érthető módon nem tudja megváltoztatni a raportőrök véleményét, hogy az alkotmánymódosítás elfogadásának módjával kapcsolatos körülményeket utólag már semmilyen dokumentummal megváltoztatni nem lehet. Márpedig feltételezhetően a raportőrök tisztában vannak ezekkel a körülményekkel. Tudják azt, ami itthon lassan a feledés homályába vész, hogy a negyedik alkotmánymódosításnak egy nagyon alapvető feltétele hiányzott: a széles társadalmi támogatottsága.

Igaz ugyan, hogy utólag, március közepén, a Századvég Alapítvány – meglehetősen célzatosan feltett kérdéseivel – végzett közvélemény-kutatása szerint, a lakosság döntő többsége egyetértett az alaptörvény módosításainak főbb pontjaival. Ugyanakkor – amint arról a zárószavazás előtt a jelen blogon is beszámoltunk – a negyedik alkotmánymódosítás végszavazásának áterőltetését a Parlamenten sokan még a kormánypártok szavazótáborából sem támogatták. Ezt a tényt a KIM által összeállított dokumentáció nem tudja megmásítani, és a Velencei Bizottság vizsgálói is valószínűleg tisztában vannak vele. Ezért nem jelent önmagában elfogultságot az, hogy az átadott magyarázatok nem tudják megváltoztatni a véleményüket, és ezért nem kellene továbbrontani hazánk nemzetközi megítélését azzal, hogy magyar politikai tisztségviselők a lehető legszélesebb médianyilvánosság előtt sértegetik a Bizottság tagjait.

Mindig örömmel tölt el, amikor a református igekalauz és a katolikus ige liturgia ugyanazokat, vagy egymáshoz közeli, egymáshoz gondolatilag szorosan kapcsolódó igerészeket ajánl a hívek figyelmébe, amelyek ráadásul valamiért különösen meg tudnak szólítani, aktualitásuk, a mindennapokra vonatkozó nagyon konkrét útmutatásuk miatt. Így van ez most is; ezen a héten, mind a katolikus szentmiséken, mind a református igeolvasó kalauz szerint az Apostolok cselekedeteinek azon részei kerülnek sorra, amikor a bontakozó kicsiny keresztény (azaz Krisztust követő) gyülekezet szembesül a tradicionalista, vagy ha úgy tetszik, „fundamentalista”, „konzervatív” zsidó papság, az írástudók, és más zsidó vallási elöljárók rosszallásával, amiért az általuk a több évszázados, sőt évezredes hagyományokra alapozva hirdetett tanítás helyett valami egészen újat, valami egészen mást hirdettek: Jézus Krisztus evangéliumát.

Az Ige hatalmas bíztatás, bátorítás mindazoknak, akik ma hasonló helyzetben vannak. Azoknak is, akik ma képviselik, és nyíltan hirdetik, hogy az LMBT emberek ugyanúgy részesei a megváltásnak, ugyanúgy üdvösségre lettek meghívva, mint a többségi heteroszexuálisok, és ugyanúgy igaz rájuk minden ígérete az Igének, ha megtartják a legfontosabb parancsot, melyre így tanít az Ige:

Mester, melyik a főparancs a törvényben?" Jézus ezt felelte: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták." (Mt 22.36-40)

Ennek a szeretetnek a megélése minden élethelyzetben, minden emberi kapcsolatban más és más. A homoszexuális emberek párkapcsolataiban ez a parancs arra indít mindenkit, hogy ugyanolyan tisztán és hűségesen szeressék egymást a párkapcsolatban élő azonos nemű társak, mint ahogy a heteroszexuális párkapcsolatban élők szeretik egymást, ha valóban élő párkapcsolat van köztük. Ezért lehet, és kell elismernie Jézus Krisztus mai követőinek is az azonos nemű párok egyenlő jogát a házassághoz. E mellett ma ugyanolyan bátran és kitartóan kell kiállnia minden jó szándékú kereszténynek, mint ahogy az apostolok is bátran és kitartóan kiálltak Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése mellett, minden nehézség, ellenségeskedés és támadások közepette.

Adjon ehhez az Úr erőt és kitartást mindenkinek, aki ma erre vállalkozik!

A nemzetgyűlés után francia felsőház is elfogadta – igaz, csak tízórás vitát követően – az azonos neműek házasságáról szóló törvényt, amint arról több más hazai médium között az Index is beszámolt. Az ellenzők az utolsó pillanatig próbálták „jobb belátásra bírni” a döntéshozókat, nemcsak békés eszközökkel…

Bár a YouTube videón még imádkoznak is a melegházasság ellenzői, a Reuters fotóján jól látható, hogy milyen ádáz gyűlölet ég a francia forradalmi viseletbe öltözött nők szemében, így aztán nem meglepő, hogy egyes homofób csoportokat sikerült úgy felhergelni, hogy egy Párizsban élő holland meleg fiatalembert, aki a párjával sétált az utcán, jól megvertek.

A képen látható fiatalember a Facebook oldalán számolt be az eseményekről, és még ő kért elnézést, hogy ilyen képet rakott fel magáról, de úgy gondolta, hogy megmutatja a homofób gyűlölet eredményét a világnak. Úgy tűnik, hogy a The Guardian online is indokoltnak tartotta, ha minél többen tudják, hogy még most, 2013-ban, Párizsban a nyílt utcán is ilyen atrocitásokhoz vezethetett az a gyűlöletkampány, amelyben sajnos aktívan részt vállalt a Katolikus Egyház is.  

2013. április 7-én először szervezte meg a szivárványcsaládok napját a Szivárványcsaládokért Alapítvány. Céljuk a közösségszervezés, a tudás- és információátadás volt. A jövőben támogató közösséget szeretnének teremteni a gyerekvállalásra készülő vagy már gyermeket nevelő leszbikus és meleg szülőknek – adta hírül az origo.hu.

A rövid tudósításhoz csatolt videóból látható néhány kép az előadókról és a résztvevőkről, valamint a rendezvény plakátja.

Részletesebb információk a témával kapcsolatban a Szivárványcsaládokért Alapítvány honlapján, Facebook oldalán és a rendezvény saját Facebook oldalán olvasható.

Magunk részéről egy apró adalékkal szeretnénk kiegészíteni a neten található beszámolókat. A rendezvény előtt Steiner Kristóf levélben kereste meg a Kaleidoscope blog szerkesztőit. A levelezést ezúton (a kisebb elütéseket korrigálva, és a magánjellegűnek minősített információkat kihagyva) közkinccsé tesszük:

Kedves Kaleidoscope,

olvastam a meleg családokról bejegyzéseidet, és ennek kapcsán eszembe jutott, hogy meghívjalak egy kerekasztal beszélgetésre - bloggerek között.

Ma Magyarországon a dajkaanya segítségével történő családalapítás nem csak a melegek, de a heteroszexuális párok számára is törvénybe ütközik. A homoszexuális párok kiskapukat használva - például segítőkész ismerősön, baráton, gyermekre vágyó leszbikus páron, esetleg örökbefogadáson keresztül juthatnak gyermekhez. Igaz ez utóbbi is csak akkor legális, ha a férfi egyedülálló apaként adoptálja a gyermeket. Ez a jogi útvesztő sokak számára idegőrlő lehet.
A BabyBloom egy alternatív családokat segítő ügynökség, amely a családtervezéstől és jogi kérdések megválaszolásától mesterséges megtermékenyítésen és dajkaanya-közvetítésen át a papírmunkákig minden lépés során segíti ügyfeleit.

A BabyBloom elsőszámú partnerei az Oregon Reproductive Medicine (ORM) termékenységi klinika és a North West Surrogacy Center (NWSC). A NWSC 18 éve szolgálja az alternatív családokat, olyan szakemberekkel, akik 35 éve a szakmában dolgoznak. Feladatuk, hogy megtalálják a leendő szülők számára a dajkaanyát. Az ORM a világ egyik legsikeresebb termékenységi klinikája, ahová az USA minden egyes államából és több, mint 40 európai országból érkeznek leendő szülők.

Nagyon kíváncsi vagyok, te spirituális emberként hogyan gondolkodsz minderről.

Ha van kedved eljönni, kérlek, jelezz vissza.

Köszönettel. SK

Válasz:

Szia Kristóf!

Köszi a levelet.

Örülök, hogy olvastad az írásaimat, és megtisztelőnek tartom a meghívásodat is.

A szombati rendezvényre elmenni sajnos nem tudok, de a véleményemet röviden összefoglalom.

Közismert, hogy a katolikus morálteológia alapvetően elutasítja a mesterséges megtermékenyítés minden formáját. A katolikus álláspont szerint a nemi kapcsolatnak, és az azzal együtt járó örömszerzésnek nem szabad elszakadnia a gyermeknemzés, és a fogantatás potenciális lehetőségétől. Csak akkor, és annyiban fogadható el a szexuális aktus, ha az szentségi házasságon belül, és a gyermek fogantatásának lehetőségét elfogadó, azt semmilyen formában meg nem akadályozó módon történik. Ebből az alapvetésből ugyan egyértelműen nem következik, hogy a mesterséges megtermékenyítés is elfogadhatatlan lenne, hiszen azt nem tiltja a morálteológia, hogy pl. in vitro "megtermékenyüljön" egy petesejtet, de értelem szerűen ehhez pl. ondósejtekre van szükség, ami egy önkielégítési folyamat eredményeként állhat rendelkezésre, és szigorúan véve, a katolikus morálteológia értelmében az is tilos. Mindezek a tiltó szabályok az én megítélésem (és ma már a katolikus hívek egyre nagyobb táborának hasonló megítélése) szerint teljesen önkényesek, melyeket a katolikus egyház tévesen, Jézus Krisztustól kapott felhatalmazását félreértelmezve, sőt, azzal visszaélve alakított ki, ezért semmisek.

A zsidó-keresztény hagyomány mindig is az adott társadalmi kontextusban értelmezte az Istentől kapott törvényeket és morális előírásokat. A keresztény tanítás, az újszövetségi írások több helyen is utalnak arra, hogy a keresztényeknek el kell fogadniuk annak a társadalomnak a legitim törvényeit, amelyben élnek. (Ez természetesen nem vonatkozik az alapvető emberi jogokat semmibe vevő törvényekre, mint amilyen pl. a holokauszt volt, hiszen azok társadalmi szempontból sem tekinthetőek legitim jogszabályoknak.) Ezért is tettek az elmúlt évtizedekben a katolikus egyház vezetői olyan nagy erőfeszítéseket a világi törvénykezés befolyásolására (ld. legutóbb a katolikus egyház által is támogatott tiltakozó megmozdulások a melegházasság ellen!), mivel így akarták csökkenteni az egyházi és a világi jog között feszülő, egyre nagyobb ellentéteket. Csakhogy erre sincs az egyháznak semmilyen felhatalmazása Istentől és az Úr Jézus Krisztustól, ezért ezt sem lehet elfogadnia az eredeti keresztény tanításhoz ragaszkodó híveknek.

Mindezek alapján az én megítélésem szerint a keresztény egyházaknak igenis el kellene fogadnia a legitim állami jogalkotók által megalkotott, vagy a későbbiekben megalkotandó szabályokat a házasság és a gyermekvállalás terén, beleértve az örökbefogadásra, a mesterséges megtermékenyítésre, vagy a béranyaságra vonatkozó szabályokat is. Mindez persze továbbnöveli a jogalkotókra háruló, amúgy sem kicsi felelősséget, de az ettől függetlenül is evidens társadalmi elvárás, hogy ezeknek a kérdéseknek a szabályozásakor a lehető legnagyobb körültekintéssel, jogi és tudományos megalapozottsággal kell eljárni.

Ha megengeded, levelezésünket szívesen közkinccsé teszem a Kaleidoscope oldalon.

Örülök, hogy legalább ebben a formában "találkoztunk".

Munkádhoz és magánéletedhez további sok sikert, boldogságot!

Üdv:

Gábor

Válasz

Megtiszteltél a válaszoddal es köszönöm. Természetesen örülök neki, ha kirakod a blogra a levelezésünket. A legjobbakat neked. k

Kihallgatás közben agyonverték a rendőrök? címmel a baon.hu arról számolt be,

„hogy az izsáki rendőrőrsön hallgattak ki a napokban egy orgoványi férfit. Kisebb lopás elkövetésével gyanúsították a rendőrök. Lapunk információi szerint az őrsön a férfi elhunyt. Aki azonosította holttestét, azt állította, hogy péppé volt verve az arca.

A rendőrség tájékoztatását kértük az esetről. Gál Kristóf, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője az alábbi választ adta: „A Kiskőrösi Rendőrkapitányság vezetője 2013. április 9-én két rendőr hivatásos szolgálati viszonyát azonnali hatállyal megszűntette.”

Az ügyben az eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel a Kecskeméti Nyomozó Ügyészség rendelkezik – tudtuk meg a rendőrségi szóvivőtől.

– A Kecskeméti Nyomozó Ügyészség kényszervallatás bűntette és halált okozó testi sértés miatt nyomoz az ügyben – tudtuk meg Gyugyi Csilla ügyészségi szóvivőtől.”

A történtek után azonnal távoznia kell a belügyminiszternek, mert ha ezt nem teszi, akkor nemcsak a kormányt, hanem az egész országot lejáratja.

Kiegészítés 2013. 04. 11. 9:45:

A fenti hír tegnapi megjelenése után a médiumok ismételten bebizonyították, hogy mennyire nincs sem az újságírókban, sem a médiafogyasztókban őszinte elkötelezettség az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása iránt hazánkban.

A Mandineren az alábbi képen látható cikk jelent meg, ami önmagában is felháborító, hiszen azt a látszatot kelti, mintha azzal, hogy egy román férfit vertek halálra a rendőrök, már el is lenne intézve a dolog. 

A legmegdöbbentőbb az egészben az, hogy a médiában semmilyen értékelése nem jelent meg a történteknek, még a máskor olyan gyorsan reagáló, és sokszor túlzásokba eső ellenzéki médiumok részéről sem. A felettes hatóságok egy nappal a hír napvilágra kerülése után semmit nem reagáltak a történtek beismerésén, és az elkövetők elleni eljárás megindításának bejelentésén kívül. Az egész teljesen úgy néz ki, mintha lényegében mindenki elfogadhatónak tartaná, ami történt. Ez ma Magyarországon kvázi "belefér", ha úgy tetszik, benne van a pakliban...

II. kiegészítés 2013. 04. 11. 14:10:

Végre egy médium, a nepszava.hu kimondta:"Gyalázatos lapítás" a kormány részéről, amit a rendőri brutalitással kapcsolatban műveltek.  A forrás egyértelmű baloldali elkötelezettsége ellenére, a vélemény rovatban publikált írás - sajnos - teljesen objektív. Természetesen a legszörnyűbb az egészben a szadista rendőrök által elkövetett gyilkosság, de jogos a cikkíró észrevétele is:

"Jogállami keretek között ugyanis nem csak ez a rettenetes eset megengedhetetlen. Az is, hogy bár a férfi halála hétfőn következett be, a rendőrség, és az ügyészség egészen szerda délutánig lapított! Ha a Petőfi Népe újságírói két nap múlva valahogyan meg nem tudják a hírt, és nem járnak utána, vajon mikor szerez róla tudomást a közvélemény - ha egyáltalán...?"

III. Kiegészítés 2013. 04. 12. 10:50:

A hvg.hu mai összefoglalója alapján úgy tűnik, hogy az ügy "elsikálása" mellett döntött a rendőri vezetés. Ennek katasztrofális következményei lesznek, hiszen a sértett román állampolgársága miatt a szokottnál is gyorsabban fog nemzetközi szintre eszkalálódni a botrány.

IV. Kiegészítés: 2013. 04. 12. 20:15

Az MTI híre alapján a hirado.hu közölte: "A kényszervallatás és halált okozó testi sértés gyanúja miatt őrizetbe vett két rendőr felettesei hivatalos személy elleni erőszak miatt tettek feljelentést...a feljelentést az ügyben eljáró Bács-Kiskun Megyei Nyomozó Ügyészség az elkövető halála miatt - ez a büntetőeljárás akadályának minősül - elutasította." Ez egyre durvább! Ezek szerint a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság teljes mellszélességgel kiáll a gyilkoló rendőrök mellett. Meddig tűri ezt az országos rendőrparancsnok?! Meddig nézi tétlenül ezt az egyre durvább botrányt a belügyminiszter és a miniszterelnök?!

Montevideo: az uruguayi szenátus tegnap 23-8 arányban támogatta az azonos neműek házassági jogának elismerését – számol be a huffingtonpost.com. A Wikipédia adatai szerint kevesebb, mint 3,3 millió lakosú, ugyanakkor Magyarországnál majdnem kétszer nagyobb területű dél-amerikai ország ezzel a tizenkettedik lesz a világon, ahol ugyanazok a jogok fogják megilletni az azonos nemű párokat, mint a heteroszexuálisokat, ha második olvasatban is elfogadja a törvénytervezetet az uruguayi alsó ház, amely decemberben első olvasatban már támogatta azt.

A tervezet értelmében a házaspárok – függetlenül attól, hogy hetero-, vagy homoszexuálisok – maguk dönthetik el, hogy melyikük vezeték nevét fogják viselni a gyermekeik. A jogszabály meg fogja határozni az örökbefogadás és az in vitro fertilizáció szabályait is. A házastársakra a „férj” és „feleség” megnevezés helyett a gender-neutrális „szerződő felek” kifejezést használja.

A jogszabály-tervezet elfogadtatását az ország hivatalban lévő elnöke, Jose Mujica már korábban megígérte, és láthatóan tervét meg is valósítja annak ellenére, hogy a katolikus egyház ott is tiltakozott ellen. A minden túlzás nélkül rendkívülinek nevezhető elnökről, „a világ legszegényebb államfőjéről” egy nagyon érdekes összefoglalót közölt a latinoport.hu weboldal, ami alapján érthetővé válik, hogy ez a viszonylag kicsinek számító latin-amerikai ország hogyan vált az alapvető emberi jogokat tiszteletben tartása szempontjából világviszonylatban is kiemelkedő teljesítményt nyújtó állammá.

Dúl a vita a tengerentúlon, dúl az öreg kontinensen, hogy legyen, vagy ne legyen joga az azonos nemű pároknak ugyanolyan feltételekkel házasságot kötniük egymással, mint a különneműeknek. A melegházasság ellen érvelők, világnézeti meggyőződésüktől függetlenül, leggyakrabban a gyermekek jogaira és érdekeire szoktak hivatkozni, mondván a gyermeknek az a legjobb, ha hagyományos családban nevelkedik. Márpedig a döntéshozók aligha vállalhatják fel, hogy a gyermekek érdekei ellen tegyenek. A baj csak az, hogy ez az érv megalapozatlan, ebből adódóan hiteltelen. Megalapozatlan, mert azok, akik a gyermekek jogaira és érdekeire hivatkoznak, valójában meg sem próbálják alátámasztani azt az állításukat, hogy az azonos neműek házassága miért is sértené a gyermekek érdekeit, biztosak-e abban, hogy minden olyan gyermeket, akit azonos nemű párok fogadnak örökbe, hagyományos családokban is el lehetne-e helyezni, és mik azok a veszélyforrások, amiket ki kellene küszöbölnie a gyermekvédelmi rendszernek ahhoz, hogy a gyermekek jogos érdekei ne sérülhessenek akkor sem, ha azonos nemű szülők nevelik őket. Ezzel szemben egyre hangosabb demagógia, egyre dühösebb indulatok és egyre elvakultabb megnyilatkozások jellemzik a melegházasság ellen érvelőket, akik eddig nem is tartották szükségesnek, hogy érdemi vitákba bocsátkozzanak, racionális és tudományosan megalapozott érvekkel támasszák alá saját álláspontjukat. Mindez természetesen pont azoknak a legrosszabb, akikre hivatkoznak: a gyermekeknek. Így ugyanis azt érik el, hogy nincs korrekt szakmai vita a felmerülő kérdésekről, hanem csak azon múlik, hogy kinek lesz igaza, hogy ki az erősebb. Márpedig úgy tűnik, hogy az egyenlő jogokat követelő tábor egyre erősebb, az USA-ban, Nagy-Britanniában, Franciaországban is többségbe kerültek azok, akik egyetértenek az azonos neműek házassági jogának elismerésével.

Ezt látva az ellenzők most próbálnak meg előkapni gyorsan olyan tudományos adatokat, amik az ő álláspontjukat igazolják, de mivel eddig sem szereztek benne gyakorlatot, továbbra sem képesek a kompromisszumkeresésre, és még mindig arra törekszenek, hogy „lenyomják” az azonos neműek házasságát támogatókat, mint a bélyeget. Ezt látjuk az nj.com weboldalon publikált írásból is, melynek szerzőjét így mutatják be: „Toni Meyer is senior research analyst for the New Jersey Family Policy Council”, vagyis a New Jersey Családpolitikai Tanács (egy 1995-ben alapított, egyházi kötődésű civil szervezet) kutatáselemzési szakértője. A „szakértő” a hivatalos amerikai katolikus és konzervatív protestáns álláspontot hangoztatva azzal érvel, hogy New Jerseyben már jelenleg is biztosított a jogegyenlőség az azonos nemű regisztrált élettársak számára a különböző kedvezmények terén, tehát nincs szükség a házassági egyenlőség biztosítására, ráadásul egy 2012-es kutatás eredményei „azt bizonyítják, hogy a ’melegházasságnak’ nevezett társadalmi kísérlet súlyos károkat okoz a gyermekeknek”. Ezután a cikkíró önkényesen szemezget a Texas University szociológus professzorának titulált Mark Regnerus (akinek honlapján látható, hogy ő valójában csak tanársegéd az egyetemen) tanulmányából (ami egyébként valóban nagyon értékes munka).

Kiemeli belőle azt, hogy a meleg és leszbikus párok által nevelt gyermekek szignifikánsan gyakrabban igényelnek kezelést mentális és szociális problémák miatt, válnak homoszexuálisokká, élnek felnőttként élettársi kapcsolatban, lesznek hűtlenek a partnerükhöz, kapnak el nemi úton terjedő betegségeket, válnak a szüleik, vagy más felnőttek szexuális zaklatásának áldozataivá, felnőttként alacsonyabb a jövedelműk, nagyobb arányban lesznek alkoholisták, szívnak dohányt, vagy marihuánát, mint a biológiai szüleik intakt családjában nevelkedő kontrollcsoport. (Lényegtelen apróság, de a tanulmány adatai szerint az azonos nemű párok által nevelt gyermekek ritkábban dohányoztak, mint a kontrollcsoport.) Ezután a cikkíró még önkényesebben kiemel néhány részletet a tanulmányból, amivel azt próbálja igazolni, hogy az a korábbiaknál (amelyek az LMBT szülők által nevelt gyermekeknél nem észleltek kimutatható hátrányokat) megbízhatóbb,  az adott kérdéskörben az új „gold-standard”. A továbbiakban idézi egy meleg apa „bensőséges hangvételű” cikkét, melyben a gyermekét melegként felnevelő szülő, az általa megszerzett tapasztalatok, és az „intellektuális tisztesség” alapján, szintén ellenzi az azonos neműek házassági jogának elismerését. A cikk a gyermekek jövőbeni minél teljesebb értékű jólléte iránti döntéshozói felelősség felemlegetésével zárul.

Mindez több szempontból is nagyon tanulságos. Tudomásul kell venni, hogy az azonos neműek házasságát ellenzők csak hivatkozási alapnak tekintik a gyermekek érdekeit, de valójában nem hajlandóak érdemben foglalkozni azokkal a kérdésekkel, amelyek a gyakorlat szintjén felmerülnek a témával kapcsolatban. A fent ismertetett cikkben hivatkozott tanulmány sem azzal a konklúzióval zárul természetesen, hogy az azonos nemű pároknak nem lenne szabad gyermekeket nevelni, hanem egy tudományos igényű tanulmányhoz illően csupán felhívja a problémákra a figyelmet, amelyekre megoldásokat kell keresni. A megoldás azonban nem az, amit a magukat konzervatív, keresztény (?) értékrendűnek tartó ellenzők javasolnak, ám a fejlett országok polgárainak többsége is elutasít, hogy meg kell tiltani az azonos neműek házasságát, hanem ennél sokkal adekvátabb, a konkrét kihívásokra felelő válaszokat kell találni. Természetes, hogy új szemléletmódra és problémakezelésre van szükség a gyermekvédelmi ellátórendszerben és a gyámügyi igazgatásban dolgozó szakemberek részéről abban az új helyzetben, amit az azonos nemű párok gyermekvállalása hoz a jövőben (amire vannak jó példák, ahogy egy korábbi posztban már utaltunk rá), de ez nem lehet akadálya annak, hogy a többségi társadalom tiszteletben tartsa az LMBT emberek jogegyenlőségét és emberi méltóságát.

Frissítés 2013. 04. 23.:

A TV2 Napló c. műsora is foglalkozott 04.21-én a témával. Az adásban megszólalt Mohay Tamás, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökhelyettese, aki szerint egy jól működő árvaház több szeretet tud adni, mint egy meleg pár. Ezt mondja ma Magyarországon a családok támogatását célul tűző legnagyobb egyesület egyik vezetője! No comment.

Amikor valamilyen fórumon nem szokás megemlékezni az ünnepnapokról, akkor nem is hiányzik, ha azon nem emlékeznek meg róluk.

Ha azonban általában megemlékeznek a nevezetes napokról, akkor feltűnő a megemlékezés hiánya, amikor az egyik ilyen nevezetes napon ez elmarad. A Google hosszú évek óta hozzászoktatta a látogatókat, hogy megemlékezik a nevezetes napokról. A gyakran nagyon szellemes és jópofa Google grafikák, a „doodle”-ok, amelyek a keresőmenü nyitóoldalán időről-időre megjelennek, megtalálhatóak évekre visszamenően a szolgáltató weboldalán. Ezek a kis ábrácskák bizonyos szempontból utalnak a Google-nak, mint hatalmas multinacionális cégnek a vállalati filozófiájára. Ahogy egy sikeres, Amerikából származó világcéghez illik, az Amerikában elvárt politically correct (pc.) szellemiségét követik. Ez utóbbit sokszor és sokan kritizálták, főleg a magukat konzervatív keresztény értékrendűnek nevezők, akik szerint az amerikai politikai korrektség gyakran túlzásokba esik, pl. amikor a keresztény eredetű, vagy legalább is keresztény teológiai tartalommal is bíró ünnepekről nem akarnak megemlékezni, nehogy ezzel megsértsék a nem keresztények érzékenységét. A doodle-okat megnézve látható, hogy a Google maradéktalanul próbál megfelelni a pc. elveinek, karácsonykor csak egy meseszerű „szabadnap” sorozat jelent meg a nyitóoldalán, húsvétkor pedig évek óta csak a hétköznapi „Google” felirat. A doodle-okat bemutató oldalon rákeresve a „húsvét” szóra, nem talált megjeleníthető elemet, és az „Easter” szóra keresve is csupán egyetlen egy találatot dobott ki, amelyet 2000. húsvétján, és akkor is csak Amerikában használtak. A Google grafikák és animációk készítésének rejtelmeiről a metropol.hu is írt egy cikket tavaly év vége felé, de kínosan kerülte a fenti kérdések feszegetését.

A kérdés jelentőségét természetesen nem az adja, hogy milyen ábrácskák jelennek meg, vagy éppen nem jelennek meg egy keresőprogram nyitóoldalán, hanem az, hogy kik,mit tekintenek politikailag korrektnek. Különösen azért, mert ez utóbbi meghatározó jelentőséggel bír az amerikai közéletben, a médiában és ebből adódóan minden olyan iparágban, amelyek ezeken a területeken érdekeltek, így az internetes vállalkozásokban is. Tekintve hogy ez utóbbiak között piacvezetővé nőtte ki magát a Google, ezért fontos az, ahogyan saját gyakorlatában alkalmazza a pc. szabályait. Az a tény, hogy a pc. nem enged teret a rasszizmusnak, küzd minden hátrányos megkülönböztetés ellen, aligha vitatható érdeme ennek az irányzatnak. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem szerencsés, ha sokan azért utasítják el a pc. szabályainak tiszteletben tartását, mert úgy gondolják, hogy az kifejezetten keresztényellenes.

Azt ma már a kereszténység is elfogadja, hogy senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés a származás, vagy a bőrszín alapján, ugyanakkor a hivatalos katolikus, és a konzervatív protestáns irányzatok viszonyulása a nemi irányultság miatti diszkrimináció tilalmával kapcsolatban igencsak ellentmondásos. Ebben a kérdésben jelentős eltérés van a konzervatív keresztény álláspont és a pc. irányzat között, mivel az utóbbi teljesen egyformán utasítja el a szexuális irányultság miatti hátrányos megkülönböztetést és a származás, vagy az etnikai hovatartozás miattit.

A konzervatív irányzatok képviselői mindezt a kultúrharc részének tekintik, és ezért támadják olyan dühös indulattal a pc. szabályait. Logikailag erre a konfliktusra két lehetséges megoldás jöhet szóba. Vagy a pc. szabályai változnak úgy, hogy a nemi irányultság miatti negatív diszkriminációt elfogadják, vagy a konzervatív keresztény irányzatok változtatják meg az azonos neműek közötti társkapcsolatokat elutasító álláspontjukat.  Ma egyikre sem látszik túl sok esély. Akkor ugyanis, amikor az USA-ban, és a világ számos fejlett országában a lakosság többsége támogatja az azonos neműek házassági jogának elismerését, ugyanakkor a konzervatív keresztény irányzatok elfogadottsága rohamosan csökken ezekben az országokban, aligha lenne politikailag korrekt (és persze üzletileg kifizetődő) bárkinek szembehelyezkedni a többség álláspontjával. Ugyanakkor az is igaz, hogy a konzervatív keresztény álláspont képviselőit a legkevésbé sem zavarja az a tény, hogy egyre inkább kisebbségbe szorulnak a véleményükkel, sőt! A keményvonalasa konzervatívok ezt egyfajta önigazolásnak tekintik, hiszen a kereszténység eredendően is a kisebbség világnézete volt. Ugyanakkor azonban a konzervatív keresztény álláspont tarthatatlanságát ezzel a kérdéssel kapcsolatban blogunk korábbi írásaiban többször elemeztük. Ma már úgy tűnik, hogy a keresztény hívek egyre nagyobb része szerint is indokolt lenne, ha a konzervatív keresztény irányvonal képviselői nyitottabbá válnának a sajátjuktól eltérő teológiai értelmezések elfogadására. A kereszténység eredendően szintén az emberi jogoknak, az emberi méltóságnak a tiszteletben tartását hirdette és alapozta meg, amelyeket a pc. irányzat képviselői is magukénak vallanak. Ebből adódóan a megoldást csak az jelentheti, ha a magukat konzervatív keresztény irányvonalhoz tartozóknak definiáló egyházi vezetők hajlandóak lennének végre megváltoztatni saját merev álláspontjukat, visszatérni a kereszténység eredeti, jézusi irányvonalához. Ennek a legfőbb akadályát az a nagyon is világias szempont jelenti, hogy a konzervatív keresztény álláspont képviselői ma még nem érdekeltek a szemléletváltásban, ahogy ezt is többször bemutattuk már a különböző megnyilvánulásaik, döntéseik hátterének elemzései alapján (ld. pl. az afrikai misszióval kapcsolatban írt cikket!), és ez fenntartja a háborús logikát, amiről szintén írtunk már. Ebből adódóan lehet ugyan globális összeesküvés elméletekről fantáziálni a pc. irányzattal kapcsolatban, de ezeket a paranoid magyarázatokat egyre kevesebben hiszik el keresztények között is. Ha azonban a kereszténység visszatérne az eredeti, az emberi méltóságot minden körülmények között tiszteletben tartó irányvonalához, akkor jó eséllyel tudna egymáshoz ismét közeledni a pc. és keresztény értékrend, és talán a doodle-ok tervezői is örömmel köszöntenék a keresztények számra fontos ünnepeket a Google nyitóoldalán.

Minden kedves Látogatónknak áldott,

békés és

örömteli

húsvétot!

A KSH tegnap közzétette a 2011-es népszámlálás hivatalos adatait. Az összkép egy széteső, lélekszámban csökkenő, öregedő, majdnem minden szempontból a hanyatlás jeleit mutató társadalomra utal. Meglepő és elgondolkodtató a nagy történelmi egyházakhoz tartozók számának drasztikus csökkenése is, melyre vonatkozóan az összehasonlító adatokat ugyan a fenti linken elérhető, a sajtónak készült pdf dokumentum – a többi statisztikai adattól eltérően – szemérmesen elhallgatja, de a részletes adatokat tartalmazó dokumentumból származó, cikkünkhöz mellékelt táblázatból is jól láthatóan, a korábbi népszámlálási adatokhoz képest a számok magukért beszélnek. Igaz ugyan, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága még aznap közzétett egy olyan közleményt, mely szerint adatfelvételi hibákra hivatkozva, a nyilvánosságra hozott adatokat a vallási hovatartozásra vonatkozóan nem tudják mérvadónak tekinteni, de ezt a kritikát a KSH válaszra sem méltatta.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy milyen összefüggések lehetnek az elkeserítő népmozgalmi, demográfiai statisztikák, az egyedülállók számának, arányának gyors, folyamatos növekedését mutató adatok, és a történelmi egyházakhoz tartozók számának ilyen mértékű csökkenése között. A változások közötti ok-okozati összefüggések, az adatokból levonható következtetések még biztosan számos, terjedelmes szociológiai, szociálpolitikai, vallásszociológiai és egyéb társadalomtudományos tanulmány témáját fogják képezni az elkövetkezőkben. Szükség is van az adatok alapos, részletekbe menő vizsgálatára ahhoz, hogy releváns következtetéseket lehessen levonni belőlük.

Annyit azonban a tudományos igényű elemzések nélkül is látni lehet, hogy a nagy történelmi egyházak nem tudják hitelesen és eredményesen megszólítani a mai magyar társadalom nagy részét és meg lehet kockáztatni azt a feltételezést is, hogy ennek lehet szerepe a negatív társadalmi tendenciákban. A magunk részéről évek óta próbáljuk felhívni a figyelmet blogunk meglehetősen szerény olvasottságú oldalain azokra a jelenségekre, amelyek hozzájárulhattak ezekhez a nagyon kedvezőtlen irányú változásokhoz. Biztosak vagyunk abban, hogy a magyar emberek milliói ma ugyanúgy éhezik és szomjúhozzák az élet nagy igazságainak megértését és megismerését, mint a korábbi évszázadoké, de ahhoz, hogy a mai kor emberét hitelesen meg tudják szólítani a keresztény egyházak, gyökeres megújulásra van szükség. Ezek a friss statisztikai adatok csak adalékok, a változások szükségességét bizonyító számos jelenség és mindennapi tapasztalat mellett. Adja Isten, hogy azok az egyházi vezetők, akiknek feladata és felelőssége van a keresztény egyházak megújításában, meghallják és megértsék az idők szavát!

Legalább is így értékeli az amerikai Legfelsőbb Bíróság (LB) tegnapi tárgyalási napjának eseményeit a The Guardian online kiadásának elemzője. Amint arról az előzőekben blogunkban is beszámoltunk, zajlanak a meghallgatások az amerikai LB előtt két, az azonos neműek házassági jogát korlátozó jogszabály alkotmányosságát támadó beadvány kapcsán.

A tegnapi tárgyalási napon az un. Házasságvédelmi törvény (melynek angol rövidítése a DOMA) alkalmazásával kapcsolatban felmerülő súlyos alkotmányos aggályok miatt hallgattak meg tanúkat az alkotmánybírák, és a The Guardian elemzése alapján úgy tűnik, van esély arra, hogy az LB megsemmisítse ezt a jogszabályt. Amint a korábbi híradásokból tudható, a 9 tagú testületben nagyjából 4-4 a biztosan liberális, illetve konzervatív beállítottságúnak mondható alkotmánybíró, és a testület kilencedik tagja, a társadalmi kérdésekben ingadozónak mondható Anthony Kennedy szokott a mérleg nyelve lenni. Kennedy megnyilatkozásai alapján ő egyetért a DOMA-t támadókkal abban, hogy ez a szövetségi jogszabály sérti a tagállamoknak a házasság tagállami szintű törvényi szabályozásához fűződő alkotmányos jogait. Ez az érv annyiban tűnik rendkívül fontosnak és érdekesnek,amennyiben nem azt nézi, hogy az államnak milyen alkotmányos jogai vannak a társadalom vélt, vagy valós érdekeinek védelme érdekében, az egyének házassági jogának korlátozásában, hanem abból indul ki, hogy ezeket a jogokat – már amennyi megilleti az államot – az USA-ban a tagállamok gyakorolhatják. Ebből adódóan a DOMA végül is a központi, szövetségi jogalkotás és a tagállami jogalkotás közötti hatáskörmegosztást sértő jogszabályként válik alkotmányellenessé azáltal, hogy korlátozza a tagállamokat a házassági szabályok megalkotására vonatkozó hatáskörük gyakorlásában.

Márpedig amikor a 9 alkotmánybíró szavazni fog a DOMA-val kapcsolatban, akkor az a jogszabály további sorsa szempontjából már teljesen mindegy, hogy ki, miért fogja támogatni a DOMA megsemmisítésére vonatkozó indítványt, a lényeg az, hogy kikerüljön végre ez a diszkriminatív jogszabály az amerikai jogrendből.

Az előző posztban ismertettük az Amerikai Legfelsőbb Bíróságon tegnap kezdődött tárgyalást az azonos neműek házasságát tiltó kaliforniai népszavazással (Propositon 8) kapcsolatban. Ma folytatódtak a meghallgatások a melegházasságot hátrányosan megkülönböztető „Házasságvédelmi törvény” (DOMA) alkotmányellenességének tárgyában. Az amerikai és a brit médiumok gyakorlatilag folyamatosan követik az eseményeket, percről-percre frissítve híradásaikat (ld. pl. The Wall Street Journal, vagy a The Guardian hírportálját), és folyamatosan publikálják a helyszínen készült legfrissebb fényképeket is. A tegnap készültekből néhányat az előző posztban mutattunk be, a jelen cikkben néhány mai felvétel látható. Az egyiken Edith Windsor látható, amint megérkezik a Legfelsőbb Bíróságra. Ő az egyik, akit meghallgatnak. Ő Kanadában kötött házasságot azonos nemű társával, majd az USA-ba költöztek, ahol társa később meghalt. Windsornak jelentős összegű örökösödési illetéket kellett fizetnie, amitől a házastársakat egyébként az amerikai jogszabályok mentesítik, de a DOMA értelmében rá nem vonatkozik ez a kedvezmény.

A másik képen egy felirat látható: „Ha a melegházasság legális lett volna, akkor ma lenne a 31. házassági évfordulónk” …

Kiegészítés 2013. 03. 27. 21:00.: "Melegházasság: elemzők szerint senki nem lesz elégedett" - írja az MTI-re hivatkozva ma 20:40-kor a Hirado.hu. Örülünk, hogy segíthettünk.

Blogunk korábbi posztjaiban már többször tárgyalt (legutóbb az előző posztban is megemlített) amerikai legfelsőbb bírósági tárgyalás első napja sokak számára csalódást okozott. Az elemzők egybehangzó véleménye szerint a bíróság megnyilatkozásai arra utalnak, hogy a bírák óvakodnak a melegházasság kérdésében az átfogó, szabályozás értékű döntés meghozatalától.

Az azonos neműek házassági jogának biztosítása mellett és az ellene tüntetők egyaránt kitartóan várták a fejleményeket a Legfelsőbb Bíróság épülete előtt, ahogy erről az amerikai és angol média részletesen beszámolt (ld. pl. Chicago Tribune cikkét, melynek képeiből néhányat itt is bemutatunk).

A bírósági meghallgatások első napján az azonos neműek házassági egyenlőségéről még 2008-ban tartott kaliforniai népszavazás (közkeletű nevén: Proposition 8.) alkotmányosságának vizsgálatával kapcsolatban felszólalókat hallgatták meg az alkotmánybírák, a mai napon pedig az amerikai „Házasságvédelmi Törvénnyel” (melyet az angol rövidítés alapján csak úgy szoktak emlegetni, hogy DOMA) összefüggésben lesznek „tanúmeghallgatások”. A Bíróság ugyan csak júniusban hozza meg a döntését, de a meghallgatásokon feltett kérdések és az alkotmánybírók megnyilatkozásai alapján már lehet sejteni, hogy milyen eredmény várható. Az első napi meghallgatások után – az egybehangzó elemzői vélemények szerint – az alkotmánybírók nem fogják felvállalni annak a döntésnek a súlyát, hogy lényegében ők mondják ki az USA egészére vonatkozó első hivatalos állásfoglalásként: az azonos neműek házassága jogi szempontból egyenértékű a hagyományos házassággal. Annak ellenére, hogy sokan ezt várták és remélték a mostani eljárástól, be kell látni, valahol érthető a Legfelsőbb Bíróság visszafogottsága és óvatossága, hiszen egy ilyen horderejű döntést a lehető legnagyobb legitimációval rendelkező, közvetlenül a nép által választott politikai döntéshozó szervnek kell meghoznia, vagyis az amerikai jogalkotási folyamatot végigjárva (Kongresszus, Szenátus, elnök) születhet meg az azonos neműek házassági jogának elismeréséről szóló szövetségi jogszabály.