az ezer színű világ

A Katolikus Egyház Katekizmusának (KEK) a családra, házasságra, szexualitásra vonatkozó részeit meg kell változtatni a Német Püspöki Kar állásfoglalása szerint, ahogy erről többször is említést tettünk (legutóbb négy napja). A konzervatív katolikusok világszerte nagy megütközéssel fogadták a hírt, miután eddig folyamatosan a katekizmus megváltoztathatatlanságáról beszéltek, azt állítva, hogy mindaz, amit a KEK tartalmaz, a katolikus hit alapjait jelentő hitletéteményekből következik. Ezek után fokozott várakozás övezte Walter Kasper bíborosnak a nyilatkozatát, aki a február végén megtartott bíborosi konzisztóriumon tartott előadást arról, hogy az Egyháznak támogatnia kell az elvált és újra megházasodott katolikus híveket, akik eddig ki voltak zárva a szentségek vételének lehetőségéből. A Vatikán hivatalos hírportálján és a catholicnews.com oldalon is ismertették a vele készült interjút. Kasper bíboros álláspontját jól összefoglalja az utóbbi cikk címe: „A bíboros arra szólít fel, hogy a doktrínákat meg kell őrizni, de újra kell értelmezni a családok megsegítése érdekében”. Tekintettel arra, hogy a nyugalmazott bíboros korábban a Pápai Tanács a Keresztények Egységéért vezetőjeként dolgozott, az interjúban saját tapasztalatára hivatkozik, amikor elmondja, hogy a doktrínák az ökumené lehetőségét is szinte kizárták, de mégis meg lehetett találni azt az ösvényt, amelyen előre tudták mozdítani az ökumené ügyét is anélkül, hogy lerombolták volna, vagy megtagadták volna a doktrínákat. Ugyanígy biztos abban, hogy a házasság szentségére vonatkozó katolikus tanítás tiszteletben tartása mellett is megvan a lehetőség arra, hogy az Egyház felkarolja azokat, akiknek tönkre ment a házassága. Mint mondta: „… az én javaslatom az volt, hogy találjuk meg a középutat a ’rigorózus’ (merev) hozzáállás – amely nem lehet normális út a keresztények számára –, és az egyszerű ’lazaság’ (elnéző hozzáállás) között… úgy gondolom, hogy ma csak ez lehet a megfelelő megközelítési mód az Egyház számára…

Meg kell őrizni a teljes egyházi tanítást, de a konkrét helyzetekre kell alkalmazni, ahogy Jézus tette, és ahogy Ferenc pápa is tette nagyon gyakran… az egyházi doktrínák nem ködös ideológiák, hanem általuk Isten akar jelen lenni, az Ő népe közelében…”

Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a konzervatív katolikusokat nem sikerült megnyugtatnia. Ahogy az előző posztban is jeleztük, a hétvégén a konzervatív beállítottságú Timothy Dolan bíboros egy tévéinterjúban nyilatkozott arról, hogy a pápa kérése volt a meleg párkapcsolatok tanulmányozása, és bár nem győzte hangsúlyozni, hogy ezzel a pápa nem fogadja el, vagy támogatja az ilyen kapcsolatokat, azért ezt még így is nagyon „kényelmetlennek” tartotta. Amint a religionnews.com tegnapi cikkéből kiderül, Dolan bíborost az aggasztja, hogy Ferenc pápa kérése eltávolíthatja a konzervatív katolikusokat, akik az Egyház leglojálisabb, rendszeresen szentmisére járó hívei, és a legfőbb támogatói. A bíboros azt mondta, hogy „kis szorongást” lát a köreikben, de nem észlelt „hatalmas elégedetlenséget”.

Mindez arra utal, hogy a konzervatív irányvonalhoz tartozó katolikus vezetők valójában nem attól félnek, hogy sérülnének a Katolikus Egyház alapvető tanításai, hanem attól, hogy a konzervatív beállítottságú hívek eltávolodhatnak az Egyháztól, és ez anyagi veszteségeket okozhat az Egyháznak.

Timothy Dolan, new yorki bíboros vasárnap azt mondta az NBC News műsorában, hogy Ferenc pápa szerint az egyháznak meg kell vizsgálnia, hogy néhány állam miért döntött a homoszexuális párkapcsolatok legalizálása mellett. „Nem helyeselte ezeket a kapcsolatokat” – mondta Dolan, csupán annyit kért az egyházi vezetőktől, hogy „nézzék meg, hogy mi vezette az ilyen döntéseket hozó államokat… az érintettek gyors elítélése helyett inkább kérdezzék meg, hogy egyes emberek miért kérvényezték ezt”.

Dolan bíboros ezzel kapcsolatban azt monda, hogy saját megítélése szerint az, hogy a házasság egy férfi és egy nő között jöhet létre, „nem csupán az egyházi szentség miatt fontos… ez a társadalomnak és a kultúrának az építőeleme. Hozzá tartozik a kultúrához. Ha bármilyen formában lemossuk a szentségi jelentését a házasságnak, akkor attól tartok, hogy ez nemcsak az egyházat fogja hátrányosan érinteni, hanem az egész kultúránkat.”

Annak ellenére azonban, hogy Dolan bíboros – mint látható – a konzervatív irányvonal képviselője, aki nyíltan hirdeti, hogy nemcsak az egyházi tanítás miatt ellenzi a meleg párkapcsolatok legalizálását, a keményvonalas konzervatívokat mégis megbotránkoztatta, mert a riporter kérdésére, hogy mit szól egy élvonalbeli amerikai futballjátékos, Michel Sam coming out-jához, azt válaszolta, hogy „Jól tette … brávó!” Amint egy konzervatív blog szerkesztője kifejtette, hogy „nem elítélni” a homoszexualitást egy dolog, de elismerni, és dicsérni azt, az már igencsak „figyelemre méltó” megnyilatkozás egy egyházi vezetőtől. A kritikus hangú írás szerzője feltette azt a kérdést, hogy ezután hogyan lehet majd társadalmi kérdésekben, de még a mindennapi lelkigondozás során is, képviselni azt a hivatalos katolikus álláspontot, mely szerint „a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek".

Be kell látni, a keményvonalas konzervatív bloggernek a saját maga szempontjából igaza van. Még egy alapvetően konzervatív beállítottságú bíboros is ellenmondásba keveredett a Katolikus Egyház Katekizmusával (KEK). Az eset után azonban Dolan bíborosnak is el kell gondolkodnia azon, hogy a KEK korrekcióra szorul.

Persze a KEK korrekciójával kapcsolatban még a változtatásra alapvetően nyitottabb katolikus hívek is megriadnak amiatt, hogy több évszázad alatt összegyűlt, több könyvtárat is megtölteni képes dogmatikai írást kellene „kidobni” hozzá. Valójában ez nincs így. Kétségtelenül sok munka, nagy erőfeszítés lenne annak előkészítése, hogy hol szorul kiegészítésre a KEK, mi az, amin változtatni kell, vagy mi az, amit esetleg tényleg el kellene hagyni, de ez nem megoldhatatlan. Ha az Egyház vezetőit a Szentlélek arra indítja, hogy pl. a német püspököknek a korábbi posztunkban ismertetett javaslatai alapján módosuljon a KEK, akkor ezt viszonylag rövid idő alatt végre lehet hajtani. Egyébként is, abban az esetben, ha valóban Isten kedves akarata szerint való a KEK módosítása, akkor azzal szemben nyilván nem érv, hogy ez mekkora erőfeszítést igényel Egyházának tagjaitól.

Reméljük, ez utóbbi felismerésre minél gyorsabban eljutnak az arra illetékes egyházi döntéshozók, de leginkább Ferenc pápa, annak érdekében, hogy ne kelljen még sok érintett katolikus hívőnek olyan cselekedetek miatt bűntudatot éreznie, amelyet Isten nem is tekint bűnnek.

Kiegészítés 2014. 05. 08. A fenti hírhez kapcsolódik egy cikk, amely a.telegraph.co.uk oldalon jelent meg március 10-én ezzel a címmel: A pápa azt mondja, hogy a Katolikus Egyháznak nem kellene elutasítania a melegházasságot. Ebben a cikkben is Timothy Dolan bíborosra hivatkozva így fogalmaznak: Ferenc pápa azt mondja, hogy a melegházasság témáját tanulmányozni kellene, és nem eleve elutasítani.

A Vatikán által tavaly év végén kezdeményezett felmérés (melyben mi is aktívan részt vettünk, ld. korábbi összefoglalóinkat!) kapcsán is többször felmerült, hogy a van-e, és ha igen, akkor milyen szempontból van jelentősége a katolikus hívek véleményének, az Egyház életének további alakítása szempontjából. A kérdés ismételten aktuálissá vált annak kapcsán, hogy a Német Katolikus Püspöki Karnak, a katolikus katekizmus megváltoztatására vonatkozó javaslatairól egy nagyon leegyszerűsített kérdőívet publikáltunk a kettővel ezelőtti posztban. A hívek álláspontjának, véleményük megismerésének jelentőségét vitatók az alábbi érveket szokták hangoztatni:

1. Az egyházi tanítás lényegi tartalma megváltoztathatatlan.

Ahogy azonban a korábbi posztokban is többször utaltunk már rá, az Egyház tanításai már az Egyház életének kezdetétől többször változtak, kezdve onnan, amikor az apostolok belátták a tévedésüket, mivel kezdetben a megváltás kegyelméről azt gondolták, hogy abban csak a zsidó néphez tartozók részesülhetnek.

2. A hit igazságaival kapcsolatban felmerülő kérdéseket nem közvélemény-kutatások, vagy népszavazás útján kell eldönteni, hiszen a hit igazságai nem a többség véleményétől függenek.

Ez az érvelés egy súlyos logikai hibát tartalmaz, mivel a mondat első felében lévő állítást nem támasztja alá a mondat második felében lévő indoklás. Azt ugyanis soha, senki nem is állította, hogy a hit igazságai a többség véleményétől függenének. Természetesen a hit igazságai objektív igazságok, a kérdés csak az, hogy hogyan tudjuk ezeket az igazságokat egyre jobban megérteni. Lehet erre azt mondani, hogy csak a pápa által jóváhagyott, hivatalos egyházi megnyilatkozások által, és lehet azt, hogy a hívek saját álláspontjának minél szélesebb körű megismerése által. A konzervatív álláspontot képviselők az előbbit gondolják, csakhogy a pápa maga tette nyilvánvalóvá a vatikáni felmérés során megfogalmazott kérdésekkel, hogy ő személy szerint az utóbbival ért egyet. Ebből logikusan az következik, hogy szükséges és kívánatos a hívek álláspontjának megismerése.

3. A hit igazságai nemcsak a teológiai ismeretek bővítésével, hanem rengeteg imával és más lelkigyakorlattal, böjtöléssel és a jócselekedetek gyakorlásával válnak megismerhetővé.

Tekintettel arra, hogy nagyon sok hívő kéri Istent a rendszeres imádságaiban, hogy adja meg a szükséges kegyelmeket az Ő kedves akaratának megértéséhez, és az a szerint való élethez, ezért válik olyan értékessé az imádságos lelkületű hívek álláspontjának minél szélesebb körben történő megismerése.

Nem vitatva tehát a hit igazságainak megismerésében az egyházi hagyomány, és az imádság jelentőségét, a hívek véleményének és álláspontjának megismerését továbbra is fontos, és szükséges dolognak tartjuk, ezért ismételten kérjük, hogy aki még nem tette ezt meg, az szánjon pár percet az alábbi linken keresztül elérhető kérdőív megválaszolására:

Kérjük, kattintson ide a kérdőív kitöltéséhez

Az Oregon állambeli katolikus hívek egy részének a nagyböjt kezdetén kinyilvánított szándéka imádkozni és böjtölni azért, hogy az azonos nemű párok házassági egyenlőségét tiltó 2004-es törvény eltörléséről idén novemberben tartandó népszavazás során, a házassági egyenlőséget támogassák a szavazók – számolt be legutóbbi posztjában a New Ways Ministry blog.

Hamvazószerdán, a mise után, a portlandi Szűz Mária katedrális előtt gyűltek össze a Katolikus Oregoniak a Házassági Egyenlőségért csoport tagjai, mert ilyen módon is demonstrálni akarták, hogy a hitbéli meggyőződésük a meleg és leszbikus emberek egyenlő jogaiért való munkálkodásra készteti őket. Körülbelül húszan vettek részt ebben a plébániai imaszolgálatban, akik a házassági egyenlőség támogatását jelző kitűzőt viseltek.

A csoport szóvivője, Jackie Yerby, aki hat évig a Portlandi Katolikus Karitász vezetőségi tagjaként dolgozott, egy TV csatornának arról beszélt, hogy katolikus létükre miért állnak ki a házassági egyenlőség mellett. Mint mondta: „Mi azért támogatjuk az azonos neműek házasságát, mert katolikusok vagyunk”.

A korábban általunk is publikált vatikáni kérdőívvel kapcsolatban nagyon sokan jelezték, hogy az túl hosszú, nehezen érthető és nehezen kiértékelhető volt. Azóta több kérdőívet publikáltak már angol, vagy más idegen nyelven, de magyar nyelven egyszerű, könnyen kitölthető, és egyszerűen összesíthető kérdőívet, hasonló témakörben nem találtunk. Ugyanakkor az elmúlt hónapokban világossá vált, hogy a legnagyobb különbség a katolikus hívek álláspontjában abban van, hogy a családdal, a házassággal és a szexualitással kapcsolatos egyházi tanítás megváltoztatatását indokoltnak és szükségesnek tartja-e valaki, vagy sem. Amint korábban jeleztük, a Német Katolikus Püspöki Kar hivatalos állásfoglalása szerint, a Katolikus Egyház Katekizmusát az alábbi négy kérdéssel kapcsolatban meg kell változtatni:

-        a családtervezésben a mesterséges eljárások és technikák alkalmazásának általános tilalma,

-        a házasság előtti szexuális kapcsolatok generális tiltása,

-        a homoszexuális kapcsolatok generális tilalma,

-        az elváltak esetében az újabb egyházi házasság lehetőségének kizárása.

A német püspökök konkrét állásfoglalásával a korábbinál lényegesen egyszerűbb helyzet állt elő, amennyiben az ő javaslataik elfogadása, vagy elutasítása egy igen-nem választással eldönthető.

Csak akkor, és annyiban szükséges a változtatások irányain, és mértékén továbbgondolkodni, ha van egyáltalán szándék a változtatásra. Ennek a szándéknak és indíttatásnak a vizsgálata a Katolikus Egyház egészére vonatkozóan a Vatikán feladata, melyhez azonban minden kis helyi közösség hozzá tud járulni, ha az álláspontját ezekkel a konkrét, és immáron nagyon egyszerűen megválaszolható kérdésekkel kapcsolatban kialakítja és jelzi a Vatikán felé.

Ezért kezdeményezzük, hogy az alábbi linken keresztül elérhető, 2-3 perc alatt is kitölthető kérdőíven jelezzék olvasóink, hogy egyetértenek-e, a Német Katolikus Püspöki Kar hivatalos álláspontjával, és ha igen, akkor mely pontok vonatkozásában tartják támogathatónak a katekizmus megváltoztatását, korrekcióját.

Kérjük kattintson ide a kérdőív kitöltéséhez

Egy korábbi írásunkban beszámoltunk arról, hogy a Katolikus Egyház tanításainak és belső rendjének megváltoztathatatlanságát hirdető, az egyszerűség kedvéért csak „konzervatívoknak” nevezett papok és világi hívők az elmúlt időszakban látszólag megerősödtek, és „bekeményítettek”. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy ez milyen hatalmas nehézségeket okozhat a jövőben az Egyház és hívek számára, és jeleztük, hogy szükség lenne a katekizmus korrekcióját, az Egyházon belül bizonyos változásokat támogatók (akiket szintén csak az egyszerűség kedvéért „reformereknek” neveztünk) minél hatékonyabb és határozottabb fellépésére.

Örvendetes módon a „reformerek” részéről is napvilágot láttak az utóbbi napokban nagy jelentőségű sajtónyilatkozatok, amelyekben még magas rangú főpapok is kiálltak a Katolikus tanítás szexuáletikai részeinek korrekciója mellett. Az ncronline.com hírportál cikke szerint Stephan Ackermann (50 éves) a németországi Trier püspöke szó szerint azt mondta, hogy muszáj megváltoztatni az Egyház szexuáletikai tanításait. Nyilatkozatában konkrétan ki is fejtette saját álláspontját ezzel kapcsolatban. Mint mondta, a vatikáni kérdőívre beérkezett válaszok világosan megmutatták, hogy a szexualitással összefüggő hivatalos morálteológiai tanítások „nyomasztóak”, és „életidegenek”. Annak a deklarálása, hogy a válás utáni második házasság egy állandósult halálos bűn, és semmilyen körülmények között sem részesülhet a válás után ismételten megházasodó ember a szentségekben, nem segít az érintetteknek. „Nekünk, püspököknek javaslatokat kell tennünk ezekben a kérdésekben. Erősítenünk kell az emberekben a felelősségérzetet, és utána tiszteletben kell tartanunk a saját lelkiismeretük szerint meghozott döntésüket.”

A továbbiakban az sem védhető, hogy minden házasság előtti együttélés súlyos bűn. „A természetes és a mesterséges születésszabályozás közötti különbségtétel is nagyon önkényes. Attól tartok, hogy senki sem érti.” – mondta Ackermann.

Ezután azzal folytatta, hogy a homoszexuális kapcsolatok vonatkozásában is a hívek felelősségérzetére kellene bíznia az Egyháznak a döntést. „A keresztény antropológia a nemek komplementaritását hangsúlyozza, de nem mondhatjuk egyszerűen azt, hogy a homoszexualitás természetellenes.” – magyarázta a püspök. Ha az egyház „szilárdan ragaszkodik” is ahhoz, hogy a házasság csak férfi és nő között jöhet létre, akkor sem ignorálhatja az azonos nemű párok regisztrált élettársi kapcsolatát, amelyben a felek hűséget fogadnak egymásnak, és felelősséget vállalnak egymásért.

Ackermannt élesen kritizálta a fulgai és az augsburgi püspök (az előbbi 71, az utóbbi 70 éves), akik a szokásos konzervatív ellenérveket ismételgették, saját álláspontjukat megkérdőjelezhetetlen igazságnak gondolva mondván: „az igazság nem olyan valami, amit alakítani lehetne”.

Ugyanakkor Gerhard Feige (63 éves), Magdeburg püspöke megvédte Ackermannt, és határozottan szembeszállt az előbbi kritikákat megfogalmazó püspökökkel: „Eljött az ideje, hogy végre szembenézzünk a tényekkel. Azért kell küzdenünk, hogy Jézus Krisztus akarata szerint való, becsületes, felelősségteljes, életszerű megoldásokat találjunk. Nem igazán segít a helyzeten, ha csak az ellenvéleményét és a fenntartásait ismételgeti valaki.”

A Freiburgi Egyetem morálteológia professzora, Fr. Eberhard Schockenhoff (62 éves), a Német Nemzeti Etikai Tanács tagja, az egyik leghíresebb morálteológus azt mondta, hogy 19 teológus társával együtt válaszoltak a vatikáni kérdésekre, és a válaszaik összhangban voltak a német híve többségének az álláspontjával. A válaszok megmutatták, hogy óriási különbség van az egyháznak a szexualitással kapcsolatos morálteológiai tanításai és a katolikus hívek gyakorlata között. A válaszok megerősítették azokat a tapasztalatokat, amelyeket papi hivatásuk gyakorlata során is szereztek. Schockenhoff felidézte, hogy Ferenc pápa maga kezdeményezte a kérdőíves felmérést annak érdekében, hogy a lehető legszélesebb spektrumát ismerhesse meg a véleményeknek. „Azt várom a pápától, hogy egyértelmű jelzést adjon arra vonatkozóan, hogy a püspökök nyíltan és őszintén beszélhetnek ezekről a kérdésekről a szinóduson. Eddig a Püspöki Szinódus egy központilag irányított testületként működött. Ferenc pápának világossá kell tennie, ha azt várja a püspököktől, hogy segítsenek neki a családról, a házasságról és szexualitásról szóló egyházi tanítás alakításában.” – mondta Schockenhoff.

Mindezek alapján egyértelműen körvonalazódik, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusának milyen irányú korrekciójára lenne szükség a hívek igen nagy része szerint.

Ferenc pápa interjúja, mely tegnap egyszerre jelent meg az olasz Corriere della Sera és az argentin La Nación napilapban, nagy figyelmet kapott a világsajtóban, ugyanakkor sok médium érzékeltette, hogy bizonytalanság mutatkozik a pápa szavainak helyes értelmezésével kapcsolatban. A CBS News cikkének címe egy kérdés: „Ferenc pápa kinyitotta az ajtót az azonos nemű párok élettársi kapcsolata előtt?” A QTC blogban Terence Weldon tegnap este gyors egymásutánban három posztot publikált a pápai interjúval kapcsolatban, melyek közül az elsőben egy kérdést tesz fel ő is az MSNBC tudósítása alapján, a másodikban azonban érzékelteti, hogy a felhasznált hírforrás nem szó szerint idézte a pápa által elmondottakat, majd a harmadikban az eredeti olasz cikk szövegét idézte, és azt a Google fordító segítségével angolra fordítva úgy találta, hogy az angol nyelvű tudósításokból egy fontos részlet kimaradt. A hazai egyházi média eddig még nem ismertette az interjút, ugyanakkor az inforadio.hu oldalon az MTI-re hivatkozva egy részletes beszámolót lehet olvasni róla. Ebben témával kapcsolatban ez olvasható:

A férfi-nő kapcsolatára épülő házassággal, válással, élettársi kapcsolattal, abortusszal, eutanáziával szembeni egyházi állásfoglalásról Ferenc pápa úgy fogalmazott, "a kérdés nem a doktrína megváltoztatása, hanem az, hogy eljussunk a problémák gyökeréhez, (...) a pasztoráció vegye figyelembe a helyzeteket, és azt, mit lehet az emberekért tenni".

Hozzátette: "soha nem értettem, mit jelent az, hogy bizonyos értékeken nem lehet alkudozni. Az értékek értékek és kész...."

Ebben az összefoglalóban sem említik azt a részét az interjúnak, amelyet pedig a QTC blogban olyan lényegesnek tartottak, hogy megpróbálták az eredeti olasz cikkből lefordítani a Google fordító segítségével (majd később egy frissítésben jelezték, hogy a zenit.org oldalon a teljes cikk angol fordítása is elérhető már), amelyben a riporter Kasper bíborosnak a rendkívüli bíborosi konzisztórium után adott interjújával kapcsolatban tett fel egy kérdést a pápának:

Kasper bíboros beszámolója a legutóbbi konzisztóriumon (arról, hogy milyen mély szakadék tátong a házassággal és a családdal kapcsolatos egyházi tanítás, valamint sok keresztény ember valódi élete között) miért okozott olyan nagy megosztottságot a bíborosok között? Ön szerint annak a fárasztó kétéves útnak a végén, amin elindult az Egyház, el fog jutni egy széleskörű, és megnyugtató konszenzusra?

Szentatya: Kasper bíboros tartott egy gyönyörű és nagyon alapos előadást, amelyet nemsokára német nyelven publikálni fognak, amelyben öt pontot érintett, és az ötödik az elváltak ismételt házassága volt. Sokkal rosszabb lett volna, ha nem alakul ki egy intenzív eszmecsere a Konzisztóriumon. A bíborosok tudták, hogy bármit elmondhatnak, amit akarnak, ami mindig gazdagítja a többieket. A nyílt és testvéri vita segít megerősíteni a teológiai és pasztorációs megfontolásokat. Ez nem ijeszt meg engem. Mi több, örülök neki.

Ezt követően kérdezett rá a riporter arra, hogy van-e valamilyen jelentősége annak, hogy az utóbbi időben egyesek által egyre gyakrabban hangoztatott „megkérdőjelezhetetlen értékek” kifejezést a pápa nem szokta használni, jelenti-e ez azt, hogy jobban tiszteletben kívánja tartani azt, amit mindenkinek a saját lelkiismerete diktál. Erre válaszolta a pápa azt, amit az MTI/Info Rádió tudósításból vett idézet második mondata tartalmaz.

A teljes interjút áttanulmányozva Terence Weldon a QTC blog legfrissebb posztjában arra jutott, hogy a pápa nem támogatta az élettársi kapcsolatot, de a szavai alapján a katolikus gondolkodás tovább fog fejlődni ezekben a kérdésekben.

Pillanatokon belül bejárta a virtuális világot a hír, hogy az azonos nemű párok gyermekvállalását ellenzők egyik fő referenciája, „Regnerus professzor” igencsak kényelmetlen helyzetbe került (képünk a joemygod.blogspot.com-ról származik, egy kis kiegészítéssel…) Nem egész egy éve még a jelen blogon publikált írásunkban is figyelemre méltónak neveztük az általa publikált tanulmányt, igaz az azóta már szerkesztőnkké avanzsált rerros kommentjében ő már akkor is komoly és megalapozott kritikával illette Regnerus cikkét. Az elmúlt napokban Regnerus egy Michigan államban zajló perben bukkant fel „szakértőként”, amint arról többek között a QTC blog is hírt adott. A pert egy leszbikus pár indította Michigan állam ellen, amiért ott a hatályos törvények még nem ismerik el az azonos nemű párok örökbefogadási jogát. A legfőbb konzervatív ellenérv – amint ezt a hazai netes fórumokon is tapasztalhattuk – ezzel szemben az szokott lenni, hogy ez ellentétes a gyermekek érdekeivel. Ennek bizonyítására kérte fel az állam képviselője Regnerust szakértő tanúnak, aki saját, korábban említett kutatásaira hivatkozva bizonygatta, hogy az azonos nemű párok által nevelt gyermekek valóban hátrányos helyzetben vannak, a hagyományos családokban nevelkedőkhöz képest. Apró szépséghibája volt a dolognak, hogy ezután Regnerus munkáltatója, a Texas Egyetem elnöke közleményben határolódott el a „szakértő” kutatási eredményeitől, súlyos metodikai hibákra hivatkozva (pont, mint rerros, a fent hivatkozott kommentjében).

Reméljük a Regnerusra előszeretettel hivatkozó hazai konzervatívok képesek lesznek arra, hogy levonják a történtekből a szükséges következtetéseket a maguk számára.

Kiegészítés 2014. 04. 10. Tegnap Utah főügyésze hivatalosan visszavonta azokat a korábbi állásfoglalásokat, amelyeket a fenti perben képvielt, Regnerus kutatási eredményeire alapozva. A Joe My God blogon publikált levelében a főügyész hivatalosan is elismeri, hogy Regnerus állításai tudományosan megalapozatlanok, ezért nem lehet rájuk hivatkozni a jogi eljárások során.

Aligha vitatható, hogy az elmúlt egy évben – amióta Ferenc pápa vezeti a Katolikus Egyházat – a katolikus hívek nagy részének többször tűnt úgy, hogy jelentős változások várhatóak az Egyház életében. Ezek a várakozások azonban nem mindenki számára voltak pozitívak, egy figyelmen kívül nem hagyható kisebbség kifejezetten negatívan viszonyult a pápa által képviselt új irányvonalhoz, amint erről korábban a jelen blogon is írtunk már.

Amíg azonban a pápát sokszor egész megdöbbentő dühvel és arroganciával támadó szélsőségesek egyértelműen csak egy hangos, de szerény kisebbséget jelentenek a Katolikus Egyházon belül, addig jelentősnek mondható azoknak az aránya, akik az Egyház tanításainak és belső rendjének megváltoztathatatlanságát hirdetve, ambivalens érzelmekkel figyelték a fejleményeket. Ide tartozik a katolikus klérus nagy része, különösen a vezető beosztásokban lévő főpapok, de a jelenlegi katolikus vezetőktől egzisztenciálisan függő világi alkalmazottak közül is többen. Ez utóbbiakat is elbizonytalanították átmenetileg Ferenc pápa megnyilatkozásai (különösen azok, amelyek a klerikalizmus visszaszorítására, a vatikáni kúria működésének és szerepének átalakítására vonatkoztak, sokan megijedtek a rendkívüli püspöki szinódus összehívásakor – ld. ezzel foglalkozó írásunkat! –, és nagy zavart okozott köreikben a Vatikán által kezdeményezett felmérés is, amint erről is írtunk már), azonban a tavalyi év végén, és az idei év elején több olyan jelzés érkezett a vezető vatikáni tisztségviselők egy részétől, amelyeket saját álláspontjuk, illetve adott esetben, a meglévő pozícióik megerősítéseként értékeltek. Ilyen volt Burke bíboros megnyilatkozása (amelyről szintén szóltunk): „A Római Kúria szolgálatai nagyon szorosan összefonódnak az egyházzal, ezért ezeket tiszteletben kell tartani. Elképzelhetetlen számomra, hogy a Római Kúria alapjaiban megváltozzon, ez egyszerűen lehetetlen”. Igaz, hogy ezt követően egy fontos pozíciójában nem erősítette meg őt a pápa, azonban továbbra is a Vatikán legfelsőbb bíróságának számító Apostoli Signaturának a vezetője maradt. Idén februárban került sor az új bíborosok kinevezésére, amikor keményvonalas konzervatívok, és reformernek számító főpapokból egyaránt kreált bíborosokat a pápa, ahogy erről is írtunk korábban.

Ilyen előzmények után mostanra a Katolikus Egyház reformját/megújulását támogatók (nevezzük őket az egyszerűség kedvéért „reformereknek”) kissé csalódottabbak, a változásokat ellenzők (akiket szintén csak egyszerűség kedvéért nevezzünk „konzervatívoknak”) magabiztosabbak és hangosabbak lettek. Ez utóbbiak minden lehetséges fórumon propagálják azt a véleményüket, hogy a pápának soha nem volt célja a hivatalos egyházi tanítás megváltoztatása semmilyen témával kapcsolatban sem, mert az amúgy sem lehetséges. Ez utóbbiban természetesen nem értenek velük egyet a „reformerek” amint arról is beszámoltunk, de úgy tűnik, hiába is próbálják az Egyház történetéből vett konkrét példákkal igazolni, hogy mindig is voltak változások az egyházi tanításban, a „konzervatív” tábor hajthatatlan és meggyőzhetetlen. Az egyházi tanítás megváltoztathatatlanságának hirdetése ugyanis végső soron a jelenleg különböző pozícióban lévők számára a hatalmuk megtartásának, az ilyen személyektől függő világi alkalmazottak, és külsős megbízásokból élő teológusok, tanárok, újságírók és egyéb szakemberek számára anyagi érdekeik érvényesítésének az eszköze lett. Ez a nem jelentéktelen „konzervatív” tábor rövidlátó módon csak a pillanatnyi érdekeit nézi, nem vesz tudomást arról, hogy hosszabb távon a már nagyon sürgető változások elodázása miatt – ahogy Ferenc pápa fogalmazott – az Egyház kártyavárként fog összeomlani. A különböző szociológiai elemzések már egy ideje megpróbálták ráirányítani ezekre a jelenségekre a figyelmet – a jelen blogon már majdnem két éve publikáltunk egy ezzel a témával foglalkozó posztot –, azonban most ismét egy friss felmérés adatai láttak napvilágot, amelyek igencsak elgondolkodtatóak.

A New Ways Ministry blog legfrissebb posztjában bemutatták egy felmérés eredményeit, melyet a The Public Religion Research Institute készített, „Átalakuló kilátások: a változások évtizede az azonos neműek házasságával, és az LGBT témákkal kapcsolatos amerikai attitűdben” címmel. A korábbi felmérések adataihoz hasonlóan, ez a kutatás is azt bizonyította, hogy az elmúlt 10 évben, az USA-ban, az LMBT személyek egyenlő jogainak, és ezen belül különösen az azonos nemű párok számára a házasság lehetőségének biztosítását támogatók aránya többségbe került. Meglepő adatok derültek azonban ki azzal kapcsolatban, hogy a különböző vallású emberek hogyan foglalnak állást ezekben a kérdésekben, és az általuk képviselt álláspont mennyire van szerintük összhangban az egyházuk hivatalos tanításával. Az alábbi két táblázat azt mutatja, hogy az elmúlt 10 évben hogyan változott az azonos neműek házasságának legalizálását támogatók aránya az egyes társadalmi csoportokon belül.

Láthatóan az egyik legnagyobb, a válaszolók negyedének megfelelő mértékű növekedés a fehérbőrű katolikusok között volt tapasztalható. Ugyanakkor arra a kérdésre, hogy milyennek tartják a válaszolók az egyes egyházak hozzáállását az LGBT személyekhez, a Katolikus Egyházat tartották a leginkább elutasítónak, a válaszadók közel 60%-a volt ezen a véleményen, ld. az alábbi ábrán:

Ugyancsak érdekes eredményt hozott az a kérdés, hogy a válaszadó ismeretségi körébe tartozó különböző csoportokban milyen az azonos neműek házasságának elfogadottsága. Amint a következő ábrán látható, a megkérdezettek közel háromnegyede gondolta úgy, hogy az egyháza ellenzi azt.

Mindezek alapján a keresztény hívek jelentós része, különösen a katolikusok, pontosan tudják, hogy az azonos neműek házasságát támogató saját álláspontjuk ellentétes a hivatalos egyházi állásponttal. A felmérés eredményeiből is kiderül, hogy a Katolikus Egyház elítélő hozzáállása a melegekkel és a leszbikusokkal szemben, a fiatal felnőtteket elidegeníti az Egyháztól a megkérdezettek 58%, és a millenniumi generációhoz tartozó fiatal felnőttek 70 %-a szerint.

Mindezek alapján nem meglepő az a következtetés, amit a New Ways Ministry blog szerkesztője úgy fogalmazott, hogy az egyházi vezetők LMBT ellenes megnyilatkozásai nemcsak az LMBT személyeknek ártanak, hanem magának az Egyház szervezetének.

(A homoszexualitással kapcsolatos "konzervatív" álláspont részletes kifejtése a depositum.hu oldalon megtalálható.Igaz ugyan, hogy minden ott leírt érvet tételesen cáfoltak már azok, akik szükségesnek tartják a változásokat, és a tudomány is jelentősen fejlődött az elmúlt fél évtizedben, mely miatt számos eleme ennek az összefoglalónak teljesen tarthatatlanná vált, mégis nagyjából ezeket az érveket szokták hangoztatni ma is a konzervatív álláspont képviselői.)

A katolikus dogmatikának a szexualitásra és a házasságra vonatkozó egyéb vitatott pontjaival kapcsolatban is részletes adatokat tartalmazott egy másik felmérés, amelyről korábban beszámoltunk, illetve a vatikáni felmérés eddig közzétett eredményei (melyek között az egyik első, nagyszámú válasz alapján készült összesítést az írek publikálták, ld. korábbi posztunkban!) számos konkrétumot tartalmaztak. Mindezek egyértelműen bizonyították, hogy a Katolikus Egyház híveinek többsége a Katolikus Egyház Katekizmusának (KEK) egyes elemeit nem fogadja el. Szó sincs tehát arról, amit a „konzervatív” keresztények előszeretettel hangoztatnak, hogy a keresztény híveknek csupán egy hangos, és erőszakos kisebbsége az, akik saját kényelmük miatt, vagy a bűnös szokásaikhoz ragaszkodva akarják megváltoztatni, saját igényeikhez alakítani a katekizmust. Valójában egy mindeddig csendes többséget jelentenek az Egyházon belül azok a hívek, akik szükségesnek tartják a KEK korrekcióját ezekben a kérdésekben, de az elmúlt évtizedekben – látva a hivatalos egyházi vezetés hajthatatlanságát, farizeusi hozzáállását – egyre inkább eltávolodtak az Egyháztól. Ilyen körülmények között a „konzervatív” katolikusok azon álláspontja, mely szerint a KEK nem változtatható, számos olyan következménnyel jár, amelyek nem tűnnek kellően végiggondoltnak. Aki ugyanis ezt állítja, az azt is mondja, hogy nincs helye a Katolikus Egyházban a KEK korrekcióját szükségesnek tartó híveknek. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a KEK megváltoztathatatlanságát hangoztató konzervatívok lényegében egy új egyházszakadást helyeznek kilátásba. A következetes álláspont ugyanis az lenne a részükről, hogy a változásokat akaró többséget ki kellene átkozni a Katolikus Egyházból, megmondani nekik, hogy nincs helyük a Katolikus Egyházban, és az Egyház nem tart igényt az anyagi hozzájárulásukra sem. Ezt persze így még soha egyetlen „konzervatív” táborhoz tartozó sem mondta ki. A „konzervatív” katolikusok tehát egyrészt teológiai szempontból megalapozatlanul ragaszkodnak a KEK megváltoztathatatlanságához, ezzel olyan súlyos terheket raknak néhány hívőre, amelyeket azok nem tudnak elhordozni, ráadásul tönkre teszik az Egyházat, és szétkergetik az Isten népét, mint a farkas a bárányokat.

Ilyen körülmények között a „reformereknek” felelőssége és erkölcsi kötelessége, hogy a lehető leghatározottabb formában lépjenek fel a „konzervatívokkal” szemben. Nincs vesztegetni való idő, hiszen – amint azt Ferenc pápa is nagyon jól látta – az egész Egyház fog kártyavárként összedőlni, ha nem történik érdemi változás az Egyházban.

A Gionato projekt – pár nappal ezelőtt blogunkon is közzétett – kezdeményezésének eredményeképpen, megszületett a homofóbia elleni világnaphoz kapcsolódó imavirrasztások alapigéjére vonatkozó javaslat. A szavazásra bocsátott 10 igeszakaszra az alábbi táblázatban foglalt szavazatok érkeztek:

(Halkan megjegyezzük, hogy ezek meglehetősen alacsony értékek, lévén mindenki mindegyik igeszakaszt „pontozhatta”, tehát sajnos ezeknél az értékeknél lényegesen kevesebben vettek részt a szavazásban. A szavazás eredményéről szóló olasz nyelvű hírlevél értelmezése ugyan kisebb nyelvi akadályokba ütközött, de a Google fordító segítségével a lényeg kihámozható volt belőle. Ez alapján a szavazásban részt vevők számát nem közölték a szervezők, de külön kiemelték blogunkat, mint amelyen hírt adtunk a szavazásról, igaz azt már nem közölték, hogy hány magyarországi IP címről adtak le szavazatokat.)

A legnagyobb támogatást kapó igeszakaszt a Szent István Társulat 1996-ban kiadott, és elektronikus formában is hozzáférhető bibliafordítása alapján a korábbi posztban így tettük közzé:

Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére. (Róm 15.7)

Ugyanakkor egy másik fordításban ez a rész így hangzik:

Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.

Ugyanezen a weboldalon van még egy fordítás (Káldi-Neovulgáta):

Fogadjátok el tehát egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére!

Alighanem ez a fordítás fejezi legjobban azt a mondanivalót, amelyet a homofóbia elleni világnap alkalmával a keresztény hívek imádságainak kiindulópontjaként lehet javasolni, ezért célszerű ebben a formában terjeszteni a kiválasztott igerészt, minden jó szándékú keresztény hívőnek.

Kísérje Isten bőséges áldása az LMBT személyek elfogadásáért, emberi jogaik tiszteletben tartásáért, a teljes értékű egyházi és társadalmi beilleszkedésükért mondott imádságos virrasztásokat, és hallgassa meg a Mindenható Isten az Ő szent fiának, Jézus Krisztusnak érdeméért és közbenjárására a könyörgéseinket!

Az amerikai látogatáson tartózkodó Dalai Láma, a tibeti buddhizmus legfőbb vallási vezetője, egy tévéinterjú során fejtette ki álláspontját a homoszexualitással, és az azonos neműek házasságával kapcsolatban – számolt be az instinctmagazine.com híre alapján a Queering the Church blog.

Az interjú során többször is hangsúlyozta, hogy az azonos neműek házasságát támogatja, a homofóbiát és a megfélemlítést viszont rossznak tartja. Ugyanakkor azt is hozzáfűzte, hogy azok az emberek, akiknek speciális tradícióik vannak, kövessék a hagyományaikat. De a nem hívők esetében teljes mértékben helyesli a kölcsönös egyetértésen alapuló, biztonságos homoszexuális kapcsolatot, viszont a szexuális visszaéléseket, az emberek megfélemlítését többször is rossznak nevezte.

Az azonos neműek házasságáról így nyilatkozott: „Ez az országok törvényein múlik. Olyan személyes ügy, ami rendben van. Ha egy pár úgy érzi, hogy számára ez a praktikus és megfelelő út, ha mindkét fél egyetért, akkor OK.”

Az interjú teljes terjedelmében megtekinthető a fényképre kattintva.

Február 25-én hozta nyilvánosságra a Vatikán Ferenc pápa február 2-án írott levelét (ez is egy érdekes történet lehet, hogy miért csak 3 hét késéssel, de most nem ezzel foglalkozunk), melyben a családokhoz fordult, a püspöki szinódus idén októberben megrendezésre kerülő rendkívüli közgyűlésével kapcsolatban. Ismeretes, hogy ennek előkészítése érdekében került sor arra a felmérésre, amelyben blogunk is aktívan részt vállalt, és amelynek eredményeiről, előzményeiről, hazai és nemzetközi visszhangjáról több posztban is beszámoltunk. Ugyancsak jeleztük, hogy a legmagasabb szinten is felmerültek ellentmondó információk a felmérés céljaival kapcsolatban, de a hazai hivatalos katolikus egyházi vezetés nyíltan szembehelyezkedett azzal a vatikáni elvárással, hogy a laikus hívek minél szélesebb körének bevonásával adja meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) a hivatalos válaszát a Vatikán által összeállított kérdőívre. (Ezért döntöttünk úgy, hogy saját magunk küldjük meg a püspöki szinódus titkárságának a kérdésekre hozzánk beérkezett válaszokat.)

Ilyen előzmények után várható volt, hogy Ferenc pápának a szinódushoz kapcsolódó levelét sem fogja nagy lelkesedéssel terjeszteni a hazai hivatalos katolikus egyházi vezetés, de az meglepő, hogy érdemi, tartalmi eltérések mutatkoznak a hivatalos magyar katolikus hírportálon, a magyarkurir.hu oldalon közzétett levél, és a vatikáni hírportálon közzétett hivatalos angol nyelvű változat között. Ezek a lényeges tartalmi eltérések – melyeket az alábbiakban tételesen is bemutatunk – egyértelműen arra a szemléletmódbeli különbségre vezethetőek vissza, amely a vatikáni felméréssel kapcsolatban is megmutatkozott (ahogy a fenti hivatkozásokból ez látható is volt), és amelynek lényege az, hogy a MKPK nem kívánta érdemben bevonni a laikus híveket a konzultációba, nem volt kíváncsi azokra az észrevételekre és javaslatokra, amelyeket a családok tudtak volna megfogalmazni, jelentős mértékben hozzájárulva a felmérés eredeti céljainak eléréséhez.

A levél 2. bekezdésének első két mondata így szól:

A félrefordításért ugyanúgy a MKPK a felelős, mint a felmérés elszabotálásáért, hiszen végső soron nekik kellett volna gondoskodniuk arról, hogy korrekt legyen Ferenc pápa levelének magyar változata, amely a hivatalos katolikus hírportálon megjelenik.

Kiegészítés: A Vatikáni Rádió honlapján megjelent tudósításban pontosabban adják vissza a pápa levelének tartalmát. A fent kiemelt részt ez a cikk így foglalja össze: „A Szentatya emlékezteti a családokat arra, hogy a következő szinódus Isten egész Népének szól: a helyi egyházakban élő püspököknek, papoknak, Istennek szentelt személyeknek, a laikus híveknek, akik tevékenyen részt vesznek ennek a szinódusnak az előkészítésében, „konkrét javaslatokkal és az ima semmivel sem helyettesíthető szerepével”. Lényegében a pápa ezt kéri a világon élő minden családtól.” (Megjegyzendő, hogy a levél nyilvánosságra hozásának körülményei ezen poszt alapján sem válnak érthetővé. Mint írják: „A levél szövegét Jézus templomi bemutatása ünnepén [azaz február 2-án – a szerk.] tették közzé és mutatták be a Szentszék sajtóirodájában.” Nem derül azonban ki, hogy a vatikáni hivatalos médiumok is miért csak február 25-én publikálták azt. Ez a cikk egyébként két és fél órával korábban került fel a világhálóra, mint a Magyar Kurír fent hivatkozott posztja, tehát az utóbbi közzétételekor már olvasható volt ez a korrekt fordítást tartalmazó írás.)

A Gionata Projekt szervezői (akiknek egy korábbi kezdeményezésére tavaly szeptemberben hívtuk fel olvasóink figyelmét) a május 17-i Homofóbia és Transzfóbia Elleni Világnap alkalmából, a keresztény LMBT szervezetek által kezdeményezett imádságos virrasztás előkészítéseként kérik a keresztény LMBT személyek segítségét, a közös imádság alapigéjének kiválasztásában. A szervezők 10 bibliai igerészt választottak ki, amelyekhez rövid magyarázatot is fűztek, és ezekre várják az érdeklődők szavazatait, egy erre a célra létrehozott weboldalon.

A szavazatok leadásának határideje: 2014. február 28.

Kezdeményezésüket támogatandó, az általuk kiválasztott igerészeket, és az azokhoz fűzött rövid indoklásokat az alábbiakban mi is közzétesszük magyar fordításban, és kérjük olvasóinkat, hogy részben saját szavazataikat adják le, részben ismerőseiket, barátaikat is bíztassák a szavazásra, a fenti határidő figyelembe vételével.

Virrasztás 2014 – az alapige kiválasztása

 Mindenki egy-egy szavazatot adhat le a 10 javasolt igerészletre vonatkozóan:

1. nagyon tetszik, 2. Tetszik, 3. Valamennyire tetszik, 4. Nem tetszik.

A javasolt igerészek leírása

1. De nézd, te az igaz szívben leled örömöd - taníts meg hát a bölcsesség titkára! (Zsolt 51.8)

Ez az ige arra buzdít minket, hogy őszintén magunkba nézzünk, ne akarjuk elrejteni a gondolatainkat és az érzelmeinket. Mindezt első sorban tegyük Istennek szánt ajándékképpen. Osszuk meg a teljes igazságot magunkkal kapcsolatban (beleértve a homoszexualitásunkat is) Istennel, és minden barátunkkal, hogy elkezdhessük felfedezni az Isten bölcsességét. Ha ugyanis ennek az ellenkezőjét tesszük, félre akarunk vezetni mindenkit a féligazságokkal és a félhazugságokkal, akkor eltávolodunk a másik embertől, valamint eltávolodunk Istentől és az Ő országától.

2. Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. (Róm 12.14)

Ahogy már tavaly is javasoltuk (és úgy tűnt, hogy nagy sikert értünk el vele), ismét javasolom ezt az Igét. Az imádságos virrasztásnak nem a homofóbia ellen kell irányulnia (nem imádkozhatunk „valami ellen”), hanem a homofóbia áldozataiért, ki kell tágítani az evangéliumi horizontot, és nemcsak az áldozatokért, hanem az üldözőkért is imádkozni kell, hogy ez utóbbiak meg tudjanak változni. Ez lényeges különbséget jelent ahhoz képest, mintha csak magunkért imádkoznánk a virrasztás során. Ha hiszünk abban, hogy az imádság valóban meg tud változtatni dolgokat, akkor most imádkozzunk azokért, akik üldöznek minket.

3. Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére. (Róm 15.7)

Annak kifejezéseként, hogy ne épüljenek falak, ne legyen megosztottság a nemi orientáció, a hetero, vagy az LMBT q… gyakorlat alapján, és mivel tagadhatatlan, hogy egymás felkarolásának gyökere az, hogy Jézus Krisztus miden nőt és minden embert magához hívott.

4. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. (1Kor 13.6)

Nagyon gyakran azt mondják, hogy az LMBT személyeket „saját érdekükben” diszkriminálják, tartják rossznak, vagy közösítik ki őket. Az angol nyelvterületen ezt úgy szokták mondani, hogy „gyűlöld a bűnt, de szeresd a bűnöst”. A diszkrimináció nem szeretet.

5. Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. (Zsolt 139.14)
6. Járjunk a világosságban (1 Jn 1.7)

Két érv szól emellett: az empátián túl, a magunk elé vetített ideák, és a jó, bár néha paternalista (amikor nem moralista) intenciók, amikre meghívattunk 1.) járjunk: a Halakha (a zsidó törvények) etikája, állandó keresése Istennek és egymásnak, valamint 2.) a világosságban: a kapcsolatok etikája, amely az emberi kapcsolatokban átláthatóságot és felelősségérzetet jelent. Ez nemcsak személyes etikát, vagy önmagunk védelmét eredményezi, hanem mindennek a felfedését az Isten világosságánál, aki ítéletet mond felettünk, majd megment minket Krisztus által.

7. Amit sötétben mondok nektek, azt mondjátok el fényes nappal, és amit a fületekbe súgnak, azt hirdessétek a háztetőkről! (Mt 10.27)

Korábban is volt már szó erről az igéről, és javasoltuk már ezt. – Talán itt van végre az idő, hogy hangosan is beszéljünk, felmenve a háztetőkre a saját városainkban.

8. Ő, a mi békességünk a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében (Ef 2.14)
9. Letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt. (Jel 12.10)

Az egész vers túl hosszú lenne erre a célra: „Ekkor harsány hangot hallottam az égben: "Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt.” (Jel 12.10)

A vers reményt ad az embereknek, hogy vége lesz az üldözéseknek, és hamis rágalmaknak. Különösen érdekes (az LMBT embereknek is) a fenti vers az alábbiakkal együtt olvasva:

„Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atya előtt. Maga Mózes a vádlótok, akiben reméltek.” (Jn 5.45) Szó szerint azt jelenti, hogy vádló (a Jelenések könyvében a sárkány) a mózesi törvény. Ennek akkor is van értelme, ha valaki nem hisz a Biblia tévedhetetlenségében, vagy szó szerinti értelmezésében, mert a gyűlöletbeszédek többsége ezekre a hiedelmekre alapul. Aki pedig azt mondja, hogy a Bibliát szó szerint Isten szavának kell tekinteni, azoknak is kezdeniük kell valamit ezekkel az igerészekkel.

A javasolt igeszakasz további következtetések levonására is alkalmas. A Jelenések könyvében vannak más versek is, amelyek a sárkányra vonatkoznak, és amelyekre sok fundamentalista szeret hivatkozni, így pl. ez is:

„Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a földből. Két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány.” (Jel 13.11) Ebben az esetben nem túl innovatív a "bárány" kifejezést Jézusra értelmezni. Behelyettesítve a "sárkányt" ezekkel a szavakkal: "Mózes törvénye" (amint azt fent levezettük) egy szokatlan leírást kapunk a Jelenések könyvében említett fenevadról: valami olyan dolog, amely Jézus hatalmát használja, de úgy beszél, mint a „Mózes törvénye”. Ez olyan dolog, amitől minden fundamentalistának inkább kellene félnie, mint az LMBTI jogoktól, függetlenül attól, hogy ki mit gondol a homoszexuális cselekedetekről.

10. Járjatok szeretetben (2Jn 1.6)

It can be interesting for Catholic faithful all around the world, what Cardinal Péter Erdő – who had been named some month ago as the “relator general” of next October’s synod – told about the Cardinals’ extraordinary consistory was held 20^th February in the Vatican.

“The atmosphere of the consistory is always a fraternal. Presentations are also performed, but the Cardinals mainly talk to each other. These are not the moments of the decision-making, but rather the moments of common thinking” – told Cardinal Erdő for the MTI. “It is necessary to discuss about the family, and not only in the light of faith. The family and the institution of marriage in today's world is under high pressure. The family is changing all around the world and it has several affects also to human beings. We have to be aware that the reality around us has many faces, which changes people.” He also spoke about that the extraordinary synod in October is unconventional because there was much less time to prepare it, as usual. The so called working document of the synod will be completed by spring according to the summary of responses of questionnaires which were sent out World’s dioceses, the episcopal conferences will receive it, and then they can send back their comments.

The new element of the Cardinal’s diplomatic terms was not to point out that it wouldn’t be possible any changes in church teachings neither on family, nor on marriage, nor on sexuality, when he drew the attention to “that the reality around us has many faces, which changes people.” Given that he has always represented a very conservative position in this regard it may be relevant that now this was not specifically stated.

A Vatikán által kezdeményezett felmérés kapcsán – melynek általunk is publikált kérdéseire beérkezett válaszokat korábban közzétettük a jelen blogon – sokszor, különböző megközelítésben merült fel annak lehetősége, hogy ez a felmérés esetleg a családról és az emberi társkapcsolatokról szóló egyházi tanítás megváltoztatását készítheti elő. A hazai katolikus hívek többsége (jellemzően a konzervatívabb gondolkozásúak) általában azt hangoztatták, hogy a felmérésnek nem volt célja a hivatalos egyházi tanítás megváltoztatása, és a vatikáni kezdeményezőknek nem volt semmiféle ilyen jellegű szándéka, ezért mindazokat, akik ilyen változásokban reménykednek, súlyos csalódások fogják érni.

A nyugat-európai és észak-amerikai katolikus hívek között azonban egyértelműen azok vannak többségben, akik mivel szükségesnek tartják a Katolikus Egyház Katekizmusának (KEK) korrekcióját a családdal, a házassággal, és a szexualitással kapcsolatban, úgy gondolják, hogy a vatikáni felmérésre is ennek előkészítéseként kerül sor.

Ez a nézetkülönbség, amely abban is megnyilvánult, hogy kitől várják a válaszokat a Püspöki Szinódus előkészítő dokumentumaiban feltett kérdésekre, a felmérés kezdete óta észlelhető, ahogy erről is szóltunk már. Az eltérő álláspontot képviselő katolikusok aránya földrajzilag nagyon markáns eltéréseket mutat (ahogy ezt is bemutattuk már egy korábbi posztban), azonban az utóbbi időben egyértelművé vált az is, hogy a KEK korrekcióját bizonyos morálteológiai kérdésekben nemcsak laikus hívek tartják elkerülhetetlennek, hanem vezető főpapok is (ld. az erről szóló írásunkat is).

Mindazonáltal komoly kérdésként merül fel, hogy hogyan történhet ez. Amint a QTC blognak a témával foglalkozó írása szellemesen megfogalmazza, biztos nem olyan egyszerű, hogy a Hittani Kongregáció egyszer csak kijelenti: „Bocs fiúk, tévedtünk. Itt van az új irány”. Ugyanakkor arra is felhívja a poszt szerzője a figyelmet, hogy nem igaz a konzervatív irányzat képviselőinek az a gyakran hangoztatott álláspontja, miszerint a katolikus tanítás soha nem változik – változott az elmúlt két évezred során is, és változni foga a továbbiakban is. Még Ferenc pápa is hivatkozott a katolikus tanítás fejlődésének szükségességére és elkerülhetetlenségére, de pont ez a kulcsszó, hogy itt fokozatos fejlődésről, és nem forradalomról, evolúcióról, és nem revolúcióról van szó. Ezután a poszt szerzője hivatkozik a Minnesota állambeli University of St Thomas jogász professzorának, Charles J Reid-nek a Huffington Postban megjelent írására, melynek címe: „A Katolikus Egyház és az azonos neműek házassága: hogyan tud fejlődni a katolikus dogmatika?”

Írásában a szerző abból indul ki, hogy az azonos neműek házasságával kapcsolatos kérdések nem függetleníthetőek általában az emberi párkapcsolatokra vonatkozó tanításoktól, amelyek viszont a „keresztény antropológia” alapjaira támaszkodnak. Jelenleg az antropológiai értelmezés II. János Pál pápa, emberi test teológiájáról kialakított álláspontjának felel meg, mely a férfi és a női test komplementaritására, és reprodukciós képességére helyezi a hangsúlyt. Nyilvánvaló, hogy minden erre az antropológiai megközelítésre alapozott teológia számára elfogadhatatlan az azonos neműek házassága. Nem vitatva azonban ennek a megközelítésnek a létjogosultságát, hozzátesz egy olyan szempontot, amely szintén teljességgel elfogadható a szexualitással és a házasság kapcsolatos katolikus gondolkodásmód számára, az emberi értelem és pszichológiai irányából megközelítve a kérdéskört. Emlékeztet arra, hogy Aquinói Szent Tamásnál is – akinek a szexualitásra és a házasságra vonatkozó következtetései igen nagy hatással voltak a legutóbbi időkig a témával kapcsolatos katolikus gondolkodásmódra – az emberi értelem alapos tanulmányozása kiemelt jelentőségű volt.

Ennek a megközelítésnek az alkalmazásával, figyelembe véve a pszichológia legfrissebb tudományos eredményeit is, eljutunk ahhoz a megkerülhetetlen felismeréshez, hogy az azonos neműek szexuális kapcsolata egyszerűen csak az egyik eleme az „emberi szexualitás természetes változatainak”. Márpedig ha ezt a logikai megközelítést a katolikus teológia komolyan veszi, akkor nem mondhatja a homoszexuális kapcsolatra, hogy az „objektíve rendetlen”.

Ennél sokkal kevésbé ismert azonban az a szempont, amelyet a házassággal kapcsolatban fejt ki írásában a szerző. Hivatkozik Szent Ágostonra (amint tette ezt 1930-ban XI. Pius pápa, a Casti connubii kezdetű enciklikájában), aki a „házasság javai” közül hármat emelt ki: az élet átadását, a házastársi hűséget és a szentséget, melyből a házasság felbonthatatlansága következik. Ugyanakkor Szent Ágoston írásának elején a házasságot úgy definiálja, hogy az barátság („amicitia”), és a „házasság javai” közül nem a gyermekáldást tekinti a legfontosabbnak, hanem a két emberi lény közötti erős barátságot.

Így tehát a katolikus hagyományban is megvan az alapja annak, hogy a házasság fogalmába beletartozhasson az azonos neműek házassága is, azonban kétségtelen, hogy számos kérdést kell még megválaszolni ehhez, amelyek viszont már nemcsak az azonos neműek közötti kapcsolatot érintik. Ilyen pl. az a tanítás, mely Szent Ágoston óta része a katolikus katekizmusnak, és amely szerint minden szexuális érintkezésnek – legalább elméletileg – nyitottnak kell lennie a megtermékenyülésre. Ez az a tanítás, amely jelenleg is meghatározza a fogamzásgátlók használatával kapcsolatban a Katolikus Egyház hivatalos álláspontját, amelyet – a korábban már hivatkozott felmérés adatiból, és a vatikáni kérdésekre érkezett válaszokból láthatóan – a világ nagy részén a katolikus hívek döntő többsége nem fogad el, nem tart a sajt maga számára irányadónak. Ugyanakkor az ezen kérdésekkel összefüggő konzultáció hatalmas feladatának az elvégzése már megkezdődött. A rendkívüli szinódus előkészítése során világossá vált, hogy Németországban, Ausztriában, Svájcban, Belgiumban és Luxemburgban közel száz százalékban elutasítják a katolikusok ezt a szent ágostoni elvet. Mindezek alapján várható, hogy ezen a téren is bekövetkezzen a katolikus katekizmus fokozatos fejlődése, és ezért nem lehetetlen az azonos neműek házasságára vonatkozó katolikus tanítás megváltoztatása sem.

A kép forrása: http://bilgrimage.blogspot.hu/2013/09/professor-charles-reid-to-us-catholic.html

Az All Out nemzetközi jogvédő szervezet aláírásgyűjtést kezdeményezett annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő soha többé olyan szégyenteljes és megalázó helyzet, mint amilyen a Szocsiban zajló Téli Olimpiai játékok kapcsán előállt azzal, hogy a játékokat elnyerő Oroszország tavaly nyáron törvényi szintre emelte a homofób diszkriminációt, miközben gőzerővel zajlottak az olimpiai előkészületek. Hiábavaló maradt a nemzetközi tiltakozás, a szponzorok és a korrupt orosz oligarchák közös gazdasági érdekei lenyomták az emberi jogok tiszteletben tartásának elvét támogató jogvédőket, pedig még tavaly decemberben is felmerült, hogy a szponzorok esetleg elállnak a homofób olimpia támogatásától (ld. akkori bejegyzésünket!). A hasonló helyzetek elkerülése és megelőzése érdekében az All Out által kezdeményezett petíció aláírói azt követelik, hogy ne kaphassa meg az olimpiai játékok rendezési jogát olyan ország, amelyben hatályban vannak diszkriminatív jogszabályok (így pl. az oroszországi homofób törvényhez hasonló rendelkezések), illetve az olimpiai játékok megrendezésére pályázó országoknak vállalniuk kelljen azt, hogy később sem hoznak ilyen jogszabályt, ha elnyerik a rendezési jogot. Mindezek ellenőrzése érdekében célszerű, hogy az emberjogi szervezetek részt vegyenek az olimpiai rendezési jog kiválasztásának folyamatában.

Az ügynek különös aktualitást ad az a tény, hogy a 2022-es téli olimpiai játékok rendezési jogának elnyerésére akar pályázni Ukrajna, ahol az oroszországi homofób törvényekhez hasonló jogszabályt akarnak elfogadni. Ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végre egyértelmű helyzetet teremtene ebben a kérdésben azzal, hogy a fentiek szerint kiegészítené az olimpiai játékok rendezési jogának elnyerésére vonatozó szabályokat, akkor minden ország, amely erre pályázik, kétszer is meggondolná, hogy alkosson-e az oroszországi homofób törvényekhez hasonló jogszabályt.

Kérjük olvasóinkat, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez, és támogatásuk jeleként írják alá a petíciót az alábbi linkre kattintva:

A PETÍCIÓ ALÁÍRÁSA

Az interneten is közzétették azt a meghívót, amellyel egy New Yorkban élő azonos nemű pár által nevelt 7 éves kislány invitálta barátait a születésnapi csomó festés (batikolás) bulijára, és amelyre az egyik meghívott barátjának az anyja egy elég szörnyűséges stílusú választ írt:

„Tommy NEM vesz részt. Nem hiszek abban, amit ti csináltok, és az én ártatlan fiam nem lesz részese a ti „életstílusotoknak”. Sajnálom, hogy Sophianak ilyen körülmények között kell felnőnie. Ha bármi kérdésetek van, vagy beszélni akartok velem, akkor hívjatok telefonon [a telefonszám törölve].”

A meghívó fényképét közreadó The Huffington Post újságírója, James Nichols egy üzenettel vigasztalta a kislányt, és boldog születésnapot kívánt neki.

Aztán frissítették a posztot, és tájékoztatták az olvasókat arról, hogy ez az egész csak egy kitalált történet volt. Egy internetes kacsa.

Hát, mit lehet erre mondani? Nagyon vicces…

A univision.com oldalon közzétették egy felmérés eredményeit, amelyet Amerika, Európa, Ázsia és Afrika 12 országában, mintegy 12 ezer katolikus megkérdezésével végeztek el. A felmérés eredményeit az alábbiakban közreadjuk.

• Válás: Egyetért a Katolikus Egyháznak a válásra vonatkozó tanításával, mely szerint, ha valaki elválik, és egy új polgári házasságot köt, akkor az a tartós bűn állapotában él, amely miatt nem járulhat szentáldozáshoz?

• Papok házassága: Ön szerint a katolikus papoknak meg kellene engedni a házasságot?

• Női papság: Ön szerint lehetővé kellene tenni a nők pappá szentelését?

• Abortusz: Ön szerint az abortuszt engedélyezni kellene minden esetben, vagy csak bizonyos esetekben, pl. ha az anya élete veszélyben van, vagy egyáltalán nem kellene megengedni?

• Fogamzásgátlók: Támogatja, vagy ellenzi a fogamzásgátlók használatát?

• Azonos neműek házassága: Támogatja, vagy ellenzi az azonos neműek házasságát?

• Azonos neműek házassága a Katolikus Egyházban: Ön szerint a Katolikus Egyháznak kellene-e biztosítania a házasság lehetőségét az azonos nemű párok részére?

Az adatok értékelését, az eredmények elemzését olvasóinkra bízzuk.

A Lunacek jelentés körüli, összességében elég szerény publicitású, de annál durvább hangnemű vita a hazai internetes médiában, sok mindent elárult azokról, akik megszólaltak ennek kapcsán. (Ld. a jelentéssel kapcsolatos korábbi írásunkat is!) Az egyik első a csaladhalo.hu oldalon megjelenő írás volt, amely elkezdte reklámozni a CitizenGo weboldal aláírásgyűjtő-kampányát, melyhez végül több, mint 200 ezren csatlakoztak, annak ellenére, hogy az ott leírt rágalmakat tételesen cáfolta Ulrike Lunacek, amint arról hírt adtunk mi is a korábban hivatkozott posztban. A csaladhalo.hu oldal posztjához írt kommentben fel is hívtuk erre az olvasók figyelmét, és az üzemeltetők becsületére legyen mondva, hogy mindeddig nem is törölték ezt a hozzászólást. Nem így a biztosut.blogspot.hu! Ez utóbbi oldalon is egy kommentben jeleztük, hogy a CitizenGo rágalmai, hazugságai mögött szélsőjobb erők vannak. Az oldal szerkesztője felháborodott válaszában visszautasította, hogy ők a szélsőjobbal fognának össze, ezért a viszontválaszban a kuruc.info erre vonatkozó cikkének linkjét küldtük meg, ami egyértelműen bizonyítja, hogy az aláírásgyűjtés a szélsőjobb támogatását élvezte. Erre válaszul a blog szerkesztője minden kommentet törölt. A szó szoros és átvitt értelmében egyaránt igaz: „no comment”!

Az európai parlamenti vita és szavazás után (amelyről ugyancsak beszámoltunk) továbbfolytatódtak a szélsőjobb megnyilvánulások, mint amilyen pl. a harmadikut.blog.hu cikke volt, amelyben a Fidesz két képviselőjét is pellengérre állítják: „A Fidesz magatartása különösen arcpirító, és nem csak az Alaptörvény miatt. Képviselőik ugyanis annak az Európai Néppártnak a tagjai, amelyik hivatalosan szembehelyezkedett ezzel a jelentéssel. Tehát, a fideszes képviselők szembementek a képviselőcsoport álláspontjával és kiszavaztak a frakcióból, amikor nem nyomtak nemet a genderideológiát szinte kötelezővé tevő tervezetre.” Ezt a posztot a reformátusok által működtetett reposzt.hu oldalon Jakab Bálint így reklámozza: „Erről [ti. a Lunacek jelentésről], illetve a magyar politika ehhez a kérdéshez való hozzáállásáról itt olvashatnak érdekes cikket.” Később ugyanitt Köntös László is hivatkozik erre a cikkre, és bár a cikkei fejlécében olvasható öndefiníciójában is azt hangsúlyozza, hogy ő nem jobbikos, mégis az egész írásban a szélsőjobb által propagált összeesküvés elméletet fejtegeti: „Az itt felvetődő tisztán elvi probléma az, hogy a jelentés ilyen módon kreál egy olyan embercsoportot, amelynek az igényei normatív viszonyítási pontként szolgálnak arra nézve, hogy miben is áll az európai értékközösség jogi megalapozása…” stb.

Mindezek alapján immáron a hazai közéletben is egészen nyíltan összefogott a konzervatív keresztény irányzat a szélsőjobb erőkkel, az LMBT személyek egyenlő jogainak elismerése és tiszteletben tartása elleni küzdelemben, mely összefogás korábban, az azonos neműek házassági jogának elismeréséről szóló francia népszavazás kampányában, ott már teljesen nyilvánvalóvá vált (amint erről akkor írtunk is a jelen blogon). Nagyon súlyos figyelmeztetés ez mindenki számára, aki felelősséget érez hazánk jövője, és a hazai keresztény felekezetekek, az un. nagy „történelmi egyházaknak” a társadalmi szerepvállalása iránt.

A nehéz helyzetben lévő hívő keresztény (így pl. az LMBT közösséghez tartozó) emberek szempontjából több bíztató megnyilatkozás látott napvilágot az elmúlt napokban nyugat-európai katolikus főpapok részéről. Ezeket a megnyilatkozásokat a jelen posztban röviden összefoglaljuk.

A Queering The Church blog számolt be a Robert Zollitsch érsek által vezetett Német Püspöki Kar állásfoglalásáról, mely szerint egyetértettek azzal, hogy meg kell változtatni a Katolikus Egyháznak a szexualitással kapcsolatos tanítását az alábbi kérdésekben:

-        a családtervezésben a mesterséges eljárások és technikák alkalmazásának általános tilalma,

-        a házasság előtti szexuális kapcsolatok generális tiltása,

-        a homoszexuális kapcsolatok generális tilalma,

-        az elváltak esetében az újabb egyházi házasság lehetőségének kizárása.

A szerző külön felhívja a figyelmet, hogy itt már nem egy olyan reformkezdeményezésről van szó, amelyet a Katolikus Egyházon belül éveken keresztül tekintélyelven le lehetett söpörni az asztalról, hanem a Német Katolikus Püspöki Kar hivatalos állásfoglalásáról. Az állásfoglalás szerint, melyet a Reuters is részletesen ismertetett, az egyház morálteológiai tanításaiban át kellene térni a „tiltásra alapuló etikáról” a „tanácsolt etikára”, mely az Egyház által kívánatosnak, különösen is támogatandónak tartott viselkedésformákat javasolja a híveknek, de el tudja fogadni bizonyos élethelyzetekben, az ettől eltérő formákat és gyakorlatokat is.

A New Ways Ministry blog számolt be arról, hogy Diarmuid Martin dublini érsek a The Irish News-ban idézett interjúban elismerte, hogy a katolikus egyházon belül néhányan lehetnek homofóbok, és a katolikus tanítást lehet homofób módon értelmezni. Mint mondta, az Egyháznak nagyon óvatosan kell fogalmaznia, ami eddig nem volt jellemző rá az azonos neműek házasságáról 2015 első félévében tervezett írországi népszavazással kapcsolatban. Az érsek felhívta a figyelmet arra, hogy érett, felnőtt módon kell folytatni a vitát erről a kérdésről annak érdekében, hogy az emberek szabadon ki tudják fejteni a véleményüket, ugyanakkor az egymás iránti tisztelet jegyében mindenkinek tartózkodnia kel a sértő és bántó megnyilvánulásoktól. Mint mondta, az Egyház tanítása szerint a házasság kizárólag egy férfi és egy nő között jöhet létre, de ez nem zárja ki azt, hogy más formában elismerjék az azonos nemű párok kapcsolatát, megünnepeljék egybekelésüket.

Mindeközben Christoph Schönborn bécsi érsek is tett néhány meglepő kijelentést az osztrák püspököknek Ferenc pápánál tett, un. „ad limina” látogatása kapcsán, melyről a The National Catholic Reporter cikke számolt be. Mint írják, a püspökök vitték magukkal a vatikáni kérdőívre érkezett válaszok feldolgozott eredményeit, amiből kiderült pl., hogy a válaszadók 95%-a szerint lehetővé kellene tenni a válás után újra megházasodó hívek számára a szentáldozásban való részvételt. Schönborn bíboros sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy korábban az osztrák püspökök nem mertek nyíltan beszélni az egyház reformjának szükségességéről.

Mindezek alapján egyre kevésbé tűnik hitelesnek a konzervatív katolikusok azon véleménye, miszerint nincs semmilyen szándék a Katolikus Egyház legmagasabb szintjein az Egyház tanításainak megváltoztatására, korrekciójára.

A több éve kialakult hagyománynak megfelelően idén is megrendezik a házasság hete rendezvénysorozatot. A téma aktualitása vitathatatlan, kétség sem fér ahhoz, hogy a házasság intézményével, a gyermekvállalással és – azzal összefüggésben – a demográfiai változásokkal kapcsolatos katasztrofális, és folyamatosan romló tendenciát mutató statisztikai adatok alapján, tenni kell valamit hazánkban épp úgy, mint Európa több más országában, az egyre inkább fenyegető társadalmi megrázkódtatások elkerülése érdekben. A házasság intézménye azonban nemcsak ott van válságban ahol a demográfiai tendenciák kedvezőtlenek, hiszen azokban az országokban, ahol a nagyarányú bevándorlás miatt a népmozgalmi adatok még nem adnak okot aggodalomra, a házasságkötések számának csökkenése és a válások arányának emelkedése ugyanúgy megfigyelhető. Hazánkban ott tartunk, hogy már az egyszülős csonkacsaládok aránya is csak azért mutat csökkenő tendenciát a fiatalabbak körében, mert – amint az inforadio.hu oldalon olvasható riportban a KSH illetékese elmondta – a „35 év alattiaknál gyakorlatilag a házasságkötések száma is nagyon megritkult, a gyermekvállalás életkora kitolódott, tehát igen kevés az olyan nő, aki egyáltalán egyszülőssé válhat”.

A kérdés csak az, hogy mit kellene tenni a kedvezőtlen tendenciák ellen. A gyermekvállalás csökkenéséből fakadó, egy-másfél évtizeden belül bekövetkező, súlyos társadalmi feszültségeket ideig-óráig lehet ugyan kezelni a migrációval, azonban könnyen belátható, hogy a migráns munkavállalók kulturális különbségeiből adódó súlyos problémák mellett egy logikai ellentmondást is magában hordoz az az elképzelés, amely a természetes népszaporulat hiányát akarja ilyen eszközökkel kezelni. Miközben ugyanis a gyermekvállalás hiányában a fejlett társadalombiztosítási rendszerek fenntarthatósága válik bizonytalanná, a migráns munkavállalás ezt a problémát hosszabb távon nem tudja kezelni, hiszen a migráns munkavállalók sosem tudnak olyan mértékben hozzájárulni a társadalombiztosítási rendszerek fenntartásához, mint amilyen mértékű veszteséget jelent az adott nemzetgazdaság szempontjából, a gyermekvállalás csökkenéséből fakadó kieső társadalmi aktivitás. Ennek részben az az oka, hogy a migráns munkavállalók nem tudnak olyan hatékonyan bekapcsolódni a termelés folyamatába, mint az adott társadalomban felnevelt gyermekek, ráadásul abban érdekeltek, hogy az általuk megtermelt érték minél kisebb része fordítódjon a befogadó ország társadalombiztosítási rendszereinek fenntartására, és minél nagyobb részét tudja saját (sok esetben a származási országban maradó) családtagjainak megélhetésére fordítani. Ezért is olyan magas a feketegazdaságban elhelyezkedők aránya a migráns munkavállalók között, és ez ellen még a legfejlettebb országokban sem tudnak elég hatékonyan fellépni (ld. pl. azt a friss hírt, miszerint épp a brit bevándorlásügyi miniszter kényszerült lemondani amiatt, hogy még őt is megvezette a hamis papírokkal foglalkoztatott takarítónője, pedig az Egyesült Királyságban igazán nagy tapasztalatokkal bírnak a bevándorlók foglalkoztatása terén). A külföldiek beengedésének és letelepedésének korlátozására irányuló szándékok is azt bizonyítják, hogy már a fejlett országokban sem tartják saját maguk számára előnyösnek a vendégmunkások foglalkoztatását.

Van tehát a gyermekvállalás növelésének irányába mutató, erős, gazdasági-társadalmi kényszer is, de szubjektíve ennél lényegesen fontosabbak azok az emberi aspektusok, melyek szerint a legtöbben szívük mélyén akkor is vágynak arra, hogy gyermekük legyen, ha úgy érzik, hogy nincsenek meg hozzá a szükséges feltételek, és ezért nem vállalnak gyermekeket. A Házasság hete rendezvénysorozattal elvileg ezt a vágyat akarják erősíteni a fiatalokban, azonban egyelőre láthatóan nem sok eredménnyel, aminek több oka is lehet.

Elsősorban talán az, hogy – mint már jeleztük – valószínűleg nem a gyermekek iránti vággyal van a probléma. A házasság intézménye azonban, a statisztikai adatok alapján, valóban nem vonzó a fiatalok számára. Ennek felelősségét a keresztény egyházak képviselői és a véleményüket nyilvánosan is megfogalmazó hívei, általában az egyházon kívüli tényezőkre szokták terhelni. Közkeletű dolog általában szidni a médiát, de sokan beszélnek konzervatív keresztény körökben arról, hogy a világban vannak a házasság és a hagyományos család értékeivel szembenálló erők, melyeket gyakran „életellenesnek” neveznek, és mindenféle összeesküvés-elméletekkel próbálják megmagyarázni a gyermekvállalás visszaszorulását, a házasságok számának csökkenését, a hagyományos családokban élők arányának rohamos visszaesését. Ezek az összeesküvés elméletek nemcsak lejáratják az ilyeneket hangoztatókat, de egyes esetekben kifejezetten sértőek is, hiszen jellemzően előítéletes általánosításokkal és alaptalan vádaskodásokkal, rágalmakkal vannak tele. A konzervatív keresztény körök hangadói pl. előszeretettel mossák össze azokat, akik az abortusz korlátozása ellen, a könnyű drogok liberalizálása, vagy az eutanázia engedélyezése mellett szólnak azokkal, akik a hagyományos házasság mellett bármely más együttélési formát, különösen az LMBT személyek egyenlő jogainak és az azonos neműek házasságának elismerését támogatják. Az ilyen, általuk homogénnek tekintett, politikailag egységesen (bal)liberálisnak titulált embereket bélyegzik meg az „életellenesség” vádjával, azt állítva róluk, hogy a „halál kultúráját” hirdetik és képviselik a társadalomban, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy ez az összemosás teljesen alaptalan, ebből adódóan igen heves ellenérzést vált ki az érintettekből. Ezt tetézik még azok gyors ítélkezések, amelyekkel a konzervatív álláspont képviseletét konformista, szervilis módon vállaló fiatalok ítélik meg és el mindazokat, akik eltérnek az általuk fanatikusan követni próbált irányvonaltól. Tekintettel arra, hogy ezeknek az elvakult általánosításoknak azok is a célpontjaivá válnak, akik bizonyos esetekben elfogadhatónak tartják a házasság előtti szexuális kapcsolatokat, támogatják a válás és újraházasodás, a mesterséges fogamzásgátlás, vagy éppen megtermékenyítés tekintetében az egyházi álláspont korrekcióját, stb., nagyon sok fiatalt elriasztanak, eltávolítanak ezzel a farizeus mentalitással. Ez a hozzáállás tehát teljesen kontraproduktív, nem segíti, hanem csökkenti a házasság és a családalapítás iránti vágyat, mondhatjuk, hogy egyfajta kegyelemdöfés a házasság, amúgy is válságban lévő intézménye számára, a konzervatív keresztények részéről.

Amint korábban több ízben is beszámoltunk róla, a nemzetközi jogvédő szervezetek keményen bírálták a tavaly nyáron elfogadott oroszországi homofób törvényeket, és azt követelték, hogy emiatt vegyék el a Téli Olimpia rendezési jogát Oroszországtól, illetve az olimpiai játékok szponzorai vonjanak meg minden támogatást. Ezek a kezdeményezések ugyan süket fülekre találtak, de vannak, akik saját lehetőségeik szerint mégis csatlakoznak az LMBT emberek diszkriminációja elleni küzdelemhez. A Google úgy döntött, hogy a mai napon, amikor hivatalosan is elkezdődnek a téli olimpiai játékok, az LMBT egyenjogúság szimbólumává vált szivárványszínű lobogó színeivel, és az Olimpiai Kartából a diszkriminációt tiltó rész felidézésével fejezi ki szolidaritását az államilag támogatott gyűlölet áldozatává váló LMBT személyek mellett.

Respect Google!

Az Európai Parlament (EP) honlapján megtalálható a tegnapi plenárisülésen elhangzott vita arról az osztrák Ulrike Lunacek EP képviselő által előkészített jelentésről, amelyről korábban a jelen blogban is írtunk, és amellyel kapcsolatban többször is kértük olvasóinkat, hogy aláírásukkal támogassák a jelentés EP-i elfogadását (legutóbb tegnap).

Tegnap este sor került a jelentés plenáris tárgyalására, melynek néhány érdekes momentumát röviden összefoglaljuk. Az előterjesztői összefoglaló lényegében ugyanazokat a cáfolatokat tartalmazta, amiket a fentebb hivatkozott posztunkban mi is bemutattunk már. Ezt követően az első hozzászólóként Anna Záborská, szlovák európai néppárti képviselő szólalt fel, aki lényegében ugyanazokat a vádakat ismételte el a jelentéssel kapcsolatban, amelyeket az előterjesztő korábban már megcáfolt, majd – nem kis meglepetést okozva – kijelentette, hogy Szlovákiában már olyan mértékben biztosított az LMBT személyek jogegyenlősége, hogy ezért nem látja semmi értelmét a jelentésnek. (Emlékezetes, hogy amikor 2012 végén a szlovák palament vitanapot tartott az azonos neműek regisztrált élettársi kapcsolatának elismeréséről, még a liberálisabbnak számító képviselők is elutasították ezt az „eretnek” gondolatot, ld. akkori bejegyzésünket!)

Michael Cashman, az EP LMBT munkacsoportjának társelnöke ismételten megpróbálta elmagyarázni a szlovák képviselőasszonynak, hogy a jelentés nem kíván extra jogokat biztosítani az LMBT személyeknek, hanem csak azoknak a jogoknak a tiszteletben tartását szeretné biztosítani számukra, amelyek minden más állampolgárt megilletnek.

Ezek után több támogató hozzászólást követően szót kapott Morvai Krisztina, akinek a felszólalását kettős várakozás előzte meg: egyrészt ismeretes, hogy a kilencvenes évek elején fontos szerepet játszott a meleg közösség egyenjogúságának előmozdításában, és a médiában is értekezett a melegeket diszkrimináló törvények alkotmányellenességéről. Másrészt azonban jelenleg, mint a Jobbik által jelölt EP képviselő, várató volt, hogy a jelentés ellen fog érvelni, ami az előzmények ismeretében akár ellentmondásossá is teheti a felszólalását.

Ő azonban „zseniálisan” áthidalta ezt a problémát, úgy szólt a jelentés ellen, hogy valójában nem az LMBT személyek jogegyenlőségének kérdéséről beszélt, hanem egy demagóg szélsőjobbos képviselőhöz illően azt ecsetelte, hogy mennyire nincs jogegyenlőség az EU-ban pl. egy multinacionális áruházlánc magyar, osztrák, vagy német eladója között, jövedelmi és munkajogi szempontból, és inkább ezeknek az igazságtalanságoknak a felszámolásával kellene foglalkoznia az EU-nak.

Mindezek után igazán felüdítő volt hallani, hogy az Európai Néppárt ír képviselője, Seán Kelly, röviden, tömören, lényegre törően elmondta, hogy igenis szükség van a jelentés elfogadására, hiszen a homofób jelenségek még Európa nyugati felében is előfordulnak (mire persze itt a keleti végeken sokan így is eléggé irigykedve néznek).

A további felszólalók is támogatták a jelentés elfogadását, majd végül szót kapott Andor László, aki EU biztosként az Európai Bizottságot (EB) képviselte. Hosszan ecsetelte, hogy az EB milyen sokat tett az LMBT személyek jogegyenlőségének biztosítására (szerinte), de az végül is nem derült ki a bő lére eresztett hozzászólásból, hogy az EB támogatja a jelentés elfogadását, vagy sem.

Ilyen előzmények után került sor a mai napon a szavazásra.

A jelentés elfogadását ellenzők egy olyan módosító indítványt terjesztettek be, amely lényegében a jelentés teljes elutasítását jelentette. Ebben azt rögztettk volna, hogy a kérdést minden tagállam saját hatáskörben szabályozza, ahogy jónak látja.

Az előterjesztő az általa elfgadhatónak tartott módosításokat, az eredeti jelentéssel egységes szerkezetben terjesztette be a 2. sz. módosító indítvány formájában, így lényegében a két módosító indítvány közül bármelyiknek az elfogadása kizárta a másik módosító, illetve az eredeti előterjesztés elfogadását. 

Először az 1. sz. módosító indítváyról szavaztak, melyet 139 igen, 430 nem és 50 tartózkodás mellett elutasítottak. Ezután került sor az előterjesztő által is támogatott 2. sz. módosító indítvány szavazására, melynek eredménye:

Az Európai Parlament (EP) strasbourgi plenáris ülésén ma kerül sor az Ulrike Lunacek által előkészített, a homofóbia és a szexuális irányultságon, illetve nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni európai uniós menetrendről szóló jelentés ismertetésére, és holnap van a szavazás a jelentés elfogadásáról. A jelentés elfogadásának szélsőjobbos és ultrakonzervatív ellenzői ma reggelig közel 180.000 aláírást gyűjtöttek a CitizenGo weboldalon (két nappal ezelőtt még 50 ezerrel kevesebben csatlakoztak a petíciójukhoz, amint ez az akkori beszámolónkból látható). Rágalmaikra, csúsztatásaikra, és egyértelmű hazugságaikra az előterjesztő tételesen válaszolt, amit korábban magyar nyelven mi is közreadtunk. Ennek ellenére fennáll a veszélye annak, hogy azok az EP képviselők, akik még nem döntötték el, hogy hogyan fognak szavazni, a holnapi voksoláson – látva az ellenzők nagy számát – elutasítják a jelentést. Ezért kezdték korábban egy angol nyelvű honlapon gyűjteni a jelentés elfogadását támogató aláírásokat, és ugyanezen a portálon ezért hoztunk létre egy magyar nyelvű támogató oldalt is. Tekintettel azonban arra, hogy ezeken a támogatói oldalakon csak olyanok tudják kifejezni a támogatásukat, akiknek van valamelyik közösségi hálózaton (Twitter, Facebook, Tumblr) regisztrációjuk, és felvállalják, hogy ismerőseik is lássák kiállásukat a jelentés elfogadása mellett, erre viszonylag kevesen vállalkoztak.

Ezért létrehoztunk egy másik támogatói oldalt, ahol sima e-mail címmel is alá lehet írni az EP-képviselőknek szóló petíciót, melyben kérjük, hogy támogassák a Lunacek jelentés elfogadását:

http://www.peticiok.com/lunacekyes

Tekintettel az idő rövidségére, nagyon kérjük, hogy aki egyetért a jelentésben foglalt célokkal, az LMBT közösséghez tartozók emberi jogainak védelmével, és eddig még nem tette, az még ma írja alá a fenti linken elérhető petíciót, és lehetőségei szerint hívja fel erre mindazok figyelmét, akik esetleg még tudnák támogatni ezt a kezdeményezést!

Ne feledjük! Holnap szavazás:

A Jezsuita blogon január elején megjelent egy poszt Ferenc pápa egyik korábbi (tavaly novemberi), de sokáig nyilvánosságra nem hozott tanításával kapcsolatban, amelynek az volt a lényege, hogy a papi hivatásra készülő fiatalokat nem lehet pusztán a tiltásnak és a szabályok merev betartásának a szellemében oktatni, mert akkor a hívek helyett saját karrierjükkel foglalkozó "kis szörnyetegeket" nevel az egyház. Ezután a szokásos kommentáradatot is – mind mennyiségileg, mind témafelvetéseiben – túlszárnyaló (igaz, színvonalában mélyen alulmúló) hozzászólás érkezett a Jezsuita blogra, melyben néhányan elmondták saját rossztapasztalataikat a papképzés jelenlegi „produktumaival”, a papokkal, lelkészekkel kapcsolatban, a többség meg szokás szerint elkalandozott.

Érzékelhető volt a Jezsuita blogon megjelenő hozzászólásokból, és a hivatalos egyházi sajtónak a témával kapcsolatban tapasztalható zavart csendjéből is, hogy egyházi berkekben nem nagyon tudnak mit kezdeni a pápa szavaival. Sokan talán azért nem értették meg igazán, mert mondanivalóját csak a korábbi megnyilatkozásaival együtt, megfelelő kontextusban lehet helyesen értelmezni.

Emlékezetes, hogy tavaly augusztusban, P. Antonio Spadaro SJ jezsuita szerzetesnek a Ferenc pápával készített interjúja során a pápa ezt mondta:

„Világosan látom, hogy az a dolog, amire ma az egyháznak leginkább szüksége van, az az a képesség, hogy gyógyítsa a sebeket, felmelegítse a hívők szívét, hogy közel legyen az emberekhez. Én úgy látom az egyházat, mint egy tábori kórházat csata után. Haszontalan dolog egy súlyos sebesülttől a koleszterin- és vércukorszintje után érdeklődni. Előbb a sebeket kell ellátni, utána beszélhetünk minden másról. Ellátni a sebeket, ellátni a sebeket… És alulról kell kezdeni!

Az egyház néha apró dolgokba, kicsinyes előírásokba zárkózik. A legfontosabb azonban az első hír: Jézus Krisztus megváltott téged! Az egyház szolgái legyenek mindenekelőtt az irgalmasság szolgái. A gyóntató például mindig azt a veszélyt kockáztatja, hogy vagy túl szigorú, vagy túl engedékeny. Egyik sem irgalmasság, mert egyik sem törődik az emberrel. A szigorú mossa kezeit, mert a parancsolatra hivatkozik. A laza is mossa kezeit, mondván, hogy »ez nem bűn« vagy valami hasonlót. Pedig az embereket kísérni kell, a sebeket pedig gyógyítani.”

Ezeknek a csodálatos mondatoknak a fényében új megvilágításba kerülhet, hogy mire vonatkozhatott a pápa aggodalma, amikor felhívta a figyelmet arra, hogy ma sokszor a hívek helyett, a saját karrierjükkel foglalkozó "kis szörnyetegeket" nevel az egyház. Gondoljuk először is meg azt, hogy mit jelent ez a mondat: „Én úgy látom az egyházat, mint egy tábori kórházat csata után.” Amennyire egyszerűnek és nyilvánvalónak tűnik ez a hasonlat, annyira sok kérdést lehet felvetni vele kapcsolatban: kik ennek a „tábori kórháznak” a betegei? Ki sebesítette meg őket? Az a csata, amely után sokan ebbe a tábori kórházba kerültek, kik között dúlt? A háború, amelynek ez egy csatája volt, kik között dúl ma is? Lehet-e emberséget várni és remélni ott, ahol még újabb, és újabb csaták várhatóak? Sok keresztény hívő nyilván azt válaszolná ezekre a kérdésekre, hogy a „világ fiai”, a nem hívők azok, akiket a „gonosz világ”, az élet szenvedéseinek hátterében álló sátáni erők sebesítettek meg, de azért könnyen belátható, hogy ez így túl sematikus megközelítés.  Nem kell elvakult egyházellenesség ahhoz, hogy önkritikusan elismerjük: az egyház maga is ejtett sebeket. Ráadásul nemcsak azokon, akik szemben álltak vele, hanem saját híveinek lelkében is. Az egyházi reform híveinek és ellenfeleinek szembenállása pedig olyan „háború”, amelynek frontvonala az egyházon belül húzódik, bár kétségtelen, hogy a lőport mindkét félnek bőségesen szállítják a nem hívő kívülállók (úgy a szélsőjobb, mint a liberális érdekkörbe tartozók). Márpedig ha ez a frontvonal az egyházon belül húzódik, akkor az egyház olyan tábori kórház, amelyben adott esetben az ápoló és a sebesült egymásnak esküdt ellenségei. Ha pedig így van, akkor – a háborús logika alapján – jaj, a sebesülteknek. Jól érzékeltette ezt az amerikai függetlenségi háborút bemutató Hazafi c. film, amelyben az angol tiszt kegyetlenül lemészároltatta a „felkelők” sebesültjeit. A XIX. század második felééig kellett várnia az emberiségnek, amíg végre a világ nagy részén megértették, hogy a sebesülteket nem szabad bántani. Úgy tűnik azonban, hogy a Katolikus Egyházon belül ezt az elvet még mindig sokan nem tartják tiszteletben. Amikor az összetört szívű nőnek, aki meggyónja, hogy elvetette a magzatát, az Egyház csak annyit mond, hogy takarodj! „Önmagától beálló” kiközösített vagy, nincs helyed többet közöttünk! – akkor mit mondjunk? Hajlandó-e gyógyítani az elváltak és újraházasodottak, vagy az azonos nemű párok sebeit az Egyház, ha semmilyen körülményt nem vesz figyelembe, csak azt mondja, hogy ti soha többé nem vehettek részt a szentáldozásban?!

Újabb és újabb csaták robbannak ki, hiszen dúl a háború. Most éppen a Lunacek jelentés körül feszülnek egymásnak hívők és nem hívők egyaránt (ld. a korábbi írásainkban, így legutóbb a tegnapi posztunkban!). Ha ebben a háborúban egy pap kegyetlenül elkezd vagdalkozni a „parancsolatra hivatkozva”, „kicsinyes előírásokba zárkózik”, stb., akkor tényleg csak "kis szörnyetegeket" nevelt az egyház.

Természetesen az sem jó, ha a „laza is mossa kezeit, mondván, hogy »ez nem bűn« vagy valami hasonlót”, ezért nagyon alaposan át kell gondolnia az Egyháznak, hogy azt mikor és mire szabad, de egyben, mikor és mire kell kimondani, hogy valami, amit eddig annak gondoltunk, az mégsem bűn.

Adja Isten, hogy a Szentlélek segítségével megértse az Ő valódi akaratát az Egyház mindazokban a morálteológiai kérdésekben, amelyekben ma vita van az Ő Szent Fiának követői között!