Hirdetés

Hirdetés

az ezer színű világ

Ennek a blognak a szellemi irányát talán a keresztény humanizmus szándéka jellemzi legjobban, de van benne mindenből egy kicsi, ami a körülöttünk lévő világban fontos.

Moderálási elvek

A kommenteket szükség szerint előzetesen, vagy utólag moderáljuk a blogon.

A blogon csak olyan hozzászólásokat várunk, amelyek:

- nem tartalmaznak súlyosan sértő, bántó kitételt sem egyes személyekre, sem az emberek bizonyos csoportjaira vonatkozóan,

- nem tartalmaznak személyeskedő megjegyzéseket,

- nem irányulnak mások személyes vallási meggyőződésének erőszakos megváltoztatására, értve ez utóbbi alatt a verbális erőszak bármely megjelenési formáját, és a tolakodó térítési kísérleteket is,

- nem tartalmaznak az egyes személyekre, vagy az emberek egyes csoportjaira vonatkozó erkölcsi ítéleteket, megbélyegzéseket,

- vita esetén értelmes, érdemi érveket tartalmaznak, és kerülik a felesleges szócséplést.

 A fenti szempontok tiszteletben tartásával mindenkinek várjuk a véleményét, észrevételét.

Friss topikok

Tematikus Kaleidoscope

Címkék

"keresztényüldözés" (1) "kettős mérce" (1) #LunacekYes (1) 1968 (1) 2010 (2) 2011 es népszámlási adatok (1) 2012 (1) 2013 (2) 2014 (3) 2015 (1) 2018 (3) 4th amendment of Basic Law (1) abszurd (1) act (1) activity (1) ádám miklós (1) adatok (3) Áder János (1) adósság (1) ádvent (2) aeeb (1) Afrika (2) agresszió (1) agyonverte (1) AI (1) AIDS (1) ÁJB (1) akarata (1) aktivitás (3) aktualizált (1) aláírás (2) alapelvek (1) alapjogok (4) alaptörvény (2) Alaptörvény (3) alapvető (2) alapvető jogok helyzete (1) alárendelése (1) Alaszka (1) alázat (1) áldás (1) ALDE (1) áldozatok (1) alföldi róbert (1) alkotmány (2) alkotmány-módosítás (1) alkotmánybíró (1) Alkotmánybíróság (4) alkotmánybíróság (1) Alkotmánymódosítás (1) alkotmánymódosítás (3) alkotmánymódosítás halasztása (1) alkotmányosság (1) alkotmányossági vizsgálat (1) alkotmányozás (16) alkotmány módosítás (2) államosítás (3) állásfoglalás (3) álláspont (8) álláspontok (1) álszent (1) amerika (1) Amoris Laetitia (2) and (1) anglikán (7) Anglikán (3) Anglikán Egyház (1) Anthony Kennedy (1) antifeminista (1) anti homophobia (1) ápolók (1) apostoli buzdítás (1) arab világ (1) Argentína (1) átalakítás (1) átélés (1) attitűd (1) Ausztrália (3) Ausztrális (1) Ausztria (1) avatás (1) az (1) azonos neműek házassága (148) A szeretet öröme (1) Bajnai (3) Balavány (1) Baldisseri (1) baleset (1) balog (1) baloldal (2) baloldali (1) bálványimádás (1) ban (2) Bara József (1) barbár (1) bátorítás (1) Bayer Zsolt (2) befogadás (4) befolyás (1) bejegyzett élettársi kapcsolat (2) bék (1) béke (3) békemenet (1) békesség (1) Belgium (1) belgrád (1) belgrade (1) belügyei (1) bérek (1) beszéd (1) beszélgetés (1) betegek (2) betiltás (1) betiltása (1) betiltotta (1) biblia (6) bigottság (1) bioetika (1) Bíróság (1) bírósági ítélet (1) birtalan balázs (2) bízni istenben (1) bizonyságtétel (1) bizonytalanság (1) Bizottság (1) bizottsági (2) bíztatás (1) Blessings (1) blog (3) bojkott (4) bölcsesség (1) boldoggá (1) boldogság (1) Boris Johnson (1) borzalom (3) boszorkányüldözés (1) botrány (2) botrányok (3) boycott (1) Brazília (1) breakdown (1) Brexit (1) Btk (2) Budapest (6) BUÉK! (1) bulányi atya (1) Bulgária (1) bűn (15) bűnbak keresés (4) bűnbánat (1) bűncselekmény (4) bűncselekmények (2) bundesliga (1) bűnös (1) büntetőjog (2) büszkeség (1) Cameron (1) Canterbury érsek (1) Cardinal Péter Erdő (1) Catholic (2) Catholic Church Reform (1) CCC (2) CCR (5) CDU (1) célkitűzések (1) centenárium (1) central (1) centralizáció (1) cenzúra (1) changes (1) Chile (1) christ (1) Church (1) civil (1) civilek (1) Coca-Cola (1) code (1) Coke (1) cölibátus (4) combat (1) coming out (5) conservatism (2) conservative (2) corona virus (1) Costa Rica (1) COVID-19 (5) crime (1) család (13) családgondozás (1) Családok Világtalálkozója (2) családon belüli erőszak (1) családvédelmi (1) csalás (1) csata (1) csatlakozás (1) Csehszlovákia (1) cserbenhagyás (1) cserkészet (1) csoportok (1) csoportosulások (1) CSU (1) Csvt (1) Dalai Láma (1) David Cameron (3) defenzív (1) demagógia (1) demográfia (2) demokrácia (1) demokratikus (3) demonstráció (2) demonstrációk (1) deprivation of-rights (1) determináció (1) developed countries (1) dialógus (1) disturbing (1) diszkrimináció (3) diszkrimináció elleni küzdelem (1) diversity (1) does (1) dokumentumfilm (1) DOMA (8) döntés (5) döntéshozói (1) döntéshozók (1) doodle (1) Dublin (1) Dúró Dóra (1) E-2014 (3) Easter (1) eastern (1) Ebola járvány (1) EBP (1) ecofin (1) economy (1) Ed Miliband (1) egészség (2) egészségügy (44) egyéni keresztút (1) egyenjogúság (2) Egyesült (1) egyetemisták (1) egyház (328) egyházak (2) egyházi (4) egyházi törvény (2) egyházüldözés (2) egyház biznisz (1) Együtt-PM (1) együttműködés (1) egyztetés (1) egzegezis (1) electorial (1) elégtelen (1) elemzés (1) életkor (1) élettársi (2) élettársi kapcsolat (2) elfogad (1) elfogadás (8) elfogadása (2) elfogadhatatlansága (2) elfogadó (1) elhallgatás (1) elhordozni (1) elimerése (1) elismerés (1) eljárás (1) ellen (7) elleni (7) ellentmondások (3) ellenzék (3) ellenzők (1) elmenők (1) elnökének (1) elnöki (1) elnökválasztás (4) elnyomás (1) előítéletesség (1) elutasítás (4) elutasító (2) elvárások (3) elvesztett (2) ember (1) emberek (1) emberi (67) emberiesség (1) emberiesség ellenes bűncselekmények (2) emberi jogok (12) emberi jogok védelme (1) Emberjogi (1) emberjogi (1) emberkereskedelem (1) emléknap (1) EMMI (1) enciklika (1) ENSZ (3) ensz (1) ep (5) EP (10) EP-választás (3) EPP (2) EP állásfoglalás (1) érdekeinek (1) érdekek (5) érdekesség (1) érdekképviselt (1) érdektelenség (1) Erdély (1) Erdő Péter (2) eredmény (1) erkölcsi (1) erőforrások (1) erőszak (3) erővonalak (1) érsebészet (1) érsek (1) érték (1) értékek (9) értékelés (2) értékelvűség (1) értékrend (1) értelmezés (2) érv (1) érvek (1) érvelési hiba (1) érvényesítése (1) és (2) esélyek (3) ESS (1) eszközök (1) észrevételek (1) ET (5) etnikai (1) eu (10) EU (45) európa (2) Európa (8) európai értékrend (1) Európai Néppárt (1) Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (1) european (1) eu jog (1) eu s (1) eu támogatás (1) evangélikus (3) evangélium (2) evangéliumi keresztények (1) évértékelő (2) evolúció (1) Exodus (1) extraordinary consistory (1) ex gay (2) fájdalmas (1) family (1) fariezeusok (1) farizeusok (3) fejlemények (1) fejlettség (2) fejlődés (2) feladat (1) felekezetek (1) felelősség (117) felelőssége (1) felelőtlenség (3) felkészülés (1) felmérés (5) felsőbbrendűség (1) feltámadás (4) feltételek (1) felületesség (1) felvilágosítás (1) ferencesek (1) Ferenc pápa (65) fiatalok (3) Fidesz (7) filozófia (3) fiúk (1) fogalmak (2) fogamzásgátlás (1) foreign (1) Fr. James Martin (1) FRA (1) frakcióvezető választás (1) Franciaország (10) fundamental (1) fundamentalista (6) fundamentalizmus (4) fundamental rights (2) futball (3) G-20 (1) G20 (1) gay (2) gay-pride (1) gay life (1) gay marriage (1) gay pride (1) gay relationship (1) gay rights (1) gay sex (1) GDP (1) gender mainstreaming (4) genesis (2) genetikai (2) genocídium (1) Gerhard Müller (1) gesztusa (1) globális (1) godolkodásmód (1) gondolatok (55) gondolkodás (1) Gondviselés (1) Google (1) Google-Analytics (1) gospel (1) government (2) governmental (1) grotesque (1) gyarló (1) gyarlóság (2) gyász (1) gyenge (1) gyermekgyilkosság (1) gyermekvállalás (2) gyermek nevelés (2) gyilkosság (2) gyilkosságok (2) gyűlölet (5) gyűlölet-bűncselekmények (1) gyűlölet-bűncselekmények elleni küzdelem (1) gyűlöletkeltés (5) gyűlölködés (5) Gyurcsány (1) háború (2) háborús bűnök (1) hacker (1) hagyomány (1) hagyományok (1) halálbüntetés (1) haláleset (1) halált okozó testi sértés (1) hallgatói szerződések (1) hamis (1) hans küng levele (1) harag (1) hatalmi (3) határozat (1) határozati (1) hatáskör (1) hatások (4) hate (1) hatékonyság (1) hate crimes (1) hazard (1) házasság (8) hazug (1) health care (1) helyett (1) hiánya (2) hírek (1) hírlevél (1) hit (12) hit- és erkölcstan (1) hitelesség (4) hiteltelen (2) hiteltelenség (1) hittan (2) HIV (1) holokauszt (2) homofób (22) homofóbia (197) homofóbia elleni küzdelem (3) homophobia (5) homophobic (5) homophobic law (1) homoszexuális (13) homoszexualitás (213) homoszexulitással (1) Horvátország (1) hovatartozás (1) hozzáállás (5) hr (1) HRC (1) HRW (1) human (1) humanizmus (2) humánum (1) human rights (1) hungarian (1) Hungarian (1) Hungary (6) hungary (2) húsvét (5) HUXIT (1) HV (1) hvg.hu (1) I. világháború (1) Idaho (1) IDAHO (2) ideológia (4) időközi választás (1) igazság (2) igeértelmezés (1) igeolvasó kalauz (1) ígéretek (1) ii. (1) ILGA (1) ILGA-Europe (2) illiberális (1) imádság (1) imádságos virrasztás (1) ima a pápáért (1) imf (1) immateriális (1) index.hu (1) India (2) indikátor (1) indulatok (2) indulatos megnyilatkozások (1) inkorrektség (1) intergroup (1) interjú (1) interkonfesszionalitás (1) international (2) internet (1) intolerance (1) intolerancia (8) IOC (2) irak (2) iraki (1) Irán (2) irányvonal (1) irányzatok (1) írástudók (1) irodalom (1) Írország (10) irracionalitás (1) IS (1) ISIS (1) iskolai (1) ismeret (1) isten (3) Isten (2) iszlám (2) ítélet (5) ítélkezés (3) itélkezés (6) itt maradók (1) I Ferenc pápa (1) I János Pál (1) Jalta (1) James Joyce (1) jános (1) Jan Palach (1) járvány (19) játszmák (2) javaslat (3) javaslatok (3) Jávor (1) jelenségek (1) jelentés (1) jelentése (1) jelmondat (1) Jesuit (1) jesus (1) jezsuita (2) jezsuita blog (2) Jézus (2) jézus (3) Jézus eljövetele (1) jézus példája (1) jézus tanítása (1) Jobbik (3) jobbik (3) jobbközép (2) jobboldal (2) jócselekedet (1) jog (2) jogállam (3) jogállamiság (2) jogegyenlőség (1) jogi (1) Jogi Bizottság (1) jogok (104) jogrend (1) jogvédő (1) jövő (5) józan (1) józanság (4) jó kívánság (1) Justin Welby (2) kaleidoscope (1) Kaleidoscope blog (2) kalidoscope (1) kampány (5) Kanada (1) kanadai (1) kanonizáció (1) káosz (2) kapcsolat (3) Karácsony (4) karácsony (1) káros (2) kártérítés (1) kasztrálása (1) katekizmus (5) katolikus (250) kdnp (1) KDNP (5) kdnp fidesz (1) kegyelem (2) kegyelerm (1) KEK (7) kelet európa (1) kelet közép európai (1) kémügy (1) kényszervallatás (1) képmutatás (9) képmutató (1) kérdések (111) kérdőív (2) Kerényi Imre (1) kereső (1) keresztelő (1) keresztény (204) kereszténydemokrácia (4) kereszténység (3) kezdeményezés (1) kezelése (1) KHS (1) kiállás (2) kiátkozás (1) kibékülés (1) kihagyása (1) kihívás (1) kihívások (1) kiközösítés (2) kiküldés (1) Kincses Gyula (1) kinyilatkoztatás (7) kinyilatkoztatáselfogadás (1) Királyság (1) kisebbség (2) kisebbségek (1) kitartás (1) kiválasztottság (1) Klinghammer István (1) kockázatok (2) költségvetés (1) kommentek (1) kommunikáció (4) kompromisszumkeresés (2) kompromisszumkészség (1) kompromisszum keresés (1) konferencia (3) konfliktus (1) könyvdarálás (1) konzekvenciák (1) konzervatív (119) konzervativizmus (65) kórházak (2) korlátai (1) korlátozása (1) Kormány (6) kormány (15) kormánypárti (8) kormányváltás (2) kormányzati (19) koronavírus (17) köszönet (2) Koszovó (1) kötelezettségszegési (1) kötelező (1) következmények (3) következtetések (3) közélet (5) közlekedés (1) közösség (2) közösségi média (1) közösség vállalás (1) közvélemény (3) közvélemény-kutatás (2) közvélemény-kutatási adatok (1) kriminalizáció (1) krisztus (1) krisztus test (1) kritika (1) ksh (1) KSH (1) különbségek (1) külpolitika (2) kultúrharc (1) kutatás (2) küzdelem (5) KU Leuven (1) laikus hívek (1) lakosság (1) látens homoszexualitás (2) látkép (1) lebontása (1) Legfelsőbb Bíróság (6) légkör (1) legyilkolása (1) lehetőség (1) lehetőségek (1) lehetséges (1) lelkészképzés (1) lelkigondozás (2) lelkigondozó képzés (1) lelkiismeret (1) lelkivezetők (3) lelki terhek (1) lemaradás (1) lemondott (1) Lengyelország (2) leszbikus (1) levél (4) lgbt (1) LGBT (3) LGBT people (1) LGBT rights (2) liberális (5) liberálisok (1) liberalizmus (2) Libéria (1) LMBT (187) lmbt (5) LMBT jogok (3) LMBT közösség (2) LMBT örökbefogadás (1) LMBT párok (1) LMBT szülők (1) LMP (4) logikai ellentmondás (1) Lordok Háza (1) Lorenzo Baldisseri (1) love (1) Love commando (1) Lukácsi Katalin (1) Luxemburgi Bíróság (1) magalázás (1) Magisztérium (1) magyar (1) magyarország (12) Magyarország (190) mai kor (1) malawi (2) Málta (2) manhattani (2) manipuláció (1) marriage (1) Marx bíboros (2) maszk (6) máté evangéliuma (1) mean (1) média (10) megállapodás (2) megbékélés (1) megbélyegzés (2) megbocsátás (2) megdöbbentő (1) megelőzés (2) megemlékezés (1) megerősítés (1) megértés (2) meghallgatás (2) meghív (1) megítélés (8) megoldáskeresés (3) megosztottság (1) megsértése (1) megtisztulás (3) megújulás (18) Megváltó (1) megvetés (2) megvonás (1) meleg (3) melegek (2) melegfelvonulás (3) melegházasság (127) melegházasság ellenes (1) melegházasság elleni küzdelem (1) melegjogok (136) méltányosság (2) méltatlan (1) menedékjog (1) mentalitás (1) mérsékelt (1) Metodista Egyház (1) metroszexuális (1) Mexikó (1) migráció (5) Milla (1) miniszter (2) miniszterelnök (3) miniszterelnöki megbízott (1) Mission statement (1) misszió (4) missziós vasárnap (1) Mi Hazánk (1) MKPK (2) modell (1) módosítás (1) MOK (5) Moldávia (1) Momentum (2) monitoring (2) Montenegró (1) morális (9) morálteológia (11) MSZP (3) MTA (1) mulasztása (1) munkavégzés (1) murder (1) MVSZ (1) Nagy-Britannia (3) nagyböjt (1) nagycsütörtök (1) nagypéntek (1) napkeleti bölcsek (1) narth (2) nem (1) németország (2) Németország (12) nemi szerepek (2) Nemzeti Színház (1) nemzetközi (6) nemzetközi fellépés (1) Nemzetközi nőnap (1) népegyház (1) népességfogyás (1) népi (1) népszámlálás (1) népszavazás (13) népszerűség (1) népszerűség hajhászás (1) NER (1) nevelés (1) nézettség (1) Nichols (2) nigeria (1) nigéria (3) NMHH (2) NOB (2) nők elleni erőszak (1) nők védelme (1) normalitás (2) norvég (1) norvégia (3) nővérek (4) No Deal (1) nyilatkozat (4) nyílt levél (3) nyugdíj (1) obama (1) offenzív (1) OKFŐ (1) okok (2) oktatás (2) október 23 (1) ökumené (2) Olaszország (3) olimpia (1) oltár (1) oltás (1) önállóság (1) önbecsülés (1) önelfogadás (1) önérzet (1) öngyilkosság (2) önigazolás (1) önkormányzatok (1) Orbán Viktor (2) ördögi kör (1) Oregon (1) orientáció (1) orlandoi tömeggyilkossag (1) örökbefogadás (6) öröm (1) Örömhír (3) Oroszország (30) országgyűlés (3) országgyűlési (1) országgyűlési biztos (2) országok (1) ortodox (1) ortodoxia (1) orvosok (4) összefogás (3) összefüggés (1) őszinte (2) öszinteség (1) ösztönös (1) öt kenyér közösség (1) ovb (1) PA (1) PACE (2) Pakistan (1) pál (1) Pál apostol tanítása (2) pánszlávizmus (1) pápa (4) Párizs (2) párkapcsolat (4) partnership (1) pártpolitika (3) passzivitás (1) pasztoráció (4) pávatánc (1) pc. (1) pedofilia (3) petíció (2) petition (1) PFLAG (1) Piarista Rend (1) plakát (1) Poland (1) Polgári Törvénykönyv (1) policy (3) politician (2) politika (292) politikai (5) pope (1) populláció genetika (1) pr (2) PR (2) Pride (6) pride (5) privatizáció (1) process (1) program (4) programpontok (1) Prop.8 (1) Prop8 (3) propaganda (9) Proposition 8 (1) Ptk (4) pünkösd (1) püspöki (3) Püspöki Szinódus (7) püspöki szinódus (12) püspökök (2) Putyin (2) Quebec (1) radikalizálódás (1) rágalom (1) ragaszkodás (2) rappoteur (1) rcc (1) reaction (1) reakciók (1) referendum (1) reform (14) reformáció (1) református (6) region (1) registered (1) regisztrált (1) rekkers (1) reménység (2) rendezési jog (1) rendőrség (2) rendszerváltás (1) reparatív (3) report (1) részvétel (2) rights (2) Róma (1) Roman (1) Románia (1) rule of law (1) Russia (3) S&D (1) same sex marriage (1) sándor bertalan (1) sarkalatos (1) sarlatánság (1) scandal (1) Schiffer (2) Schönborn bíboros (1) scotland (1) segítség (4) Sensus fidei (1) sérelme (2) sértő megnyilatkozások (2) sharia (1) skócia (1) Slovakia (1) Sochi (3) sokszínűség (1) Spanyolország (1) SPD (1) sponsors (1) sport (1) statement (2) statistics (1) statisztika (2) Steve Grand (1) stílus (1) stonewall (1) strasbourg (1) stratégia (1) súlyos (1) Sundance fesztivál (1) surrogacy (1) synod of bishops (1) szabadság (1) szabadságjogok (2) Szabó Máté (2) szakmai (2) szakrendelők (1) szankciók (2) szégyen (7) szelektív (1) szélsőjobb (5) szélsőséges (2) szélsőségesek (5) szemben (1) személyes (1) személyiség (1) szemléletformálás (1) szentségek (1) szenvedés (1) Szerbia (2) szerelem (2) szerepvállalás (1) szeretet (8) szervezés (1) szervezet (1) szexbotrányok (1) szexuáletika (4) szexuális (1) szexualitás (5) szinódus (9) Szíria (2) Szivay Gergely (1) Szlovákia (5) szlovén (1) Szlovénia (2) szociológiai vizsgálat (1) Szocsi (13) szolidaritás (4) szponzorok (1) szülő (1) szülői szeretet (1) szülők (2) szuperkórházak (1) tagadás (1) tájrombolás (1) támadás (1) támadások (1) Tamás Gáspár Miklós (1) támogatják (2) támogatók (1) tanácsadó testület (1) tanítás (7) tankönyv (1) tanulmányi szerződés (1) tapasztalat (1) tapasztalatok (1) tárgyalás (2) tárgyi (1) társadalmi (194) társadalmi elutasítottság (1) társadalmi jelenségek (1) társadalmi kulturális (1) társadalom (13) társkapcsolatok (2) tartása (2) tavasz (1) tegyél (1) tél (1) téli olimpia (12) teológia (13) teológiai (1) teology (1) terápia (2) természetes (1) természettörvény (1) terrorizmus (2) térség (1) tervezete (1) therápia (1) tiltakozás (6) tiltás (2) tinédzser (1) tiszta (1) tiszteletben (2) többségi vélemény (2) tolerancia (182) Tonio Borg (1) Törökország (1) történelmi (2) történelmi egyházak (1) törvény (9) törvények (2) tradíciók (1) tradicionalis (1) traditions (1) transzparencia (2) transzperencia (1) transzszexuális (1) traumatológia (1) trendek (1) trón (1) trust (1) tudat (1) tudomány (3) tudományos (2) tüntetés (6) tyúkper (1) Uganda (2) új (3) Új-Zéland (2) újabb (1) újév (1) újraértelmezés (1) új bíborosok (1) új felsőoktatási államtitkár (1) UK (22) UKIP (1) ukrajna (2) Ukrajna (3) UMC (1) UMP (1) Unitárius Egyház (2) ünnep (2) ünnepek (1) Uruguay (1) US (1) usa (4) USA (88) USCCB (1) uszítás (1) üzenet (1) üzenete (1) vádaskodás (1) vadnyugat (1) válás (5) válaszok (42) választás (7) választási kampány 2014 (1) választások (4) vallás (2) vallási (4) vallási élmény (1) válság (9) változás (9) változások (4) value based (1) várható (1) vasárnap (1) Vatikán (28) Vatikáni Bank (1) vatikáni felmérés (1) Vatikáni felmérés (3) vatikáni kérdőív (47) védelem (5) védelme (2) végzettség (1) vélemények (3) Velencei Bizottság (3) vers (1) vétó (1) vezetői (1) vezetők (5) világ (2) világnap (1) világnézet (1) világnézeti (1) Világörökség (1) világtalálkozó (1) Vincent Nicols (3) violations (1) Virágvasárnap (1) virrasztás (1) visit (1) visszajelzések (1) vita (6) vízkereszt (1) vizsgálat (5) Walesa (1) Washington állam (1) way of thinking (1) what (1) winter Olympic Games (1) Winter Olympic Games 2014 (2) WMoF (1) záródokumentum (1) zene (1) Zöldek (1) zoltán (1) zsarnokoskodó (1)

Kaleidoscope évértékelő 2012

Kaleidoscope és Prizma

2013.12.22. 10:35 kaleidoscope

Az ír felmérés előzetes eredményei I.

Címkék: egyház tolerancia keresztény katolikus válaszok melegházasság azonos neműek házassága Írország vatikáni kérdőív

ir-felm-eredm.JPGAmint korábban is jeleztük, a Kaleidoscope blog talán a világon elsőként tette közzé a vatikáni kérdőívre beérkezett válaszokat, és úgy tűnik, hogy az ír Katolikus Papok Egyesülete a második, amely négy nappal ezelőtt publikálta az általuk végzett felmérés előzetes eredményeit (két hete a jelen blogon is beszámoltunk az ír kezdeményezésről). Tény azonban, hogy míg a mi felhívásunkra csak 27-en töltötték ki az általunk publikált kérdőívet, az ír Katolikus Papok Egyesületének felhívására 1562 válasz érkezett, amint az az eredményekről beszámoló posztból is kiderül. Az előzetes eredmények a válaszadókra vonatkozóan olyan összesítéseket tartalmaznak, amilyenek a saját adatainkat bemutató korábbi posztban is megtalálhatóak, ezáltal összehasonlíthatóak.  Ugyanakkor az ír kérdőív tartalmazott néhány olyan kérdést is, amelyeknél előre megadott válaszlehetőségek közül választhattak a válaszadók, és ezek eredményeit is bemutatja az összesítés, amely ezáltal nagyon sok érdekes tartalmi információval is szolgál. Ezek közül néhányat itt is bemutatunk.

ir-felm-minoseg.JPGArra a kérdésre, hogy milyen minőségben tölti ki a kérdőívet (több választ is meg lehetett adni, és nem volt kötelező minden kérdésre válaszolni, ugyanúgy, ahogy a Kaleidoscope blogon publikált kérdőív esetében), az ír válaszadók többsége – a hazai válaszadókhoz hasonlóan – a laikus hívő (958 fő, 69.88%) és szülő (408 fő, 29.76%) válaszokat jelölték be, de az ír felmérésben 173 pap (12,6%) is részt vett, míg a hazai felmérésben egy sem. Ez abból a szempontból érthető, hogy azt a felmérést a papok egyesülete szervezte, ugyanakkor elég elkeserítő, hogy Magyarországon nem volt egyetlen pap sem, aki ebben a formában is válaszolt volna a vatikáni kérdőívre, mert még ha a magyar katolikus papok ennyire félnek is az egyház hivatalos elöljáróitól, akkor is kitölthették volna név nélkül a kérdőívet, de azt sem tették. Érdekes az is, hogy a kérdőívet kitöltőknek kevesebb, mint a fele (44,5%) jár rendszeresen, hetente szentmisére. Ilyen kérdés az általunk publikált kérdőíven nem volt, ezért összehasonlításra nincs lehetőségünk. Mindazonáltal fontosnak tűnik az a tény, hogy olyanokat is meg tudott szólítani az egyház ezzel a kérdőívvel, akik egyébként nem járnak minden héten templomba (pedig a katolikus morálteológia alapján ez bűnnek számít).

ir-felm-eletkor.JPGA családi állapotra vonatkozó kérdésre kapott válaszok alapján meglehetősen vegyes volt a válaszadók összetétele, és ez alapján is viszonylag reprezentatívnak tekinthető a felmérés.

 

ir-felm-eletkor2.JPGAz ír válaszadók életkori megoszlásában nincs olyan eltolódás a fiatalabbak irányába, mint amilyen a hazai válaszadók esetében mutatkozott, ott az idősebbek aránya magasabb volt, ezáltal vélhetően ebből a szempontból reprezentatívabbnak tekinthető a minta.  

 

ir-felm-mennyire-ertik.JPGA vatikáni kérdőív első kérdését a laikus hívek számára egyszerűbben megérthetővé és megválaszolhatóvá tették, átrendezték a szavak sorrendjét az eredeti kérdéshez képest, és három előre megadott válaszlehetőség közül választhattak a válaszadók. Ugyanakkor addig, amíg az eredeti kérdés arra vonatkozott, hogy általában az emberek hogyan értelmezik ma a Katolikus Egyháznak a Bibliára és a pápai enciklikákra alapozott tanítását a család értékéről, addig az ír kérdőíven ez a kérdés szerepelt: „Írja le, hogy a katolikusok mennyire értik meg jól a Katolikus Egyháznak a család értékeire vonatkozó tanítását (amely a Bibliában, a Gaudium et spes és a Familiaris Consotio kezdetű pápai enciklikákban, valamint a Tanító Hivatal egyéb, a II. Vatikáni Zsinat utáni dokumentumaiban található meg)." A válaszadók közel 73%-a szerint rosszul értik meg, 24,4% szerint többségében megértik, és csak 2,7%-uk szerint értik meg teljesen.

ir-felm-egyutteles.JPGTöbb nehezebben értelmezhető kérdést átugorva egy könnyen megérthető és megválaszolható kérdés volt: a házasság előtti együttélés jelent-e pasztorációs kihívást az ön részegyházában? A válaszadók 97,8%-a szerint igen, 2,2%-a szerint nem. Arra a kérdésre, hogy hány százalékra becsülik az együttélés előfordulását a válaszadók közel fele válaszolt úgy, hogy több, mint 50%, a válaszadók közel harmada szerint pedig több, mint 70%.

 

ir-felm-ervenytelenites.JPGUgyancsak könnyen megérthető és megválaszolható kérdés vonatkozott a házasság érvénytelenné nyilvánítására: pozitív hatása lenne annak, ha egyszerűsítenék a házasság érvénytelenítésére vonatkozó szabályokat? A kérdésre a válaszadók 77,7%-a válaszolt igennel, 22,3%-a nemmel. Az elváltak lelkigondozásával a válaszadók kevesebb, mint 10%-a szerint foglalkoznak az egyházközségek, az egyházmegye, vagy a nemzeti egyház szintjén.

 

ir-felm-azonos-nemuek2.JPGAz azonos nemű párok házassági egyenlőségének és az ilyen párkapcsolatban élőknek a megítélését a válaszadók nagyon különbözőnek tartották egyházmegyei, plébániai és kisközösségi szinten. Jellemzően mind a házassági egyenlőség kérdésében, mind az ilyen párkapcsolatban élők iránti megítélésben az ellenséges, elítélő, vagy negatív a hozzáállás tapasztalható egyházmegyei szinten a válaszadóknak több, mint 70%-a szerint, míg saját plébániájukon már csak kevesebb, mint 50%-a szerint voltak ennyire elutasítóak, a kisközösségekben pedig már kevesebb, mint a válaszadók 30% szerint volt ellenséges, vagy negatív az attitűd.   Ez azt igazolja, hogy a válaszadók szerint az ellenséges, vagy negatív hozzáállás az azonos nemű párkapcsolatokhoz és párokhoz egy központi, hivatalos egyházi elvárás lehet.

ir-felm-mennyire-fontos.JPGMeglepő válaszok érkeztek arra a kérdésre, hogy a válaszadók számára mennyire fontos a házassági egyenlőség kérdése. A válaszadók közel 48%-a jelezte, hogy számára kiemelkedően, vagy nagyon fontos ez a kérdés, és csak 18%-a nyilatkozott úgy, hogy nem igazán fontos. Az is igaz viszont, hogy ebből a kérdésfelvetésből nem lehet következtetést levonni arra vonatkozóan, hogy aki számára fontos, vagy kiemelkedően fontos ez a kérdés, az támogatja-e a házassági egyenlőséget, vagy pont azért fontos számára, mert ellenzi.

ir-felm-mit-nyujtson.JPGArra a kérdésre, hogy mit kellene nyújtania az Egyháznak az olyan szülők esetében, akik az Egyház által el nem ismert házasságban élnek (ti.: azonos neműek házassága, elváltak és újraházasodottak, stb.), a válaszadók 77%-a mondta azt, hogy a szentségeket ki kellene szolgáltatni, de csak kevesebb, mint 5% szerint kellene hittant, és 18% szerint az Egyház általános tanítását. A kérdés elég szerencsétlen megfogalmazású volt, amit bizonyít az is, hogy a kérdőívet kitöltők jóval több, mint fele átugrotta azt. Az eredeti kérdőíven két idevonatkozó kérdés szerepel, amelyeket kicsit szerencsétlenül összevontak az ír kérdőív szerkesztői: „5c. Milyen lelkipásztori figyelmet tudnak biztosítani azoknak, akik úgy döntöttek, hogy ilyen kapcsolatban élnek?”, és: „5d. Mit lehet lelkipásztori szempontból tenni a hit átadása érdekében azoknak az esetében, akiknél azonos nemű párok fogadnak örökbe gyermekeket?”, bár ez utóbbi kérdésre két szabad szöveges válaszlehetőséget adó kérdésben is kitértek.  

Folytatjuk!

Szólj hozzá!

2013.12.21. 14:13 kaleidoscope

Végleges a Ferenc pápának szóló harmadik levél

Címkék: egyház reform levél felelősség katolikus Ferenc pápa CCR

alairhato.JPGA Katolikus Egyház reformját támogató nemzetközi összefogás (Catholic Church Reform Coalition – CCRC) honlapján megjelent a Ferenc pápának küldendő harmadik nyílt levél végleges változata. A levélbe – melynek magyar fordítását alábbiakban adjuk közre – javaslatunk ellenére nem került bele annak kimondása, hogy a püspöki konferenciák egy része, így a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) is, szabályosan elszabotálta Baldisseri érseknek azt a kérését, hogy a püspökök a hívek lehető legszélesebb nyilvánosságát, érdemben vonják be a Vatikán által közzétett kérdések megválaszolásába. Ennek ellenére támogatólag tesszük közzé a nyílt levelet, és kérjük, hogy minél többen csatlakozzanak aláíróként hozzá.

A CCRC szervezők, a nyílt levél végleges változatát bemutató friss írásukban nagyon hangsúlyosan felhívták a figyelmet arra, hogy a Katolikus Egyház reformját támogató hívek, és azok szervezeteinek egyre szorosabb összefogása most fontosabb, mint valaha. Mint írják, a tagszervezetek képviselőinek egyre nagyobb része tartja elengedhetetlenül fontosnak, hogy a laikus hívek részvételével egy másik találkozót is tartsanak Rómában, a Soron Kívüli Püspöki Szinódus III. Közgyűlésének kezdete előtt, 2014 október elején. Ezt a nagyobb rendezvényekhez kapcsolódó találkozókhoz hasonlóan szinkron összejövetelnek, egyfajta Szinkron Szinódusnak gondolnák, de hangsúlyozzák, hogy a tervek egyelőre teljesen kiforratlanok.

A CCRC minden további akcióját össze fogja hangolni a „Mi Vagyunk az Egyház Nemzetközi Mozgalommal” (angol neve alapján a rövidítés: IMWAC) és közösen keresnek önkénteseket a fenti linken részletezett feladatokra. Erre is bíztatjuk az angolul tudó, és az Egyházért tenni akaró olvasókat!

Továbbiakban közreadjuk a pápának írt levél magyar fordítását, és ismételten kérjük, hogy a már korábban is jelezett, de ide kattintva is elérhető linken keresztül, minél többen csatlakozzanak hozzá aláíróként:

Őszentsége Ferenc Pápa!

Reméljük, hogy segítették munkáját azok a javaslataink, amelyeket az ez év szeptember 19-én és november 27-én kelt, és a világ minden részén élő, és működő katolikus hívek és szervezetek által aláírt korábbi leveinkben fogalmaztunk meg. A pápai Tanácsadó Testület harmadik összejövetelére készülve ezt a levelet most a Püspöki Szinódus jövő év októberben megrendezésre kerülő soron kívüli közgyűléséhez kapcsolódóan írjuk.

Üdvözöljük azt a döntését, hogy az evangélium talaján álló családpasztoráció sürgető kihívásainak megtárgyalása érdekében egy rendkívüli püspöki szinódust hívott össze. A közelmúltban egy homíliájában Ön feltette azt a kérdést: „Hogyan őrizzük meg a hitünket a családon belül?” Mindannyiunknak meg kell küzdenünk ezzel a konkrét kihívással a saját életünkben, és az egyházközségeinkben is nagyon sokan vannak hasonló helyzetben. Mindannyian úgy látjuk, hogy Egyházunk válaszút előtt áll, és Ön megadta nekünk az Egyház együttérző megújulásának reményét.

Különösen üdvözöljük azt a példa nélküli felhívást, melynek során a "helyi forrásokból származó hozzászólásokat" kívánta összegyűjteni a Baldisseri érsek által szétküldött kérdőívek segítségével, felismerve a sensus fidelium fontosságát az Egyház Tanítóhivatal szempontjából. Ezzel a kezdeményezéssel elkezdett érvényt szerezni annak a szükségszerű változásnak, amelyről az Evangélium örömhíre című pápai buzdításban is szólt már, és amelynek a lényege, hogy elő kell mozdítani az Egyházban a laikusok felelősségének a kiszélesítését, akiket eddig gyakran „távoltartott a döntéshozataltól” a „túlzott klerikalizmus”. Nagyon reméljük, hogy ez a felmérés folytatódni fog, és a hívők hangján át a Szentlélek fog megnyilvánulni az előttünk álló teljes folyamat során.

Ön bizonyára tisztában van azzal, hogy nagyon nagy eltérések voltak püspökök és a püspöki konferenciák hozzáállásában azzal kapcsolatban, hogy milyen módon kívánták összegyűjteni a helyi közösségek válaszait a szinódus által közzétett kérdőív 39 kérdésére. Miközben voltak püspöki konferenciák, amelyek megkönnyítették a hívek részvételét ebben a komoly kihívást jelentő felmérésben, addig a legtöbben minimális mértékben tették lehetővé a plébániák hívei számára, hogy részt vegyenek ebben a létfontosságú párbeszédben.

Szilárd meggyőződésünk szerint ahhoz, hogy a családdal foglalkozó Szinódus eredményes legyen, a kérdőívek segítségével összegyűjthető információkon felül szükség van a világegyház minden részéről elkötelezett katolikus nők és férfiak részvételére a szinódus munkájának minden szakaszában. Így például annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a felmérésekhez, beszélgetésekhez, vitákhoz és ajánlások megfogalmazásához, azt javasoljuk, hogy kapjon utasítást a világon minden egyházmegye, egyházmegyei zsinatok megtartására 2014-ben ezáltal lehetővé téve, hogy megvitassák a szinódus témáit, és kötelezzék a megyéspüspököt arra, hogy hívjanak meg erre az egyházmegyéjükből minden olyan katolikus hívőt, aki hozzá szeretne szólni a témához. Ezeken a zsinatokon nyitott vitákra van szükség, a kölcsönös tisztelet jegyében. Az egyházmegyei zsinatok következtetéseit és ajánlásait ezután kellene benyújtani közvetlenül a Püspöki Szinódus „előkészítő bizottságának”, vagy még inkább egy speciálisan erre a célra összehívott Nemzeti vagy Plenáris Zsinatnak, amelyben legalább az összes zsinati tag fele lenne a laikus résztvevők aránya, és amelyben jelentős arányban lennének nők annak érdekében, hogy ellensúlyozzák a nők hozzájárulásának a hiányát az Egyház irányításában. Megítélésünk szerint ez a folyamat megfelelően biztosítaná a laikusok érdemi képviseletét a családdal foglalkozó Püspöki Szinóduson. Elvégre milyen lenne a „Család Szinódus” azok bevonása nélkül, akik családban élnek?

Tisztelettel felajánljuk Ferenc Pápának a segítségünket és azokat a tapasztalatainkat, amelyeket a különböző élethelyzetekben lévő keresztény hívek és családjaik között szereztünk. Örömmel várjuk levelünk kézhezvételére vonatkozó visszajelzését, és a megfelelő időben a válaszát azokra a javaslatainkra, amelyek a katolikus nők és férfiak bevonására vonatkoztak a Soron Kívüli Szinódus munkájába, illetve annak hivatalos előkészítésébe. Ismételten szeretnénk biztosítani arról a mély elkötelezettségünkről, hogy megmutassuk Krisztus szeretetét és igazságát a világ minden részén élő családoknak.

Tisztelettel, Krisztusban:

A katolikus hívek és katolikus szervezetek világméretű hálózata

(az aláírók nevei és címei a mellékelt listában)

CC: Cardinal Giuseppe Bertello, President of the Vatican City state administration

       Cardinal Francisco Javier Errázuriz Ossa, Archbishop Emeritus of Santiago, Chile

       Cardinal Oswald Gracias, Archbishop of Mumbai, India

       Cardinal Reinhard Marx, Archbishop of Munich and Freising, Germany

       Cardinal Laurent Monsengwo Pasinya, Archbishop of Kinshasa, Congo

       Cardinal Sean Patrick O'Malley, Archbishop of Boston, USA

       Cardinal George Pell, Archbishop of Sydney, Australia

       Cardinal Oscar Andrés Rodríguez Maradiaga, Archbishop of Tegucigalpa, Honduras

Szólj hozzá!

2013.12.18. 23:47 kaleidoscope

Sic transit gloria mundi

Címkék: egyház reform változás konzervativizmus katolikus Vatikán Ferenc pápa

Bruke.jpgA hazai médiában is nagy visszhangot kapott Raymond L. Burke bíboros felmentése a vatikáni Püspöki Kongregációból, tekintettel arra, hogy a nagyon befolyásos, konzervatív bíboros menesztése újabb bizonyítéka annak, hogy Ferenc pápa komolyan gondolta a vatikáni Kúria átalakítását, megújítását. Az MTI-nek a The New York Times cikke alapján készült tudósítása – melyet átvettek a nagyobb hírportálok – csak általánosságban ír arról, hogy Burke bíboros burkoltan kritizálta a pápát egy interjú során, és egy ködös nyilatkozatot idéznek tőle. Ugyanakkor a jsonline.com portálnak a témával foglalkozó cikkében egy kicsit több konkrétum jelent meg. Mint írják, Burke a vatikáni Kúria, Ferenc pápa által tervezett átalakításával kapcsolatban így nyilatkozott: „A Római Kúria szolgálatai nagyon szorosan összefonódnak az egyházzal, ezért ezeket tiszteletben kell tartani. Elképzelhetetlen számomra, hogy a Római Kúria alapjaiban megváltozzon, ez egyszerűen lehetetlen”.

Nos, úgy tűnik, hogy a bíboros elszámította magát, amikor azt akarta üzenni a pápának, hogy álljon el a Kúria reformjának tervétől. Visszahívása a Püspöki Kongregációból azzal jár, hogy a továbbiakban nem tudja befolyásolni az új amerikai püspökök kinevezését, vagyis annak ellenére, hogy továbbra is tagja marad a Vatikán legfelsőbb bíróságának számító Apostoli Signaturanak, pozíciója jelentősen gyengült. Mindezek alapján azok a félelmek, amely a konzervatív főpapokban támadtak Ferenc pápa intézkedéseit látva és nyilatkozatit hallva, nem tűnnek alaptalannak, ahogy erről egy korábbi posztban már a jelen blogon is szóltunk. 

Figyelmet érdemel az is, hogy pár nappal korábban még milyen magabiztosan állította Burke, hogy a Római Kúria lényegi „megváltoztatása egyszerűen lehetetlen”. Nagyon ismerősek ezek a szavak. Megváltoztathatatlan, lehetetlen, stb. Egyrészt nagyon gyakori, hogy akik nem érdekeltek egy változásban, azok megpróbálják azzal elhárítani a rájuk háruló feladatot, hogy azt mondják róla: „lehetetlen”. Ilyen esetekben különösen nagy szükség van egy felkészült és határozott vezetőre, aki pontosan tudja, hogy amit akar, az lehetséges, csak az a kérdés, hogy ki hajlandó a megvalósításban együttműködni, és ki nem. Ez utóbbiaktól általában rövid úton kénytelenek megválni a vezetők.

Másrészt a Katolikus Egyházban különösen sokszor hangzik el teológiai tézisekkel kapcsolatban, hogy ez, vagy az az Egyház „megváltoztathatatlan” álláspontja, ahogy erről is írtunk már korábban. Lényegében ezt állította Burke is a Kúria szerepével, működési rendjével kapcsolatban. Felmentése reményt adhat azoknak, akik jelentős és mélyreható változásokat tartanak szükségesnek a Katolikus Egyházban.

Szólj hozzá!

2013.12.17. 11:03 kaleidoscope

A püspököknek a helyi szinteken konzultálniuk kell a családi szinódus előtt

Címkék: egyház nyílt levél katolikus válaszok Ferenc pápa CCR vatikáni kérdőív

ncr131220.JPGAmint korábban is jeleztük már, a Vatikánon belül is zavart okozott, hogy kinek a válaszát várják a Püspöki Szinódus titkársága által szétküldött kérdésekre. Akkor is jeleztük, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) nem tette hivatalos formában, könnyen hozzáférhetővé a kérdőívet, amikor a jelen blogon publikáltuk, és kitölthetővé tettük azt, valamint beszámoltunk arról is, hogy Erdő Péter bíboros nem várja a hívek válaszát, és nem is akarja figyelembe venni az MKPK hivatalos válaszainak összeállításakor. Ugyanakkor a Szent Gellért Plébánia honlapján úgy jelent meg egy hivatalosnak mondott kérdőív, hogy a kísérő szövegben – az előbbiekben ismertetett bíborosi nyilatkozattal ellentétben – ezt írták: „[Ferenc pápa] Főrelátorként (előterjesztő) főpásztorunkat, dr. Erdő Péter bíboros, prímás, érsek urat kérte fel. Ahhoz, hogy bíboros úr minél átfogóbb képet tárhasson a Szentatya és a Szinódus püspökei elé, az alábbi kérdőív kitöltését kéri.” Az egymásnak ellentmondó hazai és vatikáni instrukciók miatt többen fordultak itthonról, és a világ minden részéről azzal a kérdéssel, kéréssel a Püspöki Szinódus főtitkárához, Lorenzo Baldisseri érsekhez, hogy tegye egyértelművé, kiknek a válaszát várja a Vatikán. Igaz, hogy – amint arról is részletesen beszámoltunk – voltak olyan nyilatkozatok, melyek szerint a laikus hívek válaszait igen is egyértelműen várja a pápa, de ezek nem közvetlenül a vatikáni illetékesektől származtak. Pár nappal ezelőtt azonban Lorenzo Baldisseri érsek is nyilatkozott a kérdéssel kapcsolatban, megerősítve azt, hogy a Vatikán által kezdeményezett konzultáció során a „helyi szinteken” (szó szerint a „fűszálak gyökereinél”) is gyűjteni kell a válaszokat, és nemcsak a Kúria, vagy más hivatalos egyházi intézmény szintjén. A nyilatkozat tehát egyértelmű, bár kissé megkésettnek tűnik, hiszen a kérdések kiküldése lassan két hónapja történt meg, és azoknál, akik a kérőíveket gyorsan közzétették az interneten, nagyrészt már le is zárult a válaszadási határidő annak érdekében, hogy a szinódusi közgyűlés szervezői részére január végére már feldolgozott, összesített adatokat állhassanak rendelkezésre. A Kaleidoscope blogon közzétett kérdőívre is csak december 8-ig vártuk a válaszokat, és már továbbítottuk is az MKPK, valamint a vatikáni illetékesek részére. A helyi szinteken a laikus hívők bevonása tehát hazánkban a hivatalos egyházi vezetés részéről lényegében elmaradt, pedig Baldisseri érsek fenti nyilatkozata alapján is egyértelmű, hogy ennek meg kellett volna történnie, de ezt az MKPK lényegében elszabotálta. Tekintettel arra, hogy ez több országban is előfordult, a Katolikus Egyház reformját támogató szervezetek koalíciója (CCRC) Ferenc pápa figyelmét is fel kívánja hívni erre, ahogy az a korábban bemutatott nyílt levél tervezetében is látható.

A vatikáni kérdőívre érkezett válaszokat egyébként az interneten még szinte senki nem publikálta, így a világon az elsők között volt blogunk, amelyen már a válaszok is hozzáférhetővé váltak.

Ma még nem lehet pontosan tudni, hogy a Püspöki Szinódus jövő évi közgyűlésének előkészítéséért felelős szervezők hogyan fogják kezelni a kialakult helyzetet, de az biztos, hogy indokolt és sürgető a Szentatya figyelmét felhívni az előkészületek körüli anomáliákra, amire a CCRC fent említett nyílt levele biztosítani fogja azt a lehetőséget, hogy minden hívő saját aláírásával még nyomatékosabbá tegye ezt a Ferenc pápának megküldésre kerülő jelzést, észrevételt. Amint a nyílt levél szerkesztői megküldik a levél végleges változatát, azt is közzétesszük a Kaleidoscope blogon, és – korábbi gyakorlatunknak megfelelően – jelezzük, hogy milyen linken keresztül lehet aláíróként csatlakozni ehhez a kezdeményezéshez.

Szólj hozzá!

2013.12.16. 08:52 kaleidoscope

A Katolikus Egyház kiállása az LMBT jogok mellett Indiában

Címkék: politika egyház tolerancia jogok keresztény felelősség emberi katolikus homofóbia társadalmi melegházasság azonos neműek házassága melegjogok Oroszország LMBT India

Card-Oswald-Gracias.jpgAz elmúlt napokban a hazai híradások is beszámoltak arról, hogy az indiai Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a homoszexualitást dekriminalizáló alacsonyabb szintű jogszabályt, mondván, hogy azzal nem lehet érvényteleníteni azt a több, mint száz éves törvényt, mely még a brit gyarmati időkből származik, és amely természet elleni bűncselekményként kezeli az azonos neműek szexuális kapcsolatait. A bírósági döntés vélhetően jogszerű, ugyanakkor az indiai politikai erőviszonyok fényében erősen aggályos, mivel újabb súlyos kockázatokat rejt, az Indiában amúgy is gyakran törvénytelen támadásoknak kitett LMBT közösség tagjai számára.

A bírósági döntést követő egyházi reakciókról számol be a New ways ministry blog legfrissebb posztja, melyből kiderül, hogy az indiai katolikus vezetők egy része, köztük a nyolcfős pápai tanácsadó testület egyik tagja, Oswald Gracias Mumbai bíborosa egy újságírói kérdésre azt hangsúlyozta, hogy a Katolikus Egyház nem támogatja a homoszexualitás kriminalizálását, annak ellenére, hogy egyébként a homoszexuálisok házasságkötésének engedélyezését is ellenzi.  Mint mondta: „A Katolikus Egyház ellenzi a melegházasságot, de azt tanítja, hogy a homoszexuálisok emberi méltóságát ugyanúgy tiszteletben kell tartani, mint bármely más emberét, ezért elutasítja a velük szemben alkalmazott jogtalan diszkriminációt, zaklatást és bántalmazást.”

Mindez teljesen logikus, mégis váratlanul pozitív, és reményt keltő. Eddig ugyanis a hivatalos katolikus megnyilatkozások rendszerint nem álltak ki az LMBT közösséghez tartozók emberi jogai mellett akkor sem, amikor egyértelműen és nyilvánvalóan megsértette azokat valamely állam, vagy közösség. Így pl. soha, egyetlen szóval nem tiltakoztak a homofób orosz törvénykezés ellen, melynek közvetlen következményeként embereket bebörtönöztek, de ami ennél sokkal nagyobb baj, a közvetett következmények, mely az LMBT emberekkel szemben elkövetett gyilkosságok, és erőszakos bűncselekmények voltak, amelyek egyre nagyobb számban fordultak elő a törvény elfogadása körüli időkben, és azóta is. Indiában a katolikusok egy része úgy látszik már rájött arra, hogy a kisebbségi jogok védelme mindig, minden kisebbség számára fontos, ezáltal – miután mindenki valamilyen szempontból egy kisebbséghez is tartozik – az egész társadalom, a hatalmon levő többség tagjainak is alapvető érdeke. Érdemes megnézni, hogy ahol az LMBT jogok sérülnek, ott nagyon gyakran a Katolikus Egyház működését is akadályozzák, esetleg üldözik és büntetik is. Jól látható ez a közel- és közép-keleten, Észak- és Közép-Afrikában, és így van ez India számos tartományában is. Kívánatos lenne, hogy a katolikus vezetők világszerte sokkal határozottabban kiálljanak a kisebbségek jogainak védelme mellett akkor is, ha az adott kisebbség egyes követeléseivel – mint amilyen az LMBT emberek esetében a házassági egyenlőséghez való jog kérdése – nem is értenek egyet.

Szólj hozzá! · 1 trackback

2013.12.14. 10:27 kaleidoscope

Harmadik levél Ferenc pápának

Címkék: egyház felelősség katolikus Ferenc pápa CCR vatikáni kérdőív

3-lev-F-p.JPGElkészült a Ferenc pápának szóló, és a Katolikus Egyház megújítását támogató hívek, egyházi szervezetek által közösen megküldendő harmadik levél tervezete, melyet véglegesítés előtt megküldtek a Katolikus Egyház reformját támogató szervezeteknek, így a Kaleidoscope blog olvasói közösségének is. A levéltervezetet ezúton közreadjuk azzal, hogy holnapig, december 15-ig lehet hozzá módosító javaslatokat küldeni a szervezőknek. A korábbi gyakorlattól eltérően igyekeztünk a levéltervezet fordítása során a magyar szóhasználatnak jobban megfelelő megfogalmazásokat alkalmazni (pl. a megszólításban), de alapvetően arra kérjük olvasóinkat, hogy esetleges észrevételeiket ne a nyelvi pontatlanságokra, vagy a gyors fordítás miatt helyenként nehézkesre sikeredett megfogalmazásokra vonatkozóan tegyék meg, hiszen a levél angol nyelven fog elkészülni végleges formában, amihez – korábbi gyakorlatnak megfelelően – online aláírások formájában lehet majd csatlakozni, hanem érdemi, tartalmi észrevételeket tegyenek hozzá, amennyiben szükségesnek tartják. A december 15-én délig visszaérkező észrevételeket készséggel továbbítjuk a levél szerkesztőinek.

A levéltervezet – örvendetes módon – a jelentőségének megfelelő súllyal és terjedelemben foglalkozik a családdal foglalkozó 2014-es Soron Kívüli Püspöki Szinódus előkészítése érdekében kezdeményezett felméréssel, melyet a jelen blogon is hozzáférhetővé tettünk, és amelynek általunk összegyűjtött eredményeit korábban publikáltuk is. Ugyanakkor kissé túlságosan is diplomatikus megfogalmazásokat használ, amikor ezt írja: „Ön bizonyára tisztában van azzal, hogy nagyon nagy eltérések voltak püspökök és a püspöki konferenciák hozzáállásában azzal kapcsolatban, hogy milyen módon kívánták összegyűjteni a helyi közösségek válaszait a szinódus által közzétett kérdőív 39 kérdésére.” A Magyar Katolikus Püspöki Kar hozzáállásával kapcsolatban szerzett saját tapasztalataink alapján – melyekről szintén több posztban is írtunk – ki kellene végre határozottan és egyértelműen mondani, hogy egyes püspöki konferenciák egész egyszerűen elszabotálták a Vatikán által kezdeményezetett felmérést. Ha küldtek, vagy később még küldenek is valamilyen választ a Szinódus szervezőinek felhívására, az akkor sem fogja tartalmazni a hívek széles körének álláspontját, pedig Baldisseri érsek egyértelművé tette, hogy neki, akit Ferenc pápa választott ki a Szinódus főtitkári feladatainak ellátására, ez volt a szándéka. Ebből adódóan azt vissza kívánjuk jelezni a Ferenc pápának írandó nyílt levél szerkesztőinek, hogy a levélben célszerű lenne egyértelműen és kertelés nélkül kimondani azt, hogy ami történt a felméréssel kapcsolatban, az kimeríti a szabotázst, a szándékos obstrukciót és nyílt szembenállást több püspöki konferencia esetében.

Mindezek alapján kérjük, hogy a poszthoz tett kommentek, vagy a relation@vipmail.hu címre megküldött email formájában olvasóink tegyenek észrevételeket a Ferenc pápának megküldendő harmadik nyílt levél tervezetéhez:

Őszentsége Ferenc Pápa!

Reméljük, hogy segítették munkáját azok a javaslataink, amelyeket az ez év szeptember 19-én és november 27-én kelt korábbi leveinkben fogalmaztunk meg, melyeknek aláírói a világ minden részén élő és működő katolikus hívek és szervezetek voltak. A pápai Tanácsadó Testület harmadik összejövetelére készülve ezt a levelet most a Püspöki Szinódus jövő év októberben megrendezésre kerülő soron kívüli közgyűléséhez kapcsolódóan írjuk.

Üdvözöljük azt a döntését, hogy az evangélium talaján álló családpasztoráció sürgető kihívásainak megtárgyalása érdekében egy rendkívüli püspöki szinódust hívott össze. A közelmúltban egy homíliájában Ön feltette azt a kérdést: „Hogyan őrizzük meg a hitünket a családon belül?” Mindannyiunknak meg kell küzdenünk ezzel a konkrét kihívással a saját életünkben, és az egyházközségeinkben is nagyon sokan vannak hasonló helyzetben. Mindannyian úgy látjuk, hogy Egyházunk válaszút előtt áll, és Ön megadta nekünk az Egyház együttérző megújulásának reményét.

Különösen üdvözöljük azt a példa nélküli felhívást, melynek során a "helyi forrásokból származó hozzászólásokat" kívánta összegyűjteni a Baldisseri érsek által szétküldött kérdőívek segítségével, felismerve a sensus fidelium fontosságát az Egyház Tanítóhivatal szempontjából. Ezzel a kezdeményezéssel elkezdett érvényt szerezni annak a szükségszerű változásnak, amelyről az Evangélium örömhíre című pápai buzdításban is szólt már, és amelynek a lényege, hogy elő kell mozdítani az Egyházban a laikusok felelősségének kiszélesítését, akiket eddig gyakran „távoltartott a döntéshozataltól” a „túlzott klerikalizmus”. Nagyon reméljük, hogy ez a felmérés folytatódni fog. A továbbiakban nem lehet figyelmen kívül hagyni a Szentléleknek a hívek megszólalásain keresztül kifejezésre jutó megnyilvánulásait.

Ön bizonyára tisztában van azzal, hogy nagyon nagy eltérések voltak püspökök és a püspöki konferenciák hozzáállásában azzal kapcsolatban, hogy milyen módon kívánták összegyűjteni a helyi közösségek válaszait a szinódus által közzétett kérdőív 39 kérdésére. Miközben voltak püspöki konferenciák, amelyek megkönnyítették a hívek részvételét ebben a komoly kihívást jelentő felmérésben, addig mások csak látszólag tették lehetővé a plébániák számára, hogy részt vegyenek ebben a létfontosságú párbeszédben, és ezért sokan még mindig kirekesztve érzik ebből magukat. Úgy látjuk, hogy a világi hívőknek – akik a legfontosabb forrását jelentették volna az adatgyűjtésnek – kevesebb, mint egy százaléka jutott hozzá ahhoz a lehetőséghez, hogy válaszoljon a kérdőívre.

Szilárd meggyőződésünk szerint ahhoz, hogy a családdal foglalkozó Szinódus eredményes legyen, a kérdőívek segítségével összegyűjthető információkon felül szükség van a világegyház minden részéről az elkötelezett laikusok részvételére a Szinódus munkájának minden szakaszában. Így például a felmérés, beszélgetés, vita, és ajánlások megfogalmazása érdekében azt javasoljuk, hogy kapjon utasítást minden egyházmegye a világon egyházmegyei zsinatok megtartására 2014-ben annak érdekében, hogy megvitassák a szinódus témáit, és kötelezzék a megyéspüspököt arra, hogy hívjanak meg erre az egyházmegyéjükből minden olyan katolikus hívőt, aki hozzá szeretne szólni a témához. Ezeken a zsinatokon nyitott, őszinte vitákra van szükség, a kölcsönös tisztelet jegyében. Az egyházmegyei zsinatok következtetéseit és ajánlásait ezután kellene benyújtani közvetlenül a Püspöki Szinódus „előkészítő bizottságának”, vagy még inkább egy speciálisan erre a célra összehívott Nemzeti vagy Plenáris Zsinatnak, amelyben a laikus résztvevők aránya elérhetné akár az összes zsinati tag felét is. Megítélésünk szerint ez a folyamat megfelelően biztosítaná a laikusok érdemi képviseletét a családdal foglalkozó Püspöki Szinóduson.

Ha azonban Ferenc Pápa úgy dönt, hogy abban a formában kívánja folytatni ezt a munkát, ahogy elkezdte, mi akkor is tisztelettel felajánljuk segítségünket és azokat a tapasztalatainkat, amelyeket a különböző élethelyzetekben lévő keresztény hívek és családjaik között szereztünk. Nagyra értékelnénk, ha visszajelezést kaphatnánk ennek a levelünknek a kézhezvételére vonatkozóan, és a megfelelő időben válaszolna azokra a javaslatainkra, amelyek a laikus hívek bevonására vonatkoztak a Soron Kívüli Szinódus munkájába, illetve annak hivatalos előkészítésébe. Ismételten szeretnénk biztosítani arról a mély elkötelezettségünkről, hogy megmutassuk Krisztus szeretetét és igazságát a világ minden részén élő családoknak.

Tisztelettel, Krisztusban:

 

A katolikus hívek és katolikus szervezetek világméretű hálózata

(az aláírók nevei és címei a mellékelt listában)

CC: Cardinal Giuseppe Bertello, President of the Vatican City state administration

       Cardinal Francisco Javier Errázuriz Ossa, Archbishop Emeritus of Santiago, Chile

       Cardinal Oswald Gracias, Archbishop of Mumbai, India

       Cardinal Reinhard Marx, Archbishop of Munich and Freising, Germany

       Cardinal Laurent Monsengwo Pasinya, Archbishop of Kinshasa, Congo

       Cardinal Sean Patrick O'Malley, Archbishop of Boston, USA

       Cardinal George Pell, Archbishop of Sydney, Australia

       Cardinal Oscar Andrés Rodríguez Maradiaga, Archbishop of Tegucigalpa, Honduras

 

1 komment

2013.12.13. 10:13 kaleidoscope

Az ausztrál döntés magyar nyelvű sajtóvisszhangja

Címkék: média politika társadalmi melegházasság azonos neműek házassága Ausztrália Vatikán

Austr-high-court.JPG

Az elmúlt napokban a magyar nyelvű híradásokban is beszámoltak arról, hogy az Ausztrál Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte azt az októberben elfogadott törvényt, amely engedélyezte az azonos neműek házasságát a Canberrához tartozó szövetségi körzet területén, mivel az ellentétes a szövetségi törvénnyel, és így most érvényüket vesztették az október óta megkötött homoszexuális házasságok. Meglepő azonban, hogy míg a hazai sajtóorgánumok – melyek többségének az MTI, de volt olyan is, amelyiknek a Europress/AFP volt a forrása – a hír kapcsán nem tettek említést a kérdés társadalmi megítéléséről, addig a Vatikáni Rádió online tudósítása közreadta azt a közvélemény-kutatási adatot, mely szerint Ausztráliában a lakosság 52%-a támogatja az azonos neműek házasságának elismerését. Ráadásul a Vatikáni Rádió cikkében nincsenek a homoszexuális házassággal, mint jogintézménnyel szemben azok, a katolikus híradásokban korábban megszokott kifogások, amelyek ezt eleve elutasítanák, sőt értelmezhetetlennek tartanák a Katolikus Egyház házasságra vonatkozó, „megváltoztathatatlan” álláspontjára hivatkozva. Az egész tudósítás szokatlanul tárgyszerű, és elfogulatlan. Meglepő, de tény: a vatikáni híradás nyitottabb, információ dúsabb és objektívebb ebben a kérdésben, mint amilyen pl. a hazai volt, pedig ez utóbbival kapcsolatban sem merülhet fel különösebb kifogás, legfeljebb annyi, hogy kicsit hiányosak voltak a releváns háttér információk szempontjából.

Szólj hozzá!

2013.12.12. 23:52 kaleidoscope

A vatikáni kérdőívre válaszolók adatai, és a válaszok

Címkék: egyház kérdések elemzés adatok katolikus válaszok Magyarország következtetések vatikáni kérdőív

valaszok-map.JPGAz előző kilenc posztban kérdéscsoportonkénti bontásban adtuk közre a vatikáni kérdőívre érkezett válaszokat. Jelen posztban összesítve mutatjuk be a válaszadókra vonatkozó adatokat, és növekvő számsorrendbe állítva, egy könnyen kezelhető tartalomjegyzéket készítettünk az egyes kérdéscsoportokra érkezett válaszokhoz.

valaszok-csaladi.JPGAmint korábban is jeleztük már, a december 8-i határidőig összesen 27-en töltötték ki részben, vagy egészen azt a kérdőívet, melyet a hivatalos vatikáni körlevél alapján november 20-án publikáltunk. (A két időpont közt eltelt időszak eseményeit egy december 8-i posztban elemeztük.) A 27 értékelhető kérdőív kitöltői közül 25-en adták meg a lakhelyüket, 24-en egy magyarországi települést, egy kitöltő, pedig Párizst jelölte meg, amint a fenti térképen is látható. A főváros erősen felülreprezentált volt, a hazai válaszadók közül 11-en (45%) budapestiek voltak.

A kérdőív elején néhány általános adatot kértünk a válaszolóktól. A családi állapotukat saját szavaikkal adhatták meg, a válaszok megoszlását egy kördiagramon ábrázoltuk.

valaszok-kor.JPGAz életkori megoszlást a következő oszlopdiagram mutatja. Ahogy az egy ilyen online kérdőívnél várható is volt, a fiatalabb korosztály felülreprezentált, az idősek pedig alulreprezentáltak.

Rákérdeztünk arra is, hogy milyen minőségében tölti ki a kérdőívet. Itt az előre megadott lehetőségek közül többet is kilehetett választani. Az eredményt a színes oszlopdiagram mutatja, melyből látható, hogy papi minőségében senki nem válaszolt, ugyanakkor a 27-ből csak 23-an jelölték magukat laikus hívőnek, kevesebb, mint a válaszadók fele, csak 11 fő jelölte be a szülői minőséget, miközben összesen 20 tartoztak a házas/nős/férjezett/családos kategóriába. Érthető, hogy a válaszadók között többen folytatnak valamilyen aktív tevékenységet az egyházon belül, illetve valamilyen laikus társaság, vagy mozgalom keretében, mint általában az egyházban.valaszok-minoseg.JPG

Mindezek alapján a válaszolók nem tekinthetőek a hazai katolikus hívekre nézve reprezentatív mintának, de ha figyelembe vesszük az átlaghoz képest meglévő eltéréseket, akkor értékes következtetéseket lehet levonni a válaszokból.

A kérdésekre érkezett válaszokat kérdéscsoportonként és kérdésenként összesítve publikáltuk. Az egyes kérdéscsoportokra érkezett válaszok teljes terjedelmükben megtalálhatóak azokban a korábbi bejegyzésekben, amelyekre a kérdéscsoport címéhez kapcsolt aktív linkek mutatnak.

1.      A Szentírás és a Magisztérium (az Egyházi Tanítóhivatal) családról szóló tanításainak terjesztése

2.      Házasság a természettörvény fényében

3.      A család evangelizációs lelkigondozása

4.      A nehéz helyzetbe került házasságok lelkipásztori gondozása

5.      Azonos neműek párkapcsolatára vonatkozó kérdések

6.      Gyermeknevelés a nem hagyományos házasságokban

7.      A házastársak nyitottsága az élet elfogadására

8.      A család és az egyén kapcsolata

9.      Egyéb kihívások és javaslatok

Szólj hozzá!

2013.12.12. 13:07 kaleidoscope

A vatikáni kérdőívre érkezett válaszok IX.

Címkék: egyház kérdések katolikus válaszok Magyarország vatikáni kérdőív

valaszok9.JPGTovább folytatjuk a vatikáni felmérésre érkezett válaszok közreadását (ld. a korábbi posztokban az 1., a  2., a 3., a 4., az 5., a 6., a 7. és a 8. témakört is!). A jelen posztban az 9. kérdéscsoportra érkezett válaszokat publikáljuk, továbbra is vágatlanul, minden módosítás nélkül (így a helyesírási hibákat, elütéseket továbbra sem korrigáljuk). Amint azt korábban is jeleztük már, összesen 27 értékelhető válasz érkezett, de mivel nem válaszolt mindenki minden kérdésre, ezért a válaszok száma egy-egy kérdésre vonatkozóan ennél lehet kevesebb.

Annak érdekében, hogy követhető legyen, hogy melyik válaszoló, melyik kérdésre, milyen választ adott, a válaszok sorszámán továbbra sem változtunk, ezért vannak üres sorok a válaszok között.

9. Egyéb kihívások és javaslatok

a. Milyen egyéb kihívásokat, vagy a fenti kérdésekben megfogalmazott témákhoz kapcsolódó kezdeményezéseket tart sürgősen megoldandónak?

  1.  
  2.  
  3. A feminista mozgalmak óriási veszélyt jelentenek a hagyományos családi értékekre. Ezek célja szétverni a hagyományos családmodellt, eltúlzott, ésszerűtlen, az esetek többségében minden valóságot nélkülöző kinyilatkoztatásaik pedig egyértelműen az Isten által megteremtett férfi és női szerepeket zúzzák szét. Ami működött több ezer évig, megvolt a tisztelet, mindenkinek az isteni adottságokhoz való feladata, azt hatalomvágyból szétverik. Jelenleg a férfi és nő teljes egyenjogúságban él szinte minden országban, de magyarországon mindenképp. Nem szabad az egyik nemnek többletjogokat biztostani, illetve felülni ezen bomlasztó hangadóknak, mert amit állítanak, azoknak nincs valóságalapjuk és visszafele ugyanúgy fennáll. Ezen szervezeteket a gazdasági elit támogatta, hogy a nők munkábaállításával csökkenjen a munkaerő ára, ma pedig az oszd meg és uralkodj elv alapján ugrasztják egymásnak a nemeket, hogy a gonosz erők még nagyobb hatalomhoz juthassanak. Az egyháznak fel kellene lépnie ez ellen, mert ez az ördögtől való.
  4. 75 év feletti papok NE lehessenek plébánosok, akármekkora a paphiány (a paphiány enyhítésére felvetődhetne a nős diakonátus szélesebb körű szorgalmazása, vagy a görög katolikus gyakorlatnak megfelelően, nős emberek felszentelésének lehetősége).
    A fogamzásgátlás kérdésében egységes álláspont kialakítása, mivel a természetes családtervezés gyakorlata hívő pároknál nem mindig működik. Olyan módszerek elfogadása, amik nem avatkoznak be a szervezet természetes folyamataiba, abban az esetben, amikor fennáll a házassági szükség kérdése.
    Az Egyház tanításának egyértelművé tétele a válás és újraházasodás kérdésében, hogy mindenki számára érthető legyen. A házasságok érvénytelenítésének könnyebbé tétele. Egységes, színvonalas jegyesoktatás kialakítása, a házaspárok bevonása egyházközségi szinten is a jegyesoktatásba.
  5. A melegek, elváltak befogadását. A nem szentségi házasságban élőket egyenlően kell kezelni, sőt támogatni kell a kirekesztetteket.
    A szeretet előtérbe helyezését minden mással szemben. Az ember a fontos, nem az, hogy kivel és és mit csinál.
  6. Sajnos túlságosan sok a sürgősen megoldandó feladat, mindenekelőtt a lelkipásztorok számát kellene növelni, de ez bizony nem fletétlenül függ a mi akaratunktól.
  7. A papok elöregedése, az utánpótlás hiánya. Hogy nem népszerű a papi hivatás.
  8. Az Egyháznak sürgősen csökkentenie kell a minden területen eluralkodott klerikalizmust, hogy meg tudja szólítani újra az embereket, el tudja juttatni hozzájuk tanítását. Több teret, lehetőséget kell adni a civileknek, akik ebben a témában, a kihívások, lehetőségek terén egyaránt tapasztaltabbak a papságánál.
  9.  
  10. A magyar Katolikus Egyház ne vonuljon ki végleg a kis falvakból és hivőkkel jó lenne kommunikálni..
  11. Számomra a legfontosabb, hogy tegyék lehetővé egy 35 éve elvált, újraházasodott embernek, aki 26 éve köztiszteletnek örvendő felesége új férjének, és rendes szülője két gyermekének, hogy Isten áldásával élhessen, a szentáldozás szentségéhez járulhasson!
  12.  
  13. A jegyesoktatások változzanak házasságra való felkészítésre. Ebbe legyenek bevonva olyan házaspárok akik ezt munkát szívesen végzik és életpéldájuk is megvan. A fiatalokkal való foglalatosságot elkötelezett hitoktatók végezzék. A lelkipásztorok a lelki pásztorkodással foglalatoskodjanak és ne hivatalnoki feladatokat lássanak el. Az állandó diákónusok legyenek elfogadott segítői a lelkipásztoroknak.
  14. a régi Egyhàzi rend megtartàsàt,felviràgoztatàsàt,és papi életpéldàt és pàpait is mert ez a mostani,az csapnivalo
  15. Fontosnak tartom az is, hogy ne "kibérmálkozzunk" az egyházból. Sokan ezt teszik. Kellene sok olyan közösség, program, amin azok a fiatalok tudnak részt venni, akik már bérmálkoztak. Esti hittanórák, lelki programok, zarándoklatok, kirándulások.
  16.  
  17. A nők egyházban betöltött szerepének kérdését hiányolom. A laikusok egyházi szerepéről is kevés szó esett.
  18. Szeretetet adni.
  19. Jó lenne, ha több szolgáló házaspár lenne a közösségben, hogy több jegyes és házaspáros programot tutjunk csinálni.
  20. Kérem: szeressétek a gyerekeket és engedjétek őket KÖZEL . az oltárhoz, a liturgiához, a közösséghez...
    Nálunk templomfelújításra komoly pénze mennek. A serdülők táborozására évente talán 20.000 HUF (= 100! euró). Sátrat (könnyű, nem beázó túraeszközt) évek óta kérnek. Még nem kaptak. De az angyalok szárnya frissen lett aranyozva:-(
  21.  
  22.  
  23. Homoszexuális párkapcsolatok elismerése, örökbefogadás támogatása.
    Elváltak helyzetének rendezése.
  24. Házasság előtti nemi élet és az azzal kapcsolatos különböző vélemények
  25. A Katolikus Egyház átalakítása – melynek programját Ferenc pápa eddig még csak főbb stratégiai irányaiban határozta meg – csak akkor lehet sikeres, ha hatékonyan megtörténik a laikusok széles tömegeinek bevonása az Egyház döntéshozatali folyamataiba, azonban tekintettel arra, hogy jelenleg az egyház egy tekintélyelvű, hierarchikus szervezet, ezért erre csak akkor van esély, ha ezt az elvárást a pápa a rendelkezésre álló valamennyi eszközzel támogatja és erősíti. A laikusok bevonása az Egyház megújításába csak akkor lehetséges, ha az egyházi vezetők minden szinten elfogadják ennek kényszerű szükségességét, belátva azt, hogy ellenkező esetben az Egyház – ahogy Ferenc pápa mondta – kártyavárként omlik össze. Ennek jegyében minden olyan dogmát és tanítást hatályon kívül kell helyezni, amely a változásokat megakadályozhatja, különös tekintettel a tévedhetetlenségre és a megváltoztathatatlanságra vonatkozó katekizmust, hiszen logikailag értelmetlen változásról beszélni egy olyan szervezetben, melyben ezek a fogalmak – a szervezetre magára nézve is – a hatályos belső jogrendszer részei. Ezt követően ki kell alakítani az Egyházban azt az új szervezeti formát, és egy olyan új működési rendet, amely a laikusok részvételét az Egyház irányításában a mai ember társadalmi elvárásainak, igazságérzetének, az emberi társdalom fejlődésének eredményeképpen felismert összefüggéseknek, és a tudomány mindenkori állásának egyaránt megfelelően tudja biztosítani. Ezután lehet elkezdeni az Egyház átalakításával kapcsolatos munka igazán érdemi részét, megvizsgálva és tételesen korrigálva az Egyház tanításait, a Szentlélek folyamatos segítségét és útmutatását kérve ehhez a munkához.
    A Katolikus Egyház Katekizmusának azon pontjait, melyeket az elmúlt évtizedek tudományos kutatási eredményei és társadalmi változásai merőben új megvilágításba helyeztek, alaposan át kell vizsgálni, és a szükséges mértékben korrigálni. Isten igazságait a tudományos felfedezések, és a társadalmi változások nem kérdőjelezik meg, nem homályosítják el, hanem éppen ellenkezőleg, segítik az emberiséget, és a földi zarándokútját járó Egyházat abban, hogy jobban megértse Istennek a világmindenséget teremtő és összetartó, örökkévaló akaratát. Ezért van szükség arra, hogy időről-időre megtörténjen a Katekizmus felülvizsgálata és korrekciója, ami szükséges előfeltétele az Egyház megújításának és megerősítésének. Mindez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az Egyház a mai korban is be tudja tölteni Jézus Krisztustól kapott küldetését és feladatát.
  26. A papok képzése, alkalmasságának felülvizsgálata, szemináriumok és a tanári karok átalakítása.

    Ne a statisztika és a kényelem irányítson.

    Bizalom a laikusok irányában, egyenrangú együttmüködés és ne diktátum és kinyilatkoztatások az egyházközségek szintjén.
  27.  

b. Ha van egyéb észrevétele ezzel a konzultációval kapcsolatban, akkor kérjük, azt itt tegye meg.

  1.  
  2.  
  3. A médiának hatalmas szerepe van a családi értékek bomlasztásában. A bugyuta tévéműsorok, a tévében látott valóságtól elrugaszkodott izomagyú szupermenek és bombázó nők azt az érzést keltik az emberekben, hogy csak én vagyok ilyen peches, hogy nekem egy ilyen ronda/kövér/szerencsélen nő/férfi jutott, de mindenki más jobb és szebb. De ez nem a valóság! Ezt nem szabadna hagyni. A médiában öl, butít és tönkreteszi a családi értékeket, az emberi kapcsolatokat.
    Az egyháznak nyitottabbnak kellene lenni. El kell fogadnia, hogy a fizika törvényei igazak a materiális világra és Isten törvényei arra, ami ezen túl van. Nem szabad tiltani a földi örömöket, ha ezzel nem árt vele másnak (pl. szex), de tűzzel vassal kellene üldöznie minden olyat, ami más embertársunk kárára történik (kapzsiság). Tudomásul kell venni, hogy a technika fejlődik, és az emberek képzettebbek lesznek, akiknek a régi szimbólumok már hiteltelenek. Ezek helyett az egyháznak a mögöttes erkölcsi tartalomra kellene helyeznie a hangsúlyt.
  4. Nagyon örülünk neki és minél szélesebb körben terjesztjük!
  5.  
  6. Örülök a kérdéseknek, és hogy elmondhattam a meglátásaimat, észrevételeimet.
  7. Sajnálatosnak tartom hogy nincs kivel megbeszélni a gondjainkat a hittel, egyházzal és az életünkkel kapcsolatban. Sajnos a gyermekkori hittan oktatáson tanultak homályosulnak, melyet a felnőtt hittanon már nem jönnek fel vagy egyértelműnek vélnek.
  8. Annak ellenére - örömmel - töltöttem ki a kérdőívet, hogy hazánk egyházi vezetése nem tette lehetővé az ehhez való hozzáférést, megtagadva ezzel a kitöltés jogát a civilektől. Ez pedig hiteles igazolása annak, amit az előző válaszban leírtam.
  9.  
  10. Nagyon szomorúnak tartom , hogy nem is kiváncsiak az emberek véleményére - talán ezért is veszitettek el ennyi hivőt, Mert igény lenne a lelkük gondozásáre hiszen elképesztő mértékben nyomulnak a különböző szekták.
  11. Megrendülten töltögettem e kérdőívet, mert személyesen is érintett. Sok kérdésben nem tudtam elmélyedni, mert nem volt több időm.
     Köszönöm a lehetőséget, hogy válaszolhattam kérdéseikre.
  12.  
  13. Sajnálom, hogy ezt sem a plébániákról tudtuk meg!
    Ez azt jelenti, hogy a hívek nincsenek komolyan véve. Pedig sokaknak van hite! Sokaknak van elkötelezettsége és elhivatottsága Krisztus egyházának irányába.
    Sajnálom, hogy a pápa szava és tettei nem jutnak el a legalsóbb sejtekig!
    Szívből kívánom az eredményes munkát Krisztusért és az emberekért a szinódus tagjainak.
  14. nincs
  15. Ha nem is fogadjuk el az azonos neműek házasságát, ha nincs válás után áldozás, kell valami, amitől ezen hívek is érezhetik, hogy az egyházhoz tartoznak. Talán egy speciális áldás, mellyel érezhetik, hogy Jézus velük van. Olyan imádságok, lelki könyvek, melyek segíthetnek nekik.
    Fontos, hogy a kicsi gyermekekre is ügyeljünk. Meg kell találni egy olyan miseformát, ami őket is leköti, ugyanakkor a felnőttek számára is van lelki tartalma. Teret kell engedni a gitáros éneknek, ugyanakkor megőrizni az orgona méltóságteljes hangulatát.
    Persze fontos, hogy új híveket nyerjen az egyház, de fontosabb a régieket megtartani. Környékünkön az a jellemző, hogy kiürülnek a templomok. Csak idősek járnak - egy-két kivétel -, pár év múlva - ha ők már nem lesznek - mi fog történni? Nincsenek ministránsok! Nincsenek családok a miséken. A helyzet egyes esetekben elkeserítőek. Be kéne csalogatni az embereket  a templomba, közösségbe. Nem olyan közösségbe, ahol mindenki vasárnap megy misére, hanem ahol az emberek segítik egymást és szeretettel fordulnak egymás elé.
  16.  
  17. A kérdéseket rosszul tették fel. Túl hosszú ideig tart a kitöltés, és csak egy szűk réteg fog válaszolni ezekre. Azok, akiknek a véleményét valóban meg kellene hallgatni ezt biztosan nem töltik ki. Olyan előfeltevései vannak a kérdőívnek, ami már eleve determinálja a válaszokat. A bonyolultan megfogalmazott, sokszor pontatlan és zavaros kérdések megnehezítik a kitöltést.
  18. Nincs egyéb észrevételem.
  19. A kérdések nagy részét nem értettem (egyházi szaknyelv miatt) vagy nem tudtam rá válaszolni, mert nem vagyok lelkipásztor.
  20. Nagyon köszönöm és értékelem.Ezek szerint van remény  a változásra.
    Imádkozunk a szinódusért. Isten áldja meg a munkájukat!
  21. A plébánia közösség, Krisztus testének része, de mégis e világi környezetbe beágyazódott közösség, így, természetes emberi közösség. Magán viseli a társadalom minden ismertetőjegyét, problémáját, és éppen aktuális kríziseit is. Mint közösségi problémát nem lehet kiragadni és csupán a lelkiségi oldalról vizsgálni, vagy művelni. Nehéz csupán azzal ostromolni, és szembesíteni a plébánia közös-ségét, hogy Krisztus álljon a középpontjában, és minden más érdekérvényesítést tessék ennek alá-rendelni. Hiszen maga a közösség papja sem képes ennek a rendezőelvnek alávetni magát, hát még akkor a családok, melyekben a létkérdés, az önérvényesítés, a társadalmi megfeleltetés, elvárás, az egzisztenciális kérdések, és nem kevésbé a gyermeknevelés minden korának megfelelő problémake-zelésével járó gondok – különösen a nagycsaládok esetében, ahol a személyiségek alakulására, az irántuk szükséges fogékonyság, érzékenység, odafigyelés hatványozottan elvárt, és elvárható – no meg a két személy közötti összhang megteremtése, ápolása, fenntartása is szükséges és elvárt. Ugyanakkor, beszélnünk kell a környezeti hatások szerteágazó, és egymással ellentétes érdekérvé-nyesítéseiről is, melyek a különböző közmédiumokon keresztül sértik, támadják, és szétszedni képesek az egyént, és feltrancsírozzák valós érdekazonosságát.
    Csak néhány szempontot említünk a sok közül, amelyben a személy kerül össztűz alá nap mint nap, és melyben a személy és a család dinamizmusát kéne a Lélek elé vezetnünk, és fényébe állítva, Krisztus közösségéért is felelőssé tenni. Az egymásra hatások és az egymásért való felelősségek, kötelezettségek, és követelések, melyek ma már a jogok elé kerülnek – hiszen senki sem teszi fel a kérdést, és nem kéri számon, hogy a személynek és a családnak mihez van joga – mind terhet jelen-tenek, amivel szemben egyetlen egy könnyítő, megkönnyítő és a terheket elviselhetővé tevő ellenpólus áll: az, hogy Krisztus téged így, ebben az elesett és megsebzett állapotodban is szeret. Ez a feltétlen, és végtelen, határtalan és nagyvonalú szeretet az, amiben egészen egyedül találja magát ma az, aki kereszténynek vallja magát. Ebben a környezetben még az Egyházban sem talál támogatóra, ha az Egyháznak azt a hierarchiát nevezzük, mely Krisztusra hivatkozva nem partnere, hanem számon kérője csupán a személynek.
    Én ebben látom annak szükségét, hogy az Egyház képes legyen megújulni. Krisztus mögé felsora-kozni, és nem Krisztusért harcba szálló, az Ő szentségének őrzéséért viaskodó, küzdő közösség le-gyünk!

    De kérdések is felmerülnek bennem, melyeket ide kell felvezetnem. Az, hogy az Egyház ma menyire képes hatást gyakorolni az egyénre és a családra? Ugyanakkor, hogy a család és a társadalom vi-szonya mennyire engedi viszonyukba beleszólni ma az Egyházat? Tehát, hogy hol van a mai vilá-gunkban az Egyház tanítóhivatalának a szerepe? Akkor, amikor felerősödött a személyes Istenkap-csolat teológiája, mely úgy tűnik, hogy a hit és vallás kérdésében ollóként nyílik szét. A személyes Isten ismeret úgy tűnik, hogy - a civilizált társadalmakban legalább is - mintha elsodorná a dekré-tumokat, a tanítóhivatal tiszteletét, és érvényesítését. A legjobb példa rá a 2012 őszén megtartott, a Hit évében Benedek pápa által összehívott Általános Püspöki Szinódus, mely „Az új evangelizáció a keresztény hit továbbadása érdekében” címmel zajlott. Ma már senki sem beszél róla, még egyetlen tanítás, határozat, vagy dokumentuma sem látott napvilágot. Ami a mai nagyon rohamosan változó világunkban elfeledteti azt is, hogy volt, és a róla egyszer talán kiadásra kerülő okmányokra már senki sem fog odafigyelni, mert már érdektelenné válunk iránta. Éppen napjainkban lezárásra kerül ünnepélyesen minden egyházmegyében a Hit éve, ami úgy fest, hogy ha már volt, akkor zárjuk le. Van megint egy alkalom, amit ünnepnek tekinthetünk, ahol szereplésre van lehetőségünk, de követ-kezménye mintha nem lenne. Elmúlt, volt, elkönyvelhetjük, kipipálhatjuk, érdemeket oszthatunk, és könyvelhetünk el magunknak, de senki sem veti fel az önvizsgálat kérdését, hogy mire jutottunk vele? Adminisztratív intézkedéssé deklaráltuk, pedig, ennél sokkalta többre volt érdemes Benedek pápa szándéka, úgy gondolom. Talán - ki merem jelenteni -, hogy ahogy távolodunk egy eseménytől, melynek akkor és ott nem volt következtetése, elmúltával már elveszti hitelességét. Túlhaladottá lesz, mert a világ már kénytelen az újabb felmerült vitát, problémát kezelni. A Hit évéről is ez mondható el. Lezárásánál tartunk, de már a jövő évi szinódus kérdőívére kell sürgősen reagálnunk, mert mire Krisztus Király ünnepéhez érünk, már a válaszainkkal kész kell lenni a kiadott kérdőívekre. Mi tör-ténik velünk, mit ér a hit és mit jelent a vallásosságunk? A hitünket gondozzuk, vagy az adminisztratív egyház vallásosságát dokumentáljuk?
    Szegény Ferenc pápa azt mondja: „Az Úr mentsen meg minket a világiasság szellemétől”! De vajon, hogy értik, hogy értelmezik ezt püspök társai? Vagy, ki figyel oda erre a mondatára: „nem az értékekről, hanem a hűségről alkudozunk”. Hűség önmagunkhoz, deklarált, és e deklarált hatal-munknak képviseletét megkövetelő világi állapotunkhoz. Persze, meghalljuk a pápától, hogy a püs-pöki rang az szolgálat, és nem rang, de már is túllépünk rajta, mert nem szolgálja érdekünket. Hol itt a hit, milyen hit uralkodik az Egyházon, mely Krisztus egyháza kéne, hogy legyen? Melyik pap az, aki nem az evilági egyházat védelmezi a hit helyett? Melyik pap, püspök ismeri a pápa megnyilvánulásait, mellyel utat szeretne mutatni Krisztus egyházának? Mire van ideje a klérusnak? Hol áll érdeklődésük-ben a szentségek kiszolgáltatása, a lelkek gondozása, mint elsődleges, és legfontosabb feladat, és nem csupán kötelességeként állítja az első helyre? Azt mondja papunk, és ezzel érvel, hogy neki 4 állása van, nincs többre lehetősége! Olyan szívesen megkérdezném, de arra már nincs figyelme: és mire van, és kitől van küldetése, feladata, elkötelezettsége? Legtöbbje arra koncentrál, hogy mit vár el tőle a püspöke, miben tud a kedvében járni.
    Bíborosunk a következő szinódus főrelátora. A sajtótájékoztatón a szinódus főtitkára a főrelátor beszédébe beleszólva kiemelte, hogy „Nem a püspökök, hanem a keresztény emberek válaszait várják a Vatikánba”. Bíboros úr az Új Ember újságban adott nyilatkozatában, amiben az újságíró konkrétan rákérdezett, hogy kikre vonatkozik a válaszadásra felszólítás, elkeni a választ. Mintha nem szeretné, vagy félne attól, hogyha a hívek, a világiak, a „keresztény emberek” szólalnának meg. Vagy nem bízik a felnőtt hívek alkalmasságában? Talán utasításba is adta papjainak, hogy ne csináljanak ebből túl nagy ügyet. Erre utal az is, ahogy kiküldésre került a kérdőív november 11-én, azzal a szavakban fukar levél kísérettel, hogy a válaszokat november 30-ra kérik vissza. Se instrukció, se eligazítás, se elvárás! És vajon mi van azokkal a plébániákkal, akik még nem alkalmazzák az elektronikus kommunikációt? Érdeklődtem, kérdezősködtem sokfelé, bizony vannak papok, akik tu-domást sem vesznek a kérdőívről, vannak akik nem konzultálnak, csak válaszolnak, vannak akik egy szűkebb körrel konzultálnak, és egyesek személyektől kérnek egyes pontokra választ, de kevesen akik hallották egyáltalán Bruno Forte, Chieti-Vasto érsek szavait. „A szinódus különleges titkára megmagyarázta, mi az előkészítő dokumentum célja: meghallgatni azokat a problémákat, várakozá-sokat, amelyek ma sok családban jelen vannak. Meg szeretnék mutatni, hogy a keresztény családkép mélyen emberi, soha nem valaki ellen irányul, hanem minden ember, az egész társadalom méltósá-gát, életének szépségét kívánja alátámasztani. Ferenc pápa három kulcsszava: figyelem, befogadás, irgalom. Erről tanúskodik maga is, és ezt a hozzáállást kéri mindenkitől minden ember iránt, a mo-rális és kánonjogi szempontból szabálytalan helyzetben élő családok iránt is. A legsürgetőbb fel-adatok közé tartozik szembenézni azzal, hogy lelkileg és érzelmileg mennyire törékeny a család, mennyire elszegényedik a kapcsolatok minősége a látszólag stabil és normális helyzetekben is, mennyire megrontja a családi kapcsolatokat a munka miatti stressz és a média befolyása.” (Magyar Kurír 2013.11.05.) Hát bizony, ebben a közegben nem lehet nagy kampányt folytatni a széleskörű válaszadás érdekében.
  22. A Szentírás és Katekizmus ismerete.
    Az önálló értelmezés hibáira való figyelemfelhívás.
    A teremtett világ törvényeitől való eltérés kockázata.
  23. Tisztelt Szentszék!
    Nagy örömömre szolgált, hogy minket, érintetteket is megkérdeznek ilyen fontos kérdésben.
    Szívből remélem, hogy válaszainkat nyitott szívvel fogadják, ha sok esetben düh és elkeseredés hangneme és stílusa is átüthet a válaszokon.

    Kívánom, hogy felmérésük minden egyházmegyében reprezentatív legyen és munkásságukat a szervezeten belüli ne akadályozzák.
  24. nincs
  25. Nagyon fontos előrelépésnek tekinthető, hogy a Püspöki Szinódus előkészítéseként sor került erre a felmérésre. A Soron Kívüli Szinódus Közgyűlésének összehívása szükséges, témaválasztása nagyon aktuális. Ugyanakkor sajnálatos módon a felméréssel kapcsolatban nem volt világos és egyértelmű a püspökök számára, hogy milyen körben kell terjeszteni a kérdőíveket, kiktől, és milyen formában kell összegyűjteni a válaszokat (szabad szöveges, vagy készíthetnek előre meghatározott válaszokat, stb.), aminek követeztében világszerte nagy különbségek alakultak ki a kérdőívek használatával kapcsolatban. Előnyösebb lett volna, ha a kérdőívek hivatalos fordításait is elkészítik a szinódus szervezői, és egységes, a szervezők által megfogalmazott kötött válaszlehetőségek közül a szervezők által működtetett online kérdőíven történhetett volna a felmérés. Ezek hiányában a kérdések fordítása, és az egyes püspökök, valamint néhány egyházi szervezet által elkészített kötött-szöveges válaszlehetőségek meglehetősen célzatosak lettek, melyek erősen korlátozták a válaszadók véleménynyilvánítási lehetőségét és szabadságát. Mindazonáltal az egész világ katolikus közössége óriási várakozással tekint a Soron Kívüli Szinódus jövő évi közgyűlése elé, és a magam réséről mindennap kérem Isten kegyelmét és segítségét annak érdekében, hogy Egyházunk vezetői minden kérdésben Isten kedves akarata szerint tudjanak dönteni.
  26. Néhány kérdés nem értelmezhető, vagy túl bonyolult, vagy nem lehet tudni kinek a szemszögéből várják a választ
  27.  

 

38 komment · 1 trackback

2013.12.12. 12:55 kaleidoscope

A vatikáni kérdőívre érkezett válaszok VIII.

Címkék: egyház kérdések katolikus válaszok Magyarország vatikáni kérdőív

valaszok8.JPGTovább folytatjuk a vatikáni felmérésre érkezett válaszok közreadását (ld. a korábbi posztokban az 1., a  2., a 3., a 4., az 5., a 6. és a 7. témakört is!). A jelen posztban az 8. kérdéscsoportra érkezett válaszokat publikáljuk, továbbra is vágatlanul, minden módosítás nélkül (így a helyesírási hibákat, elütéseket továbbra sem korrigáljuk). Amint azt korábban is jeleztük már, összesen 27 értékelhető válasz érkezett, de mivel nem válaszolt mindenki minden kérdésre, ezért a válaszok száma egy-egy kérdésre vonatkozóan ennél lehet kevesebb.

Annak érdekében, hogy követhető legyen, hogy melyik válaszoló, melyik kérdésre, milyen választ adott, a válaszok sorszámán továbbra sem változtunk, ezért vannak üres sorok a válaszok között.

8. A család és az egyén kapcsolata

a.) Jézus Krisztus felfedte az ember misztériumát és hivatását. Hogyan lehet ennek megélésében a családnak különleges jelentőséget biztosítani?

  1.  
  2.  
  3. Nem erre van szükség, hanem a mögöttes értékek terjesztésére. Ma már nem hisznek el mindent az emberek. Az erkölcs a fontos, nem az azt közvetítő szimbólum!
  4. Jézus is családba született és nevelkedett. Magára vette egész emberségünket, megszentelte a családi életet. Ezt kevesen tudják. A családi élet is megszentelt élet, a családból lesznek a papi és szerzetesi hivatások. Sokat imádkozunk ezekért, de családi hivatásokért vajmi keveset.
  5.  
  6. Sok, sok hálaadással! Tudatosítani kell, hogy MINDENT Istentől kapunk! A munkaképességet, az egészséget, stb.
  7.  
  8. Minden ember személyiségfejlődésében rendkívül fontos szerepet tölt be a család, a helyes apakép, anyakép kialakulása, a testvérek közösségének formáló, megtartó ereje. A család szerepe, hogy támogatás adjon az egyénnek felismerni/kiválasztani és betölteni/megvalósítani saját hivatását.
  9.  
  10.  
  11. Ezt tudatosítani kell a cseperedő gyermekben.
  12.  
  13. Olyan családok bevonásával lehet ezt előmozdítani, akik a mindennapokban megélik a hitüket és támaszkodnak Jézusra. Megvan az imahátterük és a gyakorlati tudásuk. A magyarországi schönstatt mozgalom családakadémiai képzéseket tart ennek érdekében. A MÉCS mozgalomban is rengeteg érték van. Bátran szabad ehhez a kérdéshez segítséget kérni a lelkipásztoroknak. Persze ehhez ismerni kell a nyájat.
  14. a csalàd a Szenthàromsàg mintàja a foldon,ehhez kell igazodni
  15. Minden családnak is megvan a hivatása. Például egy beteg nagymamában lehet meglátni Jézust. Még a kicsi gyermekek is szeretnek segíteni, hátha még Jézuson segíthetnek! A kis gyermekek továbbá elvihetik az óvodába, iskolába azt, amit már tudnak. Felnőve pedig továbbra is fontos, hogy a család egysége látszódjék kívülről. Fontos a gyakori ima, ami fent tudja tartani az élő kapcsolatot Krisztus és egy család között.
  16. A család az Egyház alapvető építőköve.
  17. A Jézus-központú családok a kulcs. A kérdés rossz.
  18. Ha a katolikus iskolákban nem csak a szorgalmat díjaznák, hanem éreztetnék a szeretni tudó gyerekekkel, hogy ők jók, a szülőkkel pedig éreztetnék, hogy tudják, hogy ebben annak is szerepe van, hogy a szülők szerető légkört biztosítanak otthon.
    A plébánosoknak is kellene egy kicsit tudni érezetetni a szerető szülővel, hogy ő értékes.
  19. micsoda?
  20. Ahogy magához hívja és megáldja a gyerekkeket. Ahogy életre kelti őket (Talita kum és az özvegy fia...)!
    Ő táplálja a családokat és elfogadja a kezdeményezéseiket - legyen az csupán öt kenyér és két hal...
    Ezt a nyitottságot, áldásadást lenne jó viszontlátni, hogy a családok átélhesség a nagyobb közösségben saját meghívásuk és küldetésük jelentőségét.
    MA a gyerekek - hivatalosan - kis keresztet sem kaphatnak a misében. A helyükön kell maradniuk, vagy "üres kézzel", áldás nélkül távozniuk:-(
    Az elmúlt évek általános és legnagyobb pasztorális baklövése családok szempontjából - tudtommal ismét félelemből (eufemisztikusan elővigyázatosságból...) fakad.
  21. Igen. Kiemelt helye annak, hogy az ember a maga misztériumát megélje, megossza, és átörökítse. A hivatás szent dolog, mely minden embernek a személyes isteni küldetésére ad felhatalmazást, és megbízást. Erre a hivatásra az embert, gyermekként a szülő az, aki felkészítheti, segítve arra, hogy személyfejlődésében hivatásának megfelelni lehessen képes. Nyomasztó is lehet e teher, de ugyan-akkor a szentségi mivoltában a szülőnek ez szolgálat, ha képes úgy megélni, hogy Isten munkatársa-ként szülői szolgálatra kapott meghívást, hivatást.
  22.  
  23.  
  24. Családi közösségek aktívabb részvételével az egyházközségek életében (képviselőtestület, szertartások, szervezett programok, stb.)
  25. A családnak több szempontból is különleges jelentősége van abban, hogy a felnövekvő gyermekek minél többet megtudjanak, megértsenek és elfogadjanak abból, amit Jézus tanított nekünk, felfedett előttünk. Ugyanígy a családban értheti meg igazán minden felnőtt ember, hogy milyen csodálatos feladatra kapott meghívást, amikor Isten megengedte, hogy – a gyermekvállalás és a gyermekek nevelése formájában – a szülők részt vehetnek, és részt vállalhatnak az Isten teremtő művében.
    Ennek a csodálatos hivatásnak a megértéséhez, és megéléséhez azonban nem elég, ha az Egyház erre csak a korábban már leírt hiányosságokkal és nehézségekkel küzdő jegyesoktatás, vagy hitoktatás keretében, esetleg a szentmisék prédikációiban hívja fel a hívek figyelmét. Ez az az üzenet, amivel ma a legeredményesebben tudna a lehető legszélesebb tömegek elé kilépni az egyház a gyermekvállalási hajlandóság növelése érdekében, ha hitelesen és emberségesen tudna válaszolni a házassággal és a családokkal kapcsolatban a korábbi pontokban felvetett, és a kívülállók számára is problémát okozó morálteológiai tanításokat érintő kérdésekre.
    A házasságkötések, a válások, a gyermekvállalás és gyermeknevelési statisztikai adatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy a katolikus hívekre vonatkozó mutatók nem térnek el olyan jelentős mértékben az össztársadalmi paraméterektől, melyek alapján külön lehetne kezelni a katolikus családokat. A mai kor infokommunikációs fejlettségi szintjének, a katolikus híveket a társadalom többi tagjához hasonló mértékben érintő, új típusú kapcsolattartási formáknak köszönhetően, ma nem érdemes az Egyháznak olyan stratégiában gondolkoznia, amely kizárólag a hívők családjain keresztül próbálná előmozdítani az ember misztériumának és hivatásának tudatosítását, hiszen hívők nem tudják kizárni a környező világ hatásait. Csak akkor lehet eredményesen javítani és erősíteni az ember misztériumának és hivatásának megélését a katolikus családokon belül, ha ugyanakkor a társadalom egésze számára is tud hiteles, és egy irányba mutató üzeneteket megfogalmazni az egyház.
    Ez utóbbival kapcsolatban sokszor azt válaszolják a konzervatív szemléletű keresztény hívek, hogy az egyház nem alkalmazkodhat a társadalmi elvárásokhoz, nem alakíthatja a világi értékrend szerint saját tanítását és misszióját. Ezt az álláspontot azonban inkább csak azok szokták képviselni, akik megszállottan ragaszkodnak bizonyos hagyományokon alapuló elvekhez, mert a kereszténységnek mindig, minden társadalom számára – így a mai kor embere számára is – kifogyhatatlan muníciót biztosít a társadalom minden rétegéhez szóló hiteles és hatékony üzenetekhez a kinyilatkoztatás.
  26. Deklarálni a legmagasabb szinten és minden kispapnak és papnak megtanítani, hogy a család hivatása az egyenértékü a papi és szerzetesi hivatással!!!!

    Teret biztosítani, hogy bemutatható legyen.
  27. példaadással

b.) Milyen kritikus családi helyzetek akadályozhatják meg egy személy Krisztussal való találkozását?

  1.  
  2.  
  3. Ez nem a családi helyzetektől függ.
  4. A válás, újraházasodás mindenképp akadály.
  5. Családon belüli erőszak.
    Családon belüli kirekesztés.
    A család egyik tagjának társadalom által való nem elfogadása.
  6. Aki akar, tud találkozni Krisztussal! Ha máskor nem, hát az éjszaka magányában!
  7. Katasztrófák, elszigeteltség, a szülői nemtörődömség.
  8. A válasz ott van a kérdésben: a kritikus helyzetek. Válás, haláleset, megcsalás, káros szenvedélyek előretörése, vallási "tragédiák" (szektásodás, ateizmus jelenléte) és hasonló szituációk. Ám ezek mindegyikére igaz, hogy ahol túlárad a nehézség, ott túláradhat a kegyelem is.
  9.  
  10. A házastársak közötti meg nem értés . Egy édesanya nem tudja hitre nevelni a gyermekeit ha a házastársa ebben nem támogatja.
  11. Szétesett család, szülők szabados életmódja, felelőtlen viselkedése. Sok szülő nem nevel tudatosan.
  12.  
  13. Pl.: A szülők szülők között nincs összhang. Nem látják senkiben sem az hit megélését. A hitoktató és/vagy a plébános, a szülő mást tesz, mint amit hirdet. Ez eleve riasztó lehet.
    Szeretetlenség és a megtapasztalás hiánya, mert nem lett Krisztushoz vezetve.
  14. a hit kulomség értem két fél kulombozo vallàsu,
  15.  
  16. Amikor a család nem vallásos, csak ez az egy személy. Amikor a szülők tiltják. Vegyes házasság. Életkor váltás.
  17. A rossz példa, a hanyag szülők, a felszínes katekéták. Az, hogy a gyerek azt látja, hogy teljesen fölösleges bármit is tennie, a szüleinek se sikerült, ők is külön élnek, a házasság nem működik, elavult és nem lát valóban Jézus-központú nagycsaládokat!
  18. A kritikus helyzetek inkább előmozdítják a Krisztussal való találkozást.:)
    Komolyan: elvált szülők gyerekeit nehéz meggyőzni Isten szeretetéről. Ha a megélhetés nagy gond, nehéz bemutatni a gondoskodó Atyát - de ez mindig is így volt.
  19. Ha a házaspár nem jól jön ki egymással, veszekednek, ordibálnak egymással, önzőek egymással, csúnyán beszélnek egymással.
  20. elhagyás, megcsalás, abortusz, öngyilkosság a családban, eltűnt serdülő,
    krónikusan beteg vagy balesetes gyerek,
    megrekedt gyász
  21. A felnőtté válás, mely család alapítására képessé teszi az embert biológiailag, nem biztos, hogy érzelmileg, felelősen, és szellemileg is képessé teszi az azzal járó feladatok ellátására, házastársként és, illetve vagy szülőként is. A mai társadalmi környezet, mely újkori rabszolgatartó társadalom felé mutat, a munkavállalást már nem 8 órában méri, hanem minél többet adj magadból a munkaadódnak elvet érvényesíti, ami családellenes. Az Egyháznak egyöntetűen a civilizált világban ez ellen kellene a hangját felemelnie, és ebben kéne érdekérvényesítést elérnie. A szabadidő, és a szabadidő önérdekű érvényesítése, elosztása a családok és személyek személyességi jogába kéne, hogy tartozzon.
  22. A vasárnapi munkavégzés lehet kényszerűség, viszont akadály. Nem annyira családi, mint inkább társadalmi akadályok látszanak (polgárháborús területek, diktatúrák).
  23.  
  24. - Hamis Istenkép (amit a gyerekek szüleiktől tanulnak, látnak),
    - Azok az esetek, amikor az Egyház nem csak tiltással, hanem büntetéssel válaszol bizonyos családi konfliktusokra, problémákra vagy következményeikre
  25. Nagyon sok esetben válik valamilyen családi konfliktus, akár egy házassági krízis, vagy a családon belül kiéleződő, és nem megfelelően kezelt generációs ellentét a keresztény hit megvallásának, hiteles képviseletének, átadásának, vagy megtartásának az akadályává, esetleg ellehetetlenítőjévé. A családi konfliktusban érintett személyeket – emberileg egyébként érthető módon – a személyes sérelmek megakadályozhatják a másik fél által képviselt elvi, világnézeti, teológiai, vagy morálteológiai álláspontok elfogadásában, illetve hozzájárulhatnak azok deklarált, vagy ki nem mondott elutasításához. Ebben is nagy szerepe lehet azonban a megszállottságtól sem mentes, indulatos egyházi hozzáállásnak bizonyos kérdések megítélésében. A válás kategorikus elutasítása miatt együtt maradó házastársak pokollá tehetik egymás életét, amely az egyik fél vallásos tartalmú, ugyanakkor ítélkező, egyoldalú és esetleg indulatos kommunikációja a másik felet könnyen szembeállíthatja az Egyházzal, és következményesen eltávolíthatja, elszakíthatja Jézustól. Ugyancsak nagyon súlyos konfliktusok forrása lehet, ha az egyik házastársról kiderül, hogy látens homoszexualitását nem tudja tovább leplezni és elfojtani. Az ilyen helyzetekben a házastárs érthető megrázkódtatását és heves indulatokat generáló csalódottságát tovább súlyosbítja az a tény, hogy a homoszexualitással kapcsolatos jelenlegi egyházi hozzáállás olaj a tűzre, ezért a „sértett” házastárs igazolva is láthatja saját indulatait, haragját és ítélkezését. Nagy számban fordulhatnak elő olyan családi tragédiák, amelyek egyértelműen arra vezethetőek vissza, hogy a homoszexualitással kapcsolatban az abban érintett személy egyéni felelősségét, a jelenség morálteológiai megítélését, és az esetleg mégis létrejött heteroszexuális házasságának a további kezelését illetően nem megfelelőek, sokszor nem is egyértelműek a Tanítóhivatal rendelkezései. Az ilyen konfliktusok akár mindkét fél számára megnehezíthetik a Krisztussal való személyes találkozást.
  26. nem értelmezhető a kérdés
  27. öntörvényű életfelfogás

c.) Az emberek által megtapasztalt nagyszámú bizalmi válság milyen mértékben érinti a családok életét?

  1.  
  2.  
  3. Jelentősen. A valódi értékek helyett az emberek a látszatértékeket helyezik előtérbe. A pénz a hatalom a társadalmi megfelelés számít, a média (főként a televízió) agymosó, butító hatása pedig iszonyatos rombolást visz véghez.
  4. Mivel nincs családpasztoráció nálunk, nem tudom megítélni. Saját tapasztalat: lakhelyileg egy olyan plébániához tartozunk, ahol nagyon sok családos van, de nem befogadóak az újakkal szemben. A felebaráti szeretetet nagyon ritkán tapasztaljuk meg.
  5. Nem érinti jobban, mint a nem családos együttélést.
  6. Természetesen visszahúzó, romboló hatású.
  7. Rettentően. Az emberek megrendülnek nap mint nap a rengeteg erőszak, visszaélés, természeti katasztrófa, nehéz emberi sorsok láttán és az egyház ezeket nemigen kommentálja.
  8. A családok életét kevésbé, a családok létét annál inkább. A családalapítás előfeltétele a bizalom, a ráhagyatkozás képessége, s ha ez kihal - márpedig kihalni látszik -, akkor az egyén csak magában bízik. Valamiféle üzleti szerződésként tekint a házasságra, elvárások mentén keresi azt, aki őt boldoggá teszi. Ez pedig a család halálát, avagy meg sem születését eredményezi.
  9.  
  10. Igen nagy mértékben.
  11. A jól működő, zárt család mint mikroközösség véd a külső hatásoktól.
  12.  
  13. Romlik az emberi kapcsolatok minősége. Igazi barátságok ritkák. A bizonytalanság és csalódás, egyedül lét a társban való bizalmat is gyengíti.
  14. egyénektol fugg
  15. Nagyon. A tv és a számítógép elvonja a figyelmet. Sokan túlságosan használják, egy helyiségben vannak, mégsem együtt. Együtt élnek, de inkább csak egymás mellett. Ez ahhoz vezet, hogy nem beszélgetnek, s lassan elmúlik a bizalom is.
  16. A válások nagy száma felveti a fiatalabbakban a kérdést, hogy lehetséges-e normális családi életet élni, nem vállalják az életre szóló elköteleződést. Emellett a generációk közötti bizalom is csökken: az idősebbek sikertelen családi élete megkérdőjelezi a szülői tekintélyt.
  17. Nagymértékben.
  18. Nagy mértékben.
  19. nem tudom
  20. Kifelé kevésbé bíznak. Egyedül maradnak, atomizálódnak. Eltűnnek a viszonyítási pontok, és nincs kire támaszkodni.
  21. Ahogy a személy válságai visszahatnak a közösségre, úgy hat a családra vissza az egyén hitbéli krízise, vagy válsága is. Ugyanakkor, a hit válsága sok esetben a magánéleti, vagy közéleti, esetleg munkahelyi válsággal is összefügg. Hiszen mindegyik a személyiség válságát is jelenti, amin vagy talál olyan segítséget, ami átsegíti azon a személyt, vagy sem. Hogy az ilyen helyzeteknek mennyi összetevője van azt nehéz volna egy ilyen kérdőíven kifejteni. Mindenesetre ez egy nagyon összetett kérdés.
  22.  
  23. A bizalmatlanság sajnos a családokon belül is gyökeret eresztett, így azok szeretet közössége is kétséges.
  24. Az igazán hívő keresztény családokat kevésbé érinti.
  25. Az utóbbi években súlyos megrázkódtatásokat okoztak az egyházi személyek által, kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális visszaélések hírei, és a vatikáni pénzügyek transzparenciájának hiánya, úgy a hívők, mint a nem hívők körében. Mindez akkor is negatív hatással van családokra, ha a családok nagy része személyesen nem volt érintett ezekben a tragikus bűncselekményekben, mivel olyan általános bizalmi válságot okoztak, amely minden bizalmi kapcsolatra épülő emberi közösség – ezen belül különösen a családok – számára nagyon hátrányos következményekkel járt. A mindennapok során előforduló konfliktushelyzetekben, vagy még inkább az elhúzódó házassági krízisekben az érintettek sokkal könnyebben fogalmaznak meg szélsőséges vádakat, rágalmakat, táplálnak egymás iránt – esetleg teljesen megalapozatlanul – gyanakvást és nehezen kezelhető bizalmatlanságot. Nem lenne elegendő tehát, hogy az Egyház határozottan elhatárolódjon az ilyen bűncselekmények elkövetőitől (bár sajnálatosan helyi szinten még ez sem történt meg mindenhol), szükség lenne arra is, hogy segítsen eliminálni az általános bizalmi válságot. Ez utóbbihoz elengedhetetlen lenne az Egyházon belül transzparencia javítása, fokozása. Tudatosítani kell a hívekben, és a nem hívőkben, hogy az Egyház egyrészről ragaszkodik ahhoz, hogy az egyházi személyeket is megilleti az ártatlanság vélelmének elve, ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy a bizonyított bűncselekmények esetében nemcsak az elkövetőket terheli büntetőjogi felelősség, hanem bizonyos felelősség azokat az egyházi elöljárókat is, akik nem tettek meg mindent a bűncselekmények előfordulása, vagy ismétlődése ellen. Egy ilyen tisztulási folyamat jótékony hatású lenne a családok életére is, mivel a hívek egymás iránti bizalmának helyreállítása megerősítené a családtagok egymás iránti bizalmát is, ami hozzájárulna ahhoz, hogy a kisebb családi konfliktusok könnyebben megoldhatóak legyenek, elfajulásuk, eszkalálódásuk kockázata csökkenne.
  26. Nagyon nagy
  27. kb. 65% -ban

 

Szólj hozzá!

2013.12.12. 12:11 kaleidoscope

A vatikáni kérdőívre érkezett válaszok VII.

Címkék: egyház kérdések katolikus válaszok Magyarország vatikáni kérdőív

valaszok7.JPGTovább folytatjuk a vatikáni felmérésre érkezett válaszok közreadását (ld. a korábbi posztokban az 1., a  2., a 3., a 4., az 5. és a 6. témakört is!). A jelen posztban az 7. kérdéscsoportra érkezett válaszokat publikáljuk, továbbra is vágatlanul, minden módosítás nélkül (így a helyesírási hibákat, elütéseket továbbra sem korrigáljuk). Amint azt korábban is jeleztük már, összesen 27 értékelhető válasz érkezett, de mivel nem válaszolt mindenki minden kérdésre, ezért a válaszok száma egy-egy kérdésre vonatkozóan ennél lehet kevesebb.

Annak érdekében, hogy követhető legyen, hogy melyik válaszoló, melyik kérdésre, milyen választ adott, a válaszok sorszámán továbbra sem változtunk, ezért vannak üres sorok a válaszok között.

7. A házastársak nyitottsága az élet elfogadására

a.) Milyen ismeretekkel rendelkeznek napjainkban a keresztények a “Humanae vitae” kezdetű pápai enciklikának, a szülői felelősségre vonatkozó tanításaival kapcsolatban? Tudatában vannak annak, hogy milyen a morális megítélése a családtervezés különböző módszereinek? Tudnak ezzel kapcsolatban felvilágosítást nyújtani részükre lelkipásztori eszközökkel?

  1.  
  2. Az országban a párok sokkal több gyermeket szeretnének, mint amennyit vállalnak végül. Legfőképp gazdasági nehézségek okozzák a problémát. A helyzet az utóbbi időben javuló tendenciát mutat, de távol áll az ideálistól. A családtervezés terén elutasítják az emberek az óvszer tilalmát és sajnos az abortuszok száma is jelentős. Ez utóbbi esetben kellene a legtöbbett tenni a felvilágosítás és az egyéb alternatívák felmutatása terén.
  3. Sajnos szinte semmilyenre. Sok anya tulajdonának tekinti a gyereket.
    Mi támogatjuk a fogamzásgátlás minden formáját, mert sokkal jobb ha nem születik meg egy gyerek, mintha megszületne egy nem kívánt és azzal úgy is bánnak.
  4. Mivel nincs családpasztoráció, ezért nem. A katolikusok többsége nem ismeri ezt a tanítást és természetesnek tartja a mesterséges fogamzásgátást.
  5. Nincsenek tisztában vele.
    Nem tudnak.
  6. Sajnos, ha ismerik is, nem tudják igazán megfogadni, ez az abortuszok magas számából is látszik. Nem hiszem, hogy nincsenek a gyermeküket megtagadók között magukat vallásosnak mondók ...
    A piszkos anyagiak sokszor erősebbnek bizonyulnak a vallásos nevelésnél.
  7.  
  8. A keresztények általában helyes, alapos ismeretekkel rendelkeznek ebben a témában.
  9. Igen.
  10. Ezt nem tudom. Egyáltalán nem foglalkoznak ezzel.
  11. Igen, tudnak.
  12. Tudnak, de az egyháznak meg kéne érteni, hogy változtatni kell a nézőpontján.
  13. Az átlagember nem ismeri az enciklikákat. Sem azok tartalmát, sem pedig a lelkületét. Nem tudok arról, hogy a lelkipásztor ilyen témában nyilatkozna részletesen.
  14. a csalàdtervezés a Bill Gates-politika része és mint olyan az Isten àltal meghatàrozott torvény tiltja
  15. A tényleges hívők elfogadják és tudatában vannak felelősségüknek. Akik csak hívőnek mondják magukat, nem biztos, hogy tudják. De valahol az ember természetébe ugyanez van írva.
  16. Részben ismert, részben kapnak felvilágosítást, azonban sokszor ez nem pontos. Az óvszert általában engedik.
  17. Miért kérnek számon enciklikákat? Önök szerint kik fogják kitölteni ezt?!
  18. Elég sokan tudnak róla. Fiatalok közösségeiben, katekumenátusban sokszor szóba kerül.
  19. Speciel ezt ismerjük, mert felmerült nálunk is a lombik. A feleségem ennek ellenére akarta, nekem csak 1 ellenérvem volt: hátha azért nem fogan meg a 2. gyermekünk, mert az Isten nem akarja valamiért, amit még nem tudunk, hogy miért. Sokat szenvedtünk a döntés miatt, és pár nappal azelőtt, hogy beadtam volna a derekamat,. megfogant a 2. gyermekünk, 7 év várakozáás után. Szerintem az Isten jól próbára tett minket ebben az ügyben, nagyon megromlott a házasságunk is előtte. Viszont egy csodagyereket adott, akiben az első pillanattl kezdve sok örömünk telik.
  20. Körülbelül tisztában vannak.
    Sajnos, a papok nagy része csak a gyóntatószékben hall a családok személyes, belső dolgairól - vagy ott se.
    Nem résztvevői a családi életeknek és mindennapoknak.
    Így nem is hitelesek a tanácsadásban, mert könyvből tanulják a szót.
    Szerencsés gyakorlat a jegyesek, fiatal házasok találkozása idősebb házaspárokkal, például a családtervezés életszerű konfliktusainak megbeszélése és hosszabb távú támogatás miatt.
    Nálunk a plébánián erre nincs példa.
  21. Személyesség. Az Egyház részéről szerintem sokkal nagyobb tolerancia szükségeltetne. Legyen ebben a dologban szabadabb a szentségi házasságban élő házaspár! Tudhatjuk-e azt, amit még az a két személy sem? Lehet-e olyan eszközökkel védeni a család szentségét, ami nem működik?
  22.  
  23. A hivatalos álláspont nem mérvadó, hiszen egy valótlan alapra helyezett elméleti megközelítés.
  24. Nem jellemző az enciklika ismerete, az egyes esetekben is inkább csak akkor kerül elő az érdeklődés, ha probléma merül fel a terhesség kapcsán. Sajnos azonban akkor sem az első szempontok között szerepel!
  25. A keresztények nagyon változó szinten ismerik a Humana Vitae kezdetű pápai enciklikát, és ebből adódóan igen különböző mértékben vannak tudatában annak, hogy milyen a morálteológiai megítélése a családtervezés különböző módszereinek. Még a katolikus hívek is gyakran előbb ismerik meg a hivatalos egyházi álláspontot, annak szigorú, és a nem hívők számára adott esetben értelmetlennek, vagy kifejezetten embertelennek tűnő szabályai miatt a világi médiumokban megfogalmazódó kritikákból, mint az egyházi katekézisből. A lelkipásztorok részéről szinte semmi felvilágosítás nem érkezik ezzel kapcsolatban. Az érdeklődő hívek utánaolvashatnak az egyházi tanításnak, de a felmerülő kérdéseiket, problémáikat nem nagyon tudják senkivel átbeszélni.
  26. Nagyon kevés

    A papok nem nyújtanak felvilágosítást, sőt van aki kifejezi egyetnemértését
  27. alig ismert

b.) Elfogadott ez a morális tanítás? Mely vonatkozások vetnek fel leginkább nehézségeket a tanítást elfogadó párok nagy többségénél?

  1.  
  2. A fogamzásgátlás területén lényegében teljes az elutasítás.
  3. Nem. A világ megváltozott, ezzel lépést kellene tartani az egyháznak is.
  4. A többség nem fogadja el. A nehézségek abból adódnak, hogy a természetes módszerek meg mindig elegendőek és programozottá teszik a házaséletet. Előfordulnak olyan esetek, amikor nem jöhet több gyermek és akkor az egyik vagy mindkét fél fél ezektől a módszerektől, ami károsan befolyásolja a házaséletet (minden aktusnál folyamatos félelem). Sajnos nem mindenkinél válnak be ezek a módszerek, ez a tapasztalat. A leggondosabb fegyelem esetében sem. Nem vagyunk egyformák, és a helyzetek is nagyon különbözőek.
  5.  
  6. A morális tanítás természetesen elfogadható! Az anyagiak miatt azonban sokan úgy vélik, hogy nehezebb lenne a további életük, ha megszületne a megfogant gyermek ...
    Pedig épp a szerényebb körülmények között vidékeken születik több gyermek, sok helyen nem is a katolikus vallás az uralkodó (ld. India, Afrika), mégis ...
  7. Mint emlitettem, számunkra a gyermekáldás késése jelent problémát és ennek a megoldatlansága, azaz hogy tudtommal minden asszisztált reprodukciós eljárást tilt az egyház, holott nagy segítség lenne...
    Nehéz lenne azt is elfogadni, hogy pl. egy erőszak miatt teherbe esett nő ne abortálhassa a magzatát.
  8. A morális tanítás legkritikusabb része a családtervezést érintő védekezési módszerek gyakorlati alkalmazásához kapcsolódik.
  9. Igen.
  10. Nme elfogadott.
  11. Nem széles körben.
  12.  
  13. Nem tudom! Nem beszélgettünk senkivel erről!
  14. ez Isten torvénye,tetszik vagy nem
  15. Sokan vannak, akik nem fogadják el.
  16. Elfogadott, de itt is kiskaput keresnek. Fő érv: nem biztos módszer a természets családtervezés (naptármódszer). Vannak olyan egészségügyi helyzetek, amikor 100%-os biztomság kellene, ilyenkor vagy: önmegtartóztatás (ellenérv: tönkreteszi  aházasságot), vagy egyházi tanítással való szembefordulás.
  17. ?
  18. A fogamzásgátlás módszerei között szeretnék megengedettnek tudni a gumióvszer használatát- hogy egész konkrét legyek.
  19. nem tudom
  20. Örömel fogadunk minden újabb életet, de nem lesz ettől több időnk és egészségünk, hogy gondoskodjunk róluk.
    Egyre mélyebben kapaszkodunk ISten irgalmába.
  21. A párkapcsolatban a testi kapcsolat nem csupán szükség, de eszköz is. Eszköze annak, hogy az igen labilis harmóniát a két fél egymás között fenntartsa. Bizony lehetnek egy házasságnak olyan szakaszai, amikor a szexualitás az, ami a nehézségek ellenére a két ember közötti kapcsolatot átmenti. Ez megint csak egy példa, ami a testiség és a lelkiség harmóniájának, egységének fenntartásáért való küzdelemben olykor kényszerűséggé válik. Bizony a fuldoklónak is van, amikor egy csepp víz a halálát okozza, de lehet, hogy éppen az menti meg. És ez többnyire mindig csak utólag derül ugye ki.
  22.  
  23. Nem.
  24. Nagyjából igen, nehézségek általában a terhesség kezdeti szakaszában az orvos által (különböző okok miatt) javasolt abortusznál merül fel. Ha fogyatékos gyermek születése várható, akkor nagyobb az abortusz mellett döntő családok száma.
  25. Az ismeretek hiányosságai miatt ezt nem könnyű megmondani. Az élet tisztelete alapvetően elfogadott a hívek körében, a megfogant emberi élet iránti felelősségérzet a katolikus hívek döntő többsége számára egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen. A leginkább a szexuális kapcsolat céljai, korlátai, a hatékony és érdemi fogamzásgátlás tilalma okoz nehézségeket. Ennél sokkal ritkább, de az érintettek számára adott esetben annál nagyobb problémát jelent a mesterséges megtermékenyítés jelentős korlátozása, a rá vonatkozó morálteológiai tanítás által felállított, részben értelmetlennek tűnő korlátok. Legnagyobb problémát a nem kívánt terhesség mesterséges megszakítása jelenti. Azoknak a nőknek, és pároknak, akik ilyen élethelyzetbe kerülnek, az amúgy is súlyos lelki traumát megsokszorozza a latae senteniae excommunicatio tudata. Miközben tehát az élet feltétlen tiszteletét a legtöbben elfogadják, megrázó, és nagyon sokakban az egyházi tanítás megalapozottságát, az egyes élethelyzetekre való alkalmazhatóságát megkérdőjelező hihetetlenül méltánytalan, igazságtalan esetekről is lehet hallani (pl. amikor a kiskorú, megerőszakolt, a terhesség kihordására képtelen, ezért a szülők döntése alapján a terhességet megszakíttató leány kiközösítése megtörténik, az őt megerőszakoló férfié nem). Általánosságban elmondható tehát, hogy az alapelvek szintjén elfogadottak a Humana vitae tanításai, de az abból levezett következtetések, morálteológiai szabályok a bonyolultabb bioetikai problémák eldöntésében sokszor tűnnek – a katolikus hívek számára is –elfogadhatatlannak, és Isten akaratával, igazságosságosságával és terveivel ellentétesnek.
  26. Nem ismerik ezést nem is tudják tudatosan elfogadni.

    Aki ismeri a családtervezés a legnagyobb nehézség
  27. keveseknél elfogadott


    egészségügyi állapot

c.) Az egyes egyházközösségekben melyik természetes módszert javasolják a házaspároknak annak érdekében, hogy így is segítsék a “Humanae vitae” tanításának gyakorlati megvalósítását

  1.  
  2. ezzel  a kérdéssel nálunk senki nem foglalkozik.
  3. Ebbe nem szabadna beleszólnia az egyháznak, ez magánügy, amit tisztelni kell.
  4. Általában a naptárt, a hőmérőt és Billingset szokták javasolni.
  5.  
  6. Erről nincs ismeretem. Gondolom elsősorban a véletlen váradósság elkerüléséről szól a kérdés.
  7. Naptármódszer, óvszer, fog.gátló tabletta, hőmérőzés.
  8. Erről laikus hívőként nincs információm.
  9. Igen.
  10.  
  11. Nincs információm.
  12.  
  13. Nem tudom.
  14. amit az Egyhàz torvénye eloir
  15. Nem hiszem, hogy a mi egyházközségünkben valaha szó esett volna az atya szájából ilyesmiről. Pedig fontos lenne beszélni róla...
  16. természetes módszer és mechanikai eszköz (óvszer), de ez sem általános. Plébános függő.
  17. ?
  18. A hőmérőzés + naptárazás + önfegyelem hármasát.
  19. a köziben a naptár módszert mindenkinek illik ismerni, de az óvszer elfogadott.
  20. Nálunk ez nem téma:-(
  21. Nem tudok ilyen állásfoglalásról.
  22.  
  23. Nincs ilyen tanítás.
  24. Nem tudom
  25. A sokszor formális jegyes-oktatások során ugyan esetleg megemlítik, hogy léteznek a katolikus egyház által is elfogadott módszerek, azonban az ezekkel kapcsolatban felmerülő elméleti és gyakorlati kérdések (pl. hogy miért elfogadható az un. természetes fogamzásgátlás, és miért nem fogadható el a megtermékenyülést is megakadályozó mesterséges fogamzásgátlás, vagy, hogy milyen a természetes módszerek megbízhatósága) megbeszélésére nem kerül sor. Ezen kívül azonban semmilyen egyéb lehetőség nem szokott lenni az ilyen kérdések megbeszélésére.
  26. Billings módszert, de csak a jegyesoktatáson esik szó róla.
  27. -

d.) Milyen tapasztalati vannak ezzel a témával kapcsolatban a szentgyónás és a szentáldozás gyakorlatában?

  1. Laikus nőként, szülőként, megjegyzem, ha a szentgyónás alatt a pap megkérdezné, hogy hogy állok hozzá a családtervezéshez, akkor nagyon udvariasan azt mondanám hogy igazán nem tartozik rá és nem kívánok erről nyilatkozni. Természetesen, érthető módon, ő másként gondolhatja, és ekkor véget is ér az a gyónás, feltehetőleg eredmény nélkül, de attól én nem változtatom meg a hozzáállásomat.
  2.  
  3. Nincs tapasztalat
  4. Személyes tapasztalat: lelkivezetőmmel konzultálva beszéljük meg a témát és az a javaslat, hogy mindenki a gyóntatójával beszélje meg ezeket és találjon ki egyéni megoldásokat.
  5.  
  6. Nincs ezzel kapcsolatban tapasztalatom.
  7. Nem tudok erről beszélni a szentgyónás alkalmával.
  8. Erről laikus hívőként nincsenek tapasztalataim.
  9.  
  10.  
  11. Nincsenek. Én nem gyónhatok és nem áldozhatok.
  12.  
  13. Nem tudok semmit!
  14. nincs tapasztalatom
  15. Természetesen meg kell gyónni, de felvetődik bennem egy kérdés. Az atya azt tanította nekünk, ha olyan gyónunk meg, amit később elkövetünk úgy is, és tudjuk, hogy el fogjuk követni, akkor nem kapunk feloldozást. Akkor szentségtörő az áldozás? Vagy ne áldozzon az ember évekig, ha mondjuk pl. házasság előtt szerelmeskedett a párjával (ami a keresztény fiatalok között is általános)?
  16. Alapvetően nem kívánnak a gyóntatók beleszólni, a házaspárra hagyják, csak ha külön kérdésként, problémaként felmerül, akkor adnak tanácsot. A témától függetlenül lehet gyónni, áldozni.
  17. ?
  18. Nincs tapasztalatom.
  19. Nem érezzük bűnnek az óvszer használatát a feleségemmel. Szentségi házasságban élünk, sok gyermekünk van, én már lassan 50 éves leszek és úgy érezzük, hogy elég ez a 3 gyerek nekünk.
  20. Tabu.
  21. Ez szerintem a papságot érintő kérdés.
  22. A bűnbánat és szentáldozás pont a bűnösnek való, ezért ugyanolyan módon lehet gyakorolni, mint a misére járást.
  23. Megvetnek, így mellőzöm.
  24. Nincs tapasztalatom
  25. A szentgyónás során sem szoktak tanácsok, érdemi megbeszélések lenni a természetes fogamzásgátlás témájáról, legfeljebb a morálteológiai tanítások ismertetésére kerül sor a gyóntató pap részéről. Tekintve, hogy a megtermékenyülést is megakadályozó fogamzásgátló tabletták alkalmazását a szentségi házasságban élő hívek egy része nem tartja bűnnek, ezért nem is gyónja meg, és így járul szentáldozáshoz. Ebben a hiányos ismeretek, és szigorú egyházi tanítással szembeni fenntartások egyaránt szerepet játszhatnak.
  26. nem érthető a kérdés
  27. bűnbánat

e.) Milyen különbségek vannak ebben a témában az egyházi és a polgári oktatás között?

  1.  
  2. Az egyházi oktatásban sem merül fel a kérdés különösebben. A prűdség miatt sokszor lehetetlen ilyen dolgokról egyházi berkekben beszélni.
  3. Sajnos az egyházi oktatást pont azért nem fogadják el, mert túl bigott. Sokkal nagyobb haszna lenne az erkölcsösség nevelésében egy lazább gondolkodásmód, mert ezzel többet árt mint használ.
  4. Az ún "szexuális felvilágosítás" témájában inkább a szexuális technikák és a mesterséges fogamzásgátlók kerülnek előtérbe. Az egyházi tanításban inkább a megelőzésre és felelősségteljes szexre koncentrálnak. Sok jó könyv van a témában.
  5. A polgári oktatás kicsit befogadóbb.
  6. Nincs ilyen ismeretem a mai oktatási temetikákról, sem polgári, sem vallási téren.
  7. ALapvető. Tudtommal az egyház azt tiltja hogy a már találkozott ivarsejtek beágyazódását gátoljuk, pl. spirállal. Holott ezt a polgári oktatás tanitja.
  8. Mióta a polgári oktatásba bekerült a kötelező hit- és/vagy erkölcstan tárgya, nincs elvi különbség.
  9.  
  10.  
  11. A polgári oktatás túl nagy teret enged a polgárnak, ez az álliberális felfogás.
  12.  
  13. Nincs rálátásom!
  14. mint ég és a fold
  15. Nem egyházi általános iskolában tanultunk a különböző fogamzásgátlási módszerekről. Ezt nem tanultuk elítélendőnek. Ugyanakkor megnéztük a Sikoly c. filmet, ami egy abortuszról szól. Az abortuszt a legtöbb nem egyházi kör is elítéli.
  16. Teljes ellentét: az állami oktatás, egészségügyi felvilágosítás csupán  anemkívánt terhességeket akarja megakadályozni, ajánlva a tablettát.

    Az egyházi oktatás a tanítóhivatal álláspontját közvetíti.
  17. ?
  18. Nem tudom.
  19. nem tudom
  20. A polgári felelősség szerint a magzat csak visszamenőleg számít személynek a születése után.
    Ez rettenetes.
  21. Szöges ellentétek!
  22.  
  23. Radikális.
  24. Az egyházi oktatás szellemiségében tükrözi az enciklikát, a polgári oktatás (a szó rossz értelmében) liberalizáltan oktatja, egyszerű választási lehetőségként tálalja a különböző módszereket, stratégiákat.
  25. A polgári oktatás keretében is viszonylag kevés szó esik az élet tiszteletéről. A polgári oktatás keretei között kötelezően adott szexuális felvilágosítás elsősorban a fertőzések és a nem kívánt terhesség megelőzéséről, valamint a terhesség-megszakítás veszélyeiről, kockázatairól és lehetséges szövődményeiről szól. Ez utóbbi tehát szintén azt célozza, hogy a felnövekvő nemzedék tartózkodjon a művi abortusztól, de nem annyira a magzati élet védelme miatt, mint inkább a nők egészségének, és későbbi gyermekvállalási esélyeik megőrzése érdekében. Ez tehát jelentősen eltér az egyházi oktatástól a célok és a mögöttes szándékok szempontjából, melyek szükségszerűen különbségeket eredményeznek a részletek szintjén is, és egészen más konklúziókat vonhatnak le belőle a fiatalok.
  26. minden kérdésben eltérés (szembenállás)  van
  27. párbeszédhiány

f.) Hogyan lehetne a gyermekvállaláshoz való nyitottabb hozzáállást előmozdítani? Hogyan lehetne a születésszám növelését elősegíteni?

  1.  
  2. Leginkább a gyermekvállalás állami oldalról való támogatásával, a nők jobb megbecsülésével, a kisgyermekes anyukák munkavállalásában jelentősebb könnyítésekkel és általában az életszínvonal emelésével.
  3. Nem kell a születésszám növekedést előmozdítani. Ez ördögtől való. Isten nem akar ennyi embert, mert ez csak gonoszságot szül. A gonosz erők gazdasági érdeke, hogy növekedjen a népesség, mert ezzel tartható csak fenn a gazdasági hatalmuk. Mindez csupán a kapzsiság miatt van! Csak az vállaljon gyereket, aki azt becsülettel fel is tudja nevelni! És csak annyit, amennyit képes is! Ne szüljünk rabszolgákat a gonosznak!
  4. Az egyházközség álljon pozitívan a kisgyerekesekhez, a pap ne zavarja ki őket a templomból. Ha probléma merül fel a családban (pl fogyatékos gyermek, anyagi nehézség), akkor az egyházközség támogassa a családot (pl, ingyenes gyerekfelügyelet- sokszor hiányoznak a nagyszülők). Hangsúlyozzák, hogy a házasság és család ugyanúgy életszentségre szóló hivatás mint a papság és ne érezzék hogy ők másodhegedűsök az egyházban.
  5. A gyermeket/több gyermeket nevelők támogatásával.
  6. Elsősorban talán a pénz alapú szemlélet megváltoztatásával, a jelenlegi népesedéspolitikai kedvezmények megtarásával. Ide az adó- és járulékkedvezményeket értem, valamint a gyermekintézményeket.
  7. Több ovoda, bolcsode megszervezésével.
  8. Jó gyakorlatok megfelelő eszközökkel való népszerűsítése mellett határozottan kellene küzdeni olyan tévhitek ellen, mint a gyermekvállalás túlzott anyagi terhei, a családi élet elviselhetetlen nehézségei. Fel kellene tudnunk erőteljesen, lelkesen mutatni a családi életből fakadó előnyöket, örömöket, a valódi boldogság, boldogulás útját.
  9.  
  10. Munkahelyteremtéssel.
  11. Mindenképpen szükségesek szociális intézkedések (Pl. én 55 évesen mehetnék nyugdíjba 62 év helyett, tudnék segíteni lányomon, ha gyermeket vállal).
  12. Az egyház ne tiltsa a lombikot.
  13. A kormányok pénzbeli támogatásokkal, munkahelyekkel kapcsolatos intézkedésekkel próbálnak segíteni. Szerintem itt is hiányzik a példa. A családból hozott negatív tapasztalatok elriasztják a fiatalt a gyerekvállalástól. A társadalom az anyagi jólét utáni vágyat erősíti. Az önzés kerül előtérbe a szeretet és a szolgálat helyett.
    Bevezetném a családi életre nevelést az általános és középiskolákba. Élő családokat állítanék példaként. Stb. A szemléletváltást ez segíthetné. Nem azonnal, de biztosan. A lecsúszott emberek felemelése is fontos, hogy ne legyen anyagilag se túlzottan megterhelő a gyermekvállalás. A túlzottan szót kiemelném!
  14. elsosorban a gazdasàgi tehetoséget kell megteremteni aztàn vàllalnak gyermeket is
  15. Úgy vélem, hogy ezt az állam tudja bizonyos juttatásokkal ösztönözni. Ugyanakkor az kéne, hogy a keresztény nagy családok elmondják, milyen jó a több gyermek, milyen jó egy testvér.
  16. Vallásukat gyakorló keresztény házaspárok esetében nálunk nem ritka akár az 5 gyerekes család sem.
  17. Ha normális fizetéseket biztosítanának. Például a katekétáknak? Ha nem alkalmaznak főállásban katekétákat, illetve nem segítik a fiatal, egyetemről kikerülő katekétákat abban, hogy biztos állást és tisztességes megélhetést kapjanak, akkor csak azok fognak tudni katekétaként dolgozni, akiknek van valami főállásuk, és mellékesen, sok egyéb dolog mellett tudnak csak hittanokat vállalni! A nyári fizetések hiánya sok kérdést vet fel. Például azt, hogy megérdemli a munkás a maga bérét!
  18. Én biztos, hogy csinálnék egy rádiójátékot, mely egy katolikus család mindennapjait mutatná be. De szappanoperát semmi képpen nem csinálnék ebből.
  19. A házasságok ápolásával, mert ha jól működik egy házasság, szívesebben vállalnak gyermeket a szülők.
    Persze van, aki azt mondja, hogy anyagi kérdés is.
    Meg a sok év iskola miatt elhúzódhat a házasságkötés és aki idősebb korban kezd szülni, az kevesebb gyermeket vállal, mert közben megöregszik
  20. Ha kevesebb félelemmel, megítéléssel és több irgalommal találkoznának a lelendő szülők.
    Jó lenne, ha a huszonévese és a magányos, de aktív idősek segítenék a gyerekes családokat.
    A szülők kettesben töltött ideje a házasság fennmaradásának záloga.
    Máskülönben a nagycsaládból csupán családi napközi lesz:-(
  21. A hit, mint emberi érték megerősítésével, mely az anyagi világtól való függetlenítést, és az Isten értékűség növekedését, az ember méltóságának a tiszteletét szorgalmazni képes.
  22. Mivel a világ a túlnépesedéstől tart, ezért a helyi körülmények mások. A papok nőtlensége téma, de ne legyen túlnépesedés? Az emberi szervezetbe való beavatkozás hatása mikor mutatkozik meg?
  23. A befogadó Egyház megteremtésével is.
  24. Családközösségek, imaközösségek hatékonyabb munkájával, egyáltalán létével és evangelizáló meghívásaikkal. Fontos annak a tudatnak az erősítése, hogy nem kirívó és lenézni való, ha valaki nagycsaládos esetleg 4-5 gyereket v többet vállal.
  25. Először is különbséget kell tenni a gyermekvállalási hajlandóság és a születésszám növelése között. Ameddig ugyanis az előbbi egy érett személyiség felelősségteljes, ugyanakkor szuverén döntése, addig az utóbbi ma leginkább olyan társadalmi csoportokban valósul meg, akiknél gyakoriak az éretlen, a gyermeknevelésre minden szempontból felkészületlen szülők, akik bizonyos társadalmi kényszerek és ösztönzők miatt a terhesség kihordása mellett döntenek, és ezáltal a nem kívánt terhességből születő gyermekek száma emelkedik. Ebből adódóan inkább a tudatos és felelősségteljes gyermekvállalás növelése lenne indokolt, és ettől lényegében elkülönítve kell kezelni a születésszám növekedését egyes társadalmi csoportokban.
    A felelős gyermekvállalási kedv növelése érdekében, az utóbbi években Magyarországon több politikai döntés is születet. Ezek közül a legnagyobb jelentőségűnek a családi adókedvezmény rendszerének kiszélesítését, az igénybe vehető adókedvezmények növelését gondolták, de ide tartoztak a közműdíj-támogatások is, melyeket a több gyermeket nevelő családok nagyobb mértékben tudnak igénybe venni. A döntések közös elvi alapja az volt, hogy azokat a kedvezményeket kell előtérbe helyezni, amelyeket az adóköteles jövedelemmel rendelkező szülők, és a fizetési kötelezettségeiket rendesen teljesítő (pl. közműdíj-hátralékoktól mentes) családok tudnak első sorban igénybe venni. A legfrissebb statisztikai eredmények fényében ezek az intézkedések nem hozták meg a várt eredményt. Az élveszülések száma továbbra is folyamatosan, szignifikánsan csökken, és semmi nem utal arra, hogy növekedett volna a felelősségteljes döntésen alapuló, megfelelő egzisztenciális háttérrel rendelkező szülők által vállalt gyermekek aránya. Mindezek alapján levonható az a következtetés, hogy az állami szabályozás, a mégoly átgondolt, célzott gazdasági ösztönzők sem alkalmasak arra, hogy a gyermekvállalás terén a kívánatos irányú változásokat előmozdítsa.
    A gyermekvállalási kedv drámai csökkenése nyilván nagyon összetett, számos társadalmi hatás eredőjeként alakult ki, de az biztos, hogy Magyarországon időben egybeesett az egyházak társadalmi szerepének és gazdasági erejének növekedésével az 1990-es politikai rendszerváltást követően. Nagyjából erre az időszakra tehető a neokonzervatív politikai és társadalmi irányzatok megerősödése a világban, és azóta észlelhető a Katolikus Egyházon belül a nyugati típusú demokráciákban észlelt liberális tendenciák egyre markánsabb elutasítása is. Ez utóbbi a Katolikus Egyházzal, és az általa képviselt értékrenddel szembeni elutasítást váltott ki a nyugati társadalmak fiatalabb generációiban, és ez is hozzájárulhatott az Egyház tömeges elhagyásához és a hagyományos családmodell elutasításához, ami viszont a gyermekvállalás esélyeit rontotta. Ezt a tendenciát felismerve Ferenc pápa ki is mondta, hogy az Egyháznak nem szabad olyan megszállottan ragaszkodnia a saját értékrendjéhez, ahogy ezt eddig tette. Tisztázni kell, hogy mi az, ami valóban a krisztusi tanítás lényege, ezért valóban megváltoztathatatlan, és mi az, amit csak annak mondtak, de valójában nem az. Ez utóbbiakat ki kell venni a katekizmusból, és ezt tudatosítani kell azokkal, akik az eddigi merev (és emiatt bizonyos mértékig szükségszerűen téves) álláspontok miatt hagyták el az egyházat, hogy visszatérjenek az egyházba, és ismét ragaszkodjanak ahhoz, ami valóban Jézus Krisztus tanít nekünk. Ha ez megtörténik, akkor ismét hitelesek lesz a hívek szemében az Egyház tanítása, és a viktoriánus korszakban rátapadt sallangoktól mentesen, a családra és az emberi párkapcsolatokra vonatkozó hiteles egyházi tanítás már elég vonzó lesz a mai kor embere számára ahhoz, hogy érdemben előmozdítsa a családalapítást és a felelős gyermekvállalást.
    Az Egyháznak tehát szembe kell néznie azzal, hogy csak akkor lehet érdemi megoldást találni a családokkal és a gyermekvállalással kapcsolatos válságjelenségekre, ha az egyházi tanítás hibáit, tévedéseit sikerül kiküszöbölni.
  26. A szeretet kultúrájának terjesztése
    Evangelizáció,
    Hitelesség,
    Megbecsültség,
    Pozitív példák
    Értékrend módosítás
    Bemutatni, hogy lehetséges a boldog családi élet, és hogy nem az anyagiak a legfontosabbak
  27. megtérés elősegítésével

 

Szólj hozzá!

2013.12.12. 11:42 kaleidoscope

A vatikáni kérdőívre érkezett válaszok VI.

Címkék: homoszexualitás egyház katolikus válaszok melegházasság azonos neműek házassága Magyarország LMBT vatikáni kérdőív

valaszok6.JPGTovább folytatjuk a vatikáni felmérésre érkezett válaszok közreadását (ld. a korábbi posztokban az 1., a  2., a 3., a 4. és az 5. témakört is!). A jelen posztban az 6. kérdéscsoportra érkezett válaszokat publikáljuk, továbbra is vágatlanul, minden módosítás nélkül (így a helyesírási hibákat, elütéseket továbbra sem korrigáljuk). Amint azt korábban is jeleztük már, összesen 27 értékelhető válasz érkezett, de mivel nem válaszolt mindenki minden kérdésre, ezért a válaszok száma egy-egy kérdésre vonatkozóan ennél lehet kevesebb.

Annak érdekében, hogy követhető legyen, hogy melyik válaszoló, melyik kérdésre, milyen választ adott, a válaszok sorszámán továbbra sem változtunk, ezért vannak üres sorok a válaszok között.

6. Gyermeknevelés a nem hagyományos házasságokban

a.) Mi a becsült aránya az ilyen helyzetben lévő gyermekeknek és serdülőkorú fiataloknak azokhoz képest, akik hagyományos családokban születnek és nevelkednek?

  1.  
  2. nem ismert.
  3. Elhanyagolható. Viszont az elvált szülők gyerekeinek aránya mára már meghaladja az 50%-ot.
  4. -
  5. 15-20%.
  6. Reálisan megítélni ezt nem tudom. Úgy vélem, hogy mindenképpen valamelyest hátrányt szenvedhetnek, mivel a hiányzó másik nem miatt torzul a személyiségük.
  7.  
  8. Nincs pontos információm, de rohamosan növekszik a nem hagyományos házasságok száma. Részben vigasztaló tény, hogy a nem hagyományos házasságokban kevesebb gyermek van jelen.
  9.  
  10.  
  11. Remélem, csekély.
  12.  
  13. Nem tudom!
  14. nem tudom
  15. Többen vannak azok, akik úgymond "hagyományos" családban nevelkednek.
  16. nincs adat
  17. Nem tudom.
  18. 1 %.
  19. nem tudom
  20. -------
  21. Nem tudok számokról. De akkor, amikor részt veszek egy közösségi rendezvényen, bizony kiderül, hogy mennyi a sérült család. Ahol érdekes módon az asszonyok az elhagyottak, és a szentséghez járulók, míg a férjeik a bűnbakok, akik a szentségek vételére már többé nem lehetnek jogosultak. Pedig a valós kérdést úgy illik feltenni, hogy ki és mit vált ki a másikból? Az mindig kettőn múlik, még akkor is, ha az egyik képtelen az önvizsgálatra, a realitásra. De az is lehet, hogy egyik sem. Bizony van sok olyan eset, amikor az ember terhét, keresztjét az Egyház csak tovább terheli, mert nem merjük, nem vagyunk képesek személyesen kezelni a problémát.
  22.  
  23. 0,6
  24. Vélelmezésem szerint térségünkben még igen csekély.
  25. Ha az egy szülő, és az élettársak által nevelt gyermekek családjait is idevesszük, akkor mára a gyermekek közel 35%-a nevelkedik „nem hagyományos családokban”, és csak a gyermekek 65%-át nevelik házasságban élő szülők. Húsz évvel ezelőtt ez az arány még 20% volt, és a gyermekek 80%-át házastársak nevelték. (Megjegyzendő, a statisztikából nem derül ki, hogy a házastársak által nevelt gyermekek hány százalékát nevelik részben, vagy teljesen mostoha szülők.) Ezen belül az élettársi kapcsolatban lévő szülők által nevelt gyermekek aránya növekedett jelentősebben: addig, amíg 1990-ben még csak a gyermekek 4,3%-a élt ilyen háztartásban, míg 2011-ben már 14,9%-a. Ugyanezen időszakban az egy szülő által nevelt gyermekek aránya 15,5%-ról 19,8%-ra növekedett. (Forrás: http://www.ksh.hu/nepszamlalas/docs/tablak/haztartas/05_01_02_03_01.xls ) Mindeközben a családokban nevelkedő gyermekek száma – mely 1980-ban érte el a maximumát, kicsit meghaladva a hárommilliót – mára 2.713.380-ra csökkent, vagyis 2011-ben 10 %-al kevesebb gyermek él a családokban, mint harminc évvel ezelőtt.
    A 4b pontban leírtak alapján a fenti arányok nagyrészt igazak lehetnek a katolikus vallásúakra is. Az azonos nemű párok által nevelt gyermekekre külön adatok nincsenek, de statisztikailag ők az egyszülős családokban jelenhetnek meg. Arányuk százalékosan igen alacsony lehet, talán még az egy százalékot sem éri el.
  26. 0,7
  27. nem tudom

b.) Az ilyen helyzetben lévő szülők milyen formában közelednek az Egyházhoz? Mit kérnek az Egyháztól? Csak a szentségeket kérik, vagy katekézist és a vallás általános tanítását is?

  1.  
  2. Ahol netán ilyen előfordul, ott a szülők az egyház kirekesztő és gyűlölködő álláspontja miatt nem kívánnak az egyházzal kapcsolatba lépni.
  3. Többnyire nem közelednek.
  4. -
  5. Nem tudnak közeledni.
  6. Nincs ismeretem ilyen gyermekről községünkben.
  7.  
  8. Ezt laikus hívőként nem tudom megítélni.
  9.  
  10.  
  11. Nem tudom.
  12.  
  13. Nem beszéltem senkivel erről!
  14. àltalàban semmit,az csak kamu a politika szempontjàbol aljas szàndékkal,hogy ezek keresik az Egyhàzat
  15. Nem tudom, hogy közelednek-e. Minden bizonnyal vannak ilyenek, hiszen minden embernek szüksége van hitre, Istenre. Mivel az egyház gyakran elutasító és negatív képet fest magáról / festenek róla, úgy hiszem többen más egyházakhoz, esetleg szektákhoz fordulnak hitért. Aki azonban tényleg komolyan gondolja minden bizonnyal kérné a szentségeket is.
  16. nem ismert
  17. Nem közelítenek. Eleve elítélnek, megbélyegezettnek érzik magukat....
  18. Általában másságuk elismerését. Azt, hogy ne tekintsük bűnnek a kapcsolatukat. Ezt megadni lehetetlen.
  19. az elváltak közül van egy, aki jár rendszeresen templomba, de nem tudom, hogy áldozik-e, pedig van új kapcsolata, amiben él
  20. ?????????
  21. Csak a szentségeket többnyire. Ez lemérhető abból is, hogy az elsőáldozás után hány gyerek az, aki továbbra is elérhető lesz a közösség részéről.
  22. Az új hittan-erkölcstan törvény alapján kb. 50% kér hittant, 50% erkölcstant.
  23. Vallástanításra nyitottak.
  24. Nincs információm róla.
  25. A csonkacsaládokban élő szülők általában még nagyobb szükségét érzik annak, hogy az egyház segítse őket a gyermekük erkölcsi nevelésében, kvázi amennyire lehet, pótolja a hagyományos család hiányát. Ugyanakkor vannak olyanok, akik valóban csak a szentségek kiszolgáltatását kérik, mert nem akarják a gyermeküket kitenni annak, a gyermek számára feloldhatatlan konfliktusnak, hogy a hittanoktatás keretében esetleg bűnösnek nevezik azt az életformát, amit otthon lát, azt a szülőt, akivel gyermekként kölcsönös szeretetkapcsolatban kellene élnie, hiszen ez utóbbi a gyermek kiegyensúlyozott lelki fejlődésének a legfőbb előfeltétele. Igen sok múlik tehát azon, hogy az ilyen helyzetben lévő szülő milyen hozzáállást tapasztal a hitoktató, vagy a lelkipásztor részéről, és e tekintetben meghatározó jelentőségű, hogy ez utóbbiakkal szemben milyen elvárásokat támaszt, milyen iránymutatást ad a hivatalos egyházi vezetés. Ezért okozott óriási felháborodást, amikor egy 10-12 éves gyermekeknek szóló katolikus hittankönyvben írták le homoszexualitással kapcsolatban, hogy az súlyos halálos bűn, ráadásul – miután a könyv szerzője Erdő Péter bíboros nővére volt – azt lehetett gondolni, hogy ez a hittankönyv a legmagasabb szintű katolikus egyházi jóváhagyással készült, ezért széles körben terjesztésre és bevezetésre került. Az interneten nagyon gyorsan elterjedt annak a szülőnek a panaszlevele, aki leírta, hogy számára milyen kezelhetetlen problémát okoz a dolog, miután két gyermeke van, akik közül az idősebb már nagykorú, és egy tartós, felelősségteljes homoszexuális kapcsolatban él, a fiatalabb 10-12 év közötti, és azt tanítják neki, hogy a bátyja halálos bűnben él. Mindezek alapján elengedhetetlenül szükség lenne arra, hogy a Katolikus Egyház központi iránymutatást adjon ki az ilyen helyzetben lévő szülők és gyermekek lelkigondozásának, az ilyen élethelyzetben lévőkre vonatkozó, a gyermekek számára tartott hittanoktatás tartalmára, és módjára vonatkozóan.
  26. keresztelő
    gyermeknek hittan
    első áldozás
    "kibérmálkozás"
  27. -

c.) Az egyes egyházközségek hogyan viszonyulnak ahhoz, ha az ilyen gyermekek szülei igénylik, hogy a gyermekeik keresztény nevelésben részesüljenek?

  1.  
  2. Fel sem merült ilyen kérdés.
  3. Nincs tapasztalat.
  4. -
  5. Elutasítóak, vagy nem derül ki a pontos háttér.
  6. Én személy szerint határozottan örömmel fogadnám, biztosan jó lenne a személyiségfejlődésben.
  7.  
  8. Ezt laikus hívőként nem tudom megítélni.
  9.  
  10. Nincs ilyen-
  11. Nincs információm.
  12.  
  13. A keresztény nevelés elsősorban a családban kell hogy megvalósuljon. Az életpéldára bizonyára felhívja a lelkipásztor a figyelmet. A maga részéről nem gördít akadályt az ilyen gyermekek vallásos nevelése elé.
  14. biztos hogy nem utasitjàk el,mert a gyereknek joga van a szentségek felvételére ha igényli az Egyhàzhoz tartozàst
  15. Nem hallottam ilyenről, de a környékünkön biztos fel lennének háborodva és elítélnék - szerintem helytelen magatartás. Megértésre és türelemre van szükség.
  16. nem ismert
  17. Nem tudom, nincs ilyenről tapasztalatom.
  18. Nincs róla tapasztalatom.
  19. nem tudom
  20. ??????????
  21. Miért, van rá bármilyen eszközük is?
  22.  
  23. Gyermekekkel nyitottabbak, de ez csak feltételezés, nem tapasztalat.
  24. Mivel a tradíció jelentős, ezért az ellenkezés nagymértékben megjelenne.
  25. A katolikus hívek többsége befogadó, toleráns. Elfogadják, hogy erkölcsi szempontból egyedül Isten ítélkezhet a másik ember felett. Talán a hívek 5-10 %-a tartozik a szélsőséges, intoleráns csoportba, amely ugyan sokkal hangosabb, és ezért látszólag nagyobb az arányuk, de indulatos kirohanásaikkal éppen ellentétes hatást érnek el, mint amit szeretnének.
  26. pozitívan, nem tapasztaltunk nyilt elutasítást
  27. -

d. Mi a gyakorlat ezekben az esetekben a szentségekre való felkészítés, a szentségek kiszolgáltatása és az egyéb, a szentségekkel összefüggő dolgok terén?

  1.  
  2. Valószínűleg jobb érzésű papok nem zárkóznak el abban a néhány esetben, ami egyáltalán előfordul. Hivatalosan egyszerűen nem étezik a kérdés.
  3. Nincs tapasztalat.
  4. -
  5.  
  6. Nincs ilyen ismeretem
  7.  
  8. Ezt laikus hívőként nem tudom megítélni.
  9.  
  10.  
  11. Nem tudok ilyen esetekről.
  12.  
  13. Járhat hittanra és a szentségeket is megkaphatja, ha a támasztott követelményeknek eleget tesz. Tanulja a hittant, levizsgázik, rendszeresen jár szentmisére.
  14. a gyakorlat, a nem jàrhato ut !
  15. Nem tudom.
  16. nem ismert
  17. Nem tudom...
  18. Nem tudom.
  19. nem tudom
  20. ????????????
  21. Lelki kísérésre csak ott van mód, ahol a családi háttér is meg van ahhoz!
  22.  
  23. Nem tudok konkrét gyakorlatról beszámolni.
  24. Nincs információm róla.
  25. A gyermekek felkészítése, és számukra a szentségek kiszolgáltatása nem lenne szabad, hogy a szülők, nevelők életvitelétől, élethelyzetétől függjön. Általában ez így is van, az utóbbi időben nem is nagyon lehetett hallani olyan sajnálatos esetekről, amikor a szülők életvitele miatt egy gyermektől megtagadták volna a szentségekre való felkészítését, a szentségek kiszolgáltatását, vagy a közösségi részvételt.
  26. semmi eltérő, közösen a többiekkel

    A szülők gondozására semmilyen idő nem fordítódik.
  27. -

 

Szólj hozzá!

2013.12.12. 10:44 kaleidoscope

A vatikáni kérdőívre érkezett válaszok V.

Címkék: homoszexualitás egyház katolikus válaszok melegházasság azonos neműek házassága Magyarország LMBT vatikáni kérdőív

valaszok5.JPGFolytatjuk a vatikáni felmérésre érkezett válaszok közreadását (ld. a korábbi posztokban az 1., a  2., a 3. és a 4. témakört is!). A jelen posztban az 5. kérdéscsoportra érkezett válaszokat publikáljuk, továbbra is vágatlanul, minden módosítás nélkül (így a helyesírási hibákat, elütéseket továbbra sem korrigáljuk). Amint azt korábban is jeleztük már, összesen 27 értékelhető válasz érkezett, de mivel nem válaszolt mindenki minden kérdésre, ezért a válaszok száma egy-egy kérdésre vonatkozóan ennél lehet kevesebb.

Annak érdekében, hogy követhető legyen, hogy melyik válaszoló, melyik kérdésre, milyen választ adott, a válaszok sorszámán továbbra sem változtunk, ezért vannak üres sorok a válaszok között.

5. Azonos neműek párkapcsolatára vonatkozó kérdések

a. Van az Ön országában olyan törvény, amely elismeri az azonos nemű párok kapcsolatát, és azt a házassággal valamilyen szempontból egyenlőnek tekinti?

  1.  
  2. Csak bejegyzett élettársi kapcsolat létezik, ami polgárilag sokkal előnytelenebb a házasságnál.
  3. Részben igen, de de én ezzel nem értek egyet. Isten nem véletlenül teremtette így az embereket.
  4. Van, a homoszexuálisok élettársi viszonyt létesíthetnek.
  5. Nincs.
  6. Magyarországon ismereteim szerint polgári jogi szempontból a bejegyzett élettársi kapcsolat azonos elbírálású a polgári házassággal.
  7. nincs
  8. Nincs pontos információm erről.
  9. Nincs.
  10. Nincs.
  11. Nem tudok róla.
  12. nem.
  13. Nem egyenlő a melegek párkapcsolata a férfi nő közötti kapcsolattal. Alaptörvényben van rögzítve a házasság és a család fogalma.
  14. igen
  15. Nincs.
  16. Elismeri az együttélésüket, de azt nem tekinti házasságnak csak élettársi kapcsolatnak, azaz nem egyenrangú.
  17. Nincs, hála Istennek.
  18. Ha jól tudom, élettrási kapcsolatban lehetnek melegek.
  19. nincs
  20. nincs
  21. Nem tudok róla, hogy lenne.
  22. A magyar törvény a természetes férfi-nő kapcsolatot nevezi házasságnak, egyéb együttéléseket anyagi értelemben hasonlóan kezeli.
  23. Csak bejegyzett élettársi kapcsolatra van lehetőség, de az összes egyéb jogszabályban (pl. polgári törvénykönyv) csekély átvezetés történt, így jogi tartalma nincs.
    Alkotmányban a házasság definíciója férfi és nőre vonatkozik, így nincs esély annak elismerésére.
  24. Igen, a bejegyzett élettársi kapcsolat.
  25. A magyar jogrendben az azonos neműek párkapcsolatának állami elismerése egy önálló, a házasságtól és a heteroszexuális párok élettársi kapcsolatától teljesen elkülönített jogintézmény, amelyet a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2009 évi XXIX. sz. törvény szabályoz. Ez a törvény ugyan lehetőséget ad az azonos nemű párok élettársi kapcsolatának regisztrálására, azonban ez szinte semmilyen szempontból sem egyenértékű a házassággal (így nem alkalmazhatják a házastársakra vonatkozó szabályok közül pl. az örökbefogadást, névviselést, mesterséges megtermékenyítést, stb. szabályozó rendelkezéseket). A jelenlegi kormánypártok deklarált politikai szándéka volt, hogy ezt a jogintézményt teljesen kiüresítsék, a konzervatív keresztény szavazók támogatásának megszerzése érdekében, de az LMBT személyek emberi jogainak korlátozásával járó negatív politikai következmények miatt, a törvény hatályon kívül helyezését nem akarták felvállalni.
  26. Nincs és NE IS LEGYEN!!!
  27. nincs

b.) Milyen a viszonya a helyi Egyháznak és az egyházközségeknek az állammal, amely elismeri ezeket a kapcsolatokat, és hogyan viszonyulnak az ilyen kapcsolatban élő személyekhez?

  1.  
  2. Merev elutasítás tapasztalható és kirekesztés. Ha a krisztusi szeretetet próbálja valaki ezekben a helyzetekben számonkérni, akkor a papság részéről megvetést és teljes elutasítást tapasztal. Ebben a mai magyar politikai elittel támogatják egymást.
  3. Átlagos.
  4. Nehéz megítélni.
  5.  
  6. Legjobban a semleges, partneri viszony a jellemző.
  7.  
  8. Nincs pontos információm erről.
  9. Nem tudom.
  10. Nincsenek ilyen kapcsolatban nálunk.
  11. Elítélendők.
  12.  
  13. Az egyház tudomásom szerint szoros kapcsolatot ápol az állammal ebbe a kérdéskörben.
  14. kitagadjàk,jol teszik,és hiàba volt minden tiltakozàs ahelyi Egyhàz részérol,a kormàny nem vette figyelembe
  15. -
  16. Alapvetően tartózkodó. Semleges, zavart csend.
  17. Sokan vonakodnak tőlük, de sajnos egyre több az olyan ember, aki ezt az együttélési formát normálisnak veszi.
  18. A helyi Egyháznak mindig olyan a viszonya az állammal, amilyent az éppen kormányzó poltikai formációval optimálisan kialakítani lehet.
  19. nem tudom
  20. --, ld előző válasz
  21. Ilyen problémáról nem tudok plébániánk területén.
  22.  
  23. Egyház és állam szoros kapcsolatban van, mindkét részről elutasító.
  24. Az állami törvények szigorodtak e téren amit helyi Egyház is támogatott. A helyi Egyház inkább igyekszik eltussolni az efféle ügyeket, azonban ennek nem egyértelműen a botrány elkerülése az oka. A viszonyulás mindig egyedinek mondható, sajnos általában a kapcsolat minősége, esetleg érdeke a meghatározó.
  25. A Magyar Katolikus Egyház nyílt támogatásával a Parlament kereszténydemokrata képviselői sikeresen kezdeményezték, hogy az új polgári törvénykönyvben a házastársakra vonatkozó szabályozás nagy része ne legyen érvényes a heteroszexuális élettársi kapcsolatban élőkre sem, a rájuk vonatkozó szabályokat a családjogi fejezetből kivetették, és a kötelmi jogi részbe rakatták, míg az azonos neműek párkapcsolatára vonatkozóan semmilyen jogi szabályozást a nem tartalmaz az új polgári törvénykönyv. Várhatóan ez súlyos jogalkalmazási nehézségeket, és jogsérelmeket fog okozni az érintetteknek, de vannak olyan keresztény hívek, akik még ennél is többet akarnak, legszívesebben még a jelenlegi, amúgy is alacsony szinten sem ismernék el az azonos neműek párkapcsolatban élők jogait.
  26. nincs
  27. ellentétes

c.) Milyen lelkipásztori figyelmet tudnak biztosítani azoknak, akik úgy döntöttek, hogy ilyen kapcsolatban élnek?

  1.  
  2. Teljes az elutasítás, senkivel nem foglalkoznak.
  3. Nem tudom.
  4. Nincs tapasztalat ezen a téren.
  5. Semmilyet.
  6. Sajnos nem eleget. Nem is jellemző, hogy lelkipásztori segítséget kérnének, bár volt néhány elszigetelt eset.
  7.  
  8. Nincs pontos információm erről.
  9.  
  10. Nem tudom.
  11. nem tudom.
  12.  
  13. Nincs tudomásom erről!
  14. aki igy dont az Barabàst vàlasztotta és amig fenntartja ezt az àllapotot ne akarjon keresztény lenni
  15. Kell rájuk figyelni, hiszen van olyan eset, amikor ez egy betegség, amit talán kezelni kéne? Beszélni kell velük nem elfordulni!
  16. Alapvetően tartózkodó. Semleges, zavart csend.
  17. Kevés egyházi ember foglalkozik a homoszexuális párokkal.
  18. Hallottam, hogy van egy kisközösség kimondottan melegekenek.
  19. nem tudom
  20. ???? Bárcsak tudnám.

  21. Nem tudok róla, hogy lenne ilyen probléma a plébániánk területén. De, ha felmerülne, akkor ott minden esetben a szeretet alapján kellene dialógust kezdeni. Óvatosan és törekedve rá, hogy Szent Ignác lelkiségének példáján a felek állításának megmentésén fáradozva megtalálni azt a lehetőséget, megoldást, ami lehetséges, és ami az egyház, a helyi közösség és az érintett személyek szempontjából is elfogadható. Itt is a nyitottság, és a hitelesség a fontos.
  22.  
  23. Semmilyet.
  24. Az egyes lelkipásztorok vélhetően igyekeznek sokat tenni evangélizálásukért, de intézményes vagy egyházmegyei formában nem szólítják meg őket.
  25. Nincs olyan lelkipásztor, aki a katolikus hívek szélesebb nyilvánossága előtt felvállalná, hogy hajlandó lenne kifejezetten az azonos nemű párkapcsolatban élő hívekkel foglalkozni, ezért azt mondhatjuk, hogy a Magyar Katolikus Egyház semmilyen figyelmet nem fordít az ilyen kapcsolatban élő katolikus hívek lelki gondozására. Az azonos nemű párkapcsolatokban élők nagyrészt nem is kerülhetnek az Egyház látóterébe, hiszen a kapcsolatukat minden esetben bűnösnek tartó egyházi álláspont miatt akkor sem tudnak szentségekhez járulni, ha egyébként a kölcsönös szereteten, az egymás iránti elkötelezettségen és felelősségérzeten alapuló, szigorúan monogám, hűséges párkapcsolatban élő, hívő katolikusokról van is szó. Ez a merev elutasítás előbb-utóbb azokat is eltávolítja a Katolikus Egyháztól, akik egyébként valódi és őszinte hittel vallják, hogy Jézus Krisztus megváltotta őket is a haláltól, és meghívta őket is az örök életre.
  26. Természetesen nem kirekeszteni, kigúnyolni. Gyakorolni a Krisztusi szeretetet, de minden esetben DELIKÁT módon képviselni és közvetíteni a saját tanitásunkat.

    Lelkipásztorok képzése, hogy megismerjék a tudomány ide vonatkozó eredményeit, és ismerjék meg a gyógyítás esetleges lehetőségeit.
    (Joseph Nicolosi: Szégyen és kötődés)
  27. -

d.) Mit lehet lelkipásztori szempontból tenni a hit átadása érdekében azoknak az esetében, akiknél azonos nemű párok fogadnak örökbe gyermekeket?

  1.  
  2. Ebben az országban ez lehetetlen, így nem merül fel a kérdés sem.
  3. Ezt teljes mértékben ellenzem. A gyereknek apára és anyára van szüksége, fontos, hogy megfelelő példát lásson. A lelki fejlődést teljesen rossz útra viszi, ha csak az egyik nem viselkedésmintáit látja.
  4. Nehéz kérdés, hiszen a hittel teljesen nem összeegyeztethető.
  5. Támogatást, befogadást, bármilyen segítséget. Nem elítélést.
    Támaszt!
  6. Sajnos erre nem látok reális esélyt. Én nem értek egyet az azonos nemű párok gyermeknevelésével.
  7.  
  8. Hazánkban nem fogadhatnak örökbe gyermeket azonos nemű párok. Ez egyébként egy olyan halmozottan beteg helyzet, ahol az Egyház nem sokat tehet, amennyiben fenntartják ezt a természetellenes, életellenes struktúrát.
  9.  
  10. Ettől én teljesen elzárkóznék és remélem az egyház is.
  11. Nem tudom.
  12.  
  13. Nincs tapasztalatom erről!
  14. a gyermek hitrevalo nevelését meglehet probàlni,mert az ilyen gyermekek veszélyeztetve vannak hogy ok is hasonlo sexuàlis irànyt kovessenek
  15. Mindenképpen foglalkozni kell velük. Például azzal, hogy a gyermeket nem rekesztjük ki az egyházi közösségből. Sok atya van, aki nem kereszteli meg azokat a gyermekeket, akiknek a szülei nem kötöttek egyházi házasságot. Ezt személy szerint elítélem: a gyermek nem tehet arról, hova született / ki fogadta örökbe.
  16. Nálunk nem fogadhatnak örökbe, így ezzel még nem találkoztunk.
  17. Megmutatni, hogy mi az egyház tanítása és miért. Fontos lenne személyes, jó kapcsolatot kialakítani velük, és segíteni, hogy felismerjék az életükben jelen lévő Istent.
  18. Az iskolai hitoktatásnál többet nem nagyon.
  19. nem tudom
  20. ???? szerintem ez a kérdés nem engem illet.
  21. Ez komoly kihívás lehet egy lelkipásztor részére!
  22.  
  23. Szemléletváltozást.
  24. Leginkább talán azt, mint az ökumené és a más egyházakkal való közös pontok (béke) keresése kapcsán. Keresni a legkisebb közös többszöröst (hit, remény, szeretet...) és azzal párbeszédet kezdeményezni, megszólítani őket, ha másért nem, hát a gyermek hithez való joga miatt.
  25. Az azonos nemű párok által nevelt gyermekeknek ugyanúgy minden segítséget meg kell kapniuk a hitre jutáshoz és az örök élet elnyeréséhez, mint a hagyományos családokban élőknek, beleértve a szentségek kiszolgáltatását is, hiszen a gyermeket nem érheti hátrány amiatt, hogy egy azonos nemű pár neveli őket. Az egyetlen különbség abban van, hogy a lelkipásztornak ilyen esetekben még inkább tartózkodnia kell a homoszexualitással kapcsolatos egyházi tanítás hangsúlyozásától, ami egyébként sem lenne indokolt semmilyen formában a gyermek 14 éves kora előtt.
  26. sajnos ehhez nem tudunk hozzászólni
  27. -

 

3 komment

2013.12.12. 06:51 kaleidoscope

A vatikáni kérdőívre érkezett válaszok IV.

Címkék: egyház katolikus válaszok Magyarország vatikáni kérdőív

valaszok4.JPGKorábbi ígéretünknek megfelelően elkezdtük közreadni a vatikáni felmérésre érkezett válaszokat (ld. az 1., a  2. és a 3. témakört a korábbi bejegyzéseinkben!). A jelen posztban a 4 kérdéscsoportra érkezett válaszokat publikáljuk, továbbra is vágatlanul, minden módosítás nélkül (így a helyesírási hibákat, elütéseket továbbra sem korrigáljuk). Amint azt korábban is jeleztük már, összesen 27 értékelhető válasz érkezett, de mivel nem válaszolt mindenki minden kérdésre, ezért a válaszok száma egy-egy kérdésre vonatkozóan ennél lehet kevesebb.

Annak érdekében, hogy követhető legyen, hogy melyik válaszoló, melyik kérdésre, milyen választ adott, a válaszok sorszámán továbbra sem változtunk, ezért vannak üres sorok a válaszok között.

4. A nehéz helyzetbe került házasságok lelkipásztori gondozása

a.) Az un. “próbaházasság” mennyire van jelen az Ön helyi egyházközségében? Meg tudná becsülni, hogy milyen arányban fordul elő?

  1.  
  2. Mivel ezeket viszonylagosan magánügyként, titokban tartják, ezért alig néhány eset ismert. Arányuk nem becsülhető, de valószínűleg nem elenyésző.
  3. szinte semennyire
  4. Nem tudom megítélni. Ahová tartozom, ott nem jellemző. Ahol tanítok, az egy annyira személytelen egyházközség hogy nem ismerik egymást az emberek.
  5. 0%.
  6. Amennyiben ez alatt a téyleges házasságkötés előtti együttélést, illetve sexuális kapcsolat létesítését nevezzük "próbaházasságnak", az sajnos létező gyakorlat. Arányait tekintve véleményem szerint közel jár a 100 %-hoz még akkor is, ha esetleg a fiatalok ezt a lelkipásztor elől (szándékosan hazugságban élve) eltitkolják ...
  7. Próbaházasságról nem tudok, de a közösségben élő fiatalok többsége összeköltözik a házasság előtt.
  8. Nincs jelen. Vagy házasodnak az emberek, vagy összeköltöznek, vagy nem élnek senkivel. Az összeköltözés nem klasszikus próbaházasság, mivel nem is akarnak soha megházasodni.
  9. 0,6
  10. 100 %-ban jelen van.
  11. Nem tudok erről pontos adatokat.
  12.  
  13. Az egyházközségünkben évente 2-7 házasság köttetik. Az együttélés jellemző. Gyermek születésekor néhányan átértékelik és házasságot kötnek.
  14. teljes mértékben jelen van,de elenyészo szàzalék csak amit nem kovet hàzassàg,ez a szabad neveltetés,a gazdasàgi nincstelenség miatt jelent meg
  15. Konkrétan az egyházközséget nem tudom, de minden bizonnyal sok.
  16. Gyakori, 75% fölötti.
  17. Nem tudom megbecsülni.
  18. Nem tudom.
  19. Nem ismerek ilyet.
  20. Nem tudom megbecsülni. Nagyon kevés fiatal van nálunk.
  21. A lelkipásztornak gond ez. Mert az eligazítás, a szabályok és a saját lelkiismeret között kell neki, felelősséggel döntést hozni és vállalni. Ez lelki teher, mert ellentmondásba kerül a tanultakkal, az Egyház elvárásaival melyeket támasztanak vele szemben, és a saját lelkiismeretével, mellyel Istennek tartozik!
  22. A kísérletként történő együttélésről olyan statisztika ismert, hogy utána több a válás, mint az egyéb esetben. Az egyik oldala a szülőktől való külön élés. Több együttélési mód létezik, kérdéses, hogy az önálló döntéshez kell-e kísérlet.
  23. Elnézést, de ez a fogalom nem értelmezhető.
    Ha élettársi viszonyra gondolunk, akkor az kb. fele-fele arányban van jelen a párkapcsolatok körében az ismeretségi körömben.
  24. Egyre nagyobb számban, kb 60 %
  25. A dolog jellegéből adódóan elég nehéz objektív képet alkotni arról, hogy egy egyházközségben, vagy akár más szinten milyen gyakori a házasság előtti együttélés. Az érintettek nyílván nem dicsekednek vele, és a kis falusi közösségeket kivéve a kívülállók számára nem is biztos, hogy feltűnik. Ugyanakkor a házasság előtt álló fiatalok között nagyon gyakori, vélhetően jóval az 50 % feletti arányban fordul elő, de akár 60-70% is lehet, még a katolikus fiatalok esetében is.
  26. Jelen van.
    50%
  27. 0,75

b.) Vannak Önöknél olyan együttélési formák, amelyeket sem az állam, sem az egyház nem ismer el? Van ezekre vonatkozóan megbízható statisztikájuk?

  1.  
  2. Az állam a hetero és meleg párok esetében is kínál elismert formákat a házasságtól egészen a bejegyzett élettársi kapcsolatig. Míg az állam csak a melegek házasságát nem engedélyezi, addig az egyház a hetero házasságon kívül mindent elutasít. Ilyen értelemben vannak olyan párok, akiket nem ismernek el. Arányuk nem ismert.
  3. Megbízható stataisztita nincs, de az együttélések többsége ma már házasságon kívüli. A fiatalok nem akarnak megházasodni, az elvált emberek meg a rossz tapasztalatból kiindulva nem akarnak ismét.
  4. Nincs ilyen együttélési forma nálunk.
  5. Igen, nagyon sok meleg pár él együtt, ahogy az elváltak új párjukkal is szeretnek együtt élni. Őket nem védik közösségi, családi jogok.
  6. Nincs ismeretem ilyenről, hiszen az állam szinte bármilyen együttélési formát elismer már ...
    Statiszikai adat pedig szerintem nincs is erről.
  7. Homoszexuális és bigám kapcsolatok.
  8. Az előbb említett tartós együttélés rendkívül elterjedt, ennek állami elismerése folyamatban van. Nem ismerek megbízható statisztikát.
  9.  
  10. Nincsenek.
  11. Ilyenekről nem tudok.
  12.  
  13. Nincs információm!
  14. még nincs ebben a kozosségben
  15. Úgy tudom, nincsen.
  16. nem tudom.
  17. Nincs statisztikám róla, de sokan élnek együtt nem jóváhagyott formában.
  18. Nem tudom.
  19. Van, pl. melegházasság vagy - együttélés. Nincs statisztikám.
  20. Nincs tudomásom. Ha van i s statisztika, nem nyilvános.
  21. nem tudok rá válaszolni
  22.  
  23. Természetesen vannak ilyen kapcsolatok, pl. az azonos neműek kapcsolatai.
    Hivatalos statisztika nem hiteles a homofóbia miatt, azonban a kapcsolatok jelentős részében együtt élnek a párok. Magyarországon több tízezer homoszexuális pár lehet.
  24. Nem tudok róla
  25. Magyarországon az élettársi kapcsolatot akkor is elismeri az állam, ha az semmilyen hivatalos formában sincs regisztrálva, de bizonyítható az élettársak életvitel szerű együttélése. A legutóbbi, 2011-es népszámlálás adatai (http://www.ksh.hu/nepszamlalas/tablak_demografia,  http://www.ksh.hu/nepszamlalas/docs/tablak/teruleti/00/00_2_1_7_1.xls,  http://www.ksh.hu/nepszamlalas/docs/tablak/teruleti/00/00_2_2_4_4.xls) között a jelen felmérés szempontjából kiemelten lényeges, hogy mostanra a párkapcsolaton alapuló háztartások aránya Magyarországon 50 %-ra csökkent, a háztartások fele egyszülős család, vagy nem családháztartás, míg 30 éve a háztartások közel 65 %-a párkapcsolaton alapult. Házasságban már csak a lakosság 44%-a él, ami drasztikusan csökkenő tendencia ahhoz képest, hogy 1980-ban még ez az arány a 140 éve készített statisztikai kimutatások maximumához közel, 67% felett volt. Az élettársi kapcsolatban a 15 évesnél idősebb lakosság közel 11%-a él, akiknek 30%-a arra a kérdésre, hogy milyen a családi állapota, azt válaszolta, hogy elvált, és csak 65 % nyilatkozott úgy, hogy nőtlen/hajadon.  Ezek az adatok nagyjából igazak a katolikus hívekre is, mivel például, amíg az összlakosságnak 39%-a vallotta magát katolikusnak, a házasságban élők között ez az arány 42%, az elváltak között 38%, ami azt jelenti, hogy az elváltak között a katolikusok aránya lényegében megfelel a katolikusok össztársadalmi részarányának. Az egyházközségeken belül is hasonló arányok lehetnek, kisebb nagyobb területi eltérésekkel.
  26. nem tudunk róla, nincs
  27. nem tudom

c.) Az Ön helyi egyházközségében lelkipásztori szempontból megjelennek-e különélő, vagy elvált és újraházasodott párok? Meg tudná becsülni a százalékos arányukat? Hogyan birkóznak meg ezekkel a helyzetekkel a megfelelő lelkipásztori programokban?

  1.  
  2. Viszonylag jelentős számú elvált van az egyházközségben. Általában elutasítóak velük szemben.
  3. Igen, de csak elvétve.
  4. Nem jelennek meg. nem tudunk róluk.
  5. 40%.
    Úgy, hogy leginkább magukra számíthatnak.
  6. Lelkipásztori szempontból nem tudok válaszolni.
    Olyan, polgári házasságban élő párról van tudomásom, ahol a férj megkeresztelt, de elvált, az asszony pedig rendszeres templomjáró, de szentségekhez nem járuló. Olyan pár is van, amelyik a különváltan élő egykori társ halála után egyházilag is megerősítette házasságát, de polgári házasságot már nem kötött, és olyan is, akik már polgári házasságban élnek régóta, de csak az egyházi megözvegyülés után kötöttek egyházi házasságot.
  7.  
  8. Jelen vannak. Nem tudok arányt becsülni. Nincs kifejezetten ere vonatkozó lelkipásztori program.
  9.  
  10. Megjelennek ilyen párok csak ezrelékben lehet kifejezni.
  11. Magam is újraházasodott vagyok, részt vehetek az egyházközség életében. Elváltak is járnak templomba, bekapcsolódnak programokba.
  12.  
  13. Lelkipásztori program nincsen.
  14. vannak,nem tudom
  15. Vannak olyanok, akik elváltak, de továbbra is gyakorolják hitüket, azonban bántja őket, hogy nem áldozhatnak és gyónhatnak, kirekesztettnek érzik magukat.
  16. Igen. Egy-egy esetről tuduk, lelkipásztori segítséget nem kapnak, csak közösségit. Az elváltaknak anyagi támogatást nyújt a plébánia.
  17. Nekik kevés program van, azokhoz pedig nem szívesen csatlakoznak, ahol nem érzik otthon magukat, így jobbára kimaradnak a közösség életéből.
  18. A mi egyházközségünkben erre nincs külön program. Gondolom azért, mert nincs rá senkinek szabad kapacitása.
  19. Baráti körben van
    -  különélő,
    - elvált, de egy özveggyel együttélő "pár"
    - elvált és mással együttélő
    5 %
    ?
  20. Nincs infó, nincs hirdetés, nincs felület, nincs szó - se róluk, se nekik:-(
    Mintha nem lennének jelen a közösségben. Mit alig hiszek...
  21. Az ilyen családok jószerivel magukat tartják kiközösítetteknek. Láthatóan hordozzák a bűn terhét, de sokkalta inkább a világi közösségből érzik magukat kizártnak. Ezek azok, akik a vallásukat paptól, és templomtól eltávolodva élik meg.
    De van egy szűkebb réteg, akiknek hit bizonyossága erősebb minden más bizonytalanságuknál. Én is ilyen vagyok. Vallom, hogy szentségi életet élek, megajándékozottja vagyok Krisztusnak a páromban, elkötelezettje vagyok a keresztény katolikus közösségem iránt, melyről vallom, hogy Krisztus teste. De kénytelen vagyok bűnösnek tartani magam, mert az Egyház annak tart, bár életgyónással már minden terhemet letettem az Úr elé. Szentségekhez mégsem járulhatunk. De mégis, minden egyes szentmisében számomra az áldozás lelki áldozásként teljesül. Megélem, hogy a Szentlélek közvetlenül, velem egyesül, Krisztus szentségének megajándékozó kegyelmével.
  22. Általában elhatárolódnak a hívek a válástól, de ismerek olyat, aki házasság kizáró ok miatt egyházilag elvált, majd érvényesen újra férjhez ment. Ebben az esetben tényleg volt szó a vallás gyakorlásáról.
  23. Nem birkóznak meg, tabutéma. Mivel kirekesztő az Egyház, így a nem klasszikus párok elenyésző arányban maradnak meg a közösség kötelékében.
  24. Általában akkor foglalkoznak velük, ha szentségkiszolgáltatás (pl keresztelés) előkészítése történik, különben nem jellemző. A családok évében próbált tenni valamit értük a közösség, de semmi nem lett a tervezettből.
  25. Abból adódóan, hogy a hívek között nagyon kevés a kapcsolat, nagyon gyenge a közösségi élet, a hívek nem tudnak egymásról szinte semmit, így azt sem tudják megítélni, hogy milyen arányban vannak különélő, vagy elvált és újraházasodott emberek a helyi egyházközségen belül, és ezért a lelkipásztori programok is többségében a prédikációk szintjén valósulhatnak meg. A gyóntatás nem alkalmas az ilyen típusú élethelyzetek érdemi megbeszélésére, más szűk körű, négy-, vagy hatszemközti beszélgetésekre pedig csak akkor kerül sor, ha ezt az ilyen helyzetben lévő hívek kezdeményezik. Ez utóbbi viszont nem jellemző, mivel a hívek általában nem kezdeményeznek ilyen beszélgetéseket. Ennek egyik oka a távolságtartás, a hétköznapi személyes kontaktusok hiánya a papok és a hívek között. Másik az Egyház tanításainak merev értelmezése, melyek miatt eleve nem is látják értelmét sokan, hogy kezdeményezzenek bármilyen külön beszélgetést a lelkésszel, hiszen úgysem tud mást mondani, mint amit az egyházi törvények tartalmaznak. Így pl. egy válás lélekölő, és amúgy is minden érintett (válófélben lévő házastársak, gyermekek, szülők, hozzátartozók, stb.) számára megterhelő folyamatában, adott esetben, nem látják értelmét, hogy beszéljenek róla a lelkésszel, hiszen ő úgysem tudna mást mondani, minthogy a Katolikus Egyház nem engedélyezi a válást. Ha mindezek ellenére mégis megpróbálnak a hívek külön beszélgetni a papokkal, diakónusokkal, akkor pedig arra sokáig kell várni, ahogy a 3f. pontban jeleztem.
  26. Jelen vannak. Megbecsülni nem tudjuk, de nem sok.
    A ténylegesen hívő személyek nehezen tudják kezelni a helyzetet.

    Lelkipásztori program nincs.
  27. 0,5

d.) Azok a megkereszteltek, akik ilyen szabálytalan élethelyzetekben vannak, hogyan élik meg ezt? Tudatában vannak ennek jelentőségével? Vagy egyszerűen csak közömbösek? Esetleg mellőzöttnek érzik magukat, vagy szenvednek attól, hogy nem járulhatnak a szentségekhez?

  1.  
  2. Sok embert sért meg emberségében az egyház azzal, hogy nem is hajlandó felmérni a körülményeket az elutasítása előtt. Ezért az emberek csendes ellenállással, és a papság által megfogalmazott kritikákkal szemben elzárkózással válaszolnak.
  3. Nem tulajdonítanak jelentőséget neki.
  4. Nem tudjuk.Családomban fordult elő, de ők inkább közömbösek.
  5. Nem jó érzés, ha érzékeltetik velük, hogy kivetettek, eltévedtek, vagy éppen lesajnálják őket.
  6. Amennyire én látom, szenvednek ugyan attól, hogy nem járulhatnak szentségekhez, de ezt mélyen magukba zárják és próbálják azt a látszatot kelteni a mindennapokban, hogy minden rendben van körülöttük ...
  7. Szenvednek. Igyekeznek az egyház jóváhagyását megszerezni.
  8. Többségében közömbösek, kisebb részben mellőzöttnek érzik magukat. A beletörődöttség a jellemző: ez a szabály, így jártam. A számuk azonban rendre növekszik, kezdenie kell a helyzettel valamit.
  9.  
  10. Olyan széles körben elfogadottá vált, hogy nem foglalkoznak ennek jelentőségével,Teljesen eltávolodtak a szentségektől.
  11. Szenvedek attól, hogy nem járulhatok szentségekhez. Szinte minden misén könnyezek, amikor ezt hallom: Boldogok, akik az Úr asztalához járulhatnak... de nem érzem magam mellőzöttnek vagy kitaszítottnak. Vezekelek egy fiatalabb koromban hozott téves döntés miatt
    Hogy mások így éreznek-e, azt nem tudhatom.
  12.  
  13. Van ilyen is és olyan is. Ismerek olyat aki szenved ettől, de van olyan is aki szentségekhez járul így is.
  14. Isten parancsa szent,az Egyhàznak nincs joga,ezt megvàltoztatni,lelki àldozàsra nekik is van lehetoséguk
  15. Sokan tisztában vannak vele, s tudják, hogy életük alakulhatott volna másként is. Sosem beszélgettem ilyenről ezekkel az emberekkel, de úgy vélem azok, akik minden vasárnap ott vannak a templomban minden bizonnyal igényelnék a szentségeket is.
  16. Igen, tudatában vannak, nehéz nekik. Próbálják rendezni élethelyzetüket.
  17. Mindenképpen mellőzöttnek érzik magukat, sokszor nem is akarnak változtatni az életükön. Sokan teljesen tudatában vannak annak, hogy rendezetlen az életállapotuk.
  18. Nem tudom.
  19. Egyik sem. Egyszerűen vágynak társ után vagy szülőtárs után.
  20. Édesapám érintett egy másik egyházközségben. Ő szenved.
  21. Azok, akik keresztségüket erősebb köteléknek tekintik, mint vétkeiket, bűnös voltukat, azokkal szemben a közösség megértő és elfogadó, így számukra a szentségektől való megtartóztatás sem visszatartó erő a közösséghez tartozástól. Az ilyen családok talán a legkreatívabbak, és a legérzékenyebben a közösségépítés dolgában. Azonban, a szentségekhez való járulás, szentségi életük rendezése iránti igényük újra és újra előkerül, láthatóan fontos a számukra. Ezt magunkról mondom. Vágyom rá, hogy érvénytelenítsék a már több mint húsz éve elhagyott házasságomat, melyből három gyermekem van, és most várjuk a nyolcadik unokát. Gyermekeim családjaikkal – családjaim - szentségi életet élnek. Szeretnék a világ előtt is vállalható szentségi életet élni, azonban egyik szerettemnek sem szeretném a meghurcoltatását ennek elérése érdekében! A mi problémánk ez - párommal, miközben ettől függetlenül építjük Krisztus közösségét, alázattal, szelídséggel, és türelemmel, megengedőn tesszük, amire teremtett bennünket Isten szándéka.
  22.  
  23. Kirekesztettnek, szentségtelenül élőnek nem könnyű e kihívás. Így megélni nehéz, fontos, és ennek ellenére mellőzöttek.
  24. Is-is. Vagy tudatában vannak és akkor valóban jelentős problémaként élik meg, vagy egyáltalán nem foglalkoznak vele.
  25. Többségében tudatában vannak az élethelyzetük egyházi megítélésének, azonban jelentős eltérések lehetnek annak megélésében. Vannak olyanok, akik elhidegülnek és eltávolodnak az egyháztól, és valóban közömbösekké válnak, azonban ez nem jellemző. Sokkal gyakoribb, hogy szenvednek a kirekesztettségtől, de olyan mértékben részesei maradnak a közösségnek, amennyire az egyházi törvények engedik, azonban ez lényegében csak a többé-kevésbé rendszeres misehallgatásra korlátozódik.
  26. A ténylegesen hívő személyek tudatában vannak, nehezen élik meg, mellőzöttnek érzik magukat és szenvednek.

    A nem tudatos keresztények, ahogy korábban jeleztük a többség, mivel nem ismeri a tanítást így közömbös.
  27. Kirekesztettnek érzik magukat.

e.) Milyen kérdéseket vetnek fel az elváltak és újraházasodottak az Egyháznak a szentáldozással és a bűnbánat szentségével kapcsolatban? Az ilyen helyzetbe került emberek közül hányan kérik ezeket a szentségeket?

  1.  
  2. Jelentős számban kérnék. Az egyház körülményeket és konkrét élethelyzeteket teljesen ignoráló álláspontja miatt viszont már kérdések sem nagyon merülnek fel.
  3. Ma már nem éreznek az emberek bűnbánatot, mindenért a másikat hibáztatják. Ezért aztán nem is keresik az egyházat.
  4. Nagyon kevesen. Aki komolyan veszi a házasságát az nem válik el...
  5. Lenne rá igény, de az Egyház elutasító velük.
  6. Erre eddig sem figyeltem, fogalmam sincs, hogy a bűnbánat szentségét hányan és milyen élethelyzetben kérik. Szentáldozáshoz - remélem - csak azok járulnak, akik arra "jogosultak" is.
  7.  
  8. Ezt laikus hívőként nem lehet megítélni.
  9.  
  10. Nem tudom az én közösségemben ilyen nem fordult elő.
  11. Szentségtörés a korábbi házasság megszakítása, az újraházasodás. Nem értem a kérdést, az elváltak közül ki kérheti ezeket a szentségeket?! Tudtommal tilosak!
  12.  
  13. Pl.: Mi van akkor, ha én mindent megtettem éveken át, segítséget is kértem, de a párom elzárkózott mindentől. Miért zár ki az egyház, ha nem én választottam ezt a helyzetet?
  14. a kérdést onmaguknak kell feltenni,nem az Egyhàznak,
  15. Ahogy az előző válaszomban is írtam, sokan minden bizonnyal igényelnék.
  16. Ismerik a szentségi helyzetüket általában.
  17. Rossz a kérdés.
  18. Sok elvált szeretne áldozni.
  19. Nem tudom
  20. Nem tudom, hányan kérik.
    És nem tudom, hányan kapják meg végül.
    Az Egyház őrzi a törvényt és nem tudom, mennyire képvisel irgalmat. És a kettő között találunk -e bármikor "központilag szabályozható" egyensúlyt,
    vagy mindig marad az Egyedüli sors és annak megismerése, az utitárs-jellegből adódó lelkipásztori felelősségvállalás - akár mellette, akár ellen dönt is a pap...
  21. A papi vélemény ismeretében e kérdés ilyen módon nem kerül elő. Azonban a szentségekhez járulás igénye igen is fontos kérdés részükről. Úgy ítéljük meg, hogy az Egyház álláspontja, mely szerint szentségekhez nem járulhatunk, kiközösítő, a nyitottság, és a befogadás, a krisztusi megbocsátással ellentétes. Hivatkoznak sokszor rá, hogy Krisztus a Mt 9,12-ben maga mondja, hogy a „betegeknek kell az orvos”.
    Ami ezen túl a plébániai pasztorációban gondot okoz, hogy az ilyen családok gyermekei számára nincs meg az a családi példakép sem, amire a tanítás, a katekizmus építhetne, hogy a szentségek ereje fontos legyen számukra.
  22.  
  23. Egy új kapcsolat mindenkinek élhetőbb, mint a megjavíthatatlan élethelyzetben maradás. Az újrakezdők vállalják annak terhét, hogy a szentségekből kirekesztődnek.
  24. Akik súlyos probléma miatt kényszerültek a különélésre/válásra, azok ettől függetlenül igényelnék az egyház támogatását a szentségkiszolgáltatás (bűnbánat, áldozás) területén. A felmentésre való várakozást inkább bürokratikus teherként élik meg.
  25. Természetesen a legtöbb ilyen helyzetbe került ember, aki korábban is rendszeresen kérte a szentségeket, azután is kérné, hogy a házassága valamilyen okból zátonyra futott, és ezért a válás mellett döntöttek. Ettől még a legtöbb hívőnek nem változik meg a vallása, a hite, ezért velük szemben különösen kegyetlen a jelenlegi egyházi törvény.
  26. Nem tudjuk hányan kérik a szentségeket.

    Kérdéseik:
    - ha már több mint 10 éve élek kiegyensúlyozott kapcsolatban, a gyermekem hívő, rendszeresen járok szentmisére, miért nem járulhatok szentségekhez

    - ha önhibámon kívül (alkoholista, megcsalt, elhagyott, agresszív stb.) szakadt meg az első házasságom miért nem házasodhatok újra úgy, hogy a szentségekhez járuljak
  27. egyéni elbírálást szeretnének

f.) Pozitívan járulna-e hozzá az érintett személyek problémáinak megoldásához, ha megkönnyítenék a házasság érvénytelenítésének kanonikus gyakorlatát? Ha igen, akkor hogyan történhetne ez meg?

  1.  
  2. Ez elég kevés volna. Leginkább a konkrét helyzetek megértőbb vizsgálatára lenne szükség. Másrészt az egyik fél hűtlensége miatt felbomló házasságoknál nagyobb rugalmasság kellene.
  3. Igen, mindenképpen. A lehető legegyszerűbbre kellene szorítani az adminisztrációt, és a bírósági végzés bemutatásával automatikusan érvényteleníteni kellene az egyházi házasságot is.
  4. Biztosan pozitívan, mert egyébként is válástól függetlenül sok érvénytelen házasság köttetik templomban. Le kellene rövidíteni az eljárások időtartamát.
  5. Abszolút.
  6. Ebben nem szeretnék állást foglalni. Nem gondolom, hogy amit Isten egybekötött, azt itt a földön szétválaszthatónak kell-e nyilvánítani. Megértem, hogy lehetnek kívételek, de ezzel a kérdéskörrel szerencsére nem kellett még foglalkoznom.
  7. Biztosan de lehetséges hogy az egyház ill. a párkapcsolat szilárdságát, sérthetetlenségét veszélyeztetné.
  8. A pozitív megközelítés onnan indulhatna inkább, hogy - a korábban említett gyakorlat megszüntetésével - az Egyház nem asszisztálna a nyilvánvalóan érvénytelen házasságok tömeges megkötéséhez. A kérdésben említett felvetés tüneti kezelés, egy rossz gyakorlat bebetonozása lenne inkább. Azokkal is foglalkozni kell persze, akik benne vannak az adott helyzetben, de sokkal fontosabb gyökeresen orvosolni a problémát.
  9.  
  10. Nagyon kevesen foglalkoznAK EZZEL A KÉRDÉSSEL.
  11. Ma nagyon nehéz, bonyolult, lelkileg szinte elviselhetetlen tortúra a házasság érvénytelenítése, én nem is kezdeményeztem, de tudok olyan nőről, aki ezt végigcsinálta.
    Nagyon jó lenne, ha pl. 25 évi házasság, gyermekáldás, példás keresztény szülői nevelés alapján kimondanák a korábbi egyházi szertartás érvénytelenítését egyszerűbb módon. És az új házasságot megáldaná az Egyház.
  12.  
  13. A valós okokat fel kell tárni! Mennyire felelős a helyzet kialakulásáért az érintett személy?
  14. Erre az Isten nem hatalmazta fel sem az Egyhàzat sem a Pàpàt
  15. Úgy vélem, van olyan házasság, ami egykor érvényes volt, de érvényét veszítheti. Például ha az egyik fél bántalmazza a másikat, de a házasság érvényes volt, engedélyezném az elválást. Persze tudom, hogy egy kapcsolat két személyen múlik, de ismerek olyan embert, akit a férje egy szó nélkül elhagyott a gyerekeivel együtt. A nő miért ne házasodhatna újra? Ő tulajdonképpen nem vétkezett, férje utasította el őt, s szerintem a hasonló esetekben kell, hogy legyen esély újra boldognak lenni (ami egy hívő keresztény életében magába foglalja a szentségek gyakori vételét is).
  16. Igen, amennyiben ez a könnyítés a perek gyorsítása és egyszerűsítése lenne, azonban vigyázni kell arra, hogy továbbra is csak érvénytelen házasságokat érvénytelenítsünk.
  17. Ha megkönnyítenék az így is viszonylag egyszerű gyakorlatot, akkor a szentségeket teljesen nevetségessé tennénk. Így is az a tapasztalat, hogy "mindent el lehet intézni", csak tudni kell, hogy kinél kell kopogtatni. Sajnos úgy látom, hogy mindenféle ál-indokok alapján érvénytelennek mondják ki a házasságok egy részét.
  18. Én nem könnyíteném meg. A különböző híres emberek esetében pedig megnehezíteném. Előfordul, hogy egy igazi hívő ember 5 évig vár, hogy kimondják egy valóban érvénytelen házasságára, hogy érvénytelen, míg egy híres emberről tudjuk, hogy már harmadszor van templomi eskövője.
  19. Nem tudom.
  20. A könnyítéssel együtt a felkészítés és a kísérés-megelőzés alapossága is együtt kell, hogy járjon. Különben hiteltelen az egész!
    Az elején összekötjük, a végén feloldjuk-kidobjuk - a kettő között meg magára hagyjuk?
  21. Esetünkben elmondható, hogy a korábbi házasság semmissé nyilvánítása lehetővé tenné, hogy házasságunkat egyházilag rendezzük! Ami nem csak a családjaink életére lenne kedvezőbb hatással, hanem közösségünk számára is, akik körében evangelizálunk, missziót vállalunk. Mert sok a keresz-tény, de kevés a hívő! Tovább segítené a papi szolgálat eredményességét is.
  22. Nem teljesen ismert maga az eredeti, és az egyszerűbb eljárás sem. Plébániánkon a prédikációkban kb. 20 év alatt kb. 3 esetben hallottam felvilágosítást erről.
  23. Maga az érvénytelenítés megközelítésével van gond. Ami addig volt, azt nem kell "meg nem történt"-ként kezelni. Egy más fogalmat kellene alkalmazni, pl. megszüntetés.
  24. Egyértelműen igen. Az egyházjognak nem az átszabásával, hanem a tágabb értelmezésével (pl. a házasság létre sem jött) és ennek helyi döntési hatáskörével.
  25. Igen, a végérvényesen megromlott házasság érvénytelenségének kimondását ugyanolyan szinten lenne célszerű lehetővé tenni, mint a házasságkötést. Az Egyháznak fenntartások és szankciók, bonyolult formalitások és költséges (!) procedúrák nélkül ki kellene mondania a házasság érvénytelenségét, ha pedig a házastársak rájönnek, hogy már eleve rosszul döntöttek, akkor azt a házasságot semmissé kellene nyilvánítani.
    Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy minden felszentelt pap kimondhatná a házasság érvénytelenségét, illetve semmisségét, ha a felek, vagy ha a másik fél objektív okokból nem megkérdezhető, akkor legalább az egyik fél állítása szerint nincs esély a házasság rendezésére, a szeretetközösség megszűnt, tehát a házasság de facto már nem létezik. Ennek az érintettek nyilatkozatán kívül egyedül az lehetne a feltétele, hogy a válást a polgári hatóságok is kimondják, amennyiben ez teljesen külön eljárásban zajlik, mint hazánkban.
  26. 1- IGEN, pozitívan

    2- Könnyíteni, ha önhibáján kívül (alkoholista, megcsalt, elhagyott, agresszív stb.) szakadt meg az első házasság.

    3- Ha már hosszabb ideje élnek kiegyensúlyozott kapcsolatban, a gyermekeiket hívőnek nevelik, rendszeresen járnak szentmisére, aktívak a közösségi életben
  27. igen

g.) Van olyan szolgálat, amelyik foglalkozik ezekkel az esetekkel? Írja le ezt a lelkipásztori szolgálatot! Léteznek ilyen programok nemzeti és egyházmegyei szinten? Hogyan hirdetik Isten irgalmát a különélő pároknak, valamint azoknak, akik a válás után újraházasodtak, és az Egyház hogyan ülteti át a gyakorlatba az ő támogatásukat hitük megélésében?

  1.  
  2. Senki nem foglalkozik az elváltakkal.
  3. Sajnos ebben nem igen kapnak támogatást. Sokszor maga a pap tagadja meg a segítséget tőlük.
  4. Ez egyáltalán nem működik nálunk.
  5. Nincs tudomásom ilyen szolgáltról.
    Sehogy nem hirdetik...
  6. Nincs ilyenről ismeretem.
  7.  
  8. Hazánkban az Emmánuel közösség hirdet meg lelki programokat elvált, egyedül maradt volt házasoknak, ezek az úgynevezett AVE hétvégék. Összegyházi szinten nem tűnik felkaroltnak, támogatottnak az ilyen szolgálat, nemhogy annak beültetése a gyakorlatba.
  9.  
  10. nINCS.
  11. Nem ismerek ilyen szolgálatot.
  12.  
  13. Nincs tudomásom róla!
  14. aki akarja,teljes mértékben megélheti a hitét igy is,lelkileg àldozhat
  15. Nem tudok ilyenről. A környékünkön - nem csak lelkipásztorok, hanem laikusok is - elutasítóak.
  16. Nem tudok róla. Ha plébános foglalkozik ezekkel a személyekkel, akkor kapnak segítséget, ha nem, akkor magukra maradnak.
  17. Nem tudok ilyenről.
  18. Más plébániákról hallottam csak ilyenről. Nem tudok erről túl sokat.
  19. Nem tudom
  20. Nálunk ez nem észlelhető.
    Nem mondom, hogy nincs ilyen program az országban, de nem szerepel a hétköznapokban.

    Egyedül az Emmanuel közösség AVE-hétvégéit (egyedül nevelő szülőknek) és házasságmentő szolgálatát ismerem - nem a plébániáról.
  21. Nem ismertek ilyen egyházmegyei célzott intézkedést. Egyetlen egy szende kezdeményezés van, az elváltak miséje. Amit szégyenletesen kevés kinyújtott jobbnak érzünk. Plébániánkon elfogadottak azok a családok, és személyek, akik elváltak, és újraházasodottak, de ebben a helyzetükben is vállalnak a közösségért munkát, feladatot, sőt képviseletet is. A világiak részéről semmi megkülönböztetést nem tapasztalunk, ami nem zárja ki azt, hogy nincs elutasítottságunk. De ezt tiszteletben igyekszünk tartani.
  22.  
  23. Nincs ilyen.
  24. Egyházmegyei szinten nincs, nemzeti szinten nem tudok róla.
  25. Professzionális szolgálat (az egyházközség tagjai számára hivatalosan is bejelentett, állandó, szakképzett személyzettel működő szolgáltatás formájában) a plébániák többségében nincs. A lelkipásztorok gyakran maguk próbálnak segíteni a plébániához tartozó hívek magánéleti kríziseiben, azonban megfelelő pszichológiai, pszichoterápiás, és párterápiás felkészültség hiányában ez az esetek többségében eredménytelen. Ilyenkor teljesen esetleges, hogy milyen szakembereket, milyen alapon próbálnak az érintettek figyelmébe ajánlani, pedig a lelkész ajánlása nagyon fontos lenne a továbblépés szempontjából. Nemzeti, vagy egyházmegyei szinten egységes elvek alapján működő programok nincsenek, a plébánosok nem kapnak olyan iránymutatást, ami segítené, orientálná a munkájukat. Az elvált személyekkel, illetve az újraházasodott hívekkel nagyon kevés, a hívek körében alig ismert szolgálat foglalkozik, a szentmisék prédikációiban ez a kérdés tabunak számít, ezért csak elvétve beszélhetünk olyan egyházközségekről, amelyekben eredményesen támogatják az ilyen élethelyzetben lévőket a hitük megélésében.
  26. Országos szinten:
    1. a MÉCS közösség napjai
    2. Szív lelkiségi központ Tahi

    Helyi és egyházmegyei szinten semmi.
  27. nem tudom

 

Szólj hozzá!

2013.12.11. 22:29 kaleidoscope

A vatikáni kérdőívre érkezett válaszok III.

Címkék: egyház katolikus válaszok Magyarország vatikáni kérdőív

valaszok3.JPGKorábbi ígéretünknek megfelelően elkezdtük közreadni a vatikáni felmérésre érkezett válaszokat (ld. az 1. és a 2. témakört a korábbi bejegyzésünkben!). A válaszokat továbbra is vágatlanul, minden módosítás nélkül publikáljuk (így a helyesírási hibákat, elütéseket sem korrigáljuk). Amint azt korábban is jeleztük már, összesen 27 értékelhető válasz érkezett, de mivel nem válaszolt mindenki minden kérdésre, ezért a válaszok száma egy-egy kérdésre vonatkozóan ennél lehet kevesebb.

Annak érdekében, hogy követhető legyen, hogy melyik válaszoló, melyik kérdésre, milyen választ adott, a válaszok sorszámán továbbra sem változtunk, ezért vannak üres sorok a válaszok között.

3. A család evangelizációs lelkigondozása

a.) Milyen tapasztalatok merültek fel az utóbbi évtizedekben a házasságra való felkészítéssel kapcsolatban? Milyen erőfeszítéseket tesznek a párok és családok evangelizációjának elősegítésére? Hogyan lehet előmozdítani “a család, mint egyházi közösség” gondolatának tudatosítását?

  1. Mint laikus hívő, csak annyit mondanék, hogy nagyon találó volt Ferenc pápa egyik beszéde (írása), amikor felszólította a plébánosokat, hogy amikor egy fiatal pár jelentkezik nála hogy szeretne összeházasodni, akkor először azt kell mondani hogy "Nagyszerű! Gratulálok!" és NE azzal kezdje hogy hol van a keresztlevél, és miért nincs ez és miért nincs az. Személyes tapasztalatból mondom, hogy nagyon sok ember aki jóindulattal van az egyház felé, talán még rendszeresen is jár templomba, még életében nem járt a plébánia hivatalban, életében nem folytatott beszélgetést egy pappal, és kicsit meg van illetődve. Célszerű, ha a plébános ilyenkor nem förmed és nem rögtön azzal kezdi, hogy milyen akadályok vannak...
  2. Csak formális felkészítések voltak, nagy lemorzsolódással. Alig foglalkoztak a családokkal.
  3. Nem vonzó a fiataloknak a házasság intézménye, egyre többen idegenkednek tőle.
  4. A jegyesoktatás minősége nagyon silány, a felkészítés a legtöbb helyen nem megfelelő. Kevés helyen van családpasztoráció, a lelkipásztorok akár a hozzá nem értés akár az időhiány miatt nem foglalkoznak a családokkal. A kisgyerekeseket gyakran a papok kizavarják a templomból, az idősebb hívek rossz szemmel nézik. Éreztetni kellene, hogy a házasság is megszentelt élet, és a házasoknak nagyon fontos feladatuk van az Egyházban.
  5.  
  6. Nincsenek ilyen irányú tapasztalataim.
  7. Nem vallásos pároktól is azt hallom vissza, hogy nagyon örültek annak, hogy "kellett" járniuk házasság előkészítőre, mert nagyon sok lényeges dolgot meg tudtak beszélni ennek kapcsán, jelentősen megszilárdítva a házasságukat, párkapcsolatukat. Mi a párommal azóta is az előkészitőn hallottak alapján próbáljuk élni a hétköznapjainkat.
  8. Hogy klerikális szinten mi merült fel és mit tesznek, nem tudom. Fiatal családokkal indítottunk és tartunk fenn egy közösséget, amelynek segítségével megerősítjük egymást ebben a hivatásban, ezen az úton. Sajnos nem tartozunk egyetlen plébániához sem, nem a mi hibánkból.
  9.  
  10. Mivel  egyházi közösség nem m űködik a többi csak elmélet.
  11. Csodálatos erőfeszítésekről tudok a házasságra való felkészítésben. Lányom és vőm Debrecenben jártak jegyesoktatásra a Megtestesülés Plébániára, életre szóló élmény volt nekik ( és a velük együtt járó pároknak is). Ott minden jegyespár kapott egy mentor házaspárt, akik példával jártak elöl gyermekvállalásban, hitéletben, mindenben.
  12.  
  13. A mi egyházközségünkben semmi sem történik. A házasságra való felkészítés "középkori" módon történik. A gyakorló párok segítségét elutasítják.
  14. az embereknek vissza kell térnie Isten igazsàgaihoz,és az szerint élni
  15. Szüleim a Schönstatt családmozgalom belül tartanak jegyesoktatást környező településeken, segítve ezzel az atya munkáját. Többeknek felajánlották ezt a lehetőséget, de a legtöbb atya nem élt ezzel a lehetőséggel, amit nem tudok megérteni. A mai világban, amikor egy atyának néha 3-4 falu is jut, biztosan nagy segítség lenne. Továbbá - már bocsánat - de nekem se olyan beszéljen a családról és a házasságról, aki nem volt házas soha. Sokkal jobb a házasság és a család mind lelki, mind gyakorlati oldaláról olyan személyektől hallani, akik tapasztaltak ezen a téren.
  16. Nem egységes a jegyesoktatás, plébáia függő ez is. Nincs konkrét evangelizációs támogatás, van kateketikai előadás, esetleg házas hittan, de a házasságkötés után magára marad az ember.
  17. Az előkészítés sok papnál 1-2 alkalommal való találkozás a párral, ahol megbeszélik a szertartás menetét és ennyi. Ez hiba és bűn! A párok pedig, ha több találkozást tartanak fontosnak a papok egyszerűen nem mennek el, vagy átmennek a szomszéd plébániára... A folyamatos, hónapokon keresztül tartó előkészítő, ahol több pár részt vesz közösségformáló és talán az esküvő után is be lehet vonni őket a plébániaközösségbe.
  18. Szép szavakból a homíliákban nincs hiány. Jegyesoktatási programok is vannak. A gondolat lassan-lassan terjed. Ennek a gyakorlatba ültetése azért nehéz, mert az emberek egyre több szeretetet igényelnek, miközben egyre kevesebbet adnak.
  19. A közösségünk jegyesfelkészítéssel is foglalkozik. Amit én észrevettem a feleségemmel, hogy az egyházi esküvőre készülő jegyesek körében egyre gyakoribb az utóbbi 10 évben a házasság előtti együttélés és a mély szexuális kapcsolat.

    A feleségemmel részt veszünk házasközösségek szolgálataiban, pl. jegyesoktatáso kívül házas lelkigyakok megtartásában, egyéb előadások tartásában, amivel elő tudjuk mozdítani szentségi házasságokat.
  20. Fogadjuk be a családokat a szentmise liturgiájába. Szabadjon cselekedni a gyerekeknek. Ők a cselekvésen keresztül gondolkodnak, értenek meg és az élményeik mentén tudnak kötődni.
    Milyen élmény fázni é s unatkozni egy egyórás misén? Milyen megértés fakad az egyetemi szintű eszmefuttatásokból?

    A jegyesoktatásba mindenütt be kell vonni a házaspárokat. Előtte KÉPEZNI őket, közben folyamatosan SZUEPRVÍZIÓT biztosítani és a jegyesektől, fiatal házasoktól VISSZAJELZÉST kérni.
  21. A házasságra felkészítés egy élethivatásra való felkészítéssel egyenértékű - kéne hogy legyen. Jézus, mielőtt felvette hivatását, a pusztába ment 40 napra, elvonult. A döntését a személyes Istenközeli állapotában hozta meg, az Atyával személyes magányában. Talán ez lehetne egy házasság előkészítésének az alapja is. Mert hiszem már, hogy az Atyától kell ajándékba kapni a társat, ahogy a magam életét is ajándékba kapom – kilenc hónapos várakozásban, készületben. A Vele, vagy Nélküle Istennel közösségben. Ez azt is feltételezi, hogy Baráti családi közösségekhez rendelni a házasulandókat, hogy egészséges életösztönt ismerhessenek meg – ha van ilyenre mód. A Szent Háromság lenne nagyon fontos, hogy létre jöjjön a házasulandók között! Ahol a két ember Istentől kapja, fogadja el a másikat ajándékba. Így a kettő közötti harmóniát, összhangot, egyensúlyt nem bármilyen más személy, tárgy vagy cselekmény tartja fenn, hanem a Krisztuson keresztül, Krisztus tanításában megélt Istennel való közösség, mely Isten országának a jelenléte a családban.
  22. A Hit Évében felmerült családlátogatások lehetősége és az előkészítő előadások jó hatásúak voltak, ha csak katolikus körökben ismerték is, és bár a mi egyházközségünkben nem volt kivitelezve a gyakorlatban.
  23. A család fogalmának újraértelmezésével.
  24. Egyházközségünkben a házasságra való felkészítést a lelkipásztor mellett főként családok végzik. Az ő munkájuk jelentős és példaadó, azonban a közösségbe való beilleszkedése a házasulandóknak igen csekély mértékű. Aki addig is járt, az ezután is fog, aki eddig nem járt, az igen ritka, hogy a szertartás után aktívabb lenne. Három családközösség is működik egyházközségünkben, de a tevékeny karitatív, figyelmes, önzetlen szeretet bizony sajnos sokszor elkerüli a tagokat.
  25. A házassági felkészítés színvonala, komolysága változó. Az evangelizációs lehetőségeket általában nem, vagy nem megfelelően használják ki a katolikus egyházközségekben. Nem, vagy csak elvétve működnek olyan élő, és a fiatalok számára vonzó kisközösségek, amelyek a házassági felkészítés szempontjából lényegesen nagyobb jelentőségűek lennének, mint a házasságkötés előtti hetekben pro forma tartott felkészítők, és amelyek a fiatal házasok számára később is a hitük megélésének fontos terepe lehetne. Ezekben az élő, és összetartó kisközösségekben lehetne a leghatékonyabban terjeszteni a családoknak, mint a legkisebb egyházi közösségeknek a gondolatát is.
  26. 1. Az öt utóbbi plébánosból (1992-2013) - 3 komolyan vette, 2 formálisan. A LEGNAGYOBB gond hogy a fiatal káplánok 90% teljesen elzárkozott a résztvételtől, vagy abszolút formális. Semmilyen evangelizációs szándékot és tevékenységet nem mutattak. 

    2. Az elmúlt húsz évben 8 alkalmas jegyesoktatási kurzusokat szerveztünk és tartottunk évente, illetve a szomszéd egyházközségekbe is meghivtak többször.

    3. Tapasztalatunk, hogy a szemináriumi képzés pusztán elméleti, semmilyen gyakorlati tapasztalatuk a kispapoknak nincs és sajnos ELHIVATOTTSÁGUK is gyenge.

    4. Előmozdítási lehetőségek:
    - papi képzés!!! reformja a gyakorlati kereszténység irányába
    - segiteni (papnak, profi laikusoknak), hogy a családon belül egyidejüleg elmélyüljön a párkapcsolat és a személyes Isten kapcsolat melynek eredménye a kifelé forduló evangelizáció
    - az egyházközségben jelen lévő családokban elmélyiteni a közösségi élet szépségének a gondolatát,
    - megszólitani és bevonni az egyházközség életébe a családokat, közös tevékenység pozitív élményét erősíteni
    - erősiteni a generációk közötti kapcsolatokat
    - aktív segítséget nyújtani (nem csak lelki) a krizishelyzetek kezelésében és megoldásában, ha szükséges profi szakemberek bevonásával
    - támogatni és nem féltékenyen akadályozni a lelkiségi mozgalmak pozitív törekvéseit
  27. papi jelenléttel, imádságos és liturgikus együttléteken

b.) Mennyire sikerült a családon belüli imádságnak azt a gyakorlatát kialakítani, amely ellent tud állni az élet komplexitásából és korunk kultúrájából adódó kihívásoknak?

  1.  
  2. Közösségileg erre semmiféle erőfeszítés nem irányult.
  3. Semennyire. Erre nincs is szükség.
  4. Dolgozunk rajta :)
  5.  
  6. Sajnos még saját családunkban sem sikerült az imádságos életmódot folyamatosan fenntartani. Bizony előfordul, hogy nem imádkozunk közösen. Nem keresek hozzá itt kifogásokat, és örülök, hogy ez kérdésként előfordult, mert rávilágít arra, hogy saját életünkön is van mit javítanunk.
  7. Minden csak akarat kérdése.
  8. A gyerekek életkor át függ, de mindig meg lehet találni a formát és a kellő arányt. A gyermekeinkben szépen, természetesen kialakult a természetfeletti iránit nyitottság. Jó barátjuk Jézus, akivel szívesen beszélik meg a számukra fontos dolgokat. Az élet komplexitásából, főleg a korunkra jellemző infokommunikációs áradatnak és elszaporodott szórakozási, elfoglaltsági lehetőségeknek köszönhetően a korábbinál nagyobb kreativitást, szellemi energiát követel a családon belüli imádság gyakorlatának kialakítása és fenntartása. Ha egészen kicsi korban következetesen elkezdünk egy módszert kiépíteni, könnyebb hosszú távon is megtartani az így szerzett "lendületet".
  9. Nagyon.
  10. Nagyon nehéz a családon belüli imádságnak a gyakorlatát kialakitani. Bizonyos életszakaszokban pedig lehetetlen.
  11. Esténként gyermekkorukban nem szólt rádió, tévé, korán mentek aludni, addig együtt volt a család, beszélgettünk, meséltünk, társasoztunk. Együtt inkább zarándoklatokon, szentmiséken imádkoztunk, este személyes ügy az imádkozás.
  12.  
  13. Nálunk működik. Persze vannak hiányosságaink, de törekszünk rá, hogy esténként együtt imádkozzon a család.
  14. a csalàdi ima csak ott mukodik ahol ennek volt hagyomànya
  15. Édesanyámmal egész kicsi korom óta imádkoztunk közösen, később kialakult az a szokás, hogy az egész család esténként összeült a nappaliban, s ott közösen imádkoztunk (Miatyánk, Üdvözlégy, esti ima, néha éneklés, hálaadás). Én már nem lakon otthon, de szüleim és testvéreim a mai napig tartják ezt a szép gyakorlatot, s én is szeretném hasonlóképpen csinálni a saját családomban. Persze vannak nehéz pillanatok az életben, de egy Miatyánk mindig elég.
  16. Ez abszolút a családon múlik. Lelkipásztori támogatás nincs.
  17. A családon belüli ima elvárása irreális. Sok család egyáltalán nem imádkozik, ha pedig igen, akkor kötött imákat mormolnak. A személyes istenkapcsolat kialakítására kellene törekedni már a felkészítések során is!
  18. Nem tudom.
  19. Mi szülők elég jól, de a gyermekeinknél nem ilyen egyértelmű.
  20. Nálunk van ima. Ez a minimum és a maximum egyszerre.
    Szabad ima jellegű + Miatyánk.
    Nincs TVnk, így nem kell vele versenyezni:-)
    Szívesen fejleszteném a közös imánkat, de mindig születik segy újabb gyerekünk, aki beszélget-rohangál-játszik-satöbbi, szóval nem "rendes katolikus":-) Így maradunk a szegény asszony két fillérjét érő hűség-formánál.
  21. Talán e kérdésre a helyes válasz az volna, hogy nyilvános tanúságtételeken, családos közösségeken keresztül, Szent Ignáci gyakorlatokon, a plébániai médiumokon keresztül közzé teszünk olyan kötött, és kötetlen imádságokat, elmélkedéseket, melyek gyakorolhatók, és gyakorlattá tehetők. De alkalmas lehetne erre a családlátogatás, a család pasztoráció is, ahol imafüzeteket ajándékozunk a családoknak. Azonban az volna a legtökéletesebb, hogy az ajánlások csak ajánlások maradjanak, mert a család képes megteremteni a maga tudatos, személyes és állhatatos, Isten szeretetében minden alkalommal megújulásra képes imaéletét, dialógusát.
  22. Katolikus családi egyesületek részéről ismerek ilyen imát.
  23. Elnézést, de ezen nagyot nevettem. Személyeskedési szándék nélkül, a kérdés megfogalmazója remélem hiú ábrándokat nem kerget, hogy erre milyen válaszok vannak.
    Magam olyan családban nőttem fel, ahol a közös ima életünk szerves része volt. Ez húsz év alatt erodálódott, mert a kihívások nagyon nagyok, és az egyházi tanítás nem összekovácsol bennünket, hanem széthúzást gerjeszt. Ellenszélben
    nehéz közösséget alkotni.
  24. Az imádság tkp. idő Istennek. Ebben a vetületben sem könnyű a mindennapos imádság, még nagyobb kihívás, hogy ne monoton, hagyomány hanem őszinte szó legyen a hívők szájában.
  25. A Katolikus Egyház tagjai közötti személyes kapcsolatok, a jól működő kisközösségek, valamint a korábbi generációk átvehető jó gyakorlatainak hiánya miatt a családon belüli imádság gyakorlata nagyon sok esetben teljesen hiányzik. A családon belül is megfigyelhető egyfajta elszigetelődés az imádságban, és a lelki élet egyéb szinterein (pl. igeolvasás, elmélkedés, lelkiismeret vizsgálat, stb.). A kisgyermekek és szüleik között még meglévő ilyen jellegű kapcsolatok a felnőtté válás folyamatával párhuzamosan eltűnnek, a házastársak között nem működnek megfelelően, és ezért mintául sem szolgálhatnak a következő generációk számára. Így természetesen nem beszélhetünk arról, hogy korunk kihívásainak ellent tudnak-e állni az imádságnak azok a gyakorlatai, amelyek általában nem is léteznek.
  26. nem sikerült
  27. alig látható módon

c.) Mennyire képesek a keresztény családok, a jelenlegi generációs feszültségek mellett, betölteni a hivatásukat a hit átadásában?

  1.  
  2. Többé-kevésbé működik a család hitátadó szerepe, de a fiatalok részéről egyre nagyobb a fenntartásaikat hangoztatók aránya.
  3. Többé-kevésbé.
  4. Ha megfelelő a hozzáállásuk, erős a hitük és hivatástudatuk, akkor nagyon is.
  5. A hit átadásában képesek betölteni a hivatásukat. A kihívás nem ez.
  6. Igyekszem, igyekszünk. Nem mindig sikerül sajnos.
  7. Örülök az iskolai hitoktatás választhatóságának.
  8. A népegyházi struktúra felbomlása óta rendkívüli felelősség hárul a családokra a hit átadásában. Itt elsősorban a szülői minta a meghatározó tényező, tehát annyiban tudják a családok betölteni ezirányú hivatásukat, amennyiben rendben van a házastársak párkapcsolata és adott a szülők Istenre hangoltsága.
  9.  
  10. Csak a töredékük tudja átadni hitét.
  11. Nincsenek generációs feszültségek vidéken, végképp nincsenek a keresztény családokban. A nagyszülők sokat segíthetnek a hitélet alakításában.
  12.  
  13. Csak az igazán elkötelezett családoknál van hit átadás. A nagyszülők még csak-csak járnak misére, de a szülők már kevesen. A gyerekek kötelezettségnek érzik, mert példát nem látnak. A szülő sokszor kiteszi a gyereket a templom előtt és mise végén visszajön érte.
  14. egyre ritkàbban,mert rabszolga sorsban robotol az àtlag tàrsadalom,és a politika ezért tesz,hogy egyre jobban szétzilàlja az embert,ellehetetlenitse az életét,ongyilkossàgba kergesse
  15. Az átlagról nem tudok beszélni, de annyit elmondhatok, hogy az én szüleimnek sikerült. Legalábbis nekem és öcsémnek (16 éves) minden bizonnyal. Két fiatalabb húgomban a hit még kialakulóban van. Édesapám pedig munkahelyi környezetében is aktívan gyakorolja a vallását, mély hite sokakban ébreszt pozitív gondolatokat.
  16. Itt is sok múlik a szülőkön, ám itt kapunk támogatást: gyerekmisék, hittan (iskolai és plébániai), táborok, plébániai programok, stb...
  17. Semennyire. Rossz a kérdés...
  18. Sok kamasz gyerek hagyja el a hitét. Nagy a nyomás rajtuk. A katolikus iskolák némelyikében olyan követelmények vannak, amelyek újabb nyomást jelentenek.
  19. Nehéz átadni a hitet. A hittant könnyebb.
    Mi szülőként otthon imádkozunk, templomba járunk, közibe járunk. Ezekbe próbáljuk bevonni gyermekeinket is.
  20. "Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei." (Gorove László diakonus)
    Kérem az Atyát a hit kegyelméért, de nem tudom "tanítani" a hitet, csak élni a sajátomat. Lassan a gyerekek is megértik: attól, hogy egy adott kultúrában növekednek, a választás felelősségét (és esetleges krízisét) nem spórolhatják meg.
    Én is csak a magam hitéért tudok felelősséget vállalni, az Ő növekedésükhöz pedig közeget - teret, időt, minőségi figyelmet - biztosítani. Máskülönben óvónéni lennék, nem édesanya.
  21. Családos közös események, ahol a családokat a hitelességre figyelmeztetjük, arra, hogy nem minden esetben ideális a család, és annak szereplői. Akár szülő, akár gyermek, lehet kritikákat is megfogalmazni egymással szemben, amire a szülő is bevallhatja, hogy nem tudott jobb megoldást, és ahol kérhet ő is bocsánatot. Vagyis, a mérce minden családtaggal szemben azonos, és egyenértékűek a tagok. Akik mindegyike, az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy Istenségének akarnak, készek, és próbálnak megfelelni, és hajlandók engedelmeskedni. De amikor az nem sikerül, akkor sem vonják ki magukat a megmérettetése alól! Csak tanulság, és nem tapasztalat: nem lehet képes átadni a hitet senki sem a másiknak. De, ha sikerül azt a személyességet megélni hitelesen a családban, ahol min-denki a tettekben szavakban és gondolatiban nyitott, megosztásra képes és hajlandó, talán ez lehet a folyamatosság záloga. Ahol a szülő megmarad mindvégig szülőként, de a felnőtté váló gyermekek között már barátságban folytatódik, és teljesedik ki, majd menti át értékeit az unokákra is.
  22. Türelmes meghívással, közös rendezvények ismertetésével, alkalmanként katolikus könyvek ajándékozásával.
  23. Kívánom, hogy legyen rá lehetőség. Ebben szkeptikus vagyok.
    A hit kialakulásának esélyét napjainkban egyéni szinten, nem családban látom.
  24. Az igazán elkötelezett családok jó mintául szolgálnak és generációs feszültségek nem okoznak akkora gondot.
  25. A hit továbbadásának ma is a legfőbb bázisát a keresztény családok adják, és ezt a generációs feszültségek sem hiúsítják meg, amelyek az elmúlt egy-két évtizedben inkább csökkentek a korábbi évtizedekhez képest, minthogy erősödtek volna.
  26. Önmagában a család bármilyen elkötelezett és hitét komolyan megélő is legyen - kevés.

    RENDKÍVÜL fontos a család, de nincs garancia, hogy az elég legyen.
  27. szép példákat is ismerek

d.) Hogyan tudnak a helyi egyházi közösségek és a családi lelki mozgalmak olyan gyakorlatokat kialakítani, amelyekkel jó példát mutatnak?

  1.  
  2.  
  3. Nagyon nehezen. Sajnos azzal, hogy Vatikán kincseket halmozott fel, hogy a középkorban emberek millióit irtotta ki az egyház a hit terjesztése érdekében, lényegében hiteltelenné vált.
  4. Legyenek befogadóbbak.
  5. Befogadóak lesznek, nem kirekesztőek. Néha kicsit belterjes az egész.
  6. Csak úgy lehetséges, hogy szeretettel vagyunk egymás és mások iránt is. Akkor is, ha ellenállásba, esetenként gúnyolódásba is ütközünk.
    Nehéz, ez nem kétséges, de megbocsájtónak kell maradnunk azokkal is, akik folyamatosan újra támadásokkal illetnek esetleg pont vallásosságunk miatt. (Sőt, ennek még örvendeznünk is kellene, de az sem könnyű esetenként)
  7. Közös programokkal, nyitottsággal, és az előkészítők hitelességével, tovább folytatásával
  8. Úgy, hogy ezeket a gyakorlatokat kialakítják és evangelizáló módon, a korábban megszokottnál "hangosabban" megvalósítják. Ez sajnos nem jellemző Magyarországon.
  9.  
  10. MIvel nincs pap, nincs rendes hitoktatás nem lehet jó példát mutatni.
  11. Rendszeres programokkal, zarándoklatokkal.
  12.  
  13. A lelkiségi mozgalmak nem működnek egyházi támogatással az egyházmegyében. Egy-egy plébánia kapcsolatban áll lelkiségekkel, de az egyházvezetés nem aknázza ki az ebben rejlő lehetőségeket.
  14. az Egyhàz jo példàt tud mutatni,ha az Arsi plébànos mintàjàra ostromolja Istent,fontos hogy legyen napi szentmise,szentségimàdàs,ha lehet orok szentségimàdàs,ejszakai virrasztàs,hogy az osszetort ember betudjon tévedni a templomba,ahol ujra feltudja fedezni Istent
  15. Mindenképpen nyilvános programokat kell tartani. Kellenek természetesen minden közösségnek saját, zárt programok, de fontos, hogy nyitottak legyenek és folyamatosan új embereket s bevonjanak a mozgalmakba. Ezek lehetnek előadások, családi kirándulások (esetleg zarándoklatok). De a legfontosabb: a családban gyermekek is vannak, nem szabad róluk megfeledkezni.
  16. Ha a befogadó közösségben van átadható minta, akkor működik.
  17. Sehogyan. Nem mutatnak jó példát.
  18. Ha sokat tartanak közösen szentségimádást. Ha együtt járnak kirándulni. Ha egymást sokat segítik.
  19. Házaspárok részt vesznek jegysoktatásban és házaspáros-családi lelki programok szervezésében.
  20. Szeretünk a jezsuitákhoz menni. (Manréza)
    Ott
    örülnek e gyerekeknek
    megszólítják őket
    megkérdezik őket
    feladatot kapnak
    ha fáradtak, szabad pihenni, mást csinálni
    lehet WCre menni (triviális, de nagyon fontos egy gyerek számára szorongás szempontból)

    - ugyanez igaz minden eddigi közösségre és rendezvényre, ahol a gyermekeink és mi együtt tudtunk növekedni a hitben (Szentjános bogár mozgalom, Családok Jézusban Közösség)
  21. Egy jubileum, egy állhatatosságot, és kitartást példaként állítva a plébánia közössége elé. Kifejezve és elismerve mindazt, amit annak a közösségnek köszönhetünk, melynek feje az a Szentlélek, mely mindegyikünk életét is kész vigyázni, óvni, és vezérelni, még akkor is, ha a pillanat labilitása kétséget ébreszt bennünk.
  22. A helyi egyház hétköznapi gyakorlati tevékenységével, esetenként példaképek felmutatásával.
  23. Jó példát személyes ismeretségekből, családi életekből láthatunk, ennek egyházi formáját egyetlen egyházközségben láttam.
  24. Több nyitott, hívogató, evangélizáló alkalommal, amelyen és amellyel nem csak magukat építhetik, hanem ösztönzőleg hatnak a kívülállók számára: De jó lenne ide tartozni!
  25. A hiteles példamutatás jelentősége korunkban semmit nem csökkent, sőt abban a hatalmasra duzzadt információáradatban, amiben élünk, talán még fontosabbá vált. Ugyanakkor – éppen az információáramlás exponenciális növekedése miatt – sokkal nagyobb kihívást jelent a hiteles példamutatás. A mai ember sokkal szkeptikusabb, kritikusabb, a bizalmi válság, és a társadalmi változások aláásták a tekintély tiszteletét, az Egyházon belüli visszaélések hírei alapvető hitelességi problémákat okoznak. Ilyen körülmények között felértékelődik a valódi szeretetközösségben élő, a tettekben is megnyilvánuló hit stabil alapjain álló családok hétköznapi életének, mindennapjainak megtapasztalása, megismerése, a „hétköznapok hőseinek” példamutatása. Ehhez azonban szintén nélkülözhetetlenül szükség lenne a jól működő kisközösségekre, az Egyházi vezetés minden szintje által maximálisan támogatott laikus aktivitásra. Mindez azonban meghiúsul a klerikalizmus expanziója, relatív térnyerése miatt.
  26. A szülöknek tudatosan és áldozatokat is hozva segítenie kell a fiatalokat, hogy a hasonlóan gondolkodó kortársakkal építsenek kapcsolatot, hogy megismerjenek más keresztény felnőtteket, közösségeket.

    Rendkívül fontos lenne a hiteles egyházi személyek példamutatása!!!
     
    Szükséges a kortársak egymást megerősítése, a megélt hit gyümölcseinek megtapasztalása és megosztása, a saját személyes hit felfedezése, a személyes megtérés és tudatos kereszténnyé válás.

    Személyes tapasztalatunk, hogy az alábbi tevékenységek pozitívan hatottak:
    - családos csoport
    - családos teadélutánok
    - közös kézműves foglalkozások
    - adventi koszorú kötés
    - közös húsvéti készület
    - családos keresztút
    - közös karácsonyozás
    - közös kirándulások
    - lelkinapok, lelkigyakorlatok
    - IFI klub
    - jubiláns házasok megünneplése
  27. sok kiváló példát ismerek

e.) A házaspárok és a családok milyen konkrét formában tudnak hozzájárulni a teljes értékű keresztény házasság és család hiteles terjesztéséhez?

  1.  
  2.  
  3. Nem is akarnak, és ha belegondolunk, akkor a mai világban joggal teszik ezt. Minden média azt hirdeti, hogy nincs jövője a hagyományos értékrendre épülő kapcsolatoknak, csak kockázata van. Amikor azt látják a férfiak, hogy váláskor a nők minden hazugságot és erkölcstelenséget bevetnek a vagyon megkaparintása érdekében, a férfiak logikusan nem mernek házasságot kötni.
  4. Részt kellene kapniuk a jegyesoktatásban, tanúságot kellene tenniük szélesebb fórumokon és fontos feladatokat kellene kapniuk a plébániákon is.
  5. Példamutatással.
  6. Én csak és kizárólag a példamutatást tudnám erre javasolni.
  7. Példamutatással. Hogy lássák az emberek az öröket, a kegyelmet az arcukon, a mindennapjaikon. Tarthatják keresztény házaspárok a h.előkészítőket.
  8. Elsősorban az "élj úgy, hogy kérdezzenek róla" alapszabály mentén, vagyis a hétköznapi tanúságtétel szintjén. Fontos, hogy nem definiáltan vallásos platformokon is kaphassanak megnyilatkozási lehetőséget keresztény elveket valló családok, házaspárok. Példaértékű a hazánkban (is) évente megrendezett Házasság Hete rendezvénysorozat, emellett egy-egy médiaszereplés, előadás stb. ugyancsak hatásos lehet, ahogy a közszereplés egyes formái is gyümölcsöket teremhetnek. Ha például egy miniszterelnöknek öt gyermeke van, első és egyetlen feleségével harmonikus házasságban él, ez nagyon jó népszerűsítési lehetőség.
  9.  
  10. Nem tudnak.
  11. A jó példa felmutatásával.
  12.  
  13. Életpéldájuk bemutatásával. A mindennapokban ezt igyekszünk megélni és láthatóvá tenni.
  14. kérem,a nyugati kulturàkban,ràlehet csodàlkozni a sokgyermekes katolikus csalàdokra,de ott a gazdasàgi hàttér adott,a feleség csak a gyermekek nevelésével foglalkozik és az Egyhàz teljes mértékben megjelenik a csalàd életében,keleten volt kommunizmus,és utànna jott a nagy szabadsàg amely ellehetetlenitette a csalàdot tàrsadalmat orszàgot
  15. Véleményem szerint az első és a legfontosabb dolog, hogy hiteles életpéldát adjanak. Igazából beszélni csak akkor kell, ha kérdeznek. Ha nem kérdez senki, elég, ha cselekszik az ember. Gyakran ez sokkal többet jelent, mint beszélni egy eszményi és tökéletes családról. A lényeg az, hogy az emberek lássák, hogy a keresztény család jobb, erősebb - de fontos, hogy mi is tisztában legyünk vele: nem makulátlan, hiszen emberek alkotják. A hangsúly problémás esetben a problémák megoldásán, kezelésén van.
  16. Családi közösségekkel, plébániai szerepvállalással, aktív közéleti szerepvállalással.
  17. Azt élik, ami a szentség lényege: az Istennel való közösséget. De ehelyett azon mesterkednek az egyházjogászokkal együtt, hogy hogyan lehet érvényteleníteni a házasságokat.
  18. Ha a távolabbi rokonok látják rajtuk, hogy bár 10-15 éve döntöttek a katolikus házasság mellett, még mindig boldogság számukra katolikusnak és családosnak lenni.
  19. Házaspárok részt vesznek jegysoktatásban és házaspáros-családi lelki programok szervezésében.
  20. Osztálytársak vendéglátása (nálunk ez jó működik, és meglepő kapcsolatokat, közös imákat szült)
    Jegyes-kísérés: ez az értelemszerű célon túl a gyermekeinknek is sokat ad.
  21. A családok, és házaspárok közösségének baráti mélysége, mely megtartó, és erőt adó a nehézsé-gekben, ugyanakkor képes a megbocsátásra is. Amiben lehet beszélgetni az éppen fontos problé-mákról is, melyek az egyes családokat terhelik, ugyanakkor közös élményeivel szükséget teremt a közösség éltetése iránt is. Ami persze nem zárja ki a vitákat, és a konfrontációt, az egyet nem értés is, azonban ezt mindig a Krisztusi szeretet szintjén képesek kezelni, és elfogadni.
  22. A szavahihető, erényes, békés tevékenységen keresztül.
  23. Elfogadó példamutatással.
  24. A házasság előkészítésében is jobb ha nem csak egy lelkipásztor, hanem egy-egy család is segít. Ugyanígy a Tanítóhivatal és a Püspöki karok megnnyilatkozásaiban, annak formai részében vagy interpretálásában szerencsés lenne a családokat, családközösségeket belevonni.
  25. A legfontosabb az lenne, hogy jól működő házaspári kisközösségek jöjjenek létre, amelyek tevékenyen be tudnának kapcsolódni az egyházközösség és a lakókörnyezet életébe, számos terülten, és a legkülönbözőbb formákban (pl. szociális, vagy oktatási segítségnyújtás, kulturális programok, nagyobb spirituális rendezvények szervezése, stb.). Sokkal kisebb a hatékonysága a verbális, vagy írásos „propaganda” tevékenységnek. A különféle modern médiumok (helyi TV és rádióadások, internetes tartalomszolgáltatás, közösségi média, stb.) csak segíthetik, kiegészíthetik, de semmiképpen nem pótolhatják a közösségi életet.
  26. 1. Személyes példa
    2. Plébániai aktivitás ha van a plébános részéröl befogadó szeretett
    3. Fórumok ahol a pozitív tapasztalatot megoszthatják
    4. Láthatóság a médiában
  27. kölcsönös érdekődés

f.) Az Egyház milyen lelkipásztori gondoskodásban részesíti a formálódó és a válságba került párkapcsolatokat?

  1.  
  2. Egyházközségünkben erre példát nem lehetett látni az elmúlt tíz évben. (A segítségnyújtásra.)
  3. Sajnos nem jut az egyház tudomására a kapcsolatok válsága, így segíteni sem tud.
  4. A legtöbb helyen magukra vannak hagyva.
  5. Szinte semmilyenben. A papok nem igazán tudják beleélni magukat ezekbe a szituációkba. Továbbá erősen konzervatívok, ezért nem i szeretnek hozzájuk fordulni.
  6. Csak azokon lehet segíteni, akik felismerik, hogy lehetséges a segítség! A lelkipásztor pedig csak akkor tud segíteni, ha hozzá fordulnak. (Ehhez sajnos kevesen vannak, és nincs minden településen helyben lakó lelkipásztor) Nagy ritkán előfordulhat, hogy a testvéri szeretet jegyében figyelmeztetett, tévúton járó megfogadja a tanácsot és a lelkipásztorhoz fordul segítségért.
    A formálódó kapcsolatok jelentős részéről az Egyház lelkipásztorai tudomást sem szereznek (sajnos), mivel a fiatal közösségek sem elég erősek, az ifjúsági hittanosok sem alkotnak erős csoportokat a lakóhelyükön ...
  7. Nagyon jók a MÉCS-napok például, de sok más kezdeményezésről nem tudok.
  8. Kevés és felületes információm van erről.
  9.  
  10. Semmilyenben.
  11. Erről nincs személyes tapasztalatom.
  12.  
  13. A mi környezetünkben semmi sem látszik ebből.
  14. hàt aki ohajt segitséget,nyilvàn kap
  15. Van jegyesoktatás... Ennyi...? Nem tudok róla, hogy ilyesmi létezne. Az ember megbérmálkozik, ezzel ennyi, felnőtt keresztény. Az ember 14 évesen ezt még nem érzi. Szerencsések azok, akiknek van egy lelkiatyjuk, akiben megbíznak, vele lehet beszélgetni. De konkrét lelkipásztori gondoskodásról nem tudok. Én több, mint három éve ismerkedtem meg a kedvesemmel és még semmi ilyen hívást nem kaptunk, ahol segítenének minket párkapcsolati téren, hogy hogyan tudjuk magunkban kialakítani egyes képességeket, tulajdonságokat, amikre később szükség lesz. Ugyanezt látom a válságba került kapcsolatok esetében is.
  16. házasságra készülők: jegyesoktatás
    válságban: nem látom. A helyi közösség vagy támogató vagy nem. Házas hétvége segíthet, de ezek nem ismertek. Plébáson sok múlik.
  17. A vállveregetésen kívül semmilyen gondoskodást nem tapasztalnak a válságba jutott házasságok. Üres frázisokat puffogtatva próbálnak nekik segíteni. A formálódó párkapcsolatok tagjait pedig a törvényekkel és szabályokkal riogatják...
  18. Nem túl sokban.
  19. Jegyesoktatással a formálódót, házas lelkigyakkal a folyamatos töltekezést. A válságba kerülteket nem tudom.
  20. Itt minálunk a szentgyónás adott, mint lehetőség.
    Illetve ki van téve egy doboz, ahová szándékot lehet bedobni, és a plébánosunk imádkozik, (talán misézik is?).
    Más itt a plébánián nem elérhető.
    Perzse a google segíthet, ha valaki keres...
    De ahhhoz már kell egy kis lelkierő és remény, hogy egyáltalán javítani akarjon a pár a kapcsolaton.

    MEGELŐZÉSBEN az Egyházunk pedig igencsak gyerekcipőben jár!
    Az elviselhetetlen terhek cipeléséhez a kisújj mozdításnál is több segítség kell ma a családoknak.
    A közösségünk (Családok Jézusban) évente kétszer ajánl ilyenfajta karbantartó, megelőző lelkigyakorlatokat. A teltház és a hosszú várólista évek óta megszokott dolog.
    Aratnivaló sok...
    Ehhez hasonló kezdeményezés kevés és nem prioritás ma az Egyházon belül.

    Tartsd meg a házasságodat! - mondja a z Egyház.
    Hogyan? kérdi a hívő.
    Imádkozz - így a válasz.

    De ennél többet és mást is tennünk kell házasként! A kommunikáció és a szexualitás ai ima mellett a házasság másik két egyenrangú oszlopa. Nem maradhatnak töröttebbek vagy alacsonyabbak, mint az ima. Bárcsak növekednénk ebben a fölismerésben és a szükséges lehetőségekben!
  21. Sokkalta több diakónus kellene egy közösségbe, és egyéb világi elkötelezett, akiket Az Egyház elismer, elfogad, és küld a világiak megmentésére, és a világiak összefogására. Amúgy, az, hogy paphiány van, az arra is rámutat, hogy e feladatát az Egyháznak eddig hogyan sikerült teljesítenie.
  22. Az idei események során a fiatalok jegyes-oktatásával, és az ifjúság nevelésével (ministrálás, hittan, kórus, közös rendezvények).
  23. Ilyenről nincs tudomásom, hogy lenne.
  24. Általában - mint általában a kor kihívásaira - kissé lassan reagál, ezért a lecsúszásnak már csak annak a lépcsőjén találkoznak, amikor a tragédia már nehezen megállítható. Ennek azonban térségünkben részben a lelkipásztorok túlterheltsége (szentségkiszolgáltatás területére gondolok) is oka.
  25. Az alapvető vallásgyakorlat (a szentségek kiszolgáltatása, és vétele) során az Egyház nagyon kevés támaszt nyújt a formálódó és a válságba került párkapcsolatokban élők számára. A házassági felkészítés már említett hiányosságai mellett további problémát jelent, hogy sem a kapcsolatok kiépítésében, sem a kapcsolati válságok kezelésében nem tud az Egyház érdemben segítséget nyújtani a mai fiataloknak, felnőtteknek. A papok, diakónusok ugyan vállalják, hogy az őket megkeresőkkel négyszemközti, vagy hatszemközti beszélgetéseket folytatnak, azonban a nagyobb plébániákon ez sokszor több hónapos „előjegyzés” alapján történik, mely időtáv alatt akár tárgytalanná is válhatnak a beszélgetések.
  26. Személyes tapasztalatunk, hogy gyenge.
    A válságba került családokat nem megfelelően, mert nincs meg hozzá a felkészültségük, illetve nem akarják bevonni a profi KERESZTÉNY laikusokat
  27. Lelkiatya ad támaszt

 

 

Szólj hozzá!

2013.12.11. 14:20 kaleidoscope

A vatikáni kérdőívre érkezett válaszok II.

Címkék: egyház katolikus válaszok Magyarország vatikáni kérdőív

valaszok2.JPGKorábbi ígéretünknek megfelelően elkezdtük közreadni a vatikáni felmérésre érkezett válaszokat (ld. az 1. témakört a korábbi bejegyzésünkben!). A válaszokat továbbra is vágatlanul, minden módosítás nélkül publikáljuk (így a helyesírási hibákat, elütéseket sem korrigáljuk). Amint azt korábban is jeleztük már, összesen 27 értékelhető válasz érkezett, de mivel nem válaszolt mindenki minden kérdésre, ezért a válaszok száma egy-egy kérdésre vonatkozóan ennél lehet kevesebb.

Annak érdekében, hogy követhető legyen, hogy melyik válaszoló, melyik kérdésre, milyen választ adott, a válaszok sorszámán továbbra sem változtunk, ezért vannak üres sorok a válaszok között.

2. Házasság a természettörvény fényében

a.) Milyen helyet foglal el a természettörvény gondolata a társadalom kultúrájában, az intézményekben, az oktatásban, a tudományos körökben és az emberek szélesebb köreiben? Milyen antropológiai elméletek alapozzák meg a család természetes alapjairól szóló vitát?

  1. Nekem a katolikus iskolában magyarázták a "természettörvény" gondolatát: "ami természetes, az jó." Ez nem elég persze, mert egy tizenéves is könnyűszerrel megcáfolja ezt. Persze, bizonyosan lehetne a tanítást hitelt érdemlő módon kifejteni, de az átlag hívőnek is csak töredékében jutnak el a tanítások és azok elvi alapjai. Ha csak töredékében ismert a tanítás, akkor könnyű ellentmondani és legyinteni. Nem hinném viszont, hogy cél lenne mindenkit felkészíteni arra, hogy teológus módra tudja és értse a tanítások mögötti elveket. Az fog rögzülni, ami természetes, életszerű, és hiteles. Jézus is példabeszédeket mondott, nem elveket magyarázott.
  2. A természettörvény mint olyan nem igen kerül szóba. A többségi társadalom a "szokások" mentén halad, idő kell ahhoz, hogy az új dolgokat felfogja és befogadja, vagy akár probléma szintjén érzékelje. Az elváltak helyzete már ebben a stádiumban van. A melegek helyzete még nem annyira.
  3. Elég rosszat. Egyre kevésbé lesz "divat" a család, sokkal fontosabbá válik az olyan látszatértékek hajszolása, mint a pénz, vagy megfelelni a média által diktál természetellenes viselkedésmódnak.
  4. Az oktatást egyelőre itt még nem fertőzte meg a gender ideológia, így a család értékét fontosnak tartják. A társadalom többsége a férfi-nő kapcsolatot részesíti előnyben, de a házasság ennek csak egyik és nem egyetlen alternatívája.
  5.  
  6. Isten az embereket férfinak és nőnek teremtette.
    A társadalom kultúrájában (?) sajnos egyre többen, főleg azok, akik a hitet és a Teremtést sem fogadják el, ezt egyszerűen figyelmen kívül hagyják, hivatkozva a tudományosan bizonyított hermafrodita és nemváltási képességekkel is rendelkező fajokra. A fejlett tudomány is sokszor hangoztatja publikációiban, hogy a kutatási eredények már lehetővé teszik az ivaroson kívüli szaporodást, a klónok előállítását, már-már iparszerűen.
    Pedig nagyon sok tudós, köztük materialisták is, eljutottak már a felismerésre, hogy felsőbb hatalom, Isten nélkül mindez nem jöhetett volna létre, csak erről kevesebb szó esik.
  7.  
  8. Az előbb említett liberális eszmék térhódítása miatt a természettörvény helyett a liberális elvek előnye érzékelhető a társadalom formálódó kultúrájában, egyes kulturális intézményekben és az emberek szélesebb köreiben. Tudományos körökben és az aktuális kormányzat törekvéseiben ezzel szemben a természettörvény az uralkodó iránytű. Az oktatás meglehetősen diverzifikált terület: a keresztény egyházi intézmények egyértelműen az Egyház tanítását képviselik, az állami intézmények sokrétűen közelítik meg a kérdést, ám messze nem olyan természetellenesen, mint egyes skandináv országok. Általánosságban azonban az a sajnálatos helyzet, hogy nincs érdemi vita nemzeti szinten a család természetes alapját illetően.
  9. Férfi és nő.
  10. Ezzel a témával kapcsolatban nem tudok véleményt nyilvánitani.
  11. Isten férfit és nőt teremtett, ez a család alapja, s az emberiség fenntartásához adottak az antropológiai feltételek.
  12. megfogalmazhatták volna ezt a kérdést úgy, hogy mindenki megértse...
  13. Az átlagemberek a gondolkodásában a természettörvény elfogadott. A házasságot egy férfi és egy nő között tudják elképzelni.
  14. a profàn vilàg nem vesz,vagy aligha vesz tudomàst Isten torvényeirol,mert ha ez nem igy lenne akkor a vilàg nem tartana itt,az osszeomlàs szélén erkolcsileg,gazdasàgilag politikailag
  15.  
  16. Elfogadott, benne van a köztudatban. Inkább erre lehet építeni.  A magyar társadalom individualista. Ez a házasságban is érvényesül. (önzés) A bizonytalan emberkép a másikba és magunkba vetett bizalmat nehezíti. És nincs a köztudatban az istenképiség, ami ezeken átsegíthetne.
  17. Az egyházon kívüli életben nem veszik komolyan a természettörvényt és a pluralista gondolatok felé hajlanak. Az egy férfi és egy nő örökre szóló szeretetkapcsolatát elavultnak tartják sokan sajnos.
  18. Ezeket a törvényeket kevesen ismerik. Az ilyen kérdésekben a vonatkozási pontokat alaposan nagyon kevesen ismerik. A kérdésekről sok egymásnak ellentmondó nézetet vallanak. A káosz a fejekben, ez a jellemző.
  19. Még a kérdést sem nagyon értem, pedig értelmiségi vagyok.
  20. ??? OOpsz, lehet, hogy ehhez nem vagyok elég művelt:-)
  21. Az élet sokkal hétköznapibb, mint hogy antropológiai és természeti törvények mentén alakulna a család kialakulása. Se jog, se törvény nem képes meghatározni és szabályozni a család életét, ha nincs kulturális, morális természetes igényessége arra, az azt alapító személyeknek. Talán ez az, ami a házassággal szemben előnyben részesíti a kötetlen együttélési formát.
  22. A természeti törvények általában a kultúrában ismertek, de az emberi életre vonatkozóan (megélhetés, kereset, házasság, fajfenntartás ösztöne) talán az ember oldaláról vannak ábrázolva, úgy kerülnek értelmezésre, hogy az embernek kedvezzen. Nem eléggé ismertek az emberekre vonatkozó természetes alapok.
  23. A szeretetkapcsolatok természetes velejárója az abból eredő szexualitás és egymás iránti tisztelet megadásának igénye.
    Erre nincs járható út sokak számára az egyházi tanításban.
  24. A természettörvény általánosságban fogalmazva a legelterjedtebb norma a házasság tekintetében. Az oktatás és a tudomány résztvevői erre hivatkoznak a leggyakrabban.
  25. A természettörvény gondolata a viták kereszttüzébe került. Sokan érzik úgy, hogy az Egyház elfogultan és eltorzítva értelmezi, definiálja a természettörvényt. Miközben ugyanis a Tanítóhivatal gyakran hivatkozik a természettörvényre saját álláspontjának alátámasztására, annak gyakran olyan értelmezését adja, amely az emberek többsége számára ma már nem nyilvánvaló, ugyanakkor a dogmatikus egyházi álláspont riasztó és ellenszenves. A mai emberek többsége számára antropológiai szempontból pl. megalapozatlannak tűnik a szexualitásnak a gyermekvállalással való kötelező összekapcsolódása, a homoszexuális kapcsolatok egyértelműen és minden esetben rendetlennek minősítése, és sokan nem fogadják el az emberi létezés kezdetének a fogantatáshoz kötését sem, melyet kénytelen rendszeresen újradefiniálni az egyház, amikor az élettani kutatások nyomán újabb és újabb értelmezési kérdések merülnek fel, stb..
  26. A Magyar társadalomban és az oktatásban a materializmus és a liberális tudomány szemlélet és világnézet vert gyökeret. Ez azt jelenti számukra, hogy a világ lélek nélküli.
  27. részben ismerik, de nagyon kevesen követik
    bizonytalan emberkép

b.) Elfogadott-e általában is a természettörvény gondolata a férfi és a nő közötti házassággal kapcsolatban, olyan mértékben, mint a keresztények között?

  1.  
  2. A társadalom többsége lassan nyílik meg az "újdonságok" előtt. A többség, mivel heteroszexuális, nem is gondolkodik a dolgon túl sokat, nekik a "hagyományos" a megszokott és normális.
  3. Sajnos nem.
  4. Általában igen.
  5. Igen.
  6. Elfogadott a házasság intézménye. Jelenleg még - nagy szerencsénkre - Hazánkban még CSAK férfi és nő köthet HÁZASSÁGOT. Ugyanakkor a társadalom már szinte semmilyen kritikával nem illeti az élettársi kapcsolatot, a csupán valamilyen önös érdekből történő együttélést. Az azonos neműek együttélése azonban sokakban megütközést kelt (elsősorban a férfi - férfi esetben). Én személy szerint nagyon határozottan ellenzem, hogy ilyen párok gyermeket nevelhessenek, akár csak nevelőként is.
  7. Elfogadott.
  8. Általában igen, de lassú, folyamatosan erőt nyerő elmozdulás érzékelhető a szabadosság irányába. Ezt a sajnálatos tendenciát egyes hazai gyártású filmek, reklámok, sajtótermékek (főleg rádió), politikai erők egyaránt erősítik.
  9. Igen.
  10. ....
  11. Általában nem.
  12. Nem.
  13. A társadalom általában elfogadja a férfi és nő közötti házasság elsőbbségét.
  14. igen,de a nyugati vilàgban egyre jobban felpumpàljàk a szélsoségeket sot màr az ovodàs kortol alkalmazzàk néhol a Gender-elmélet mocskàt,igy tonkre téve életet,csalàdot tàrsadalmat.Isten férfinek és nonek teremtette az embert,ami ezen kivul van az sàtàni sodomizmus
  15. Igen.
  16. Elfogadott az, hogy egy férfi és egy nő házasságot köthet, ám bizonyos vélemények tudományosnak tűnő alátámasztása miatt az egyneműek házasságát is kezdik elfogadni.

    A természettörvényben nincs egyértelműen benne a házasság felbonthatatlansága, tehát a nem keresztények között ennek nincs jelentősége.
  17. Egyáltalán nem elfogadott. A lelkiismeretről is és a természetes erkölcsi törvényről is megoszlanak a vélemények és áltudományos elméletek hódítanak. A genetikára fognak sok mindent, hogy mintegy felmentsék önmagukat a felelősség alól.
  18. Egészséges lelkű emberek a szexben is követik a természet törvényeit. Hány ilyen ember van? Fogalmam sincs.
    A liberális sajtó mindig azon fáradozik, hogy a másságot, adott esetben a természetestől eltérő sexuális életet, elfogadtassa. Nagyon kell vigyázni, hogy ebben a kérdésben hogyan foglalunk állást, mivel a melegek is értékeket tudnak teremteni.
  19. Mi is az a természettörvény gondolata?
  20. Mi az a természettörvény? Talán az, hogy férfi és nő életreszólóan köt házasságot?
  21. Talán, ma még a férfi és a nő személyes életkapcsolata, és családhoz való jogának elismerése általánosnak mondható a keresztények körében. De ez nem zárja ki azt, hogy, ha nem tudunk ennek védelmében tenni valamit, hogy ne változhatna meg! Talán a személyiségi zavarokban, a kóros függőségben és a kóros függetlenségben kell a gonosz elleni harcot ma felismerni.
  22. Elfogadják, de nem eléggé ismerik, hogy bármilyen eltérés milyen következményekkel járhat.
    (Pl. statisztikai adat: 3 abortusz a sérült gyermek születését 30%-al növeli).
  23. Férfi és nő, férfi és férfi, nő és nő egy megítélés alá kell essen, így e kérdés eleve nehezen értelmezhető.
  24. Igen, bár némileg csekélyebb mértékben mint a keresztény hívők között.
  25. Nem. Egyik ilyen példa, hogy a keresztények esetében sem tekinthető elfogadottnak a házasságon belüli szexuális kapcsolatokra vonatkozóan, hogy azok minden esetben a gyermekvállalással kell, hogy összekapcsolódjanak, de a nem hívők körében teljesen általános az a nézet, hogy a házasságon belül természetes és minden morális elvárásnak megfelel a nem gyermeknemzési céllal folytatott, hanem kizárólag a házastársak egymás iránti szeretetének kifejezését és a kölcsönös vágyaik kielégítését szolgáló testi kapcsolat. Ugyanakkor a legtöbben nem tartják elfogadhatónak, és az emberi természettel összhangban lévőnek azt sem, hogy azokban az élethelyzetekben, amikor a házaspár nem tud gyermeket vállalni, a szexuális kapcsolataikat korlátozzák az egyház által elfogadhatónak tartott természetes fogamzásgátlás keretei közé. Sokak számára következetlen és álságos az un. természetes fogamzásgátlási technikák alkalmazása, melyeket az egyház kvázi azért tűr meg, mert nem zárják ki teljes biztonsággal a házaspár által egyébként aktuálisan nem kívánt terhességet.
  26. Nem
  27. alig ismert

c.) Milyen kihívásoknak van kitéve a természettörvény elmélete és gyakorlata a “férfi - nő” házasságban a családalapítás szempontjából? Mennyire támogatják és erősítik ezt a polgári és az egyházi intézmények?

  1.  
  2. Magyarországon a kelletténél jobban körülbástyázták a házasságot, illetve annak rossz értelemben konzervatív felfogását. "Megkérdőjelezhetetlenül" belefoglalták az alkotményban, a kisebbséget teljesen kirekesztve ebből az intézményből.
  3. A feminista mozgalmak igen erőteljesen próbálják aláásni.
  4.  
  5. Inkább támogatják és erősítik egymást.
  6. A kihívások, ha csak világi szemmel tekintünk rájuk, nagyon nagyok. Ez elsősorban az alacsony keresetek, illetve a kétkeresős családmodell "bevezetése" és az emancipálódás megugrása miatt van így szerintem. Amennyiben egy családfő férfi képes lenne napi 8 órai munkával megteremteni a család számára a szerény, de stabil megélhetést, javulnának (talán) a családalapításra való hajlandóság mutatói. De ebben bizony igen erősen gátló tényező a mai fiatal lányok életfelfogása és fiúkkal szemben támasztott igen magas anyagi igénye is. Ebben természetesen a mai szülők gyakran Istentelen, pénzuralmi felfogása is igen erős hatás. Az egyházi intézmények által hirdetett alternatíva pedig sajnos nem vonzó egy alapjában hitetlen ifjúnak.
  7. Számomra rendkívül nehéz elfogadni, hogy minden vágyunk a családalapítás, hiszen 5.éve vagyunk házasok, de mindezidáig nem részesültünk e kegyelemben. Erősen gondolokozunk az asszisztált reprodukciós eljárásokon, de tudtommal ezt az egyház nem fogadja el. Sajnos mi sem leszünk már fiatalabbak, és több gyermeket is szerettünk volna katolikus szemléletben felnevelni, és nagyon szeretnénk ha egészségesek lennének, így nagyon szorít az idő...
  8. Ha egyáltalán házasságot kötnek a fiatalok, két fő út közül választanak. Ez pedig az egzisztencia bebiztosítása kontra céltudatos családalapítás. Utóbbi a keresztényekre jellemző, akik viszont erősen kisebbségben vannak. A polgári és egyházi intézmények egyaránt képtelennek tűnnek a helyzet kezelésére.
  9.  
  10.  
  11. Ezzel a kérdéssel nem foglalkoztam.
  12. a polgári törvények morálisan támogatják és pénzbelileg is, bár nem nagyon, az egyház pedig támogatja, de nem minden szempontból. lásd: lombik
  13. Sajnos a házasságon kívüli együttélés jelentősen előtérbe került. A melegházasság néha napirendre kerül, de még gyenge. Az állam az alaptörvényben rögzítette a házasság és a család fogalmát.
  14. Eddig tàmogatva volt mindkét intézmény àltal,de most amikor a Gahàzassàgokat a népekre eroszakoltàk a kormànyok,akkor az ujj Pàpa hallgatott,sehol sem tiltakozott,mint az elobbi pàpàk.A hallgatàs a beleeggyezés jele, .....és a tanito hivatal hol volt??? mit  képvisel az egyhàz ujjabban??? lehet-e hinni még ebben a pàpàban,hogy az igaz uton jàr??,nem sajnos nem.
  15.  
  16. Válások magas száma, élettársi kapcsolatok, azonos neműek együttélése, mozaik családok, hűség

    Polgárilag nem érzek nagy támogatást, sőt... Sokszor jobban jár anyagilag a család, ha papíron elválnak (magasabb állami támogatások, óvodai férőhelyek, stb)

    Az egyházi intézmények próbálják hangsúlyozni a házasság fontosságát. Egy jó jegyesoktatás hatásos tud lenni (sajnos kevés a tényleg jó). Azonban a válságban jutott családokon kevés intézmény segít. Ez teljesen plébánia függő.
  17. A nemi vágyat figyelmen kívül helyezik. Az egy férfi és egy nő kapcsolat kizárólagosságát támadják, mondván: honnan lehetek biztos abban, hogy ő az igazi. 10 év múlva honnan tudjam, hogy szeretni fogom. Tegyünk próbát, aztán majd eldöntjük. Az egyházi és polgári intézmények sokszor futószalagon kezelik a kapcsolatokat.
  18. Az egyházi intézmények erősítik. A mi alkotmányunk is erősíti.
  19. Nem értem, mire akar a kérdés kilyukadni, túl bonyolult.
  20. ???
  21. Nincs erre tapasztalatom, és konkrét ismeretem sem, hogy bárki is vitatná a természeti törvény szerinti férfi és nő kapcsolatot. Azonban, az érezhető, hogy az ego túlértékelése, az önzés, az önér-vényesítés, a személyes gazdasági és társadalmi függetlenség iránti éhség rosszul értelmezése, vagy pótléka az, hogy nem tervezünk családot!
  22. Ahogy a természetbe való beavatkozás hatásait sem tudta a társadalom pl. néhány évszázada felmérni, úgy a férfi és nő kapcsolatába való beavatkozást sem látjuk át.
  23. Családalapításra minden más, előző pontban írt felállás esetében alapvető emberi joga kellene legyen két embernek, attól függetlenül, hogy ezt helytelenül, a Katolikus Egyház nem ismeri el. Így a kérdés második része egyértelmű: semennyire sem támogatják.
  24. Véleményem szerint leginkább a tipikus férfi és női szerepek, mint megmerevedett családi konvenciók az egyik leggyakoribb kihívása a férfi-nő házasság intézményének. Bár a fiatalok ezeket rugalmasan kezelik, de egy idő után (pl gyerek születése) kihívást jelent, hogy ne ezekkel a megkorcsosult sémákkal, hanem saját kreativitásukkal oldják meg és fel az esetlegesen kialakuló feszültségeket.
    A polgári intézmények Mo-on egyértelműen a család mellett teszik le voksukat, az egyházi intézmények szűkös kereteik között próbálják ugyanezt prezentálni.
  25. A legfőbb kihívást a tudományos kutatások eredményei és az emberi méltóság tiszteletben tartására irányuló társadalmi elvárások jelentik azoknak a Tanítóhivatal által képviselt elméleti megközelítéseknek, amelyek a természeti törvényre hivatkoznak. Tekintettel arra, hogy egyre nagyobb szakadék tátong a természettudományok, a pszichológia, a társadalomtudományok legújabb eredményei, és a természeti törvénynek a Tanítóhivatal általi interpretációja között, ez utóbbit egyre kevésbé tekintik irányadónak a házasság és a családalapítás szempontjából. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a házasságok száma lényegében nem nő, a válások száma nem csökken, a gyermekvállalási hajlandóság lényegében nem javul, annak ellenére, hogy mind a világi, mind az egyházi intézmények egyaránt erősen támogatják a Tanítóhivatal álláspontjának érvényre juttatását (ld. új Alaptörvény, Polgári törvénykönyv, stb.). Miközben tehát a polgári intézmények ma Magyarországon maximálisan támogatják a házasság és a család intézményét, a statisztikai mutatók mégis folyamatos romlást mutatnak.
  26. Az emberek többsége, vallástól függetlenül a férfi-nő családmodellt fogadja el. Ezt támogatja a jelenlegi polgári kormány is.

    De mivel a liberális nézeteket vallók, illetve a fogyasztói társadalmat propagálók hamis elvei nagyon hangosan vannak jelen a médiában és az interneten, sok emberben kételyeket támasztanak, elbizonytalanítják őket és nem merik felvállalni a nézeteiket.

    Nagyon, nagyon gyenge a keresztény tanítás és értékek megjelenítése. És sajnos sokszor annyira együgyü, hogy meg sem hallják, vagy kigunyolják.

    Mig a túloldalon profi nehézbombázókkal támadnak nekünk nincs profi válaszunk.
  27. ismerethiány

d.) Írja le, hogy a nem gyakorló katolikusok, vagy a deklaráltan nem hívők által kért házasságkötési szertartásokat hogyan kezelik lelkipásztori szempontból.

  1.  
  2.  
  3. Tiszteletben tartjuk mások véleményét, mivel nem tudhatjuk, hogy kinek van igaza.
  4. Lelkipásztortól függ, nálunk a jegyesoktatás nem minősíthető, annyira silány. Nálunk az atya inkább továbbküldi máshová az ilyen párokat.
  5. Nem kedvelik. Elutasítják vagy kemény feltételekhez kötik.
  6. Sajnos ilyen ismeretekkel nem nagyon rendelkezem, de úgy tűnik, hogy néha azok is ragaszkodnak az egyházi szertartáshoz (mert az olyan szép!), akik régóta nem gyakorolják igazán a vallásukat. Látszólag ugyan részt vesznek az előkészítő foglalkozásokon, mint "szükséges rossz", de sokszor utána csak nevetgélnek azon, amit ott hallanak, a helyett, hogy megfogadák a tanácsokat ...
    A lelkipásztorok - gondolom - mindig az Egyház törvényei szerint döntenek a házasság szentségének kiszolgáltatása ügyében.
  7. Szentmise nem lehetséges, de az egyházi szertertás igen, ha a pár részt vesz házasság előkészítő tanfolyamokon.
  8. Erre laikusként nem adható adekvát felelet. Külső szemlélőként úgy tűnik, létezik, de nem domináns a minőségi szűrő, tehát a valódi keresztényi hozzáállás megkövetelése a szentség kiszolgáltatásához. Elterjedtebb az a gyakorlat, hogy szinte bárki, aki ezt kéri, összeadják, formálisan teljesítve az Egyház feltételeit.
  9.  
  10. Szerintem közömbösen kezelik a papok legtöbbje. Nincs megfelelő jegyesoktatás a házasságkötés után nincs semmilyen kapcsolatuk a pappal a közösséggel.
  11. Nem tudom megítélni, de gondolom, ez jó lehetőség a megtérésre.
  12. A keresztelést mindenképpen elvégzik, ha nincs megkeresztelve valamelyik fél. Próbálják a jó útra terelni az atyák a párokat, de ott van az a bizonyos szabad akarat/döntés...
  13. Vannak akiknek semmi sem számít, vannak akik hivatalnokként járnak el, de vannak olyanok is akik felhasználják ezeket az alkalmakat az evangéliumi tanítás közvetítésére. Az életpélda viszont hiányzik.
  14. ahogy az Egyhàz eloirja,és helyesen,csak igy kiséri Isten àldàsa a hàzassàgot,akinek ez nem tetszik elégedjen meg a polgàri hàzassàgkotéssel,a kommunizmus idején is volt ilyen,akkor nem kellett az Egyhàz tiltottàk,és egésszen jol megvoltak csak polgàri hàzassàggal is,miért kéne az Egyhàz legaizàlja a bunt.
  15. Vannak többféle tapasztalataim is. Úgy gondolom, csak azért, hogy az ember szépen végigvonuljon egy templomban fehér ruhában, nem kell egyházi házasságot kötni. Jó lenne, ha az atyák tisztában lennének azzal, hogy híveik között ki él komoly hitéletet (ehhez természetesen az kell, hogy kimozduljanak a plébániából és beszélgessenek, ne elszigeteljék magukat a társadalomtól). Egyet tudok érteni azokkal az atyákkal, akik a nem hívő párokat nem adják össze. Ugyanez vonatkozik az elsőáldozás és bérmálás szentségére is. Nálunk - bocsánat, hogy elterelem kicsit a szót - olyan is bérmálkozhatott, aki nyolc év alatt csak karácsonykor és húsvétkor ment el templomba. Igaz, hogy járt hittanra, de gyakorlat nélkül ez semmi sem jelentett (megjegyzem azóta sem láttam misén soha).
  16. Nem utasítják el őket, nem nagyon pótolják a szentségeket, és a jegyesoktatáson túl nem szorgalmazzák a vallásgyakorlatot sem. Ritka, hogy közösségbe építenék őket (sajnos  apróbálkozás is ritka).
  17. Ambivalensen. Vannak atyák, akik komolyan veszik a szentséget, és nem adnak össze olyan párokat, akik csak a külsőségek miatt szeretnének házasságot kötni. Azonban ebben az esetben egy szomszéd plébános összeadja a párt...
  18. Nem tudom.
  19. Nem tudom, meg kelene kérdezni egy lelkipásztort.
  20. Nálunk "jól":
    A Margit-szigeti kis kápolna kedvelt díszlet ezekhez az esküvőkhöz. Emiatt akár keresztelkednek, bérmálkoznak is a házasulandók.
    Többet azonban nem tudok, mert minden lelkipásztori hatáskörben zajlik. Mi jegyes-kíséréssel, jegyes-csoporttal és fiatal házasokkal foglalkozunk a plébánián és attól függetlenül (kb 6-8 pár), de a plébános még SOHA nem ajánlotta a csoportunkat ezeknek a kívülről kereső pároknak, nem kapcsolta őket a mi közösségünkbe:-(
    A tágabb közösség számára nem láthatók ők hosszabb távon kivéve a húsvéti vigiliát, amikor keresztelkednek.
  21. E kérdés egyértelműen a lelkipásztorokhoz szól. Nem kívánok véleményt alkotni.
  22. A magukat nem hívőnek vallóknak általános hittani fogalmak ismertetése segíthet véleményem szerint (párhuzamot lehet vonni a modern tudományos elméletek nyitott kérdései és a katolikus hittani válaszok között (pl. csillagászat-ősrobbanás, általános műveltéggel felfogott tudományos eredmények elhívése és a vallásos hit, a mindig jót cselekvő személy halálra ítélése után tanításának megmaradása,…). A vallásukat nem gyakorló személyek részéről a gyónás gyakorlásával, mint a bűntől való egyfajta függőség megszüntetésének lehetősége.
  23. Társadalmilag elfogadott rituálé.
    Az már egy másik kérdés, hogy maguk az egyházi szertartást kérők kellene azon is elgondolkodjanak, hogy a rituálé miért fontos a kapcsolatukban, de ez alapján kirekeszteni, megtiltani semmiképp sem célszerű az egyházi szertartást.
  24. A lelkipásztorok - a nagymértékű házasságkötési kedv miatt - inkább elnézőek, mondhatnánk úgy is, rugalmasak, engedékenyek e téren.
  25. A lelkipásztori gyakorlat is meglehetősen heterogén. Vannak a házasságkötést megelőzően a házassági felkészítéshez szigorúan ragaszkodó papok, de vannak olyanok is, akik ezt nem veszik komolyan. A nem hívő, vagy nem katolikus házastársak részéről a születendő gyermekek katolikus nevelésére vonatkozó írásos ígéretéhez általában jobban ragaszkodnak, mint ahhoz, hogy e mögött tényleges elkötelezettség és szándék legyen. A vegyes házasságra készülő fiatalok érdemi tájékoztatást nem kapnak a várható nehézségekről, így azok kezelésére, megoldására sem tudnak felkészülni. A hívők nem kapnak tájékoztatást azzal kapcsolatban, hogy milyen megfontolások alapján történik a nem hívők esetében a szentségi házasságkötés lehetőségének biztosítása, ami megválaszolatlan kérdéseket, és a szentségekre vonatkozó katekizmus tiszteletben tartásának csorbulását okozhatja.
  26. Formálisan, bevétel centrikusan, a statisztikákat javítják.
  27. elmaradt szentségek pótlása, vallásgyakorlás, közösségépítés

 

 

Szólj hozzá!

2013.12.11. 09:29 kaleidoscope

A vatikáni kérdőívre érkezett válaszok I.

Címkék: egyház katolikus válaszok Magyarország vatikáni kérdőív

valaszok1.JPGKorábbi ígéretünknek megfelelően elkezdjük közreadni a vatikáni felmérésre érkezett válaszokat, vágatlanul, minden módosítás nélkül (így a helyesírási hibákat, elütéseket sem korrigáljuk). Összesen 27 értékelhető válasz érkezett, de mivel nem válaszolt mindenki minden kérdésre, ezért a válaszok száma egy-egy kérdésre vonatkozóan ennél lehet kevesebb.

Annak érdekében, hogy követhető legyen, hogy melyik válaszoló, melyik kérdésre, milyen választ adott, a válaszok sorszámán nem változtunk, ezért lesznek üres sorok a válaszok között.

1. A Szentírás és a Magisztérium (az Egyházi Tanítóhivatal) családról szóló tanításainak terjesztése

a.) Kérem, írja le, hogyan értelmezik ma az emberek a Katolikus Egyház tanítását a család értékéről, melyet a Bibliában, a “Gaudium et Spes” és a “Familiaris Consortio” kezdetű pápai enciklikákban, valamint a zsinat utáni egyéb dokumentumokban fogalmaztak meg. Mennyire meghatározó az Egyháznak a családok életére vonatkozó tanítása a mai emberek számára?

  1.  A legtöbb hívő nem tudja a részleteket, csak hallomásból tudja (vagy esetleg vasárnapi szentbeszédekből), hogy az egyház ezekben a kérdésekben hogyan fogalmaz. Általában valószínű, hogy a felnőtt hívek azt fogadják el, amivel egyetértenek. Amivel nem, azt figyelmen kívül hagyják.
  2.  A konkrét dokumentumok alig ismertek még az elkötelezett hivők számára is, az átlag hívő számára pedig lényegében ismeretlenek.
    A hivatalon tanítás általában gyakorlati oldalról némileg hatást gyakorol, legfőképp a házasság tekintetében.
  3.  Sajnos a média és a hatalom közös erővel verik szét az olyan hagyományos értékeket, mint a család és a tisztelet.
  4.  Akik komolyan veszik a hitüket, azoknál ez nem kérdés. Akik nem, csak névleg katolikusok, bizonyos tanításokat nem fogadnak el ezen a téren.
  5.  
  6.  Sajnos a tapasztalataim szerint ez a nagyon fontos érték a ma embere számára már alig ismert. Túlságosan is elvilágiasodott már a CSALÁD fogalma is. A szeretetteljes megbocsájtást egyre kevesebben gyakorolják. A hűség pedig egyre inkább hátrébb szorul az értékrendekben. Azokban a házasságnak mondott közösségekben, ahol Isten a háttérbe szorul és a pénz megszerzése veszi át a vezető szerepet, sajnos további visszaesés várható, ami sokszor világi válásban nyilvánul meg. Innentől kezdve pedig a már megszületett gyermekek sem kaphatják meg azt, amit a valódi CSALÁD jelent. A testi vágyaknak való engedés pedig sajnálatosan a házasságtörés bűnébe taszítja a különváltan élőket.
  7.  Számomra nagyon fontos a család szentsége.
  8.  A mai emberekhez alapvetően nem jut el az Egyház tanítása, így nincs közvetlen relációjuk azzal. A családdal kapcsolatos véleményt, hozzáállást, értelmezést és megvalósítást legjelentősebben a média befolyásolja. Ezt árnyalják, avagy kiegészítik a baráti, kollegiális minták, az ezek követését eredményező konformizmus. A családtervezést általában a hosszabb távú tervezés szándéka és az etikai orientáció helyett a személyes érdekek, a rövid távú célok határozzák meg. Ennek eredménye a család intézményének válsága, a könnyen széthulló kapcsolatok, a "mozaik családok" elterjedése. Az Egyháznak épp ezért nagy felelőssége van annak előmozdításában, hogy tanítása érdemben, vonzó formában eljusson a mai emberekhez.
  9.  Nagyon.
  10.  Az  emberek igen nagy része sajnálatos módon egyáltalán nem ismeri az egyház tanitásait, igy aztán nem lehet meghatározó.
  11.  A mai emberek nagy része nem tartja tiszteletben (hazánkban) az egyház tanítását. A fiatalok házasságkötés nélkül élnek együtt, vállalnak gyermeket, ami nem helyes. A családot könnyen szétrázzák, elválnak, testvéreket szétszakítanak, új párt keresnek.
    Van jó példa is, hisz sok keresztény család Istennek tetsző módon él, neveli gyermekeit. Városunkban is egyre több család jár templomba, s a katolikus iskola megindulásával tovább javulhat a helyzet.
  12.  Bizonyos szempontból konzervatív és elavult, de a fő mondanivalóját mindenképp értéknek tartják. Az emberek többsége eléggé régimódinak titulálja.
  13.  Környezetünkben a templomba járók nagy része nincs tisztában az enciklikák létével sem. Általánosságban az emberek a mindennapokat és a hitet nem vonják tudatosan össze, így a házasságról való tanítást sem. nagyrészt világi életet élnek.
  14.  A mai tàrsadalom àtlaga,nem kapott olyan nevelést a hitre,hogy donto legyen szàmàra,Isten torvénye,ezért dolgai szerint dont az ember legtobbszor és nem csinàl ugyet abbol,hogy ez szentségtorés vagy nem,sajnos.Nagyon kevés a "Maradék" akinek életében Isten torvénye a donto,erre kéne rànevelni gyermekeinket elsosorban a csalàdban,mert,ha a gyerek az anyatejjel szivja az istenszeretetet akkor az egy életre szoll.Ezért fontos a hàzasulando felek felkészitése a szulok és az Egyhàz àltal,igy Isten boséges àldàsa kiséri ezt a hàzassàgot,és Isten az aki megvédi e hàzassàg tisztasàgàt,egységét.
  15.  Úgy gondolom, a legtöbb ember fontosnak tartja a házasság - s egyben a család - intézményét. Sokan közülük azonban nem elsősorban katolikus szemmel néznek erre a szentségre, csak formaságnak tartják, mely bármikor megszüntethető. Sok ismerősnél viszont azt tapasztalom, sok ember képes azért tenni a házasságáért, hogy családja egyben maradjon (akkor is, ha a gyermekek már felnőttek).
  16.  Alig ismerik.  Leginkább a Szentírást ismerik. A köztudatban a házasság felbonthatatlansága él. Legtöbbször elavultnak tartják az Egyház tanítását. Ideálnak tartják: "persze, szép lenne, így élni." Azonban megkeresik a kiskapukat: "meg kell érteni, hogy ebben a helyzetben nem tarthatom be." Ez vonatkozik: válás, abortusz, házasság előtti nemi élet.
  17.  15-18 éves fiatalok között dolgozom katekétaként. A fiatalok álláspontja a családról kifejezetten labilis. Egyfelől vágynak a biztonságra, maradandóságra, de a saját tapasztalataik alapján nem látják ennek a realitását, hiszen sokan maguk is csonka illetve szétesett családban élnek. A családot értéknek látják és utópiának is egyszerre. Sokan még mindig úgy érzik, hogy a papok felsőbbrendűek, a családok és családosok pedig valamiféle másodhegedűsök az egyház életében. Ezen fontos lenne változtatni: ne csak szép írásokban emeljék ki a család értékeit, hanem a gyakorlatban is...
  18.  Az emberek szabdságot akarnak, hogy lehessen elválni, közben pedig attól szenvednek, hogy a saját szüleik elváltak.
  19.  Az említett enciklikák címe ismerős, de nem olvastam őket.
  20.  Inkább riasztó mintsem bátorító. Mindenütt a tilalmakat látják (házaaság előtti szex, válás, aktív fogamzásgátlás, újraházasodás szigorúan tilos), bennünket pedig egyfajta őskövületnek.
    A fenti tilalmak értelme mind szeretetből fakad, de az Egyház általános és évszázadokra visszatekintő közlése önmagáról, a szerelemről és párkapcsolatról és Istenről ezt nem tette egyértelművé.
    A II.V.Zs. tanításai világosabbak és pozitívabbak, de központilag még mindig nem az irgalom az, amit az Egyház képvisel.
    A tiltások a keresztény körökben sokszor tabukat eredményeznek és társas magányt közösség helyett.
  21.  Tudomásul kell venni, hogy olyan jelentőséget tulajdonít a Katolikus Egyház a családnak, amennyiben ismertek azok a dokumentumok, melyek hivatottak lennének a család méltóságának a képviseletére, tanítására, illetve képviseletére! De én hiába olvastam el. Nem megyek vele semmire, ha a környezetemből nem hallom vissza azokat a gondolatokat, eszméket, amelyek pedig igen érté-kesek. Se egyház, se világ nem foglalkozik azokkal a dokumentumokkal.
  22.  A Bibliát és a Boldogabb Családokért c. körlevelet ismerem, a szülők tiszteletét, és a családi életre nevelést a családunkban igyekeztünk megvalósítani.
  23.  A Katolikus Egyház előszeretettel hivatkozik a házasság szentségére. Annak tartalmára és megnyilvánulási formáira viszont már nem ad használható és a társadalmi helyzethez igazodó tanácsokat, hozzáállást.
    A házasság szentsége nehezen értelmezhető a mai társadalmi viszonyok között. Például az elváltak, homoszexuális vagy élettársi közösségben élők esetében.
  24.  A család hagyományos értékei egyre elhalványodnak, ezért egyre kevesebben teszik le voksukat a szentségi, de akár a polgári házasság intézménye mellett. Magyar viszonylatban jelentősek a családreferens püspök megnyilatkozásai, aki az enciklikák és zsinat szellemiségét sugározza, de szélesebb körben - ide számítva az evangelizációt - nem egyértelműen jelennek meg a család tényének preferálása mellett annak értékei, örömei, legszebb pillanatai.
  25.  Óriási különbségek vannak a társadalmon belül, de a hívő katolikusok között is egyre kevésbé ismertek, részben ebből adódóan egyre kevésbé meghatározóak a Tanítóhivatal útmutatásai. A család értékei az emberek többségének a tudatában nem kötődnek az Egyházhoz, de mint általános emberi értékek, továbbra is meghatározóak. A pápai enciklikák családra vonatkozó tanításai sokszor még azok számára sem meghatározóak, akik hívő katolikusként a Biblia tanításához akarják igazítani az életüket, de annak értelmezésében több szempontból nem tartják autentikusnak a pápai enciklikákat.
  26.  Általában az embereknek nagyon kevés a tudása a katolikus egyház tanitásáról. Főleg a média és a bulvár hatására ellenségesen viszonyulnak, "maradinak" és korlátozónak tartják
    Nem igazán meghatározó.
  27.  Alig ismert.

b.) Azok, akik ismerik az Egyház tanítását, teljes egészében elfogadják azt, vagy merülnek fel nehézségek a gyakorlati alkalmazás során? Ha igen, mik ezek a nehézségek?

  1.  Akik ismerik a tanítást (és akiknek emellett fontos a hitük), azok elgondolkoznak rajta, de van olyan tanítás, amivel könnyű nem egyetérteni, és nagyobb lelkiismeretfurdalás nélkül figyelmenkívül hagyni. Pl. aki elvált, mégis hívő, és szeretne áldozni, arról könnyen el tudom képzelni, hogy jár áldozni.

    A fogamzásgátlás tilalmát a legtöbben szintén szemrebbenés nélkül figyelmen kívül hagyják.

    A melegek megítélése rohamosan változik a nyugati világban. Még ha a melegházasság kérdését figyelmen kívül hagyjuk is, a legtöbb gondolkodó hívő ember (még talán Magyarországon is) felismeri, hogy a homoszexualitás nem "életmód" és nem szabadon választott irány, hanem veleszületett emberi állapot, méghozzá nagyon-nagyon sok mindenkinek van barátja, rokona, vagy gyereke aki meleg, és akit képtelen csak emiatt elítélni. Az ilyen ember érzi, hogy az Egyház hozzáállása a melegekhez a legjobb esetben is hiányos és sántít. Ez is az a kategória, hogy az Egyház tanítását figyelmen kívül hagyják.
  2.  Részben fogadják el. Sok idejétmúlt részt egyáltalán nem vesznek figyelembe. A legnagyobb nehézséget az elváltak és a házasságon kívül együttélők helyzetének kezelése okozza.
  3.  Nem fogadják el teljes egészében, mivel az ellentmondásban áll a fizika törvényeivel.
  4.  Akik elfogadják, azok a nehézségeket lelki vezetőjükkel vagy más alkalmas személlyel beszélik meg. A nehézségek pl. a természetes családtervezésnél jelentkezhetnek, amikor a szülők szeretnének ugyan, de sok gyakorlati tényező miatt nem vállalhatnak gyermeket (pl. több fogyatékos gyermek a családban), a természetes módszerek pedig vagy nem hatékonyak, vagy károsan befolyásolják házaséletüket.
  5.  Felmerülnek nehézségek: elvált szülők, egyedülállók, melegek, meleg szülők, gyermekek kérdésében.
  6.  Tapasztalatom szerint azok, akik ismerik egyáltalán az Egyház tanítását, szavaikban elfogadják ugyan, de életükben nem igazán ez irányítja őket. Többnyire mindig találnak maguknak valamilyen mentséget, kifogást, hogy épp akkor miért nem az egyház tanítása szerint viselkednek. Legkönnyebben a szombat esti szentmisék példájával tudom megvilágítani ezt. Sokan csupán kényelmi szempontok miatt mennek szombaton az előesti szentmisére, pedig vasárnap sem akadályozza őket semmi (illetve csak a saját kényelmük) abban, hogy részt vegyenek a szeretetközösségben. A leginkább kellemetlen számomra, amikor a szentmise után valaki épp megszólja egy társát, vagy szitkozódni kezd, valami őt ért sérelem miatt ...
  7.  
  8.  Sokan tapasztalják, a kommunikációs csatornák kitárulása által még ennél is többen felismerik, hogy az Egyház tanítása és a tanítás egyházi gyakorlati alkalmazása között esetenként jelentős különbségek fedezhetők fel. S mivel a templomok sokaságában fáradt, unott "közösség" van jelen, egyre több hívő válik a maga módján katolikussá. Ma már nem a templom, a plébánia az elsődleges találkozási hely, a papok elvesztették pásztori, irányító szerepüket, leginkább a fiatal generációk esetében. Mindebből pedig az következik, hogy az egyes katolikus nem is igazán tudják megtenni, hogy "klasszikus" módon gyakorolják az Egyház tanítását, de ez nem rajtuk múlik. E tekintetben leginkább ott érhető tetten az Egyház felelőssége, hogy hagyja-e szétszóródni a nyájat, merthogy rengetegen találnak "új otthonra" úgynevezett szabadkeresztény közösségekben.
  9.  Nem.
  10.  Akik ismerik és elfogadják nagyon nehezen birkóznak meg  a társadalom hozzáállásával. Szerintem nem is vállalják fel nyilvánosan elkötelezettségüket - csak a saját kis mikroközösségeikben ( pl. HH csoport).
  11.  Teljes egészében el kell fogadnunk az Egyház tanítását. Vannak hitetlen, arrogáns emberek a környezetünkben, velük nehéz megvívni a napi harcot. Ehhez kérünk Urunktól sok erőt és türelmet.
  12.  Igen, nálunk a gyerekvállalás esetében. több év próbálkozás után lombik programba kerültünk, amit az egyház elvileg tilt. De haladnia kellene a korral az egyháznak is ebben a témában, mert régebben nem volt annyi meddő pár, mint manapság, és így hogyan gondoskodjunk a kereszténység utánpótlásáról?
  13.  Általában nem a tanítással van a baj, hanem annak megélésével. Kevés jó példát látnak. Nem ismerik a szenteket és nem ismerik a környezetükben élő emberek életpéldáját. Az emberek nem mernek megnyílni egymás előtt. Ezért a tanítás napi alkalmazására nem tudnak megoldásokat, ha a családban nem tanulták meg.
    A tanítást ha kritizálják, általában a világi indokok kerülnek előtérbe. A tanítás mélységét nem ismerik.
  14.  ez annak a fugvénye,hogy az egyén életében hol talàlhato Isten,az elso helyen vagy csak màsodlagos tényezo.Elnézést,nem Istennek kell alkalmazkodni az emberhez,hanem forditva.Isten nem tervezte e vilàgot rosszul,az O terve tokéletes,az ember az akinek igazodnia kell Isten torvényeihez,és az Egyhàz dolga az hogy ezen torvényeket maradéktalanul betartassa,a II-ik Vatikàni szinat elotti àllapotok szerint.Az jo és szép hogy mindenki a saljàt nyelvén hallgathat Szentmisét,de ezen kivul hoztak be olyan vàltozàsokat amivel Isten sem ért eggyet
  15.  Természetesen vannak nehézségek. A legnagyobb problémát a házasság előtti szex és az együttélés tilalma okozza a mai embereknek. Valamint nem értik, miért nem engedélyezett a válás (ami véleményem szerint bizonyos esetekben akkor is indokolt lenne, ha a házasság érvényesen köttetett meg).
  16.  Legtöbbször elavultnak tartják az Egyház tanítását. Ideálnak tartják: "persze, szép lenne, így élni." Azonban megkeresik a kiskapukat: "meg kell érteni, hogy ebben a helyzetben nem tarthatom be." Ez vonatkozik: válás, abortusz, házasság előtti nemi élet.
  17.  A házasság előtti nemi élettel kapcsolatos egyházi álláspontot elavultnak látják a fiatalok és megvalósíthatatlannak a mai korban.
  18.  A fogamzásgátlás Egyház által előírt szabályait nagyon kevesen tartják be. Az eszményt, ami a szabályok mögött van sokkal többen tartják jónak mint magukat a szályokat.
  19.  ?
  20.  Ki az, aki kereszténynek ismeri el magát, és nem találkozik nehézségekkel az "alkalmazás során":-) A keresztség nem "felmentés tornából", hanem megerősítés a küzdelemre:-)

    Személyes nehézségeim:
    1. családtervezés (a hetedik gyermekünket várom, és még kb. 20 évig leszek fogamzóképes:-).
    2. Szexualitás kiteljesedése és az ehhez vezető rögös út nem nyitott téma az Egyházon belül.
    3. Az egyház nem OTTHON a családom számára. A gyermekeim sok elvárással találkoznak a templomban - elfogadás helyett. Az idő- és térkezelés életidegen a gyermekes családoknak. Értsd:HIDEG van, és unalmas a mise. A plébánián alig van gyerek. Csak papíron sok a hittanos. Ezek nem földi és nem kis dolgok. A kötödés alapjai vagy gátjai lehetnek. Megteszem, amit tudok, de egyedül kevés vagyok.
  21.  Számomra, hívő, keresztény katolikus ember számára, aki bűnben élek, bűnös ember is vagyok, az Egyház tanításának az elfogadása nem kérdés. Inkább megkerülendő tény, ahogy általában minden szabály is, a mai társadalmunkban. A Hivatal állásfoglalása ennél sokkal nagyobb nehézséget jelent, mert megkövetelő inkább, mint elfogadó. Ezáltal kiközösítő inkább, mint befogadó.
  22.  Az önállósodás gyakran a felnőtté vált fiatalok különvonulását eredményezi, a fiatalok hajlanak az egyházi házasságra, de kevésbé hallgatnak az idősebbek szavára (fiatalok példája gyakran hatásosabb).
  23.  Az egyházi tanítás nem fogadható el. Bigott, álszent.

    Nehéz egy olyan tanítást elfogadni, amelyet maga az Egyház sem tud teljesíteni. Természetesen tudatában vagyok, hogy az Egyházat is olykor vétkező emberek alkotják, csak ettől függetlenül nehéz hitelt adni olyan szervezetnek, amely maga is hiteltelen.
  24.  Még jelenleg az internet világában is elmondható, hogy nagyon csekély azoknak a száma, akik az Egyház tanítását mélyebben ismerik inkább megelégszenek hozzájuk közel álló klerikus vagy szimpátia révén megszűrt egyházi gondolatok megismerésével. Akik ismerik, azok kifejezetten nagy számban elfogadják és követik azt.
  25.  Az Egyház tanítását ismerő hívő katolikusok között is szerény kisebbségnek tekinthető, akik teljes mértékben elfogadják azt. A házassá előtti szexuális kapcsolatok szigorú tilalma, az egymással esetleg évek óta szoros, felelősségteljes érzelmi kapcsolatban lévő párok számára, akiknek azonban a házasságkötés, az önálló életvitel anyagi feltételei még nem állnak rendelkezésére, sokszor érthetetlen és elfogadhatatlan ez a szigorúság, amely miatt gyakran eltávolodnak az Egyháztól. A fogamzásgátlással, az elváltakkal, az azonos nemű párokkal kapcsolatos egyházi tanítások szintén sokakat eltávolítanak az egyháztól.
  26.  1. A templomba jaró emberek nagy többsége nem ismeri az egyház tényleges tanitását. Ez 75-80%.  Ebből kifolyolag sokan a maguk szája íze szerint magyarázzák a tanítást, és igazolják magukat
    2. Aki ismeri és elfogadja a tanítást és elkötelezetten asszerint él az kb. az emberek 5%
    3. A többiek általában ismerik a tanítást, elméletben és emocionálisan el is fogadják azt, de amikor a nehézségekkel szembesülnek akkor feladják ezeket az elveket.

    4. Jellemző nehézségek: családtervezés (fogamzás gátlás, nem tervezett gyermek vállalása, meddőség-mesterséges megtermékenyítés, sérült gyermek vállalása), konfliktus és krizis kezelés (családon belüli agresszió, szemvedély betegség a családban, gondozás a később kialakult tartós betegségben).
  27.  -

c.) Milyen széles körben terjedt el az Egyház tanítása a lelkipásztori programokban nemzeti, egyházmegyei és egyházközségi szinteken? Milyen katekéziseket tartottak a családról?

  1. Az Egyház tanítását még az egyébként tanult hívő emberek is csak töredékében ismerik.

    Felnőtt katekézisről nem tudok, bár aki érdeklődik biztosan talál. Nekem az a benyomásom, hogy a mi plébániánkon a "felnőtt keresztény oktatás" azoknak való, akik be szeretnének lépni az egyházba. Gyakorló katolikusoknak szánt "továbbképzésről" nem tudok, bár biztos lenne akit érdekelne.
  2. Egyházközségünkben még azt a keveset is megszüntették, ami volt. Lényegében dörgedelmes szentbeszédeken kívül tesznek az egészre.
  3. Csak szűk körben
  4. Nálunk személy szerint ez egyáltalán nem működik. A plébános 78 éves, közösségi élet nincs. Magyarországon a veszprémi Egyházmegyében látok nagyon jól fejlett családpasztorációt, máshol nem annyira.
  5.  
  6. A lelkipásztorok sajnos kevesen vannak, így az általuk egyházközségi szinten külön tartható programok bizony meglehetősen szűkösek. Az utóbbi 20 évben kimondottan családról szóló lelkipásztori program összesen egyetlen alkalommal volt községünkben.
  7.  
  8. Határozott kezdeményezések vannak nemzeti és egyházmegyei szinten egyaránt a család értékeinek felmutatására, megőrzésére, ám nemigen állítható, hogy ezek hatása széles körben érzékelhető lenne. Az a gond, hogy azokat érik el leginkább ezek a programok, buzdítások, akik ismerik és elfogadják az Egyház vonatkozó tanítását. Fontos törekvés például a nemzeti szinten is támogatott, "szponzorált" úgynevezett családi erőforrás központok kialakítása, de hogy e tevékenységek túlmutatnak-e az egyházi szervezetek korábbi, általános aktivitásán, avagy növekedett-e az elértek köre, a szemlélet terjesztésének hatásfoka, nehéz megállapítani.
  9. Családos hittan.
  10. Egy 840 fős faluban 20 éve nem volt semmilyen ilyen jellegű program. 8 osztályos iskolája óvódája van a falunak.
  11. Voltak lelki gyakorlatok, hallhattunk prédikációkat vendég papoktól, papnövendékektől (pl. Bakos Tamás atya a Szent Családról, Szent Annáról beszélt).
  12. Szűk körben, bár sok program megvolt hirdetve ezzel kapcsolatban.pl: családi nap, elmélkedések...stb.
  13. A mi egyházmegyénkben és egyházközségünkben semmi sem történik a családokkal kapcsolatban. Tudok családokról, akik működő családmozgalomban élnek, dolgoznak. Családcsoportokban erősítik egymást. Mindezt lelkipásztori támogatás és érdeklődés nélkül. Persze van egy-egy pozitív példa is, de jellemzően semmi sem történik.
  14. nem tudok vàlaszolni,Pàrizsban torténtek probàlkozàsok,de az érdeklodés elenyészo volt,mivel az Egyhàz tevékenysége csak a vasàrnapi szentmisére korlàtozodik,màsra nincs igény,mindenki elfoglalt dolgozik nincs ideje
  15. Vannak családmozgalmak, amik szerintem nagyon hasznosak. Akik nagyobb városban élnek keresztény életet, azok rátalálnak ezekre a közösségekre, kisebb falvakban viszont ez ritkán esik meg. Véleményem szerint a falvakban nagyobb a probléma, ott fontosabb lenne több családi-egyházi programot/előadást szervezni.
  16. Országos szinten vannak katekézisek, van házas hétvége mozgalom, katolikus sajtó rendszeres témája, plébániákon vannak családos programok, házas hittan.
  17. A családdal kapcsolatos előadásokra nem kíváncsiak a fiatalok. A személyes példa érinti meg a fiatalokat. Ilyet azonban keveset hallanak. A tanúságtevők kevesen vannak, pedig nagy szükség lenne rájuk.
  18. Sok egyházi csoport van, ahol foglalkoznak az Egyház családokra vonatkozó tanításával. Sok csoport ebből beszélgetős, ami jó. Az ilyen csoportokban sokszor tudják a hívek összekapcsolni az eszményeket és a gyakorlatot.
  19. Mi az, hogy lelkipásztori program? Nem hallottam még erről vagy ilyen néven.
    Mi az, hogy katekézis?
  20. ???
    Nekünk családos templomunk lehetne: Sarlós Boldogasszonynak van szentelve.
    Mégsem központi téma a család, bár a II. kerület az egyetlen közigazgatási egység Mo-n, ahol évről évre több a gyerek. Ez nálunk nem jelentkezik, nincs több gyerek a padokban, csak több hittanos a nyilvántartásokban.

    Van családakadémia, ami Schönstatt lelkiséghez kötődik, de nem honos, máshonnan jönnek előadni. Nem tudom, hányan járnak.
  21. Egyszerűen nem terjesztik. Megjelennek folyóiratok, cikkek, könyvek rengeteg, de talán azért íródnak, hogy jövedelmet termeljenek, mert tanításban egy egyszerű plébániai környezetben se igény nincs rá, se tanító nincs rá.
    A túlélés problémája miatt ma sokkal inkább a hitre nevelésre, a személyes Isten élmény felismerésére irányuló az igényünk, és a szükség is ezt mutatja. A hitvédelem, és a hitre nevelés fontosabb a katekézisnél. A világ tele van elvárásokkal, megfeleltetésre tanítással, kényszerességre neveléssel, ami éppen ezért elbizonytalanító, és a tanítás hitelességét, a tanítók szavahihetőségét, a bizalmatlanságot növeli. At katekézisképzés amennyiben tudomány, és nem hitet ápoló, növelő és erősítő, akkor az nem válik az egyén értékévé. Mert valljuk meg, a katekézis az evilági és egyházi értelmezése annak, amit hitként kellene élni annak, aki keresztény. Tehát a közösségi szabály normatívája, a katekézis. A szabálykönyvek pedig a ma embere számára nem kívánatosak, mert túl sok szabályozás az amit követni volna kénytelen, ezért inkább nem is veszi elő. A jellemzője a mai világunknak, hogy érzésből élünk, és nem szabályok mentén, mert azt tapasztaljuk, hogy a szabályoknak nincs becsülete. Vagyis: előbb a hitet kell növelni, hogy befogadóvá váljon a személy a katekézisre.
  22. A katekézis részben Katekizmust jelent, amire jó példának tartom a Brazil Ifjúsági Találkozó alkalmából kiadott ifjúsági katekizmust (YOUCAT), valamint pl. Zsámbékon a bérmálandóknak adott Katolikus Katekizmus Kompendiumát.
  23. Ilyen programokról nincs tudomásom.
    Egyházközségek kisebb, nem átfogó programokat alkalom szerűen tartanak, pl. lelki nap, kirándulások, azonban ezek nem helyettesítik a koncepcionális irányok kidolgozását, és ahhoz rendelt, azok eléréséhez vezető módszerek alkalmazását.
  24. Egyházmegyénkben folyamatos a családpasztoráció, lelkes és valóban kiváló lelkipásztorok és családok közreműködésével. Ezek az alkalmak a katekézis leghasznosabb színterei, szemben a templomi prédikációkkal
  25. Az egyházi tanítás megismertetésére minden szinten megvan a lehetőség. A nemzeti jogrend, az egyházmegyék és az egyházközségek hatáskörébe tartozó programok mindenhol biztosítják az elvi lehetőségét, hogy a hívek megismerjék az egyházi tanítást, azonban minden szinten felmerülnek a hitelességgel kapcsolatos kétségek, és személytelen, a közvetlen emberi kommunikáció hiányából fakadó problémák.
  26. 1. Pillanatnyilag egyházközségi szinten NULLA.
    2. Egyházmegyei szinten évente kétszer van egyhámegyei családnap, és egyszer család csoport vezetőknek tábor.

    3. A legtöbbet e témában a lelkiségi mozgalmak tesznek. Ők sok programot ajánlanak és igyekeznek megszólítani minden korosztályt és minden életállapotú embert.
    Sajnos a szavakon kívül az egyházmegye vezetése és a plébánosok túlnyomó többsége nem támogatja a mozgalmak törekvéseit sőt ellenzi.
  27. plébániai szervezésű és lelkiségi mozgalmi katekézist

d.) Az Egyházon kívül milyen mértékben – és különösen, milyen szempontból – ismerik, fogadják el, utasítják el, és/vagy kritizálják ezt a tanítást? Mely kulturális tényezők gátolják az Egyház családról szóló tanításának teljes elfogadását?

  1.  
  2. Az egyházon kívül a legnagyobb kritika az elváltak kapcsán merül fel, illetve a születésszabályozás kérdésében. Ezeken a pontokon elutasítás tapasztalható. Kisebb részben a homoszexuálisokkal való bánásmódot kritizálják.
    A fokozott individualizmus és az egyház hajthatatlansága és párbeszédképtelensége együttesen fokozzák az ellenállást és az elutasítást még azokban a tanításokban is, aminek a modern világban is lenne jelentősége.
  3. Többnyire elutasítják
  4. Az Egyházon kívül általában elutasítják a családról szóló tanítást. A válást embertelennek tartják, ugyanúgy a fogamzásgátlás tiltását is. De a legtöbbször azért, mert nem ismerik az erre vonatkozó tanítást. Kritizálják, hogy túl "kötött", korlátozza a szabadságot. De mindez tudatlanságból fakad. Az emberek számára ma már természetes a partnerváltás, a válás, a házasság előtti szex. Ez a téves lelkiismeretből fakad.
  5.  
  6. Erősen gátolja az Egyház tanításainak elfogadását a fennen hirdetett liberális és egoista "Valósítsd meg önmagad" New Age program. Ez a népámítás sokáig igen erőteljes hangsúlyt kapott az kisiskolások mindennapi oktatása kapcsán is, amivel mérhetetlen nagy lyukakat sikerült ütniük a gyengébb lábakon álló, Isten segítségét nem kérő lelkületeken! Csak kevesen lesznek ezekből a fiatalokból később valódi erős katolikus keresztények ... Talán, ha a nagyszülőkre visszatekintenek és ott jó példát látnak, még menthetőek.
  7.  
  8. Magyarországon igen rossz tendencia indult el két évtizede: a diktatúrából megszabadulva, a társadalmi szintű szabadság elnyerésével az ideológiai szabadosság irányába mozdult el a közgondolkodás, egyes politikai és egyéb erők által előmozdítva. Az Egyház tanításának egyes súlyponti elemeit a közvélemény homofóbiának, elmaradottságként értelmezi. Össznemzeti szinten nem vetik meg a keresztény családmodellt, de nem is tartják követendőnek, csupán egy kivételes lehetőségnek. Az Egyház tanítása sokadrangú szempont az anyagi javakhoz, karriert érintő dilemmákhoz, az individualista áramlatok követéséhez képest.
  9. Nem tudom.
  10. Mint fentebb emlitettem egyáltalán nem ismerik a tanitást a képzés teljes hiánya az ami miatt nem tudják mit kellene elfogadniuk.
  11. A szabadosság, a liberalizmus hatásai széles körben terjednek, sok tévéműsor mutat fel rossz példát, az internetről ne is beszéljünk! A szülők túl sokat engednek meg gyermekeiknek, pl. ifjúsági találkozókon, koncerteken nem is sejtik, milyen hatások érik őket.
  12. Ismerik nagyjából az egyház tanítását, de kevesen értenek vele egyet. Inkább az élj nagyvilági módon elv van ma érvénybe és nem a letisztult értékek.
  13. Az egyházon kívül a házasságot egy letűnt kor maradványaként értelmezik sokan. Az együttélés került előtérbe. Gyermek születésekor többen átértékelik ezt és házasságot kötnek.
    Nagy nehézségnek látom a liberális nézetek terjedését. Az egyén szabadságának rossz értelmezését. Szabadság és szabadosság keveredését. Mindent relativizál a társadalom, még a bűnöket is.
  14. ezt a kérdés joszàndéku ember nem teszi fel,mit akar az Egyhàz? modernizàlni az Isten àltal lerakott alapokat???nem,az Egyhàz tanitàsa jo,az embernek alkalmazkodni kell hozzà.!!Amikor ez màr nem igy lessz akkor az Egyhàz màr nem lesz Menyasszony,nem lessz Krisztus Teste,akkor a Pàpa elszegodhet a dallai làmàhoz inasnak
  15. Sokan abban látják a fő kritikát, hogy az egyház csak egy férfi és nő között tart lehetségesnek egy házasságot. Mivel ez manapság viták kereszttüzében van, sokan megismerték az egyház álláspontját is a kérdésben. Szerencsére a legtöbb ember elfogadja ezt a véleményt.
  16. Teljes mértékű elutasítás a liberalizmus nevében. Nem ismerik pontosan, félre értelmezik Sokszor kegyetlennek tartják. Hamis szabadság fogalommal rendelkeznek. Ezért nem értik, hogy az Egyház védi az emberi méltóságot, és az Egyház tanítása szerinti élet igazán szabad. Ők úgy vélik, a szabadosság a szabadság, és ennek nevében lehet: abortusz, eutanázia, válás, élettársi kapcsolat, homoszexuális kapcsolat, stb... Mert: "ők így szeretnek, neki is joga van boldognak lenni, az ő teste, azt tesz vele, amit akar, stb..."
  17. Az egyház családról szóló tanításának teljes elfogadását az gátolja, hogy az egyházi személyek sok esetben hiteltelenné váltak a nem hívők előtt, és sokszor realitást nélkülöző dolgokról beszélnek. A szabadelvűség nevében pluralizmus nyert teret, az értékek összemosásán dolgoznak az egyházon kívüliek. Mivel pedig egyházon belül is hiányzik sokszor a tanúságtevés, egyszerűen félreteszik a jó meglátásokat és irányvonalakat is.
  18. Véleményvezérek azért kritizálnak, mert jól átlátják, hogy ha elfogadnák az Egyház családra vonatkozó tanítását, akkor le kellene mondaniuk sok szokásukról.
    Azonban sokkal többen vannak, akik félrevezetettek vagy nem elég kulturáltak ahhoz, hogy belássák a bbibliai igazságokat.
  19. Pl. Amíg nem voltam hívő 26 éves koromig, addig fogalmam sem volt arról, és a nem hívő baráti társaságomnak sem arról, hogy az Egyház nem támogatja a házasság előtti előtti nemi életet.
  20. Ld. első kérdés +
    Gátló kulturális tényezők:
    1. felelősségátruházás hiánya. Mintha egyes papok csak elméletileg ismernék él az általános papságot, mint meghívást. Nem hatékony, központosított szervezet hálózatjelleg helyett. (pl képviselő testületek - nem - működése. )

    2. Szegényes és nem hatékony kommunikációs felkészültség a klérusban egy abszolút kommunikációra (Tartalom + csomagolásra) épülő korban. A jószándékú dilettantizmus túlzott küldetéstudattal többet árt, mint használ.

    2.a. Összességében is jellemző, hogy a professzionaliznus hiányzik az Egyházunkból. Kiváló teológiai szakembereink vannak, akik csak szerencsés esetben, nem a papi képzés révén lettek képesek a közösségek vezetésére. Ez menedzsment tudás: tervezés-együttműködés-visszajelzés-értékelés-csiszolás... Miért nem használjuk a tudást, amit más területen már kifejlesztettek?
    Rengeteg erőforrást ölnek a papjaink a munkájukba, miközben nagyon kevéssé hatékonyak...

    3. Több a félelem és a megfelelni vágyás a klérusban, mint a kísérletezőkedv és az öröm.
    Ez nem lesz vonzó ma, amikor mindenki valahol a félelmei elől próbál egérutat nyerni:-(
    Az önismereti kultúra hiánya. Nem a tudásé, hanem a gyakorlaté!

    Bárcsak "egyek lehetnénk" mi, papok és hívők, hogy így legyünk élő meghívás azok számára, akik keresnek, és élő felhívás azok számára, akik nem keresnek!
  21. A közöny és az érdektelenség, valamint az egoizmus, és a függőség, melyre a kereskedelmi érdek ösztönzi az embert. Az előbbi válaszban benne volt e kérdésre is a válasz. Ha hit nincs mögötte an-nak, amit a szabállyal meg szeretnénk támogatni, akkor a szabálynak sincs komolysága. Jó volna megértetni a környezetünkkel, hogy nem a szabályok határozzák meg a hitünket, hanem a hitünkben foglaltattak a szabályaink! Jézus szavai szerint, hogy a szeretet a legfőbb szabály! Persze, ehhez az kell, hogy szeretetnek azt nevezzük, ami Szent és Igaz, mert Istent közli!
  22. Még misére járó körökben (ami nem mindig katolikust jelent) is előfordul, hogy kritizálják, egyénileg értelmezik a katolikus tanítást (papi nőtlenség, református és katolikus szokások különbözőségének kicsinyítése). Nem eléggé ismerik a római katolikus és görög katolikus kereszténység egyező, és különböző szabályait.
  23. Az egyházi tanítás kizárólag a klasszikus, konzervatív felfogás szerinti családmodellt tudja támogatni. Így ennek elfogadása szűk körű, hiszen ebben a társadalmi környezetben a személyek csekély része él ilyen klasszikus közösségi formában.
    A család kultúrája jelentősen átalakult, és ehhez az egyházi tanítás nem tud alkalmazkodni, hívők sokaságát rekesztve ki ez által.
    Nem a kulturális tényezők az egyházi tanítás elfogadásának akadályozói, hanem maga az egyházi kultúra.
  24. Az Egyházon kívül nagy számban nem ismerik, egyszerűen nem érdeklődnek az Egyház családfelfogása után. Részben azért mert nem hívők, részben azért, mert elsődlegesen a saját projekciójukat vélik felfedezni a hívő keresztények életében, mely mivel nem mentes a bűntől ezért vádként rögtön fel is róható. Az Egyház családképe ott és azoknak nem jelenik meg, akik a "legrászorultabbak" vagyis a családalapítás előtt álló fiatalok előtt. Pedig az internet a facebook és egyéb közösségi terek hatékonyabb kihasználásával sokat lehetne javítani ezen.
  25. A Biblia tanításait a nem hívő emberek többsége is ismeri, azonban a Tanítóhivatal iránymutatásait a nem katolikusok közül leginkább csak az a kevés ember ismeri, aki kritizálja azt, vagy azért, mert más felekezethez tartozik, vagy azért mert ateista. Az Egyház tanításainak elfogadását a nem katolikusok körében sokszor ugyanazok a tényezők akadályozzák, amelyek a hívők számára is problémát jelentenek: a hiteltelenség, az érzéketlenség az egyedi élethelyzetekre, a tudomány által egyre jobban megismert emberi természet sajátosságainak ignorálása.
  26. Általánosan kijelenthető, hogy az egyházon kívüliek nem ismerik, vagy elferdítve ismerik a tanítást és ezért gúnyosan elutasítják.

    A fő érvük a szabadság korlátozásának hamis vélelme.

    További gond az értékek nélküli társadalom eszménye.

    Valósítsd meg önmagad, a felelősség és elköteleződés hiánya, önzőség, és annak képtelensége, hogy lemondjon bármiről egy másik ember javára, az áldozat hozatal képessének hiánya.

    Az elvált szülők gyermekeinek reményvesztettsége, kiábrádultsága, hogy létezik tartós, hűséges, boldog párkapcsolat, boldog családi élet.
  27. általában elvetik

 

Szólj hozzá!

2013.12.10. 05:17 kaleidoscope

A levelek elküldve

Címkék: egyház kérdések katolikus válaszok Magyarország Vatikáni felmérés

Kal-level.JPGAhogy azt korábbiakban ígértük, a vatikáni kérdőívre vasárnap, december 8-ig érkezett válaszokat továbbítottuk Erdő Péter bíborosnak, Alberto Bottari de Castello érseknek, Magyarország Apostoli Nunciusának, Stanisław Ryłko érseknek, a Laikusok Pápai Tanácsa elnökének és Lorenzo Baldisseri érseknek, a Püspöki Szinódus főtitkárának. Az előbbi és a legutóbbi levelet ezúton közreadjuk, a másik két levél ezekhez képest minimális, értelem szerű változtatásokat tartalmazott. A levelekhez csatolt táblázatokban az értékelhető válaszokat küldtük el (hárman üres választ küldtek), a személyes adatok nélkül. A beérkezett válaszokat blogunk olvasó számára egy rövid sorozatban fogjuk bemutatni.

 Ő Eminenciája Erdő Péter

bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek,

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke,

a Püspöki Szinódus III. Rendkívüli Közgyűlésének főrelátora

1071 Budapest, Városligeti fasor 45.

pkt@katolikus.hu

 

Főtisztelendő Eminenciás Úr!

A Katolikus hívek világszerte, így hazánkban is óriási várakozással tekintenek a Soron Kívüli Püspöki Szinódus III. Közgyűlése elé, mivel annak témája, a család valóban minden embert érint. Ugyanakkor a szinódus előkészítéseképpen a püspöki konferenciáknak megküldött, és a Vatikán hivatalos honlapján is közzétett kérdésekkel kapcsolatban ellentétes információkat kaptak a hívek. Sokan úgy értelmezték, hogy a Szentatya szándéka szerint a laikus hívek véleményt is össze kívánják gyűjteni, ugyanakkor voltak ennek részben ellentmondó hírek is, melyek szerint csak a püspökök válaszait várja a Vatikán. Több országban a püspöki konferenciák hivatalosan felkérték a laikus híveket, hogy minél többen válaszoljanak azokra a kérdésekre, amelyekkel kapcsolatban véleményük, észrevételük, javaslatuk van. Hazánkban egy-két kisebb látogatottságú katolikus honlapról ugyan le lehetett tölteni egy átszerkesztetett kérdőívet, melyről pl. a Szent Gellért Plébánia honlapján azt írták, hogy az a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hivatalos kérdőíve, azt azonban egyértelműen látni lehet, hogy a laikus hívek döntő többsége számára nem vált ismertté és kitölthetővé a kérdőív.

Ezért saját kezdeményezésünk alapján a Kaleidoscope blogon publikáltuk a hivatalos vatikáni kérdéssor angol nyelven közzétett változatának magyar fordítását, és összegyűjtöttük a kérdésekre érkező válaszokat. Összesen 27-en adtak valamennyi kérdésre, vagy legalább a kérdések egy része vonatkozóan érdemi válaszokat, melyeket a mellékelt táblázatban összesítettünk. A táblázat első sora a kérdéseket, az ezt követő 27 sor a kérdésekre adott válaszokat tartalmazza.

Tisztelettel kérjük a válaszok figyelembe vételét, és az azokban megfogalmazott észrevételeknek, kéréseknek és javaslatoknak a jövőre esedékes Soron Kívüli Püspöki Szinódus III. Közgyűlése elé terjesztését.

Bíboros Úr Ő Eminenciája, és a Soron Kívüli Püspöki Szinódus Közgyűlésének munkájára kérjük Isten áldását!

Tisztelettel:

Kale Gábor

*                            *                            *

Archbishop Lorenzo Baldisseri, Secretary General, Synod of Bishops,

 Pallazo del Bramante

 Villa della Conciliazione, 34

 00193 Roma

synodus@synod.va

 

The Most Reverend Archbishop Lorenzo Baldisseri,

the Catholic faithful are looking forward to the Extraordinary Synod on the Family to be held Oct. 5-19, 2014 with a huge expectations. However, there are contrary information among the faithful regarding the questionnaires sent to the bishops conferences for the preparation of the Synod. Many people interpreted that the Holy Father had intended to collect the opinions of the lay faithful as well, thus in many countries the lay faithful were asked to respond those questions which about they have any views, comments or suggestions.

Others - such as Cardinal Péter Erdő (Hungary) - argued that Vatican awaited the only replies from the bishops and that’s why the questions were formally not published and not introduced the involvement of the laity in answering the questions.

Given the fact that since the questionnaires had been sent out more than one and half month ago, the Bishops Conference of Hungary has not started to gather the lay faithful's views and responses effectively in our country, we started the gathering of the lay faithful’s answers. Hereby we send the answers to Your Excellency as the leader of the Synod’s secretariat. Unfortunately the answers are only in Hungarian language, but we are sure that the Synod’s secretariat has the opportunity to translate these answers into English, or any other languages.

We respectfully ask Your Excellency's help to ensure that these answers to become aware to those who are preparing the documents of Extraordinary Synod of Bishops III. General Assembly.

We ask God's blessing on Your Excellency's work!

Yours sincerely,

 

Gábor Kale

Hungary, Budapest

2 komment

2013.12.08. 16:37 kaleidoscope

Katolikus látlelet

Címkék: egyház kérdések konzervativizmus felelősség katolikus Magyarország Vatikáni felmérés

latogatottsag1108-1207.jpgMa estig várjuk még a válaszokat a Vatikán által közzétett kérdésekre, melyekről többször volt szó a jelen blogon, legutóbb tegnap, amikor áttekintettük az elmúlt másfél hónap minden fejleményét, felidézve a témával foglalkozó eddigi összes posztot. Ahogy korábban ígértük, a jövő héttől közreadjuk a beérkezett válaszokat, jelenlegi terveink szerint egy sorozat formájában végighaladva a kérdéssor pontjain.

Nagyon érdekesek voltak ennek az időszaknak a tanulságai. Arról írtunk már, hogy milyen zavart okozott a kérdőív a Vatikánban, és az egész Katolikus Egyházban, és ezt a tegnapi posztban is elemeztük, azonban a laikus hívek és a papság reakcióit, országonként és rész-egyházanként erősen eltérő aktivitását, vagy passzivitását még nem elemeztük.

Önmagában nagyon tanulságos az a tény, hogy az általunk közzétett kérdőívre a mai napig mindössze 30 válasz érkezett, miközben a Katolikus Egyház válságának tünetei mindenki számára nyilvánvalóak, és maga Ferenc pápa indokolta azzal a változtatások szükségességét, hogy azok nélkül kártyavárként fog összeomlani az egész Egyház. Érdemes tehát megvizsgálni ennek fényében, hogy mik lehetnek a válaszadók rettenetesen alacsony számának a legfőbb okai.

Információ hiány

Annak ellenére, hogy az elmúlt hónapban 2496 látogató, 2682-ször kereste fel oldalainkat, és összesen 3857-szer töltötte le a Kaleidoscope blog valamelyik posztját, mindez a hazai katolikusok számához képest elenyésző, ráadásul ezek a számok magukban foglalják blogunk nem katolikus vallású olvasóit, és a többször visszatérőket a blogmotor csak egy napon belül nem tekinti új látogatónak. A kezdeményezésünkről ugyan többen is hírt adtak, ahogy erről korábban már szintén írtunk, azonban így is azt mondhatjuk, hogy legfeljebb a hazai katolikus hívek 1-2 ezreléke értesülhetett arról a lehetőségről, amit mi kínáltunk fel a vatikáni kérdéssor közzétételével. Működött tehát a régi, jól bevált elhallgatási technika, melyre mindannyian emlékszünk a rendszerváltás előtti időkből, amikor a kádári puha diktatúra úgy kezelte az ellenzéket, hogy egyszerűen hallgatott róla. A média – akkor még a maihoz képest meglehetősen szűkös csatornáinak – nagy részét az állampárti irányítás saját kezében tartotta, ezért abban jól működött az öncenzúra (amely a közmédiára mindig is jellemző volt, így ma is jól érzékelhető), ezért nem kellett különösebben nagy erőfeszítéseket tenniük ahhoz, hogy az ellenzéki mozgolódások mindaddig maguktól elhaljanak, amíg a „nagy testvér” ereje, a világpolitikai hatások következményeként, meg nem rendült. Most ugyanezt láttuk a hazai katolikus vezetés részéről, egyszerűen nem lehetett hallani a hivatalos katolikus hírcsatornákon keresztül, vagy a szentmisék hirdetéseiben szinte semmit a vatikáni felmérésről, és különösen arról hallgattak – egy-két kivételtől eltekintve – ezek a médiumok, hogy vannak önkéntes kezdeményezések a hívek véleményének, tapasztalatainak, javaslatainak az összegyűjtésére. Se rosszat, se jót nem mondtak rólunk, legfeljebb egy-két ingerült e-mailben, vagy kommentben fejezték ki rosszallásukat. Persze ez a gyakorlat a hazai állampárti vezetésnek is csak addig működött, amíg a Szovjetunió erős volt, utána robbanásszerűen szaporodtak el az állampárttal szembeni média megnyilatkozások, és várható, hogy ez a jelenség most a hazai Katolikus Egyházban is le fog játszódni, csak kérdés, hogy mikor, és milyen formában. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) ellenállásának, és az elhallgatásra irányuló taktikájának a hátterében vélhetően az állhat, hogy Erdő Péter bíboros, illetve az általa hitelesnek tartott személyek túlbecsülték a konzervatív szemléletű, a pápa által kezdeményezett változásokat elutasító katolikus arányát, jelentőségét a hazai katolikusok között. Ez annyiban érthető, hogy egy meglehetősen hangos és a radikális, sőt szélsőséges megnyilvánulásoktól sem tartózkodó csoportról van szó, amely azonban létszámában és jelentőségében mégsem olyan meghatározó ma már a hazai hívek között sem.

Sajátos mentalitás

Ugyancsak a történelmi tapasztalatokra támaszkodhatunk, amikor meg akarjuk nézni az érem másik oldalát is: azok, akik hallottak a kérdőívről, értesültek a válaszadás lehetőségéről, ők vajon miért nem éltek nagyobb arányban ezzel a lehetőséggel? Ha azt feltételezzük, hogy a közel 2500 látogatóból csak 1000-en voltak olyanok, akik valamelyik katolikus honlap, vagy facebook oldal linkje alapján egy alkalommal keresték fel blogunkat, akkor közülük is legfeljebb 1-2% élt az általunk felkínált lehetőséggel. Miért? Mert ilyenek vagyunk. Messzemenően elutasítva minden magyarellenes kirohanást, csak a tények elemzésének igényével meg kell állapítani, hogy a magyar emberek többsége nem érzi feladatának, hivatásának, küldetésének, hogy felemelje a szavát valamilyen fontos dologért, részt vegyen, és részt vállaljon a közösség ügyeinek eldöntésében, annak a közösségnek az irányításában, amelynek a tagja, és amelyre egyébként nyilvánvalóan szüksége van, hiszen nem akar kiválni belőle, nem akarja otthagyni azt. Ebből a szempontból mindegy, hogy egy világi közösségről, vagy az Egyházról beszélünk, mely minden transzcendentális eredete és spirituális küldetése ellenére, sok szempontból úgy működik, mint bármely más emberi közösség, az emberi gyarlóság ugyanúgy tetten érhető benne lépten-nyomon, mint az élet bármely más területén. Hogy mennyire nem valamiféle magyarellenes, lenéző, elitista vélemény az, amit a magyarok mentalitásával kapcsolatban megfogalmaztunk, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy még Antall József, az első szabadon választott miniszterelnök is – akit pedig aligha vádolhat bárki a magyarok lenézésével – egyszer keserűen csak annyit mondott, amikor a magyar emberek mentalitásából fakadó nehézségekről volt szó: „rendszerváltás történt, nem pedig lakosságcsere”.

Konzervatív szemlélet

Ezt is meg kell említeni, hiszen egyértelmű, hogy vannak olyanok Magyarországon, akik elítélendő lázadónak, liberális elhajlónak tekintenek mindenkit, aki a tekintélyelvű, patriarchális-feudális egyházfelfogással ellentétben, a hívő nagykorúság autonómiáját, és az ezzel együtt járó, az Egyházért, mint Jézus Krisztus csodálatos testéért érzett személyes felelősséget vallja. A tekintélyelvű hozzáállás ugyanakkor erősen ellentmondásos helyzetbe került azáltal, hogy a vatikáni kérdőívvel kapcsolatban egyre nyilvánvalóbb ellentét látható a pápa szándékai és egyes püspöki konferenciák irányvonala között, ezért ma már a Katolikus Egyházon belül nem lehet egy monolit, egységes elöljárói tekintélyről beszélni. Ennek következménye, hogy a tekintélyelvű hívek egy része nyíltan szembefordult Ferenc pápával, ahogy erről korábban is írtunk már. A konzervatív szemléletű katolikusok arányának túlértékelése lehetett a MKPK által választott elhallgatási taktika hátterében is, ahogy arról az imént szóltunk már.

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a vatikáni kérdőívvel kapcsolatban tapasztalható hazai passzivitást nagyrészt a MKPK-nak, az el-, és agyonhallgatás eszközével manipuláló passzív rezisztenciája, valamint a tudatos, az Egyházért a hívő nagykorúság felelősségét érző hívek hiánya, és kisebb részben, a tekintélyelvű katolikusok tudatos ellenállása, elutasító hozzáállása okozta.

Mindezek ellenére nem szabad elkeseredniük az Egyház megújításáért fáradozóknak. Azokat, akik esetleg elcsüggednének az elmúlt időszak lehangoló, és sok szempontból valóban elszomorító fejleményein, Jakab apostol levelének szavaival bíztatjuk:

Legyetek hát türelemmel, testvérek, az Úr eljöveteléig! Lám, a földműves türelemmel vár a föld drága termésére, míg a korai és a késői eső meg nem érkezik.

Legyetek türelemmel ti is, erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetelének ideje közel van! (Jak 5,7-8.)

 

4 komment

2013.12.07. 10:18 kaleidoscope

Itt az ideje a szólásnak

Címkék: egyház kérdések felelősség katolikus Vatikáni felmérés

homokora.jpg

Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt:

Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.

Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak.

Azt mondtam hát magamban: Isten ítéletet tart mind az igaz, mind a gonosz fölött. Mert mindennek megvan a maga ideje, ami itt végbemegy. (Préd 3,1. 6-7. 17.)

 

Mintegy másfél hónappal ezelőtt küldte el minden püspöki konferenciának a Püspöki Szinódus titkársága azt a kérdéssort, amelynek segítségével a családdal és a házassággal kapcsolatban szerették volna a katolikus hívek véleményét, álláspontját megismerni, és ezen ismeretek birtokában elkészíteni a 2014-es Soron kívüli Szinódus III. Közgyűlésének előkészítő anyagát, amint erről november elején mi is hírt adtunk. Annak ellenére tehát, hogy – amint arról szintén beszámoltunk – a kérdésekkel kapcsolatban támadt némi zavar a Katolikus Egyházon belül, mostanra mégis egyértelművé vált, hogy a szinódus szervezői által összeállított kérdésekre a laikus hívek válaszait is várja Ferenc pápa. Sajnálatos módon a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) nem tette meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a katolikus hívek széles nyilvánossága számára is megismerhető, és nagy számban kitölthető legyen a vatikáni kérdőív, ezért azt a jelen blogon tettük lehetővé. Arról is beszámoltunk, hogy a világszerte több országban a püspöki konferenciák, vagy legalább egyes egyházmegyékben az ottani érsekek, püspökök és papok bíztatták a katolikus híveket a vatikáni kérdések megválaszolására, és alaposan elemeztük, hogy a kérdőív egyetlen, „hivatalosnak” tekinthető magyar nyelvű változatával kapcsolatban milyen problémák merülnek fel,  melyek miatt továbbra is a jelen blogon közzétett kérdőív kitöltésére bíztattuk a katolikus híveket.

Jeleztük azt is, hogy holnapig, december 8-ig lehet kitölteni a kérdőívet, mivel utána az addig beérkezett válaszokat meg fogjuk küldeni az MKPK, és a Püspöki Szinódus titkárságának, valamint másolatban Magyarország apostoli nunciusának, és a Laikusok Pápai Tanácsa elnökének.

Itt van tehát az ideje a szólásnak, mivel „mindennek megvan a maga ideje az ég alatt”, ahogy a Prédikátor könyvében olvassuk. Minden katolikus hívőnek van valamennyi tapasztalata a család és a házasság témakörében, kinek több, kinek kevesebb, de valamennyi mindenkinek van. Azt kéri tőlünk a szinódus szervezőin keresztül a pápa, hogy írjuk meg ezeket a tapasztalatainkat, mert nagyon nagy szüksége van a visszajelzéseinkre azoknak, akik Egyházunk további sorsára vonatkozóan, Isten kegyelméből és akaratából, döntéshozó pozícióban vannak. Tegyen ezért eleget mindenki a pápa kérésének, Isten akarata szerint, amelyet a Prédikátor könyvéből ismerhetünk meg, és szóljon hozzá ezekhez a meghatározó jelentőségű kérdésekhez a kérdőív kitöltésével a rendelkezésre álló idő alatt!

KLIKK a kérdőívhez

Szólj hozzá!

2013.12.06. 14:30 kaleidoscope

Megszólaltak a szponzorok szponzorai

Címkék: jogok emberi homofóbia USA Oroszország Szocsi

NYC.JPGBár az elmúlt hetekben nem nagyon lehetett hallani a Szocsiban megrendezésre kerülő 2014-es Téli Olimpia kapcsán az oroszországi homofób törvények elleni tiltakozásokról, most ismét felröppent egy hír ezzel kapcsolatban. Korábban a szentpétervári G-20 csúcstalálkozó kapcsán már a jelen blogon is elemeztük, hogy mennyire korlátozottak a politikai nyomásgyakorlás lehetőségei, sőt arról is szóltunk, hogy a nemzetközi közösség tehetetlenségét látva az oroszok ellentámadásba lendültek, és arra szólították fel a NOB-ot, hogy semmilyen formában ne engedje meg az emberi jogokért szót emelni akaró sportolóknak, hogy kifejezzék szolidaritásukat az oroszországi LMBT közösség iránt. Ezek után került sor az új NOB elnök hivatalba lépésére, akihez többek között a jelen blogon is egy nyílt levelet intéztünk, hogy vezetése alatt végre tegyen lépéseket a NOB az oroszországi jogsértések miatt, de az új vezetés is nagy csalódást okozott, amikor szemrebbenés nélkül azt hazudta, hogy az oroszországi homofób törvények nem sértik az Olimpiai Charta rendelkezéseit – amint erről is hírt adtunk korábban. Végül nem maradt más remény, mint az, hogy a Téli Olimpia egyik főszponzorának, a Coca-Colának a vezetői – belátva, hogy a cégük image-nek  is  árthat a homofób olimpia támogatása – szólalnak fel az alapvető emberi jogok oroszországi megsértése miatt, amint azt másfél hónappal ezelőtt, egy a jelen blogon is publikált nyílt levélben, több mint 150 ezer aláíró kérte tőlük. Az üzleti élet logikája szerint racionálisnak tűnt, hogy ha egy szponzoráció esetleg nagyobb veszteségeket okoz a cégnek, mint amekkora hasznot hoz, akkor a profit-orientált cég visszalép a szponzorációtól. Sajnos még ez a 150 ezer támogató aláírás is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a Coca Cola döntéshozói rászánják magukat a döntésre, mert azóta sem lehetett hallani arról, hogy bármit tettek volna az ügy érdekében.

Most azonban a szponzorok szponzorai is megszólaltak, mert – amint arról a democratandchronicle.com oldalán beszámoltak – egy igencsak fontosnak tűnő befektetői csoport, a New York Nyugdíjalap, és más pénzügyi befektetők képviselői szólították fel a Téli Olimpia tíz legjelentősebb szponzorát arra, hogy követeljék Oroszországtól az LMBT atléták és állampolgárok jogainak tiszteletben tartását. Ezek a befektetők összesen 327 milliárd $ felett rendelkeznek, ami kicsit több, mint pl. Oroszország teljes éves GDP-jének a hetede, ezért elképzelhető, hogy jobban oda fognak figyelni rájuk a szponzor cégek vezetői, mint a 150 ezer levélíróra.

Szólj hozzá!

2013.12.05. 16:42 kaleidoscope

A TE válaszodra is szükség van!

Címkék: egyház kérdések keresztény felelősség katolikus vatikáni kérdőív

feedback.jpgA Bondings 2.0 blogon ismételt figyelemfelhívást tettek közzé annak érdekében, hogy minél többen töltésék ki a vatikáni kérdőívet. Mint írják, az amerikai püspökök még mindig hezitálnak a kérdőívvel kapcsolatban, azt ígérték, hogy a „szokásos eljárásrend” szerint válaszolnak majd a szokásosnak igazán nem nevezhető vatikáni felmérés kérdéseire. Ebből adódóan – bár most már több amerikai egyházmegye is közzétette a vatikáni kérdőívet – az egyházi reform szervezetek továbbra is várják az általuk közzétett kérdőívek segítségével azoknak a híveknek a válaszát, akik más formában nem tudják kinyilvánítani véleményüket a kérdőíven feltett kérdésekkel kapcsolatban.

A hazai katolikus hívek sincsenek könnyebb helyzetben. A Szent Gellért plébánia honlapjáról letölthető egy „Családszinódus kérdőív” nevet viselő dokumentum, mely állítólag a Magyar Katolikus Püspöki Kar (MKPK) hivatalos kérdőíve, és amelyet – a dokumentum lábjegyzete szerint – a hívek számára szerkesztettek. Erre utal, hogy a plébánia honlapján így vezetik fel a dokumentumot: „Szentatyánk, Ferenc pápa 2014-ben a családdal kapcsolatban szinódust hív össze. Főrelátorként (előterjesztő) főpásztorunkat, dr. Erdő Péter bíboros, prímás, érsek urat kérte fel. Ahhoz, hogy bíboros úr minél átfogóbb képet tárhasson a Szentatya és a Szinódus püspökei elé, az alábbi kérdőív kitöltését kéri. Aki szeretne ebben segíteni, kérem, hogy az alábbi kérdőívet töltse ki, és a kérdőív alján lévő e-mail címre - pkt@katolikus.hu - címre küldje el.”  Ha azonban valóban az MKPK hivatalos dokumentumának lehet tekinteni ezt a kérdőívet, akkor több kérdés és probléma merül fel vele kapcsolatban.

Elsőként rögtön a közzététel módja. Hogy lehet az, hogy az MKPK hivatalos kérdőívét csak (!) egy kisebb budapesti plébánia honlapján teszik közzé, arra sem az MKPK hivatalos weboldalán, sem egyéb központi katolikus honlapon, sem semmilyen országos médiumban, még csak utalás sincsen.  Olyan ez, mintha a Magyar Katolikus Egyház vezetői látszólag (dokumentálhatóan!) közzé akarták volna tenni a kérdéssort, de csak úgy, hogy azért túl sokan ne találkozzanak vele.

Másodiként a kérdőív címe:

CSALÁDSZINÓDUS 2014”

Statisztikai feldolgozásra átszerkesztett kérdőív

Ez a cím (fejléc) azért megtévesztő, mert nem derül ki belőle, hogy pontosan milyen célból is készült maga a dokumentum. A „Családszinódus” megnevezés nem tekinthető hivatalosnak, a kérdőívben később sem jelenik meg semmiféle olyan utalás, hogy a kérdéssor a Püspöki Szinódus III. Soron kívüli Közgyűlésének előkészítésére összeállított, és a Szentszék által hivatalosan megküldött kérdések alapján készült volna. Ez azt a rossz érzést keltheti az olvasóban, hogy esetleg egyes kérdések (a szerkesztők tudtával) – tartalmi szempontból is lényegesen – eltérnek a hivatalos vatikáni kérdéssortól, de ezért már nem vállal senki felelősséget. 

Ugyancsak felettébb aggályos, hogy a kérdéssor szerkesztői nem adnak instrukciókat a kérdőív kitöltéséhez, ami pedig egyáltalán nem egyértelmű sok szempontból. Egyáltalán nem világos például, hogy a letölthető Word-dokumentumban hogyan kell jelölni a válaszokat (aláhúzással, vagy a válaszadó által helyesnek tartott válasz másfajta megjelölésével, esetleg kinyomtatott formában is ki lehet tölteni, és utána beszkennelni?), ami pedig a kiértékelés, és a beérkezett válaszok összesítése szempontjából meghatározó jelentőségű lenne. Erdő Péter bíboros nyilatkozata (amit korábban már nagyobb terjedelemben is idéztünk a forrás megjelelölésével) további aggodalmakat ébreszt: „Bárki bármiről elmondhatja a véleményét … de azt senki nem vállalta, hogy ezeket fel is dolgozza.” Akkor lehet, hogy felesleges ez a munka? Ha nem fogja senki kiértékelni, akkor minek dolgozzanak vele a hívek?!

A kérdéssorral kapcsolatban is rengeteg probléma merül fel. Annak ellenére, hogy – mint korábban már említettük – a kérdőív lábjegyzetében az szerepel, hogy a „Hívek számára szerkesztett kérdőív”, az olvasót már az első kérdés elbizonytalaníthatja, hogy valóban neki kell-e válaszolnia rá. Az 1a kérdések közül az első (amelynek a végéről lemaradt a kérdőjel) ugyanis olyan felkészültséget igényel a pápai enciklikák ismerete terén, ami a laikus hívek többségének nincs meg. A második pedig így szól: „Hogyan készítjük fel híveinket a családi életre az Egyház tanításának megfelelően?” Ez utóbbi is azt az érzetet kelti, hogy a kérdőívet papoknak kell kitöltenie, és erre a kérdésre igazán adekvát választ nem lehet kiválasztani az előre megadott válaszlehetőségek közül.

Az 1b kérdésnél még szembeöltőbb az előre megadott válaszlehetőségek elégtelensége. A kérdés így szól a „hivatalos” kérdőív szerint: „b) Ott, ahol ismerik az Egyház tanítását, milyen mértekben fogadják el? Vannak-e nehézségek a tanításnak a gyakorlatba történő átültetésekor? Melyek ezek?” Az utóbbi két kérdésre a következő lehetőségek közül kell választani:

o            nincs nehézség

o            ki tudom igazítani a hibákat

o            nem tudom kezelni a helyzeteket.

Egyértelmű, hogy ezen válaszlehetőségek segítségével nem lehet kielégítő választ adni arra a kérdésre, hogy ha vannak nehézségek a tanításnak a gyakorlatba történő átültetésekor, akkor melyek ezek.

Az 1c kérdésnél is sokat elárul az előre gyártott válaszok szerzőjének szándékairól, hogy megint csak a kérdés egy részére lehet válaszolni a segítségükkel. A kérdés a „hivatalos” kérdőív szerint: „c) Milyen módon terjesztik az Egyház tanítását az országos, egyházmegyei valamint plébániai szintű pasztorális tervekben?” A válaszlehetőségek:

o            nincs a plébániának pasztorális terve

o            része a plébánia pasztorális tervnek

o            nem foglalkozom vele.

Láthatóan az országos és az egyházmegyei pasztorális tervekre utalás sincs a válaszokban. Ebből adódóan nem is derülhet fény arra, hogy ismeri-e ezeket a válaszoló, ha igen, akkor kielégítőnek, megfelelőnek tartja-e azokat az egyház tanításának terjesztésére. Az előre elkészített válaszoknak köszönhetően nem derülhet ki, ha a válaszolónak esetleg vannak olyan kritikai észrevételei, amelyek a felettes egyházi hatóságra rossz fényt vethetnének.

A következő kérdés (1d) fordítása sem pontos, és az irányított válaszlehetőségek is erősen korlátozzák a véleménynyilvánítás lehetőségét. A „hivatalos” változat első kérdése tartalmilag még megfelel az eredeti kérdőívnek, és a válaszlehetőségek is adekvátak, de a második kérdés már erősen átfogalmazott, és a válaszlehetőségek is nagyon korlátozottak: „Melyik területeket éri a legélesebb bírálat?

o            életvédelem

o            gyermekvállalás

o            válások magas aránya

o            házasság nélküli együttélés

o            egyéb…

Nyilvánvaló, hogy a nem hívők között ennél sokkal több vitatott pontja van az egyházi tanításnak, és egyáltalán semmi utalás nincs arra, hogy az „egyéb…” kategória választása esetén szöveges kiegészítést várnak-e, mint ahogy az sem derül ki sehonnan, hogy csak egy, a leginkább jellemző válaszlehetőség kiválasztását, vagy akár több lehetőség megjelölését is kérik a kérdőív szerkesztői. Ebből adódóan a válaszok kiértékelhetetlenek lesznek, mert nem lehet tudni, hogy a csak egy választ bejelölő válaszoló tényleg csak azt az egy választ tartja elfogadhatónak, vagy csupán kiválasztotta azt az egyet, ami leginkább jónak tűnik számára, mert abban a hitben volt, hogy csak egyet választhat a lehetőségek közül. Tartalmilag is meglehetősen furcsák a válaszlehetőségek, mivel arra a kérdésre, hogy a nem hívők részéről mely területeket éri a legélesebb bírálat, azt a válaszlehetőséget írni, hogy „életvédelem”, vagy „gyermekvállalás”, eléggé értelmetlen. Nyilván a nem hívők közül senki nem általában az egyháznak az élet védelme, vagy a gyermekvállalás iránti elkötelezettségét kritizálja, hanem pl. a művi abortusz egyházi megítélését, vagy a fogamzásgátlással kapcsolatos tanítást, azonban az nem nyilvánvaló, hogy a kérdőív egyszavas válaszlehetőségei valóban ezekre vonatkoznak-e.

A házassággal és a családdal kapcsolatos egyházi álláspont körüli viták gyökereit érintő, és azok eredetét feszegető második kérdéscsoport esetében is nagyon komoly problémákat okoz az a tény, hogy az előre megadott válaszlehetőségek irányítottak, és sablonosak. A „hivatalos” kérdőív 2a pontjának második kérdése így szól: „Milyen antropológiai megközelítések húzódnak meg a család természetes alapjairól folyó vita mögött?” Erre az alábbi lehetőségek közül választhat a válaszadó:

o            individualizmus

o            bizonytalan emberkép

o            személyközpontúság

o            istenképiség.

Ezek a válaszlehetőségek a család természetes alapjairól folyó vita mögött meghúzódó, a társadalomban előforduló, eltérő antropológiai megközelítések – kissé egyoldalú – minősítései csupán, melyeket akár mindet be lehet jelölni, de ez alapján a kérdező aligha kap érdemi plusz információt. A szinódus szervezői, előkészítői számára nyilván az lett volna érdekes, hogy a válaszadó miben látja azokat, az egyházi tanítástól eltérő, konkrét antropológiai megközelítési módokat, amelyek a család alapjait érintik. Ahhoz ugyanis, hogy a szinódus előkészítői képet kapjanak a természettörvény egyházi értelmezésétől eltérő, azzal részben szembenálló antropológiai megközelítések társadalmi súlyát, jelentőségét illetően, nem elég, ha a válaszadók csak azt jelzik, hogy vannak a társadalomban, ilyen-olyan jelzőkkel ellátható, eltérő megközelítések. Ezt nyilván mindenki tudja. A kérdés az, hogy ezek közül melyiknek, milyen a jelentősége, társadalmi reprezentációja. Mi az, ami sokak számára okoz gondot a hivatalos egyházi tanítással kapcsolatban a nem hívők, sőt esetleg a hívők körében is? Ebből adódóan erre kérdésre is csak szabad szöveges válasz formájában lehet érdemi választ adni.

A „hivatalos” kérdőíven a következő, a 2b kérdés fordítása hibásnak tűnik. Ez a „hivatalos” verzió: „Magát a természeti törvényt a férfi és nő kapcsolatának viszonylatában általában elfogadják-e a megkereszteltek?” A vatikáni eredeti angol nyelvű kérdés azonban ez: „Is the idea of the natural law in the union between a man and a woman commonly accepted as such by the baptized in general?” A korrekt fordítás: „Elfogadott-e általában is a természettörvény gondolata a férfi és a nő közötti házassággal kapcsolatban, olyan mértékben, mint a keresztények között?” Amint látható, a két kérdés egészen másra vonatkozik.

A következő kérdés fordítása elfogadható, de az előre megadott válaszok megint teljesen elfogultak, célzatosak, melyek a hivatalos katolikus megítélés irányába akarják terelni a válaszadót. A kérdés, és a válaszok a hivatalos kérdőíven: „Milyen elméleti és gyakorlati indokok alapján kérdőjelezik meg a férfi és a nő kapcsolatán nyugvó családalapítás természetjogi alapjait?”

o            ateista meggyőződés

o            egyházellenesség

o            ismerethiány

o            torz emberkép

o            politikai szándék

o            áltolerancia

o            egyéb ….

Az előre meghatározott válaszok között nem szerepelő lehetőségek sokkal nagyobb jelentőségűek, mint a felsorolt, ítélkező, egyoldalú minősítgetések, vagy vádak, ugyanakkor arra itt sem ad útmutatást a kérdőív, hogy aki az egyéb kategóriát akarja választani, az hova, és milyen formában írja le a véleményét. A 2c pont második kérdése a „hivatalos” kérdőíven megint téves fordítást tartalmaz: „Az egyházi és a világi szervezetek hogyan képviselik a természetjogi alapokat?” Az eredeti vatikáni kérdés angolul: „How is it proposed and developed in civil and Church institutions?” Azaz: Hogyan (Mennyire) támogatják és erősítik ezt (értsd: a természetjogi alapokon álló férfi-nő házasságot) a polgári és az egyházi intézmények?  A kérdés félrefordítása miatt is szükségszerű, hogy a válaszok nem lehetnek adekvátak arra vonatkozóan, amit a kérdéssor szerkesztői tudni szerettek volna, ráadásul a leegyszerűsített válaszok között ilyeneket találunk:

o            részeredmények vannak

o            eredményesen képviselik.

 Ezekkel a válaszokkal végképp nem lehet mit kezdeni, itt is szabad szöveges formában lehet csak érdemi válaszokat adni.

Nem tűnik indokoltnak a „hivatalos” kérdéssor többi elemét is ugyanilyen részletességgel elemezni annak megállapíthatásához, hogy az számos hibás, félrefordított megfogalmazást, célzatos, egyoldalú, elfogult, ítélkező, vádaskodó, vagy csak egyszerűen semmitmondó, előre meghatározott válaszokat tartalmaz. A korrekt kitöltési útmutató és a formailag, informatikai szempontból nagyon gyengén előkészített kérdőív kitöltésével érkező válaszok összesítése majdnem ugyanolyan munkaigényes, mint egy szabad szöveges kérdőívnek, ugyanakkor a fenti hiányosságok miatt a tényszerű kiértékelésre, és az alapján bármilyen megalapozott következtetés levonására a „hivatalos” kérdőívre adott válaszok nem alkalmasak.

Mindezek alapján ismételten is csak arra lehet bíztatni a Soron Kívüli Püspöki Szinódus előkészítésének ügyét a szívén viselő katolikus híveket, hogy a szabad szöveges kérdőívet töltsék ki, mely az alábbi linken érhető el még az elkövetkező három napban.

KLIKK a kérdőívhez

Szólj hozzá!

2013.12.04. 07:20 kaleidoscope

Az ír Katolikus Papok Egyesülete is a vatikáni kérdőív kitöltésére bíztatja a híveket

Címkék: egyház kérdések keresztény felelősség katolikus vatikáni kérdőív

ir-kat-papok-egy.JPGAz elmúlt hetekben többször foglalkoztunk a Vatikán által kezdeményezett világméretű felméréssel, legutóbb pár napja jeleztük, hogy december 8-ig még kitölthető a kérdőív. Amint korábban már szintén jeleztük, az egyes nemzeti püspöki konferenciák gyakorlata eltérő a tekintetben, hogy a kérdőívet minden hívő számára kitölthetővé tették-e, kérve a hívek minél nagyobb aktivitását és részvételét a felmérésben, vagy sem. Írtuk már, hogy pl. Anglia és Wales Katolikus Püspöki Konferenciája októberben azonnal feltette az internetre a kérdéssort, amint megkapta azt a Vatikánból, és később hasonló döntést hozott a belga és a kanadai püspöki konferencia is. Az USA Katolikus Püspöki Konferenciája dodonai döntése alapján minden püspök maga dönthetett arról, hogy milyen formában kívánja összegyűjteni a hívek válaszait, ezért voltak olyanok, ahol ugyanúgy feltették a kérdéssort az internetre, mint az előbb említett országokban (Archdiocese of Baltimore, Diocese of Davenport, Diocese of Des Moines, Archdiocese of Dubuque, Archdiocese of Philadelphia), míg a többi püspökség és érsekség Amerikában sem volt igazán kíváncsi a hívek véleményére.

Írországban is úgy döntöttek a püspökök, hogy nem hozzák nyilvánosságra a kérdőívet, amit azonban ott elég kritikusan fogadtak a katolikus hívek, és ebben biztos szerepe lehetett annak, hogy közelebbről látták az angliai és walesi példát. Az Irish Times hasábjain Brendan Butler, a „Mi vagyunk az Egyház” mozgalom ír képviselője november 26-án részletesen elemezte, hogy vajon miért vonakodnak az ír püspökök begyűjteni a hívek válaszait a kérdőívre, ugyanúgy, ahogy ezt mi is megtettük a Magyar Püspökkari Konferencia gyakorlatával kapcsolatban a Kaleidoscope blogon. Az ír püspökkari gyakorlat kísértetiesen hasonlít a magyarra, mert bár a vatikáni közlemény egyértelműen úgy szól, hogy olyan széles körben kell elvégezni a felmérést a hívek között, amilyen széles körben csak lehet, ennek ellenére Írországban is csak egyetlen dublini weboldalon jelent meg a kérdőív, ott sem kitölthető, csak másolható formában, és a válaszokat egy email címre kérték. Ugyanakkor ott sem hirdették ki egyetlen vasárnapi misén sem, hogy várnák a hívek válaszait, ahogy nálunk sem.

A különbség azonban mégsem elhanyagolható, mivel ott pár nappal később az Ír Katolikus Papok Egyesületének honlapján jelentették meg, és tették kitölthetővé a kérdőívet (ugyanolyan formában, ahogy ezt korábban már mi is tettük, lehetővé téve az elektronikus kérdőíven a szabad szöveges válaszokat), és ebből adódóan vélhetően sokkal többen fognak válaszolni az ír katolikus hívek közül, mint ahogy ez nálunk remélhető. Ott tehát a katolikus papok létrehoztak egy olyan egyesületet, amely független a püspökkari konferenciától, saját elhatározásukból publikálták és kitölthetővé tették a kérdőívet, aminek a katolikus hívek ott is nagyon örültek, mint ahogy a hozzánk eddig megérkezett válaszokban is azt írták sokan, hogy nagyon örülnek, hogy végre kíváncsi a Vatikán a laikus hívek véleményére.  (Igaz, vannak, akik ez utóbbit is vitatják, így pl. Peter Jesserer Smith, az amerikai National Catholic Register újságírója, aki szerint „A vatikáni felmérés adatok és nem vélemények összegyűjtésére irányul”, de ezt az álláspontját többen is cáfolták, és – amint a kommentek között meg is említettük – maga a vatikáni kérdőív is ellentmond ennek, mivel pl. annak kilencedik pontja szó szerint ezt tartalmazza: „Milyen egyéb kihívásokat, vagy a fenti kérdésekben megfogalmazott témákhoz kapcsolódó kezdeményezéseket tart sürgősen megoldandónak?”)

Mindezek alapján a magunk részéről továbbra is arra kérjük és bíztatjuk olvasóinkat, hogy aki még nem tette meg, az az elkövetkező négy napban töltse ki a kérdőívet, hogy véleményét, álláspontját és javaslatait továbbítani tudjuk a szinódus szervezőinek.

Szólj hozzá!

2013.12.02. 06:24 kaleidoscope

Rorate coeli desuper (Harmatozzatok égi magasok!)

Címkék: hit reménység ádvent Jézus eljövetele

villa.pngElkezdődött az ádvent, a készülés Jézus eljövetelére.

Ennek kapcsán az egyik szentmise prédikációjában egy idős, görög-katolikus vallású hölgyről volt szó, akit Matild néninek hívtak. Érezte, hogy már nincs sok hátra az evilági életéből, és kérte a parókusát, hogy amikor majd meghal, és felravatalozzák, akkor egy villát tegyen oda mellé a koporsóba. Csodálkozott a lelkész, ilyen kéréssel még nem találkozott, megkérdezte hát, hogy mégis miért tegye oda azt a villát, mire az idős hölgy így felelt: „Biztos mások is meg fogják kérdezni, hogy minek van ott az a villa. Akkor majd mondja el, amit most válaszolok erre a kérdésre. Amikor fiatalabb voltam, nagyon szerettem vendégségbe járni, és nagyon szerettem, ha a második fogás után azt mondták nekem, hogy >>Matild! Tartsd meg a villádat!<<, mert akkor tudtam, hogy a java még csak ezután jön.”

Vegyünk példát Matild néniről! Várjuk mi is úgy Jézus Krisztus eljövetelét, hogy tudjuk: a java még csak azután jön!

2 komment

2013.12.01. 00:54 kaleidoscope

Vatikáni kérdőív – még egy hétig ki lehet tölteni!

Címkék: egyház katolikus Ferenc pápa vatikáni kérdőív Püspöki Szinódus

naptar-dec8.JPGAmint korábban jeleztük, a Püspöki Szinódus 2014-es soron kívüli közgyűlésének előkészítéseként a püspöki konferenciáknak megküldött kérdőívet kitölthető formában hozzáférhetővé tettük blogunkon. A kérdőívvel kapcsolatban leggyakrabban felmerülő kérdésekre egy külön posztban reagáltunk, és ugyancsak egy önálló posztban elemeztük azt a kérdést, hogy miért vonakodnak a püspökök végrehajtani a Vatikánnak a laikus hívek bevonására vonatkozó kérését.

A kérdőív bevezetőjében azt jeleztük, hogy lehetőleg november 30-ig javasoljuk a kérdőívet kitölteni, annak érdekében, hogy időben meg tudjuk küldeni a Szinódus titkársága részére az összegyűlt válaszokat. Ugyanakkor a kérdőívet közzétevő nemzeti püspöki konferenciák általában december közepéig kérték a válaszokat. Ezért a blogunkon közzétett kérdőív kitöltési határidejét is meghosszabbítjuk, igaz csak egy héttel, tekintettel arra, hogy annak feldolgozása nehezebb feladat lesz a Szinódus titkárságának, mint az angolul beérkező válaszoké.

Ezúton is bíztatjuk mindazokat a katolikus híveket, akik még nem töltötték ki a kérdőívet, hogy tegyék ezt még meg a hátra lévő időben annak érdekében, hogy – Ferenc pápa kérésének megfelelően – minél többen legyünk aktív résztvevői a Katolikus Egyház megújításának.

KLIKK a kérdőívhez

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása