Amint korábban is jeleztük, a Kaleidoscope blog talán a világon elsőként tette közzé a vatikáni kérdőívre beérkezett válaszokat, és úgy tűnik, hogy az ír Katolikus Papok Egyesülete a második, amely négy nappal ezelőtt publikálta az általuk végzett felmérés előzetes eredményeit (két hete a jelen blogon is beszámoltunk az ír kezdeményezésről). Tény azonban, hogy míg a mi felhívásunkra csak 27-en töltötték ki az általunk publikált kérdőívet, az ír Katolikus Papok Egyesületének felhívására 1562 válasz érkezett, amint az az eredményekről beszámoló posztból is kiderül. Az előzetes eredmények a válaszadókra vonatkozóan olyan összesítéseket tartalmaznak, amilyenek a saját adatainkat bemutató korábbi posztban is megtalálhatóak, ezáltal összehasonlíthatóak. Ugyanakkor az ír kérdőív tartalmazott néhány olyan kérdést is, amelyeknél előre megadott válaszlehetőségek közül választhattak a válaszadók, és ezek eredményeit is bemutatja az összesítés, amely ezáltal nagyon sok érdekes tartalmi információval is szolgál. Ezek közül néhányat itt is bemutatunk.
Arra a kérdésre, hogy milyen minőségben tölti ki a kérdőívet (több választ is meg lehetett adni, és nem volt kötelező minden kérdésre válaszolni, ugyanúgy, ahogy a Kaleidoscope blogon publikált kérdőív esetében), az ír válaszadók többsége – a hazai válaszadókhoz hasonlóan – a laikus hívő (958 fő, 69.88%) és szülő (408 fő, 29.76%) válaszokat jelölték be, de az ír felmérésben 173 pap (12,6%) is részt vett, míg a hazai felmérésben egy sem. Ez abból a szempontból érthető, hogy azt a felmérést a papok egyesülete szervezte, ugyanakkor elég elkeserítő, hogy Magyarországon nem volt egyetlen pap sem, aki ebben a formában is válaszolt volna a vatikáni kérdőívre, mert még ha a magyar katolikus papok ennyire félnek is az egyház hivatalos elöljáróitól, akkor is kitölthették volna név nélkül a kérdőívet, de azt sem tették. Érdekes az is, hogy a kérdőívet kitöltőknek kevesebb, mint a fele (44,5%) jár rendszeresen, hetente szentmisére. Ilyen kérdés az általunk publikált kérdőíven nem volt, ezért összehasonlításra nincs lehetőségünk. Mindazonáltal fontosnak tűnik az a tény, hogy olyanokat is meg tudott szólítani az egyház ezzel a kérdőívvel, akik egyébként nem járnak minden héten templomba (pedig a katolikus morálteológia alapján ez bűnnek számít).
A családi állapotra vonatkozó kérdésre kapott válaszok alapján meglehetősen vegyes volt a válaszadók összetétele, és ez alapján is viszonylag reprezentatívnak tekinthető a felmérés.
Az ír válaszadók életkori megoszlásában nincs olyan eltolódás a fiatalabbak irányába, mint amilyen a hazai válaszadók esetében mutatkozott, ott az idősebbek aránya magasabb volt, ezáltal vélhetően ebből a szempontból reprezentatívabbnak tekinthető a minta.
A vatikáni kérdőív első kérdését a laikus hívek számára egyszerűbben megérthetővé és megválaszolhatóvá tették, átrendezték a szavak sorrendjét az eredeti kérdéshez képest, és három előre megadott válaszlehetőség közül választhattak a válaszadók. Ugyanakkor addig, amíg az eredeti kérdés arra vonatkozott, hogy általában az emberek hogyan értelmezik ma a Katolikus Egyháznak a Bibliára és a pápai enciklikákra alapozott tanítását a család értékéről, addig az ír kérdőíven ez a kérdés szerepelt: „Írja le, hogy a katolikusok mennyire értik meg jól a Katolikus Egyháznak a család értékeire vonatkozó tanítását (amely a Bibliában, a Gaudium et spes és a Familiaris Consotio kezdetű pápai enciklikákban, valamint a Tanító Hivatal egyéb, a II. Vatikáni Zsinat utáni dokumentumaiban található meg)." A válaszadók közel 73%-a szerint rosszul értik meg, 24,4% szerint többségében megértik, és csak 2,7%-uk szerint értik meg teljesen.
Több nehezebben értelmezhető kérdést átugorva egy könnyen megérthető és megválaszolható kérdés volt: a házasság előtti együttélés jelent-e pasztorációs kihívást az ön részegyházában? A válaszadók 97,8%-a szerint igen, 2,2%-a szerint nem. Arra a kérdésre, hogy hány százalékra becsülik az együttélés előfordulását a válaszadók közel fele válaszolt úgy, hogy több, mint 50%, a válaszadók közel harmada szerint pedig több, mint 70%.
Ugyancsak könnyen megérthető és megválaszolható kérdés vonatkozott a házasság érvénytelenné nyilvánítására: pozitív hatása lenne annak, ha egyszerűsítenék a házasság érvénytelenítésére vonatkozó szabályokat? A kérdésre a válaszadók 77,7%-a válaszolt igennel, 22,3%-a nemmel. Az elváltak lelkigondozásával a válaszadók kevesebb, mint 10%-a szerint foglalkoznak az egyházközségek, az egyházmegye, vagy a nemzeti egyház szintjén.
Az azonos nemű párok házassági egyenlőségének és az ilyen párkapcsolatban élőknek a megítélését a válaszadók nagyon különbözőnek tartották egyházmegyei, plébániai és kisközösségi szinten. Jellemzően mind a házassági egyenlőség kérdésében, mind az ilyen párkapcsolatban élők iránti megítélésben az ellenséges, elítélő, vagy negatív a hozzáállás tapasztalható egyházmegyei szinten a válaszadóknak több, mint 70%-a szerint, míg saját plébániájukon már csak kevesebb, mint 50%-a szerint voltak ennyire elutasítóak, a kisközösségekben pedig már kevesebb, mint a válaszadók 30% szerint volt ellenséges, vagy negatív az attitűd. Ez azt igazolja, hogy a válaszadók szerint az ellenséges, vagy negatív hozzáállás az azonos nemű párkapcsolatokhoz és párokhoz egy központi, hivatalos egyházi elvárás lehet.
Meglepő válaszok érkeztek arra a kérdésre, hogy a válaszadók számára mennyire fontos a házassági egyenlőség kérdése. A válaszadók közel 48%-a jelezte, hogy számára kiemelkedően, vagy nagyon fontos ez a kérdés, és csak 18%-a nyilatkozott úgy, hogy nem igazán fontos. Az is igaz viszont, hogy ebből a kérdésfelvetésből nem lehet következtetést levonni arra vonatkozóan, hogy aki számára fontos, vagy kiemelkedően fontos ez a kérdés, az támogatja-e a házassági egyenlőséget, vagy pont azért fontos számára, mert ellenzi.
Arra a kérdésre, hogy mit kellene nyújtania az Egyháznak az olyan szülők esetében, akik az Egyház által el nem ismert házasságban élnek (ti.: azonos neműek házassága, elváltak és újraházasodottak, stb.), a válaszadók 77%-a mondta azt, hogy a szentségeket ki kellene szolgáltatni, de csak kevesebb, mint 5% szerint kellene hittant, és 18% szerint az Egyház általános tanítását. A kérdés elég szerencsétlen megfogalmazású volt, amit bizonyít az is, hogy a kérdőívet kitöltők jóval több, mint fele átugrotta azt. Az eredeti kérdőíven két idevonatkozó kérdés szerepel, amelyeket kicsit szerencsétlenül összevontak az ír kérdőív szerkesztői: „5c. Milyen lelkipásztori figyelmet tudnak biztosítani azoknak, akik úgy döntöttek, hogy ilyen kapcsolatban élnek?”, és: „5d. Mit lehet lelkipásztori szempontból tenni a hit átadása érdekében azoknak az esetében, akiknél azonos nemű párok fogadnak örökbe gyermekeket?”, bár ez utóbbi kérdésre két szabad szöveges válaszlehetőséget adó kérdésben is kitértek.